29./1.-Anglia és Amerika,egy fényévnyi távolságra...

Petra

    -Haló?-vettem fel a telefont.

-Louis vagyok-mondta halkan.

-Tudok olvasni,Tommo-válaszoltam neki flegmán.

-Jó,ne haragudj,hogy nem szóltam hozzád..Csak tudod..-kezdett el magyarázkodni.

   -Hagyd,nem kell a hegyibeszéd. Valamilyen szinten megértelek-válaszoltam.

-Jó. Én csak azt akarom mondani,hogy nagyon szeretlek,és bocsánatot kérek,amiért bunkó voltam veled.

-Én is szeretlek Lou.

-Igazából csak ennyit akartam. Kérlek ne hara…-de nem tudta befejezni a mondatát,mert közbevágtam.

-Hagyjuk. Felejtsük el,oké?-kérdeztem.

-Rendben.-És milyen Londonban?-kérdezte megkönnyebbülten.

-Jó. Most is éppen nálatok vagyunk.

-Ugye nem pakolsz?-csodálkozott.

-De,valami olyasmi. Problem?

-Van problem. Először is,mi az,hogy „vagyunk”? Másodszor is. Akárkivel vagy,ne pakolj,mert akkor én is hazamegyek-fenyegetőzött.

-Jó,nem pakolok. És Codyval meg Austinnal vagyok-tájékoztattam.

-Peeeeeeacceeeeeeeeeeeeeeeee-kiabált Cody,mikor meghallotta a nevét.

-Hehehehee. Tehát vannak más vicces barátaid is rajtunk kívűl-tűnődött el.

-Ugyan már Lou…-ráztam meg a fejemet.

-Jól van lerakom. Szeretlek husssssiiiiiiiiii-mondta.

-Én is téged-raktam le a telefont.

-Naa…Úgy hallom már keresett a pasid. És nyilvánosan felvállalod,hogy velem vagy. Haladunk-állapította meg Cody.

    -Lou nem a pasim.

-Ja,booocs,hogy élek-kezdett el kiabálni.

-Louis csak egy barát-szögeztem le.

-Megértettem-bólintott.

    Lefeküdtünk Harry ágyára,és néztük a plafont.  Ez ilyen általános Cody Petra jelenség.
-Mesélj magadról valamit-hajolt fölém.

-Mintha,most ismerkednénk basszus-tettem a kezemet az arcom elé.

-Én is úgy érzem.

-Tényleg! A középsulit elvégezted?-néztem rá kérdőn.

-Öööö..Ja…-habozott.

-Cooody…

-Elvégeztem,ne fossá’-nevetett fel.

-Jól van na. És hol dolgozol?

-Sehol…Majd ősszel akarok kijönni Londonba,valahova melózni,mert Magyarországon,az esélyek reménytelenek.

-Anyukádnak már mondtad?-néztem felé.

-Igen. Nem lelkesedik az ötlettől..De…Elfogadja.

    És még így özönlöttek a kérdések,majd ismét megcsörrent  a telefonom. De ezúttal Zayn hívott.

Regina

   Remegett a térdem,mint akkor. Nem tudtam,mit köszönjek,mint akkor. Teljesen ledekkoltam,mint akkor.

-Sziia-köszönt Austin.

Se kép,se hang. A gyerek teljesen megváltozott.

-Sziaa?-köszöntem vissza,de inkább ez kérdés volt.

-De megváltoztál…-motyogta halkan.

-Ahogy te is…-válaszoltam,és próbáltam szemügyre venni az illetőt.

     Hát igen. Ez nem az az Austin,akivel anno szakítottam.  Nehezen,de megfejtettem a változás jeleit. Mélyebb hang. Borosta.
-Jól szemügyre vettél?-kérdezte.
-Hááát..Ja.

-Akkor én jövök-mondta,majd belehajolt a kamerába.

De legalább a humora a régi.

   -Oké,készen vagyok-nevetett.

-Milyen…Izé..Hogy vagy?-próbáltam beszélgetést kezdeni.

-Jól,köszi. Te?-kérdezett vissza.

Hát ez fényes lesz. Ilyen „semmi” mondatokkal nem jutunk messzire.

   -Jól vagyok én is-sóhajtoztam.

-Milyen az amerikai turné?

-Izgalmas. Neked milyen volt repülőn ülni?

-Fergeteges. Cody kétszer hányt csak be.

-Hehehehehee-nevettem.

-Elvégezted a középsulit?-érdeklődött.

-Háát persze! Nem tánc szakon,hanem egy sima gimiben,de elvégeztem.

-Az jó.

-Te?-néztem kérdően rá.

-Sulit váltottam,és most egy kézilabda csapatban játszom.

-Az szééép. Csak nem a válogatottban?-tudakoltam,mert a kézilabdáért én is rajongtam,és „otthon” voltam benne.

-Hát, a válogatottban most nem játszok,mert másfél hónapja szalaglazulás volt a jobb kezemben,és kényszerpihenőn vagyok,de jöttem volna az Olimpiára,mint játékos.
-Tehááát….

-Tehát a válogatottban játszok,de mégsem.

-Ahha.zártam le a témát.

Már egy jó fél órája beszéltünk,mikor belekezdtünk a kínos részletekbe.

   -Van barátod?-kérdezte.

-Valami olyasmi-dadogtam.

-Ki az a szerencsés?-mosolygott.

-Hát..Amerikai,és észveszejtően szexi,zöld szeme van…És…-itt megakadtam. Én áradozok Kendallről? Komolyan?

-Szóval bírod őt-következtette le.

-Igen-bólogattam bőszen.

