27./1.-Hiányzol..........

Sziasztok Manók! J

Úgy gondoltam, Halloween éjszakáján,mi sem lehetne ijesztőbb,mint Petra szerelmi élete. Na jó,ennyire nem drasztikus a helyzet. Vagy mégis?

Az ifjú lány azt forgatja a fejében,hogy hazamegy,de azért lesz ehhez a gondolathoz mindenkinek egy-két szava.

Regi a rég nem látott szerelméről, Austinról álmodozik,és egyre nagyobb bajba keveredik szerelmével,Kendallel. Megérkezik a képbe Zayn is,aki nem sok semmit javít a helyzeten.

Tudodm,hogy az Austin,és a Cody,nem magyar nevek,de ezt nézzétek el nekem.

Elhiszem,hogy tetszik a blogom,meg örülök is neki,de névtelenül ne írjatok már 100000000000 kommentet! Kiírja az időt,csak úgy megsúgom. Legyetek türelemmel,előbb vagy utóbb úgy is felkerül az új rész! :))

Ha a napokban lesz időm lecserélem a desinget.

Más nem jut eszembe. Jó olvasást!

Regina

     Amit Petra mondott,vagyis üvöltött,reméltem nem gondolta komolyan.

-Végre! Egyel kevesebb ribanc lesz az államokban!-kiabált vissza Harry.

Petra összecsuklott,és kitört belőle a sírás.

   -Nyugodj meg drága!-rohant oda hozzá Carlos.

Csodálkozva néztem a jelenetet,mert egész nap nem szóltak egymáshoz.

-Mi történt?-kérdezte Zayn.

-Ha hozzászólsz,én többé nem ismerlek!-mondta Harry,majd Petra felé nézett.

-Várj egy percet-mondtam Zaynnek.

Odasétáltam Petráékhoz.

   -Szörnyű amit mondott. De nem érdemli meg a könnyeidet-mondtam,majd Carlosssal felsegítettük.

-Nem..vagyok…ribanc…-mondta két levegővétel között.

-Nem feküdtünk le,nem vagy ribanc-Carlos erősen magához szorította.

-Legyetek boldogak-sipákolt Harry,miközben elsétált mellettünk,egyenesen be a szobájába.

Petra szabályos sírógörcsöt kapott. Eltolta magától Carlost,és Harry szobája felé rohant.

  -Semmiről nem tehetek! Nem vagyok ribanc! Szeretlek Harry!-kiabált a fiúnak,de ő egyszerűen rácsapta az ajtót.

Megint összeesett,mi pedig ismét a segítségére siettünk.

Ekkor Niall,és odalépdelt.

   -Bébííí-emelte fel a földről  a lányt.

-Ne szólj hozzám,mert akkor Harry nem fog veled beszélni-mondta Petra.

-Nem baj. Mosolyogj kérlek-mondta,majd segítőkészen a szobájába vezette a lányt.

-Világosíts fel. Lemaradtam-mentem vissza Zaynhez.

-Petra egy napot „járt” Harryvel,és tegnap egy buli után reggel Carlossal ébredt. Egy óvszer társaságában-tudattam vele.

-Ez erős. Lefeküdtek?

-Azt mondják,hogy nem,mert mind a ketten alkohol hatása alatt voltak.

-Beszélek vele-állt fel Zayn.

-Ne,most ne-húztam vissza.

-De,mert elmegy-mondta Zayn,és elindult Harry szobája felé.

Zayn

    Bekopogtam Harryhez. De nem jött válasz. Kinyitottam résnyire az ajtót,majd megláttam a párnák között feküdni Harryt.

   -Akárki vagy,ne gyere közelebb-dörmögte.

-Beszélnünk kell. Mit érzel?-ültem le az ágya szélére.

-Kibaszottul fáj-ült fel.

Szemei pirosak voltak,az arcán két-két dagadt könnycsepp üldögélt.

   -Szereted őt,nem?-kérdeztem.

-Viccelsz?! Az életemet adnám érte!-szipogta.

-Nagyon bántót mondtál neki. Sírt.

-Hallottam.

-De te sem gondoltad komolyan,igaz?

Harry a takarót nézte,és nem válaszolt.

   -Ribancnak gondolod?-emeltem fel a fejét.

-Nem.

-Hát akkor meg?-nem értettem őt.

-Szörnyű volt. Egy napja sem „jártunk”,és BUMM! Nem akarom őt a közelemben tudni.

-Pedig  a másik szobában van,és sír. És miért tiltottad meg  a többieknek,hogy beszéljenek vele?

-Mert. Nem tudom. Magam mögött akartam tudni a támogatásukat-válaszolta hidegen.

-Átmész hozzá?

-Nem.

-De el fog menni!-világosítottam fel.

-Nem érdekel. Menjen. Mindenkinek jobb lesz így.

-Remélem tudod,hogy hülyeségeke beszélsz-mondtam,és kimentem.

   Regi a kanapén enyelgett Kendallel. Pontosan tudom,hogy mit érez Harry.

Regina

   -Csá,bébí-ült le mellém Kendall.

-Miért?-bújtam bele a mellkasába.

-Mit miért?-kérdezet vissza.

-Miért nem lehet béke,nyugalom,egyetértés? Miért nem lehet mindenki boldog,és szerelmes? Miért kell szenvednie az embereknek?

   -Ilyen az élet-mondta szűkszavúan Kendall.

