46. fejezet - Hotelkulcs.... -Tizenegyedik dííj♥ :)

Sziasztok! J


Heppi szombatot mindenkinek,most,így tök váratlanul (vagy vártan),én is beugrok,mégpedig egy új résszel. A sztori folytatódik,lehet,hogy nagyobb balhé lesz,mint hittük,de lehet,hogy elcsitulnak a kedélyek. Nemsokára meglátjátok. J
Előtte is,egy újabb díj Sztracsat Ella –tól. ♥ Köszi. J
A tényeket,ha egy kicsit lejjebb tekertek,elolvashatjátok,de a kérdésekre válaszolok. J


Ki inspirált? Hogy blogot írjak? A barátnőm. Meg rengetek „elképzelt sztori” van a fejemben,és jó leírni. J

Miért írsz arról amiről?? Ez egy „képzeletbeli” világ,itt minden úgy van,ahogy szeretném.

Babonás vagy? Nem. J Vagyis,csak a péntek 13,de  a többi nem. :D

Szereted a csoki?? Melyik a kedvenced? Jaj,hát imádooom :33 Milka,minden mennyiségben. Epres,cseresznyés,karamellás,oreos (Regiii :D ),és mééég sorolhatnám. :$

Van tesód? Aha,egy 10 éves hugim van. J

Mióta blogolsz?? Tavaly májusban kezdetem el egy másik blogot(amit abbahagytam),ezt pedig júliusban kezdtem,asszem.

Mondj egy hülye nevet xd! Harry. :D Dehogyis♥ Harryt szeretjük :D Dezsőőőőő :D *hosszú sztori*

Miből buksz meg az év végén? :O Semmiből. :D
Röplabda vs. Foci? Egyik sem,akkor inkább foci. J

Volt már barátod/barátnőd? Ííí,kínos kérdés. :D Nem. :D

Nézed az Éjjel Nappal Budapestet?  Nem. Van egy gyönyörű szép véleményem róla,de megtartom magamnak. J

És akkor,most pedig,jó olvasást! J

Petra

  Igen,egyértelműen Kendall volt. Logan nemes egyszerűséggel lecsaptam a mobilt  a földre,és szorosan lehunyta a szemét.
- M-milyen csók? – dadogta Zayn.
- Semmi,semmi – tagadta egyből Regi.
- Téged? – állt fel Louis.
- Dehogy! – állt fel Logan is. – Felejtsétek el,amit most hallottatok!
- Nem! Milyen csók? – követelődzött Zayn.
- Semmilyen! – kiabált Logan.
- Hé, haver – mondta Harry. – Semmilyen – mondta Zaynnek.
Zayn duzzogva ült vissza  a helyére. Az út hátralévő része elég csendesen telt. Vagyis nekem mindenképpen,mert a sírástól elálmosodtam,és elaludtam.

Harry keltett fel,mikor leszálltunk.
  - Na,akkor New York! Csapassuk! – ugrott ki Carlos a repülőből.
Ismét egy hotelba mentünk,ahol elvileg Kendall már várt ránk. Igen. Pontosan a lakosztályunk előtt.
- Ide figyelj,te szemétláda! Mit képelsz magadról? – fogadott minket (?) Kendall.
Logan felpillantott rá a napszemüvege mögül,és kérdőn nézett a fiúra:
- Honnan tudtad meg? Kitől? Petra? Harry? Regi mondta el?
- Mi miről beszélsz? – fakadt ki. – Tőled tudom!
   Mi annyira megijedtünk a fiúk kiabálásától,hogy csak mögöttük álltunk,mint  a heringek. Regi arcszíne enyhén zöldes lett,Louis lekísérte őt inni.
- Mi az,hogy én?Mikor mondtam el? – kérdezte Logan.
- Regi lecsapta a laptop tetejét,de nem teljesen. A Skype bejelentkezve maradt,és mindent hallottam!
- Akkor ti smároltatok? – rakta össze Zayn.
- Argh! A fenébe is! – csapkodott Logan. – Igen!
- Tudod,hogy mekkora disznó vagy Logan? A legjobb barátod vagyok! És milyen jól tudtad,hogy szeretem,hogy megőrülök érte! Tudtad,hogy bármit megtennék,hogy visszaszerezzem,te pedig még el is vezettél tőle!
- Én csak….
- Te szemét vagy Logan !– csattant fel Zayn. Mindenki meglepetésére.
- Hallod,de nekem ugyanúgy tetszik! – védekezett Logan.
- Már mindegy,pancser. Két dolgot szúrtál el. A kapcsolatomat,meg a barátságunkat. Csá,idegen – intett Kendall,és bement a hotelba.

  Mindenki szép lassan,és halkan szivárgott be a lakosztályba,egyedül Logan ment el.
Carlos és James,totál tanácstalanok voltak,hogy most mit is kelljen nekik csinálni.
Harryvel becuccoltunk a második szobába,egy krém színű,tök hotelszobás hangulatú szobába.
- Harry – borultam a nyakába.
- Minden rendben lesz – suttogta.
- Nem hiszem már el…
- Pedig így van – simított ki egy tincset az arcomból.


Regina

   Kiskoromba nem így képzelem el,hogy a fiúk veszekedni fognak rajtam. Ott voltak kardok,meg lovak,és amúgy is. Lovagok voltak. Mindegy,lehet,hogy jobb,hogy nem voltak kardok.
Mint az őrült átsuhantam a lakosztályon,egyből egy szoba felé. De hirtelen az első szobából,kinyúlt utánam egy kéz. Időm sem volt ellenkezni, az ismeretlen kar,berántott a szobába.
- Engedj el! – próbáltam magam kicsavarni a szorításából.
- Shh…én vagyok – tette az ujját a számra.

- Gyorsan mondd,amit mondani akarsz Kendall,mert nem vagyok túl jó kedvemben – hadartam neki.
- Annyira makacs vagy… és ez tetszik.
- Mi bajod van? – néztem rá.
- Semmi – nyúlt be hirtelen a hátam mögé,és megmarkolta a fenekemet.
- Hé,el a kezekkel szépfiú! – löktem el magamtól.
- Na,kicsit erélyesebbek lettünk. Csak nem megvadított Logan? – mondta,és ismét közelebb lépdelt.
Éppen,hogy ki tudtam csúszni a kezei közül. Teljesen rásimultam az ajtó melletti részre.
- Hm – nézegette Kendall az ajtót,majd bezárta,a kulcsot pedig eltette.
- Engedj már ki Kendall! Mi ütött beléd?!
Kendall megrázta a fejét,és mintha hirtelen kijózanodott volna.
- Hiányzol – váltott át komoly hangsúlyra.
Lehajtottam a fejemet,és mélyen néztem vissza  a szemébe:
- Kendall ne csináld már! Vége,és kész…
- De nekem nincs vége..! Érted? Nincs egy olyan perc,amikor nem gondolnék rád…
- Hány lánynak mondtad már ezt? Kendall,lásd be azzal a 22 éves fejeddel,hogy vége. Nem működik.
- És te? Hányszor ismételted már el ezt a mondatot? „Nem működik..Kendall értsd meg,hogy nem működik” Ha? – húzta fel a szemöldökeit.
- Nézd Kendall. Kérem a kulcsot. Most. És ne pazaroljuk egymásra az időnket.
- Vedd el – jelent meg egy huncut vigyor az arcán.
- Ne szórakozz már!
- Itt van – lóbálta meg a kezében a kulcsot.
Hirtelen utána kaptam,de ekkor elkapta a kezét,és a kulcsot besüllyesztette a nadrágjába.
- Ne röhögtess öregem… - forgattam a szemeimet.
  Közelebb lépdeltem hozzá,hogy megmutassam,ki a jani. Tartottam a szemkontaktust. Kicsit feljebb húztam a pólóját,és megsimítottam a hasát. A szeméből ki volt olvasható,hogy nem ezt várta. A nadrágja szélén végigsimítottam,és a kikukucskáló boxere szélét húzogattam,miközben mélyet sóhajtottam.
- M-mi-micsinálsz? – dadogta Kendall.
- Megszerzem a kulcsot,szivi – vándoroltam le a kezemmel a fenekéhez.
Belenyúltam a hátsó zsebeibe,pedig pontosan tudom,hogy az elsőbe tette.
Miután „megállapítottam”,hogy nincs ott a kulcs,visszamentem a nadrágja elejéhez. Óvatosan kigomboltam,és úgy tettem,mintha alaposan szemügyre vettem volna a dudorodó férfiasságát.
Kendall szinte kapkodta a levegőket. Én pedig élveztem,hogy én irányítok.
Amikor már megcsodáltam,a kigombolt nadrágot,felkúsztam a nyakához. Finom puszikat hagytam a nyaka vonalán,majd apróbb harapdálásokat.
Mikor láttam rajta,hogy kellően elvesztette a saját teste felett az uralkodást,villámgyorsan kihúztam a zsebéből a kulcsot,egy gyors mozdulattal,kinyitottam,és kint is voltam a szobából.
- Huh – fújtam egyet.
Villámgyorsan eltűntem a szoba elöl,még mielőtt a fiú utánam jött volna.
- Van még üres szoba? – fordultam a felém jövő Louishoz.
- Pont ezt akartam mondani,hogy nem költözöl be? Az utolsó szoba még üres.
- De,csak… elakadtam. Mindegy. Kösz Lou – siettem el.
Magamra csaptam az ajtót,és próbáltam feldolgozni a történteket. Wow.


