40. fejezet- Kérek egy kulcsot a szívedhez...

Sziasztok!

Nos,hát a kézfájásom elmúlt,mostmár „gyógyult” vagyok,és itt az új rész. Jó kis „szappanoperás” lett.. Ezt teszi velem ez a hosszú tél. L Bocsi,ha van benne helyesírási hiba,de nagyon siettem.
Amúúúgy jó olvasást!

Carlos

    Egytől tízes skálán,mennyire idegesítő az,ha az ember arra kel,hogy dörömbölnek a z ajtaján. Ugye,hogy tíz? És az,hogy mint ezt hajnali hétkor teszik? Ez is tíz… Tehát tízes skálán húszas erősségűen ébredtem idegesen.
     Lefordultam az ágyról – szó szerint majdnem leestem – és az ajtóhoz mentem:
- Akárki vagy – az álmosságtól alig láttam – menj,innen,és gyere vissza tízkor,jó éjt – csuktam volna vissza az ajtót.
- Én vagyok – mondta Kendall.
- Nem gitározok senkinek,és énekelni sem fogok – dünnyögtem.
- Olyan jó dús a hajad  - szólalt meg Kendall.
Majdnem fél perc kellett az üzenet felfogásához.
1. reakció- Ez nekem mondta?
2. reakció – Alig van hajam.
3. reakció- A francba! Megint rá akar valamire beszélni!
 Mire szép lassan leesett a dolog,már  a konyhában voltunk (?).
-    Figyu,nagyon fontos lenne nekem – kérlelt Kendall.
- Szerinted nekem az alvás nem? – lépkedtem a hűtőhöz. – Amúgy is. Az éneklős dolgot már elsütötted egyszer. Íratlan szabály a nőknél,hogy két ugyanolyan dologra nem vágódnak be – magyaráztam.
- Jó,de utánakérdeztem,egy csomó dolognak. Hogy melyikek a kedvenc filmjei,zenéi… És na.
- Te utána nyomoztál az exednek? – értetlenkedtem.
- Sötét vagy Carlos – reagált le ennyivel. Úgy érzem ebbe minden benne volt.
   Amúgy Kendall terve azzal folytatódott tovább,hogy felkeltettük a többieket is. James nagyon álmos volt – neki ment a falnak,hahahahahaa- Logan pedig már tudott a dologról,ezért fitten várt minket.
    Kendall elhadarta,hogy mit fog énekelni,hol,mikor,meg minden egyéb.
- És miért kellünk mi? – kérdeztem. Jaj,már megint le fog sötétezni.
- Sötét vagy Carlos – rázta a fejét. Ezt kaptam.
- Együtt fogunk énekelni – ismerős volt a gondolat. Ja,hogy ezt egyszer már mondta?! Jó,bocs félig még mindig alszok. J
   Reggel – amikor már ténylegesen reggel volt – kimentünk Regiék szobája alá. Vagyis,reméltük,hogy Liammal alszik. És elkezdtünk énekelni. Már a refrénnél jártunk,de semmi. Überciki.
   Majd egyszer csak kicsapódott a terasz ajtaja. És Regi állt ott. Gyorsan előröl kezdtük az egészet. Vagyis elölről kezdte Kendall,mert mi csak arra kellettünk,hogy felkeltsük őt,és hangosabbak legyünk.

http://www.youtube.com/watch?v=UzYbowHGP54

    Regi mosolyogva hallgatta végig az előadást.
- Csak szerettem volna,ha tudd..Hogy mindig szerettelek… És igen, csókolóztam a legjobb haverod csajával… Mert szomorú voltam… A tengerparton sétálva megláttam,és beszélgettünk… És megcsókoltam,igen. De tegnap,amikor találkoztunk,akkor kérdeztem tőle,hogy ki írt neki SMS-t. És mondta,hogy a volt barátja,David. És tudtam,hogy neked sokat jelen az a gyerek! És,ne haragudj,tényleg nem tudtam róla,hogy van barátja! És izééé ….  Sohasem szakítottam veled. Sohasem. Valamit biztos félreértettél,vagy fogalmam sincs.. Még mindig szerelmes vagyok beléd… De túl gyorsak voltak a dolgok… És egy turné nem ideális erre az egészre. Csak akartam,hogy tudd,hogy mit érzek..Hogy elmondhassam. De tényleg szeretlek … - mondta Kendall. ÚÚúúúúúú. Regi rezzenéstelen arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Ja,és,igen még valami – folytatta Kendall. – Ha újra akarod kezdeni,akkor,én várok rád… De nem a turné alatt,ugyanis,én már ma New York-ba utazok,és csak a koncerten meg a dedikáláson leszek ott… De Los Angelesbe,a turné után…Mindig szívesen látlak – fejezte be.
   Az utolsó két mondatnál megjelent valami keserűség Regi arcán. Megértem.

Regina

   A szívderítő,szerelmi vallomás utána,azok a szavak.. Hát igen,összetörtem. Liamre néztem – aki közben felkelt,és úgy állt,hogy Kendall,ne lássa,de mindent halljon - ,és szipogtam egy-kettőt. Talán azért,mert igen. Pontosan egy hét,és megyünk haza. Eltelt két hónap. És itt hagyjuk Amerikát. Ami tele volt élménnyel,egy szőke hajú fiúval… A számtalan hotellel,az amerikai rajongókkal,Petrával,és Harryvel ( J ) , a rendelt pizzákkal, az ajándék tárgyakkal,a bulikkal,és a nagyvárosokkal… Több ezer kilométer,végtelennek tűnő távolságok… És elmegyünk… Ah,de szomorú vagyok…  Miközben Liam hátulról átölelt ( J ) ,és a fülembe suttogta,hogy minden rendben lesz,addigra,én eljutottam odáig,hogy azon kívül,hogy sajnáltatom magam,nekünk Louval tervünk van. Még pedig nem is akármilyen. Amúgy tegnap este,Lou megmutatta a füzetét – mert igen,szerzett füzetet- ,így,mint egy naplóba beleírjuk,hogy hány napig tart kibékítenünk őket.

Valahogy így nézhetett ki a füzet első oldala:

Regi&Lou terv
Békíccsük ki terv
Harry&Petra
Rózsaszín bilincs♥

Hátralévő napok száma: 4
Veszekedés napja: 3
Békülési terv: folyamatban
Elképzelés: tökéletes
Megvalósulás: 25% L

   Igen,szóval Lou fantasztikus helyesírása (békíccsük J ),és a kriksz-krakszok mellet,volt értelmes dolog is. A vége. Miamiban már csak 4 napot leszünk…… Brühühühühüh…

 Petra

    Tök vidáman ébredtem reggel. Sütött a nap,és a világ legcukibb fiúja feküdt mellettem. Csak az a bökkenő,hogy három napja összevesztünk. Mindegy. Szomorú megállapításom után,nézelődtem. Úgy két percig,majd rápillantottam a telómra. 6:19 . MI?!  Jó,kicsit meglepődtem,hogy ilyen korán keltem,de mivel nem voltam már álmos,ezért felnéztem Twitterre. Kár volt. A fenyegető üzeneteim nem múltak el. Sőt,egyre több volt belőlük. Nem tudom meddig olvashattam,de azt vettem észre,hogy valaki kiveszi a kezemből. Harry.
- Miért kínzod magad? – tette fel a kérdést.
- Szeretem azt olvasgatni,hogy együtt vagyunk – vallottam be. Igen, így volt.
Harry elmosolyodott,és magához ölelt. Ah. Kb. 3 másodpercig tartott,de jól esetett.
    Lementünk reggelizni (anélkül,hogy az öleléshez,akármit szólt volna) .
Niall ült az asztalnál,és valami péksütit evett. Liam nagyokat sóhajtozott,Carlos pedig aludt (?). A többiek még nem keltek fel. Mondjuk,még csak 8:15 volt.
- Regi,és Lou? – kérdezte Harry.
- Regi kint,Lou fent – mondta Carlos. Tehát nem alszik.
  Harry Louhoz akart menni,én pedig Regihez. Éljen a bilincs.
Végül ott maradtunk,és megreggeliztünk.
 Amúgy eszembe jutott,hogy a ami program csúszdapark.  Nem szeretem a vizet. És úszni sem tudok. Muhahahaha. Asszem ma Zaynnel leszek.

   A délelőtt unalmasan telt,a szobába voltunk,mert odakint nagyon meleg volt. Délbe rendeltek pizzát ( J ),ebédeltünk.
- Regiiiii – mondtam neki,mikor belépett.
Intett egyet,és felment.
Kérdőn néztem utána. Valami nem stimmel.
- Hé Lou,hol a kulcs. El kell mennem WC-re – füllentettem.
- Tess- nyújtotta át. Magánál hordja? Cseles. J
   Gyorsan kibújtam a bilincsből,és felmentem Regiék szobájába. Regi az ágyon ült. Sírt,ha jól hallottam.