-Látom,ez téged nem hat meg-álltam fel,de ő visszahúzott.

-Ne hidd,azt,hogy ez engem nem érdekel. De mit csináljak vele? Engem ez nem nagyon érint!

-Carlos a barátod!-tártam szét a kezeimet.

-De ő végig csak harmadik kerék volt! Ez az egész hiszti Petráról,és Harryről szól!

-Hogy te milyen szívtelen vagy!-felálltam,és Petra szobája felé mentem.

   Bekopogtam. Nem jött válasz. Benyitottam. Petra és Niall az ágyon feküdtek,Niall simogatta Petra hátát.

-Elaludt-tudatta velem Niall.

Beljebb mentem,és leültem az ágy szélére.

   -Holnap hazamegy-tudatta velem Niall.

-Megyek vele!-mondtam.

-Nem mentek sehova!-nézett rám Niall.

Kimentünk,a nappali felé akartam venni Niallel az irányt,de ő a szobájába ment.

  -Mit csinálsz?-kérdeztem tőle.

-Nem hagyhatom őt egyedül. Mellette alszok-mondta,majd egy takaró kíséretében átment hozzá.

-Vigyázz rá-suttogtam neki,és megöleltem.

Niall bólintott,majd bement.

Visszanéztem a nappaliba.

Csak Zayn volt ott.

   -És boldogok vagytok?-kérdezte tőlem.

-Mi? Kendallel?-kérdeztem vissza.

-Igen-odasétáltam hozzá,és leültem mellé.

-Hááát…Emlékszel Austinra?-néztem felé.

-Persze. Sohase fogom őt elfelejteni! Ki az?-vigyorgott.

-Az exem-nyögtem ki.

-Mi történt?-keze az enyém felé vándorolt.

-Tegnap felhívtam. Mert hiányzik. Nem tudok másra gondolni,csak a vele töltött napjaimra! Érted ezt? 4 éve nem láttam!

-Nyugivan! És miét érzel iránta?

-Hiányt..És amióta megtudtam,hogy nincs barátnője….Újra fellobbanó szerelmet…-suttogtam.

-Csak ezt ne mondd-tette maga elé a kezét Zayn.-És Kendall?

-Mi Kendall?

-Hát,hogy ti együtt vagytok?

-Csak elméletben-suttogtam ezt is.

  Két könnycsepp gördült le az arcomon. Zayn magához ölelt,és így aludtunk el.

*Másnap reggel*

    Niall kiabálására ébredtem.

-Elment!-egyből tudtam,hogy kiről volt szó.

A legjobb barátnőm egyedül kószál Seattle utcáin. A mobilja kikapcsolva.

    -Még is,hogy,és mikor ment el?-estem neki Niallnek.

-Hatkor fent voltam,akkor még mellettem feküdt.

-És most fél hét van-néztem az órára.

-Utána kell mennünk!-kiáltott fel Zayn.

-Jó,de hogyan?-kérdezte Niall.

-Nem tudom,de gyertek már!-rángattam őket kifele.

   Ekkor megpillantottam egy levelet. Petrától. Kicsit megnyugodtam. Zsebrevágtam,és elindultunk.

Nem tudtuk,hogy igazából merre is keressük.

    -Biztos,hogy a legközelebbi repülőtérre ment!-állította Niall.

Zayn megkereste a telefonján a legközelebbi repülőteret,taxit fogtunk,és oda mentünk. Útközben kibontottam a levelet. Ez állt benne:

    „Szia Regi. Tudom,hogy egy élten keresztül hallgathatom  majd,hogy leléptem,és tudom,hogy nagyon aggódsz. De nyugodj meg! Jól vagyok,és egyenesen Angliába megyek! A mobilomat kikapcsolom,hogy mielőtt az államokat elhagyom,ne tudj elérni. Ha hazaértem hívlak. Mondd meg az én drága ír manómnak (ha nem találná meg  a levelemet),hogy köszönöm,hogy este mellém állt. Ja,és még valami: Utánam ne merj jönni! Neked van közös jövőd Kendallel,amit,én a „kaotikus” barátnő személyében nem akarok elrontani.  Sokáig legyetek együtt,de úgy is beszélünk majd! J Ha Harry kérdezné,hogy hol vagyok,ne mondd,hogy hazamentem. Azzal a lotyóval soha többé nem állok szóba. Puszilom a többieket is: Szeretlek,husiii”

    A könnyimmel küszködtem a levél olvasása közben. Tehát Petra hagyott levelet Niallnek is. Lehet,hogy Harry,és Carlos is kapott? Nem tudom. Megérkeztünk. Körbenéztünk a reptéren,rengeteget szaladgáltunk,de nem láttuk őt.

Ekkor hívott Harry:

    -Hol van Petra?-hallottam a hangján,hogy sír.

-Nemtudom-kezdtem el én is sírni.

-Itthon áll a bál. Mindenki titeket keres.

-Velem van Zayn,és Niall,Petrát keressük.

-Hagyott egy levelet-szipogta Harry.

-Mi áll benne?-vette ki a kezemből a telefont Zayn.

-Olvassam fel?-kérdezte Harry.

-Ha van hozzá erőd….-mondta Zayn.