Petra

Utálom ezt az időeltolódós utazást,mert fáj tőle  a fejem.  Éppen az igazak álmát aludtam délután nem tudom hány körül,mikor berontott Louis:
- Petra! Regi elment Kendallel! Petra! – kapkodta a levegőt Louis.
Kinyitottam a szemeimet – alaposan,és megfontoltan- majd az arcomba hajoló fiú felé fordultam:
- És?
- Mi az,hogy és? Petra láss a dolgok mögé! Kendall megint elcsábítja,és ismét darabokra töri a szívét!
- Louis! Te is tudod,hogy Regi,már nem ötéves,tud magától is dönteni. Nagyon sokáig tartotta a vállát,de valószínűleg meggondolta. Nézd,tudom,hogy Kendallel sohasem jöttünk ki,de meg kell benne bízunk! Mert neked,hogy esne,ha pl.: utálnák a barátnődet?
- Ne gyere a  hülye példáiddal! És mi van,ha Regi nem magától ment el? Gondolkozz!
- Louis,te pedig aludj egyet. Túlpörgöd a dolgot.
- Én szóltam – rázta a mutatóujját.
- Én is – hunytam le a szemeimet. – Amúgy Harry… - kezdtem el.
- Lent van,kajál. Szóljak neki?
- Nem kell,köszi – mosolyodtam el.
- Oké – mondta Louis. Felállt,és átsétált az ágy másik felébe,és lefeküdt(!).
Mindegy,annyira nem zavart. Már majdnem aludtam,amikor egy eszméletlen hangos horkolás felrázott az álmomból.
- Argh… - dünnyögtem. – Kösz Lou – sóhajtottam. Forgolódtam egyet-kettőt,de nem ment az alvás. Kimásztam az ágyból,és kisétáltam a folyosóra.
- Hova-hova? – ütközött belém Harry.
- Izééé – gondolkoztam. – Kajálni…
- Komolyan mondom,rosszabb vagy,mint egy csecsemő. Eszel,alszol,eszel,alszol… - hirtelen nyomtam a szájára egy puszit.
- Meg smárolsz… Jó,majdnem egy csecsemő.
- Majdnem Harry… Jössz? – fordítottam el a fejemet.
- Hogy tudnék neked ellenállni? – kérdezte Harry.
- Sehogy – kulcsoltam össze az ujjainkat.

Regina

   Mély levegőket vettem,próbáltam a szívverésemet beállítani normálra. Nehezen ment. Annyira felkavaróak voltak a dolgok,ahogy ott Kendall,és…. Hm. Egész jó voltam azért.
Hátradőltem az ágyamon,de kopogtattak. Beleharaptam a szám szélébe,és óvatosan az ajtóhoz mentem. Kivettem belőle  a kulcsot,akárki legyen is az,ne  ejtsen fogságba. Majd egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót. Miért nem lepődtem meg amikor Kendall állt velem szemben?
- Nem szedem ki még egyszer a kulcsot – néztem huncutan a szemébe,mire Kendall elvörösödött.
- Nem iszunk meg együtt valamit? Egy kávé? - próbálkozott.
- Nem kávézom.
- Egy kóla?
- Nem kérek most koffeint.
- Egy bio narancs ital?
- Kendaaaaaall… Egy ital,és vége?
- Semmi több – húzta ki magát a fiú.
- Várj – rohantam vissza a szobába a telefonomért. – Mehetünk – csuktam be az ajtót.
A nappaliba Carlsoba ütköztünk,aki Louis társaságában TV-t nézett.
- Hova mész? – kérdezte Louis. Nem tudom,hogy tőlem,vagy Kendalltól,mindenesetre én válaszoltam rá:
- Megyünk iszunk valamit.
Louis mélyen a szemembe nézett,és abba az egy pillantásba szinte mindent belesűrített. Oké,értem én. Nem jó dolog elmenni az exel inni. Akkor is,ha ez egy bio narancslé lesz.

  Kendall „otthonosan” mozgott New Yorkba. Én mindent fényképeztem,meg csodáltam,ő meg úgy sétált,mintha itt lakott volna,vagy ezer éve.
- Lebarnultál.. – nézett felém a fiú. Aha. Most indítja el a flörtölős beszélgetést.
- Miami  partjain napoztam – dobtam hátra a hajamat.
Kendall óvatosan oldalba bökött.
- Napoztál,mi? – nevetett gúnyosan fel. Jó,egyből gondoltam,hogy a Logan-es csókra gondolt,de nem érdekelt.
- Igen Kendall. És mond csak,te hány lányt kaptál mikrofonvégre,amíg nem voltunk itt? – löktem vissza.
- Mikrofonvégre? – nevetett fel. – Tudsz fogalmazni. Egyet sem.
- Aha-aha-aha. Jó,akkor kettőnél kezdünk.
- Mi,az,hogy kezdjük? Meg miért kettőnél? Honnan veszed?
- Két telefonszámot láttam a szobádba – köhintettem.
- Mi-m-mikor? – dadogott Kendall.
- Tudood – dugtam bele a saját kezeimet a farzsebembe.
Kendall elvigyorodott,majd közelebb jött:
- Ja,hogy akkor – suttogta. – Ügyes kis kezeid vannak – lökött meg a vállával.
- Na pszt,dudor – néztem fel rá.
A zöld szemeivel játszott a napfény,miközben ő harsányan felnevetett.
- Na,ne szóld le a kicsikét – nézett  a nadrágja felé.
- Fúj – fordultam el.
Pár percig némán sétáltunk,majd Kendall megrántotta a kezemet:
- Erre,szivi – intett a fejével.
- Kendall ez egy görkori pálya. Egy italról volt szó. Pontosabban egy bio narancsléről.
- De azt nem mondtam,hogy hol… - rakta hozzá a csavart Kendall.
- Nem tudok görkorizni – raktam karba a kezemet.
- Oh,hát majd kisegítelek. Naa,gyere mááár – húzta a pólóm ujját.


Petra

   A hotel konyhája facsar látvány nyújtott. Csupa gusztustalan dolog,fúj. De én éhes voltam.
- Harry…! – cibáltam az inge ujját.
- Tudom,hogy éhes vagy drága… Süssek neked tojást? Mármint nem a sajátjaimat,hanem a tyúkét.
Felnevettem,és megöleltem a fiút.
- Ide hallom,hogy korog a gyomrod – nevetett Harry. – Jó lesz az a tojás,nem? Van hozzá Sali,meg husit is rakok bele – ajánlgatta.
- Okééééé – csillant fel a szemem.

   Harry nekiállt,”profin” kaját készíteni,én pedig gondosan követtem a mozdulatait.
- Azt nem úúúgy – vettem el tőle a serpenyőt,és megigazítottam a tojást.
- Bocsi,gyönyörű – ölelt meg hátulról Harry,és megpuszilta a vállamat.
Óvatosan arrébb söpörte a hajamat,és a száját a nyakamhoz érintette. Igyekeztem a tojásra koncentrálni,de nehezen ment.
- H-harry – sóhajtottam. – Mindjárt kész – mutattam neki.
Miután lekaptam a gázról, Harry maga felé fordított. Átvette a serpenyőt,gyorsan kirakta egy tálba,és visszajött hozzám:
- Van egy kis időnk,amíg kihűl – ültetett fel a konyhapultra.
- Ó,igazán? – húztam magamhoz,és beletúrtam a hajába.
- Aha – mosolyodott el Harry.
Finoman megcsókolt,miközben megölelt.
- Nem akarok zavarni… - jött a hang a nappali felől. – De izé… Ki sütötte a tojást? – csillant fel a szeme.
- Közös meló – nevetett fel Harry.
- Én is kérhetek? – túrt bele a szőke hajába.
- Aha,persze Niall. Hány tojás? – fordultam felé.
- Tíz– válaszolta egyszerűen.
Harry szemei elkerekedtek,én pedig felnevettem.
- Oké,fél óra kb – néztem rá az órámra.
- Zsír – mutatta fel a hüvelykujját Niall.

