2012. december 28., péntek

31. fejezet- Leírhatatlanul...


  Sziasztok!
 Itt a várva várt folytatás! 
Talán nem lett túl izgalmas,és figyelemfelkeltő de igyekeztem. J
Csak 5 kommentet kaptam,ennél azért egy kicsivel többet várok. :) (Kövessetek Twitteren: @Petra__14) 












Regina

    Hazaértünk a fotózásról. Lou,túlságosan is el volt foglalva magával.  Próbáltam beszélni hozzá,vagy megkérdezni,hogy történt-e valami,de semmi. Majd,mikor be akartam nyitni a szobájába,egyszer
űen felszívódott.
- Nem láttad Louist?- néztem kérd
őn,a tojást sütögető Zaynre.
Megrázta a fejét.
Vagy valami oltári nagy baj van,vagy valami oltári nagy baj van.
Hívni is próbáltam,de semmi.

     Végül bementem Kendallhez,egy kis délután programra.
- Álmos vagyok – forgolódott az ágyába.
- És vicces is - bújtam be mellé.
- De most már komolyan. Kereken egy hónapja jöttetek L.A.-be. Eleve fáradtan indultam neki ennek,az egésznek,és a rajongók elszívják az energiámat.
- Hát persze,fogd nyugodtan a rajongókra - nevettem fel.
- De fel tudnék tölt
ődni-simított ki egy tincset az arcomból.
- Jajj,miféle perverzségeken jár a te kis agyacskád-pusziltam meg az arcát.
- Hmm..Bedurvulok - mondta,és rám feküdt.
     Pár perces csókolózásunkat,az ajtó kopogása zavarta meg.
- Remélem valami fontos lesz-mászott le rólam.
Kinyitottuk az ajtót.
Niall fogadott minket.
- Mi történt? – sóhajtoztam.
A gyerek le volt fagyva az ajtó el
őtt,és csak mutogatott.
- Még egyszer,úgy,hogy beszélsz is? - kérdezte Kendall.
De Niall nem tágított csak mutogatott,és mutogatott.
- Meger
őszakoltál egy mamutot? - tártam szét a kezemet.
Ekkor megragadta a csuklónkat,és a nappaliba vezetett.
Engem is hasonló érzés kapott el.
Elkezdtem ugyanúgy Niall felé mutogatni. Megöleltük egymást,és örömmel rohantunk  a nappali közepére.

Petra

      Ott álltam Harry ajtaja előtt,nem akartam túl sokat várni,mert a végén még valaki meglát. Erőt vettem magamon,és bekopogtam.
- Várj egy percet-hangzott a válasz.
Hallottam,hogy feláll az ágyról,és az ajtóhoz sétál. Legszívesebben elfutottam volna.
Kinyitotta.
- Már képzel
ődöm is. Te Úr Isten - motyogta,mikor meglátott engem.
   Hosszú percekig csak néztük egymást. Elvesztem a zöld szemeibe,a göndör fürjeimbe,a gödröcskéibe,a szájába,ami folyamatosan mosolygott.
- Fáradj beljebb  - mutatta kezével,én pedig készségesen beléptem.
A szoba egy elhagyatott szeméttelephez hasonlított,kidíszítve némi ízléssel.

   Eldöntöttem magamban,hogyha elkezdi a szövegét,félbeszakítom,és bocsánatot kérek.
Azonban nem szólt. Idegességemben,hol a földet néztem,hol pedig kidolgozott felsőtestét. Ugyanis csak egy nadrág volt rajta.
   Pár perc,ilyen béna csend után,kezét az államhoz rakta,és felemelte a fejemet. Pont annyira,hogy tekintetünk találkozzon.
Egyik mély leveg
őt vettem a másik után,és a kezemet tördeltem idegességemben.
Szólaljon már meg!
   De ő nem szólt csak nézett. És a szeméből láttam,hogy nem tartotta kínosnak,ezt az „egymás bámulását”.
Sóhajtottam egyet,és elkaptam a tekintetemet.
Ekkor közelebb lépdelt hozzám.
Itt jött a tervem b) része.
   Ha közeledik,vagy bármilyen módját mutatja,hogy hozzám akar érni,nem hagyom. Legalábbis els
őre. Egy kicsit húzom az agyát,feszegetem a határokat. Hogy küzdhessen értem.
  Id
őközben rájöttem,hogy én csesztem el az egészet,és nekem kéne mondanom valamit,de nem. Én vagyok  a nő,és hiába én vagyok a  hibás,ő fog bocsánatot kérni.
A filmekben ez bejön,reméltem,hogy a való életben is.
   Közelebb lépdelt,én pedig hátrébb. Egészen addig,amíg bele nem ütköztem a falba.
Harry,mintha ki akarná támasztani magát,a fejem mellé helyezte a kezét.
Olyan piszkosan ismertem a természetét,a gondolatait,hogy az nem igaz.
- Ott ég a szemedben a vágy. .Miért húzódsz el? – suttogta a fülembe.
Gyorsabban vettem a leveg
őt,de nem szólaltam meg.
- Úgy is szóra foglak bírni. El
őbb vagy utóbb – suttogta,és ajkai finoman érintették a fülemet.
Mély,reményvesztett sóhajtások hagyták el a számat.
- Mik a szándékaid? - kérdeztem.
     Harry eltávolodott,és értetlen fejet vágott.
-  Szóval nem erre ment ki a játék - mondta,ügyet sem vetve a kérdésemre.
Megrántottam a vállamat.
- Figyelj,amit mondtam,az csak a pillanati düh szüleménye volt,én nem gondoltam komolyan.
      Elhallgatott tehát,én jövök.
- Nem akartalak megcsalni. Akkor megfogadtam,hogy soha többet nem iszok. Nem sikerült betartani – itt egy elég jól látszódó mosolyült ki az arcára – De minden esetre igyekszem. Ha buli van,akkor veled leszek,hogy ne mással feküdjek össze…Ha egyáltalán lehetek még veled.
- Ne beszélj már ekkora hülyeségeket. Persze,hogy lehetsz.
    Ismét csönd lett. Tehát,megint én jövök. Sóhajtottam egyet,és szóra nyitottam a számat.
- Bocsánat- mondtuk ki egyszerre. Felnevettünk.
- Ez azért vicces volt- jegyezte meg.
Bólintottam.
    - Tudom,hogy miért rajongsz leginkább-kezdett bele egy újabb témába.
Fagyott volt a hangulat,és legszívesebben,inkább csak megöleltem volna.
- Miért rajongok? - kérdeztem elhaló hangon.
Nem válaszolt. Remek. Magamtól kell rájönnöm?
    Sóhajtottam,egy mélyet,hogy éreztessem vele,hogy unom ezt a semmit tevést.
Csak egy pillanatra néztem le a sz
őnyegre,de –mintha csak ezt várta volna- végigsimított kezével az arcomon.
Lefagytam.
És akkor eszembe jutott,amit még én mondtam régen,egy romantikus film után.
„Imádom ezeket a filmeket. Ahogy a két f
őszereplő megcsókolja egymást…Rajongok érte.”
Elmosolyodtam,és boldog voltam,hogy emlékszik a több hónapja mondott dolgaimra is.
   - Leszel az én neveletlen hercegn
őm?- suttogta a fülembe.
Nem bírtam magammal. Éreztem,hogy ő irányít,de nem bírtam ezt a lassú,mindent a legalaposabban részletekig kidolgozott „tervét”.
- Leszek a neveletlen hercegn
őd- suttogtam neki vissza.
Mosolygott.
Göndör fürtjei simogatták az arcomat,és hihetetlen vágy fogott el.
Ekkor viszont eltávolodott.
Csalódottság ülhetett ki az arcomra.
- Olyan gyönyör
ű vagy,mint mindig. Nagyon hiányoztál-mondta,és ismét közelebb hajolt.
    Szemkontaktusunk már nem szakadt meg. Homlokát az enyémnek döntötte,lehelete finoman simogatta az arcomat.
Lehunytam a szememet. Annyira akartam,hogy megcsókoljon,hogy el sem lehet mondani.
De tudta,hogy  vágyom rá. Tudta,és direkt kihasználta ezt a lehet
őséget.
    Percekig dörmögte  a fülembe,hogy milyen szexi,és szép vagyok,és,hogy miért távolodtunk el. Néha-néha ajkai érintették a  fülemet. Önkívületi állapotba kerültem,és szerintem csak álltam ott,mint egy szobor.
Elhallgatott.
   Megpuszilta a nyakamat. És minden egyes puszi után mosolygott,mert érezte,hogy nem bírok magammal. Amit csinált,és ahogyan csinálta már réges-régen átlépte a „baráti zónát.” Olyan volt,mintha éreztetni akarná,hogy komolyan gondolja,és még a múltkorinál is komolyabban.
   Nem tudtam mit tenni,vártam. Nagyon nem tudtam lépni,mert,ha közelebb hajoltam,akkor
ő elhajolt előttem. Éreztette,hogy „mindent a maga idejében”.
De már nem bírtam sokáig. Idegességemben megragadtam a nadrágja szélét,de ekkor  megfogta a kezemet.
Fejét,elemelte a nyakamtól.
- Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek Harr y- mosolyogtam rá.
- De nem csókolhatlak meg- jelentette ki.
- Miért?- néztem rá szomorúan.
- Az el
őbb toltam be egy zacskós hagymás chipset..És érted. .- magyarázkodott.
- Nem fog zavarni-kacsintottam.
   Nem szólt semmit csak nézett. Hosszú-hosszú másodpercekig.