    -„Kipróbálunk olyan dolgokat,
Ami szépnek látszik, de foltokat
Hagy maga után és ez fojtogat,
Majd mindezt elnyeli egy torkolat.
A végső kérdésem az lenne,
Hogy mi maradt meg a szépből?
Azon a három ponton kívül…

Remélem egy nap te is rájössz. Én még midig szeretlek. És tudom,hogy mit érzel. Sajnálom,de nem tehetek róla… Kerüljük a hangos vitákat,mert nem bírnálak szidni. További sok szerencsét az élthez,és ne feledd el „Mindig menj tovább…” „-olvasta fel Harry a levelet.

-Ez szép…-jegyezte meg Niall.

-Keressétek meg!-mondta Harry.

Ekkor megpillantottam a jellegzetesen zöld bőröndjét.

    -Meg van!-kiáltott fel Niall.

-Azonnal odamegyek! El ne engedjétek!-nyomta ki Harry,majd pár másodperc múlva megint hívott:

-Hova is menjek?

    Zayn lediktálta a címet,és Harry 10 percen belül ott is volt. Petra a váróban üldögélt.

-Itt vagyok-mondta Harry.

-Ott van Petra-mutattam meg neki az utat.

    Harry odarohant hozzá.

Petra

    Azt hiszik,hogy nem látom,hogy engem figyelnek. De pontosan jól tudom De nem megyek oda hozzájuk. Most igaz,hogy azokra vagyok mérges,akik szeretnek engem,de nem akartam megtörni. Majd megláttam Harryt. Az Istenért már! Elindultam a beszálló felé,mikor még volt két óra a repülőgép indulásáig. Ám Harry futott,és éreztem,hogy egyre és,egyre közelebb ér.

Megütögeti a vállamat. Magához  fodít.

    -Ne haragudj!-ölelt át,de én villámsebeséggel eltoltam magamtól.

-Húzz innen!-kiabáltam rá.

-De a levél….-motyogta.

-HÚZZ INNEN!-kiabáltam,és a könnyeimmel küszködtem,de kimondtam.-Menj innen a p*csába,vagy engem nem is érdekel. Hagyj békén!

-Hát,ha ezt akarod…-hüppögte Harry,és láttam,hogy elkezd sírni.

    Nem török meg,nem török meg. Erős vagy! Erős vagy!

-Egy szánalmas lotyó vagy Harry. Sohasem fogok neked megbocsátani. És de jó volt kimondani! Sírj,ameddig csak a könnyeid tartanak! Csá.!-mondtam,majd elsétáltam.

Harry

   Nem mondhat ilyet. Ez szörnyen fáj. Látom,hogy nem ez az igazság. Nem bírtam ki sírás nélkül.

   -Nem mehetsz el,hiszen szeretsz!-kaptam utána.

Ő is elkezdett könnyezni.

   -Lehet,hogy szeretlek,de….-nem hagytam,hogy befejezze az számat,az ő szájára tapasztottam.

De szomorúan elhúzódtam,mikor éreztem,hogy nem csókol vissza.

  -Itt maradsz?-kérdeztem meg tőle.

Új rész,10 szavazat,és 20 komment után. :)))

26.fejezet-Egy nagy buli után,a meglepetések még nagyobbak.......

Sziasztok!

18 kommentet kaptam,amit nagyon köszönök. Ezt a részt,lehet,hogy kicsit összecsaptam,de siettem vele. Kérdés volt,hogy miért nem szerepel benne Logan,és James. Ennyi embernek nem tudok szerepet adni,de igyekszem. Amúgy most mind a ketten,egy-egy kis részletre benne vannak.

Minden ott folytatódik,ahol abbahagytam. Hát lássuk! :))

Jó olvasást!

@LadyBirdStory

Petra

   Pislogtam párat,majd körülnéztem. Viszont messzire nem láttam,mert egy alvó Carlos feküdt mellettem. HOGY MICSODA? EGY ALVÓ CARLOS?

   Megcsipkedtem magamat,de rájöttem,hogy nem csak álmodom. Egy takaró alatt feküdtem Carlossal,azon a kanapén,amin egyedül is alig férek el.

Finoman oldalba ütögettem,mire kinyitotta szép,barna szemeit.

-Helló…Helló?!-köszönt furcsa hangnemben. –Én meg mit keresek itt?-kiálltott fel.

-Csak csöndbe,drága,mert a fejem kiszakad a helyéről-figyelmeztettem.

-Bocs. Mit keresek melletted?-kérdezte.

-Jó lenne tudni-motyogtam.

Akkor vettem észre,hogy Carlos egyik keze a derekamon pihen.

    -Rajtad nincs ruha?-tűnt fel neki is.

Benéztem a takaró alá. Egy szál bugyi volt rajtam,a melltartó helyett,pedig egy kék pulcsit szorítottam magam elé. Ez feltételezhetően Carlosé.

-Te Jó Isten-dadogtam.

-Úristen! Te bugyiba vagy? És az az én felsőm!-kukkatott be Carlos is.

   Villámgyorsan kiugrottunk az ágyból,magam elé tartottam a takarót,és a nappaliban elszórt dolgokat néztük.

Feltűnően eléggé vaníliaillat volt mindenhol.

-Az a nadrágom-mondta halkan Carlos.

-Az meg a melltertóm-vettem fel a földről.

-Mit csináltunk mi együtt?-ült le mellém.

-Ha tudnám…-motyogtam és a fejemet a vállamra hajtottam.