Harryvel közösen megcsináltuk Niall extraadagját,majd felmentünk a szobába. Már esteledett,de Regiék még mindig nem értek haza. Féltem,hogy Louisnak igaza lesz.

Na,hogy tetszett? Ilyen kimenetelre számítottál? :o

45.fejezet- Viszlát Miami!- Tízediik díííj *-*

Sziasztok! J

Szerintem már nincs semmi mentségem,késtem,nagyon sokat. Egyszerűen nincs időm írni. És néha kedvem sem. Azért remélem tetszik. J
Kaptam egy díjat Sztracsat Ella – tól. J Köszi♥



1. Fejér megyében lakom.
2. Nem rég töltöttem a 15-öt. J
3. Kedvenc sportom a kézilabda.♥
4. 2012. áprilisa óta vagyok Directioner.
5. Ez lesz a tízedik (WOW *-*) díjam.
6. Kedvenc színem a zöld,és a sárga.
7. Profi kezdő fotós vagyok. :D
8. Hiszek a „távbarátságok”-ba. J
9. „Nagyon jó” rajzos vagyok. Vagy mégsem :P
10. Fehérvárra megyek továbbtanulni.
11. Imádom az olvasóimat♥






 Miért kezdtél el blogolni? Barátnőm kérésre. J

Mi inspirált? Az olvasóim. Ők nagyon. Hogy van akinek tetszik az írásom,az nagyon inspirál. J

Milyen színű a szobád? Narancssárga. J

Van háziállatod? Nincs.

Van tesód? Igen,van egy 10 éves húgom. J

Ki a legjobb barátnőd/barátod? A blogban is szereplő Regi.♥ J

Mi a legnagyobb hülyeség amit csináltál? Rengeteg van. :D

Üvegezésben mi volt a legnagyobb hülyeséged? Tudod mikor üvegeztem utoljára? Nagyon régen. J Nem tudom. Kikiabáltam az ablakon? :D Nem tudom.

Van Twittered? Igen. J (@Petra__15 )

Bicikli vs Görkori? Bicikli. ♥

Hány igaz barátod van? Kettő. J

Most pedig. *dobpergés* Jó olvasást! J ♥

Regina

  A hang irányába néztem,ahonnan Petra,és Harry nézett vissza ránk. Hát volt meglepődöttség mind  a kettőnk részéről.
- Semmit nem csinálunk – léptem el a konyhapulttól.
Petra arcán azt vettem észre,hogy köpni-nyelni nem tud,Harry pedig nem tudta eldönteni,hogy az amúgy is sápadt(abb) barátnőjére nézzen, vagy ránk.
- Jól vagyok – sóhajtott Petra. – Csak meglepődtem.
- Huh – fújtam ki a levegőt,mert még nekem is új volt  a szitu.
- Iszunk,és itt se vagyunk – hadarta Harry,és gyorsan egy pohár vízért sietett. Próbáltam Petrára segítségkérően nézni. Petra egy jó öt másodperc után fogta a jelet,hogy ami itt történt,az spontán jött. Óvatosan bólintott,mire tátogtam,hogy „reggel”. Erre válaszolt,hogy „oké”. Harryvel eltűntek a lépcsőfordulóban,az ajtócsapódás után pedig az engem megcsókolt fiú felé fordultam:
- Mégis,hogy gondoltad te idióta? – fakadtam ki. – Attól,hogy beszartam egy horrorfilmtől nem így kéne megnyugtatni,te gyökér – mondtam kicsit talán (túl) durván.
Az előttem álló fiú hatalmasokat pislogott.
- Én csak azt hittem,hogy kölcsönös,vagyis izé… Tudod..
- Mondd mégis mi? Nem régen szakítottam a barátommal! Hogy gondoltad mégis,hogy lejössz,és lesmárolsz? Magyarázd el kérlek! Hogyan? – néztem rá követelően.
- Figyelj,én azt hittem,hogy Kendall már nem téma..
- Igenis téma. Vagyis téma lenne.
- Te még mindig… szereted? – nyögdécselte.
- Szerinted? Pár nap alatt minden eltűnik szerinted? Vagy,mit gondol a pasi agyad? Bumm-bumm,lesmárolom,lefekszek vele,és ennyi?
- Nyugodj már le! Többet hozzád sem szólok,oké?! – förmedt rám.
- Az lesz a legjobb – forgattam a szememet. – Ne játssz strucc politikát! Nem bújhatsz a földbe,vagy nem süllyedhetsz el,csak,mert nem akarsz erre megoldást találni.
- Mégis miért nem? Felmegyek,és elfeleltjük,jó?
- Dehogy jó! Isteenem. Miért? – kérdeztem a sírás határán. Annyira jó barátom lett. Miért kellett megcsókolnia. Miért?!

Petra

    Reggel korán keltem. A plafon felé pislogtam,miközben az előző este történt eseményeket próbáltam visszaidézni. Komolyan megcsókolták volna egymást? Igen,komolyan. Ránéztem az órára. 5:19. Csodás. Ki a fene van fent ilyenkor?!
A mellettem békésen alvó Harryre néztem,aki édesen szorította magához a  takarót. Elmosolyodtam rajta,és a telefonomért nyúltam. Harry,ha most felkelteném nem lenne szalonképes,Regihez ha berontanék,az furán jönne ki ,a többieknek meg nem akartam elmondani. Vagyis akik a bandákban vannak. Viszont van egy kívülálló személy,aki már lehet,hogy fent van. Dave. Reggelente edzeni jár,amikor még nincs akkora meleg. Gyorsan dobtam neki egy SMS-t:

Petra üzenete: Szia. Fent vagy? J
David üzenete: Aha. Most megyek edzeni,miért?
Petra üzenete: Nem tudnánk beszélni?
David üzenete: Most?
Petra üzenete: Aha.
David üzenete: Oké. Hol?
Petra üzenete: 15 perc,és átugrok hozzád,jó? J
David üzenete: Gyere. A kutyák harapnak. :D
Petra üzenete: Jaj,ne! :D Oké,sietek.
David üzenete: De ugye nem Harry? :o

Petra üzenete: Nem. :)) Sietek.
David üzenete: Oké. J

   Gyorsan letettem a telefonomat,és a szuszogó Harryre néztem. Azért nem hagyom itt,hogy nem szólok neki.
- Harry… - simogattam az arcán.
- Ahhh – jött valami morgás féle. – Mit szeretnél? – dünnyögte.
- Átmegyek Davehez beszélgetni – suttogtam. Harrynek  a név hallatán kipattantak a szemei,és álmosan rám nézett:
- Oké,gyönyörű – nyugtázta. – Köszi,hogy szóltál.
- Mire felkelsz itthon leszek – pusziltam meg az arcát.
- Oké – dünnyögte,és már le is csukta a szemeit.
Semmi kérdés,hogy miért megyek,miért nem vele beszélgetek,vagy,hogy miért ilyen korán. Harry jó úton halad. Vagy csak túl álmos. J
   Kiugrottam az ágyból,és a bőröndömhöz sétáltam. Kikaptam belőle egy farmer rövidnadrágot,meg egy ujjatlant. Felvettem a strandpapucsomat,zsebre vágtam a telefonomat,kifésültem a hajamat,ittam  egyet,és átmentem Davehez.
A fiú a kapuban ácsorgott.
    - Wow. Nehéz éjszakád lehetett – jegyezte meg.
- Nincs akkora gáz – nyugtattam meg. – Öööö… Ebben jársz edzeni? – nézegettem a farmer térdnadrágját,meg a pólóját.
- Átöltöztem. Tudod.. szekrény,ruha – mutogatta.
- Ja – nevettem fel. – Oké,akkor bemegyünk,vagy elmegyünk sétálni?
- Ugorjunk be a városba. Kajáltál már?
- A-a- ráztam meg a fejemet.
- Oké. Akkor meki? – mosolygott felém.
- Ugorjunk haza,mert nincs nálam pénz – mondtam neki.
- Meghívlak – lökte el magát  a kaputól.
- Ne! – tiltakoztam.
- Egy reggeli nem a világ – kezdett el sétálni.
- Kapok fagyit? – hajtottam le a fejemet.
- Reggel fél hatkor? – kérdezte megszeppenve David. – Végül is. Én is eszek – bólintott.
- Mehetünk – mosolyogtam.
Dave elindult,én pedig követtem.
   - Kocsival megyünk? – kérdeztem.
- Aha – nyitotta fel a garázs ajtaját.
   Szótlanul tudomásul vettem,és megvártam amíg kiáll a kocsival. Jól nézett ki . A szürkéskék kocsi szépen csillogott a reggeli napfényben.
Beszálltam Dave mellé,aki rutinosan megfogta a kormányt,és indultunk. Nem is tudtam,hogy van jogsija.
Bekocsikáztunk a városba.
    - Veled meg Harryvel,minden oké? – nézett egy másodpercre rám.
- Öh,igen – zökkentem vissza a valóságba,mert valahol egészen máshol jártam. – Vagyis igen – mondtam határozottabban.
- Annak örülök. Harry hozzád illik. Látnád,ahogy rád néz. Igazi hercegnő vagy a szemében.
Dave szavai hallatán elmosolyodtam.
- Igazán? – kérdeztem vissza.
- Tuti imád téged – bólintott.
- Víííííí – kezdtem el kis híján sikítani.
- Asszem kölcsönös – jegyezte meg Dave.
Odaértünk a mekihez.
- Ha a McDrive-ba ugrunk be az,jó? – nézett felém.
- Nekem mindegy – mosolyogtam vissza.
- Oké – mondta,és a McDrive felé hajtott.
  Gyorsan rendeltük,a pénztárnál álló lány napját,nyilván feldobta Dave oldalmosolya.
- Köszi – dobott oda Dave,még egyet a szívdöglesztő mosolyból,és elhajtottunk.
- Durva hatással vagy a csajokra – jegyeztem meg.
- Hát igen tudod… Kigyúrt meg minden – legyezte magát,mire felnevettem.
- Hova megyünk? – vizslattam az utat,és a szinte még meleg reggelimet szaglásztam.
- Tiiitoook. Egy olyan helyre,ahol tudunk beszélgetni – zárta le.

  Negyed óra múlva,Miami külvárosában voltunk.
- Itt lennénk – szállt ki a kocsiból,és nekem is kinyitotta az ajtót.
- Hol vagyunk? – néztem körül.
Egy kis parkszerűség előtt álltunk.
- Anyáék másik háza – mondta Dave. – Gyere már – nevetett fel,mert én még mindig csak egy helyben álltam.
    A ház,nem olyan,mint amibe laknak. Két szobás csupán,viszont annál díszesebb.
A ház hátsó kertébe mentünk,ami lélegzetelállító volt.
   - Hány csaj hoztál már ide? – kérdeztem cinikusan.
- Mindegyiket ide hozom. Vicceltem. Talán Amy-t hoztam egyedül ide.
Az új név hallatán felé fordultam,aki láthatóan nosztalgiázott egyet.
- Majd elmondom. De mi is a baj? – kérdezte,miközben leültünk a kerti pagodába.
- Háát..öö… - meséltem el a történetet.

- Húha – csodálkozott el,mikor befejeztem. – Amúgy szerintem nem járnak. Az a csók véletlen lehetett. Vagy mittomén’. De szerintem tuti nem Regi akarta így.
- Miből gondolod?
- Nem azt a szőke csávót szereti? Hogy is hívják…
- Kendall – segítettem ki.
- Na,igen őt. Tuti nem smárol a haverjával csak azért,hogy… - kereste a szavakat,de leintettem.  – Amúgy hülye női logikád van. Mindenért izgultok.
- Ez nem igaz – nyaltam egyet a fagyimból. – Csak törődünk egymással.
Dave egy „persze-persze” pillantással elintézte a dolgot. Úgy éreztem,hogy ezt a témát túltárgyaltuk. Legalábbis én megnyugodtam.
- És… ki is volt ez az Amy? – néztem a szemébe. A kékes szempár csillogott a név hallatán.

- Hát.. Csúnya vagyok – kapta el a tekintetét.
- Jaj,csak nem van egy harmadik? – kaptam a szám elé.
- Volt – javított ki. – Nála gyönyörűbb,és különlegesebb lányt nem láttam – sóhajtozott.
Dave szerelmes volt. Tényleg szerelmes.
- Hol találkoztatok? – kérdeztem.
- Egy Luke Bryan koncerten találkoztunk. Mellette álltam,szinte végig figyeltem. Néha ő is rám nézett,de riadtan kaptuk el egymásról a tekintetünket. Koncert után elhívtam fagyizni.
- Hogy néz ki? – áradtak belőlem a kérdések.
- Kicsit másképpen néz ki,mint az átlag. Világoskék haja van,hófehér bőre,és nagyon kedves.
- Világoskék haj – memorizáltam a furcsa infót. – Értem. És utána mi lett?
- Nagyon jól éreztük magunkat együtt,és egy percig sem gondolkoztam azon,hogy a randi végén megcsókoljam-e.
Huncut vigyorra húzódott a szám.
- Hát igen. Egy második találkára is elhívtam. Ööö,igen úgy mondom,hogy ez volt májusban. Mármint most májusban. Amúgy ide hoztam,csak este. És annyira jó volt.
- De mi történt? Megtudta Anne-t,és lelépett?
- Nem – mosolygott csalódottan. – Angol cserediák volt,és idén végzett a középsuliban. Június elején visszament Angliába – fejezte be keserűen.
- Neeee… - ültem át mellé,és megöleltem. – Szeretted őt,nem? – suttogtam.
- Azt hiszem – sóhajtott. – Vagyis.. Anne iránt nem így érzek. Olyan jó lenne látni.
- De nem is tartjátok  a kapcsolatot?
- Dehogy. Gondold el,hogy akkor mennyire fájna – nézett rám.
Ez ütött. Mélyet sóhajtottam,és megint az jutott eszembe,hogy hazamegyünk. És Dave. Itt hagyom. Itt. Nem jön velem. Nem. Nehéz felfogni.
- Értelek,Dave – mondtam keserűen.
- Menjünk haza. Mindjárt nyolc – nézett az órájára.
- Váó – pillantottam én is a telefonomra.

Hazafele út csendbe telt el,mind a ketten el voltunk foglalva a gondolatainkkal.
- Megérkeztünk – figyelmeztettem Dave-t,aki majdnem továbbhajtott.
- Ja,tényleg – lassított le.
- Köszi. És figyi. A dolgok okkal történnek – hagytam ott neki,egy „bölcsességet”.
- Nincs mit. És én is köszi – mosolygott rám.
- Ja,és a kaját majd…
- Hagyj csak. Holnap indultok,nem?
- De – bólintottam. – Majd még beszélünk.
- Oké – helyeselt,miközben szálltam ki. – Szia – köszönt.

- Szia – intettem neki.

Bementem a házba,és szinte síri csend fogadott.
Nyugtáztam,hogy a társaság még alszik,és a szobánkba mentem. Harry még mindig aludt,de megérezte,mikor leültem az ágyra mellé.
- Hazaértél? – kérdezte,és a kezem után nyúlt.
- Úgy tűnik – nevettem fel.
Harry felült,és huncutul(vagy álmosan-nem tudom eldönteni) nézett rám:
- Rossz nélküled aludni – húzott magához,és megpuszilta a nyakamat. – Mekizni voltatok – mondta,én pedig felnevettem.
- Milyen jó orrunk van.
- Tudom – legyintett „na ne csináld” mozdulattal Harry.


Regina


  Reggel,mikor felkeltem,a szörnyűséges rémálmom utána-hogy Logannel csókolózok-rájöttem,hogy nem álom volt. Idegbajosan kitakaróztam(már ha azt a lepedőt lehet takarónak nevezni),és elindultam Logan szobájába.
Bekopogtam,de nem jött válasz. Lassan délelőtt 10.00 lesz,csak fent van már.
- Szia – nyitottam be. Logan az ágyon üldögélt,és holt nyugodtan laptopozott.
- Mizu? – kérdezte tök szokványosan,mintha semmi nem történt volna.
- Figyu,beszélnünk kell. Ami tegnap történt az nekem sok. Nagyon sok,azok utána,amilyen barátok voltunk.
Logan elmosolyodott,de inkább kínjában,mint örömében.
- Miről van szó? – kérdezte egy ismerős,de annál nem kívánatosabb hang.
A szemeim kigubbadtak,a  szemöldököm,valahol  a plafonig szaladt,és csak tátogtam.
- Semmi nem történt,Kendall. Regit beijesztettük  a horrorfilmnél,és arra mondta – improvizált Logan.
- Jaaaaa – nevetett fel Kendall. Most komolyan rajtam röhög? Mert ez egyáltalán nem vicces.
- Jó,szia Kendall,Logan most lelép – csaptam le a laptop tetejét.
Logan faarccal ült továbbra is az ágyon. Sóhajtva leheveredtem mellé.
- Mit szeretnél tudni? – kérdezte.
- Mindent?! Miért csókoltál meg??
- Tetszel – préselte ki a fiú.
Hirtelen szédülés kapott,és az ágy takarójába kapaszkodtam.
- H-hogy mi? – dadogtam.
- Kimondtam – hajtotta le a fejét Logan. – Csak ezért. De tudom,hogy nem kölcsönös,és ennyi. Ne firtassuk tovább.
- De…. – akadtak el a szavak a számban.
- Szerintem mindent tudsz. A hátralévő részben ne keressük egymás társaságát.
- Neked így jobb lesz? – álltam fel.
- Igen – bólintott,és ő is felállt.
Egy jó hangosat nyeltem,és Logan szemébe néztem.
- Én szeretlek…De csak barátilag – sóhajtottam nehézkesen.
- Jó,tudom – sétált az ajtóhoz. – Szia – mondta,és szinte kidobott  a szobájából. Nem éreztem ezt a dolgot megbeszélve,és nagyon nyomasztott. Lehet,hogy nem csak Logan miatt.
Amikor sétáltam vissza Harry akkor lépett ki az ajtójukon.
- Reggelt – köszöntem. – Petra bent van? – kérdeztem.
- Aha – mondta rekedtesen. – Én is mehetek?
- Pletyis vagy? – néztem felé.
- Csak kíváncsi. Tartom a számat – tette a szájára a kezét.
- Gyere.

   Petra az ágyon feküdt szorgosan nyomkodta a telefonját. Mikor beléptünk,kicsit megrémült,de mosolyogva felült.
- Mesélj! – húzott az ágyra.
Elmondtam nekik végig a sztorit,Petra szemöldökei pedig összeszaladtak.
- Hát ez…. Váó. És most akkor összevesztetek?
- Nem. Csak kerüljük egymást.
- De azt mondtad ott volt Kendall is. Ha ez kiderülne,óriási balhé lenne – túrt bele a hajába Harry.
- Ja,tudom. De mit tehetek? Nem én csókoltam meg a haverom volt csaját…
- Jogos – állt fel Harry. – Na jó,tudom a részleteket,léptem fürdeni – sétált ki a szobából.

  A délután hátralevő részében beszélgettünk. Hol a szobába,hol a konyhába,hol a kertben,hol a parton,hol többen,hol kevesebben,hol Daviddel,hol nélküle. A Logannel való csókolózásom titok maradt. Négyen tudtunk róla.
Estefelé,már csak Liam,Carlos,Petra,Harry meg én ültünk fent a teraszon.
- Tök durva – harapott bele Carlos a sonkás szenyába. – Holnap reggel irány New York…
- Nem délután megyünk? – mondta Petra,enyhe rémülettel a hangjában.
- A-a. Jon letelefonált,hogy kilencre legyünk kint a reptéren.
- Basszus – túrt bele Petra a hajába.

Akkor még nem igazán értettem a dolgot.

Petra

  Az este szinte elszaladt. Utoljára fürödtünk a tengerbe,utoljára voltunk együtt Miamiban. Kicsit lehangoltra sikerült az este. Anya persze,már kivan,nagyon várja,hogy menjünk haza.
- Harry,mi lesz,ha visszamegyünk? – kérdeztem este,kicsit már bepánikolva.
- Mi lenne gyönyörűm? – hajolt hozzám. Annyira szeretem,ha „gyönyörűnek” hív. Mindig megnyugtat vele. – Visszamegyünk,és… - és elakadt a hangja.
- Na ez az. Most költözzek megint hozzátok? Annak nem lenne értelme,mert ugyanez lenne,mint itt…
Harry rosszallóan nézte a lepedőt.
- Megoldjuk. Még messze van – puszilta meg az összeráncolt homlokom.
Halványan elmosolyodtam.
Harry kiment a szobából,én pedig gyorsan pötyögtem egy SMS-t  Davidnek.
Petra üzenete: Booo. Holnap 8:30-kor indulunk.
David üzenete:  Olyan korán? :o L
Petra üzenete: Aha L Ki tudsz jönni elköszönni?
David üzenete: Persze. J Ha kimegyek veletek a reptérre az jó?
Petra üzenete: Tökéletes.♥ Jó éjt,Dave♥
David üzenete: Nektek is. J

  Ledobtam a telefont az éjjeliszekrényre. Harry szinte a  telefon halk csattanásával párhuzamosan,lépett be az ajtón.
- Neee – néztem a kezében lévő sütiket.
- Én is lehurrognám a romantikus ötleteimet – ült le  a tálcával Harry.
- Bocsi,baby. Mit hoztál?
- Nutellás süti… Regi meg Carlos csinálta lent.
- Szeretem őket – fogtam meg egyet.
- Állj. Azt az én számba add – hajolt felém.
Kicsit furcsán néztem rá,majd elkezdtem etetni. Ő ugyanígy csinált,csak ez én számba adta a sütit.
- Aranyos vagy – pusziltam meg kicsit nutellás szájjal.
- Igyekszem – mosolygott Harry.
   Miután megettük a sütit Harry,levitte a tálcát. Én kiálltam az erkélyre,nagy sóhajtozások közepette. Kis híján a sírás kerülgetett,ahogyan belegondoltam a dolgokba. A napokban már annyit agyaltam ezen,és tök unalmas… De még mindig nem tudom felfogni,hogy kötődhetek ennyire a BTR-es fiúkhoz… Még James-hez is. Pedig vele keveset beszéltem. De ,ha ő nincs ott,akkor nincs meg  teljesen társaság. Ez biztos valami újabb hülye női elmélet.


Regina

    És elérkezett. Reggel,nyolckor keltem,Liam már összepakolt,és nem is volt  a szobában. Gyorsan összecuccoltam,lecibáltam a bőröndömet. Ahogy kimentem a folyosóra,egy csomó furcsa arccal találtam szembe magamat. Louis a rózsaszín szobájától búcsúzott,Niall a lépcsőn ülve turkált(!!) a kajájában,kicsit letörten,Harry,és Carlos a konyhapulton ülve beszélgettek valamiről,Logan a bőröndjét cipelte le  a lépcsőn,James telefonált,Zayn enni vitt utoljára a halainak(J)Petra pedig a nappaliban ült Daviddel.
- Ajj – ültem le hozzájuk.
- Nem leszünk annyira messze – mosolygott Dave.
- Á,nem – forgattam a szemeimet. – Megint elveszítünk téged – motyogtam.
- Itt mindig bent leszek – mutatott  a szívére. – A tiétekben is.
Ekkor Jon kopogtatott az ajtón.
- Na,akkor készen vagytok? Mindenki összepakolt? Vár minket New York! – mondta szinte az örömtől kábultan. Láthatóan őt nem rázta meg,hogy elmegyünk.


   Kiértünk a reptérre,nekem pedig egyre jobban émelygett a gyomorom.
- Magángéppel megyünk – újságolta Jon. – Oda vigyétek  a bőröndöket,és be is szállhattok – az utolsó három szó,szíven ütött.
- Majd odaviszem – vette át tőlem Zayn a bőröndjeimet.
- Na lányok,itt a búcsú ideje – mosolygott savanyúan Dave.
- Neeeeee – mondta Petra,és legördült egy könnycsepp az arcán.
- Ígérd meg,hogy vigyázol magadra – öleltem meg.
- Megígérem – simogatta meg a hajamat. – Te meg ígérd meg,hogy találsz egy normális pasit,aki szeret téged.
- Igyekszek – hüppögtem.

Petra

  - Ajj,Dave. Ugye megígéred,hogy hívsz majd? – néztem rá a könnyeimen keresztül.
- Persze,hogy hívlak. Gyere ide – húzott magához. – Mondtam Harrynek,hogy vigyázzon rád – suttogta a fülembe,mire halványan elmosolyodtam.
- Remélem megtalálod Amy-t. Vagy Amy-hez hasonló lány – suttogtam vissza.
- Olyan nem lesz több,mint ő volt – hajtotta le a fejét.
- Lányok!!! – kiabált Jon.
- Megyünk – mondtuk egyszerre Regivel.
    Egy utolsó hármas ölelésben forrtunk össze,utoljára… Legalábbis egy időre. A könnyeim potyogtak,de tudom,hogy egyszer minden véget ér.
- Sziasztok – engedtük el egymást,és Dave integetett felénk.
- Szia Dave – mondtuk egyszerre.
Elindultunk a gép felé. Felfele néztem,és próbáltam visszafojtani a könnyeimet.
Még mielőtt felszálltunk volna,visszanéztem. Dave kitartóan állt,ugyanott.
- Viszlát Miami – mosolygott Regi,és beszálltunk a repülőbe.
Tehát vége. A mesterhármas újra darabjaira szakadt.
- Naaa lányok.. Nem szabad elkenődni – fogadott minket Louis. Én bedobtam magam Harry mellé,aki védelmezően átölelt.
Regi pedig leült Louis mellé.
- Azért hiányozni fog – mondta Carlos.
Ez volt a  végvégszó. Felszálltunk.

  Logannak megcsörrent a telefonja. Mögöttünk ült,és elkaphattuk a beszélgetést:
- Nem Kendall.. Miről beszélsz?! Dehogy csókoltam meg! – tagadta le,de a vonal végén lévő Kendall,egyre dühösebben kiabált.

A véleményetekre most is kíváncsi vagyok. J

44. fejezet-"Today I don't feel like doing anything.."

Sziasztok! J


Egy ragyogó szombathoz,ez a rész pont passzol. J Vidám,és vicces (legalábbis igyekeztem). J Ja,és extra hosszú. :)
Imádlak titeket,nagyon édesek voltak a kommentjeitek,és nagyon jól estek! Köszönöm! ♥

Jó olvasást! J

Kendall

    Egy New Yorki kávézóban ücsörögni,egy napsütéses délután. Milyen idilli. Kár,hogy egyedül vagyok. A narancslevemet szürcsölgettem,miközben  kifelé bámultam az ablakon. Egy csendes kis szegleten voltam,napszemüvegben. Nem akartam,hogy felismerjenek.
- Más valamit? – lépett mellém a pincérnő a számlával.
-  Nem,köszi – nyújtottam felé a pénzt.
Bátorítóan mosolygott rám,talán ismerkedni akart,vagy ki tudja. Mélyet sóhajtottam,a lány pedig elment.

   Napok óta nem tudom kiverni a fejemből Őt. Ha az érintésére gondolok,átjárja az öröm a testemet. És rá néhány századmásodperc múlva a keserűség is. Ő már nem az enyém.
Ilyen,és effajta gondolatok cikáztak a fejemben. Anyáékhoz jöttem igazából,hogy találkozzunk,mert New York-ba vannak. Aligha voltam velük egy-két órát. Tudom,hogy nem kellett volna elvinnem bemutatni a szüleimnek. Annyira érzem,hogy túl korán volt.  Félek,hogy hazamegy Angliába,és sohasem látom.
   Eluralkodott rajtam az érzés,hogy tudni akarom,hogy mi van vele. Megcsörgettem,de ki volt kapcsolva. Logan. Nála mindig ott van a telefon. Idegesen rámentem a nevére,és vártam,hogy felvegye.
- Mond,haver – szólt bele.
- Tudod mit szeretnék tudni – közöltem vele félmondatban. Hála a barátságunknak,megértette.
- Jól van,ne izgulj. Focizni fogunk – tette hozzá mellékesen. Ah,elmondhatatlanul fájt,hogy én nem lehetek ott.

- Gondolom nem akar velem beszélni.
- Nézd,Kendall. Ne legyél erőszakos. Ha minden másodpercben zaklatod,esélye sem lesz gondolkodni.
- Okos dolgokat mondasz. Csak,tudod,még mindig szerelmes vagyok! – üvöltöttem bele a végét.
- Hé,nyugi haver. Keress valakit,akin levezeted a feszkót. Tele van New York vörös bögyösökkel. Nézz utánuk. Engedd el magad.
- Nekem csak ő kell – suttogtam.
- Kendall,figyelj rám! Ne játszd a hős szerelmest,ez nem egy romantikus film! Ez az életed! Lépj túl rajta! Térj magadhoz! Fogj meg egy szőkét,vidd fel magadhoz,élvezzétek egymást! És felejtsd el! Érted?! Felejtsd el! – kiabált erélyesen.
Logan szavai mindig meg tudnak hatni.
- Keresek egy feketét – mondtam megadóan.
- Hajrá! És csak okosan – vette halkabbra.
- Vicceltem. Inkább rágódok még ezen egy sort.
- Reménytelen vagy. Nézz sírós filmeket,és egyél pop-corn-t,szia – rakta le.
- Szia – köszöntem még mellékesen. Logannak igaza van. Csak nem tudom,hogy törjek ki ebből az állapotból. Hm.

Harry

   Kendall is közjátéka után,visszaálltunk úgy kb. egy körbe.
- Ismeritek a szabályokat,ugye? – nézett Lou Regire,meg Petrára.
- Persze – mondta Regi.
- Persze,hogy alig – tette hozzá Petra.
Óvatosan rá mosolyogtam,mire ő is rám nézett.
- Ja,igen tényleg – emelte fel ujját Louis. – A bírók ne tereljék el a játékosok figyelmét,és fordítva,se legyen! – fenyegetett.
- Az nehéz lesz – ismertem be,mikor vagy már kilencszázszorra futottam végig Petrán. A fürdőruha erélyes vonali,hm….
- Harry – integetett Louis a szemem előtt.
- Figyelek – emeltem fel a fejemet. – Nem tereljük a bíró figyelmét – ismételtem meg.
- Csak egy mondattal vagy lemaradva – nyomta a homlokomhoz az ujját Lou.
- Az még belefér – nevettem fel.
- Tehát – kezdett el rajzolgatni a homokba Louis. – Elöl vagy,Zayn a kapus,Liam is elöl van,és Niall meg én hátvédek vagyunk,stimt? – nézett rám.
- Oké – bólintottam.
Még egy röpke taktikai megbeszélés volt,és kezdtünk.
- Akkor a szabályokat ismeritek – kezdett el beszélni Petra – minimálisan én is tudom – felnevettünk. – Jó játékot,Styles,te pedig ne kacsingass felém – nyújtotta ki a nyelvét.
- Grrr – morogtam neki. Természetesen mindenki röhögött.
- Grr, Styles – dörgölődzött hozzám Zayn.
- Én is szeretlek,de ne itt. Tudod a csajom ezt látja – intettem felé.

Regina

Elkezdtük a meccset.
   - Dave,te fogtad! Dave engedd már el! – kiabáltam neki,mikor Dave,vagy már harmadszorra próbálta lebirkózni Liamet.
- Haver,az egy másik sport – böködte őt oldalba Harry.
- Jó,de ne már! Nézz ide,így futottam,és elém jött,és… - magyarázott Dave.
- Jó,akkor szabálytalan voltál,kiállítalak! – mutattam erélyesen a pálya szélére.
- Ha harcias az asszony – énekelgetett Carlos.
- Ah! Elegem van! Petraaaaaaaaaaa! – kiabáltam,a kb. fél méterre álló lányra.
- Igen? – mosolygott rám ártatlanul.
 – Szerinted mit érdemel Dave?
- Jégkását! – üvöltötte Dave,Petra helyett. Mindenki felröhögött.
- Jó,Dave két perc,mi pedig folytassuk – zárta le Liam.

Nem sokkal később,mikor Dave visszaállt,újabb üvöltözés tört ki.
- Az les volt! Fújjál már Regi,az les volt! – ugrált Niall.
- Les a segged Niall! – tette csípőre a kezét James. – Szabályos volt!
- Neeem,fújjál! – mondta Louis is.
- A bíróval,nem üvöltözünk. Vagy szeretnél Louis,te is két percet? – pillantottam felé.
- Nem,de az les volt – közölte.
- Tovább – mutattam a kezemmel.

Az első félidő fél órás volt. 1-1 lett az állás a félidő végére.
- Fáradt vagyok – lihegett Logan,miközben elterült a homokban.
- Éééén is – legyezte magát Zayn.
- Hol van Petra? – kérdezte Harry,miközben erősen nézelődött az udvaron.
- Bement piáért – mosolyogtam rá.
Harry szinte gondolkodás nélkül indult el a ház felé.

Petra

Félig a hűtőben voltam,mikor csapódott a hátsó ajtó.

- Szia,gyönyörűm – hallottam egy ismerős hangot. Villámgyorsan megfordultam a tengelyem körül,és Harryvel találtam szembe magam.
- Hát te? – kérdeztem,miközben az üdítőket,és a söröket emelgettem ki a hűtőből.
- Hiányoltalak kintről. Regi meg elárulta,hogy hol vagy. Előlem nem bújsz el – hajolt közel.
- Hűtsd le magad Harry – toltam a mellkasához egy sört.
- Ah,ez hideg – nyögött fel,mire felnevettem.
Óvatosan leemeltem a  ládát,amibe az italokat raktam,és elindultam kifelé.
- Se puszi,se pá? – intett utánam Harry.
- Jaj,te nagy gyerek – sóhajtottam,és visszasétáltam hozzá.
- Ezt viszem én – vette át tőlem a nehéz dobozt.
- Köszi – pusziltam meg az arcát.
- Ezért több is járna – rázta a fejét szomorúan.
- Később,drága. Sietünk – nyitottam ki neki az ajtót.

Végigsétáltunk a forró homokon,és odaértünk a  mi kidőlt társaságunkhoz.
- Azt hittem,hogy a tengerből kell innunk – kapott ki egy almalevet Niall.
- Vicces vagy – ült le Harry a homokba. Kezével utánam nyúlt,jelezve,hogy „ülj le mellém”.
Annyira izzadtak voltak,hogy a hajuk a homlokukra tapadt.
- És még van egy félidő – mondta Regi. Szerintem neki volt a legjobban elege ebből az egész meccsesdiből.
 - Na folytassuk – ugrott fel Carlos.



Regina

   Nem győztem kapkodni a fejemet a  fiúk után. És most nem azért,mert annyira jól néztek ki,hanem azért,mert annyira hevesen játszottak.
- Au – borult  a földre,Harry.
- Béna! – kezdett el táncikálni Logan.
Ez viszont több volt,mint egy „béna”. Harry sziszegve felállt.
- Úristen,te vérzel! – kapott a szája elé Petra,aki rohant valami elsősegély dobozért.
Harry bizonygatta,hogy nem vészes,de azért a többiek leültették a napozóágyra. Mi folytattuk a meccset,Petra meg megpróbálta Harryt ellátni.


Petra

   Rekordidőt futhattam az elsősegélydobozzal. Harry az egyik napágyon feküdt,látszólag „bele akar halni” a sérüléseibe.
- Milyen nővérkék vannak itt – hümmögött Harry.
Megráztam a fejemet,és kérdőn néztem felé:
- Hol ütötted meg magad? – mértem fel a testét.
- Itt fáj – mutatott a combja felső részére.
- Oké,figyelj,akkor letörlöm  - vettem a kezembe egy kis vattakorongot,és fertőtlenítővel óvatosan megtisztítottam a sebet.
- Ssssz – sziszegett Harry,értelem szerűen fájt neki.
- Mindjárt kész – nyugtattam.
Nem volt nagy a seb,viszont elég erősen vérzett.
- Ez,hogy sikerült,amúgy? – kérdeztem,miközben erősen szorítottam rá a vattát.
- Nem tudom,de annyira nem bánom – nézte Harry a kezemet. Ami igen,khm.. a combja belső részén volt.
- Ne legyél perverz! – ütöttem meg finoman  a másik kezemmel az arcát.

- Igyekszem. De ilyen állapotok között,nehezen megy – puszilta meg a homlokomat.
Felnéztem rá,a tekintetünk találkozott.
Olyan megható,és nyugodt pillanat volt,egészen addig,ameddig valaki(k) felénk nem tornyosultak.
- Jobban vagy,nagyfiú? – kérdezte Louis.
- Aha. Túlélem – játszotta meg magát Harry.
- Ilyen ápolással,én is túlélném – mondta James.
- Hé,ő az enyém – ölelt magához Harry.
A fiúk összemosolyogtak,miközben Regi is odaállt hozzánk.
- Anyám asszony katonája Stlyes,jól vagy? – forgatta a szemét.
- Csodásan – mondta Harry,miközben egy sebtapaszt tettem a lábára.
- Akkor talán folytathatjuk. Még van 10 perc – ütögette meg Regi,a telefonját.
- Okééééé – állt fel „hősiesen” Harry.

Regina

   10 perc,és 1-1.az állás. Na,ez szoros lesz. Ameddig Petra elpakolta a cuccokat,addig mi folytattuk a meccset.
Harry,és Niall Dave kapuja előtt álltak,majd Harry a fájós lábát,kicsit felhúzta,miközben feljajgatott. Mindenki hozzá fordult,Niall meg belőtte a gólt.
- Hé! Csaláááááááás ! – kiabált Logan.
- Érvényes volt  a gól! Regi nem sípolt! – nézegette a kapun túl a labdát Niall.
- De ez nem ér,akkor sem! – csapkodott Carlos. Az a fő,hogy nem a nyerésért játszottak. J
- Érvénytelen a gól,mondtam ki végül.
- Hööööh! – csattant ki Liam is.
- Mi „hööööööh”? – állt lábujjhegyre James. – Ez szabálytalan volt!

   Megint (majdnem) elkezdek vitatkozni,mire tapsoltam kettőt,amolyan „folytassátok mááár” stílusban.
- És öööt,négy,három,kettő,egy.. – számoltam vissza. – Vége! – kiabáltam egyet.
Az állás nem változott. 1-1.
- Rúgjunk heteseket? – kérdezte Louis.
- Szerintem nem. Ez az eredmény tökéletes – zártam le.
A fiúk hamar belenyugodtak,kezet fogtak,megköszönték,hogy bíró voltam,és leültünk a homokba. Délután öt óra volt.
- Én kezdek kajás lenni – mondta Louis.
- Ja-ja – bólogattak a többiek.
- Akkor,bemegyek a húsért,meg a saliért – állt fel Petra,Harry pedig követte őt.

Harry

Végre. Ha nem is sok időre,de Petra közelébe mehettem.
- Figyu – kaptam el a kezét,miközben befele mentünk. – Visszahúzódó vagy.
Rám mosolygott,és mélyen a szemembe nézett.
- Ne érezd így. Csak nekem fura,hogy „nem járunk”,és mégis meg akarsz csókolni – mondta.
Ja,hogy tényleg.
- Téged nem zavar? – nyitotta ki az ajtót.
- Nem is tudom. Nekem ez tök természetes – pusziltam meg finoman a nyakát. – Vagyis érted. A barátnőm vagy. Akkor,is,ha nem mondjuk ki.
Kicsit értetlenül rám nézett,majd elmosolyodott.

- Szeretek a barátnőd lenni – sétált a hűtőhöz.

Kezei kinyitották a hűtőt,amíg lejjebb hajolt a bikini egy kicsit megfeszült rajta.

- Tudom,hogy a fenekemet nézed – állt fel,és huncut mosolyra húzta a száját.
- Az ösztöneim – legyeztem magamat.
Megrázta a fejét,és a kezembe nyomott egy adag virslit.
- Sokat kell még tanulnunk,Styles – mondta titokzatosan.
- Ezt,hogy érted? – fordultam felé.
Újabb pimasz mosolyra húzta a száját,de nem válaszolt.
- Majd,később. Az ösztöneid…. – suttogta  fülembe,miután egy puszit nyomott rá.
- Még mindig nem értelek.
- Nem baj – nevetett fel,mikor odaértünk a többiekhez.
- Egyszer beszerelünk egy kandi kamerát,hogy mit csináltok ennyi idegig bent – vette el tőlem Louis a kaját.
- Oooo,csak nem kíváncsi vagy Tomlinson? –lökte oldalba Harry Louist.


    Elhelyezkedtünk a grillsütő közelében,miközben Carlost figyeltük.
- És akkor egyesével rápakoljuk a virslit a sütőre. Óvatosan,és lassan. Miután elkészült,salátával,vagy ropogósra sült hagymával tálaljuk. Vegyünk hozzá állatformás tányérokat,így biztosan a gyerekek is imádni fogják – konferálta fel a kaját,mintha egy főzőműsorban lett volna.
Ajánlatát hangos tapsvihar fogadta,miközben leszedte a virsliket a grillsütőről.

Kajáltunk. Carlos rendkívül finomra csinálta a húst.
-  Na,és most – csámcsogott Niall. – Játsszuk azt amit Lou javasolt  a kocsiban.
- Mit javasoltál? – fordult felé Regi.
Louis nagy vonalakban elmondta a „játék” lényegét. Mindenki ír fel egy kérdést,amit bedobunk egy kalapba(vagy akármi másba),összekeverjük,és húzunk belőle egyet. Felolvassa a kérdést,és aki éppen húzott az választja ki,hogy kinek kell rá válaszolni.
- Kezdjüüüük! – fogott meg egy ceruzát Regi.
Mindenki szétterült az udvaron,és írt egy-egy kérdést.
- Oké – gyűjtötte őket össze Louis. – Kezdjük – húzott ki egyet.  – Mikor voltál először lánnyal/fiúval? Hogy történt?  - olvasta fel. – Áááááá… Logan! – nyújtotta át a kis cetlit Louis neki.
- Hmm… - gondolkodott el Logan. -  Talán 17 éves lehettem,asszem,és azzal a csajjal történt,akibe akkor szerelmes voltam.
- Logan bőbeszédű – lökte meg őt Carlos. – Tuti jó csaj volt. Utána meddig jártatok?
- Fél évig – mondta Logan,de inkább sietősre vette a választ. – Következő? – nézett körbe,és kihúzott egy újabb cetlit. – Melyik várost élnéd át még egyszer? Muhahahaha. Carlos – adta neki oda.
- Szemetek vagytok – fintorgott a fiú. – Miamit mondom. Eddig itt történtek a legnormálisabb dolgok.
- Én San Francisco-t mondanám – hümmögött Logan.
- Én pedig nem – nézett Carlos,hol rám,hol Petrára. Azért legbelül,mindenki megjegyezte,hogy átélné még egyszer San Francisco-t is. Hiszen … Na mindegy.
- Oké,haladjunk. Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod? Hmm… Niall.
Niall elpirult,Petra és Regi  arcán automatikusan beindult a „de édes” reakció. Nők.
- Oviban… Vagy középsuliban.. – morzsolgatta a kezét Niall. – Nem tudom. Az igazira várok – mosolyodott el. Petra odahajolt hozzá,hogy megölelje,én pedig szinte azonnal Petra után. Fő a biztonság. Habár tudom,hogy csak egy baráti ölelés volt,de… Ah,Harry féltékeny vagy.

Sorba kérdeztünk,mikor elérkezett az este egyik legkínosabb kérdése. Nyilván aki feltette,az „ránk” hegyezte ki ezt az egészet.
- „Mikor feküdtél le utoljára?” Harry – nyújtotta át nekem boldogan Louis.

Petrára néztem,amolyan „beetessük-e a népet” arccal,mire óvatosan megrázta a fejét.
- Régen. Mielőtt eljöttünk,kb. azelőtt két hónappal. Egy diszkóban, a pultos csajjal,a biliárd asztalon,zárás után – vallottam be.
Petra a fejét a vállamra döntötte – remélem ez azt jelenti,hogy nem szeretné,ha még egyszer megtörténne -  a többiek pedig „húúú”-ztak.
- Akkor ti még nem…? – akadt meg  a kérdés  Louisban.
- Nem. Tudod Lou,nem biztos,hogy a szex az első egy kapcsoltban.
- Já,de attól,nagyon kanos vagy. De örülök,hogy tudod magad tartani – nézett a szemembe Lou. Elmosolyodtam,és ennyi volt a mi hangulatos baráti gesztusunk,mert James félbeszakított:
- Húzzál.
Mikor kivettem,hirtelen a saját kérdésemmel találtam magam szemben,de nem mondtam,nem mutattam senkinek,csak természetesen feltettem:
- Tetszik-e most valaki? Ha igen,mikor szerettél belé? – lehajtva hagytam a fejemet,és a mellettem ülő Petra vállát bökdöstem a cetlivel.
Óvatosan elvette,és rám nézett.
- Nem tetszik senki – jelentette ki,mire szúrós tekintettel felnéztem.  – Na,jó mégis – a többiek felnevettek,de én feszültem figyeltem. – Hát,nem tudom,hogy pontosan mikor szerettem belé. Valamikor azután,hogy szakítottam Chrissel (volt barátja),és küldtem egy SMS-t neki,hogy jöjjön,mert gáz van. És jött. Beszélgettünk,de neki akkor volt barátnője. És nem mertem lépni. Utána egyre jobban,és jobban szerettem volna őt,de veszélyesnek láttam. Minden este mással,és…az nekem nem tetszett,hogy bármikor megcsalhat. Így tartózkodtam. De a többit már tudjátok – babrált az ujjaival,és pedig félénken rá néztem.
- Olyan régóta? – suttogtam,mire bólintott.
- A tipikus szerelmes pillantás. Oh,erről még fognak beszélni – törte meg a csendet Lou. – Petra,te jössz.
- Ja – ráztam meg a fejemet. – Hiányzik valami/valaki az életedből? Regi – nyújtottam át neki a kérdést.
- Szívesen mennék Magyarországra. Nagyiék már hiányoznak – mondta Regi,és ezzel le is zárta a kérdését. Mindenki Kendallre számított,de ügyes csaj ő. Tudja,hogy mit nem kell emlegetni.
A kérdések után (a fiúk nagy része perverz/magánélet után kutakodó kérdést írt),Niall elővette a gitárját.
- Ááááá,csoportos éneklés! – kiáltott fel Dave. Mindenki felnevetett,és elkezdtünk gondolkodni azon,hogy mit énekeljünk. Petrát finoman az ölembe húztam,és a vállán megtámasztottam a fejemet.

Volt itt minden. I’m yours,Hey soul sister,Drive by,Summer Paradise… Majd elérkeztünk az este kedvencéhez.
- Lazy song-ot! – kiabálta be Louis.
- Today I don't feel like doing anythingI just wanna lay in my bed… - kezdte el Niall,és utána már őrület volt. A refrént szinte kiabáltuk.
- Tomorrow I'll wake up, do some P90X,find a really nice girl, have some really nice sex.And she's gonna scream out this is great  - üvöltöttük.

Vége volt a daloknak. Este nyolc után volt már. Leültünk,és néztük a naplementét. Annyira jó volt. És így visszagondolva nem is akarok hazamenni.

    Éjfélig még beszélgettünk,úgy ömlesztve mindenről,és szép lassan mindenki ment fel. Még egy nap. És indulunk New York-ba.

Fáradtan rogytam le az ágyra,miközben Petra telefonált. A szüleivel beszélt,Londonban még nappal van.
- Ah,szépségem – néztem rajta végig,mikor lefeküdt mellém.
- Mondjad – mosolygott felém.
- Úgy különösebben semmi. Inkább reggel – pusziltam meg.
- Amúgy fürödni is kéne… - sóhajtott.
- Kéne – helyeseltem.
Petra felpattant,és elment fürdeni. Utána pedig én is.
Mikor visszaértem Petra kezében a laptopja volt.
- Nem Twitterezünk – mondtam,miközben a sápadt arcát vizslattam.
- Jó,leteszem  - szólalt meg szomorú hangon.
- Velük ne foglalkozz – simogattam meg az állát. – Én nagyon szeretlek – csókoltam meg. Belemosolygott a csókunkba,én pedig megöleltem. Pár perc után megszólalt:
- Szomjas vagyok.
Lementünk inni. Nem várt látvány fogadott minket...

Regina

  - Csá,Regi! – közöntött Carlos,mikor összefutottunk a konyhába. – Álmos vagy?
- Annyira nem. Miért?
- Horrorfilmet nézünk. Jössz?
Hm,horrorfilm.

- Ki jön még?
- James,Logan meg én..meg te.
- Simán – bólintottam. – De félek. Majd megvédtek? – kérdeztem játékosan.
- Én? – karolta át a vállamat. – Tuti – indított felfelé a lépcsőn.
A félhomályban egy elindított filmmel vártak minket a fiúk.
- Wow. Még csajt is szereztél – mondta James.
- Carlos? Carlos mindent – nevetett fel Carlos.
- Oké,akkor redőny lehúz,villany lekapcsol,telefon kikapcsol – sorolta Logan.
- Mi? Miért? – néztem körbe.
- Mert úgy ijesztőbb – dobta le a kikapcsolt mobilt Logan az asztalra.

   Elkezdtük nézni a filmet. Én kb. öt perc után már féltem,pedig még semmi ijesztő nem történt.
Majd előlépett egy ember a félhomályból,és én ott kaptam szívrohamot.
- Áááááááááá! – sikítottam fel.
Logan nevetve rám nézett,majd a biztonságérzetem javítására,átölelte a derekamat.

   Már egy órája tartott a film,konkrétan a szart is kiijesztették belőlem.
- Jó,fiúk,én megyek,és iszok valamit – botorkáltam kifele. Nem szóltak semmit,csak utánam néztek. Bátor az,aki egy horrorfilm alatt ki mer menni a sötét konyhába.
Óvatosan mentem végig  a folyosón,hálát adtam Petráéknak,hogy még nem alszanak,-emiatt szűrődik ki fény a szobájukból-,és  lebotorkáltam a lépcsőn.
Remegett a kezem,mire a konyhába értem,és fel tudtam kapcsolni a lámpát.
A hűtőhöz mentem,és kivettem a narancslét. Ekkor két kezet éreztem a  derekamon. Felsikítottam,mire a mögöttem álló személy felnevetett.
- Ijedősek vagyunk – fordított maga felé.
- Félek. Ne csináld ezt…
- Majd megvédelek. Mindentől – hajolt közelebb.
Kezével végigsimította az állam vonalát,és összesimította az orrunkat. Utána a száját finoman az enyémre nyomta.
- Ti mit csináltok? – jött a lépcső felőle egy hang.  Odapillantottam. Petra és Harry állt a lépcső szélén.



Hogy tetszett? J