35. fejezet-A kórházak egzotikus világából,Miamiba.....

Sziasztok!

Tombol az influenza szezon. Nem mintha nem tudnátok róla,csak szerettem volna drámai lenni. Mindegy. Szóval több,mint egy hét után,itt van az új rész. Egy-két váratlan mondattal,Amyvel,Jonnal,és persze a gyönyörű Miamival. Megfűszerezve egy kis Harry féle perverz vigyorral is.
Amúgy el kéne döntenem,hogy híradósan,vagy főzőműsorosan írom le a bevezetőt,mert a kettő együtt elég gáz.
Ja,és a cím is. Nem jutott jobb eszembe,nézzetek el ezt nekem. :$
De  a lényeg,hogy itt van. J
Jó olvasást! J

Harry

   Nagyokat sóhajtottam,miközben Kendallre vártam. Szívességet kérni olyan valakitől,akit utálok?
Mert az a felállás volt,hogy halvány lila gőzöm nem volt arról,hogy mégis hol lehetek,és hogy juthatok haza. Az egyetlen ember aki tudja ezt az, Kendall.
     A kórház előtti szobornál álltam,mikor jött.. Gyalog. Pontosan emlékszem,hogy azt mondta,hogy messze van a szállodától a kórház. És tessék. Gyalog jön.
Odaért mellém. Pár másodpercig idegesen méregettem,és közel voltam,hogy leüssem. De nem. Van bennem annyi tartás. És az agyam – ami lehet,hogy néha nem működik,de ilyen helyzetekben igen – azt skandálta,hogy a „verekedés nem oldd meg semmit.” Amit ugyebár a lányoktól tanult.

   Miközben én el voltam foglalva az agyam kapacitásával azt vettem észre,hogy Kendallnek folyamatosan jár a szája. Ja,hogy ez hozzám beszél…?
Nem válaszoltam neki – amúgy sem tudom,hogy mit kérdezett – ,csak intettem amolyan „menjünk már” stílusban.
     Ő megrántotta a vállát,és elindult. Szótlanul sétáltuk egész sokáig,mikor intett,hogy „itt a kocsi”. Némán követtem,beszálltam mellé,és két percen belül otthon voltunk. Érdekes a csávó.


Regina

    Nagyon ideges voltam. A házban uralkodó csendtől pedig még jobban. Már fél órája nem értek haza,és kezdtem elveszíteni a türelmemet.
- Nyugodj már meg Regi – puszilta meg a vállamat Liam. Aki egész végig ott ült velem,és egy másodpercre sem engedett volna el.
   Niall a szemben lévő kanapéról figyelte az eseményeket,és minket egyben.
Ugyanis Zayn mindenkivel vitába szállt,akit csak talált. Most éppen Lou-val nyomta,de nem régen fejezhette be Carlossal.
Amúgy a Big Time Rush – os fiúknak,mintha nyoma veszett volna.

    De végre megérkeztek Harryék.
Az ajtóban vártam őket,és Kendallt gyorsan kikerülve,megöleltem Harryt.
- Ugye jól van? – kérdeztem elcsukló hangon.
- Minden rendben lesz –erőltetett egy mosolyt az arcára.

~Később~

    Vége volt a dedikálásnak,és a koncertnek is. A fiúk –habár teljesen szét voltak esve – kihozták a maximumot magukból,és a rajongók semmit nem vettek észre.
De ez a program betartott este tízig,így a „Petra meglátogatása” napirendi pont kimaradt.
Amúgy Jon iszonyú mérges volt mindenkire,mert ilyen felelőtlenek vagyunk. Tudjuk. És külön mondta pedig,hogy ne csináljunk balhét. Tudjuk.

Még az este folyamán kiköltöztem Kendall szobájából,és átmentem Liamhoz. Ő volt az,aki ebben a helyzetben „segíteni” tudott.
Majd este tizenegy körül megcsörrent a mobilom. Petra.

