Hatodiiiik és Hetediiiik Díjaaam♥ *-*

Közönség díj

Sziasztok! J

Hatalmas meglepetésben volt részem,amikor ma feljöttem. Ugyanis nem,egy,hanem két díj várt arra,hogy kiposztoljam őket. Ez hatalmas megtiszteltetés,és nagyon szépen köszönöm  Dreamy Girl~ -nek ,valamint Regcsii Kármán –nak. J

Először a kérdések Dreamy Girl~  -től:

Ha választhatnál egy szuper erőt mi lenne?

Gondolatolvasás… *-*

Hány testvéred van?

Egy húgom van. J

Kedvenc évszakod?

 Nyááááár♥ I can’t wait for summer!♥

Hány blogod van?

 Csak ez az egy. Régebben kettő volt,de rájöttem,hogy nem tudom őket egyszerre vezetni. Így mára már csak ez van. J

Kedvenc idézeted?

 „Nem vagyok mindig bunkó. Néha alszom is.” :D

Kedvenc számod?

 „ One way or another..” ♥ One Direction – akinek nem lenne világos :P

Hányadikos vagy?

 8.-os. J

Voltál már igazán szerelmes?

 Nem. L

Mért döntöttél úgy, hogy blogot akarsz írni?

Ez egy nagyon hosszú sztori. Talán,ha rákérdeztek elmesélem. J

Mi volt a legőrültebb dolgod amit eddig csináltál?

Megismerkedtem a barátaimmal. Az elég őrült húzás volt. :S

Mennyire imádod az olvasóidat?:DD

 1-10 skálán 11♥ Nagyon szeretem őkeeeeeet♥♥

Utána pedig Regcsii Kármán –tól :

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

 Általában mindenki Petrának hív,de a tesitanárom Pepponak. J

 2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

 One Direction-They don’t know about us♥ és Henderson Dávid- Hosanna

  3. Félsz a sötétben?

Ühüm :$

4. Szerelmes vagy valakibe?

 Nem.

5. Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Kifejezetten sok van. Sokszor elesek,meg ilyesmi…de nem tudnék egyet kiemelni..
 

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

 Már hányszor…

7. Szerinted a péntek - 13.- a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? 

Nem hiszek az ilyenekbe,mert az életet pozitív szemmel kell nézni,és egy péntek 13-ból is lehet FUNtasztikus napot csinálni. J

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

 Néhány…

 9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?

 Nem. Felvállalom a zenei ízlésemet. J

 10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál? 

Igen. J De a mai napig félek a szuriktól (de már nem sírok.. :D )
 

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Hírnév..Hát nem is tudom. Biztosan segítenék másoknak,ahogyan napjainkban is sok híresség teszi. J

12. Szoktál álmodozni?

Néha már túl sokat… :/

13. Járnál Chace Crawforddal?

Nem azt mondom,hogy nem jó pasi,de van tőle jobb is. De attól még,miért ne? ;)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 

Kettőt,és két kisfiút. Máté,Bence..a név majd még eldől ;)

 15. Adni vagy kapni jobb?

 Adni. J

 16. Titkom:

Nyilván el fogom mondani. Na jó,az egyiket. A padlásunkon él egy Csillámpanda. De..pssszt! ;D
 

17. Bakancslista:  

Kijutni Londonba,találkozni az 1D-vel….


Szóval még egyszer nagyon-nagyon köszönöm szépen. Tovább adni sajnos nem tudom,mert mostanában nem nagyon jut időm a blogok olvasására,szóval sajnálom. :’(

Meglepiként,mert ennyire „szerettek” engem,egy kis részlet az új részből:


Petra szemszöge:

- Fogalmam sincs – mondta,és egy gyors puszit adott a számra,sugározva ezzel azt,hogy „megnézzük,és utána beszélünk.”

*

Harry konkrétan összerogyott a röhögéstől.
- Haver,nem vicces!

Regina szemszöge:

Kisétáltunk a szobából,éppen egy örömtáncot járó Zaynbe botlottunk bele.
- Nééézzétek! Nézzéétek! Vannak halak! És élnek!
- Mondjuk ez egy akváriumtól szokatlan dolog – jegyeztem meg.


Sietek vele.. És még egyszer KÖSZÖNÖM!♥

35. fejezet-A kórházak egzotikus világából,Miamiba.....

Sziasztok!

Tombol az influenza szezon. Nem mintha nem tudnátok róla,csak szerettem volna drámai lenni. Mindegy. Szóval több,mint egy hét után,itt van az új rész. Egy-két váratlan mondattal,Amyvel,Jonnal,és persze a gyönyörű Miamival. Megfűszerezve egy kis Harry féle perverz vigyorral is.
Amúgy el kéne döntenem,hogy híradósan,vagy főzőműsorosan írom le a bevezetőt,mert a kettő együtt elég gáz.
Ja,és a cím is. Nem jutott jobb eszembe,nézzetek el ezt nekem. :$
De  a lényeg,hogy itt van. J
Jó olvasást! J

Harry

   Nagyokat sóhajtottam,miközben Kendallre vártam. Szívességet kérni olyan valakitől,akit utálok?
Mert az a felállás volt,hogy halvány lila gőzöm nem volt arról,hogy mégis hol lehetek,és hogy juthatok haza. Az egyetlen ember aki tudja ezt az, Kendall.
     A kórház előtti szobornál álltam,mikor jött.. Gyalog. Pontosan emlékszem,hogy azt mondta,hogy messze van a szállodától a kórház. És tessék. Gyalog jön.
Odaért mellém. Pár másodpercig idegesen méregettem,és közel voltam,hogy leüssem. De nem. Van bennem annyi tartás. És az agyam – ami lehet,hogy néha nem működik,de ilyen helyzetekben igen – azt skandálta,hogy a „verekedés nem oldd meg semmit.” Amit ugyebár a lányoktól tanult.

   Miközben én el voltam foglalva az agyam kapacitásával azt vettem észre,hogy Kendallnek folyamatosan jár a szája. Ja,hogy ez hozzám beszél…?
Nem válaszoltam neki – amúgy sem tudom,hogy mit kérdezett – ,csak intettem amolyan „menjünk már” stílusban.
     Ő megrántotta a vállát,és elindult. Szótlanul sétáltuk egész sokáig,mikor intett,hogy „itt a kocsi”. Némán követtem,beszálltam mellé,és két percen belül otthon voltunk. Érdekes a csávó.


Regina

    Nagyon ideges voltam. A házban uralkodó csendtől pedig még jobban. Már fél órája nem értek haza,és kezdtem elveszíteni a türelmemet.
- Nyugodj már meg Regi – puszilta meg a vállamat Liam. Aki egész végig ott ült velem,és egy másodpercre sem engedett volna el.
   Niall a szemben lévő kanapéról figyelte az eseményeket,és minket egyben.
Ugyanis Zayn mindenkivel vitába szállt,akit csak talált. Most éppen Lou-val nyomta,de nem régen fejezhette be Carlossal.
Amúgy a Big Time Rush – os fiúknak,mintha nyoma veszett volna.

    De végre megérkeztek Harryék.
Az ajtóban vártam őket,és Kendallt gyorsan kikerülve,megöleltem Harryt.
- Ugye jól van? – kérdeztem elcsukló hangon.
- Minden rendben lesz –erőltetett egy mosolyt az arcára.

~Később~

    Vége volt a dedikálásnak,és a koncertnek is. A fiúk –habár teljesen szét voltak esve – kihozták a maximumot magukból,és a rajongók semmit nem vettek észre.
De ez a program betartott este tízig,így a „Petra meglátogatása” napirendi pont kimaradt.
Amúgy Jon iszonyú mérges volt mindenkire,mert ilyen felelőtlenek vagyunk. Tudjuk. És külön mondta pedig,hogy ne csináljunk balhét. Tudjuk.

Még az este folyamán kiköltöztem Kendall szobájából,és átmentem Liamhoz. Ő volt az,aki ebben a helyzetben „segíteni” tudott.
Majd este tizenegy körül megcsörrent a mobilom. Petra.