Regina

   Becsuktam a füzetet,megsimítottam a borítóját – mint valami idióta filmben -,és lementem megkeresni Kendallt. Nem volt nehéz megtalálni,szinte beleütköztem.
- Beszélünk kell – mondtam.
- Ok – intett,és a terasz felé vezetett.
Gyorsan leültem egy szimpatikus napágyra,Kendall pedig velem szemben.
- Fhu – fújtam ki a levegőt. – Először is. Mikor indul a géped?
- Délben megyek – mosolygott.
- Jó. Szóval,köszi az éneket,tényleg szép volt,és nagyon ügyesek vagytok,meg… - magyaráztam.
- A lényeget – szakított félbe Kendall.
- Nem hiszek a távkapcsolatokban – mondtam ki.
 Kendall lenézett a földre,majd vissza rám. Szinte elvesztem a két gyönyörű szempárban.
-  De ez még nem távkapcsolat – harapta meg az alsó ajkát.
- Mire gondolsz? – nevettem fel.
- Erre – mondta,és közelebb hajolt hozzám. Orrát összesimította az enyémmel,kezével pedig áthúzott az ölébe. Mélyet sóhajtottam,és tudtam,hogy meg fogom bánni,de megcsókoltam.
Pár perc után észbe kaptam,hogy mit is csinálunk,és elhúzódtam tőle.
- Most hagyjuk abba  - toltam el magamtól. – Ma mész el,én pedig maradok,itt. Utána New Yorkba még találkozunk,és soha többet – mondtam ki.
- Meg sem látogathatlak? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- A viccet félretéve,Kendall. Te hinnél ebben a dologban?
 - London-Los Angeles… Jó. Messze lennénk meg minden…
- Meg minden – mondtam,és visszaültem.
- De,ha eléggé hinnénk benne,akkor…
- Kendall. Te amerikai vagy,itt él a családod,itt dolgozol,itt vannak a barátaid,nincs semmi,ami Angliához kötne..
- Ez nem igaz! Ott van Petra,aki a rokonom. És a családom egyik része ott él…
- Petrával felszínes kapcsolatot ápoltok…
- Segített nekem,a vacsinál – mondta a szemembe.
- Attól még nem ő lenne az első ember,akit felhívnál,ha bajba kerülnél –ráztam meg a fejemet.
- Lehet..De amúgy van még egy dolog,ami Angliához köt..
     Nem szóltam semmit.
- Te – nézett ismét mélyen a szemembe.
Elmosolyodtam.
- De engem,viszont,otthon vár a családom,a barátaim,a munkám…
- Úgy tudtam nem dolgozol …
- De attól a munkám vár – nevettem fel.
- Szóval te nem költöznél Amerikába?
- Mi?! Én?! Nem hiszem…. – szaladt ki a meggondolatlan válasz a számon. – Izé… - de akkor már mindegy volt.
   Kendall nyomott egy „szia” puszit az arcomra,meg mondta,hogy ír,ha leszállt a gépe. Petrának. Au. És legyek jó,meg vigyázzak magamra,és,hogy vár a munka odalent. Au.
- Kendall – húztam vissza. – Ne menj még el!
 - Pakolnom kell – fordította el a fejét.
- Én azt nem úgy értettem…
- Tudom,hogy értetted. Szia – hajolt még egyszer oda hozzám.
- Ne csináld mááár – fogtam meg a kezét.
Kendall odahajolt,és megcsókolt.
- A végszó.
- Kikísérlek a pályaudvarra – erősködtem.
- Nem kell. Engedj már el! – szólt rám durván,mert még mindig szorítottam.
   Elengedtem,és elfordultam. Ch. De dühből.
Ő meg elment. Asszem ennek vége. Hát jó. Mehetünk sírni. Felmentem a szobánkba. Pár perc múlva,viszont Petra utánam jött.
     - Mi történt? – kérdezte köszönés nélkül. Becsapta a szobánk ajtaját,és leült az ágyra mellém.
Hüppögtem meg sírtam,és hüppögtem meg sírtam. Kb. ennyit tudtam elmondani.
- Jó,nyugodj már meg. Hééé – lökte meg a vállamat.
- Nehem fohog mehennihi – próbáltam beszélni,de a sírástól nem ment.
Petra megölelt J ,majd nem várt dolog történt.
- Bejöhetek? – kérdezte Harry (!). – Vagy lányos megbeszélés van?  - meredt ránk.
    Én szipogtam neki valami olyasmit,hogy „gyherhe” ,és intettem,hogy üljön le közénk.
Majd a könnyeimen keresztül elkaptam valamit. Valamit,ami megdöbbentett.
Petra és Harry egymásra mosolyogtak. Mikor látták,hogy észrevettem őket,Harry csak megrázta a fejét.
- Ki bántott meg? – kérdezte Harry,miközben magához húzott.
- Sehenkihi.
- És,hogy hívják a „Senki”-t? – mosolygott Harry.
- Kendall… Gondolom – mondta Petra.
Mielőtt ellenkezni tudtam volna,Harry felállt,amolyan „megölöm” stílusban.
- Harry! – szólt utána élesen Petra.
Láttam,ahogyan találkozik a tekintetük.
- A verekedés nem old meg semmit – hangsúlyozott Petra.
Harry – szinte láttam a fejében cikázó gondolatokat – visszaült az ágyra.
- Na,akkor szépen elmondod,hogy mit történt – mosolygott felém,de én a fejemet rázva tiltakoztam.
- Ezt nem így kell – legyintett Petra. Csak a fejét a vállamra döntötte. – Itt vagyunk veled – suttogta.
- Igen – helyeselt hirtelen Harry. – Szép csendben hallgatunk veled – ölelt meg mindkettőnket (!). – De ugye nem kell nekem is sírni? – nevetett fel kínosan.
Halkan felnevettem,és motyogtam valami „nem kell Harry”-t.

     Ez így telt,kb. négy percig. Utána arra lettem figyelmes,hogy Petra – aki nekem háttal ült- és Harry – aki szintén háttal ült – egymást figyelik. De annyira erősen,hogyha,odaraktam volna kettejük szeme közé a kezemet,akkor törni lehetett volna az „útból”. Na,ez most elég szar hasonlat,de értitek.
Mikor megint észrevették magukat,rám néztek:
- Jobban vagy ?  - érdeklődött Harry.
- Igen. Elmondhatom? – kérdeztem tőlük.
- Igen – ültek közelebb.
   És félig sírva,félig dühösen,de elmeséltem. Harry szemei csillogtak. Talán a könnyektől? J Nem,nem hiszem. Szerintem elindult valami a gyerek fejébe. Te jó ég. J
Petra viszont… Nagyon Petrás volt. Morgott,kommentált,fejben jegyzetelt,mindent megjegyzett,következményt szűrt le,amit átbeszéltünk.. Mi lányok vagyunk..Ő meg ,Harry. J
     Miután kibeszéltük magunkat ( fél kettő),összekészülődtünk,és én,mint erős,és független nő,lementem a földszintre. De hát az élet sohasem fair. Mivel nem mást találtam a földszinten,mint Őt. Kendall egy bőröndön ült.
   Petra,és Harry véletlenül „lemaradtak”. Én a lépcsőfordulóban álltam,meg,és próbáltam visszamenni. De elállták az utamat. Mosolyt erőltetve az arcomra,lesétáltam,és olyan „hűű” arckifejezéssel megkérdeztem:
- Hát te?
- Törölték a járatomat – közölte lazán.
- És.. khm – kapartam meg a torkomat – Itt maradsz?
- Nem. Négykor indul egy másik járat – mondta hűvösen.
- Ja,jó oké – dadogtam,és a konyhába mentem.
- Pizzát? – nyújtotta felém Niall.
   Letörtem  belőle egy darabot,közben pedig Kendall irányába bambultam.
- Jobbat érdemelsz nála – suttogta Niall a fülembe,mire elmosolyodtam. – Délután csúszdapark?
- Niall,már délután van – tájékoztattam. – Amúgy meg igen. Erre várok,amióta megjöttünk – nevettem fel.
- Úúúú… És csúszol velem azon a nagyon? – kérdezte teli szájjal.
- Nem tudom milyen nagyra gondolsz,de csúszok veled – hajtottam a fejemet a vállára.
Ő csendben befejezte az evést,addig nekem csendben kattogott az agyam.
- Hé,Niall. Nem tudsz valamit Petráékról? – kérdeztem hirtelen.

- Összevesztek? – tárta szét a kezét.
- Jó azt tudom. De olyan furcsán néznek egymásra. Így – mondtam,és próbáltam utánozni a nézésüket. Erősen koncentráltam Niall szemeire,mire ő felröhögött.
- Te nagyon hülye vagy – ölelt magához.
- De miiééért?! Nézd meg őket! – érveltem.
    Utána elbeszélgettünk még róluk,meg az élet nagy dolgairól,például,hogy miért nem raknak több sajtot a pizzára. Niall egy igazi barát. J Ja,és még azt hozzátenném,hogy miközben beszélgettünk Kendall végig ott ült a folyosón,és maga elé bambult. Meg nagyon fülelt. És egyszer sem akartam odamenni hozzá! Áááá…! Fejlődőképes vagyok! J
Viszont, amikor láttam,hogy jön le Logan a lépcsőn,Kendall meg feláll,akkor egy másodpercig hezitáltam,hogy odamenjek-e. Fel is álltam,de Niall belehúzott az ölébe. Tudtam,hogy Kendall minket néz,és tudtam,hogy Niall direkt csinálta. Hogy ne legyek még szánalmasabb. Mondtam már,hogy szeretem ezt a fiút? J ♥

Petra

   Igen,nemsokára csúszdapark. Zayn nem jön,és James sem,mert együtt mennek valahová. Zayn fél a víztől,de,hogy James miért nem jön,azt nem tudom. Szóval ők mennek. Én is mennék velük,de Lou,és Regi (aki már sokkal jobban van),kiadta a „parancsot”,hogy megyek,mert együtt kell,hogy lássanak minket Harryvel. De jó.
 Természetesen bilincs szünetet kapunk,mert úgy nem tudnánk élvezni a délután. Én bilincs nélkül sem fogom. Haha.
   Összepakoltam,felvettem a fürdőruhámat. Útra készen ültem a konyhában,és a megmaradt pizza szelettel szemeztem.
- Az enyém – jött oda Carlos.
Szomorúan néztem,hol rá,hol a szeletre.
- Vicceltem – röhögött fel. – De kérek belőle. Elfelezzük? – kérdezte.
- Aha – nyúltam oda érte. – Izé..késsel vágjam el,vagy jó lesz „petrásan”? – húztam el a számat.

- Petrásan megfelel – nevetet fel Carlos.
   Amíg a többiekre vártunk,elfogyasztottuk a pizzát.
Szépen sorban jött Harry,David,Louis,Logan,Regi,Niall,és Liam.
- Mehetünk? – csapta össze a kezét David.
- Ha muszáj – suttogtam magam elé.
   Harry odajött mellém,és megfogta a kezemet. Még véletlenül sem néztem volna rá. Na jó,a a szemem sarkából ránéztem. Csak sajnos szomorúan állapítottam meg,hogy ő nem néz rám. Louis,amúgy tartott fejmosást neki. Mit,hogyan,és mikor kell csinálni. Csak a forgatókönyv hiányzott volna. Mindegy.
     Gyalog mentünk,a házak mögött. David közben elmagyarázta,hogy a csúszdapark „húdemenő” részét lekerítették nekünk. 2 méteres fallal. Ja,lekerítették. Mikor Louis rákérdezett,hogy karantén lesz-e,akkor Dave kifejtette,hogy ez a rész mindig el van kerítve,mert a szülei ügyfelei/sztárok/egyéb fontos személyek részére van fenntartva.
- Úúú.. A pápának is? – kérdezte röhögve Carlos.

- Ja – fordult meg David. – Mondjuk megnézném a  pápát,az tripla csúszdáson,de az ő részére is fent van tartva. Ha esetleg találkoztok vele,mondjátok meg,hogy mindig szívesen látjuk.
    Mindenki felröhögött.
Majd olyan dolog történt,amitől a legjobban féltem. Megérkeztünk. 

- Csak nyugi – szólt hozzám Harry. Meglepődtem. De nagyon jól esett.
    David felmutatta a „V.I.P.” kártyáját (a tulajdonos fia,szó sincs semmi V.I.P kártyáról,csak ő mondja azt),és bementünk. Egy szalaggal,és egy biztonsági őr-lánccal voltunk megvédve,de a bekiabálásokat hallottuk. „Harry szeretlek! Louis keressünk egy szobát! Úristen,az ott Niall?!” Kattogtak a fényképezőgépek. „Úristen Harry,vedd le a felsődet! Jaj,ne még mindig azzal a mulyával vagy? Istenem,de szánalmas a csaj! Ne már Harry,jobb nem volt? Szeretlek Harry,értsd meg! Húzz a halálba,meg a mocskos kis életedbe vissza,te liba!”
     És a szebbnél szebb beszólások után,nem bírtam. Harryre néztem. A szememben csillogtak a könnycseppek. Harry megállt. Mivel mi voltunk az utolsók,ezért senki nem vette észre. Először. Utána (tuti nem lett volna benne a forgatókönyvben),maga felé fordított,és a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. A tömeg sikított. Harry közelebb hajolt hozzám,és megcsókolt. Ott,mindenki előtt. Mikor eltávolodtunk,még egyszer visszahúzott,és  két csók között azt suttogta,hogy „ne ijedjek meg”. Ott,és akkor nagyon boldog voltam. Azalatt az idő alatt,csak ő,és én létezett. Majd elváltunk. És mindenki üvöltött. Kaptam három tojást (!) a hajamba. (Miért volt náluk tojás?) És pár,szép nyomdafestéket nem tűrő beszólást. Jó,én nem bírnám a „sztár barátnője” posztot.
    Ahogy odaértünk a  fedett részre,mindenki megölelgetett,meg mondott egy-két kedves szót,és elmentek csúszdázni. Amúgy sem nagyon vagyok oda a csúszdákért,de most még inkább kedvtelen voltam. Pár percig csendben csücsültem a törölközőkön,majd körülnéztem,hogy van-e valami nyugis hely. 
    Körbenéztem. Zöld csúszda,kék csúszda,sárga spirál csúszda,Dave,Lou,és Harry,egy kis medence,három csúszda egybe,egy átlátszó falú csúszda,benne Regi. Négy nagy csúszda,a tetején egy Carlossal,meg egy Loagennel… Éééés,egy fedett medence,ami a csúszdák felett van. Odakiabáltam,hogy „mindjárt jövök”,de szerintem senki nem hallotta meg. Nem baj.
Elindultam a medence felé. Simán fel tudtam menni,csak egy lépcső volt ott. Mikor észrevettem a táblát,hogy nem mélyvíz,akkor belementem. És (halleljujah),csak a derekamig ért a víz.
A medencének volt pereme,ezért átsétáltam a másik oldalra,és kinéztem az ablakon.
    Logan,és Carlos,még mindig a nagy négyes csúszdán voltak,Liam,és Niall a parton szaladgáltak (ha jól láttam egy vízi pisztollyal), Regit,Lout,Davidet,és Harryt viszont sehol sem láttam. Mindegy. Mikor már a többiek nem kötötték le a figyelmemet,a fülemben akaratlanul is visszhangzani kezdtek,amit a rajongók mondta. Annyira szemetek voltak! Igazából már patakokban folytak a könnyeim,mire észbe kaptam. Hóhóhó! Miért sírok? Nem is vagyok Harry barátnője!  Na,és mikor erre rádöbbentem,még jobban elkezdtem zokogni. Csak arra kaptam fel a fejemet,hogy valaki beugrik a medencébe,és felém úszik. Feljött a víz alól. Azt hittem,hogy Regi vagy David… De nem. Harry volt az.
    - Mit keresel itt? – kérdeztem.
- Téged – motyogta,és ő is felült a medence peremére. Amellett,hogy csurom víz volt,és irtó szexi,meglepett,hogy engem keresett.
- Sírtál,igaz? – nézett rám. Megrántottam a vállamat,de a piros szemeim szerintem sok mindent elárultak. – Beszélnünk kell. Tudod,amit Regi mesélt,hogy Kendall azt mondta neki,hogy egy kapcsolat nem működhet normálisan a turné alatt. És maximálisan igazat adok neki. Mert ez tényleg igaz. Lassan két hónapja mást sem csinálunk,csak dolgozunk. Alig alszunk,már nagyon stresszesek vagyunk,és alig van időnk egymásra. Az-az egy-két eldobott csók,nem fejez ki semmit. Nem azt mondom,hogy kezdjük újra,hanem,hogy lapozzunk. Itt minden annyira idegesít már,hogyha most egy légy itt zümmögne,üvöltenék. Mert már kikészültem idegileg. És igen,féltékeny vagyok Davidre,és Carlosra.. Hiába beszéltem meg mindkettejükkel,ami  történt,még itt belül – mutatott a szívére – igenis fáj. De tudom,hogy sok barátod van,akivel „osztoznunk” kell rajtad. Néha azt érzem,hogy nagyon kevés időt töltünk együtt,és ki akarlak sajátítani,de tudom,hogy nem egy tárgy vagy,hanem egy ember. És tőled is bocsánatot kérek,mind azért ami történt. Hogy megütöttem a legjobb barátodat,hogy elkapott az ideg. De attól szeretlek! Egy csókot sem kellett „megjátszanom” a napokban… és…
- Harry? – szóltam erőtlenül.
- Igen? – túrt bele a hajába.
- Azt mondtad,hogy megbeszélted velük? – kérdeztem szinte suttogva.
- Igen – bólintott Harry. – Mert számítasz nekem annyira,hogy az önfejűségemet legyűrve,bocsánatot kérjek.
    WOW. Ez meglepett.
- És szeretsz? – suttogtam még mindig.
- Nagyon -  mosolygott Harry.
- De akkor miért nem folytatjuk,ahol abbahagytuk? Miért nem?
- Mert nem akarom,hogy ez még egyszer megtörténjen… És a többieknek se kéne szólni,hogy itt beszélgettünk – kezdett el suttogni ő is.
   Bennem ebben a percben elpattant az ideg,és a szép csendes szavak után,a bennem rejlő méreg,mindent elnyomott. 3 másodperc volt hátra a türelmemből..És robbant a bomba.

Számítok a véleményetekre. J Egy komment nagyon sokat jelentene,köszi. J
Ja,és egy kérdés. Szeretnétek második évadot? J  

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Tudom,hogy már legalább egy hete nem volt rész,de most van rá magyarázatom. :(
Meghúzódott a bal kezem,ezért nem tudtam írni. Ma,viszont,mikor már "gyógyultnak" találtak,folytatom az írást. Nagyon sietek vele,és igyekszek minél hosszabbra. :) És  bocsánat a csúszásért. :) 

Kövessetek Twitteren: @Petra__14

♥

39. fejezet- Regi,és Lou,avagy a rózsaszín bilincs...

Sziasztok!

Hú,egész gyors voltam nem? J Nos,kicsit rövidebb,a szokottnál,de igyekeztem. Nem írok most ilyen bevezetőt – mert amúgy sem megy - ,de úgy nem is tudnék mit. J Csak,annyit,hogy Az előző részhez 3 kommentet kaptam,amit egy kicsit fájlalok. L Szóval,ha van róla véleményetek..akkor..írjátok le. J
És ezzel a fejléccel nem vagyok kibékülve,szóval leveszem. L És bocsi, a tűrhetetlen minőségért,a Blogger,nincs magánál. LRöviden ennyi. J

Jó olvasást! J
Ui.: A „Davides” szavazás,még mindig megy- itt van jobb oldalt. J à

Petra

   Igen,csak kicsit ébredtem visítozva.
- Tuti,hogy ők csinálták – nézett rám Harry.
Tagadhatatlanul,édes volt. Kócos haj,álmos fej,és oooooh…
- Felébredtetek? – lépett be mosolyogva (!) Lou a szobába.
- Igen – morogtunk egyszerre Harryvel.
- Kis édesek,hát nem? – kérdezte Lou,az éppen betoppanó Regit.
- Nem. Áruljátok el,minek kell minket egymáshoz láncolni? – háborodtam fel.
Ugyanis,egy rózsaszín bilinccsel(amit Lou kapott,még Nialltől egyszer),voltunk összeláncolva. Nekem a jobb kezem,Harrynek meg a bal.
- Tök szőrmés,most mi bajotok van vele? – nézett ránk Regi.
- Ah. Mikor vehetjük le? – pillantottam a bilincsre.
- Kibékültetek? – kérdezte Lou.
- Nem – vágtuk rá.
- Akkor még nem. WC-re,és fürdeni járhattok benne külön. Ja,meg öltözködni is – mosolygott önelégülten Regi.
- De hát ma koncert van! Meg dedikálás is! – háborodott fel Harry.
- Magánügy – mondta Lou,és kisétáltak a szobából.
- Francba –dőltem vissza az ágyba,és húztam magammal Harryt,aki kis híján rám feküdt. Szemből. Oh.
- Bocs – mászott le gyorsan rólam.
Csak legyintettem egyet.