-Bocs,lehet csak nekem piszkos a fantáziám,de én arra gondolok,hogy…

-Hogy lefeküdtünk,igaz?-néztem rá.

Bólintott.

  -A nagy gáz az,hogy nekem is csak ez jut eszembe.

-Nyugivan-ölelt meg.

Hirtelen leesett rólam a takaró.

   -Te…Jó..Ég…-motyogta Carlos.

Gyorsan visszahúztam magam elé.

  -Nehogy elforduljáá’!-bokszoltam bele a vállába.

-Ezt nem lehetett kihagyni-puszilt meg.

-Ez nagyon bizarr-mondtam,és elkezdtem öltözni.

-Hé,ez mi?-nyúlt Carlos az éjjeliszekrényre.

-Az egy…Óvszer?!-sikítottam fel.

Carlos befogta a számat,mielőtt a többiek is felkelnek rá.

   -Nyugi drága,nyugi.

-Nem vagyok nyugodt-motyogtam a keze mögül.

   Felálltam,és körbejártam a kanapét. Ruhadarabok,kajamaradékok,két sörösüveg,és…

-Bébííí-mondtam teljes elkeseredettséggel.

-Mi történt?-jött oda mögém.

A szőnyegen egy fehér folt volt.

  -Feltételezhetem,hogy ez az,amire gondolok?-szipogtam.

-Úgy érted g…-befogtam a száját.

-Ki ne mondd! Ki ne mondd!-fenyegettem.

Ekkor mocorgást hallottam az ágyak felől.

Ijedtemben Carlosra néztem,aki a fürdőszoba felé lökdösött.

   -Áááá..Nem feltűnő,hogy már megint együtt vagyunk bent-néztem rá.

-Nyugi van,csöcsös-hajolt felém.

-Te vagy a csöcsös-suttogtam neki.

Ekkor kopogtattak az ajtón.

   -Foglalt kiabált ki Carlos.

-Siess,mert ide pisálok-hallottuk Harry (!) hangját.

-Sietek-mondta Carlos.

-Mi a szart csináljunk?-pánikoltam be.

-Szerintem,menj be ide-tolt a zuhany felé.-Majd azt mondom,hogy zuhanyoztál,de bejöhettem-mosolygott teli pofával.

-Olyan eszes vagy!-forgattam a szemeimet.

-Szerintem vetkőzz le,mert a vizet is kéne engedned-tudatta velem.

-Elfordulnál?-néztem felé.

-Nem-vigyorgott.

   Bemásztam a zuhanytálcába,elhúztam a függönyt,és levetkőztem. Kidobáltam a ruhadarabokat.

-Nagyon szexi vagy-hallottam Carlos hangját.

-Hahahahaa. Te kis perverz. De nincs törölközőm!-jutott eszembe.

-Carlos! Siess már!-dörömbölt Harry.-Amúgy kivel beszélsz?

-Itt van az enyém,tegnap bent hagytam-dobta be.

Magam köré csavartam,és kinéztem Carloshoz.

   -Tudod,hogy egy mozdulatomba kerül,és az már nincs rajtad-jött oda teljesen mellém.

-Tudom-suttogtam felé,és az arcunk között már csak néhány centi volt.

   Carlos odahajolt a számhoz,de még mielőtt megcsókolt volna,Harry ismét dörömbölt.

-Engedj beeeee!-visított.

   Csalódottan eltávolodtunk egymástól,én pedig bemásztam zuhanyozni. Carlos kiment,majd rá pár másodperc múlva bejött Harry.

   -Szia édeees-hallottam a hangját.

-Szia-mondtam,miközben megnyitottam a csapot.

   Ha már itt vagyok,akkor gondoltam lezuhanyzom. De a tusfürdőmet sehol sem  találtam.

   -Milyen éjszakád volt? Hamar eltűntetek-mosta meg Harry a kezét.

-Jó. És nem tűntünk el. Hol van a csajos tusfürdő?-kérdeztem tőle.

-Nem,tudom,megnézzem bent-jött közelebb a függönyhöz.

-Nem kell,Harold-mondtam neki.

-Jólvan,na. Kint várlak-mondta csábító hangon.

Nem kellett pár perc Carlos megint a fürdőben volt.

  -Ugye nem mondod,hogy meg is fürdessz?-kérdezte.

-De mondom. De a ti tusfürdőtökkel,mert a miénket nem találom.

-Pasi szagod lesz,és úgy nem leszel vonzó…Hülyeségeket beszélek,vonzó leszel akkor is,ha csirkeszarral fürdessz-zárta be az ajtót.

-Hehehee. Amúgy,hogy jöttél be?-zártam el a csapot.

-Kinyitottam az ajtót,és beléptem?-kérdezett vissza.

-És Harry?-csavartam magamra a törölközőt.

-Visszament szunyálni-válaszolt.

    Magam elé néztem. Tehát Harry végig azt hitte,hogy mellette aludtam?!

-Min gondolkodsz kicsilány-jött megint felém.

-Semmin-vágtam rá.

-Akkor jó-hajolt felém.

-Nem szabad ezt csinálnunk-raktam az ujjamat a szájára.

-Tudom. Csak,rossz,hogy semmire sem emlékszem,pedig elvileg éjszaka az enyém voltál-hadarta.

-Menjünk,ki és takarítsunk össze!-nyitottam ki az ajtót.

Harry

    Megpróbáltam visszaaludni,de nem ment. Kimentem a nappaliba,és bekapcsoltam a TV-t. Elég nagy disznóól volt ott,de nem nagyon foglalkoztam vele.

   Petra,és Carlos feltakarított,közben sokszor egymásra mosolyogtak. Ez nagyon-nagyon furcsa volt.

  Később,mikor már a többiek is felkeltek,Petra még mindig Carlosszal lógott. Egyre jobban fájt,hogy még egy „jóreggelt”-puszit sem kaptam tőle.

Megelégeltem,és odamentem hozzá.

   -Sziasztok!-csókoltam meg látványosan.

-Szia,haver-köszönt Carlos.

-Miről beszélgettek?-kérdeztem.

-Semmiről-mondta Carlos.-Léptem-mutatott a WC irányába.

-Furcsa vagy-húztam magamhoz.

-Miért lennék furcsa?-láttam,hogy megjátszotta magát.

Petra

   -Csak álmos vagyok,édes-pusziltam meg Harryt.

-Ahha..Ezt mivel magyarázod?-húzta elő,azt az óvszert,amit reggel az éjjeliszekrényen találtunk.

-Nincs felbontva. Mit magyarázkodjak?

-Kiesett a zsebedből. Én pedig felvettem. Remélem azt a kupit nem ti csináltátok a nappaliba-nézett rám komolyan.

Nem válaszoltam.

   -Tehát ti voltatok. Remélem lefeküdtél vele-szemeiből eltűnt minden jóindulat.

-Én nem..Vagyis..Izéé-dadogtam.

-Én kiherélem azt a szemétláda g*cit!-állt fel Harry,és egyenesen Carlos felé futott.

-Fiúk,ne verekedjetek!-kiáltottam,de már késő volt.

   Harry,és Carlos ott püfölték egymást.

Liam szétszedte őket,majd mindent elmeséltünk.

  -Szóval nem emlékeztek semmire-állapította meg Kendall.

-Nem-mondtuk egyszerre Carlossal.

-És a szőnyegen van egy fehér folt,valamint az éjjeliszekrényen volt egy bontatlan óvszer-egészítette ki Logan.

-Igen-válaszoltunk.

   -Hahh…Ez nem az amire ti gondoltok-hajolt James oda a fehér folthoz. - Ennek vaníliaillata van. És kizártnak tartom,hogy Carlosnak az izéja…Vaníliaillatú lenne-mondta elgondolkodva  a srác.

-Szerintem nem feküdtünk le-állította Carlos.

-Szerintem sem-tettem hozzá.

-Ahha,és mi a „kurvaanyámba” vagytok ennyire biztosak benne?-kérdezte Harry.

-Nem mondom,el mert még egy jobbost kapok..De biztos-szögezte le a fiú.

-A nők ezt érzik Harry,és én nem érzem. Nem volt köztünk semmi sem-mondtam én is.

-Menjetek a picsába-állt fel Harry.

Mindenki elsétált onnan,egyedül maradtam Regivel.

   -Mi történ valójában?-jött oda hozzám.

-Én nem tudom…Fogalmam sincs…Csak csókokra emlékszem,de másra nem.

-Valahogy érzem,hogy amit mondtatok nekünk,abból nem minden igaz.

-Jól érzed-néztem rá.

   Azt mondtuk nekik,hogy a helyünkön ébredtünk,és utána vettük észre a foltot,a kajamaradékot,és az óvszert.

   -Elmondom. Carlos mellett ébredtem,a kanapén,meztelenül,itt reggel. Semmire sem emlékszem,és a többit már tudod.

  -Éreztem,hogy hazudtok,úgy éreztem!-visított Harry.

   A fejemet belenyomtam a párnába. Már nem is lehetett volna rosszabb.

     Amúgy ma Seattlebe megyünk,ahol elvileg Zayn fog minket várni. 4 napot leszünk ott,ezért hotelben fogunk aludni.

Regina

   A reggelem nem indult gond nélkül. Azzal a fiúval álmodtam,aki az exem,Austin. Az  a srác,akiről már Kendallnek is meséltem. Nem tudtam kiverni a fejemből. Hiányzott.

   Miután beszéltem Petrával,beosontam a fürdőszobába,és felhívtam.

-Szia Édeském! Már vagy ezer éve nem beszéltünk! Hogy vagy?-hallottam meg izgalommal teli hangját.

-Jól vagyok,drága. Te?-furcsáltam,hogy még mindig becézgetett. Habár már négy éve nem láttam,előttem volt az arca.

-Én is jól vagyok. Anyukád már hívott,hogy eszedbe jutottam?-szinte láttam magam előtt,ahogyan  mosolygott.

-Nem hívott. Magamtól jutottál eszembe.

-Ááá! Akkor lelövöm a poént! Holnap megyünk ki hozzátok!-mondta örömmel teli hangon.

Nyeltem egy nagyot,és válaszoltam:

   -Most éppen nem Angliában vagyok.

-Hanem?

-Amerikába turnézok,két bandával-közöltem vele.

-Nem tudtam. De a jegyeket már nem mondhatom le!-esett kétségbe.

-Nyugi,nálunk ellakhattok. Másfél hónap múlva megyek haza-nevettem fel.

-Az még nagyon-nagyon sok idő. És már hiányzol…

-Te is hiányzol nekem. Nagyon szeretnélek már látni-mosolyogtam.

-Jajj,hát ez nem a legjobb hír. Petra is kint van veled?