- Sziiia! – vettem fel.
- Na sziia. Hogy vagy? – kérdezte.
- Ah..Nem túl jól,te?
- Túl vagyok az utolsó vizsgálaton is,holnap mehetek haza -  jelentette ki.
- Az jóó – mosolyodtam el.
    Liam fürkészően rám nézett,én pedig vadul bólogatva,tudatva ezzel azt,hogy „igent,jó hírt kaptam”.
Sokáig beszélgettünk még. Majd elköszöntünk egymástól,mert Petra még Harryvel is szeretne beszélni. Megértem.

~Reggel~

   Eseménydús napnak nézünk elébe. Ugyanis ma indulunk L.A.-be. Na jó nem,csak így rímelt.
  Szóval ma repülünk Miami-ba. Mindenki fáradt,de egyben izgatott is.
Az a város,végre ad időt nekünk,hogy kipihentjük magunkat,ugyanis közel egy hetet töltünk ott.

  De előtte Petra hazajön. Itthon már áll a ház,hogy akkor most ki kérjen bocsánatot,meg ki ne kérjen bocsánatot,meg úgy alapból is,hogy mi van.

Petra

    Egy rém unalmas,és annál hosszabb éjszaka után végre hazamehetek. Haza..Ez így vicces,szóval ma megyünk Miamiba.
   Harry kilenc körül jött értem a  kórház elé. Ahogy megláttam odafutottam hozzá.
- Csak ne olyan gyorsan – puszilta meg a homlokomat. – Hogy vagy? – emelte fel a kezével a fejemet.
- Egész jól – mosolyodtam el.
- Menjünk gyalog,vagy hívjak taxit? – kapta elő Harry a telefonját.
- Menjünk gyalog – vettem el tőle a mobilt,és becsúsztattam a zsebébe.
- Mi ez a nyilvános zsebe turkálás? – vigyorgott felém Harry.
- Három másodpercig volt bent a kezem! – védtem meg magamat.
- Közben kitapogattad az erogén zónámat,és kis híján kiverted… - méregetett Harry.
- Három másodperc alatt,még nekem sem megy – nyújtottam ki a nyelvemet.
- Ne akard,hogy megharapjam – sóhajtott Harry.
- A nyelvemet? – nevettem fel.
- Szerinted ez vicces? – kérdezte,miközben egy kavicsot rugdalt.
- Igen – pusziltam meg az arcát.
Viszonozta a puszimat,és nevetve sétáltunk tovább.
  Épp egy megálló előtt haladtunk el,ahol pár idősebb hölgy álldogált. Kaptunk tőlük néhány

„jaj a fiatalság” pillantást.

    Hazaérve hangos visítást hallottam.
- Mi történt? – kiabáltam el magam,mikor beértem a házba.
Hirtelen csend lett,és mindenki az ajtóra nézett.
- Peeeetra – kiáltott Louis,és a konyhából egy adag popcorn (?) társaságában felém rohant.
- Szia Lou – öleltem meg a fiút.
    Utána össze-vissza ment a köszöngetés,meg minden. Igyekeztem mindenivel váltani egy-két szót. Majd miután ezen túl voltunk,folytatódott a vita. Nyilván még mindig a tegnapról ment. Hogy ki kiért mivel,és miért ütött le engem.
Már majdnem én is beleszóltam mikor megjelent valaki az ajtóban. Jon.
   - Sziasztok – köszönt,úgy általánosan mindenkinek. – Hallottam az esetről – nézett ránk hűvösen. – Nem tűrök vitát. Van indulásig 23 percetek,hogy mindent tisztázzatok,mielőtt a rajongók észrevesznek valamit.
- KIZÁRT! – üvöltött fel Harry,amit Louis heves bólogatása követett.
- Nem kizárt. 23 perc – ütögette Jon az órája számlapját. – Amúgy,hogy vagy? – fordult felém.
- E…Egész jól – válaszoltam zavartan.
     Jon bólintott,majd leült a kanapéra. Utána elkezdtük „megbeszélni” – pontosabban megüvölteni -  a dolgokat.
- Az egész Zayn hibája! – csettintett Kendall.
- Hiszen te ütötted le! – kontrázott Zayn.
   Ők így jól elvoltak,én közben besurrantam összepakolni a cuccomat. Mire kiértem már az „anyukák” is szóba kerültek. Ja,és nem jó értelemben.
- Mi ez a rikácsolás?! Az egész szálloda visít a 169-es szobától! – állt meg az ajtóban Ő.
Ő,akinek még a nevét – állj,nem is tudom a nevét – sem merem leírni.
A portás nő,vagy az after partys. Kinek,hogy tetszik.
    Hirtelen mindenki lefagyott,és az ajtóban álló hölgyet kezdte méregetni.
- Sajnáljuk – lépett elő kisfiús mosollyal Louis.
- Én is – forgatta a szemét a nő. – Hol a kulcs?! Tudtommal 24 órája, 16 perce..És… 45 másodperce kellett volna visszaadni – kopogtatott ujjaival az ajtófélfán.
- A francba! – kiáltott fel Lou.
- Igen uram,ahogy mondja. Három szállodai szabály rúgtak fel. Euróban,vagy dollárban szeretnének fizetni? – mosolygott önelégülten a nő.
- Miről beszél? – förmedt rá Louis.
- Szállodai kulcs kikérése,ezzel még nincs semmi baj,viszont,nem időben visszaszolgáltatása,a kulcs rongálása,és mivel a kulcsot beletörte a zárba,ezért az épület rongálása. Én várok – nyújtotta ki előre a tenyerét.