   Odalent már zajlott az élet,és láthatólag mindenki tudott a dologról.
- Cuki vagy Harry – tömött a szájába Niall egy… egy.. nem tudom micsodát. Biztosan kaja volt.
- Tudom – igazította meg Harry a haját.
A legnehezebb az evés volt.
- Jobb kezes vagyok! Ez nem fair! – akadtam ki.
- Harry tud téged etetni – „oldotta meg” a problémát Zayn.
- Vicces vagy – húztam össze a szememet. Elkezdtem bal kézzel enni a tojásrántottát,de nem nagyon ment. Majd végül Harry megetetett. Pfff….

    Reggeli után indultunk volna fel a lépcsőn,mikor Kendall állított meg minket.
- Hé. Figyu. Tudunk beszélni? – nézett ránk.
- Pont ráérünk – emelte fel Harry a bilincses kezét.
- Óóóó. Oké. Menjünk fel –mutatott a lépcsőre. Nyilván a teraszra gondolt.
 Némán követtük Kendallt. Leültünk,és elkezdtünk beszélgetni.
- Tudom,hogy izé.. Haragszotok rám,de kérhetnék tőletek valamit?  - mosolygott.
- Igen? - kérdeztük egyszerre.
- Reginek a koncert után csinálok egy meglepi vacsit. És valakinek el kéne terelnie a figyelmét,hogy ne jöjjön be a konyhába.
- Oké – vágtuk rá megint egyszerre. Ebben a bilincsben,tuti valami telepatikus izé van.
- Tényleg? Köszi. Nos… - kezdte el Kendall,és felvázolta az egész tervét.
Miszerint,hogy ő sohasem szakított Regivel,de ha még is,akkor nagyon hiányzik neki,és megpróbálja megbékíteni. Tök édesek lesznek.

       A nap nagy része unalmasan telt. Inkább mindenki pihent,mert az elmúlt napokban nem nagyon volt rá lehetőség. Regi,és Lou minket figyelt meg. Ami abból állt,hogy mi Harryvel latopoztunk (külön gépen),Regi meg Lou,pedig szemben ültek velünk,és minket bámultak. Éljen.
Este viszont koncert volt. Ősszívás az egész.

  Úgy indult,hogy Regi,és Louis tényleg komolyan gondolták,hogy Harryvel együtt én is felmegyek a színpadra. A pláne,hogy még Jon,is beleegyezett. Kész voltam. Kaptam egy ruhát (ami szép volt,meg minden),és láncra verve,Harry mögött lépdeltem. Mikor felvillantak a fények,ezer meg ezer rajongó kezdett el sikítani. Valaki a fiúk miatt,valaki meg miattam.
     Louis csendre intette őket(azért nehéz több ezer embert elhallgattatni),és belekezdett a „mesélésbe”,hogy miért vagyok itt. És egyáltalán nem tetszett a sztori.
- Tegnap este Hazza barátunknál,és Petra barátnőnknél,kicsit elszabadult a pokol. ÁGYTORNÁZTAK,és a lakat,ami a bilincs kulcsát nyitja eltűnt. És ezért vannak összeláncolva.
Harryre néztem,aki pedig rám. Ezért Lou még nagyon kapni fog. És Regi is. A rajongók sikítoztak,éljeneztek,fújjoltak,és egyszerre üvöltötték,hogy:
- CSÓKOT! CSÓKOT!
Természetesen. Természetesen. 

  Mélyet sóhajtottam. Harry arcát közelebb tolta az enyémhez,és megcsókolt. Sima szájra puszinak is nevezhetném. Majd mikor már majdnem elhúzódtam,átkarolt. És megcsókolt. Rendesen.
- Finom Petra nyelve,Harry? – kérdezte Lou.
- Igen – mosolygott Harry,és megszorította a kezemet. Erőből. Au. De ez akkor most mit is jelent? Hogy komolyan gondolja? Vagy,hogy nem? Biztos azt,hogy nem. Ah.

Lement a koncert,és igyekeztünk a dedikálásra.
Ott ültem Harry mellett.
- Figyu,leülhetek? – kérdezte Regi.
- Keress egy széket – mosolyogtam felé.
- Nincs több. Ide ülnék – nézett az én székemre. – Ülj bele Harry ölébe – tanácsolta.
    Összehúztam a szememet,és minden erőmből azon voltam,hogy ellenkezzek neki. Regi eltátogta,hogy „természetesen”,és intett,hogy kérdezzem meg.
- Hé,Hazza – mosolyogtam Harryre. – Beleülhetek az öledbe? – simogattam meg.
- Gyere – húzott az ölébe. Már nem tudtam,hogy most ezt megjátssza,vagy nem.    Mert nem nézett rám furán,mint a csóknál. Hülye testbeszéd.
    Szóval beleültem Harry ölébe,aki ugyanúgy folytatta az autogramm osztást.
Beszélgetett néhány szót a lányokkal – akik a sírás szélén álltak – mosolygott meg minden.
    Mikor vége lett – este kilenc óra volt – Kendall eszünkbe juttatta,hogy nekünk még van feladatunk. Harryvel egy gyors tervet összedobtunk(három perc alatt,hogy addig se kelljen a másikkal beszélni).
- Nekünk megbeszélni valónk van… - húzta Harry ki Regit,és Lout.
- Gondolom nem tetszett a sztori – csapott bele a közepébe Lou.
- Neked tetszene,ha azt híresztelnénk,hogy lefeküdtetek? – néztünk Regire,és Loura.
Ők meg felröhögtek. Ajjmár.
- Hé,csak vicc volt – mondta Lou.
- De a rajongók nem viccnek fogják fel,észlééény –mutogatott Harry. Kis híján kitépte  a kezemet a helyéről. Au.
- Meglátjuk – kacsintott Louis,és már indultak volna haza,de gyorsan kapcsoltam:
- Hé,Regi – léptem oda mellé.
- Hm? – fordult felém Regi.
- Nem jössz el velünk a Mekibe? – kérdezte Harry.
- Nem,kösz,menjetek csak ketten – mosolygott.
- Neeeem,úgy nem akarok. Gyertek ti is,légyszi – vetettem be ellenállhatatlan mosolyomat.
- Lou? – kérdezte,a mellettünk álldogáló fiút.
- Felőlem. Úgy is éhes vagyok – simogatta meg a hasát.
    Harry küldött egy SMS-t Kendallnek,hogy eltereltük Regi figyelmét.
Elmentünk a mekibe,kajáltunk,de ez csak 46 perc volt. Kendallnek meg minimum másfél óra kellett. Francba.
- Ez jó volt – nézte az üres tálcát elégedetten Regi.
- Megyünk? – pörgette az ujján Louis a kocsi kulcsot.
- Ajj,még ne! – próbáltam rögtönözni. – Izé.. Menjünk… - kerestem,hogy hova mehetnénk.
- Menjünk Davidékez. Úgy is mondta,hogy átugorhatunk ma – nézett rám szúrósan Harry.
- Komolyan? Te meg Dave? – röhögött fel Regi.
-  Ha valakit így meg lehet győzni – pillantott rám unottan Harry.
   Regi felhívta,hogy mehetünk-e – titokban imádkoztam,hogy nemet mondjon,de természetesen mehettünk – és elindultunk.
- Én vezetek – vette ki a kulcsot Harry Lou kezéből.
- A-a. Bilincs – rázta a fejét Lou.
- Nyisd ki! – lökte meg vállal Harry Lout.
- Nincs nálam a kulcs – legyintett Lou.
   És,még mindig egymáshoz láncolva,elindultunk Davidhez.

Regina

    Annyira bűzlött valami ebben a „menjünk Davidhez” dologban. Mikor odaértünk,szinte minden világos lett. Harry szimplán csak „be akar vágódni” Petránál.
   - Sziaaa..sztok – köszöntött minket Dave. Kicsit volt csak meglepődve,hogy maga Harry is hozzá jött.

- Szia – nyújtott kezet Harry,és utána Lou is. Petra rezzenéstelen arcát figyeltem. Nem nagyon hatotta meg a dolog.
- Kibékültetek? – mosolygott Harryre.
- Nem – nézett Harry Petrára.
- Jobban vagy? – kérdezte Petra. Tipikusan a „tereljük a  szót,hogy ne csak nekem legyen kínos” stílusban.
- Kicsit fáj,de a doki azt mondta,hogy jól leszek.
- Komolyan elmentél vele dokihoz? – röhögött fel Harry. – Vagyis… Nem olyan vészes – javította ki magát.
- Ja. Elmentem. Mert mikor hazaértem,azt hittem,hogy belső vérzésem van – nevetett fel kínosan Dave.
- Jó,elég. Mit csináljunk? – kérdezte Petra.
- Nézzünk filmet – ajánlotta Harry. – Kíváncsi vagyok,milyen filmjeid vannak,Dave.
„Le Davezi”. A haverkodás első jele. Szerintem jól csinálja.
- Amit akarsz – mosolygott David. Kicsit voltak csak felszínesek.
- Meséd van? – kérdezte Harry.
- Igen.
- Fantasy filmed?
- Az is.
- Olyan filmed,ami fantasy film,de van belőle mese változat is? – erőlködött Harry.
- Alice Csodaországban? – mosolygott David.
Úúú,ez sajnos talált. 1-0 Davidnek.
     Így történt,hogy megnéztük az Alice Csodaországban-t. Mármint  a filmet. Ha jobban belegondolok,akkor együtt 94 évesek vagyunk,de az átlagéletkorunk csak 18,8. Ez még belefér.
Mikor vége lett a filmnek – hála istennek  - körbenéztük,hogy mindenki él-e még.

Petra
 
    - Óóó..Mennünk kell – mondtam.
- Máris? – nézett ránk Dave.
- Aha. Mert még programunk van – legyintettem.
Regi,és Lou kérdőn néztek ránk.
- Ti is jöttök – erősködtem.
Elköszöntünk Davidtól – megígértem,hogy írok neki SMS-t,vagy felhívom,hogy mi ez az egész – majd elmentünk.
 Már a medencénél érezni lehetett a vacsi illatát.
   - Regina – jött ki csillogó szemmel Kendall. Öltönyben,virággal a kezében. Ahogy illik.
- Mi ez az egész? – nézett körbe.
- „Ne haragudj vacsi”? – kérdezte Kendall.
    Izgatottan vártuk,hogy mi lesz ebből. Mindenki egy „oké” „igen” „úristen,ez komoly”-ra számított. Regi válasza azonban meglepett minket:
- „Ne haragudj vacsi”?! Ezek után? Mondd Kendall . … Te tényleg ilyen hülye vagy?! – förmedt rá.

Regina
 
   Tomboltam. Petra,és Harry nem tudott semmiről,Lou viszont igen. Szerencsére kapcsolt,és a védelmemre kelt.
- Idióta! Más barátnőjével smárolsz,utána meg elhívod az exedet vacsorázni?!
- Miről van szó? – kérdezte Petra.
- Hagyd,majd elmondom később – legyintettem.
- Ki mondta el? Ki mondta,hogy smároltam Anastasiaval? – nézett ránk Kendall.
- Senki nem mondta. Én láttam – ráztam meg a fejemet.
- Hadd magyarázzam meg! – kérlelte Kendall.
- Ezen nincs mit magyarázni – fújtattam.
- De… Mindenkinek jár egy második esély! – nézett a szemembe.
    Ezt még én mondtam,anno. A francba már!
- De te eljátszottad -  préseltem ki a fogam között.
   Kendall beletúrt a hajába,majd egy „nem érdekes,jó éjt”-el otthagyott minket.
Petra,és Harry legalább annyira le voltak döbbenve,mint én.

Louval párhuzamosan elmeséltük a látottakat.
- Ma reggel,láttunk két alakot a tengerparton,akik csókolóztak.
- És azt hittétek,hogy mi vagyunk azok – röhögött fel Harry.
Jó igen,ez így volt,de határozottan ráztuk a fejünket.
- Kendall volt. Anastaziaval – bökte ki Lou.
- Mármint.. Az a Kendall? – kérdezte Harry.
- Azzal az Anastasiaval? – ráncolta össze a homlokát Petra.
- Igen-igen. Miért szerintetek melyik? – förmedt rájuk Louis.
      Miután kapcsoltak,és összerakták fejben a dolgokat,szinte egyszerre fakadtak ki:

- A szemét dög – morgott Harry.
- Fú. Idióta – horkant fel Petra.
Szeretem a barátaimat.

   Mikor megvoltunk a beavatással,bementünk a házba.
És OMG. Ennyi ami kijött a számon.
Kendall feldíszítette az egész nappalit. Lufik,gyertyák,virág illat…
Próbáltam nem tudomást venni az egészről,és kegyetlen módon felmentem az emeletre.
A többiek pedig követtek.
- Lou..izé..kéne a kulcs – mondta Petra.
   Louis kinyitotta a lakatot,megfürödtek,majd szó nélkül vissza tudtuk őket kötni. Itt nagyon gyanús nekem valami.
   Amúgy utána,mi is letusoltunk,és felmentünk a teraszra Louval.
Késő éjszaka mentünk le, ki-ki a saját szobájába. Liam rendkívül édesen aludt. Pár percig néztem,majd én is álomra hajtottam a fejemet.  És reggel.. Úgy tíz után…Valami meseszép dologra keltem… J

Petra

    Este megnéztük a Twittert. Gondolhatjátok. Trend volt a #ParrySex. Louis Tomlinsont,haladéktalanul megöljük. Nincs mese. Az „Eseményeim” pörögtek,nagy része negatív volt. Szomorúan Harryre néztem. A rajongóik fele meg akart ölni.
- Nem szólunk róla senkinek – mondta,kicsit titokzatosan.
Még mindig kérdőn néztem rá.
- Erről – mondta,majd megölelt. ♥
De nem nagyon nyugtatott meg,mert azt mondta,hogy nem szólunk róla senkinek.
Már majdnem kiléptem a Twitterből,amikor jött még egy bejövőm:
„@Petra_Schmidt  I love you,babe♥”  Mosolyogva Harryre néztem,aki komoran ült mellettem. És éreztem,hogy csak a látszatot kelti. Felületesek vagyunk. L De azért visszaírtam neki „@Harry_Styles Me too ;) ♥”
   Hm. Így telt az esténk. Talán örökre ilyenek maradtunk. A kamerák,és a sajtó előtt minden heppi,de a maszk mögött,minden sötét.
De nagy szavak voltak ezek. L

A félőrült este után,a reggel még őrültebb volt….

Kommenteiteket/szavazataitokat várom. J

38. fejezet- Brühühühühühühüüü.....

Sziasztok! J

   Na,hát nem is tudom miért,de egy kicsit tükrözi  a mostani kedélyállapotomat,ez a rész. Veszekedős. Mérges. Grrr. Ja,és legfőképpen titokzatos. Ja,és van egy szavazás,pont itt oldalt,Davidről. J A fejléc..Hát saját készítmény,még dolgozok rajta. :$ 

Aaaamúúúgy nem felejtettem ám el! 3 díjat szántatok nekem az elmúlt napokban/ hetekben. Köszönet érte:  RusherForever –nek, Sztracsat Ella –nak, Brigii –nek. J

A kérdéseikre a válasz:

-Ki a példaképed?  Leiner Laura,talán. J

-Ha lehetne egy szuper erőd mi lenne az? Gondolatolvasás.

-Melyik a kedvenc állatod? Delfin. J

-Melyik hírességgel töltenél el egy napot? Oh,ez kérdés? Muhahahahaha. Harry Styles J ♥

-Mi az ami elszomorít? Az,hogy több milliárd ember él a Földön,és még mindig szingli vagyok. L

-Melyik volt a legjobb szülinapod? Hm. Mindig a legközelebbit (vagyis most a 14-et )mondom. De mindegyik jó volt.

-Hiszel a szerelemben első látásra? Igen. J

-Hány évesen kaptad meg az első telefonod? Fogalmam sincs. :D

 -Melyik az az egy film, amit akár 1000x is megtudnál nézni? Made in Hungaria J

-Szereted a celeb pletykákat? Elolvasom őket,de különösen nem nagyon foglalkoztatnak. J

-Mit csinálsz ha nem tudsz aludni? Számolom a bárányokat. :D Na jó nem. Leginkább az új részeken gondolkodok. J

Sztracsat Ella kérdéseire már válaszoltam,kicsit lejjebb megtaláljátok őket. J


1.Hány éves vagy? 14. J
2.Tanulsz még? Igen. J
3.Van háziállatod? Nincs. J
4.Nagy álmaid? Anglia. J
5.Kedvenc srác az 1D-ből?  Mindenkit imádok,de ha választani kéne,akkor Harold :$
6.Kedvenc számuk? Rock me. J
7.Mi a hobbid? Profi kezdő fotós vagyok, (:D),és írok. J
8.Mit ettél utoljára? Almát (?) . J
9.Várod már a nyári szünetet? Ez kérdés volt? :D Nagyooon. Amúgy még 91 nap (hétvégékkel),de nem számolom. :D
10.Örülsz a díjnak? Igen. J ♥

11.Miért döntöttél úgy, hogy belekezdesz a blogolásba?  Ez már nagyon sokszor volt,de sohasem válaszoltam rá. Kevés a hely. Vagy az idő. És amúgy is unalmas. Legyen annyi elég,hogy Regi inspirálására kezdtem el írni. J ♥

Remélem mindenre válaszoltam. Még egyszer köszönöm. ♥ Már megint csak húzom az időt. :D Jó olvasást! J

Regina

     Liam teljesen összezuhant. Csak azt nem értem,hogy miért nem szólt róla senkinek.
- Hé Liam –toltam el magamtól.
Liam automatikusan is könnyező szeméhez kapott.
- Nem zavarnak – utaltam a könnyekre.
Liam elkezdett bólogatni,hogy „őt márpedig zavarják”,és kitisztította a szemét.
- Miért szakítottatok? És hol? Telefonon? SMS-ben? Esetleg Skype-on?
- Telefonon szakítottunk. Vagyis… Elmondom. Egyik nap láttam egy cikket a neten,hogy „Danielle úgy pasival császkál”,vagy valami ilyesmi volt a címe. És voltak ott fényképek is. Először azt hittem,hogy össze vannak szerkesztve. Nem is foglalkoztam velük. Majd egyik este,mikor beszéltem vele,rákérdeztem,hogy látta-e a netes balhét,hogy új pasija van… És erre azt mondta,hogy igen látta. És,hogy ennek van valóságalapja.
- Hogy mi?!- dermedtem le. Danielle megcsalta Liamot?
- Igen. De ez még csak a kezdet. Utána közülte,hogy ő nem bírja ezt a távkapcsolatos dolgot,és,hogy tegyünk ennek a dolognak pontot a végére. Mikor megkérdeztem,hogy ki az ,aki helyettem lesz..Azt mondta,hogy……. Cody.
- A mi Codynk?- sápadtam el.
- Igen. Elmentek bulizni,és egymásra találtak. Elmondása szerint,sose volt még ilyen boldog.
 - Liam…Ez.. szomorú. Gyere ide – tártam szét a karomat.
- De én annyira szeretem  - hüppögött.
      Előkaptam a telefont a zsebemből,és gondolkodás nélkül tárcsáztam Tommot. Azért Tommot,mert ő talán tud háttér információkat.
Párszor kicsengett,majd valaki álmosan beleszólt:

- Mit szeretnél Regi? Hajnali.. Négy van! – morogta.
- Úúú. Bocs Tommo,de szeretnék veled beszélni.
- Most? – kezdett el nyüszögni,és hallottam,ahogy visszadől a párnára.
- Igen,most. Sürgős – kérleltem. Vagyis parancsoltam.
- Halljuk – sóhajtott.
- Cody jár Dannel?

- Ki a kivel? -  értetlenkedett.

- Tudod…Cody.
- Mi van vele?
- Van barátnője? – kérdeztem egyre idegesebben.
- Aha. Valami szép,fiatal csaj. Asszem Dannielle-nek hívják.
Kész vége. Akkor igaz. De,hogy tehette ezt Dan? És Cody? Jó,mondjuk,ő nem ismerte Daniellet,sem Liamot. De ez olyan furcsa.
- Ennyit akartál tudni? – kérdezte Tommo,miután egy ideig nem szóltam bele.
- Igen. Köszi. És bocsi. További szép álmokat.
- Neked is – ásított fel.
    Úgy látszik,ő tisztában van azzal,hogy itt már 21.00 óra van,normál állapotban lassan fürdés,TV-zés,alvás. Viszont ez nem normál eset volt.
- Igen. Biztos a hír.
Liam,csak megrángatta a vállát.
- De itt leszek veled – tettem hozzá. – Miért nem mondtad el a többieknek? – merült fel bennem.
- Mert..Nem akartam – szipogott. – Valahogy,nem bírtam elmondani nekik. Vagy nem mertem.. Nem tudom – rázta a fejét.
- És miért engem „választottál”? – kérdeztem.
- Mert mind a két személyt ismered. Petrának is mondhattam volna,mivel Cody az exe,de annyira elvannak Harryvel,hogy nem zavarom őket. Te mivel meg,úgy is szomorú voltál… Érted.
- Hogyne érteném – nevettem fel.

   Pár perc néma csend után megszólaltam:
- Hülyének fogsz nézni.
- Hallgatlak – fordult felém.

- Az egyik filmben láttam,hogy a a csaj,miután szakított a hapsijával,a fiú barátjával üvöltöztek a panelház tetejéről.
- Üvöltözni akarsz?! – nézett rám Liam.
- Igen – nevettem fel.
- IDIÓTA BARÁTAIM VANNAK – kiabált Liam.
- Pontosan így gondoltam – nevettem.
És így történt,hogy egész Miaminak kiüvöltöttük,hogy mennyire elegünk van a szerelemből. Mindenki örült nekünk. J
Miután kiőrjöngtük magunkat,Liam szuszogva felém fordult:

- Menjünk le.
- Oké – fogtam meg  a kezét. Mert szingli vagyok. Annak fogom meg a kezét akinek akarom.

   Viszont lent,nem várt „vendégekbe” ütköztünk. Niall és Petra. Haha. Kíváncsi vagyok a sztorijukra,hogy miért állnak este tíz körül Petráék szobája előtt ölelkezve.
Össze-összenéztünk,mire kinyitotta az ajtót Zayn,és Harry is. Mind a kettő szerintem tőkön ült már a szobában,így az első hangra kitolták az orrukat.
- Nem érdekel – csukta vissza reflexből Harry az ajtót.
- Engem viszont igen – nézett megsemmisítő tekintettel Zayn.
Petra intett egyet,és bement a szobába. Na,ott balhé lesz.
Niall is intette,és elment. Hárman maradtunk.
- Jártok? – kérdezte ingerülten Zayn. – Nem érdekel. Liam tudtad,hogy tetszik nekem. Miért.. Mondd miért csinálod ezt? – rázta hevesen a fejét.
- Héé! – léptem oda hozzá,óvatosan,mielőtt még leüt a fejével. – Nem járunk. Dehogy járunk! Csak,meg kellett néhány dolgot beszélnünk,de…
- Elmondom,jó? – nézett Liam Zaynre.
- Jó. Itt,vagy bent?
- Bent. Szia Regi -  köszönt el Liam.

- Sziasztok – mondtam,majd elsétáltam,a szobánkba.


Petra

     - Harry – kezdtem,de nem nagyon bírtam magamat tartani.
- Ha nincs ló,jó a szamár is? -  nézett rám.
- Miről beszélsz? Niall a barátom!
- Azért ölelted meg őt így? – tette a nyakamba a kezeit.
Egy másodperc sem kellett ahhoz,hogy magával ragadjon az illata…
- Szomorú vagyok. Ez a David gyerek – méregetett Harry.
 Annyira közel volt,mégsem éreztem. Távolinak láttam.
- Harry. Kérlek bocsáss meg,mert nem veled néztem a naplementét. Sajnálom. De értsd meg,mindennél fontosabb vagy. MINDENNÉL – hangsúlyoztam.
- Nem jöttél el… - komorodott el,és elvette a kezeit.
Előtörtek a könnyeim. Miért nem tudja megemészteni ezt?!
Lefeküdtem. Utána Harry is. Egymásnak háttal. Én csendesen sírdogáltam,ő meg hallgatta.
Majd jött egy SMS. Davidtől.
David üzenete: Tudom,hogy csak reggel kapod meg,de jó ágytornát. :D
Ez a gyerek hülye. Gyorsan válaszoltam neki.
Petra üzenete: Most nem jó. :s Fasírtban vagyunk. :’(
David üzenete: Az egy új póz? :D
Petra üzenete: Idióta! :D Tudod,hogy mit jelent…
David üzenete: Összevesztetek?:$
Petra üzenete: Igen. :’(
David üzenete: Min? :o
Petra üzenete: Nem mentem el a naplementés randira.
David üzenete: Gyáááá :// Ma este?
Petra üzenete: Igen. :s
David üzenete: Féltékeny??
Petra üzenete: Egy kicsit… :/
David üzenete: Sajnálom. Miattam van..
Petra üzenete: Dehogyis! J
David üzenete: Elhívjam sörözni? :O :D
Petra üzenete: Nem tudom,mit csináljunk. Nincs veled megbékélve. :/
David üzenete: Pont velem?! :s De,hát annyira jó fej srác vagyok! :$
Petra üzenete: Idióta. :D Holnap beszélek vele. Vagyis megpróbálok.

    Leraktam a telefont az éjjeli szekrényre,mert nem jött válasz.
Megfordultam.  Hirtelen Harryvel találtam magam szemben.
Megsimogattam az arcát,de ő elvette a kezeimet tőle.
- Ne – mondta kegyetlenül.
- Kérlek Harry,ne haragudj! – mondtam el újból.
- Láttam mit írtatok Daviddel – fújtatott. – És javaslom a mosolyszünetet köztünk – jelentette ki.
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Legördült egy könnycsepp az arcomon,majd még egy.
- Miért Harry? Miért? – töröltem le a könnyeimet.
- Így látom jónak.

   Kimondta. Mosolyszünet. Vagyis,hogy szakítsunk. És nekem ott végem volt. Felkaptam a ruhámat,és a telefonomat,majd kirohantam a szobából.
Megálltam a folyosón. Harry utánam szólt:
- Petra,ne.. vagyis.. nem úgy gondoltam… - makogta.
Hallottam. De már nem érdekelt. Jó,nem akarom becsapni magamat. Érdekelt. Valahol boldog voltam,valahol pedig iszonyúan fájt. Az egyik felem vissza ment volna megbeszélni, a másik felem nem. És sajnos a nem győzött.
Kirohantam az udvarra. Leültem a napozóágyra,és az eget néztem.
Majd rápillantottam a telefonomra. 0:17
David nem válaszolt,viszont,én késztetést éreztem,hogy írjak neki.
Petra üzenete: Figyu,otthon vagy? :o
David üzenete: Szerinted? :D
Petra üzenete: Otthon. Átmehetek? :/
David üzenete: Gyeeereeee. Úgyis félek egyedül :$
Petra üzenete: Egyedül vagy? :o
David üzenete: Aha. Anyáék New Yorkba vannak.
Petra üzenete: Hm. Oké. 2 perc és ott vagyok. J

   Valóban két perc volt,amíg a homokon keresztül átgyalogoltam a szomszéd házba.
Wow.
- Szia – nyitott ajtót Dave.
- Sziia (?) – inkább kérdeztem,mint köszöntem.
- Veszek fel egy pólót,ha zavar – nézegette a hasát. Igen nem volt rajta póló. Vagyis,nem nem volt rajta póló. Mindegy. Totál zavarban voltam.
- Nem,már megszoktam,csak a hirtelen meglepettség – legyintettem. – Beengedsz?
- Ja,gyere nyugodtan – röhögte el magát.
Bementem az óriási házban. Tényleg ijesztő lehet egyedül.
- Kérsz valamit? Még van egy kis pizza,meg kóla,és narancslé.
- Narancslét kérek – mondtam tök illedelmesen,de nem is tudom,hogy minek.
- Oké. Esetleg nevetni is fogsz este,vagy játszod a jó kislányt? – utalt ezzel arra,hogy nagyon kötött vagyok.
- Igyekszem. Ana? – váltottam témát.
- A „pasijával” van valahol. Az előbb válaszolt.
- Komoly megírta az SMS-ben,hogy hol van? – vettem el a narancslét.
- Igen – mondta egyszerűen David.
- Az komoly -  néztem nagyokat.
- Mindegy. Nem is igazán érdekel. Felmegyünk? – mutatott az emeletre.
- Persze – bólintottam.
     David szobája hatalmas volt. Ment a Tv,és az ágyán hevert a laptop-ja.
Majd ugatást hallottam,és két kutyus szaladt elém. Bopi,és egy dalmata.
- Paca – „mutatott be” neki Dave.