     Neki nincs barátnője,most van túl egy egyéves kapcsolatán. Mesélt az otthoniakról,arról,hogy a kispályán lovas központot építettek,és,hogy teljesen máshogy néz ki a falu,mint amikor eljöttünk onnan.
-Hát ez szomorú-állapítottam meg.
-Az-bólintott.

-Mi ez a zaj?-kérdeztem tőle,mert valami furcsa hangot hallottam a kamera másik feléről.

-Innen jön-állt fel Austin.

Petra

   -Haló Zayn! Mi a gondod?-kérdeztem tőle.
-Nézz már rájuk! Kérlek! Megöl a kíváncsiság!-hadarta.

-Úgyérted Regiékre?-merült fel bennem az ötlet.

-Ja..Mondjuk te Regire nem tom,hogy tudsz ránézni,de…
-Jó Malik,nagyon vicces vagy. 10 perc múlva hívlak. ÉN HÍVLAK-mondtam,majd leraktam a telefont.

    -Jajj,olyan akaratos vagy-húzott vissza Cody az ágyra.
-Sajnálom-mondtam,és megfogtam a kezét. –Gyere velem!-kezdtem el ráncigálni.
-Óóó..Én félek-változtatta el a hangját.
     A gondolat bennem is felmerült,hogy bemegyek hozzájuk,tehát Zaynnel dettó ugyanott jár az eszünk. Elmondtam Codynak a tervet,majd elindultunk.
-Komolyan mondom,hogy te nem vagy százas-sopánkodott,mikor elhagytuk Harry szobáját.
-Figyelj. Ezt már megszokhattad volna-fordultam felé,majd elindultam Niall szobájának az irányába.
-Tehát el mondom még egyszer. Austin Zayn szobájában beszél Regivel,és Zayn meg Niall szobájának van közös szekrény része,ide bemászunk,és hallgatjuk  a beszélgetést. Vili?

-Igenis főnökasszonny!-tisztelgett,majd megszólalt: -Várj,akkor én most bemászok „Niall Horan” szekrényébe?-Niall nevét,viccesen 5 oktávval magasabb hangon mondta.
-Iiigen-válaszoltam neki ugyanolyan hanggal,majd elindultunk.
      Benyitottam a szobába,lábujjhegyen belépkedtünk,és a szekrényhez mentünk.

-Ja,bazdmeg,hogy ez gardrób? Azt hittem,hogy „ILYEN” szekrény-mutogatta a kezével.

-Kussolsz,mert minden áthallatszik,és rosszul hitted-tettem az ujjamat a szájára,és beléptünk a gardróbba.
-És most?-suttogta Cody.
-Muszáj neked MINDENT végigpofázni?-hangsúlyoztam.
-Bocs,hogy élek-tette a kezeit maga elé.
-Szóval kinyitom ezt az ajtót,hogy halljunk valamit,te pedig befogod a csőrödet. Értem?
-Értem-bólintott.
Kinyitottam résnyire az ajtót,és kikukucskáltam.
     -Te hallasz valamit?-kérdezte Cody.
-A te szuszogásodon kívűl semmit-tájékoztattam.
-Az jó-mondta,majd áthajolt felettem,hogy jobban halljon.
      Ekkor viszont meginogott a lábam ,és elveszítettem az egyensúlyomat,ami azt eredményezte,hogy elkezdtünk dőlni.
-Balfasz-suttogta a fülembe,majd szépen kidőltünk a  szekrényből.
Austin felállt,és kérdőn nézett ránk.
     -Az ő ötlete volt-dünnyögte Cody,és lemászott rólam.
-PETRA? CODY?-hallttuk Regi kiabálását.
Cody,gyorsan oldva a kínos csendet,felpattant,és odarohant  a kamerához.
     -Csááááááááááó-kezdett el táncolni.
-Szia,Cody mizu veled?-hallottuk Regi kérdését.
-Áááh.. Semmi-legyintett Cody.

Regina

     Gondoltam,hogy Petráék azok. Éreztem.  Elkezdtünk Codyval beszélgetni,majd szépen kislisszoltak Petrával,és visszaült Austin.
-19 és 20 évesek. Mikor fognak felnőni?-taglalta Austin.
-Ez egy remek kérdés-tártam szét a kezemet,amolyan „fingom-sincs” érzéssel.
-Én megyek,mert próbálni megyünk. Szóval,szia Austin.
-Próbálni? Hajnali kettő óra van!
-Itt délelőtt 10.00. De nincs gáz-nevettem fel.
-Ja,bocs-nevetett Austin is.-Szia.
-Sziiaa-mondtam,majd kiléptem.
    Hátradőltem a székbe,és visszagondoltam az egész jelenetre. Austin már egyátalán nem jön be,mint pasi.
-Kendall!-kiabáltam,és a szobája felé rohantam.


Petra

      -Óóóh. Pacsit!-kiálltott fel Cody,mikor kijöttünk a szobából.
-Pacsizzak azért,mert lebutunk?! Azt a zseni elméletet-vágtam pofát,majd visszamentünk Harry szobájába.
    Az ágyon heverő telefonomra pillantottam 4 nem fogadott hívás. Zayntől.
-Mondtam,hogy visszahívlak-közöltem a fiúval,miután felhívtam.
-Jó,de megölt a kíváncsiság. Mi volt?
-Semmi. Egy BÉNA BALFASZ elszúra-néztem Codyra.
-Ah. Jó,már kiabál Kendallnek….-mondta savanyúan Zayn.
-Törődj bele barna herceg, Regi a szőkékre bukik-világosítottam fel.
-Így lesz.
-Hát akkor jó éjszakát,vagy nappalt..nem tudom mi van nálatok.
-Nektek is-raktuk le.