- Jon? – fordult Louis a menedzser felé.

- Álmodban Louis – forgatta a szemét.
- Csak nagykorútól fogadhatok el pénzt – tette még gyorsan hozzá a nő.
- Joooon – tapsikolt Lou.
Jon sóhajtott párat,majd előkereste a tárcáját.

   - Amúgy maga honnan tud ezekről? – kérdezte Lou,kis gondolkodás utána.
- Amy előtt nincsenek titkot – nevetett fel gúnyosan a nő. – Odakint várom – mutatott Jonra,majd kilépett.

   Tehát Amynek hívják. Szép név,csak kár,hogy nem illik hozzá ez az arc,és ez a test.
Miután kimentek lerendezni az ügyet,folytatódott a vita.
Én szép csendben hallgattam,majd hirtelen felém fordultak:
- Te kire haragszol?
- Mindenkire? – kérdeztem vissza.
- Miért? – fordult felém kismillió szempár.
- Mert. Kendallre,mert szakított,és megütött,Zaynre,mert meg akarta ütni Kendallt,és a többiekre,mert nekiálltak ezen vitatkozni.
     Ez az egyszerű mondtatom hatalmas üvöltés robbantott ki. Hurrá.
- Louis,veled még számolunk – lépett be az ajtón Jon.
- Nem akartam – váltott nagyon szomorú,és teljesen átérző hangra Louis.
- Persze – bólogatott Jon. – Hogy álltok? Mennünk kéne – nézett rá az órájára.

- Készen vagyunk. Vagy először még le akarsz ütni valakit,Kendall? – méregette őt Zayn.
- Nem,ha nem akarsz nekem jönni – fújtatott Kendall.
    Kimentünk a parkolóba,beszálltunk a kisbuszba,és kiértünk a  reptérre.  Lemértem,összesen ez a három művelet 18 perc,és 49 másodpercet igényelt. De addig be nem állt  a szájuk.
   - Elég! – üvöltött egyet Jon. Esküszöm soha nem láttam még ilyen idegesnek.-Legalább a reptéren ne üvöltsétek le egymás fejét. Gondoljatok már a rajongóitokra. Ha már a barátnőitek nem kötik a figyelmeteket – nézett felénk Jon.
És sajnos igaza volt. Hiába mondtuk el kismilliószor,hogy légy szíves ne vitatkozzatok,ugyanúgy folytatták. De már meguntam az egészet,inkább csak hallgattam őket.