    Fejét,az enyémhez közelítette,és összesimította az orrunkat. Két kezét,átfuttatta a derekamon,és megvárta,amíg én is átölelem
őt.
És lassan,óvatosan a száját az enyémhez érintette.
Kicsit jobban megszorítottam a kezeimet.
Ajkaink szétnyíltak,és,mint valami vulkán „kitörtünk”.
Nyelve simogatta az enyémet,és harapdálta a számat.
Nem bírtam. Nagyon nem bírtam.
Bele-beletúrtam a hajába,
ő pedig végighúzta a kezét a hátamon.
Pár perc múlva bele kellett,hogy mosolyogjak a csókunkba.
Harry diadalittasan mosolyodott felém.
- Ugye nem sírsz? - nézett rám,és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
Ami igazából egy örömkönnycsepp volt.
- Nem.. Csak tudod a hagymás leheleted csípi   a szememet - nevettem kínosan fel.

     Ezután a kis „jelenet” után leültünk az ágyra,és valóban átbeszéltük a dolgokat.
Ez tartott kb. fél óráig.
- Akkor…- kezdte nyögdécselve .- Elölr
ől kezdjük?- nyújtotta felém a kezét.
- Még szép - fogtam meg,és ujjaimat összekulcsoltam az övével.
 - Lehet még egy kérdésem? - nézett felém.
- Miért ne lehetne?- nevettem fel.
- Hogy- hogy visszajöttél?
- Louis azt mondta,hogy kövessem az álmaimat.. És ne várja még egy teljes hónapot rád.
- Louis!- csillantak fel Harry szemei.

     Megint finoman megcsókolt,és átmentünk Tomlinson úrhoz.
- Ezt el sem hiszem!- kiáltott fel. - Megint együtt?- mosolygott,és megölelt.
Egyszerre bólintottunk Harryvel.
- Akkor szólok a kis sz
őkeségnek,hogy várja itt egy meglepetés- kacsintott Lou.
    Niall berohant a szobába „Milyen? Hol van? Hadd nézzem!” mondatokkal. Meglátott,és nem jutott szóhoz. Hiába rohantam oda hozzá,és öleltem magamhoz,nem szólt.
- Bassza meg. Te meg hogy-hogy itt?- tárta szét a kezét.
- Köszönd meg drága Louis barátunknak.
- Mindig is nagy kerít
ő voltam-húzta ki magát Lou.
- És ti? Vagyis Harry és te,most már tényleg..?
- Tényleg sütnek nekünk palacsintát Niall. Hát nem remek? - karolta át Louis Niallt.
- Nem úgy értettem-nevetett fel.
- Járunk-mondta Harry,és megfogta a kezemet.
     Niall felnevetett,és még egyszer megölelt.
Majd csináltunk egy „nagy ölelést”,mikor a nyitott ajtón keresztül benézett Zayn a szobába.
Én voltam az ölelés közepén,ezért nem is látszódtam.
   -  Öööööööö…Nem biztos,hogy akarom tudni,hogy mi folyik itt - hallottuk bizonytalan hangját.
- Csak melegszünk! - mondta visszafojtva a nevetését Harry.
- Úristen - mondta Zany,és beljebb lépett.
- Ne aggódj már annyit Malik-bújtam ki a fiúk közül .-Csak én vagyok a „melegség” tárgya.
- Ááá! Petra-ölelt meg.

   Gyorsan vele is végigfuttattuk a történteket,miközben Niall átment Reginek szólni.
- Aztarohadtéletbe! - szökött ki Regi száján a szó. Így egybe.
Leültünk,és elmeséltük a történteket.
A fiúk hál’ istennek magunkra hagytak,és nyugodtan beszélgethettünk.
  - És,hogy csókol Harry? - vigyorgott rám.
- Kínoz. Nem bírom-nevettem fel.
- Hallok mindent-kiabált Harry a szobából.
- Nem is rólad van szó-üvöltöttem vissza.
- Miért van másik Harry is? - hajolt ki az ajtón,és pont rám látott.
-A macijáról beszélünk-csitította
őt Regi.
- Ja..A maciról-hümmögött Harry.
- Ti ott csak tartsátok a gy
űléseteket-intettem neki.
- Jó,ti  meg ott - ráncolta össze a homlokát,és becsukta a szobát.

Regina

    Örültem,hogy Petra végre valahára boldog,és összeállt a kép. Viszont engem nagyon,de nagyon bántott,egy dolog,amit éreztem,hogy muszáj elmondanom.
- Kendall elfelejtette az évfordulónkat-hajtottam le a fejemet.
Petra arcáról lefagyott a boldog mosoly.
- Az 1 hónapos ?- emelte fel kezével,az államat.
- Igen-jelentettem ki szomorúan .- De nem bánt..volt ilyen már mással is.
- Lehet,hogy készül,csak te nem tudod-próbálkozott felvidítani.
- Egész nap a szobába tesped. Mikor készült volna? - tártam szét a kezemet.
- Sohasem tudhatod.
- Ebbe igazad van.

    Beszélgettünk,és beszélgettünk. Austinról,Codyról,Tommoról,Londonról,meg úgy általában mindenr
ől,és este hét óra lett.

     Ekkor „el
őbújt” a szobából Harry.
Sóvárogva lépdelt Petra felé.
Egy-egy pillanatra összenéztek,miközben Petra próbálta volna elmagyarázni,hogy zajlott az „állatkertezés” Codyval,meg Austinnal.
- Jó,bementem-álltam fel.
- Csak nyugodtan maradj - mondta Harry,és rám nézett,de a szeme azt sugallta,hogy „Csak-egy-kicsit-hadd-legyek-vele”.
- Nem,megyek megnézem,a „Nagy Egésznap tesped
ős Macimat”- utaltam ezzel Kendallre.
Petra elmosolyodott.

   Beléptem a szobába,ahol Kendall ült az ágyon.
- Pont téged akartalak megkeresni-puszilta meg a nyakamat.
- Miért? - kérdeztem meg.
- Hiányoztál - ölelt magához,és a fejét a mellkasomba fúrta.
- Kényelmes ,ott?- nevettem fel.
- Igen. Máskor is csinálhattuk volna már ezt-mosolyodott el.
    Megcsókolt. Csókja,hosszú volt,és érzéki.
Olyan jól éreztem magamat vele.
- Nincs kedved velem lenni este? - kérdezte meg,miközben az ablakhoz sétált.
Szemeimben felcsillant a remény.
- Deee! Mit csinálunk?
- Clar kérdezte,hogy elmegyünk-e a ruhákért.
    Szomorkásan hajtottam le a fejemet.
- Milyen ruhákért? - sóhajtottam.
- Kansanben lesz valami díjátadó,aztán innen visszük a ruhákat. És megkérte,hogy menjek el étre.
Logikátlannak tartottam Clar gondolatmenetét. Miért vinnénk a ruhákat Dallasból,ha Kansasben is ugyanúgy lehet öltönyt vásárolni? Nem baj.
- Elmegyek - válaszoltam.
- Csodás - fordult meg. - Kilenckor indulunk.
    Jó,ez még furcsább volt. Miért pont este kilencre?

Petra

     Harry a kanapé másik felén ült. Mosolyra húzta a száját,és közelebb jött.
- Mit akarsz szépfiú? - vigyorogtam felé.
- Piszkosak a szándékaim - mondta rekedtes hangján.
      Fölém hajolt,és megcsókolt.
Majd a hátamra döntött,és kezével kitámasztva magát,nézett  a szemembe.
- Ezért találtál fel a szobát- hallottuk Louis hangját.
Harry vágott,egy „ezt-jól-elcseszted” fejet,és leszállt rólam.
 - Egyébként is,most az enyém-jött oda hozzám,és a fejét a vállamra döntötte.
 - Jó, hogy nem táblázatot készítetek,hogy mikor kié vagyok-horkantam fel.
- Erre még nem is gondoltunk-nevetett fel Harry.
- Ne is gondoljatok-néztem rá.

  Louis „elvitt” a konyhába,hogy
ő márpedig most,és azonnal vacsorát kér,és utána falhatjuk egymást.
- Harry szendót? - kérdeztem t
őle.
-
Ő desszertet kér-rázta meg Louis a fejét.
Harryvel összenéztek,és lepacsiztak.
- A kezemben van,az éhenhalásotok kulcsa,szóval szépen válogassátok meg a szavaitokat-hajoltam közelebb hozzájuk.
- Egy gyors sajtos szenyát kérek- rántotta meg Harry a vállát.
- Meg egy laza kis esti…- kezdte volna el Lou,de befogtam a száját.
Elkészítettem a szendvicseket.

   Megvacsoráztunk,Tv-t néztünk.
Kilenc magasságában Lou elment fürdeni.
- Végre kettesben - mondta Harry,és ismét közelebb jött.
- Ha Lou nem lenne…
- Mi se lennénk- fejezte be  a mondatomat. – Tudom –mosolygott,és az édes gödröcskéi megjelentek a szája sarkában.
És eddig tartott a mi „édes” együttlétünk. Mivel Regi,és Kendall csörtetett át a nappalin.
- Hova- hova? - kérdeztem.
- Elmegyünk a ruhákért – adott gyors választ Kendall.
    Bólintottam.
Regire néztem aki szomorúnak,és letörtnek látszott.

    Követtük
őket a szemünkkel amíg kiérnek.
- Bementem a szobába – mondtam Harrynek.
- Jó,én meg megyek veled – puszilta meg a nyakamat.

    Louis végzett a fürdéssel,átjött Harryhez,amíg én is lefürdök. Azután Harry ment.
Louis az ágyon üldögélt,és engem nézett,hogyan pakolok.
- Köszönöm még egyszer Louis – ültem le hozzá,és megöleltem.
- Jajj,semmiség,te kis imádnivalóság – nevetett fel Lou,a hirtelen jött becenevemen.–Olyan jól illetek egymáshoz. Mint egy kirakó két darabja…- váltott filozofikus hangnemre.
- Jajj Louis- sóhajtoztam,és lefeküdtem az ágyra.
- Ma együtt alszotok?- váltott hirtelen témát.
- Asszem…- nézegettem a pára szélén lév
ő mintát. Nem, mintha,olyan érdekes lenne.
- Csak be ne vaduljatok… Tudod vékonyak a falak.
- William!- bokszoltam bele a vállába.
- William?!- lep
ődött meg Lou. –Mióta hívsz így?
- Amióta ez a neved- t
űnődtem el. – De nem lesz semmi,ne ijedj meg,mert igazából „úgy” kettesben még nem voltunk,hogy egy hosszú,és mély beszélgetést letudtunk volna.
    Louis erre nem reagált semmit,csak a hajammal játszadozott.
Belépett Harry.
- Már alszik- mutatott felém,én pedig a színészi tehetségemmel alvást színleltem.
Harry mormogott egy „rendben”-t,és elköszönt Lou-tól.
3-4 percnél tovább nem „játszottam” alvósdit,kinyitottam a szememet,és Harry gyönyör
ű zöld szemeivel találtam szembe magam.
    Nem szólt semmit,csak finoman odahajolt hozzám,és leheletével melegítette arcomat.
   Majd megkérdezte,hogy nézünk-e filmet,amire természetesen igent mondtam. Berakott valami vígjátékot,és elkezdtük nézni.

   Mikor vége lett,Harrynek már csak megnyugtató szuszogását lehetett mellettem hallani.
   El kellett mennem WC-re,ezért kimásztam az ágyból,és a folyosóra mentem.
Csak egy kis fény sz
űrődött be a konyhából a folyosóra,és rettenetesen féltem.
Majd,mint egy villámcsapás,az a kis fény is „elt
űnt”,én pedig úgy,ahogy voltam,álltam lefagyva a folyosó közepén.
- Én vagyok a MUMUS – jött a konyha fel
ől a hang.
    Leírhatatlanul félek a sötétbe,és leírhatatlanul utálom,ha valaki ijesztget.
Ezért csak álltam,és vártam a „Mumusomat…”

Regina

    Bevágódtam az autóba.
A keszty
űtartót nézegettem tök sokáig.
Kendall nem szólt hozzám. Én meg minek szóljak?
   Az nem lehet,hogy Amerikában nem tartanak évfordulókat. Minden amerikai film ett
ől csöpög,ő meg elfelejti.
     Láthatóan érezte,hogy duzzogok,ezért nem is nagyon próbált meg beszélgetést kezdeményezni.
    Megálltunk egy parkolóban,és kiszálltunk.
Megfogta a kezemet,és pedig unottan „fogtam vissza” az övét.
Nem az arcát fürkésztem,ahogyan általában szoktam,hanem a cip
őmet. Még ez is érdekesebb volt az arcánál.
    Már vagy három utcát sétáltunk,amikor egy hirtelen gondolat szaladt át  a fejemen.
Mi van,ha azt mondta,hogy a ruhákért megyünk,közben pedig meglep?
De gyorsan elszállt az ötletem,mikor egy ruhaszalon elé érkeztünk.

    Kendall idegesen próbált kopogtatni az ajtón,de senki sem jött ki.
- Bravó Kendall,ügyes vagy. És mégis miért parkoltunk ilyen messze? – húztam a számat,de erre csak egy leintés volt  a válasz.
- Zárva van. A francba -  forgatta a szemeit.
     Nekitámaszkodtam a szomszéd vaskapujának,amíg el
őkotorta a telefonját.
- Itt nincs térer
ő – mondta szomorúan.
- Komolyan azzal akarsz beetetni,hogy Dallasban, egy ruhaszalon el
őtt,nincs térerő?! – háborodtam fel. Felém mutatta a telefonja kijelzőjét. Tényleg nem volt .
- Remek – mondta Kendall kis habozás után.
    Nem értettem mit akart ez pontosan jelenteni, ezért csak álltam,és vártam.
Hirtelen egy dörömböléshez hasonló hangot hallottam.
- Igen tapsvihart,még az es
ő is eleredt – nyújtottam ki a kezemet.
- Ne bosszankodj már. Inkább tedd hasznossá magadat,és menj vissza a kocsihoz. Ott van egy eserny
ő.
- Még mit nem! Gyere te is, a kocsinál biztos van térer
ő, felhívod Clart,és bejutunk– mutogattam a kezemmel a gondolatmenetemet.
- Jó – nyugtázta Kendall,és megfogta a kezemet.

   Sétáltunk-sétáltunk,majd hirtelen maga felé fordított.
Próbálta keresni a tekintetemet,és megfogta a kezemet.
Közelebb húzódott felém…
Összesimította az orrunkat,és a szája nagyon közel volt az enyémhez… … …

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyi rész-Nagyon-nagyon Karácsony...


Sziasztok!

   Először is nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak. Másodszor pedig,itt van az ajándékom,egy rövid kis karácsonyi történet.
Ami az eredeti sztorihoz nem kapcsolódik,amolyan „külön rész”,de azért remélem tetszik.











Regina

   Ez a karácsony más lesz,mint a többi. Éreztem. Legf
őképpen azért,mert idén nem Anyáékkal karácsonyozunk…..
Hogy miért is?
Nos,ez egy hosszú történet. Vagyis,igazából nem túl hosszú.

   Az egész akkor kezd
ődött,mikor kitaláltuk,hogy a szülők utazzanak el Kanadába.
Hiszen,ha mi heten ilyen jól elvagyunk,akkor a családjaink miért ne lennének?
Összedobtuk a fiúkkal a pénzt,egy kisebb kiruccanásra. És mindenkinek a szülei,és testvérei kimentek Kanadába. Mi pedig élveztük,az édes életet,otthon,egyedül.
Csakhogy nem várt fordulat történt.
December 19-én felszállt a gép. Integetve váltunk el a szeretteinkt
ől. Úgy reméltük,hogy december 23-án viszont látjuk őket.
Ez viszont nem így történt.
Ugyanis Kanadába leesett a hó,és a repül
őgépek nem járnak. Így hát,december 23-án hiába vártuk őket ,nem jöttek.
Így maradtunk heten,hogy együtt karácsonyozzunk.