-Én vagyok a  béna balfasz?-állt fel Cody.
-Igen-válaszoltam neki.-Elmentem fürdeni-mutattam az ajtó irányába,majd egy törölközővel,meg a pizsimmel kisétáltam a szobából.

Harry

Megreggeliztem.
    -Nem várunk a próba végéig-jött ki hozzám Carlos.
-Akkor legalább még egy kicsit várjunk-mondtam Carlosnak.
Összeszedtem a gondolataimat,és 11.00 körül felhívtuk Petrát.
    -Felvette! Felvette-suttogtam Carlosnak.
-Látom.
-Szia Petra-köszöntem bele.
-Szia?-köszönt visza egy férfi hang.
-Mit keres nálad Petra mobilja?-kérdeztem.
-Petra elment fürdeni. Cody vagyok-mutatkozott be.
-Cody?! Csá haver-köszöntem neki.
Petra szavaiból már ismertem őt.
   -Helóó Harry-üdvözölt viccesen.
Carlos megszakította  a társalgásunkat,és a közepébe vágott:
-Tehát Petra fürdik. És mikor végez?

-Honnan tudjam? Fél perce ment el-válaszolt Cody.
-Cody itt hagytam a hajcsattomat-szólt egy ismerős hang a vonal másik végéről.-Az az én telefonom? Ki az Cody?-hallottam a hangjában,hogy nagyon kíváncsi.
-Nem mondom meeg-és szinte láttam,ahogy Cody feláll,és elkezd szaladni a mobillal.

Cody

Megállatam. Petra elkezdett  ugrálni a telefonért.
-Add már ide,köcsög-mondta majd belerugott erőből az érzékeny pontomba.
-A kurv….-hallatszott elhaló kiabálásom.-Itt van. És imádkozz,hogy még szaporódó képes vagyok-adtam át neki a készüléket.
-Kösz-mondta,majd kikapta a kezemből.
-HARREH?!-kiálltott fel Petra.




Sziasztok!

Igen,tudom,hogy örihari lesz,amiatt,hogy éveket kellett az új részre várni. Egyszerűen nem volt ihletem. Remélem azért olvasható volt. Kövessetek Twitteren (@LadyBirdStory @Petra__14),és ne felejtsetek kommentet írni/szavazni. J Jelenleg Austin vezet 9-6-ra Cody ellen.
Új rész 16 komment/13 szavazat után. J

28. fejezet-Seattle,a lelki szemetesláda

Sziasztok!

Újabb részt hoztam. Szerintem szörnyen unalmas,és egyhangú lett,de ezt döntsétek el ti. „Alkotói válságban” vagyok,de igyekszek olvasható részeket hozni.
Kövessetek Twitteren @LadyBirdStory (ha a bloggal kapcsolatban akarsz tudni dolgokat),vagy a  rendes Twitteremen (visszakövetlek) @Petra__14.
Elindítottam egy új szavazást,ott is várom a véleményeteket.
Csak ennyi: Jó olvasást. :))

Petra

    -Hiszel a szerelemre első látásban?-kérdezte valaki.

Nem szóltam semmit. Ekkor elvette a kezeit a szemem elől,és az arcomba hajolt.

-Vagy sétáljak el előtted mégegyszer?-nevetett felém.

-Tommooo!-ugrottam a nyakába.

-Hát ja most Tommo…De nekem is Anyádtól kellett megtudnom,hogy hazajöttél!-mondta viccesen.

-Jól van na,bocsi. Túl vagyok terhelve-játszottam meg magamat.

-Ahh…Az elfoglalt londoni kisasszony! Hogy,hogy hazajöttél?

-Hosszú sztori…

-Imádom a hosszú sztorijaidat. A legtöbbjük általában 3 mondatos.

-Ne csípkelődj Tomy-pöcköltem meg a fülét.

-Jó,na. Akkor bemutatsz esetleg a havejaidnak?-nézett Cody és Austin felé,akik értelmetlen fejjel bámulták a jelenetet.

-Hát persze. Cody,Austin,ő itt Tomy,de én csak Tommo-nak hívom. A szomszéd srác,sokszor fogtok vele találkozni.

-Helló-ráztak kezet.

-Na,a gyors bemutatkozás utáááááááááán,leülsz ,Tommo?-néztem felé.

-Nem,csak beugrottam. Megyek Lisához.

Lisa a nővére volt,aki London másik felén lakott.

    -Értem. Hát akkor jó,utat,majd még beszélünk-pusziltam meg,ő pedig elment.

-Na…Pasijelölt?-kérdezte Austin,amikor visszaültem az asztalhoz.

-Dehogyis!-csaptam a homlokomra.-A szomszéd gyerek, kibaszottul imádom,de semmi több. Amúgy is van egy kialakuló,azóta már lehet,hogy teljes párkapcsolata.

-Pedig egész jóképű gyerek-tetőzte tovább Austin.

-Befogod csávó-mondtam neki.

-Amúgy hány éves?-szólt bele Cody is.

-Idén lesz húsz-válaszoltam.

-Na,még korban is hozzád illik-erősködött tovább Austin.

-Ha annyira bejön,gyere össze vele!-álltam fel.

-Na..Kéremszépen! Nem vagyok b*zi!-nevetett,amjd ő is felállt.

Cody is követte a példánkat,majd elindultunk.

    -De amúgy hova megyünk?-érdeklődött Cody.

-Egy házba-válszoltam sejtelmesen.

-Vannak jó csajok?-kérdezgetett tovább.

-Hárman leszünk-világosítottam fel.

-Ahhh…-mondta csalódottan.