- Úúúú… mint a 101 kiskutya kettőben? – simogattam meg a kutyát.

- Igen – mosolyodott el Dave.
(Kevésbé mesefilm rajongóknak elárulom,hogy volt a Paca és Agyar nevű mese. A 101 kiskutya 2. része.)
Leültem az ágyra,Dave,meg kapcsolgatta a Tv-t,mikor megcsörrent a telefonom.
- Hazza – dobdtam le az ágyra.
- Mérges a férjed? – nevetett fel Dave.
- Nem a férjem! Sőt már az sem biztos,hogy járunk  - szomorodtam el.
- Ah,én annyi kapcsolatot tönkretettem az elmúlt fél évben,hogy már szerintem világrekordot döntöttem benne – nevetett fel Dave kínosan.
- Nem miattad van. Miattam. De hagyjuk szerintem – nyúltam a folyton csörgő telefonomért.
- Vedd fel,léccíí – nézett rám kutyapofival David.
- Nem – némítottam le a telefont.
- Akkor viszont korhatáros műsort fogsz velem nézni. És a gusztustalanabbik fajtát – kezdett el egyre gyorsabban lépkedni a csatornák között.
- Nem nézek korhatáros filmet! – kiáltottam fel. – Nézzünk mesét – ajánlottam.
David titokban mese rajongó,főként Reginek,és nekem köszönhetően.
- Nem nézünk. Inkább beszélgessünk – kapcsolta ki a tv –t . Hirtelen sötét lett a szobába.
- David! – kiáltottam fel,amolyan „tudod,hogy félek a sötétben” hangsúllyal.
- Váá! Váá! Vigyázz,mert Bopi megesz ebédreeee – mondta, „zombis” hangon.
- Elég – mentem oda a telefonomért. – Gyere ide! – világítottam a még mindig szörnyet játszó fiúra.
   David levetődött az ágyra,majd bedugott egy égősort (?),és beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki mindent.

- Röviden ennyi – zártam le a dolgokat.
- 1:59 . Mi van,ha a hosszabbik verziót mondod el? – sóhajtott.
- Jaj már! – bokszoltam bele a vállába.
- Remélem álmos vagy – ásított egyet.
- Igen – bólintottam.

Ennyi volt. David kihúzta az égősort,adott egy takarót,hogyha fáznék,és aludtunk.


Regina

   Mit csinálj,ha a legjobb barátod eltűnik? Szükségem van egy ilyen könyvre.
Ugyanis. Liam letárgyalta Zaynnel,az egészet (már ketten tudunk róla),és jött aludni. Lefekszek,és már majdnem elaludtam,mikor valaki,mint az őrül elkezd kopogtatni az ajtón.
- Vagy Harry,vagy Petra – mondta kómásan Liam.
Harry volt. Szemei duzzadtak,kezében a telefon.
- Jaj,mi történt? – sóhajtottam,és már előre féltem,hogy Harry mit fog mondani.
-  Összevesztünk Petrával,és mondtam,hogy tartsunk mosolyszünetet. ÉS elment! Sehol sem találom! – zihálta idegesen Harry.
- Nyugi,Harry,nyugi – simogattam meg. A kisgyerekeknél ez hat. Talán a nagygyerekeknél is. -Liam?! – fordultam felé. Ő az „apukánk”,majdnem minden esetre,van ötlete.
Liam nyögött egy - kettőt,majd felállt az ágyról.
- Hova mehetett? – dörmögte.
Harry idegesen rázta a fejét,és valami olyat makogott,hogy „Miamiban bárhova.”
Jogos.
- Kezdjük a telefonálással – tanácsolta Liam.
- 14-szer  hívtam,és nem vette fel – szipogott Harry. Egyre jobban azt éreztem,hogy sírt. Először félhomályban nem vettem ki,ezért volt a fáziskésés.
- Próbáljuk meg – mosolygott Liam. – De előtte keltsük fel a többieket.
   Így hát, éjszaka egy óra után valamivel,Petra kerestük Miamiban. De a telefont egyikünk hívására sem vette fel.

   Éjszaka kettő. Teljes a káosz. Niall,és Lou már a rendőrségen gondolkoznak (mármint,hogy kihívják),Harry eltűnt(nekem szólt,hogy sírni megy) Zayn,és Liam próbáltak uralkodni magukon. Kendall,és Carlos lázasan próbáltak telefonálni, Logan és James,viszont szinte állva aludtak a nappali közepén. Én pedig… Már sejtem,hogy hol lehet. David.

   Éjszaka három. Már nem bírtam tovább nézni a szenvedésüket,és felvetettem az ötletet,miszerint a szomszédban lehet. Néhány „húúúú tényleg” „aaa miért nem gondoltunk erre” választ kaptam,majd Lou vezetésével,szinte mentek betörni Davidékhez.
- ÁLLJ! – üvöltöttem el magamat. – Szerintetek haza fog jönni,ha ennyien  támadunk rá? Várjuk meg a reggel – tanácsoltam.
- Igaza van Reginek – mondta Kendall.
Na,pont Kendall kel a  védelmemre?! Mindegy. A többiek belátták,hogy ez sehogy se lesz így jó,ezért megvárjuk a reggelt. Szóltam Liamnek,hogy Harryvel alszom.
Talán így volt  a legjobb.
- Hogy vagy? – mentem be Harryék szobájába.
A fiú az ágyon ülve,rázta a fejét.
- Vagy 30-szor kerestem. Regina,miért mondtam ezt? Ha valami baja esik,soha sem bocsátom meg magamnak!
- Nyugiii Harry- ültem  le mellé. – Petra hirtelen haragú,de van annyi esze,hogy nem ugrik a tengerbe,ezért – próbáltam vidítani.
- Ah. Aludjunk – mondta Harry,és lefeküdt.


Petra

      Reggel tíz után keltem. David,még mellettem szunyókált,de én már nem tudtam többet aludni. Jó.. Vagyis.. Ideges voltam,hogy ki vette észre,és ki nem vette észre,hogy eltűntem. Megkerestem a telefonomat,és megnéztem a „nem fogadott hívásaimat”.
128 nem fogadott hívás. Húú.. Asszem túl teljesítették magukat.
   37 Harrytől, 21 Regitől, 17 Nialltől, 15 Lou-tól,11 Liamtől, 9 Zayntől, 9 Carlostól, 4 Kendalltől, 3 Logantől,és 2 Jamestől.
Az szép. Emellett volt 26 SMS-em is. Főként Harrytől,de volt Regitől,meg Nialltől is.
- Hé,Dave – keltegettem.
- Hm,! – morgott rám álmosan.

- Mentem haza. Köszi,hogy itt aludhattam.
- Nincs mit,máskor is.
Mosolyogva ránéztem,és már majdnem elindultam,amikor visszarántott:

- Béküljetek ki Harryvel. Tudod,az esküvő… - mosolygott (vagyis inkább vicsorgott),kómásan.
- Igyekszem. És még egyszer köszi – pusziltam meg a homlokát.
  
    Hazasiettem. Otthon állt  a bál. Szép,csendben beosontam a hátsó ajtón. Legelőször Kendallel találtam szembe magamat.

- ITT VAN! – üvöltötte el magát. Pff.. Ennyire vártak?
- Petra-Petra-Petra-Petra – szaladt felém Regi,és megölelt. – Úgy megijesztettél.
- Bocsi – öleltem vissza.
   Utána felismert Lou,Niall,Liam,Zayn,Carlos is,és sorba megölelgettek,meg elmesélték,hogy milyen eseménydús éjszakájuk volt,és leszidtak ,mert elmentem.
Majd hirtelen csend lett. És a lépcső szélén megállt Harry. A rakoncátlan fürjei jobbra-balra álltak,szemei teljesen pirosak voltak.
- Harry – suttogtam magam elé.
- Csóóókoot! Csóóókot! – kezdett el visítani Lou,és Niall.
Harry bizonytalanul megrázta a fejét. Jó,akkor így játszunk.
- Esküvőőő! – kiabált az ajtóban David.
Ez,hogy került ide?!
    Regi felröhögött,majd olyan dolog történt,amire nem számítottam. Vagyis számítottunk. Harry utat tört magának a  tömegben,és ököllel verni kezdte Davet.
- Harry neked teljesen elment az eszed? – üvöltöttem rá. – A féltékenységért megvered a legjobb barátomat!! Ismétlem, BARÁTOMAT!
- Petra – állt fel Harry Davidről. Aki szerencsére nem ütött vissza,ezért nem lett belőle nagyobb balhé.
- Hagyj. Figyelj,ne is szólj hozzám – fordultam Harryhez. – Jól vagy? -  hajoltam le Davidhez.