   December 24-e reggel van. El sem hiszem,hogy Anyáék nélkül kell karácsonyoznunk. Sohasem karácsonyoztam nélkülük.
    Zayn mellett feküdtem,és néztem,ahogyan békésen szundikál.
-Jó reggelt,a lusta népnek-nyitott be a szobába Louis,és Petra.
Zayn átfordult a másik oldalára,és aludt tovább.
-Enye-benye Zayn Malik,és a Mikulás nem hoz neked semmit-ment oda Louis Zaynhez.
-És a barátn
őjének sem,ha nem kelnek ki gyorsan az ágyból-mormogta Petra  a fülembe.
-Nem járuunk-vágtam hozzá a párnát.
-Igeeeen,ezt el is hisszük. Hiszen barátságból alszotok egymás mellett-kezdte elváltoztatott hangon Louis.
-Igggen,összebújva..Egy takaró alatt-folytatta Petra.
-Arra van az ajtó,mert a kedvesemmel ki akarjuk élni a vágyainkat-ült fel Zayn kiabálva.
-Jó,értettük,csak még 10 másodpercig bírjatok a véretekkel-mondta Louis,miközben eltakarta a szemét.
-Hm.. Louis..Karácsonyi döngölés. Milyen szexi-mondta Petra is.
-Jajj nekünk is be kéne egyet iktatni-nevetett Louis,miközben csukták be az ajtót.
-Te jó ég. Zayn Malik! Most egész nap ezzel fognak viccel
ődni!-bokszoltam bele a vállába.
-Megérdemeljük. Tényleg nem kéne együtt aludnunk-d
őlt vissza.
-Zayn,kelj fel-váltottam témát,és rámásztam.
-Így nehéz lesz-sóhajtott fel,
-Nagy a szakállad-simogattam meg az arcát.
-Borostának csúfolják,nem szakállnak-simította ugyanúgy végig.
-Nem mindegy? Gyere már-húztam kifelé.
     Kivánszorogtam az ajtón,és néztem,hogy ki van fent.
A lakás emeletes,és a szobák egymás mellett vannak.
-Jó reggelt-rohant el mellettem Niall.
-Hel…Mindegy-néztem utána.
-Ááá..Már végeztetek is?-szaladt Niall után Petra.
    Megcsóváltam a fejemet,és lementem a lépcsőn.
-Mi a szent szar ez az illat?-csapta meg az orromat,valami erős szag.
-Palacsintát sütök-jött a válasz a konyhából.
-Harold?-néztem a bárpultnál üldögél
ő fiút.
Megrázta a fejét,és Liamre mutatott.
   -Elcseszte-jelentette ki Harry.
-Érzem. Léptem közelebb Liamhoz,aki próbálta levakarni a süt
őről az égett palacsintát.
-Majd én-vettem át az irányítást.
    El
ővettem még egy sütőt,és beleöntöttem a tésztát.
-Feldobjuk együtt?-simult hozzám hátulról Liam.
-Jajj,milyen édi-bédik vagytok-nyávogott Harry a pult mögül.
-Pofa befog Harry-szóltam neki,és feldobtuk a palacsintát.
   Szememmel követtem,és próbáltam úgy helyezni a süt
őt,hogy ne essen le a palacsinta.
-El-fogjátok-cseszni-szótagolt Harry.
-Edward,ne zavarj,mert..-és ekkor taccsolt a palacsinta. A földön.
-Jó,csinálok melegszendvicset-mondta csalódottan Liam.
-Jó ötlet-veregettem meg a vállát,és segítettem neki.

    Elkészítettük a  melegszendót,és lehívtuk a népet kajálni.
-Repülööööök-kiabált Niall.
-Nem kéne-mondtam neki.
     Megreggeliztünk,és összeültünk  a nappaliba.
-El
őször is. Kell egy lista,hogy mit vegyünk-tanácsolta Liam,aki fel,s alá járkált,miközben mindenki követte őt  a szemével.
-Én írtam egyet-jelentekeztt Louis.
-Kérem-sóhajtott Liam.
A társaság nagy része,azt várta,hogy valami nagy baromság lesz. Vagy azt,hogy nem lesz lista.
-Parancsolj-nyújtotta át mosolyogva Louis.
-Ezen mindössze három dolog szerepel-képedt el Liam.
-Mi az?-álltam fel.
„Fenyőfa,kaja,és díszítőelemek”-olvastam el.
-Hülye vagy-ültem vissza.
-A lényeg rajta van-vigyorodott el.
   Fél órás tanakodás alatt összeszedtük,hogy mi is kell nagyjából.
-Jó,mi f
őzzük a vacsit,ami gyros lesz-mondta Liam,és rám nézett.
-Igen-helyeselt mindenki.
-Mi pedig,majd feldíszítjük a házat,meg a karácsonyfát-folytatta Petra.



   
Elmentünk bevásárolni. Csak a fél város nézett minket hülyének,hogy mindent 24-én délelőtt veszünk meg. Vagy kilenc millió szatyrot cipeltünk tele égőkkel,díszekkel,kajával.
-Jó,már csak a fenyőfa van hátra-jelentette ki Harry.
Kiválasztottuk,és hazafelé vettük az irányt.



Petra

    Otthon,nagy sürgés-forgásba kezdtünk. Karácsony a szeretet ünnepe,ezért mindenki kedvesen beszélt a másikkal.
-Niall Horan,add ide azt a kibaszott girlandot,most!-üvöltöttem neki a létra tetejéről.
-De meghitt valaki-mondta Harry,miközben a létrát tartotta.
-Teljesen átérzem a karácsonyi szellemet-téptem ki Niall kezéb
ől a girlandot.
-Látom-hümmögött Niall.
  A nappalit körbe feldíszítettük girlandal,és ég
ősorokat csavartunk köré. Masnikat tűzdeltük,az ablak köré erősített fenyőágakra,és csengőkkel díszítettük a kandallót.
-Mesterm
ű-karolt át Harry,mikor körülnézett.
-Csak,mert én is segítettem-emelte fel Zayn az ujját..
-Csak,mert hahahahhahaha. Nem-mondtam.
-Hogy álltok?-kiabáltam be a konyhába.

Regina

   -Egész jól-válaszoltam.
-Akkor jó. Mi végeztünk-mondta Harry.
-És most hova szarjak?-fordultam felé.
-Jól van na,csak kijelentettem.
-Tudod mikor végeztünk Harold-mondta Petra
-Mi?! Miért?!-sápadt el a gyerek.
-Látsz itt te valahol karácsonyfát? Nem? Jó én sem,szóval nyomás-húzta Petra magával Harryt.

Petra

   -Áááááááááá! Felrobbanok!-kiabáltam dühösen,mert sehogy sem ment,az ég
ősor kibogozása.
-Nyugodj le,és hallgass One Diretiont-karolt át hátulról Louis.
-Nem nyugszom le!-fordultam vele szembe.
Elmosolyodott,amit
ől nekem is mosolyognom kellett.
-Azokat a szemeket…-suttogtam.
-Elég legyen,majd vacsora után nyomhatjátok a fagyöngy alatt-választott szét minket Niall.
-Ünneprontó-húzta fel a szemöldökét Louis,és nekirohant Niallnek.
-Lenne egy aprócska gond-jött oda hozzám Harry.
-Jajj,ne! Mi az?-néztem rá.
-Nincs feny
őfacsúcsunk-tárta szét a kezét Harry.
-Valaki lesz oly kedves,és felmászik a feny
őfa tetejére?-kiabáltam el magamat.
-Nyugodj már le. A karácsony a szeretet ünnepe-ölelt meg Harry.
-Befejezi Louisval,és elkezdi Harryvel. Gyermekeim este a fagyöngy alatt-mondta Niall,és ismét megpróbált elválasztani Harryt
ől.
-Túl szoros az ölelésed-mondta Harry leveg
ő után kapkodva.
     Elengedtem,és tovább tevékenykedtünk.
Kisvártatva elkészültünk,és a kezemben tartottam a zsinórt,amely összekapcsolta az eddig felrakott ég
ősorokat,és világító díszeket.
-És ezt most bedugom-nyúltam a konnektor felé.
-Mit dugsz,és hova?-képedt el Harry.
-A ZSINÓRT a KONNEKTORBA-hangsúlyoztam.
-Hm..Mást értettem-vigyorgott perverzül.
-Várj!-kiáltott fel Zayn. –Mi lesz,ha bedugod,és elmegy az áram? Mint a filmekben?
-Akkor…Nem lesz áramunk Mailk. Majd gyertyával világítunk,és összebújva melegedünk,mint az
őskorban-mondtam,és beleillesztettem a zsinórt.
Nem ment el az áram. Szerencsére.


Regina

   Fél hatra mindennel elkészültünk. Átöltöztünk,és ott álltunk a nappali ajtajánál.
-Akkor? Nézzük meg,hogy mit hozott a Jézuska!-surrant be Lou.
-Hülyegyereeeek,én megyek először-kezdett el tolakodni Petra.
   Körbeálltuk a feny
őfát,és a fiúk elénekelték az „All I want for Christmas is you”-t.
Petra,Harryvel összebújva állt.
-Hadd szakítsam meg ezt a drámai pillanatot-furakodott be Lou. -De
ő az enyém-nevetett,majd ő is belebújt Harry ölelésébe.
-Csoportos ölelééés-kiabált Petra.
-Amit csináltok,az már nem ölelés-krákogott Zayn.