Csak sétáltunk,és sétáltunk. Azután befordultunk a  luxus negyedbe.

   -Naaa..Én már nagyon kíváncsi vagyok!-türelmetlenkedett Austin.

-Itt lennénk-állítottam meg hirtelen őket.

-Ganyááád! És mit csinálunk itt?-hüledezett Cody.

-Bemegyünk?-kérdeztem vissza.

-Kajakra?-ámuldozott Austin.

    -Kajakra-mondtam,majd kinyitottam a kaput,majd az ajtót is.-Na,ácsii! Elmondom a feltételeket! Ne törjetek semmit se szét,mert nem a mi házunk.

-O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n-szótagolt  Cody.

-Jéééé! Ez a nyakigláb b*zigyrek háza?

-Úgyérted Harryé?

-Ja.

-Igen. Vagyis az övé,meg a másik négy srácé.

-És neked honnan volt ide kulcsod?-törte  a fejét Cody.

-Itt laktam-válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-Laktál?!-nézett felém Austin.

-Elég a kérdésből! A lényeg,hogy ma délután elhoztalak titeket ide.

     -Vááááááááá! Köszönjük!-színészkedett Cody,és elkezdtek Austinnal ugrálni.

-Honnan is jöttetek, Magyarországról?-kérdeztem,mintha nem tudnám.

-Beszoptad,Hungary-nevetett Austin,és felrohant  a lépcsőn.-FOGADNI MEREK,HOGY EZ HARRY SZOBÁJA!-üvöltött le nekünk.

-Miből gondolod?-kiabáltam vissza.

-A hatszázmillió közös képről-hajolt ki a lépcsőfordulóhoz.

Mi is felmentük Codyval,és tényleg Harry szobájába ment be.

     -Húúúúúú….Ez azért húzós…-méregette Cody a falakat.

Jó,beismerem rengetek közös képünk volt  a  falon.

   -De már nem vagyunk együtt-tájékoztattam őket,majd kitessékeltem a szobából.

-A többiekhez,is be akartok menni,vagy mutathatok valami érdekesebbet?-kérdeztem tőlük.

-Ááá! Leszarom a szobákat! Mutass!-mondta Austin,és rám nézett.

Levezettem őket a lépcsőn,ki egyenesen a kertbe.

   -Csapasd nekiiiiiiiiiiii!-kiabált Cody,mikor meglátta a medencét.

-Ne vicceljé’,ez most komoly?!-ájuldozott Austin.

     A fiúknak a kertjében minden volt: medencétől,a grillsütőn át,egészen a hintaágyig minden helyet kapott.

    -Víúvíúvíúvíúvíúv! Medencézni akarok! Most!-kiálltott fel Cody,és Austinnal a medence széléhez rohantak.

-Ugye nem ruhástól akartok beleugrani?-néztem kérdőn rájuk.

-Háááááát-kételkedett Austin.

   Majd összenéztek,és egy gyors,és határozott mozdulattal,levették a felsőjüket,és a nadrágjukat is,végül egy szál alsóban beleugrottak a vízbe.

-Úristen!-kiálltottam fel,mikor szinte az össze víz rám jött.

-Nem jössz be?-nézett rám Cody.

-Felmegyek,és átöltözök fürdőrucira…Azután visszajövök-mutogattam a kezemmel,hogy mit fogok csinálni.

-Jó,de ne sokáig legyél távol!-kiabált utánam Cody.

-Miért?-fordultam vissza az ajtóból.

-Azért,mert ha 10 percen belül nem érsz vissza megerőszakolom Austint!-üvöltött,és elkezdtek bunyózni Austinnal.

Felszaladtam,és átöltöztem,majd visszamentem hozzájuk.

   -Óóóóóó…Direkt ilyen fürdőruhát vettél fel?-kérdezte Austin.

-Hogy amíg melletted ülünk,addig rádizguljunk?-folytatta Cody.

-Na pattogjatok le rólam,csávók-mondtam,majd bemásztam melléjük.

Regina

    -Megbocsátasz?-nézett rám kérdően Kendall.

-Igen,megbocsátok Kendall. De szerintem tartsunk most mosolyszünetet-nyögtem ki.

-Miért?-esett kétségbe.

-Ne miattad. Miattam. Össze vagyok zavarodva,és amíg ez nem tisztázódik le bennem,addig én…-de nem tudtam befejezni a  mondatomat,mert Kendall felállt.

-Miért? Nincs szükség mosolyszünetre..Volt elég,nem gondolod?-mondta,majd szenvedélyesen megcsókolt.

Felkapott,majd a szobája felé vitt.

   Elfogott a dejavu érzés…Bementünk a szobába,lerakott az ágyra,becsukta az ajtót,majd ismét felém jött.

-Akarod?-kérdezte tőlem.

Nem válaszoltam.

-Utoljára kérdezem…Ne húzd az agyamat..

      Odahajoltam hozzá,majd megcsókoltam.

De ekkor hirtelen valaki benyitott a szobába.

-Ööööööö….Bocs.Megzavartam valamit?-Zayn volt az.

-Hát.. Ja-válaszolt Kendall.

-Mit szeretnél?-álltam fel.

-Petra…Akar veled beszélni-nyomta a kezembe a készüléket.

Petra

    Nagyban lazultunk a medencében,beszélgettünk meg minden,mikor megcsörrent a telefonom.

-Na,az üzletasszonyt már keresik!-fakadt ki Cody,mire én kimásztam a medencéből,és felvettem a telefonomat.

-Haló?-szóltam bele.