- Sziiia! – vettem fel.
- Na sziia. Hogy vagy? – kérdezte.
- Ah..Nem túl jól,te?
- Túl vagyok az utolsó vizsgálaton is,holnap mehetek haza -  jelentette ki.
- Az jóó – mosolyodtam el.
    Liam fürkészően rám nézett,én pedig vadul bólogatva,tudatva ezzel azt,hogy „igent,jó hírt kaptam”.
Sokáig beszélgettünk még. Majd elköszöntünk egymástól,mert Petra még Harryvel is szeretne beszélni. Megértem.

~Reggel~

   Eseménydús napnak nézünk elébe. Ugyanis ma indulunk L.A.-be. Na jó nem,csak így rímelt.
  Szóval ma repülünk Miami-ba. Mindenki fáradt,de egyben izgatott is.
Az a város,végre ad időt nekünk,hogy kipihentjük magunkat,ugyanis közel egy hetet töltünk ott.

  De előtte Petra hazajön. Itthon már áll a ház,hogy akkor most ki kérjen bocsánatot,meg ki ne kérjen bocsánatot,meg úgy alapból is,hogy mi van.

Petra

    Egy rém unalmas,és annál hosszabb éjszaka után végre hazamehetek. Haza..Ez így vicces,szóval ma megyünk Miamiba.
   Harry kilenc körül jött értem a  kórház elé. Ahogy megláttam odafutottam hozzá.
- Csak ne olyan gyorsan – puszilta meg a homlokomat. – Hogy vagy? – emelte fel a kezével a fejemet.
- Egész jól – mosolyodtam el.
- Menjünk gyalog,vagy hívjak taxit? – kapta elő Harry a telefonját.
- Menjünk gyalog – vettem el tőle a mobilt,és becsúsztattam a zsebébe.
- Mi ez a nyilvános zsebe turkálás? – vigyorgott felém Harry.
- Három másodpercig volt bent a kezem! – védtem meg magamat.
- Közben kitapogattad az erogén zónámat,és kis híján kiverted… - méregetett Harry.
- Három másodperc alatt,még nekem sem megy – nyújtottam ki a nyelvemet.
- Ne akard,hogy megharapjam – sóhajtott Harry.
- A nyelvemet? – nevettem fel.
- Szerinted ez vicces? – kérdezte,miközben egy kavicsot rugdalt.
- Igen – pusziltam meg az arcát.
Viszonozta a puszimat,és nevetve sétáltunk tovább.
  Épp egy megálló előtt haladtunk el,ahol pár idősebb hölgy álldogált. Kaptunk tőlük néhány

„jaj a fiatalság” pillantást.

    Hazaérve hangos visítást hallottam.
- Mi történt? – kiabáltam el magam,mikor beértem a házba.
Hirtelen csend lett,és mindenki az ajtóra nézett.
- Peeeetra – kiáltott Louis,és a konyhából egy adag popcorn (?) társaságában felém rohant.
- Szia Lou – öleltem meg a fiút.
    Utána össze-vissza ment a köszöngetés,meg minden. Igyekeztem mindenivel váltani egy-két szót. Majd miután ezen túl voltunk,folytatódott a vita. Nyilván még mindig a tegnapról ment. Hogy ki kiért mivel,és miért ütött le engem.
Már majdnem én is beleszóltam mikor megjelent valaki az ajtóban. Jon.
   - Sziasztok – köszönt,úgy általánosan mindenkinek. – Hallottam az esetről – nézett ránk hűvösen. – Nem tűrök vitát. Van indulásig 23 percetek,hogy mindent tisztázzatok,mielőtt a rajongók észrevesznek valamit.
- KIZÁRT! – üvöltött fel Harry,amit Louis heves bólogatása követett.
- Nem kizárt. 23 perc – ütögette Jon az órája számlapját. – Amúgy,hogy vagy? – fordult felém.
- E…Egész jól – válaszoltam zavartan.
     Jon bólintott,majd leült a kanapéra. Utána elkezdtük „megbeszélni” – pontosabban megüvölteni -  a dolgokat.
- Az egész Zayn hibája! – csettintett Kendall.
- Hiszen te ütötted le! – kontrázott Zayn.
   Ők így jól elvoltak,én közben besurrantam összepakolni a cuccomat. Mire kiértem már az „anyukák” is szóba kerültek. Ja,és nem jó értelemben.
- Mi ez a rikácsolás?! Az egész szálloda visít a 169-es szobától! – állt meg az ajtóban Ő.
Ő,akinek még a nevét – állj,nem is tudom a nevét – sem merem leírni.
A portás nő,vagy az after partys. Kinek,hogy tetszik.
    Hirtelen mindenki lefagyott,és az ajtóban álló hölgyet kezdte méregetni.
- Sajnáljuk – lépett elő kisfiús mosollyal Louis.
- Én is – forgatta a szemét a nő. – Hol a kulcs?! Tudtommal 24 órája, 16 perce..És… 45 másodperce kellett volna visszaadni – kopogtatott ujjaival az ajtófélfán.
- A francba! – kiáltott fel Lou.
- Igen uram,ahogy mondja. Három szállodai szabály rúgtak fel. Euróban,vagy dollárban szeretnének fizetni? – mosolygott önelégülten a nő.
- Miről beszél? – förmedt rá Louis.
- Szállodai kulcs kikérése,ezzel még nincs semmi baj,viszont,nem időben visszaszolgáltatása,a kulcs rongálása,és mivel a kulcsot beletörte a zárba,ezért az épület rongálása. Én várok – nyújtotta ki előre a tenyerét.

- Jon? – fordult Louis a menedzser felé.

- Álmodban Louis – forgatta a szemét.
- Csak nagykorútól fogadhatok el pénzt – tette még gyorsan hozzá a nő.
- Joooon – tapsikolt Lou.
Jon sóhajtott párat,majd előkereste a tárcáját.

   - Amúgy maga honnan tud ezekről? – kérdezte Lou,kis gondolkodás utána.
- Amy előtt nincsenek titkot – nevetett fel gúnyosan a nő. – Odakint várom – mutatott Jonra,majd kilépett.

   Tehát Amynek hívják. Szép név,csak kár,hogy nem illik hozzá ez az arc,és ez a test.
Miután kimentek lerendezni az ügyet,folytatódott a vita.
Én szép csendben hallgattam,majd hirtelen felém fordultak:
- Te kire haragszol?
- Mindenkire? – kérdeztem vissza.
- Miért? – fordult felém kismillió szempár.
- Mert. Kendallre,mert szakított,és megütött,Zaynre,mert meg akarta ütni Kendallt,és a többiekre,mert nekiálltak ezen vitatkozni.
     Ez az egyszerű mondtatom hatalmas üvöltés robbantott ki. Hurrá.
- Louis,veled még számolunk – lépett be az ajtón Jon.
- Nem akartam – váltott nagyon szomorú,és teljesen átérző hangra Louis.
- Persze – bólogatott Jon. – Hogy álltok? Mennünk kéne – nézett rá az órájára.

- Készen vagyunk. Vagy először még le akarsz ütni valakit,Kendall? – méregette őt Zayn.
- Nem,ha nem akarsz nekem jönni – fújtatott Kendall.
    Kimentünk a parkolóba,beszálltunk a kisbuszba,és kiértünk a  reptérre.  Lemértem,összesen ez a három művelet 18 perc,és 49 másodpercet igényelt. De addig be nem állt  a szájuk.
   - Elég! – üvöltött egyet Jon. Esküszöm soha nem láttam még ilyen idegesnek.-Legalább a reptéren ne üvöltsétek le egymás fejét. Gondoljatok már a rajongóitokra. Ha már a barátnőitek nem kötik a figyelmeteket – nézett felénk Jon.
És sajnos igaza volt. Hiába mondtuk el kismilliószor,hogy légy szíves ne vitatkozzatok,ugyanúgy folytatták. De már meguntam az egészet,inkább csak hallgattam őket.