    Leültünk a fa alá.
-Olyan izgatott vagyok! Kezdjük már el!-tapsikolt Louis.

Petra

    -Jó,akkor én elkezdem. Akinek el
őször ajándékot adok,az egy egoista,öntelt barom állat,de imádom.
-Ez én leszek-húzta ki magát Louis.
-Boldog karácsonyt Zayn-nyújtottam át neki  a csomagot.
-Mi?! Hogy nem,én vagyok az akit imádsz?-ráncolta össze a homlokát Lou.
-Nemár-nevetett fel Zayn.
  Egy kicsi összehajthatós tükröt kapott t
őlem,aminek a tetejére az volt írva,hogy „Ki ez a szexi állat?! Francba,már megint tükörbe néztem…”
-A második ajándékot,egy visszahúzódó,apáskodó,imádnivaló srác kapja,aki a szívem csücske. Ha ő nem lenne,rég börtönben ülnénk. Liiiiiam-adtam oda neki.
Egy apró macit adtam,aminek a „haja”,és a ruhája megegyezett Liamnak az „Up all night tour”-on viselt ruhájával.
-Édes vagy-ölelt meg.
    -A harmadik ajándékom a kicsi ír manómnak készült,akit annyira imádok. Sokat gondolkodtam,hogy mit adjak neked,mert valami különlegeset szerettem volna. Végül e mellett döntöttem.
Egy karköt
ő,ami úgy volt csomózva,és bele volt írva,hogy „Szexi ír pofi”.
   Pár hónapja ismerem csak a fiúkat,így próbáltam olyan ajándékot választani,ami a személyiségüket tükrözi.
-Drága Edwardom,neked ezt szeretném adni-nyújtottam oda neki.
-Egy hatalmas „Forever” keret,amibe nincs kép?-nevetett fel Harry.
-Nem találtam meg a megfelel
őt,ezért úgy döntöttem,hogy csak egy keretet adok,és azzal készíted a képet bele,akivel akarod.
-Veled AKAROM-hangsúlyozott.
-Akarja…-mondta Zayn.
-Akkor kerítsünk el
ő egy fényképezőgépet!-mondta Niall.
   Megcsináltuk a képet.
-Édesek vagytok-ismerte el Liam.
-Te is az vaaagy-pusziltam meg.
-Ne húzzuk az id
őt! Éééén jövök!-mondta Louis.
-Regi…-kezdtem bele.
-Menj a franca-nézett Louis Regire.
-Erre gondoltam-nyújtottam át neki,a kis dobozt. –Remélem tetszik.
  Ami benne állt,az pedig egy kis végtelen jel
ű medál volt. Mikor Regi 17 lett,vettem egy karkötőt mindkettőnknek,egy „Best Firends” medállal. Ez a barátságkarkötőnk,amire szoktunk venni medálokat,de 2 darabot belőle,hogy mind a kettőnknek ugyanaz legyen rajta. Van már egy „Best Friends” ,egy „Peace”,és egy „Dream” medál rajta.
-Felrakod?-nyújtotta felém Regi a kezét.
-Igen-mosolyogtam.-Én végeztem-ültem vissza a földre.
   Louis rám nézett,és összeráncolta a homlokát.
-Jajj,drága téged majdnem kihagytalak-színészkedtem.
Louis rám nézett az értelmes szemeivel.
-Neked,mivel úgy is már vagy hatvankilenc millió közös képünk van,egy fotóalbumot vettem.
-Neeee-nevetett fel Louis,mikor kinyitotta.
  Csak az els
ő oldalra ragasztottam egy képet,mégpedig az első,közös képünket.
-Tudod,hogy imádlak?-bújt oda hozzám.
-Igen-nevettem fel.

  
Még vagy fél óráig tartott,mire mindenki átadta a másiknak az ajándékot.
Zaynt
ől szintén egy tükröt kaptam,Liamtól csokit,és egy parfümöt (amit már pár hónapja nézegetek,és eddig szinte mindig Liammal voltam vásárolni,mikor meg akartam venni),Nialltől egy Superman-es kötényt,mert szerinte,én mentem meg őt az éhenhalásól,Louistól egy bögrét,ami piros,csíkokkal van díszítve,és az van írva,hogy „Louis best girlfriend” , Harrytől egy meseszép ruhát,Regitől pedig gyertyát,és az új ruhámhoz táskát.

Regina

  Ajándékozás után,mentünk kajálni.
-Mennyei lett ez a gyros-csámcsogott teli szájjal Niall.
-Köszönjük Niall-mosolygott Liam.

  Vacsi után,elhelyezkedtünk a nappaliba,és megnéztünk egy karácsonyi filmet.
-És most pedig,az új kamerámmal-mondta Louis,mivel Harryt
ől egy kamerát kapott-Felveszek mindent,amit csak lehet,ebből a csodás estéből.
  Odament a kanapéhoz,ahol Petra és Harry beszélgetett,és elkezdte.
-
Ő itt a legjobb barátom,Harry. Mutatkozz be Harry-vigyorgott Lou.
-Helló Harry vagyok a One Directionb
ől,és…
-Jó,ennyi elég lesz-intette le Louis.
-
Ő pedig itt a csábos barátnője,Petra. Mutatkozz be Petra.
-Nem járunk-szögezte le a lány.-Petra vagyok,
ő pedig  a lökött barátom Louis Tomlinson,akit imádok-hadarta Petra.
-Ezt mááár szeretem-nevetett Lou.
  Petráék után,odajött hozzánk.
-Zayn Maliiik! Régi öreg cimborám-fordíotta a kamerát maguk felé. –Hogy ,s mint?
-Megvagyooooooooook-nyújtotta ez az „o”-t Zayn.
-És ez a hölgyemény? Hogy-hogy nem az ágyban nyomják,ilyenkor?-jött oda hozzám.
-Veled Tomlinson?-kérdeztem vissza
-Akár-nevetett fel Lou.
El kellett,hogy mosolyodjak. Hogy lehet valaki ennyire lökött?!
-Niall,a mini fekete lyuk,hogy vaaagy?
-Louis,kajálok-mondta tele szájjal.-De amúgy fantasztikusan-bólogatott.
-Liiam. Hát te?
-Hát én…Is jól vagyok-hangsúlyozott Liam.
-Ennyi volt. Louis „Tommo” Tomlinson-mondta,és lecsukta a kamerát.

   Körbeültük a fát,és elkezdtük felfalni a szaloncukrot.
-Tudjátok,már csak egyetlenegy kicsi részletet hagytunk ki-emelte fel az ujját Petra.
-Mit?-hajolt oda hozzá Harry.
-A fagyöngyöt-mondta,és az ajtó felé mutatott.
-Kivel mész a fagyöngyhöz?-nézett rá Louis.
-Ki szeretne velem jönni?-tette fel a kérdést.
Síri csend.
-Ééééén-kiáltottam fel,és odarohantunk az ajtóhoz.
Megöleltük egymást.
-Örökké!-kiabáltam el magamat.
-Én is-jött oda Harry.
-Csoportos ölelééééééés-nevetett fel Petra,és mindenki odajött.

  Lehet,hogy nem ez volt éltem legjobb karácsonya,de sohasem fogom elfelejteni.
Az els
ő igazi „nagy” karácsony,ahol nem a szüleinkkel vagyunk.
És igazából nem voltam annyira szomorú,hogy Anyáék nem jöttek haza.

  -Ki puszilta meg a nyakamat?!-hallottuk Louis fülsüketít
ő kiáltozását…
De ez…Örökre titok marad…


~The End~


Erről is ugyanúgy írhattok véleményt. Sőt várom,hogy mit szóltok hozzá.
A 30.fejezet megtalálható,kicsit lejjebb.

Még egyszer Boldog karácsonyt! J



2012. december 20., csütörtök

30.fejezet-Kövesd az álmaidat....

Sziasztok!

Évezredek teletek el,mióta felraktam az új részt. Ezer bocsánat. De,csak nektek,csak most,itt van a 30.fejezet. Jó,hosszú lett,próbáltam izgalmassá tenni. Ha túléljük a világvégét,hozom a folytatást.
Peace,everyone
J






Petra

    Már egy hete,hogy eljöttem Amerikából. Túl vagyunk a fiúkkal,néhány húzós éjszakán. Nagyjából már beléjük „neveltük” Tommoval  a londoni életbe
őket.
Még mindig Codyval alszok egy szobába,de nem tudom,hogy meddig fogom bírni. Mindenhol post-it-ek lógnak ,rajta különböző lányok telefonszámai. A ruhái szanaszét hevernek a földön. De megmondtam neki,én nem fogok utána pakolni.
Nagyon hiányoznak a „többiek” Louisval naponta többször is beszélek,pont úgy,ahogy Regivel. Több 1000 km-r
ől párkapcsolati tippeket adni nehéz.