-Igen.

-Hát ez nem fog tetszeni Codynak-mondta savanyúan.

-Ő is jön?-kiáltottam fel.

-Ahha.

-És a barátnőd is?-kérdeztem szomorkásabb hangon.

-Nincs barátnőm-közölte velem.

Legszívesebben ugráltam volna örömömben.

-Most le kell tennem. Nagyon hiányzol,szeretlek. Szia.

-Szia,Élet-mondta,majd letettük.

  Fájdalmasan,mégis boldogan sétáltam ki az ajtón. Ahol belebotlottam Loganba.

-Te megcsatlad Kendallt! Kendall!-kiabált,mielőtt,én bármit mondhattam volna neki.

-Logan,ő az unokatestvérem volt-próbáltam hazudni.

-Ja,azért hívod őt „drágá”-nak. Meg minden. Ugyanolyanok vagytok Petrával.

-Mit szeretnél?-jött oda Kendall.

   -Regina felhívott valakit,akit „drágának” meg ilyesmiknek szólított. És eléggé édes hangja volt.

-Mondom,hogy az unokatestvérem volt!-próbáltam meg mégegyszer.

-Ne csapjatok ti is tömeghisztit-puszilt meg Kendall,majd távozott.

   3 órán keresztül utaztunk Seattlebe. Semmi élet a buszba. Petrával rajtam kívül senki sem beszélt.

-Ennél nincs rosszabb-szipogott Petra.

-Nyugi van csaj. Van egy jó hírem-ujjongtam.

-Mondjad…

-Találd ki kik utaznak Londonba?

-Nincs kedvem találgatni.

-Austin,és Cody!-kiáltottam fel.

-Komolyan?-szeme megtelt élettel.

-Igen-bólogattam.

-Mikor beszéltél velük?

-Az előbb hívtam fel a fürdőben-mutattam az ajtó irányába.

-Óóóó…Exekkel telefonálgatunk?-huzogatt a szemöldökét.

   Logan pont akkor sétált el mellettünk. Dühösen ránk nézett,majd tovább ment.

-Csak halkabban-csitítottam.

*Később*

Petra látványosan pakolt,én pedig Kendallel ücsörögtem  a kanapén,miközben őt néztük.

   -Szegény csaj-jegyezte meg.

-Te sem szólsz hozzá-néztem dühösen rá.

-Jogos-tűrt el egy tincset a szememből.

-Várod már,hogy ott legyünk?-kérdeztem tőle.

-Nem várom-mondta egyhangúan.

-Miért?-pusziltam meg.

-Mert…Nem..És kész-sóhajtott egyet.

Nem értettem.

Végre odaértünk. Felmentünk a lakosztályba.

   Gyönyörű volt. És a legjobb dolog,hogy a nappali közepén a kanapén,egy ismerős figura ült.

   -Zanyii manóó!-sikítottam,miközben felé rohantam.

-Szia Regiiiii-suttogta a fülembe,miközben megölelt.

Nagyon, nagyon hiányzott.

-Zayn!-jöttek oda a fiúk.

   Körülnéztünk a lakosztályban.

Mindenkinek saját szobája volt,de én Kendallel aludtam.

   Nem bírtam Petra arcát nézni. Utoljára akkor láttam ilyennek,amikor szakított  Codyval.

Odamentem hozzá,de nem szólt semmit.

   Majd hirtelen beszalad a lakosztály közepére,és elkiáltotta magát:

-Hazamegyek Londonba!!!

A következő rész min. 10 szavazat,és 19 komment után!

25./2.-Ördögi kör...

Sziasztok!

Meghoztam a várva-várt folytatást. Olyan jó volt,az előző résznél olvasni a kommenteket! Köszönöm nektek! J ♥

Imádom a Bloggert,amikor gondol egyet,és feldobja a talpát! A szavazásokkal van éppen a gond,dolgozok rajta.

Egy kis ízelítő az új részből: nos, Petra Niallal megy…Ami már magában furcs,hát ami még utána történik! Petra még mindig egy ördögi körben vergődik,ám a tagok néha-néha „cserélődnek…” Eközben Regi nagyon jól elvan Kendallel.
Hmm.. Újabb izgalmak! :D