-Petra,gond van-hallottam Zayn hangját.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Regi,és Kendall,úgy fél perce mentek be Kendall szobájába. Petra.. Én félek-mondta Zayn.

-És mit tudok,ezzel kezdeni?

-Csak egy óceán választ el minket! Találd ki!

-Hé.Aust!-kiabáltam oda neki.-Akarsz beszélni Regivel Skyepon?-kérdeztem tőle.

-Hát..Ja.. Mikor?-pirult el.

-Zayn sínen vagyunk. Mikor beszéljenek?-suttogtam a  telefonba.

-Mimimimi? Lemaradtam.

-Regi beszél Austinnal. Mondjuk,úgy éjfélkor,jó?-kérdeztem tőle.

-Figyu..Nálunk 7 óra van. Milyen éjfélről beszélsz?

-Bocs,bazd nálunk tizenegy van.  Akkor nyolckor.

-Oké. Addig is,add Regit.

-Menjek be?-kérdezte.

-Igen!

Zayn bement,hallottam néhány mondatot,majd Regi vette át a mobilt.

   -Mit szeretnél?

-Mit szólnál hozzá,ha beszélhetnél Austinnal?-vigyorogtam teli pofával.

-Tényleg?! Mikoooooooor?-kezdett el ujjongani.

-Nyolckor.

-Úristen! Akkor gyorsan rendbe szedem magam. Skyepon?

-Igen,de nyugi van.

-Oké. Imádlak,majd hívlak,sziiiiiiiiiiiiaaaaaaaaaaaaa!-mondta,majd letette.

Fél perc múlva,ismét hívott Zayn.

-Siker?-kérdezte.

-Ahha. De legközelebb nincs ilyen. Regi a barátnőm,és ha ő Kendallel boldog,akkor nem állok közéjük. Most is csak Austin kedvéért mentem bele.

-Megértettem-válaszolt,majd letettük.

      Eközben Cody és Austin kikászálódtak  a medencéből.

Felmentem a szobába,és megkerestem a világoszöld laptopomat. Ekkor szembesültem vele,hogy nincs itt a webkamerám. Egyből a telefonomért nyúltam,és tárcsáztam Zaynt.

-Mi a gondod?-sóhajtott fel.

-Nincs webkamerám.

-Oh. No problem,no problem. Menj be a szobámba,és…

-Várj-mondtam,majd átsétáltam az ő szobájába.-Igen?

-Az asztalom fiókjában…

-Zayn,baszod 14.000 fiókod van! Melyikben?

-Asszem…Bal oldalon alulról a harmadikban-magyarázta.

Kinyitottam a fiókot.

    -Zayn,itt csak rengeteg fénykép van-tájékoztattam.

-Jaa…Igen. Én őrzöm a közös élményeinket. Akkor nézd meg felette.

Kinyitottam azt is.

-Itt 3 doboz van.

-A kékbe lesz,és a Microsoft-os kamerát vedd ki belőle.

Megtaláltam,kivettem,majd kislisszoltam a szobából.

    -Köszi.

-Semmiség. Amúgy haza ne merj költözni,mert élve megnyúzlak,ha hazaértünk.

-Nem tudom,hogy mi legyen.

-Én igen. Szépen visszajössz a következő géppel,ami Seattelbe jön.

-Nem megyek vissza.

-Akor,viszont ne költözz el,nyugodtan maradhatsz. A két haveroddal együtt.

-Zayní,édes vagy,de nem. Egyenlőre hazaköltözök. Vagyis viszek haza dolgokat…

-Ahogy érzed. Amúgy lassan 30 készen vagy már?

-Még el sem kezdtem.

-Akkor most lerakjuk,és majd még beszélünk.

-Úgylegyen.

-Ámen-mondta,és kinyomta.

    Felröhögtem,amikor Cody „vágtatott” be a szobába.

-Készen van a mesterművem-huzogatta a bal szemöldökét.

Ekkor Austin lépdelt be a szobába.

-Oooh.. „Csókkirálynak hívják a háta mögött…”-kezdtem el énekelni.

-Na,azért nem kell túlzásokba esni-nevetett.

    „Előkészültünk” a nagy Skyepoláshoz,és otthagytuk Austint, 23:50-kor.

-Hmm..A szerelem illatta-mondta Cody,mikor átmentünk Harry szobájába.

-Az ááám-mosolyogtam felé.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Louis hívott.

Harry

    Bekopogtam Carloshoz. Először azt hittem,hogy még alszik,de nem. Az ágyában üldögélt,és a tabletjét nyomkodta.

-Bejöhetek?-kérdeztem.

Carlos felpillantott,és összehúzta magát.

-Ha nem versz meg-mondta bizonytalanul.

    Leültem az ágya szélére. Akkor pillantottam meg az arcán éktelenkedő lila foltot.

-Először is bocsánatot,kérek,hogy megütöttelek.

-Elfogadva a bocsánatkérés-mosolygott.

-Másodszor pedig szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot,mint férfi a férfival.

-Petra a mindened, tudom. Már százszor megbántam,hogy akkor éjszaka bepiáltam.

-Ne. Ennek így kellett történnie. És jól fogalmaztál,a MINDENEM.

-Jó,ezt ne nyálazzuk tovább. Én megbántam,hogy smároltam vele.

-Én pedig megbántam,hogy megütöttelek.

-Szent  a béke?-nyújtott kezet.

-Igen-ráztunk kezet.-Amúgy mit csinálsz?

-Nézegetem a képeinket. Amikor együtt aludunk. Nagyon közvetlen lány.

  Megmutatott néhány képet.
    -És tényleg…-nevettem.

Lassan kezd minden letisztázódni.