    Anya és Apa,ezen a héten mentek nyaralni. Egyedül is utáltam itthon lenni,de most még Austinra,és Codyra is „vigyáznom” kellett. Szerencsére arra a 2 hétre Tommo ideköltözött hozzánk,és így könnyebb dolgom van.
    -Mi legyen az ebéd?-álltam a szakácskönyv felett tanácstalanul.
Austin,és Cody a nappaliba ültek,két pokróc társaságában,és joghurtot meg müzlit ettek.
A kérdésemre nem válaszoltak,ezért odasétáltam hozzájuk.
    -Tudjátok kire hasonlítotok?-tettem fel a kérdést.
-Nem-rázták meg a  fejüket.
-Van egy ír banda, a Jedward,volt szerencsém velük megismerkedni. Na rájuk tényleg hasonlítotok. Csak nem vagytok ikrek… Szerencsére!
    Cody,és Austin egyetértően bólintott,de szerintem fogalmuk sem volt,hogy miről beszélek.
Ekkor megjelent Tommo,aki félholtan sétált le az emeletről.
-Szép,esős reggelt mindenkinek!-köszöntött minket.
Ugyanis kint esett.
- De én ezt nem értem…Itt miért esik ennyit az eső?-kérdezte Austin.
- Azért,kisfiam,mert az óceán mellett vagyunk…És így-zárta rövidre a témát Tommo.
- Szóval ott tartottam,hogy mit főzzek ebédre?-mutogattam a szakácskönyv felé.
- Szerintem,azt csináld meg,ahol kinyílik-szaladt oda a könyvért Cody.
-Ééééés a „ Tonhalas-paradicsomos fehérbab-salátát” fogod megcsinálni-nyomta vissza a kezembe  a könyvet Austin.
-Ne vicceljetek,ebből senki sem fog enni-fintorogtam.
-Én utálom a halakat-mondta Austin.
-Rendeljünk pizzát!-dobta fel az ötletet Cody.
-Drága, 4 napja vagyunk egyedül,ebből 4-en volt pizza az ebéd-tájékoztattam.
-De minden napon másmilyen,szóval a változatosság megvolt.
-Ott a pont-mondta Tommo.
-Akkor pizza lesz-nyúlt a telefonért Austin.
    Leültem a székre,és a fejemet ráhajtottam a konyhapultra. Ekkor viszont megszólalt a telefonom. Louis volt az.
-A szobámba leszek,ha esetleg valamiben,még érdekel a véleményem-mutattam a lépcső irányába.
-Oké.
-Jó.
-Rendben-válaszoltak,akik közben már elhelyezkedtek a kanapéban és valamilyen meccset néztek.
-Szia Lou-vettem fel a telefont.
-Csáóó. Mizu?
-A szokásos. Veled?
-Semmi új. Nagyon hosszú az út Dallasba.
-Már,oda mentek?-csodálkoztam.
-Igen. Ha itt lennél biztosan jól elhülyéskednénk.
-Ne is mondd. 4 napja pizzát eszek ebédre,és gyrost vacsorára.
-Az úgy jó. Voltatok tegnap bulizni?
-Nem. Túl fáradtak voltunk a lakástakarítás után.
-Figyelj-váltott komolyabb hangnemre.-Meg szeretnélek lepni egy ajándékkel születésnapod alkalmából.
-A múlt hónapban volt a szülinapom Louis-nevettem fel.
-Jó,akkor karácsonyra…
-Június van-kötöttem belé.
-Van egy darab felesleges repülőjegyem Dallasba. Gondoltam neked ajándékozom….


Regina

   Rengeteg buszozáson,fellépésen,interjún,dedikáláson vagyunk túl. Az elmúlt 1 hét nagyon zsúfolt volt. Kendallel teljesen „helyre álltunk”,minden happy. Jó a hangulat,bár Harry,Louis,is Niall sokszor hangoztatja,hogy hiányzik Petra. Nekem is. A 18 év alatt nem sokat voltunk távol egymástól. Ilyen távolságra,meg pláne nem.
  Délután teát próbáltam magamnak készíteni,de az út elég rázós volt,így a busz is rázkódott,szóval nehezen ment a dolog. Louis megint a telefonján csüng,gondolom Petrával beszél. Mint,ahogy az elmúlt napokban mindig.
    Bementem a nappaliba,ahol Harry üldögélt,és a laptopját babrálta.
-Az egész világ hiányolja a „Harry-Petra” párost. Most szólj hozzá!-fordította felém a készüléket.
-Látom,Harry-mosolygtam felé.
-Fel kell őt hívnom. Egyszerűen nem bírom ki nélküle-állt fel.
-Szerintem ne tedd,mert most Lou-val beszél.
-Ahhh-rogyott vissza a kanapéra.-Reménytelen eset…-suttogta,de szerintem inkább magának jegyezte ezt meg.
Felálltam,és tovább sétáltam.
      Az utazási időt a csapat nagy része,alvásra használja. Végül is igazuk van. Csak az a nagy gond,hogy világosban nem tudok elaludni.
Így hát elkortyolgattam a teámat,és felmásztam az ágyunkra,lefeküdtem,és néztem,ahogyan Kendall alszik.

Petra

  -Louis…-mondtam emelked
ő hangon.
-Jó,tudom,ezt most csúnya volt,de nem tudom,hogy csaljalak vissza.
-Sehogy,drágám. Majd,ha hazajössz…
-Nem majd,ha „hazajössz”,mert addig még van egy hónap. 5 napot Dallasban leszünk,nekem az is jó,ha  az 5. nap végén érkezel. Csak gyere. Mindent én állok-erősködött.
-De…Harry…
-Azt mondtad,hogy nem haragszol rá. Egyébként is hiányol téged. Ahogy Niall is.
-Niall-néztem magam elé,mert vele már régen beszéltem.
-Járj,egy kört,gondold végig a dolgokat,de legkésőbb holnap utánig döntsd el,kérlek.
-Jó. Szeretlek Lou.
-Én is szeretlek Petra.
-Akkor…Majd még kereslek.
-Rendben,szia-rakta le a telefont.
  Ledőltem az ágyra,és elkezdtem gondolkodni. Louis a napokban többször is utalt arra,hogy menjek vissza. Tehát fontos vagyok neki.
Felvettem egy nadrágot,egy kabátot,és az angol zászlós eserny
őmet,és elindultam lefelé.
    -Elmentem srácok…Ne várjatok az ebéddel-kiabáltam a nappaliba,ahol bömbölt  a TV.
Kinyitottam az esernyőmet,és elindultam. Sétáltam egy kört a városban. Kiszellőztettem a fejemet.

Regina

     Én is elbóbiskoltam,de nem sokkal később felkeltem,egy koppanásra. Ami  a fejem volt.
-Mi történt?-másztam le az ágyról.
-Lerobbant a busz-mondta Niall.
-Itt,a semmi közepén?-állt oda az ablakhoz Harry.
-Nem robbant,le csak az egyik kerék lyukadt ki-mondta Carlos,aki szinte félig kint volt a buszból.
-Remek-rogytam le a földre.
-Hé Regi,tudunk beszélni?-jött oda Louis.
-Most, Hát persze-nyújtottam felé a kezemet,felsegített,és bementünk a fürdőbe.
-Megkérdeztem-kezdte halkan,de mégis határozottan Lou.
-Mit? Mikor? És kitől?
-Ma délután Petrától,hogy visszajön-e.
-Komolyan?-mosolyogtam.-És mit mondott?
-Hogy „De Harry..”-hajtotta le a fejét  a fiú.
-Mit gondoltál? Csak úgy elfelejti?
-Valamelyik napon beszéltek. És normálisan beszélgettek,nem
őrjöngöttek. Vissza kell jönnie.
     Ekkor valaki kopogott az ajtón.
-Nem akarok semmit sem megzavarni,de le kell szállnunk a buszról-nyitott be Harry.
-Harold. Most
őszintén,mit zavarnál meg?-nevettem,miközben elindultam kifelé.
-Sohasem lehet tudni-húzódott mosolyra Harry szája.
    Lemásztunk a buszról,és mint az igazi csövesek leültünk az út szélére.
-Ééééget a nap-tette Kendall  a kezét a szeme elé.
-Most mondanék valami csúnyát,de nem teszem-nevettem felé.
-Jól teszed-kacsintott,majd nyomott egy puszit az arcomra.
    Azt hittük,hogy csak egy gyors kerékcsere lesz. Ahha. Másfél órán keresztül ültünk az út szélén.