   A reptéren eltöltött negyvenöt perc csendesen telt. De,ahogy felszálltunk a repülőre minden ott folytatódott ,ahol abbamaradt.
    Én beültem Regi mellé,aki egész végig a kezeit nézegette. Néha váltottunk egy-két szó,de többnyire csendesen telt az utazás. Egészen a leszállás előtti percekig. Ugyanis valaki elkiáltotta magát,hogy „bocsánat”.
- Hogy mondtad? – néztem az ismeretlen hang felé.
- Azt mondtam,hogy bocsánat. Bocsánat Petra,nem szándékosan ütöttelek,meg sőt szándékosan soha nem ütnék meg egy nőt. Főleg nem az unokatestvéremet- mosolyodott el.
  A repülőn hatalmas „húúú”-zások voltak,mert valaki a bocsánatkérés,valaki pedig az „unokatesós” dolgon akad ki. De Kendall kimondta.
- Elfogadom a  bocsánatkérésedet,és nem haragszom. De nem csak nőket,hanem férfiakat sem lenne szabad megütnöd – húztam el a számat,és Zaynre pillantottam.
- Ő kezdte – emelte fel kezeit Kendall.

    A fejemet ráztam,és a bambuló Zaynt figyeltem.
- Bocs,Kendall. Csak,ha valakit szeretünk,akkor azt megpróbáljuk megvédeni – mondta savanyúan Zayn.
- Szent a béke? – kérdezte Jon.
- Elvileg – bólintott alig láthatóan Harry.
- Nagy ölelés – kiáltotta el magát Niall.
   Mindenki megölelte  a másikat. Érdekes képet mutathattunk. Néhány már nem kamasz,de még nem felnőtt ölelgeti egymást egy repülőn,ami le szeretne szállni. Ja és a résztvevők 95% fiú. Mindegy.

A vita sajnos csak látszólag múlt el. Tudtuk,hogy előttünk áll még egy hosszú,hosszú beszélgetés.

    Leszálltunk. El sem hiszem. Miami. Tengerpart. Napsütés. Meleg. Homok. Hideg italok. Szép naplementék. És egy elképesztő ház. Vagyis Jon azt ígérte,hogy elképesztő lesz.
   Igazából Miamiba csak egy napot kell a  fiúknak a munkával foglalkozni,a  többi napon pihenhetnek.
Felvettük a csomagjainkat,és beszálltunk egy kisbuszba.
Jon közben mindenről igyekezett részletesen beszámolni.
   - Ahova megyünk,egy aránylag csendes,nyugodt környék. A ház szép kívülről,belülről is. Ez egy elkerített rész, hármasával állnak a házak,amiknek a hosszú kertje a tengerparton végződik. Most a három ház közül egy lakott,a közeli csúszdapark tulajdonosa él itt. Van egy veletek egykorú fia is. – Regivel ennél a mondatnál összenéztünk. Hiszen mi lehetne jobb egy  velünk egykorú tengerpartos pasinál? Vicceltem. Harry mindenkit leköröz. – A program a következő lenne. Ma lazíthattok,ahogy holnap is,de holnapután van a dedikálás,és az interjúadás. Valamint terveztünk nektek hajókázást,repülést,városnézést…És még rengeteg programot – komolyan,mint valami osztálykirándulás. Jó,azért annyira nem,de programok meg minden. Várom már. Nagyon is.
Jon még mondott pár szót,hogy ha lehet ne kelljen ránk hívni a zsarukat,meg ilyesmi. Ők Clarrel,és Robbal ,egy másik apartmanba lesznek,kicsit messzebb tőlünk. És még sokat áradozott  a házról. Hogy milyen szép meg minden. Majd Louis – hogy oldja a felgyülemlett unalmat – felkiáltott:
    - Elfelejtettem! – hangjában rengeteg fájdalom volt. Rendesen megijedtem.
Egy pillanat erejéig kinéztem az ablakon. Befordultunk a luxusnegyedbe,és már látjuk a tengert. Te jó ég.  De figyeljünk még Louisra.
- Mit felejtettél el? – kérdezte Regi.
Louis kezeit az arcához emelte.
Kezdtem komolyan megijedni….

Ja,és még valami. Az előző részhez en kaptam túl sok kommentet (viszont visszajelzéseket Twitteren [@Petra__14],igen),de aki teheti ide is írja le a véleményét. A szavazósdi már láttam,hogy működik,remélem enm felejtették el,hogy kell csinálni. :D

Szóval véleményeket kérném IDE: