34/2. fejezet-"Mert már NEM járunk..."

Sziasztok! J

Annyi,de annyi dicsérő kommentet kaptam,ezért úgy gondoltam megérdemlitek az új részt. Tele van titokzatossággal,félelemmel… Mert,hogy itt még nem ér véget a dráma..De hát ilyen is kell. J

Jó olvasást! J

Petra

    - Harry nem tudok aludni – meredtem az arcára.
- Mit csináljunk?-  kérdezte perverz vigyorral. Olyan,mintha azért tettem volna fel a kérdést,hogy csináljunk „valamit”.
- Nem arra gondoltam – sóhajtottam.
- Én sem – nevetett fel,és kicsit távolabb húzódott. – Hány óra van?
- Háromnegyed öt lesz,egy perc múlva – tájékoztattam.
- Sokat aludtunk – jegyezte meg.
- Aha. Regiék a legjobbkor vesztek össze.
- De min vesztek össze? – támaszkodott fölém Harry,és pedig rá néztem,és nagy nehezen kinyögtem:
- Nem tudom.
- Mi?! – nevetett fel. Inkább gúnyos,meg „tudom,hogy tudod” nevetés volt.
- Hát az úgy volt,hogy… - gondoltam vissza. –Elvileg a szülői izén vesztek össze,mert Kendall azt mondta,hogy beszélni szeretne Regivel,meg,hogy neki fontosak a szülei véleménye,és…
- A szülők. Ez gáz – töprengett Harry. – Engem mennyire bírnak az őseid? – fordult felém.
- Komolyan?! – ráztam meg a fejemet. – A legjobb barátnőm összeveszett a pasijával,neked meg azon jár az eszed,hogy… - de nem tudtam végig mondani,mert befogta a számat,az ő szájával. – Gonosz vagy.
- Eszes – javított ki.
- Egy gonosz zseni,aki jól csókol – nevettem fel.
     Ezen röhögtünk pár percig,majd visszatértünk az eredeti témához:
- Lehet,már az ágyat nyomják.. Vagy egymást… - tűnődött Harry.
Istenem,miért ilyen perverzek a fiúk? Miért?
- Nézzük meg – ajánlottam fel.
- Mit?! – képedt el azonnal Harry.
- Regiéket.
- És hogyan?
- Nemtom,spontán végig sétálunk a folyosón,és „véletlenül” megállunk a szobájuk előtt.
- Oké – állt fel Harry.
      Kisétáltunk a folyosóra,és pontosan két szobával sétáltunk arrébb.
- Hallasz valamit? – kérdezte Harry.
- Nem –ráztam meg a fejemet.
- Biztos már alszanak – rántotta meg a vállát.
- Benyitok – tudattam vele,de inkább csak magamnak mondtam.
- Nem vagy normális – rázta meg göndör fürtjeit.
Benyitottam. A szoba viszont üres volt. Remek.
   - Nincsenek bent – mondtam Harrynek.
- Én is látom.
- De hol lehetnek?
- Fogalmam sincs,bébi – tűnődött Harry.
- Jó,akkor elmegyek WC-re – mutattam a fürdő irányába.
- Megyek veled – nyújtotta kezét Harry,és romantikusan elsétáltunk a WC-ig. Váá.


Regina

     Pár percig szótlanul néztük egymást Kendallel. Annyira meg akartam csókolni,vagy csak hozzáérni,de nem tehettem. Mert már NEM járunk. Miközben próbáltam elfojtani a könnyeimet,valaki rángatni kezdte az ajtót.
- Ki az?! – futottam oda az ajtóhoz.
- Mi vagyunk azok – jött Harry mély,és dörmögős hangja.
- Oké – kiabáltam vissza. – De ki az a mi? – nevettem fel.
- Hát én,és Petra – mondta Harry olyan „ez töke egyértelmű” hangsúlyban.
- Jó,akkor szabadítsatok ki – támaszkodtam az ajtóhoz.
- Nincs bezárva? – kérdezte Harry.
- Nincs is kulcs idebent – néztem a kulcslyukhoz.
 - Gyá…Jó,akkor szólok a többieknek! Maradj itt – igazából tök elmenni készültem,de már mindegy.
- És..és..jól vagy? – hallottam Petra hangját.
- Aha. Bent vagyok Kendallel – mondtam,kicsit szúrós hangon.
- Mindjárt jönnek Harryék  - biztatott.
- Jó – sóhajtottam,és vártam.


Petra

   Harry berontott a szobába,és visszatért négy fiúval. Egy álmos Niallel,egy mérges Louisval,egy semmit sem értő Zaynnel,és egy nagyon képben lévő Carlossal.
-  Ez mind? – méregettem a társaságot.
- Vicces vagy – motyogta félálomban Niall.
- Tudom.
- Ne veszekedjetek,hanem feszítsétek már ki azt a rohadt ajtót! – üvöltött bentről Regi.
   Nekiálltak a műveletnek – mit ne mondjak,nagyon nevettem. Először is be akarták rúgni,de mondtuk,hogy azt ki kéne fizetni,és Jon szerintem agybajt kapna. Utána jött a „szóljunk valakinek”,majd rá öt másodpercre,az „akkor azt  hiszik,hogy nem vagyunk keménynek”. De ez így is volt. Nekem már éveknek telt,a sok agyalásuk,ezért bementem a szobába,és kerestem egy hullám csatot.
- Gondolod ki tudod vele nyitni – nézett rám Louis. De legalább figyelt rám.
- Hát mér’ ne? A mesékben bejön…
   Ezen jót nevettek,Regi meg ezerrel ütötte odabentről az ajtót. Niall megjegyezte,hogy már biztos éhes lenne,ha olyan sokáig kellene bent lennie,Zayn pedig rávágta,hogy legalább van bent tükör. Regit ez mélységesen megnyugtatta,mert még mindig dörömbölt.
- Jó,valaki menyjen le a pótkulcsért,ezt nem lehet kinyitni – rogytam le a földre.
- Miből gondolod,hogy ennek van pótkulcsa? – forgatta a szemét Carlos.
- Egy próbát megér. Melyik alsónadrágos fazon jön le velem  a kulcsért? – néztem rajtuk végig.
- Majd én – mondta Harry.
- Nem,megyek én – jelentette ki Louis – Mert a végén még megállnátok a folyosón smárolni,és sohase érnétek vissza – hadarta,majd kézen ragadott,és az ajtó felé húzott.
- Várj visszamenjünk,hogy tudjál adni búcsú puszit?- célzott Harryre.
- Nem kell – nevettem fel.

    Lementünk a földszintre,ahol már igenis zajlott az élet – pedig ki tudja milyen korán lehetett – beállítottunk az ügyfélszolgálathoz,és a kulcsot követeltük.
- Elnézést,mondják még egyszer? – fordult meg az after party-s (!!!!!!????) nő.
- Oké,ez valami vicc. Hol vannak  a kamerák? – fordult meg a tengelye körül Louis.
- Sehol,csillagom,itt dolgozok. Mit akarsz? – húzta össze (az amúgy is közel álló) szemöldökeit.
- Már elnézést,de akkor mit keresett az after party-n? – hajolt fel Lou a pultra.
- A mi szállodánk adta a puncsot. Mit akartok? – pillantott most rám. Felismert. Francba. – Csak nem kizártátok magatokat valahonnan a nagy „HŰ-HÓ” miatt?! – méregette Louist.
- Jajj,de hát hölgyem – váltott hangsúlyt. – Magának fáj,ha lefeküdtem a barátnőmmel? – karolt át engem.
    Jó,elkapott az elején az ideg,de Lou,rám pillantott „Hogy lécci ezt nem hagyhatom ki”,és bólintottam.
- Igenis,idegesít. A szállodában rohangálnak,pizsamában,meg alsóneműben!
- Jaj,de hát nem is  a barátnőm. És nem is feküdtünk le – nevetett fel Louis,mire a nő,egy „szar vicc volt” fejet vágott.
- Akkor?! Minek kell maguknak pótkulcs?
- Nézze. Az úgy volt,hogy a legjobb barátnőm beszorult a fürdőbe,és valószínűleg a zárral van gond. Kipróbálhatnánk esetleg a kulcsot? Kéreeeem – váltottam nagyon nyálas hangnemre.
- Nem – mondta a nő,és elfordult.
- Na mááá’ . Különben megveszem az összes vörös hajfestéket – utalt a nő hajára Louis. – Vagy házilag állítja elő?
- Lou – böktem oldalba,amolyan „ne hergeld tovább” mozdulattal.
    Ekkor lépteket,akarom mondani elefánt dobogást hallottam a folyosó másik végéről. Igen,jött a csapat többi része is.
- Na,van kulcs? – lihegett Niall.
- Nincs. Ez a kedves,aranyos,mindig segítőkész nénike nem adja oda – mutogatott Lou az iratokat rendező nőre.
- Elnézést,nagyon fontos lenne …- kezdte Zayn. – Hé ,nem maga volt  a büfében,aki elöl menekülnünk kellett? – csapott a homlokára.
Te jó ég.
- Nézze,a kulcsot kérem,és elviszem ezeket az idiótákat – szóltam nagyon nyájas hangon,és reménykedve a nénire néztem.
- Haha. Nem – forgatta a szemét .
- Kérem a kulcsot ,néniiiiiiiiii – kezdtem el visítani.
- Hogy mondod? – rakta a füléhez a kezét.
- Ide a kulcsot,nyanya – mondta Louis,és a kezét a hölgy felé tartotta.
Hirtelen a nő szemöldöke találkozott a hajával – magyarul felhúzta a szemöldökét,de világbajnok lenne „szemöldökfelhúzásból” – és idegbetegen méregetett minket,majd „kedves” hangon megszólalt:
- Egye-fene. Csak,hogy lekopjatok végre. Melyik kulcs kell? – nyitott ki egy kis vitrint.
- Hát a 169. szobának a fürdőszoba kulcsa… - emlékeztem vissza a szobaszámra.
- Vigyétek – nyomta a kezembe. – Fél óra múlva,sérületlenül itt legyen. 33 van –nézett az órájára,majd intett,hogy mehetünk.

    Elindultunk,mire Harry egy pillanatra visszarántott:
- A százHATVANKILENCEDIK szobában vagyunk? – méregette a kulcsot.
- Igen,bébi,igen – nevettem fel.
- Gyanús…Nagyon gyanús – sóhajtott Harry.

Regina
 
    Mikor Petráék már 10 perce nem jöttek vissza,a fiúk is lementek,én meg egyedül maradtam. Kendallel.
- Hé,miért vagy rám mérges? – ráncolta össze a homlokát.
- Komolyan ilyen sötét vagy? – emeltem fel a hangomat.
- Mit csináltam már megint?! – kezdett el ő is üvölteni.
- Hát Kendall..Te… - kerestem  a szavakat. – Egyszerűen nem tudom kimondani,hogy mennyire egy tapló vagy!
- Tapló?! És megint miért?! Nem tudok minden információt a fejemben tartani! Mit felejtettem el,ha?!
- Semmit…Csak azt,hogy egy órája szakítottál velem….És még kérdezted,hogy mi a bajom…
- Mi?! Mikor szakítottam? Én nem szakítottam… - értetlenkedett.
- Ah,mindegy. Jó duma. Csak jussunk ki ebből az izéből már – kezdtem el rugdosni az ajtót.
- NEM SZAKÍTOTTAM! – üvöltött teli torokból Kendall.
- Hanem?! Mi volt az a dolog,amikor azt mondtad,hogy zárjuk le,meg,hogy ha soha többé nem beszélnénk róla,és,hogy húúúú – és patakokban potyogtak a könnyeim.
- Eljátszod itt nekem a műsírást,meg kitalálsz valami szakítást,hogy sajnáljalak? Bocs,de nem. Most nem – fújtatott egyet.
- Hahó! – kezdtem el üti az ajtót,minden erőmből. Nem jött válasz. Én pedig egyre jobban kezdtem magamba zuhanni. A földre rogytam,és reményvesztetten rugdostam az ajtót. Közben a könnyeim – mint a mesékben – lassan már tócsát alkottak körülöttem. Kendall meg nézte,és tűrte,ahogy szépen az idegösszeroppanás felé sodrom magam. Szívtelen…


Petra


  Meg volt a kulcs,felbaktattunk a negyedikre,és a fürdő elé mentünk.
Óvatosan beleillesztettem a kulcsot a zárba..és elfordítottam.
  - Ez be volt zárva! – mondták egyszerre a fiúk.
- Észlények – legyintettem,és kinyitottam az ajtót. – Regi?! – sikítottam fel,amikor megláttam a földön,összeroskadva a lány.
- Mit műveltél,te szemét?! – kezdett el üvölteni Zayn,és egyenesen Kendall felé ment.
- Semmit apafej – dühöngött Kendall.
- Hé,fiúk,ezt hagyjátok abba! – kiabált rájuk Louis.
- Ne,Lou – intett Zayn.
- Hallottad,az angol verekedni akar. Szóval,ne Lou – mondta Kendall,és elindult Zayn irányába.
- Ez nem lesz jó – álltam fel. – Fiúk hagyjátok ab…- kezdtem volna el,de hirtelen egy erős ütést éreztem a fejemnél,és összeestem. Minden elsötétedett…


Regina

   Hihetetlen. Amikor az ember már azt hiszi,hogy nem lehet rosszabb,akkor az élet megmutatja. Köszönöm.
   A földön ülve sírtam,amikor az exem egy hatalmasat lekevert Petrának. Ami nyilván nem rá irányult volna,de pont őt találta el. Úristen.
Harry egyből Petráért kapott,így „szerencsére” nem a padlóra esett.
  - Petra! – kiáltottuk szinte egyszerre,de nem jött válasz.
Harry arcára olyan rémület ült ki,amit még soha nem láttam.
- Most mit csináljunk?! – húzta össze a szemöldökét Lou.
- Hívjátok a mentőket! – üvöltött Harry.
 Niall és Harry kivitték Petrát a nappaliba,közben Lou hívta a mentőket,én meg ébresztettem Liamot.
Szegénykém azt sem tudta,hogy hol van,de mikor meglátta a kétségbeesett,reményveszett arcomat,nyilván egyből felkelt.
- És hol van? – gondolom Petrára értette.
- A nappaliban? – kérdeztem,de inkább magamtól.
Liam kipattant az ágyból,és ura lett a helyzetnek.
- Nézzétek meg a  pulzusát! – csettintett egyet.
- Azt..Hol? – kérdezte Lou.

Jó, tudom,hogy szeretnek hülyéskedni,de ez most nem az a hely.
  - Vigyázz – mondtam,majd mindenkit félrelökve az utamból Petrához mentem. – A pulzusa egyenletes.
- Akkor elájult – jelentette ki Liam.
   Körülnéztem. Niall,és Lou tehetetlenül ülnek a földön,Harry fel-le járkál a telefonnal. Liam próbál mindenkit nyugtatgatni,és Petra felett támaszkodok,aki élet,és halál között (?) lebeg.
- Hol van az az idióta?! – nézett ránk Harry.
- Kendall? – kérdezte Louis.
- Az – szorult ökölbe Harry keze.
Úr isten,nem bírtam nézni.
Harry mélyeket lélegzett,és a szemével a fürdőszoba ajtaját pásztázta,de Kendall nem akart,vagy nem mert kijönni. Így Harry nem ment be.

    Végre,kiértek a mentők. Azt mondták pakoljunk neki gyorsan cuccot,és egy ember jöhet.
Én Harryre néztem,ő pedig rám.
- Nem érünk rá – mondta idegesen a mentős.
- Menj te – sóhajtottam.
Harry bólintott,és beszállt.
Én olyan idegi állapotban voltam,hogy nem biztos,hogy túléltem volna a kórházat is.