    -Holnap felhívjuk Petrát?-kérdezte Carlos.

-Vagy még,ma próba után?-kérdeztem vissza.

-Felőlem-rántotta meg a vállát.

Kimentem a konyhába,és elkezdtem reggelit csinálni magamnak.

Regina

     Kiszáguldottam Kendall szobájába,és átmentem Zaynébe,hogy tanácsokat kérjek.

-Ha itt lenne Petra sokkal könnyebb lenne! Milyen legyen a hajam,a  sminkem? Segííítst!-téptem a ruháját.

-Szerintem engedd ki  a hajadat,és ne rakj fel sminket. Így vagy a  legszebb-ölelt meg.

-Jajj,tudod,hogy mennyire szeretlek?-pusziltam meg.

-Igen-válaszolt egyszerűen.

Elkészültem.

  Leültem a laptop elé,és vártam Austint. Kereken 8 óra,és Austin videohívást kezdeményez…

Következő rész 16 szavazat,és 15 komment után.

És egy-két kérdés,amire választ várok. (kommentben)
-Vajon Petra felveszi Harry/Carlos hívását?
-Mi lesz Regi,és Austin között?

27./2.-Szép lassan minden rendeződik..Asszem...

Sziasztok!

Az előző rész,nem aratott (?),inkább nem mindenhol aratott túl nagy sikert. Remélem ez jobban tetszik. Ezt a szappanoperás vonalat képviseli,de már nem olyan,mint az előző.

Amint látjátok desinget még mindig nem cseréltem,de rajta vagyok az ügyön. Mivel „visszaestünk” komment ügyileg,ezért megint elkezdjük a lépegetést.

Nem húzom tovább az idegeiteket,jó olvasást! :))

Petra

     -Itt maradsz?-nézett rám Harry,közben a kezem felé nyúlt.

-Nem,Harry nem maradok itt. Elmegyek. Neked is ezt kéne csinálni. Szia-mondtam neki sírva.

Harry elment,én pedig vártam a repülőmre.

Ám nem sokáig volt „nyugtom”. Niall jött oda hozzám.

   -Kérlek ne menj el! Nagyon szeretlek! Ne hagyj egyedül!-ölelt meg.

-Nem leszel egyedül-pusziltam meg.

-De…Egyedül leszek. Nélküled. Csak miattam…Maradj-erősködött.

-Drágaságom. Csak miattad maradnék itt,de tudom,hogy a többiek nem szeretnek. Hazajöttök,és találkozunk,jó?-bújtam oda hozzá.

- Tudom,hogy nem akarsz elenni! Ne kéresd magadat!-suttogta a fülembe.

-És milyen jól tudod! És azt is tudod,hogy amit egyszer elhatározok…

-Azt végig is csinálod! Tudom! De ezt nem szabad.

-Mindennap felhívlak,ígérem. De most mennem kell!-pusziltam meg a nyakát.

-Szia. Szeretlek!-ölelt meg.

-Én is téged-mondtam,majd elindultam a repülő felé.

     Könnyes szemmel felszálltam a repülőre,majd elindultam haza.

*Később*

   Leszállt a gép. A „friss” Londoni levegő már hiányzott.

Otthon mindenki örömmel fogadott. Anya,csak kétszázmilliószor kérdezte meg,hogy miért jöttem ilyen korán haza,de mindig találtam kibúvót.

    Már este tíz óra volt. Mikor mindenki elaludt,elmentem a fiúk londoni házába. Még régen,Harrytől kaptam kulcsot hozzá. Felbaktattam a lépcsőn,és egyenesen Harry szobájába mentem. A szekrényben ott voltak a ruháim,a polcon a közös emlékeink. A falon pedig ott lógott a „Forever” keretbe tett közös képünk.

    Elkezdtem összepakolni a cuccaimat,de a sok emlék magával ragadott. Lefeküdtem az ágyra,és álomba sírtam magam.

Regina

      Elment. El se hiszem. Harryt egész nap nem lehetett kirángatni a szobájából. Otthon mindenki döbbenten fogadta a rossz hírt.

A nap nagy része alvással telt. Legalábbis én aludtam.

     -Harry!!!!-hallottam Louis kiabálását.

Kirohantam a szobából,és megláttam a göndörkét. Meztelenül. Részegen.

  -Segíts Regi!-szólt nekem Lou.

Megráztam a fejemet. Louis észbekapott,hogy miért nem megyek,és hívta Niallt. Betámogatták Harryt a szobába.

   -Véget kell vetni a drámának!-sétált oda mellém Zayn.

-Ahogy mondod-sóhajtottam. Ekkor jutott eszembe,hogy Petra még nem hívott.

Villámgyorsan a telefonomért szaladtam.

-Én is akarom hallani!-kiabált utánam Zayn.

-Vigyük be Harryhez-tanácsoltam.

   Elmagyaráztuk neki,hogy ne kiabáljon,és ne is szólaljon meg,mert Petra úgy tudja,hogy csak velem beszél.

-Mi  a faszomat akarsz,hajnali négykor?-hallottam álmos hangját.

-Csak,azt akartam tudni,hogy jól vagy-e még. Mivel nem hívtál.

-Ja,bocsi,jól vagyok.

-Hol vagy most?

-Átjöttem a fiúkhoz összepakolni.

-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-kiáltott fel Niall.

-Csezd meg,te is ott vagy?-kérdezte Petra.

-Igen,bébí. Hiányzol.

-Nekem is hiányoztok.

Ekkor láttam,hogy Harry,mintha kijózanodott volna.

   -Nyugi,husi. Összepakolok,és hazaköltözöm Anyáékhoz-tájékoztatott minket Petra.