- Kicsit fáj itt- mutatta meg az oldalát,ahol egy hatalmas piros folt volt.

- Istenem,Harry,de szánalmas vagy – szúrtam még oda a fiúnak,majd kézen fogva kivezettem Davidet a konyhába.

Regina

    Minden olyan gyorsan történt. Lou,és Niall smárt követeltek,David esküvőt,Harry meglökte Davidet,utána leütötte  a földre,Petra üvölt,és nem kapok a döbbenettől levegőt,Petra és David a konyhába száguldoznak ,nyomukban Harryvel.
Louval összenéztünk,hogy „ide talán mi is kellünk”,és mi ketten – szigorúan ketten – odamentünk a konyha ajtajához,hogyha be kell avatkozni,akkor legyen ott ember.
Csak a veszekedés végét (végét! Viccelek,szóval nem az elejét) csíptük el.
- De Harry! Megütötted! – üvöltött Petra,miközben egy jégkockákkal teli dobozt tett Dave oldalához.
- Nem érted,hogy nem direkt volt?! – kontrázott Harry.
- Ja,pont véletlenül ütötted le. Hagyjál már! – visongott Petra.
     Jó 10 percen keresztül néztük a vitát,és már ezer éves sérelmek is előkerültek. David,hol Petrára,hol Harryre,hol pedig ránk nézett.

Petra

     Annyira ideges voltam,és hatalmasat csalódtam Harrybe.
- Idefigyelj! Most,kiköltözök a szobából,mert nem akarok veled lakni!
Harry szemrehányóan „na végre” pillantást vetett rám,de nem szólt semmit. Más viszont igen.
    - BEFELÉ! – üvöltött Regi.
- Mivan? – nevetett fel Harry.
- Felfelé,mars! Elegem van belőletek! Tudjátok miért jöttünk Miamiba? Bulizni! És tudjátok mi van most? Dráma! Ha fene fenét eszik is,ti ezt megfogjátok beszélni. Hármasban! INDULÁS! – parancsolt (?) minket Regi felfelé. Már csak az ostor hiányzott  a kezéből.
     Loura néztem,akinek eléggé WTF-es feje volt,szóval ez Regi „saját” terve.
Felértünk a szoba elé,de egyikünk sem akart bemenni:
- BEFELÉ! – üvöltött Regi.
- Én is? – kérdezte David.
- Igen! – nyitotta ki Regi az ajtót.
- Már látom a film címét magam előtt: Regina a diktátor – mosolygott Harry.

- Leforgatjuk. Nyomás! – lökdösött be minket.

   Leültünk az ágyra,és farkasszemet néztünk. Regi,és Lou kiment,hogy „hármasban” megbeszéljük a dolgokat,de őrizték a szobát kívülről.

- Akkor? Mit szeretnél tudni Harry? – kezdtem el.

- Mi van köztetek? – kérdezte Harry,és szúrósan Davidre nézett.
- Barátság.

- A frászt! – üvöltött fel Harry.
     És idáig tartott a „megbeszélés”,ezután már üvöltve kommunikáltunk.
Kb. 10 percig,megint elhordtuk egymást mindennek,és,hogy milyen szemét dög a másik.
- ÁLLJ! – üvöltött túl minket Dave.
Harryvel egy másodpercre elhalkultunk,és végighallgattuk Davidet:
-  Szeretitek egymást! Szerelmesek vagytok egymásba! Tesó,figyi,én nem akartam,hogy félre értsd a dolgokat. Itt van a telefonom,nézz meg benne,amit akarsz! Válaszolok,az összes kérdésedre,hajrá. Előtte leszögezem,mi csak barátok voltunk,vagyunk,leszünk. Ő meg a tiéd. Csak a tiéd. Béküljetek már,kii! – mosolygott.
- Haha. Azt hiszed,hogy egy ilyen kis „álszöveggel” minden el van intézve? Tévedsz. Öregem,nagyon is tévedsz – tette karba a kezét  Harry.
És minden folytatódott ott,ahol abbamaradt

    - Kuss máár! – jött be Regi.
- Én költözök innen – jelentettem be.
- Nem mentek sehova! Egyikőtök sem! – szólt ránk Louis.
- Mi?! Össze vagyok veszve vele,és egy szobában kell aludnunk? – nézett rám Harry.
- Igen – helyeselt Regi,és Lou is.
Ez kész. Ezek teljesen megőrültek.

Regina

   Louval kint beszélgettünk,amíg vártuk,hogy kibéküljenek.
- Te,és Kendall? – nézett rám.
- Már nem téma – legyintettem.
- De téma. Szereted,nem? – fogta meg a  csuklómat.
- Nem – válaszoltam határozottan.
- Hahahahaha. Ne hazudj a szemembe. Egy kicsit sem?
- Egy kicsit,talán.
- Egy kicsit nagyon talán – javított ki Lou.
- Jó,na,igen. De nem mutatom felé.
- Értem – bólintott,amolyan „háháháháháháháháhá igazam van” stílusban.
- Senkinek – szúrtam elé az ujjamat.

- Oké – fűzte bele az ujját. – Mutatóujj eskü?
Felnevettem,majd „mutatóujj” esküt tettem vele.

    Mikor már nem bírtuk tovább hallgatni a szitkozódást,benyitottunk. Kiosztottam mindenkit,és megparancsoltuk,hogy nem költöznek külön.

    Délután próbára mentünk,akkor egy kicsit külön voltak.
Éppen a „Worldwide”-ot énekelték átszellemülten,mikor ránéztem Petrára. Maga elé bámult. Pontosabban Harryt bámulta. Ez a dal a „közös daluk”,mert Harry mindig ezt dúdolja a buszban.
    Mikor vége lett a próbának,félre hívtuk őket:

- Na,kibékültetek? – mosolygott Louis.
- Nem – vágták rá egyszerre.
- Úúú… pedig holnap koncert,és,ha a rajongók csókot kérnek,ti csókolózni fogtok! – közölte Lou.
Ez a kieszelt tervünk,de erről később.
- Oké – vágták rá megint egyszerre.
Ajj.


    Este viszont már húzósabb volt a helyzet. Szó szerint úgy kellett őket a szobába parancsolni.
- Amúgy ezt hol láttad? – kérdezte Lou.

- Mit? – kérdeztem vissza.
- Ezt az „együtt lesztek,és kibékültök,mert én azt mondom” dolgot?

- Ja,múltkor valami filmbe volt – nevettem fel.
- Az úgy jó,ha egy film szerint békítjük őket – röhögött Louis.

- Csitt. Be fog jönni. Előbb utóbb belátják,hogy ez rossz,és szeretik egymást.

- Ez volt  a film vége?
- Igen – nevettem el én is magam.

Petra

   Este,a rémálmok rémálmát éltem. Úgy tíz után,mikor már mindenki eltűnt aludni,csak Regi,Lou,Harry,meg én ültünk lent a kertben,Regiék felparancsoltak minket.

- Jó éjt – csukta be az ajtót Louis.
   Eszemben sem lett volna kimenni,meg igazából nem is kellett. Kínos csendben ültünk egymás mellett Harrvyel,ő a telefonját nyomkodta,én meg a laptopomat birizgáltam.
- Anya írt,hogy vár minket Skyepon. Kölcsön adod a laptopot? – nézett rám.

- Mi? – kérdeztem vissza,mintha nem hallottam volna.
Harry megismételte,mire próbáltam játszani az értetlent:

   - Először is. Mi az,hogy minket? Másodszor meg,hol van a laptopod?
- Lemerült,és azt mondtam,hogy minden rendben van,és,hogy itt vagy. Csak viselkedj természetesen,jó? – kérte.

Felé nyújtottam a laptopomat,és beültem mellé. Vagyis átkarolt. Hm. Érdekes. Össze vagyunk veszve,és átkarolva beszélgetünk az anyukájával Skypeon.
Néha adott egy puszit a fejemre,én meg megsimogattam. Simán Oscart kaphatnék érte.

Utána már csak elvettem tőle a gépem,és lefeküdtünk.

*Reggel*

- Mi a szar,ez itt?! – üvöltöttem fel.
- REGINA,LOUIS! – ordította Harry.

Regina

Hátralévő napok száma: 5
Veszekedés napja. 2
Békülési terv: kezdetleges
Elképzelés: Tökéletes
Megvalósulás: Kétséges
Ilyesmi gondolatokkal ébredtem.

    Reggel korán keltünk. A „titkos kis tervünk”,első fázisához. Szinte egész éjjel ezt dolgoztuk ki,rosszabbak vagyunk,mint… Mint bármi más,vagy bárki más,aki ilyenekkel foglalkozik.

   A reggelem viszont nem indult fényesen.
Lonál aludtam,hogy együtt tudjunk menni. A szép rózsaszín szobája,igazán romantikus volt. Már kimásztam az ágyból,és a teraszra lépkedtem (hozzáteszem hajnal öt óra volt),és a napfelkeltében gyönyörködtem,amíg Lou kimászott az ágyból.

Utána odajött mögém,és átkarolt hátulról.
- Azok kik? – hunyorgott. Két alak a parton,igencsak egymásba „gabalyodva”. Először azt hittük,hogy Petráék. De sajnos nem ők voltak.
Egyik mély levegőt vettem a másik utána.
    - Nyugi,nyugi,nyugi. Azt mondtad,hogy nem téma – nyugtatgatott Louis.
- Nem ez az első. Nyomás! – fogtam mega  rózsaszín szőrmés kütyüket.
- Beverjük a képét,jó? – vigyorogott Louis.
- Képletesen – tettem hozzá,és hagytuk,hogy eltűnjünk a félhomályos folyosón.

Tetszett? J Akkor ne felejts el kommentelni/szavazni. J Mindig elolvasom őket. J És nagyon sokat jelentenek. J ♥