Harry

     Elindultunk. Nagyon-nagyon ideges voltam,hogy most akkor  mi lesz,meg minden. Szerencsére az orvosok megnyugtattak,hogy nincs nagy baj „csak” elájult. Már a mentő autóba magához tért. Ahogy meglátott szemei elkerekedtek. Mosolyogtam rá,ő pedig erőtlenül visszamosolygott.
Mikor odaértünk az orvos mondta,hogy maradjak kint,megvizsgálják.
   Fel-le járkáltam,szóltam a többieknek,hogy mizu,elmentem kávéért (amit csak nagyon ritkán iszok,de most szükségem volt rá),és majd’ egy óra múlva kiszóltak,hogy „kész”.
- És…Bemehetek hozzá? – kérdeztem az engem méregető orvost.
- Természetesen – mosolygott,és megmutatta,hogy hol van.
    Út közben elmondta,hogy semmi komoly dolog nem történt,egyszerűen ütés ért valamilyen ideget,amitől elájult. Azért a biztonság kedvéért még ma bent tartják éjszakára,de ha nem lesz semmi gond,holnap már ki is jöhet.
   Azután megláttam. Az orvos pozitív szavai,egy kis lelket öntöttek belém,de mikor megláttam,mindez darabokra hullt.
Ott feküdt az ágyon,bágyadt arccal,szomorúan. Csak nagyon halványan mosolyodott el,mikor beértem.
- Én sietek is tovább – mondta az orvos,majd távozott.
 A rideg kórterembe,rajtunk kívül,még egy kisfiú,valamint a családja volt.
Az ágynál lévő „elválasztó” függönyt elhúztam,hogy ne nagyon zavarjuk egymást,és leültem Petra ágyára.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle. Nyilván hülye kérdés volt.
- Jól – mosolyodott el.
- Nagyon megijedtem,hogy valami nagyobb gond lesz,és soha többé nem leszel ugyanolyan – szaladt ki a számon.
- Erős vagyok,tudod – fogta meg a kezemet.
Ahogy néztem a kezünket,előtört belőlem rengeteg érzés. Olyan nyálasnak éreztem magamat,hogy nem igaz. Fájt,és szorított a mellkasom,és legszívesebben csak sírtam volna. De tudtam,hogy nem olyan komoly a dolgo,és fel fog épülni,de megijesztett. Hirtelen felindulásból megkérdeztem tőle:
- Hé.. Megcsókolhatlak? –méregettem bágyadt arcát.
- Megsértődnék,ha nem – nevette el magát.
- De az orvos nem mondott semmi ilyet,hogy ne.. Vagy izé – dadogtam.
- Nem – rázta meg a fejét.
- Akkor – hajoltam oda hozzá,és megcsókoltam.
Annyira,de annyira jó volt. Mind minden eddigi csók. De ez most fontosabb volt,mert tudtam,hogy velem van.
- Itt maradjak mára? – kérdeztem egy kis csend után.
- Nem kell. Nektek ma dedikálásotok van. Meg koncert. A rajongók nem csalódhatnak – mosolyodott ismét el.
- De akkor is… - kezdtem volna el.
- A-a. Ha nagyon szeretnél majd bejössz koncert után.
- Ez természetes.
- Most pedig,irány,mert lassan kilenc óra,és mennetek kell. Puszilom a többieket – húzott magához,adott egy gyors puszit,és intett.
- De biztos…?
- Harry… - ingatta a fejét.
- Írok.
- Jó.
- Szia – pusziltam mag a fejét,és kisétáltam.
Valahol megnyugodtam..Valahol pedig nagyon ideges voltam…


Regina

     Otthon repkedtek az ékesebbnél,ékesebb szavak. És ez mind miattam volt.
- Ne vedd magadra- ült le mellém Niall egy zacskó chipssel (?) . –Kérsz? –nyújtotta felém.
- Neem..Nincs étvágyam.
- Pedig ez a kedveced.. Tudooom – nógatott.
- Nem chipsre van szükségem – hajtottam le a fejemet szomorúan.
- Egy ölelést? – tárta szét a kezeit.
- Kettőt – mondtam,majd „belebújtam” Niall kezei közé.
   Niall próbált energiát,és lelki erőt sugározni felém. Igazából nagyon szerettem az ölelését,de már régen ölelt meg. Kendall miatt,azt hiszem.
Ezt a remek pillanatot,a zsebemben rezgő telefon törte meg. Harry volt az.
- Igen? – vettem fel idegesen a telefont,és a szám szélét harapdáltam.
- Add légy szíves Kendallt – mondta gondterhelten.
- Jó –nyugtáztam,majd megkerestem Kendallt. – Harry az – nyomtam a kezébe,és el is siettem onnan.
- Mit akart? – kérdezte Niall,miután visszaértem.
- Nem tudom – rántottam meg a vállamat.
   Rossz előérzetem volt. Miért pont Kendall? A fejemben egyre zavarosabbak lettek a gondolatok. Petra rosszabbul lett? Vagy… Vagy.. Mi történt?!
Ekkor megrezzent Niall mobilja. Egy SMS Petrától.
„ Lou-t nem érem el. Minden rendben van. Puszi :*”
Ennyit írt csak. Viszont,mikor Niall megmutatta mérhetetlen boldogság töltött el. Jól van!

- Tessék –nyomta Kendall a kezembe a telefonomat.
- Hova mész? – kérdeztem,mert az ajtó felé ment.
- Sehova – mondta,majd becsapta az ajtót.
Vááááá! Megöl ez a titokzatosság……………….. Felálltam,és az ablakhoz rohantam,ami a parkoló felé nézett. Kendall beült az autóba,majd elhajtott.
Teljesen elbambultam,csak arra eszméltem fel,hogy Liam megölelt hátulról.
- Ne sírj – törölt le egy könnycseppet az arcomról. Észre sem vettem,hogy ott van. – Ha balhé lesz,Harry megvédi magát. Efelől megnyugodhatsz. És Kendallnek sem lesz baja – pórbált nyugtatni,és karjaiba zárt.
Hiába hitte el egy részem,hogy minden rendben van,egy másik félt. Nagyon….

Ne felejtsétek el leírni a véleményeteket,vagy szavazzatok! J Sokat jelent♥