Petra

    Elsétáltam a fiúk házáig. Bementem a kapun,és leültem a lépcs
őre.
El
ővettem a telefonomat,és elkezdtem nézegetni a képeinket. Minden fényképnél rengeteg élmény jutott eszembe.
   Felálltam,és hazasétáltam.
-Mindenhol téged keresünk. Hol voltál?-kérdezte Tommo,mikor beestem az ajtón.
-Kiabáltam,hogy elmentem sétálni-néztem rá.
-A szakadó es
őben?-húzta fel a szemöldökét.
-Erre volt szükségem-mondtam,és felakasztottam a kabátomat a fogasra.
-Na hát akkor fejtsd ki,hogy mi a baj-húzott be Tommo a nappaliba.
-Várj. A Fiúk?!-néztem körbe.
-Lementek a pizzáért-tolt be a fotelba.-Hallgattlak-húzta fel a szemöldökét,és leült velem szemben a sz
őnyegre.
-Louis-val beszéltem,és azt mondta,hogy menjek vissza…
-De hát ez nagyszer
ű!-ugrott fel Tommo,de mikor látta,hogy én nem ugrálok vele,komoran rám nézett.-Jó,akkor ez volt a bevezető. Hol van a probléma?
-Ez a probléma.
    Egy „WTF”-es fejet vágott,majd beleült az ölembe.
-Nem értelek-rázta a fejét.
-Nehéz vagy-nevettem fel.
-Leszarom-mondta,majd visszaült a földre.-Szerintem menj vissza,és teljesítsd az álmodat.
-Milyen álmomat?-kérdeztem t
őle.
-Hogy egy párat alkotsz Harryvel.
-Ilyenr
ől szó sincs-raktam karba a kezemet.
-Ahha…
-De én most igazából Louistól parázok.
-Mert visszahívott? Ez azt jelenti,hogy szeret téged. De szigorúan csak barátságból..Louis belém szerelmes-mondta,és ismét felugrott. Louis és
ő hatalmas spanok,amikor csak tehetik együtt ökörködnek.
-Mib
ől gondolod?-kérdeztem halkan.
-Tudom…Ennyi legyen elég-hajolt le hozzám,és magához ölelt.-Na sipirc fel pakolni!-mutatta az ujjával.
-Nem megyek vissza. Nem hagyhatlak itt velük-néztem az ajtó irányába.
    Ekkor,mint egy varázsütésre,kinyílott.
-Megjöttünk!-kiabáltak.
-Jó,itt vagyunk-mondta Tommo,mire mind a ketten bejöttek.
-Tudja már?-kérdezte Cody.
-Mit tudok?-nyitottam nagyra a szememet.
-Már tudja-válaszolt helyettem Tommo.
-Mit tudooook?!-ismételtem magamat.
-Azt,hogy mi is beszéltünk Louis-val-mondta nagyon lassan Austin.
-Jaaa….Azt még nem tudta-húzta a száját Tommo.
-Mi?! Ti is beszéltetek Louval?!-pattantam fel.
-Igen. És remélem igent mondtál neki-nézett a szemembe Cody.
-Ez értelmes mondat volt-jegyezte meg Austin.
-Még nem döntöttem…-bizonytalanodtam el.
-De eldöntötted. Segítsek pakolni?-ajánlotta fel Cody.
-Én is,én is!-ugrált Austin.
-A „Parry” párosnak be kell teljesednie,ahogyan a „Nagy könyvbe” meg van írva-taglalta Tommo.


Regina


   Szabályosan égette a Nap az arcomat.
-Ezt nem bírom tovább-kezdtem el járkálni.
-Ülj le,mert még jobban megizzadsz-javasolta Harry.
   Belenéztem zöld szemébe,ami lassacskán pirosas árnyalatú lesz,és visszaültem az aszfaltra.
Eltelt három perc,és ismét felálltam.
-Ááááh! Meg
őrülük!
-Ott egy bokor vezesd le a feszültségeidet Kendallel-mutatta Louis.
-Még ahhoz is meleg van-nevetett Kendall.
   Én ezt kevésbé találtam viccesnek. És az egyedüli aki erre rájött az Liam volt. Odaállt mellém,és azt mondta:
-Hagyjátok már szegényt…Nehéz lehet ennyi fiú között egyedüli lánynak lennie.
-Köszönöm Liam-öleltem meg,de pár másodperc múlva el is engedtem,mert majdnem megsültem karjai között.
Ekkor hangos ordítás hallatszott a busztól.
-Kész!-kiabált a szerel
ő nekünk.
-Megváltás!-rohantam fel rá.
    Hallottam,hogy a többiek nevetnek a hátam mögött,de különösebben nem érdekelt.
Megmostam az arcomat,és ittam egy kis vizet.
-Így már jobb-vigyorogtam,mikor kisétáltam a fürd
őből.
A busz elindult.

*Kés
őbb*

  Megérkeztünk. Végre. Este kilenc óra múlt. 5 napot töltünk itt,és ismét egy hotelben alszunk.
Felmentünk,és elfoglaltuk a helyünket.
   Megfürödtem,és kimentem a nappaliba.
-Vacsit?-fordult felém Zayn teli szájjal.
-Ahha-bólintottam.
-Kenyér van meg sajt,mert senkinek sem volt kedve elmenni a boltba,és a buszba csak ez volt-nyújtotta felém.
-Megteszi-kezdtem el csinálni a kajámat.
  Megvacsiztunk,jöttek a többiek is,beszélgettünk. Az eddigi élményeinkr
ől,a rajongókról. Majd éjfél körül mindenki elment aludni.
Én Kendallel aludtam. Bementünk a szobába,és lefeküdtünk az ágyra.
-Csak ezért az egy dologért utálom a turnékat.
-Miért?-mentem hozzá közelebb.
-Hát,hogy ilyen lapos hotelszobákba kell töltenünk az éjszakákat.
   Felé vigyorogtam.
-De,ha te itt vagy egyb
ől színesebb lesz minden-csókolt meg.
-Én is így gondoltam-fúrtam bele a fejemet a mellkasába.
Elaludtunk.

*Másnap reggel*


  
Ą napfény boldogan játszadozott az arcomon,habár én már kevésbé voltam boldog érte.
Imádom,hogy este nem lehet lehúzni a red
őnyöket,mert olyan meleg van,reggel meg fél hatkor arra kelsz,hogy a szemedbe tűz a nap.
Jó,lehet finnyásnak nézni,de nem ezt szoktam meg. Londonban mindig esik az es
ő,ott lehet nyugodtan aludni.
     Kimásztam az ágyból,és szomorúan állapítottam meg,hogy csak engem zavar a  napsütés. Ugyanis a nappaliba egyedül álltam. Készítettem egy teát,és leültem Tv-zni.
   -Mi jót nézel?-dörmögte a hátam mögül valaki. Majdnem kiesett a távirányító a kezemb
ől.
-Reggelt,Malik-másztam ki a kanapéból.-Semmi érdekekeset,csak ilyen szarok vannak-mutattam a képerny
őre.
-Akkor elmehettél volna a boltba…-adott tanácsokat.
-Reggel hatkor?-néztem az órára.
-Például-bólintott.
-Hát ezt rosszul gondoltad-mondtam,és visszaültem kapcsolgatni a csatornákat.
     Hallottam,hogy elindul. Szép,lassan besétált a Tv elé.
-Boldoggá teszel-közöltem vele.
-Menj el a boltba-utasított.
-Csak,ha te is jössz-ajánlottam neki.-10 perc múlva,ugyanitt-mondtam.
-Megbeszéltük-bólintott.
     Beszaladtunk  a szobába. Hangtalanul túrtam magamnak ruhát,kifésültem a hajamat,és visszamentem.
Zayn a kanapén terpeszkedett,ugyanúgy,ahogy kb. 10 perccel ezel
őtt hagytam.
-Hát te?!-néztem rá rosszallóan.
-Hát én-jelentette ki.
-Így jössz?!-kérdeztem t
őle.
-Hova megyünk?-kérdezett vissza.
-Ne hülyítsél Jaawad-mondtam neki.
-Utálom ezt  a nevet.
-Akkor sipirc,és öltözz át-muttattam az ujjammal az utat.
-Ahj…-fintorgott,de közben csak átfordult az egyik oldaláról,a másikra.
-Bedurvulok-mondtam,és odamentem hozzá.
   Elkezdtem csikizni.
- Abbahagyhatod-mondta két nevetés között.
-Milyen durvaságok történnek itt az én tudtom nélkül?- ásított Louis.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jobbat-nevetett Zayn.
-Ti,amúgy mi a szart csináltok?-kerekedtek el a szemei,mikor közelebb jött.
   A kanapén voltunk,miközben egymást csikiztük,és Zaynen csak egy boxer volt.
-A boltba készül
ődünk-közölte Zayn.
-Uhm. Érdekes-jegyezte meg Lou.
   Gyorsan abbahagytuk a kis incidensünket Zaynnel,felöltözött,és elmentünk a boltba.
Mire visszamentünk,már majdnem mindenki fent volt.
-Álmaim n
ője,és álmaim férfija-mondta Niall,mikor meglátott minket,különböző péksüteményekkel a kezünkben.
-Ma már két dolgot értek félre…És fél órája vagyok fent-t
űnődött Louis.
A délel
őtt gyorsan telt.
  Délután megint dedikálás lesz,valamint egy fotózás is,szóval unatkozni fogok.