Petra

    -Niall bébí,mit csinálsz?-kérdeztem,miközben a színpad felé rángatott.
A fiú nem szólt semmit,csak bevezetett a sötét színpadra. Leültem egy székre,majd a fiú kirohant.
   Hirtelen kigyulladt vagy ezer reflektor,több százezer lány sikított fel,nekem pedig fogalmam sem volt,hogy most mi folyik.
    Majd megint visszavettek a fényekből,és a színfalak mögül Harry lépdelt elő.
Odajött hozzám,és leült a mellettem levő székre. Egy mikrofont nyomott a kezembe. Kérdőn néztem rá.
    -Jó,tudom most totál hülyének nézel,de ezt el kell mondanom. Mindenki előtt-kezdte.
Megint egy újabb sikítóroham a közönség részéről.
     - Emlékszek még arra amikor először találkoztunk,azon a jótékonysági izén,úgy másfél éve. És odajöttetek hozzánk megkérdezni,hogy merre van a vasútállomás. Emlékszem amikor elkértem a számodat,és csak úgy simán odaadtad. Után rá pár hétre,mikor Zayn felhívta Regit,és eljöttetek hozzánk,és megnéztünk egy filmet,meg táncoltunk az asztalon…Hmm..És után,magától értetődően ment minden. Voltak hullámvölgyeink is,de ezeket,akárhányszor rám mosolyogsz,elfelejtem.
    Beleharaptam az alsó ajkamba. Olyan édesen beszélt.
       -Rengeteg közös élményünk van. Például,amikor kiabáltunk az utcán,és táncolva mentünk haza,vagy amikor úgy be voltunk rúgva,hogy én elhagytam az egyik pár cipőmet,te pedig a ruhád övét. Vagy,amikor reggelit csináltál,és most Amerikában együtt sütöttük a muffinokat,vagy vigyáztunk Teára.…Mikor hazajöttünk Ausztráliából,és egy héten keresztül együtt voltunk. Amikor megrándult  a kezem,és te adtad fel a zoknimat…Vagy emlékszel az első közös alvásunkra?-vigyorgott rám perverzül.
Újabb sikítás áradat.
    -Igen emlékszem-szólaltam meg én is.
-Az első csókunkra,L.A.-ben,vagy éppen a nagy vitánkra? Nos,én ezzel a történettel most szeretnék kezdeni valamit. Hogy mit az csak rajtad áll. Pontot teszünk,ennek a „szerelmesdi” végére,vagy megy „élesbe”?
    Hatalmas volt rajtam a nyomás,úgy,hogy először fogalmam sem volt,hogy mi fog történni. És most,hogy kifejtette,és elmagyarázta,megértettem.
    -Petra,leszel a barátnőm?-állt fel a székről,és megfogta  a kezemet.
Egy perce elállt a lélegzetem.
Most olyan erővel sikítottak a rajongók,hogy rendesen bedugult  a fülem.

    -Én Harry…-kezdtem,de eszembe jutott,hogy másképpen is megmondhatom neki.
Megfogtam a nyakkendőjét,és magamhoz húztam.
   -Hát persze,hogy leszek-csókoltam meg.
Ismét kigyulladtak a fények.
Leugrottam a székről,és kisétáltunk Harryvel.
Odakint mindenki vigyorgott.
    -Ugye végig tudtatok róla?-kérdeztem,mikor kiértünk.
-Az én ötletem volt!-kiálltott fel Carlos.
-Khm…Khm.. Vagyis a mi ötletünk volt!-helyesbített Niall.
-Köszi bébíík-öleltem meg őket.
-Engem eddig nem hívtál bébínek-jegyezte meg Carlos.
-Remélem nem lesz elllenedre-mondtam neki.
-Nem-rázta meg a fejét.


Regina

    Olyan édes volt Harry,miközben Petrának beszélt. Végig Kendall mellett álltam. Fejemet a vállára hajtottam. Habár végig tudtam róla,azért jó volt. Petra gondoltam,hogy igent fog mondani. Hiszen egy ilyen cuki felkérésre ki mondana nemet?
Miután kijöttek,és megbeszéltük,hogy ez végül is ki ötlete volt,megjegyeztem:
   -Amúgy sok minden nem fog köztetek változni. Ti igazából végig „jártatok”. Max. nem smároltatok,de bele fogtok jönni-nevettem feléjük.
Hirtelen Kendall felkapott,majd egyenesen a színpad irányába vitt.
   -Nyugi van. Csak,hogy te se maradj ki-puszilt meg,miközben felvitt a színpadra.
-Helló mindenki! Lehet,hogy már ismeritek,őt,ő a barátnőm Regina. Igen,most már hivatalosan is-mosolygott,majd megcsókolt.
Fogalmam sem volt,hogy most mivan,de én is mosolyogtam.
Majd kivitt.
     -Ez mi volt?-mondtam,miután lerakott a földre.
-Csak közöltem,az egész világgal,hogy a barátnőm vagy,bébíííí-csókolt meg mégegyszer.

-Jó,akkor nem sok mindenről maradtam le-nevettem felé.

Petra

   Kendallék is bejelentették,hogy együtt vannak,teljes a kép. A fiúk összepakoltak,hazavittük a cuccokat,majd elmentünk „megünnepelni” a mai napot.
Egy bár előtt álltunk,nevezetesen a „Portland night” előtt.
-Olyan találó nevek vannak-mondta Louis.
A többiek bementek,de én kint maradtam Harryvel.
    -Figyu bébsz. Ahogy Regi is mondta,köztünk tényleg nem sok minden változik.
-Mit szeretnél mondani ezzel?
   Jó,lehet,hogy ismer,hogy most ezekkel,csak amolyan kitérőket teszek,ezért belecsaptam a közepébe.
-Nekem rajtad kívül még van 5 fiú barátom.
-Tudom. Niall,Louis,Zayn,Liam..És?-itt megakadt.
-És Carlos-nyögtem ki.-De nincs okod féltékenységre.
-Értem-mondta furcsa képpel.
Megfogta a kezemet,és mi is besétáltunk.

   -Két wishky-t kérünk-mondta Harry a pultos csajnak.
-Ki mondta,hogy én is iszok?-néztem felé.
-Én-mondta egyszerűen,és elvette a két poharat.

Az egyiket a kezembe nyomta,majd megkerestük  a többieket.
   -Na,ilyen hamar elintéztétek?-kezdett el mutogatni Carlos.
-Az idióta perverz fantáziátokat!-kiálltottam fel.
-Heheheee-jött oda mellém Niall.
    Beszélgettünk,a turnéról,Angliáról,Magyarországról,az Olimpiáról,meg mindenről ami eszünkbe jutott.