   A reptéren eltöltött negyvenöt perc csendesen telt. De,ahogy felszálltunk a repülőre minden ott folytatódott ,ahol abbamaradt.
    Én beültem Regi mellé,aki egész végig a kezeit nézegette. Néha váltottunk egy-két szó,de többnyire csendesen telt az utazás. Egészen a leszállás előtti percekig. Ugyanis valaki elkiáltotta magát,hogy „bocsánat”.
- Hogy mondtad? – néztem az ismeretlen hang felé.
- Azt mondtam,hogy bocsánat. Bocsánat Petra,nem szándékosan ütöttelek,meg sőt szándékosan soha nem ütnék meg egy nőt. Főleg nem az unokatestvéremet- mosolyodott el.
  A repülőn hatalmas „húúú”-zások voltak,mert valaki a bocsánatkérés,valaki pedig az „unokatesós” dolgon akad ki. De Kendall kimondta.
- Elfogadom a  bocsánatkérésedet,és nem haragszom. De nem csak nőket,hanem férfiakat sem lenne szabad megütnöd – húztam el a számat,és Zaynre pillantottam.
- Ő kezdte – emelte fel kezeit Kendall.

    A fejemet ráztam,és a bambuló Zaynt figyeltem.
- Bocs,Kendall. Csak,ha valakit szeretünk,akkor azt megpróbáljuk megvédeni – mondta savanyúan Zayn.
- Szent a béke? – kérdezte Jon.
- Elvileg – bólintott alig láthatóan Harry.
- Nagy ölelés – kiáltotta el magát Niall.
   Mindenki megölelte  a másikat. Érdekes képet mutathattunk. Néhány már nem kamasz,de még nem felnőtt ölelgeti egymást egy repülőn,ami le szeretne szállni. Ja és a résztvevők 95% fiú. Mindegy.

A vita sajnos csak látszólag múlt el. Tudtuk,hogy előttünk áll még egy hosszú,hosszú beszélgetés.

    Leszálltunk. El sem hiszem. Miami. Tengerpart. Napsütés. Meleg. Homok. Hideg italok. Szép naplementék. És egy elképesztő ház. Vagyis Jon azt ígérte,hogy elképesztő lesz.
   Igazából Miamiba csak egy napot kell a  fiúknak a munkával foglalkozni,a  többi napon pihenhetnek.
Felvettük a csomagjainkat,és beszálltunk egy kisbuszba.
Jon közben mindenről igyekezett részletesen beszámolni.
   - Ahova megyünk,egy aránylag csendes,nyugodt környék. A ház szép kívülről,belülről is. Ez egy elkerített rész, hármasával állnak a házak,amiknek a hosszú kertje a tengerparton végződik. Most a három ház közül egy lakott,a közeli csúszdapark tulajdonosa él itt. Van egy veletek egykorú fia is. – Regivel ennél a mondatnál összenéztünk. Hiszen mi lehetne jobb egy  velünk egykorú tengerpartos pasinál? Vicceltem. Harry mindenkit leköröz. – A program a következő lenne. Ma lazíthattok,ahogy holnap is,de holnapután van a dedikálás,és az interjúadás. Valamint terveztünk nektek hajókázást,repülést,városnézést…És még rengeteg programot – komolyan,mint valami osztálykirándulás. Jó,azért annyira nem,de programok meg minden. Várom már. Nagyon is.
Jon még mondott pár szót,hogy ha lehet ne kelljen ránk hívni a zsarukat,meg ilyesmi. Ők Clarrel,és Robbal ,egy másik apartmanba lesznek,kicsit messzebb tőlünk. És még sokat áradozott  a házról. Hogy milyen szép meg minden. Majd Louis – hogy oldja a felgyülemlett unalmat – felkiáltott:
    - Elfelejtettem! – hangjában rengeteg fájdalom volt. Rendesen megijedtem.
Egy pillanat erejéig kinéztem az ablakon. Befordultunk a luxusnegyedbe,és már látjuk a tengert. Te jó ég.  De figyeljünk még Louisra.
- Mit felejtettél el? – kérdezte Regi.
Louis kezeit az arcához emelte.
Kezdtem komolyan megijedni….

Ja,és még valami. Az előző részhez en kaptam túl sok kommentet (viszont visszajelzéseket Twitteren [@Petra__14],igen),de aki teheti ide is írja le a véleményét. A szavazósdi már láttam,hogy működik,remélem enm felejtették el,hogy kell csinálni. :D

Szóval véleményeket kérném IDE:

34/2. fejezet-"Mert már NEM járunk..."

Sziasztok! J

Annyi,de annyi dicsérő kommentet kaptam,ezért úgy gondoltam megérdemlitek az új részt. Tele van titokzatossággal,félelemmel… Mert,hogy itt még nem ér véget a dráma..De hát ilyen is kell. J

Jó olvasást! J

Petra

    - Harry nem tudok aludni – meredtem az arcára.
- Mit csináljunk?-  kérdezte perverz vigyorral. Olyan,mintha azért tettem volna fel a kérdést,hogy csináljunk „valamit”.
- Nem arra gondoltam – sóhajtottam.
- Én sem – nevetett fel,és kicsit távolabb húzódott. – Hány óra van?
- Háromnegyed öt lesz,egy perc múlva – tájékoztattam.
- Sokat aludtunk – jegyezte meg.
- Aha. Regiék a legjobbkor vesztek össze.
- De min vesztek össze? – támaszkodott fölém Harry,és pedig rá néztem,és nagy nehezen kinyögtem:
- Nem tudom.
- Mi?! – nevetett fel. Inkább gúnyos,meg „tudom,hogy tudod” nevetés volt.
- Hát az úgy volt,hogy… - gondoltam vissza. –Elvileg a szülői izén vesztek össze,mert Kendall azt mondta,hogy beszélni szeretne Regivel,meg,hogy neki fontosak a szülei véleménye,és…
- A szülők. Ez gáz – töprengett Harry. – Engem mennyire bírnak az őseid? – fordult felém.
- Komolyan?! – ráztam meg a fejemet. – A legjobb barátnőm összeveszett a pasijával,neked meg azon jár az eszed,hogy… - de nem tudtam végig mondani,mert befogta a számat,az ő szájával. – Gonosz vagy.
- Eszes – javított ki.
- Egy gonosz zseni,aki jól csókol – nevettem fel.
     Ezen röhögtünk pár percig,majd visszatértünk az eredeti témához:
- Lehet,már az ágyat nyomják.. Vagy egymást… - tűnődött Harry.
Istenem,miért ilyen perverzek a fiúk? Miért?
- Nézzük meg – ajánlottam fel.
- Mit?! – képedt el azonnal Harry.
- Regiéket.
- És hogyan?
- Nemtom,spontán végig sétálunk a folyosón,és „véletlenül” megállunk a szobájuk előtt.
- Oké – állt fel Harry.
      Kisétáltunk a folyosóra,és pontosan két szobával sétáltunk arrébb.
- Hallasz valamit? – kérdezte Harry.
- Nem –ráztam meg a fejemet.
- Biztos már alszanak – rántotta meg a vállát.
- Benyitok – tudattam vele,de inkább csak magamnak mondtam.
- Nem vagy normális – rázta meg göndör fürtjeit.
Benyitottam. A szoba viszont üres volt. Remek.
   - Nincsenek bent – mondtam Harrynek.
- Én is látom.
- De hol lehetnek?
- Fogalmam sincs,bébi – tűnődött Harry.
- Jó,akkor elmegyek WC-re – mutattam a fürdő irányába.
- Megyek veled – nyújtotta kezét Harry,és romantikusan elsétáltunk a WC-ig. Váá.


Regina

     Pár percig szótlanul néztük egymást Kendallel. Annyira meg akartam csókolni,vagy csak hozzáérni,de nem tehettem. Mert már NEM járunk. Miközben próbáltam elfojtani a könnyeimet,valaki rángatni kezdte az ajtót.
- Ki az?! – futottam oda az ajtóhoz.
- Mi vagyunk azok – jött Harry mély,és dörmögős hangja.
- Oké – kiabáltam vissza. – De ki az a mi? – nevettem fel.
- Hát én,és Petra – mondta Harry olyan „ez töke egyértelmű” hangsúlyban.
- Jó,akkor szabadítsatok ki – támaszkodtam az ajtóhoz.
- Nincs bezárva? – kérdezte Harry.
- Nincs is kulcs idebent – néztem a kulcslyukhoz.
 - Gyá…Jó,akkor szólok a többieknek! Maradj itt – igazából tök elmenni készültem,de már mindegy.
- És..és..jól vagy? – hallottam Petra hangját.
- Aha. Bent vagyok Kendallel – mondtam,kicsit szúrós hangon.
- Mindjárt jönnek Harryék  - biztatott.
- Jó – sóhajtottam,és vártam.