     Mivelhogy,pár hónapja mind a ketten átköltöztünk a  fiúkhoz.

-Nem mehetsz el!-kiabált Harry.

Ekkor Petra kinyomta a hívást.

  -Ezt elintézted balfék!-szóltam rá. Majd miután láttam,hogy nagyon rosszul esett neki az egész,megöleltem.

-Hiányzol-mondta Harry maga elé.

Mi ketten Zaynnel kijöttünk,és leültünk  a nappaliba beszélgetni.

    -Ez nagyon komoly már-jegyezte meg.

-Zayn,már 33 átrágtuk ezt a dolgot. És igen komoly…

-Csáóóó-jött oda hozzánk Kendall.

Odahajolt hozzám,meg akart csókolni,de én csak egy puszit adtam neki.

   -Jól van elég lesz már-mondta nekem flegmán.

-Miből lesz elég?-kérdeztem vissza.

-A titkolózásból..Ki ez az Austin,és mióta kavartok?-nézett rám.

-Ezt ne most beszéljük meg. És nem kavarok vele. Ő az exem-világosítottam fel.

-Még jobb-forgatta a szemeit Kendall.

-Egyébként kitől tudod,hogy beszéltem vele?-néztem rá.

     -Logantől. Mert a barátok összetartanak. Tudtam,hogy te sem vagy különb Petránál!

-Na,őt ebből hagyjuk ki!-kezdtem el vitatkozni vele.

-Nem,nem hagyom ki! Nézd mit művelt!-mondta,majd körbemutatott a kezével.

Egyre többen jöttek a vita helyszínére.

   -Hagyd őt ki belőle!-állt oda az ajtóba Harry.

-Na,bazdmeg pont te mondod. Akit megcsaltak. Jó,én nem szólok bele,csak szeressétek őt. De ez az Austin. Hol van most?

-Nem mindegy az neked?-néztem rá.

-Egyedül maradtál-jött oda mögém Harry.

-Menjetek a picsába!-mondta Kendall,majd berohant  a szobájába.

-Ebből komolyan filmet lehetne írni!-lépett be a nappaliba Carlos is.

Vettem egy mély levegőt,és ledőltem a kanapéra.

   -Amúgy ki ez Austin?-nézett felém Carlos.

-Az exem. És pár napja vele álmodtam,és felhívtam őt. Logan meg gondolom hallotta. Amúgy most Londonban vannak,és miattunk utaztak ki.

-Utaztak?!-kérdezte Harry.

-Ja..Igen. Austin és Cody-világosítottam fel őket.

-És ő..Vagyis ez a Cody…Meg Petra…?-Harry szemei megint megteltek könnyekkel.

-Jártak-zártam rövidre a témát.

Harry némán bólogatott.

Petra

   A hajnali négy órási ébresztő nem volt éppen a legjobb,de meg kellett békélnem vele.

   Kimásztam Harry ágyából,megfürödtem,majd megint folytattam a pakolást.

     Hét óra körül megcsörrent a mobilom. Anya volt az. Tájékoztattam őt,hogy hol vagyok,majd mondta,hogy Austin,és Cody nyolcra itt lesznek. Anya felajánlotta nekik,hogy lakhatnak nálunk,ezért jó lenne hazamennem.

Az első bőröndöt telepakoltam,szépen hazahúztam,majd vártam a két idiótát.

Regina

   Éjfélig ment,ez a huza-vona,majd mindenki nyugovóra tért. Én Harryvel aludtam,mert ő volt az egyetlen,aki most megértett. Vagyis úgy éreztem.

    -Szerinted még szeret engem?-kérdezte,miközben ágyaztunk.

-Biztosan szeret-mondtam,habár nem voltam teljesen biztos.-De ismered. Nagyon makacs,és te eléggé megbántottad. Nem mondom,hogy nem hibás,mert részegre leitta magát,és Carlossal kavart,de most csitulnia kell a kedélyeknek.

-Értelek. Ölelést?-bújt hozzám.

  Egyre jobban kezdetem érteni,hogy Petrának miért jött be a fiú.

Úristen neem! Regi,ezt most hagyd abba!

Petra

   A repülőtéren várakoztam rájuk. Eléggé nagy volt rajtam a nyomás,mert 4 éve nem láttam őket,és Codyval MSN-en szakítottunk,miután rájöttünk,hogy nem működik a távkapcsolat. Ujjaimmal idegesen doboltam, a szememmel őket kerestem. Majd megpillantottam két,számomra ismerős fazont. Ezek ők lennének? Nem hiszem el.

De ők is felismertek engem,és elkezdtek integetni.

    Amikor 4 éve „otthagytuk” őket,nem így néztek ki. És jó értelemben mondom. A gyerekes arcot,felváltotta a borosta, még nőttek vagy  2 métert,és igen,jól néztek ki.

   -Hellószia-jött felém Austin.

-Ááááááááááááááááááááá! Sziaa!-ugrottam a nyakukba.

-Szia Petra-adott puszit Cody.

-Hogy megnőttél!-mondta nevetve Austin.

-Mintha ti nem! Hova tűnt a kisgyerekes hang? És mi ez a borosta kérem szépen?-kérdeztem viccesen.

Felvilágosítottak a pubertás kor dolgairól,majd elindultunk a kocsi felé.

  -Tyűhaa! Te vezetni is megtanultál?-ámulkodott Cody.

-Nem akarok kérkedni. De igen meg!-nevettem.

-A lófaszt nem akarsz kérkedni! Saját kocsi?-folytatta Austin.