     Majd, éjszaka olyan 2 körül,Regi,Carlos,meg én kimentünk a club erkélyére.

    Senki sem volt ott,így boldogan magunkénak tudtuk. Felütünk a korlátra,és elkezdtünk beszélgetni:

   -Meséljetek nekem már,ilyen régi sztorikat! Amikor még Angliában voltatok! Hogyan találkoztatok?

-Majd én-intett engem le Regi.-Közel másfél éve,mikor mentünk egy versenyre,eltévedtünk. Rossz buszra szálltunk fel,és egy kávézóhoz lyukadtunk ki. Több százan voltak abban a kis épületben,és az első ajtón nem tudtunk bemenni. Átmásztunk hátul a kerítésen,és bementünk a hátsó bejáraton,majd szembe találtuk magunkat a fiúkkal. Igazából mivel már a csapból is ők folytak,felismertük őket. Megtudakoltuk,hogy hol is vagyunk,erre Niall elkérte Petra számát. Zayn pedig az enyémet,majd mindenki-mindenkivel számot cserélt,és így-hadarta Regi.

-Az állatok-nevetett Carlos. –Milyen versenyre mentetek?

-Táncverseny-mondtam.

-De csak nézőnek-egészített ki Regi.

-Azt hittem táncosnak. Mutathattatok volna egy-két figurát-huzogatta a szemöldökét a fiú.

-Táncoltunk régen-nézett rám Regi.

-Mit táncoltatok?-kérdezte kívácsian a fiú.

-Hát,klasszikus táncokkal kezdtünk,majd hip-hoppal  folytattuk.

-Neee! Én is! Én is! Mutassatok már egy lépést!-pattant fel Carlos.

 -Hozz valami piát,és beszélhetünk róla!-mondtam neki.

    Carlos beszáguldott,majd pár perc múlva három üveg sörrel tért vissza.

-Na,szóval?-nézett rám kajánul.

-Milyen lépést szeretnél?-kérdezte Regi.

-Olyat amibe van csípő mozgásos izé…-hadarta Carlos.

-Azt meg minek?-nevetett Regi.

-Meg akarja csillogtatni a tehetségét!-mondta Petra.
-Hát,ez egyértelmű!-kezdte el mozgatni a csípőjét a fiú.

-Na,jó,hát ha ekkora a tehetséged,akkor hajrá!-csaptam össze a kezeimet.

-Szerintem az alapot tanítsuk meg neki-nevetett Regi.

-Jó. Állj terpeszbe kisfiam-parancsoltam rá.

Regina

   Petra nagyon közvetlenül viselkedett Carlossal. Szlengül beszélt vele,nevetett rajta. Tuti,hogy bejön neki.

    -Jó,így jó lesz-néztem rá.-Jobb láb fel,hátra,majd bal láb fel hátra,és közbe körözz a csípőddel,valahogy így-mutattuk meg neki.

-Basszátok meg,ez nehéz-mondta,majd utánozni kezdte,amit mi csináltunk.

-Te egy állat vagy-nézett rá Petra,miután Carlos már csak a csípőkörzéssel volt elfoglalva.

-Most azt ne mondd,hogy nem tetszik,az amit látsz-nevetett Carlos,abbahagyta,majd megittuk a sört.

   -Az Ég engem nem táncos pályára szánt-rakta le az üres üveget.

-Azért a fellépéseken jól nyomod a táncot-próbáltam olyan közvetlen lenni vele,mint Petra.

-Tudom,naa-nevetett fel.-Szóval találkoztatok,átmentetek hozzájuk,beszélgettetek,mi volt a legőrültebb az egészben?-folytatta a megkezdett beszélgetésünket.

   -Szerintem az,amikor hulla részegen „Felelsz vagy mersz?”-eztünk,felvettük videóra,de reggelre senki nem emlékezett semmire-állapította meg Petra.

-Az nagyon durva volt! –nevettem fel.

Carlos értetlenül nézett maga elé.

   -Kisfiú vagy még ehhez-ütögettte meg a vállát Petra.

Sokáig beszélgettünk még.

Petra

   Negyed óránként piáért szaladgáltunk,nagyon jó volt a hangulat. A többiek fél négykor leléptek,valami másik buliba,mi hárman meg ottmaradtunk.  A hangulat megvolt. Regi fél ötkor elment haza,mert Liam már keresett minket. Én pedig Carlossal maradtam.

   Annyira fel voltam már pörögve,hogy kétszer olyan gyorsan beszéltem,mint általában.

   -Te egy állat vagy-dölöngélt Carlos,mikor hazafelé mentünk ötkor.

Már javában világosodott.

   -Jó volt a buliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii-kiabáltam torkom szakadtából.

Hazáig is csak beszélgettünk-és beszélgettünk.

   -Be tudod fogni a szádat,vagy befogjam az enyémmel?-lépdelt felém Carlos.

-Hááát…-vigyorogtam felé.

*Később*

   Fájt a fejem,de veszettül. Olyan brutális  filmszakadásom van,hogy mikor reggel felkeltem nem tudtam,hogy hol is vagyok. Állj. Ez nem is az én ágyam. És ez nem Harry.

Úristen,hol a francba vagyok?!



Következő rész 17 komment után !