Petra

   Harry berontott a szobába,és visszatért négy fiúval. Egy álmos Niallel,egy mérges Louisval,egy semmit sem értő Zaynnel,és egy nagyon képben lévő Carlossal.
-  Ez mind? – méregettem a társaságot.
- Vicces vagy – motyogta félálomban Niall.
- Tudom.
- Ne veszekedjetek,hanem feszítsétek már ki azt a rohadt ajtót! – üvöltött bentről Regi.
   Nekiálltak a műveletnek – mit ne mondjak,nagyon nevettem. Először is be akarták rúgni,de mondtuk,hogy azt ki kéne fizetni,és Jon szerintem agybajt kapna. Utána jött a „szóljunk valakinek”,majd rá öt másodpercre,az „akkor azt  hiszik,hogy nem vagyunk keménynek”. De ez így is volt. Nekem már éveknek telt,a sok agyalásuk,ezért bementem a szobába,és kerestem egy hullám csatot.
- Gondolod ki tudod vele nyitni – nézett rám Louis. De legalább figyelt rám.
- Hát mér’ ne? A mesékben bejön…
   Ezen jót nevettek,Regi meg ezerrel ütötte odabentről az ajtót. Niall megjegyezte,hogy már biztos éhes lenne,ha olyan sokáig kellene bent lennie,Zayn pedig rávágta,hogy legalább van bent tükör. Regit ez mélységesen megnyugtatta,mert még mindig dörömbölt.
- Jó,valaki menyjen le a pótkulcsért,ezt nem lehet kinyitni – rogytam le a földre.
- Miből gondolod,hogy ennek van pótkulcsa? – forgatta a szemét Carlos.
- Egy próbát megér. Melyik alsónadrágos fazon jön le velem  a kulcsért? – néztem rajtuk végig.
- Majd én – mondta Harry.
- Nem,megyek én – jelentette ki Louis – Mert a végén még megállnátok a folyosón smárolni,és sohase érnétek vissza – hadarta,majd kézen ragadott,és az ajtó felé húzott.
- Várj visszamenjünk,hogy tudjál adni búcsú puszit?- célzott Harryre.
- Nem kell – nevettem fel.

    Lementünk a földszintre,ahol már igenis zajlott az élet – pedig ki tudja milyen korán lehetett – beállítottunk az ügyfélszolgálathoz,és a kulcsot követeltük.
- Elnézést,mondják még egyszer? – fordult meg az after party-s (!!!!!!????) nő.
- Oké,ez valami vicc. Hol vannak  a kamerák? – fordult meg a tengelye körül Louis.
- Sehol,csillagom,itt dolgozok. Mit akarsz? – húzta össze (az amúgy is közel álló) szemöldökeit.
- Már elnézést,de akkor mit keresett az after party-n? – hajolt fel Lou a pultra.
- A mi szállodánk adta a puncsot. Mit akartok? – pillantott most rám. Felismert. Francba. – Csak nem kizártátok magatokat valahonnan a nagy „HŰ-HÓ” miatt?! – méregette Louist.
- Jajj,de hát hölgyem – váltott hangsúlyt. – Magának fáj,ha lefeküdtem a barátnőmmel? – karolt át engem.
    Jó,elkapott az elején az ideg,de Lou,rám pillantott „Hogy lécci ezt nem hagyhatom ki”,és bólintottam.
- Igenis,idegesít. A szállodában rohangálnak,pizsamában,meg alsóneműben!
- Jaj,de hát nem is  a barátnőm. És nem is feküdtünk le – nevetett fel Louis,mire a nő,egy „szar vicc volt” fejet vágott.
- Akkor?! Minek kell maguknak pótkulcs?
- Nézze. Az úgy volt,hogy a legjobb barátnőm beszorult a fürdőbe,és valószínűleg a zárral van gond. Kipróbálhatnánk esetleg a kulcsot? Kéreeeem – váltottam nagyon nyálas hangnemre.
- Nem – mondta a nő,és elfordult.
- Na mááá’ . Különben megveszem az összes vörös hajfestéket – utalt a nő hajára Louis. – Vagy házilag állítja elő?
- Lou – böktem oldalba,amolyan „ne hergeld tovább” mozdulattal.
    Ekkor lépteket,akarom mondani elefánt dobogást hallottam a folyosó másik végéről. Igen,jött a csapat többi része is.
- Na,van kulcs? – lihegett Niall.
- Nincs. Ez a kedves,aranyos,mindig segítőkész nénike nem adja oda – mutogatott Lou az iratokat rendező nőre.
- Elnézést,nagyon fontos lenne …- kezdte Zayn. – Hé ,nem maga volt  a büfében,aki elöl menekülnünk kellett? – csapott a homlokára.
Te jó ég.
- Nézze,a kulcsot kérem,és elviszem ezeket az idiótákat – szóltam nagyon nyájas hangon,és reménykedve a nénire néztem.
- Haha. Nem – forgatta a szemét .
- Kérem a kulcsot ,néniiiiiiiiii – kezdtem el visítani.
- Hogy mondod? – rakta a füléhez a kezét.
- Ide a kulcsot,nyanya – mondta Louis,és a kezét a hölgy felé tartotta.
Hirtelen a nő szemöldöke találkozott a hajával – magyarul felhúzta a szemöldökét,de világbajnok lenne „szemöldökfelhúzásból” – és idegbetegen méregetett minket,majd „kedves” hangon megszólalt:
- Egye-fene. Csak,hogy lekopjatok végre. Melyik kulcs kell? – nyitott ki egy kis vitrint.
- Hát a 169. szobának a fürdőszoba kulcsa… - emlékeztem vissza a szobaszámra.
- Vigyétek – nyomta a kezembe. – Fél óra múlva,sérületlenül itt legyen. 33 van –nézett az órájára,majd intett,hogy mehetünk.

    Elindultunk,mire Harry egy pillanatra visszarántott:
- A százHATVANKILENCEDIK szobában vagyunk? – méregette a kulcsot.
- Igen,bébi,igen – nevettem fel.
- Gyanús…Nagyon gyanús – sóhajtott Harry.

Regina
 
    Mikor Petráék már 10 perce nem jöttek vissza,a fiúk is lementek,én meg egyedül maradtam. Kendallel.
- Hé,miért vagy rám mérges? – ráncolta össze a homlokát.
- Komolyan ilyen sötét vagy? – emeltem fel a hangomat.
- Mit csináltam már megint?! – kezdett el ő is üvölteni.
- Hát Kendall..Te… - kerestem  a szavakat. – Egyszerűen nem tudom kimondani,hogy mennyire egy tapló vagy!
- Tapló?! És megint miért?! Nem tudok minden információt a fejemben tartani! Mit felejtettem el,ha?!
- Semmit…Csak azt,hogy egy órája szakítottál velem….És még kérdezted,hogy mi a bajom…
- Mi?! Mikor szakítottam? Én nem szakítottam… - értetlenkedett.
- Ah,mindegy. Jó duma. Csak jussunk ki ebből az izéből már – kezdtem el rugdosni az ajtót.
- NEM SZAKÍTOTTAM! – üvöltött teli torokból Kendall.
- Hanem?! Mi volt az a dolog,amikor azt mondtad,hogy zárjuk le,meg,hogy ha soha többé nem beszélnénk róla,és,hogy húúúú – és patakokban potyogtak a könnyeim.
- Eljátszod itt nekem a műsírást,meg kitalálsz valami szakítást,hogy sajnáljalak? Bocs,de nem. Most nem – fújtatott egyet.
- Hahó! – kezdtem el üti az ajtót,minden erőmből. Nem jött válasz. Én pedig egyre jobban kezdtem magamba zuhanni. A földre rogytam,és reményvesztetten rugdostam az ajtót. Közben a könnyeim – mint a mesékben – lassan már tócsát alkottak körülöttem. Kendall meg nézte,és tűrte,ahogy szépen az idegösszeroppanás felé sodrom magam. Szívtelen…


Petra


  Meg volt a kulcs,felbaktattunk a negyedikre,és a fürdő elé mentünk.
Óvatosan beleillesztettem a kulcsot a zárba..és elfordítottam.
  - Ez be volt zárva! – mondták egyszerre a fiúk.
- Észlények – legyintettem,és kinyitottam az ajtót. – Regi?! – sikítottam fel,amikor megláttam a földön,összeroskadva a lány.
- Mit műveltél,te szemét?! – kezdett el üvölteni Zayn,és egyenesen Kendall felé ment.
- Semmit apafej – dühöngött Kendall.
- Hé,fiúk,ezt hagyjátok abba! – kiabált rájuk Louis.
- Ne,Lou – intett Zayn.
- Hallottad,az angol verekedni akar. Szóval,ne Lou – mondta Kendall,és elindult Zayn irányába.
- Ez nem lesz jó – álltam fel. – Fiúk hagyjátok ab…- kezdtem volna el,de hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemnél,és összeestem. Minden elsötétedett…


Regina

   Hihetetlen. Amikor az ember már azt hiszi,hogy nem lehet rosszabb,akkor az élet megmutatja. Köszönöm.
   A földön ülve sírtam,amikor az exem egy hatalmasat lekevert Petrának. Ami nyilván nem rá irányult volna,de pont őt találta el. Úristen.
Harry egyből Petráért kapott,így „szerencsére” nem a padlóra esett.
  - Petra! – kiáltottuk szinte egyszerre,de nem jött válasz.
Harry arcára olyan rémület ült ki,amit még soha nem láttam.
- Most mit csináljunk?! – húzta össze a szemöldökét Lou.
- Hívjátok a mentőket! – üvöltött Harry.
 Niall és Harry kivitték Petrát a nappaliba,közben Lou hívta a mentőket,én meg ébresztettem Liamot.
Szegénykém azt sem tudta,hogy hol van,de mikor meglátta a kétségbeesett,reményveszett arcomat,nyilván egyből felkelt.
- És hol van? – gondolom Petrára értette.
- A nappaliban? – kérdeztem,de inkább magamtól.
Liam kipattant az ágyból,és ura lett a helyzetnek.
- Nézzétek meg a  pulzusát! – csettintett egyet.
- Azt..Hol? – kérdezte Lou.

Jó, tudom,hogy szeretnek hülyéskedni,de ez most nem az a hely.
  - Vigyázz – mondtam,majd mindenkit félrelökve az utamból Petrához mentem. – A pulzusa egyenletes.
- Akkor elájult – jelentette ki Liam.
   Körülnéztem. Niall,és Lou tehetetlenül ülnek a földön,Harry fel-le járkál a telefonnal. Liam próbál mindenkit nyugtatgatni,és Petra felett támaszkodok,aki élet,és halál között (?) lebeg.
- Hol van az az idióta?! – nézett ránk Harry.
- Kendall? – kérdezte Louis.
- Az – szorult ökölbe Harry keze.
Úr isten,nem bírtam nézni.
Harry mélyeket lélegzett,és a szemével a fürdőszoba ajtaját pásztázta,de Kendall nem akart,vagy nem mert kijönni. Így Harry nem ment be.

    Végre,kiértek a mentők. Azt mondták pakoljunk neki gyorsan cuccot,és egy ember jöhet.
Én Harryre néztem,ő pedig rám.
- Nem érünk rá – mondta idegesen a mentős.
- Menj te – sóhajtottam.
Harry bólintott,és beszállt.
Én olyan idegi állapotban voltam,hogy nem biztos,hogy túléltem volna a kórházat is.


Harry

     Elindultunk. Nagyon-nagyon ideges voltam,hogy most akkor  mi lesz,meg minden. Szerencsére az orvosok megnyugtattak,hogy nincs nagy baj „csak” elájult. Már a mentő autóba magához tért. Ahogy meglátott szemei elkerekedtek. Mosolyogtam rá,ő pedig erőtlenül visszamosolygott.
Mikor odaértünk az orvos mondta,hogy maradjak kint,megvizsgálják.
   Fel-le járkáltam,szóltam a többieknek,hogy mizu,elmentem kávéért (amit csak nagyon ritkán iszok,de most szükségem volt rá),és majd’ egy óra múlva kiszóltak,hogy „kész”.
- És…Bemehetek hozzá? – kérdeztem az engem méregető orvost.
- Természetesen – mosolygott,és megmutatta,hogy hol van.
    Út közben elmondta,hogy semmi komoly dolog nem történt,egyszerűen ütés ért valamilyen ideget,amitől elájult. Azért a biztonság kedvéért még ma bent tartják éjszakára,de ha nem lesz semmi gond,holnap már ki is jöhet.
   Azután megláttam. Az orvos pozitív szavai,egy kis lelket öntöttek belém,de mikor megláttam,mindez darabokra hullt.
Ott feküdt az ágyon,bágyadt arccal,szomorúan. Csak nagyon halványan mosolyodott el,mikor beértem.
- Én sietek is tovább – mondta az orvos,majd távozott.
 A rideg kórterembe,rajtunk kívül,még egy kisfiú,valamint a családja volt.
Az ágynál lévő „elválasztó” függönyt elhúztam,hogy ne nagyon zavarjuk egymást,és leültem Petra ágyára.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle. Nyilván hülye kérdés volt.
- Jól – mosolyodott el.
- Nagyon megijedtem,hogy valami nagyobb gond lesz,és soha többé nem leszel ugyanolyan – szaladt ki a számon.
- Erős vagyok,tudod – fogta meg a kezemet.
Ahogy néztem a kezünket,előtört belőlem rengeteg érzés. Olyan nyálasnak éreztem magamat,hogy nem igaz. Fájt,és szorított a mellkasom,és legszívesebben csak sírtam volna. De tudtam,hogy nem olyan komoly a dolgo,és fel fog épülni,de megijesztett. Hirtelen felindulásból megkérdeztem tőle:
- Hé.. Megcsókolhatlak? –méregettem bágyadt arcát.
- Megsértődnék,ha nem – nevette el magát.
- De az orvos nem mondott semmi ilyet,hogy ne.. Vagy izé – dadogtam.
- Nem – rázta meg a fejét.
- Akkor – hajoltam oda hozzá,és megcsókoltam.
Annyira,de annyira jó volt. Mind minden eddigi csók. De ez most fontosabb volt,mert tudtam,hogy velem van.
- Itt maradjak mára? – kérdeztem egy kis csend után.
- Nem kell. Nektek ma dedikálásotok van. Meg koncert. A rajongók nem csalódhatnak – mosolyodott ismét el.
- De akkor is… - kezdtem volna el.
- A-a. Ha nagyon szeretnél majd bejössz koncert után.
- Ez természetes.
- Most pedig,irány,mert lassan kilenc óra,és mennetek kell. Puszilom a többieket – húzott magához,adott egy gyors puszit,és intett.
- De biztos…?
- Harry… - ingatta a fejét.
- Írok.
- Jó.
- Szia – pusziltam mag a fejét,és kisétáltam.
Valahol megnyugodtam..Valahol pedig nagyon ideges voltam…


Regina

     Otthon repkedtek az ékesebbnél,ékesebb szavak. És ez mind miattam volt.
- Ne vedd magadra- ült le mellém Niall egy zacskó chipssel (?) . –Kérsz? –nyújtotta felém.
- Neem..Nincs étvágyam.
- Pedig ez a kedveced.. Tudooom – nógatott.
- Nem chipsre van szükségem – hajtottam le a fejemet szomorúan.
- Egy ölelést? – tárta szét a kezeit.
- Kettőt – mondtam,majd „belebújtam” Niall kezei közé.
   Niall próbált energiát,és lelki erőt sugározni felém. Igazából nagyon szerettem az ölelését,de már régen ölelt meg. Kendall miatt,azt hiszem.
Ezt a remek pillanatot,a zsebemben rezgő telefon törte meg. Harry volt az.
- Igen? – vettem fel idegesen a telefont,és a szám szélét harapdáltam.
- Add légy szíves Kendallt – mondta gondterhelten.
- Jó –nyugtáztam,majd megkerestem Kendallt. – Harry az – nyomtam a kezébe,és el is siettem onnan.
- Mit akart? – kérdezte Niall,miután visszaértem.
- Nem tudom – rántottam meg a vállamat.
   Rossz előérzetem volt. Miért pont Kendall? A fejemben egyre zavarosabbak lettek a gondolatok. Petra rosszabbul lett? Vagy… Vagy.. Mi történt?!
Ekkor megrezzent Niall mobilja. Egy SMS Petrától.
„ Lou-t nem érem el. Minden rendben van. Puszi :*”
Ennyit írt csak. Viszont,mikor Niall megmutatta mérhetetlen boldogság töltött el. Jól van!

- Tessék –nyomta Kendall a kezembe a telefonomat.
- Hova mész? – kérdeztem,mert az ajtó felé ment.
- Sehova – mondta,majd becsapta az ajtót.
Vááááá! Megöl ez a titokzatosság……………….. Felálltam,és az ablakhoz rohantam,ami a parkoló felé nézett. Kendall beült az autóba,majd elhajtott.
Teljesen elbambultam,csak arra eszméltem fel,hogy Liam megölelt hátulról.
- Ne sírj – törölt le egy könnycseppet az arcomról. Észre sem vettem,hogy ott van. – Ha balhé lesz,Harry megvédi magát. Efelől megnyugodhatsz. És Kendallnek sem lesz baja – pórbált nyugtatni,és karjaiba zárt.
Hiába hitte el egy részem,hogy minden rendben van,egy másik félt. Nagyon….

Ne felejtsétek el leírni a véleményeteket,vagy szavazzatok! J Sokat jelent♥

34/1. fejezet-Tabu-avagy ki ne mondd,hogy szakítás /Ötöööödiiiik díííjaaam♥

Sziasztok!

Eltelt,több,mint egy hét,és itt van az új rész. Jó,nem mondom,hogy hurrá,meg milyen gyorsan készen lett,de próbáltam sietni. Sehogy sem tudtam megfogalmazni egy részben,ezért két részre bontottam a fejezetet. J 
Jaj,és igen nem felejtettem el a FANTASZTIKUS ötödik díjamat sem,amit  Dreamy Girl~-től kaptam. Köszönöm♥
A kérdéseidre válaszolok,viszont egy kicsit lejjebb írtam le magamról dolgokat,szóval azt most nem. J

Kedvenc színed? Zöld J

Ki lennél a blogodból? Petra. Hahahahaha :D

Ha lehetnél melyik sztár lennél? Hú,ez jó kérdés. :D Talán P!nk..Vagy Ke$ha J

Kedvenc ételed? Pizzaaaaaa *.*

Kedvenc romantikus filmed? Nem szeretem a romantikus filmeket…Upsz :$

Milyen zenét hallgatsz? Komolyzenét. Vicceltem :D Pop,elektro..néha punk…

Szerelmes vagy? Nem. J

Mért lettél blogger?  Hát az úgy volt..Hogy ez egy hosszú sztori. Csak mert…Vagyis „Mer mér ne?!” :D

Eddig hány díjad volt? Négy. J

Benézel majd valamikor az oldalamra? Természetesen.

Örülsz a díjnak? Naaagyoooooon♥

Na,és akkor,ezután a  is felvezetés után,jöjjön a  34. fejezet első része. J

Petra

    Hangos visításban törtem ki. Valaki befogta a szememet,és nem láttam semmit. Pár másodperc múlva,viszont rájöttem,hogy egy vicc áldozatának estem,de nem igazán tetszett a dolog. A fiúk nevettek,elég hangosan,én viszont,kimásztam az „ijesztgető” kezei közül,és elindultam.

- Hé,Petra! – szólt utánam Louis.
- Nem volt vicces- fordultam meg halál komolyan.
      A fiúk még mindig röhögtek,és vissza-vissza „játszották”,az elmúlt pillanatokat. Leültem egy távolabbi padra,és megvártam amíg befejezik. De,egy jó 30 másodperc után megelégeltem,és felálltam.
- Hagyjátok már abba! – üvöltöttem rájuk.
     Nem nagyon hatotta meg őket,ezért nyomatékosítani akartam,hogy most igenis berágtam,ezért elindultam az utca felé.
Hallottam  még valami olyasmit,hogy „Hé Rómeó menj utána!” . Hallottam,hogy Harry elkezd futni,és,hogy egyre közelebb ér hozzám. Én is neki indultam,de csak a sarokig. Ott bevártam őt.
     - Nem vagyunk formában? –lihegett Harry,de ügyet sem vetettem rá. –  Jaj már csak  vicc volt! Ne sértődj már ennyire be!
Ránéztem a fiúra,amolyan „Ez most nem játék,és nem volt vicces” nézéssel,aki valószínűleg egyből vette a lapot.
- Valami baj történt? –kérdezte ijedten.
 Próbáltam minél hihetőbben rázni a fejemet.
- Aha. Szóval történt. Akarsz róla mesélni?
- Nem,most nem – hajtottam le a fejemet.
- Jó. De figyelj,ha el akarod mondani,akkor nyugodtan. Nem muszáj most,nem muszáj ma,sőt ha akarod ne is mondd el. De remélem tudod,hogy rám mindig számíthatsz,a titkaid jó helyen lesznek nálam.
     Erre elmosolyodtam,és bólintottam egyet.
Harry magához húzott,és megölelt.
Mélyeket sóhajtottam.
- Hé, bébi. Bármit,jó? – kereste a tekintetemet.
Csak halvány fények égtek az utcán,de pontosan elég volt nekünk.
Kezével finoman megfogta az államat,és megcsókolt. Hosszan,érzékien.
     Az utca végéből tapsot hallottunk,nyilván a fiúk voltak azok.
- Mintha egy filmből ugrottatok volna ki – nevetett fel Louis. – Bocs,nem akartalak megijeszteni – mondta,és a kezét átdobta a vállam felett.
 Legyintettem egyet,amolyan „Elnézve,de legközelebb ne” stílusban.
És így indultunk haza.
Már a parkolóban jártunk,amikor hirtelen Niall felkiáltott:
     - Még csak éjfél múlt két perccel!
Tényleg,az idő.
- Jó,nem érdekel,álmos vagyunk menjünk fel – nyüszögött Zayn.
- Még két-három percet bírj ki – mosolyogtam felé,de mosoly helyett,egy grimaszt kaptam.
Pár másodpercig néztük egymást,majd sipákolva magához ölelt:
- Fááááraaadt vagyooooooook.
- Egy kicsit Zany,már csak egy nagyon kicsit kell kibírnod.
Ez úgy nézhetett ki,mintha az óvó néni,és egy kiscsoportos beszélgetne.

     Majd végül vártunk,még tíz percet,és felmentünk. Már mindenki aludt,nagyjából,ezért csak halkan közlekedtünk.


Regina

   Kendall hirtelen „bejelentése” sokkolt. Mármint az,hogy beszélni akar. De ne akarjon,mert egy ilyen után mindig szakítás jön. Vagy valami ehhez hasonló.
Majd végül erőt vettem magamon,és felé fordultam,hogy a szemembe mondhassa,amit mondani akart.
 - Tudod,a  látogatás – kezdte drámaian. Sejtettem. Annyira éreztem,hogy a találkozásról akar beszélni. – A szüleim véleménye nekem nagyon fontos,de…
   Kiborultam. Elég volt. Anyuci kicsi fia,egész este tartja benne a lelket,éjszaka meg közli,amit közöl. Meg sem vártam a mondandója végét,felálltam,és kimentem az ajtón. Elég erősen becsaptam,hogy valaki felkeljen,kijöjjön,és elmondhassam neki a bánatomat.
Így is lett.

Zayn


   Végre,elfeküdhettem az ágyon,lehunyhattam a szememet. Mély álomba zuhantam,de nem aludhattam sokat,mert egy hangos ajtócsapódás felébresztett. Nem is foglalkoztam vele,gondoltam,valaki nagyon elemében van. De jobban  elméláztam rajta,hogy ez hangos volt. Túl hangos,hogy a folyosó másik feléről jöjjön.
   Mivel a hotelnek két épületszárnya volt,és én a második számúban aludtam,valamint rajtam kívül még a két szerelmes pár aludt ott,ezért valószínűleg náluk csapódott az ajtó.
   A lustaságomat legyűre a kíváncsiságom,ezért fogtam magamat,és kinéztem az ajtón. Meglepetésemre Regi ült kint a folyosón. Fejét,kezébe temette,amiket a lábain pihentetett. Zaklatottnak tűnt. Vagy fáradtnak. De az is lehet,hogy csak bújócskáztak,és most számol.
Ám a hangos hüppögése,nem ezt bizonyította,ezért gyorsan odamentem hozzá.
    - Mi történt? – kérdeztem tőle,de nem kaptam választ. Vagy kaptam,egy hangos „brühühü” féleséget. De ez nem oldott meg semmit.
- Gyere mossuk meg az arcodat,vagy hozok neked vizet. De inkább gyere a konyhába,ott kényelmesebb – mondtam. Regi nem szólt semmit,tovább sírdogált,ezért óvatosan felemeltem,és kivittem a konyhába. Nem ellenkezett. Itt akkor már nagy a baj. Mert köztudott,hogy Regi a legeslegjobban azt utálja,ha emelgetem. Ugyanis elmondása szerinte „Nem tudsz megemelni csávókám”,és mindig hiszti van belőle. De most még egy vállon ütést se kaptam,így tudtam,hogy ez most nem csak játék.
- Akkor még egyszer. Mi történt? – közben a szekrényben pohár után kutattam.
Választ nem kaptam. Megint.
    Adtam neki egy pohár vizet,amibe beleivott,de két nyelés között kitört belőle a sírás. Te jó ég.
Kiesett a kezéből a pohár,egyenesen a földre,és  darabokra törött. Már majdnem leugrott volna a székről,ha nem fogom meg.
- Normális vagy? – húztam fel a szemöldökömet. – Képes vagy beleugrani a szilánkokba?
A  vállát rángatta.
- Mi ez a zsivaj, kérem szépen? – jött ki Louis. Egyből felismerte,hogy nagy a baj,és rávágta,hogy akkor hívjuk Petrát. Próbáltam megértetni vele,hogy Petra ,meg Harry,hogy izé…De Louis csak elengedett egy perverz vigyort – ami egyébként ijesztőbb volt,mint általában- és elindult a szobák felé.


Petra
  
    Nagy nehezen sikerült elhelyezkednem,és éppen,hogy álomra hunytam a szememet,valaki benyitott:
- Nem érdekel,hogy mit csináltok,a konyhában katasztrofális helyzet van,Petra öltözz fel,és gyere – aha,tehát Louis volt az. Nem tudom,hogy egészen pontosan mit értett azon,hogy öltözzek fel. Mindegy. Kimegyek pizsibe – vagyis még az első napokban kapott „Hey my name is Mrs. Stylinson” feliratú felsőmbe,és a pizsi nacimba – ha meg nem jó,majd visszaküldenek.
     Az ajtón kilépve,arra lettem figyelmes,hogy a  konyhában ég a villany,ezért automatikusan oda mentem. Meglepetésemre,nem csak Lou volt ott,hanem Zayn,és…És…Regi is. Szipogást hallottam,ami valószínűleg nem fiúból jött ki,ezért gyorsabbra vettem a tempót,és egy hirtelen mozdulattal a konyhában termettem.
- Mi történt? – néztem nagyokat, a  széken ücsörgő síró (?) Regire,az őt vigasztaló Zaynre,és a földön heverő összetört(?) üvegszilánkokra.
- Mi sem tudjuk – tárta szét  a kezét Louis.
 - Regi mi történt? –ismételtem el a mondatot.
    A lány nem szólt semmit. Párszor még megkérdeztük tőle,viszont egyre magasabb hangerőben,aminek az lett a hatása,hogy felkeltettünk. Szinte mindenkit. Először Logan,és Carlos jött ki,utána már James is.  Már mindenki ott lézengett a konyhában, és a síró Regit kérdezgette,amikor még egy ajtócsapódást hallottunk. Egy emberként fordultunk a  folyosó irányába,ahol egy megszeppent Niall állt.
    - Miről maradtam le? – kérdezte.
Mindenki Regire nézett,majd vissza Niallre, de egy szót sem szóltunk.
- Igazából csak kajálni jöttem. Azt lehet? – tudakolta a srác.
Egyszerre bólintottunk,Niall pedig félénken beljebb lépdelt. Nos,eléggé érdekes volt ez a jelenet,de hajnali egykor már nem sok jót vár az ember.
- Kinek üres a szobája? –tártam szét a kezemet.
- Miért? – érdeklődött Louis.
- Mert oda bemegyünk beszélgetni. Ketten – mutattam Regire,aki egész láthatóan bólintott.
- Az enyémbe mehettek -  vont vállat Lou.
     Bevonultunk,becsuktam az ajtót,és elkezdtem faggatni:
- Mi a szent szar történt,amit nem vagy képes a haverjaid előtt elmondani? – förmedtem rá. Igen , az álmosság beszélt belőlem.
- Kendall – szipogta Regi.
- Mit csinált?
- Szakítottunk…- közölte szinte bőgve.
- Mi?! De miért,mikor,és hogyan?

- Este,miután megfürdött,bejött a szobába,beszéltünk egy két sort,mikor bejelentettem,hogy elmegyek aludni,szólt,hogy beszélnünk kéne. Minden szakítás így kezdődik!  - fakadt ki.
- Héé,nyugi – simítottam meg a vállát. – És utána?
- Belekezdett a kerítő monológba,hogy fontos neki a szülei véleménye,de…
- De…? – vártam a befejezést.
- De. Ennyit mondott. Nyilván valóan ez egy szakítás drámaian megtervezve.
     Szép lassan esett le az egész dolog.
- Komolyan?! – kaptam a halántékomhoz.
- Mi „komolyan”? – kérdezett vissza.
- Képes voltál egy házat felverni,egy olyan szakítás miatt,ami ki sem lett mondva? Regi …– mondtam,és megöleltem. Nem hiszem,hogy akármit is értett volna az egészből.
- Mi van?!
- Ez néhány szó összerakva. Nem jelenti azt,hogy szakítotok.
- De mire tudsz még tippelni? – méregetett. Jó nyilván,ez egy elég sablonos szakítós duma,de akkor is. Nem szabad egyből rosszra gondolni.
- Hallgasd végig – tanácsoltam.
    Regi a vállait vonogatta,legyintett egyet,és felállt.
- Meghallgatod? – néztem utána.
Halványan bólintott egyet,és elindult az ajtó felé.
Ahogy kinyitotta,meglepetésünkre,a „virrasztó társaság” esett be az ajtón.
- De jó,hogy végighallgatod. Juhéé! – pattant fel Louis tapsikolva.
Rosszallóan megráztuk a fejünket,majd átlépdeltünk a fiúkon,és kimentünk Lou szobájából.

    A folyosón végig követtem a szememmel,ahogy Regi bemegy a szobájukba. Majd hangos kiabálás hallottam:
- Petraa?! – Harry volt az.
- Mit szeretnél? –hajoltam oda hozzá.
- Nem szeretnéd tudni- suttogta Harry a fülembe,mire felnevettem. – Hol voltál?

- Szerelmi gondok – legyintettem,majd megfogtam a kezét,és Lou szobájához mentünk,ahol a többiek voltak. – Úgy döntöttetek,hogy nem lesz alvás? – néztem a srácok felé.
    Niall kajált,Louis és Carlos x-boxoztak (?) , Logan hangosan szurkolt Carlosnak,Zayn pedig Lou-nak.
- Nem kapunk már választ – nézett rám Harry.
- Úgy tűnik. Itt akarsz maradni,vagy jössz vissza aludni? – kérdeztem.
- Aludni?! – mosolyodott el Harry.
- Aludni – forgattam a szemeimet,de nem tudtam elég komoly lenni,mert elnevettem magam.

- Szerintem maradok. Ha nem baj – puszilta meg a homlokomat.
- Nyugodtan – öleltem meg,és az ajtó felé mentem.
- Hány percig terveztétek még a fájdalmas elválást,hogy Petra átmegy a másik szobába? – hallgatott el egy pillanatra Zayn.
- Sokáig – mondta Harry,majd látványosan utánam nyúlt,és ahogyan a filmekben szokták „teli szájjal” csókolt. Vicces volt,ahogyan a fiúk hangosan fütyültek,és Niall popcorn-os táljából dobáltál ki a kukoricát felénk,miközben Niall hangosan tiltakozott,hogy „Ez még ehető.” „Neee! A kicsikéim!” meg ilyenek. Szóval a csókjelenet után,én kimentem,és hagytam a fiúkat játszani.
    Igazából hajnali kettő volt,a normális emberek ilyenkor alszanak,de mivel holnap úgy is csak délután van programjuk,előttük van az egész délelőtt.
    Így hát én visszamentem a szobánkba,és próbáltam elaludni. De ideges voltam.

Fél óra forgolódás után erősen nyugtattam magamat,hogy Regi már „túl van” a dolgon,de rémesebbnél rémesebb gondolatok jutottak eszembe.
   Regi szomorú lesz,kiugrik a negyedikről,iszik(habár  a házban nincs pia), szilánkokkal vagdossa magát,áriákat énekel a fürdőben,vagy éppen eljátssza a hattyú halálát.
Jó tisztában vagyok vele,hogy nem fogja ezeket megcsinálni,de mi van ha. Így idegbajoskodtam háromig,majd nem bírtam tovább. Írtam Reginek egy SMS-t,hogy „Minden rendben? J ♥” De nem kaptam választ.  Francba.
      Körbejártam a házat. Fürdőszoba- senki. Konyha –senki. Folyosó – rajtam kívül senki. 
 Nyitódott a fiúk szobájának az ajtaja,így gyorsan elbújtam,hogy a fal takarjon.
- Senki – hallottam Harry mély,dörmögős hangját.
- De valaki biztos mászkál… - ez Lou volt.
- Megnézem – lépett ki Harry a folyosóra.
  A szívem a torkomban dobogott,mert nem akartam megijeszteni szegényt.
 Óvatosan a villanyhoz mentem,és felkapcsoltam.
- Mi a szar? – csodálkozott Harry.
- Én vagyok – suttogtam a fal mögül.
- Mit csinálunk itt egyedül az éjszaka közepén? – lépdelt oda hozzám,és megpuszilta a nyakamat.
- Nem tudom mi van Regivel –sóhajtottam egyet.
- Rendben van. Nem csinál hülyeséget – Harry olvasott a gondolataimban.
- De akkor is… - dadogtam.
   Harry mosolyogott egyet rám,megfogta a kezemet,elsétáltunk Louis szobájához ( ahol a BANDA tartózkodott),és benyitottunk.
- Jó éjt,srácok – köszönt el Harry.
- Úgysem fogtok aludni,de jó éjt – mondta Lou,és ránk nézett.
      A többiek is végigmértek tetőtől-talpig,és jó éjt kívántak.
- Hé – tűnt fel nekem – Niall hol van?
- A szekrényben – mutatott Carlos egy lábra. (?)
- Mit csinál Niall a szekrényben?!- néztem nagyokat.
- Eszik – közölte Logan.
Hát jó.
- De miért a szekrényben?
- Ja,mert folyton elvettük a kaját,és beült a szekrénybe. De lehet,hogy már elaludt – nyugtatott meg Lou.
- Értem. Amúgy az értelmiségi szintetek igen magas. Vagy említettem már? – nevettem fel.
- Menjetek ALUDNI – hangsúlyozott Lou.

- Azért még szeretlek titeket. Jó éjt –köszöntem el.
- Mi is. Forevör – mondta Louis,és egy puszit dobott felénk.

     Beértünk a szobánkba. Lefeküdtem az ágyra,Harry pedig mellém.
- Nem tudok aludni – néztem Harryre.
- Énekeljek neked? – simított ki egy hajtincset a szememből.
- Ühüm – bólintottam.
 Harry közelebb feküdt,és halkan elkezdte dúdolni,az Oroszlánkirály  tipikus szerelmes dalát.

http://www.youtube.com/watch?v=W9_nXlvY6Io

- Harry? – szakítottam félbe a refrén végén.
- Igen?
- Szeretlek – suttogtam alig hallhatóan.
- Én is – mondta,és magához ölelt.


Regina

    Remegve nyitottam be a szobába. Féltem. Kijelenthetem,hogy reszkettem.
- Én nem úgy akartam  - dörmögött Kendall a párna alól.
- Végighallgatlak – ültem le az ágy szélre.
- Úgy,mint az előbb? –ült fel.
- Nem. Tényleg végighallgatlak – mondtam komolyan,és a szemébe néztem.
- Szóval,csak annyit akartam mondani,tudod…
Felfelé pislogtam,és a számat harapdáltam,hogy el ne sírjam magam. Megint.
- Hé,ne sírj – ölelt magához.
De hát egy szakításnál mindenki sír,nem?
Köhintettem párat,meg eljátszottam a „valami a szemembe ment” jelenetet,és folytatta:

- Csak azt szeretném,hogyha..izé… Ezt itt most lezárnánk. Ha akarod soha többé nem beszélünk róla,oké? – és a kezét a vállamra tette.
Mélyet sóhajtottam,és felfogtam.
- Rendben. Megmosom az arcomat – mutattam az ajtó felé.
- Megyek veled –ajánlotta fel.
    Tehát ő nem az a típus,aki szakítás után rögtön otthagyja a barátnőjét. Elkíséri sírni. Érdekes.
Leültem a wc tetejére,és halkan potyogtattam a könnyeimet,mert fájt. Hiába volt ott velem,de fájt. Nem mertem megölelni,mert az milyen már,ha megöleled a volt barátodat szakítás után?
- Valami baj van? – ült le a földre mellém.
Ez a gyerek biztos sötét.

- Figyelj,sokszor végiggondoltam,de így látom jónak. De ezt miattad teszem. De ha akarod esetleg,akkor megpróbálhatjuk még egyszer…
Szakítás után még egyszer? Akkor minek szakított? Hülye pasik.

- Időre van szükségem,jó? – néztem felé,hogy ne tűnjek olyan összetörtnek.
- Nekem mindegy. De azért egyszer kétszer,majd még beszélhetnénk úgy..Tudod…
- Aha – fogalmam sincs miről van szó.
    Egyik gondolat futott át a fejemen a másik után. Szó szerint egymást kergették. Csak arra eszméltem fel,hogy Kendall odahajol hozzám..És…És.. Megcsókol!
– Hé – húzódtam el.
- Mi van? – nézett rám,zöld fürkésző szemeivel.
- Csak az,hogy… Miért csókoltál meg? – próbáltam teljes felháborodottságot tükröztetni a  hangommal.
- Mer’ mér’ ne? – jött a válasz. Igazán,hangzatos,nagyon laza. Ja,nem. Mindegy.
- Egyedül szeretnék lenni – mondtam némi hezitálás után.
- Miért? –  hajolt  közel az arcomhoz.
- Mer’ mér’ ne… -  mosolyogtam. Igyekeztem ugyanúgy mondani,mint ő.
     Elnevette magát,adott egy puszit a homlokomra (?) ,és kiment volna. Na,ja..Ha az a volna ott nem lett volna. Ez jó kis szójáték lett VOLNA.
Szóval kifelé készült,de az ajtó nem nyitódott.
- Asszem ketten maradunk – mutatott az ajtóra.
- Ne már – rángattam a kilincset. – Beragadt?
- Úgy tűnik. De legalább tudunk beszélgetni – mosolygott felém.
  Az amerikaiak furcsák. Nagyon-nagyon furcsák…

Természetesen,még mindig megunhatatlanul várom  a kommentjeiteket. J  Ha olyanom lesz,vagy lesz benne kérdés,talán válaszolok is rájuk J /kampányszöveg :D /