-Az-böktem ki. Berakták a bőröndjeiket,és már indultunk is hazafelé.-Na,az a helyzet van,hogy… Van ugye  a vendégszobánk,ahol egy francia ágy van,és van még egy pótágy az én szobámba. Nos,nemtom,hogy akarjátok felosztani,de mire hazaérünk döntsétek el,hogy ki hol alszik!-tájékoztattam őket.

-Ehhe. Ezt szerintem kérdés nélkül eldöntöttük-húzta fel a szemöldökét Austin.

-Menj a faszomba,teeee-kezdetek el verekedni hátul.

Ekkor befordultam a feljáróra,és leparkoltam.

   -Azt nem mondtad,hogy a reptér mellett laktok!-mondta Cody.

- Ja bocs,és egy luxusházban!-javított ki őt Austin.

-Ez nem luxusház,és igen a külvárosban lakunk. Problem?!-nevettem.

Becipekedtünk,”berendezkedtek”,és már 13.00 óra volt.

   -Elmegyünk városnézésre?-kérdezte ebéd után Austin.

-Majd holnap,csávó. Mára jobb ötletem van-mosolyogtam.

-Szerzel nekünk k*rvákat?-nézett rám Cody.

-Nem-mondtam határozottan.

-Akkor?!-kérdezte ijedten Austin.

-Nem árulom el. Jöttök,vagy jöttök?!-kezdtem el őket terelgetni az ajtó irányába.

-Menjünk…-mondta bizonytalanul Cody.

Egy kávézóhoz mentünk először.

    -Mit kértek?-néztem feléjük.

Elmondták a „kéréseiket”,majd kimentünk a kinti asztalokhoz.

-Figyu,én bementem WC-re-mutatta Austin.

-Oké….-válaszoltam.

Láttam rajta,hogy ennek semmi köze nem lesz a WC-nek,de menjen.

       -Petra!-szólalt meg Cody.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle viccesen.

-Tudod a szakítás..Izé.. Felejtsük el jó?

-Okés-mosolyogtam felé.

-Nagyon régen volt már,és egyébként is…

-Értem Codyer-pöcköltem meg a kezét.- Barátok?

-A legjobbak-mosolygott,majd megölelt.

-Naaa…Csak ne előttem!-jött vissza Austin.-Újra együtt?

Erre megráztuk a fejünket.

-Hát akkor jól gondoltam-jegyezte meg magának.

    Amúgy Cody aludt velem,és Austin a vendégszobába. De az pont egy ajtónyira volt tőlünk,és közös erkélyünk is volt.

-Lehet egy kérdésem?-kortyolt bele a kávéjába Cody.

-Igen?

-Te szereted a One Directiont,hogy tele van velük a szobád? Vagyis a közös képeitekkel.

-Hehehehe. Kicsit komplikáltabb a dolog.

-Na mesélj!-könyökölt Austin.

-Az úgy volt,hogy másfél éve ismerkedtünk meg velük. Amúgy arról a  turnéról jöttem most haza,ahova minket is meghívtak.

-Valakinek bejött az élet!-bólogatott Cody.

-Azám! És gondolom a göndörkével kavarsz-mondta zavartan Austin.

-Miből gondoltad?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ahh..Tudod férfi megérzés. Amúgy nem. Csak azért,mert láttunk egy újságot,aminek te meg az a gyerek volt a címlapján.

-Ja,és valami ilyen dolog,hogy „Hol van Petra?”-folytatta Cody.

-Igen,és a csaj hasonlított rád,meg a nevetek is egyezett…De hát akkor nem hiába-tűnődött el Austin.

-Óóó..Igen. Nem mellesleg Harrynek hívják-mosolyogtam feléjük.

-És szabad tudnom,hogy min vesztetek össze?-nézett rám Cody.

-Majd egy csendesebb helyen elmondom-válaszoltam.

Ekkor két kéz tarakta  el a  szememet.

   -Hiszel a szerelemre első látásban?-kérdezte valaki. A hangja ismerős volt…

Regina

    A reggeli napfény játszadozott az arcomon,mikor felkeltem. Mellettem Harry aludt,édesen. Tegnap este sokáig beszélgettünk. Szegény fiú nagyon ki van. Ahogy én is.

   -Bááááááááá-hallottam Harry rekedtes hangját. Kinyitotta a szemét,és rám nézett.

-Jól aludtál?-mosolyogtam.

-Nem annyira.Hiányzik. Nagyon hiányzik.. Beszélek Carlossal…Jó?-kérdezte álmos hangján.

-Beszélhetsz,ha segítesz előtte nekem-dőltem vissza az ágyba.

-Ja..Ezzel az Austinos üggyel kapcsolatban?

-Ahha…

-Szerintem hívd fel P…P…

-Petrát-segítettem.

-Igen,és valahogy érjétek el,hogy kiszedjétek a csákóból a  véleményét rólad.

-Szóval hívjam fel?-kérdeztem vissza,

-Igen. De kérdezd meg tőle,hogy nagyon haragszik-e még rám… Mert én meg tudom neki bocsátani,ha „lefeküdt” Carlossal. Tényleg-esküdözött Harry.

-Megkérdezem bébibogyó-kezdtem el én is becézgetni őt.

    Megöleltük egymást,majd mindenki ment a maga dolgára.

Vagyis én a  nappaliba mentem,ahol Kendall terpeszkedett a kanapén.

-Reggelt-köszönt nekem.

-Szia Kendall-mosolyogtam.

    -Figyelj…Én bocsánatot kérek muci a tegnapi miatt. Petráért is,miattad is,Austin miatt is. Megbocsátasz?-nézett rám kérdőn.

A következő rész 14 szavazat,és 15 komment után.  Véleményeteket várom.  :$