Petra

   -Miféle Parry párosról beszélsz?-reagáltam Tommonak.
-Petra-Harry…-bökte ki Tommo.
-
Ő meg tudja neked adni,amire mindig is vágytál…Ha már nekem nem sikerült-mosolygott Cody.
    Visszamosolyogtam rá.
-Akkor…-kezdte Austin.
-Akkor…Majd felhívom Lout-folytattam.
-Tehát visszamész?-húzta vigyorra a száját Tommo.
-Lehet…
     A három fiú pacsizott.
-Csak én érzem,hogy ez egyfajta „Távolítsuk-el-Petraát”hadm
űvelet?
-Igen. Téged soha nem akarnálak eltávolítani-ölelt meg Tommo.
-Én is így gondoltam-nevettem fel.
     Ebédeltünk,majd megnéztünk egy filmet.
Utána felmentem a szobámba,és a ruháimat kezdtem el túrni.
Akkor jutott eszembe,hogy 4 napja nem mostam ki egyetlenegy göncöt sem.
   -Fiúk hasznosítsátok magatokat!-üvöltöttem le az emeletr
ől.
-Na,a Nagyasszony visszatért-hallottam Cody megjegyzését.
-Itt van egy kupac ruha-nyomtam Austin kezébe.
-És most legyek boldog?-kérdezte Austin.
-Nem,most vidd le a mosógépbe. Köszönteem-mondtam,és a szobám felé mentem.
    Egész este sürögtünk-forogtunk a házban.
-Nincs értelme visszamenni-nyögött fel Cody,mikor fáradtan leültünk  a kanapéra.
-Már én sem támogatom-feküdt le a földre Austin.
-Nem már,hogy egy kis meló megárt nektek?-nevetett fel Tommo.-Ha,csak ez nem kis meló volt-fejezte be saját mondatát.
    Mindenki felnevetett.
-De,hogy tudjátok,csak,és kizárólag az utolsó napon megyek vissza.
-Úgy érted,hogy miel
őtt tényleg jönnének,haza,azelőtt visszamész?-kédezte Cody.
-Te olyan hülye vagy. Nem. Ma vannak el
őször Dallasba, 5 napot lesznek ott. Most már tudod,hogy mikor megyek vissza?
-Jaa,így már igen.
-Helyes-álltam fel.
   Vacsiztunk,jó éjt kívántam megfürödtem,és elaludtam.



   Szépen teltek-múltak a napok. Beszéltem Lou-val,és megkértem,hogy senkinek se árulja el,ezt a dolgot.
      Az utolsó este,az ágyamban feküdtem,és a naptáramat babráltam. Egy hetet,és öt napot bírtam ki nélkülük. Csalódott lettem,hogy ilyen gyorsan megtörtem Louis hízelg
ő szavaira.
Igazából…El sem akartam jönni..Az csak egy másodpercnyi elhatározás volt…
Próbáltam bíztatni magamat,de rájöttem,hogy mindenki meg fogja jegyezni,hogy visszamentem.
   -Kisasszony-nyitott ba a szobámba Tommo.-Akkor készen vagy?-mosolygott felém.
-Majdnem-piszkáltam  a kezemmel az ágynem
ű rojtját.
-Ne izgulj már annyira. Komolyan mondom egy Directioner nem izgul,amikor el
őször találkozik  a fiúkkal.
-Hát-emeltem fel az ujjamat,de Tommo jelezte,hogy csak hasonlatnak szánta.
-Induláááááás-csörtetet be a szobába Cody,Austinnal az oldalán.
Sóhajtottam egyet,elköszöntem a szobámtól,és elindultunk. Ismét.
Anyáékkal mindent megbeszéltem.
Ők támogatják,hogy visszamenjek,és kövessem az álmaimat. Vagyis Harryt.

     Kiértünk a repül
őtérre. Az idegességtől remegve álltam,a csomagleadónál.
-Minden jót,Egyetlenem!-nevetett fel Tommo.-Ha odaértál,írj-mosolygott,majd adott két puszit,és szorosan megölelt.
-Viszlááát-zárta rövidre Austin,megölelt,és mosolyogva intett nekem.
Codyval szemben álltunk. Belenéztem a szemeibe,és mosolyra húzódott a szám.
-Gyere keblembe-nevetett Cody,és magához húzott.-Aztán csak védekezni-suttogta a fülembe.
-Idióta-ráztam meg a fejemet.
-Csókoltatlak titeket-mondtam a fiúknak,majd elindultam felszállni a gépre.
    Az ajtóban,megfordultam,intettem egyet,és beléptem. Elfoglaltam a helyemet,behunytam a szememet,bekapcsoltam az MP3-at,és elaludtam.
Mikor felkeltem,már nagyjából Amerikában lehettünk,mert 12.00 óra volt,a gépem pedig 13.00-kor száll le.
akkor néztem körül,hogy mellettem egy kislány ül. Hogy került
ő ide?
-Ne haragudj,hogy felkeltettelek,csak egy autogrammot szeretnék kérni-nyújtott felém egy papírt.
Jobban szemügyre vettem. Nem lehetett több 7 évesnél,1D-s póló volt rajta. Mosolyogva aláírtam a felém nyújtott papírt.
-Egy képet,esetleg?-kérdezte bátortalanul.
-Persze-szólaltam meg.
-És egy utolsó kérdés. Ugye szereted Harryt? És nem mentek szét?
Egy ilyen kislánynak,hogy lehet ezt elmagyarázni?
-Nagyon szeretem Harryt. Szó sincs ilyenről,csak haza kellett utaznom néhány napra-mondtam mosolyogva.
-Ez nagyon jó!-ujjongott.-Köszönöm szépen-köszönte meg a képet,és az autogrammot,megölelt,és elment.

Pontban négykor leszálltunk.
A reptéren Lou-t kerestem.
Megbeszéltük,hogy milyen ruhában leszünk,hogy a rengeteg ember között megtaláljuk egymást.
A t
őle kapott piros nadrágomban,és csíkos felsőmben voltam. Írtam egy gyors SMS-t  Tommonak,és mentem a csomagkiadóhoz. Louis ott várt engem. Piros nadrágban,és csíkos felsőben.
-Ááááááááááááááááááááááááááá! -rohantam felé,és egy ölelésben forrtunk össze.
-Sziiiia te kis hasonmás-puszilt meg.
-Na,de Louis-nevettem.
-Hihetetlen,hogy visszajöttél.
-Ugye?-kérdeztem t
őle.
Felnevettünk,majd Louis megfogta a b
őröndömet,és elindultunk kifelé.
-Mivel azt kérted,hogy csak én tudjak arról,hogy visszajöttél,gyalog kellett jönnöm.
-Neee. És milyen messze van a hotel.
-Két és fél km-jelentette ki holt nyugodtan Lou.
-Az szexiii-ráztam meg a fejemet.

Hazafelé kis millió directioner állított meg miket. De,végül is 15.00-ra hazaértünk. Hangtalanul bementünk a hotelba,és Lou szobájába.
-Nos,kicsilány,hozzd rá a frászt-suttogta a fülembe Lou,miközben az ágyán ültünk.
-Harryre?-kérdeztem vissza.
-Igen. Egy párt kell,hogy alkossatok. Most,és mindörökké. Ámen. Megérdemlitek-suttogta még mindig.
-Akkor adj er
őt…-nevettem fel.
Magához ölelt.
-Ha gáz van,rohanj ide hozzám. Én megvédelek.
-Az
Őrangyalom-mosolyogtam felé,és megpusziltam.
-Na,nyooomáás-tolt oda az ajtóhoz.
A gyomrom görcse rándult.
Ott álltam Harry ajtaja el
őtt,nem akartam túl sokat várni,mert a végén még valaki meglát. Erőt vettem magamon,és bekopogtam.
-Várj egy percet-hangzott a válasz.
Hallottam,hogy feláll az ágyról,és az ajtóhoz sétál. Legszívesebben elfutottam volna.
Kinyitotta.
-Már képzel
ődöm is. Te Úr Isten-motyogta,mikor meglátott engem.
Hosszú percekig csak néztük egymást. Elvesztem a zöld szemeibe,a göndör fürjeimbe,a gödröcskéibe,a szájába,ami folyamatosan mosolygott.
-Fáradj beljebb-mutatta kezével,én pedig készségesen beléptem…


Várom a véleményeteket. 10 komment,és 10-nél több szavazat,és hozom az új részt. J