42. fejezet-Ana....

Sziasztok!

Hát újabb résszel jelentkezek. J Nem nagyon van időm írni,de szakítok időt rátok. ♥ Na,fogalmazás ötös. :D  Nem húzom tovább a dolgot,itt a folytatás. Jó olvasást! J

De előtte,még ja,és igen. A díjaim:

Szeretném nagyon megköszönni a díjat Viktória Horan – nak,köszönöm,hogy gondoltál rám. J ♥


•Hogyan gondolsz az olvasóidra? Nagyon szeretem őket.♥ Láv♥ :D
•Kaptál már negatív véleményt? Ha igen, hogyan reagáltál? Igen a másik blogomhoz. Elolvastam. Igazából fikázó vélemény volt,arra pedig nem nagyon adok. ;)
•Előre meg szoktad tervezni a részeket? Fejben mindig meg van tervezve,meg egy két részlet a telefonomban van benne. De ilyen „pakkal megyek mindenhova”,ilyen nincs. J
 •Mit csinálnál, ha valaki egyszer felhívna, hogy szeretné nyomtatott kiadásban látni a blogod? Sikítanék,utána vennék egy levegőt,és tovább sikítanék. :D De amúgy nagyon örülnék neki. J
•Mi jár a fejedben, amikor az olvasók azt írják neked, hogy szeretnének úgy írni, mint te? Ilyen még nem volt,csak ilyesmi. Hogy én vagyok a második kedvenc írójuk Leiner Laura után.♥ És ez azóta is hatalmas megtiszteltetés. J ♥

A másik díjat Dreamer♥ - nek szeretném megköszönni. ♥

Hány éves vagy? 15 leszek májusban. J
Van példaképed? Ha igen ki(k) az(ok)? Harry,abszolút a példaképem. Ja,és Anya.♥ J
Csalódtál már olyan emberben, aki nagyon közel áll hozzád? (barát, akár családtag is) Nem emlékszek rá. Szerintem nem.
Van valamilyen háziállatod? Nincs. Tartok néhány 1D-s posztert itthon,az elég állat? :D
Mióta vagy Directioner? Egy éve. :’) ♥
Mit szeretsz a legjobban a blogolásban? Hogy kikapcsol. Ebbe az álomvilágba mindig elvonulhatok. J
Mi a legnagyobb álmod/vágyad? London♥ J
Mi volt életed legkínosabb pillanata?  Sok volt. xd :D
Van olyan titkod, amit rajtad kívül senki sem tud? Van. J
Milyen zenét hallgatsz írás közben? Ami éppen jön.  Vegyesen szeretem a zenéket,mert tulajdonképpen ez (is) inspirál. J
Kedvenc zenecsatorna? (Music Channel, Viva stb.) Zene jöhet minden mennyiségben,szóval nincs kedvencem. J

Regina

   Mélyet sóhajtottam,majd próbáltam szavakat kipréselni a torkomon,de annyira ideges lettem,hogy nem tudtam mit csinálni.
- Vedd fel te – rántottam meg a  vállamat. Harry erősen rám nézett,és próbált valamit sugallani a tekintetével.
- Hülye vagy? Nem vagyunk túl jó viszonyban  - emlékeztetett. Ja,hogy jaaa.
- Louis? – néztem rá csillogó szemmel.

- Adjad – vette át Harrytől,a még mindig (!) csörgő telefonomat. – Regi telefonja,Lou vagyok -  mondta Louis. Elkezdtem neki mutogatni,hogy hangosítsa ki. Louis gyorsan kihangosította,és így elcsíphettük a  válasz második részét.
- Regi? – kérdezte Kendall.
Erőteljesen elkezdtem rázni a fejemet.
- Nincs itt – kamuzott Lou.
- Áhá. És miért van nálad a telefonja? – értetlenkedett. Gyorsan mutattam Louisnak,hogy „improvizálj”.
- Öööö… Izé.. Bent van a vízben – találta ki Louis a világ leghihetetlenebb hazugságát.
- A vízben? Miért a parton vagytok? Nem fúj a szél? – jöttek Kendall keresztkérdései.
- Iiáiiáiáiáiáiáiáiáiááiáiái. Shhhhhhhh… Flup-fluhp – mondta (?????) Harry.  Először azt hittem,hogy rosszul lett.
- Megyek,Kendall – röhögött fel Louis. – Majd mondom Reginek,hogy kerested.
- Mondd neki,hogy majd én hívom – rakta le Kendall.
- Majd hív – nyomta át a kezembe a készüléket.
- Nem mondod? – kérdeztem hitetlenül.
- Harry jól vagy? Mi volt ez a szörnyűség? – nevetett fel Lou.
- Delfin,szél,hullámok – sorolta Harry. – Hogy olyan legyen,mintha a tengerparton lennénk.
- Ez hülye – röhögtem én is fel.
- Totálisan – veregette vállba Louis Harryt.
- Nem voltam jó? – kérdezte cinikusan Harry.
- Részvétem Petrának – sóhajtottam.
- Ez burkolt célzás – suttogta Lou.
- Húzzatok a francba FILMEZNI – „sértődött” be Harry.
Nyilván röhögés volt a  vége a jelenetnek.

    Louval lementünk a kertbe focizni. Én régebben rengeteget fociztam. Van egy videó a két éves szülinapomról,ahol a cuki piros pöttyös labdát rúgom. Jó a vidi maga,NO COMMENT,de tény,hogy őrült nagy fociguru voltam.
   Szóval. Homok,napsütés(ami szárítja a hajamat),két kapu,egy focilabda, Louis félmeztelenül (muszáj volt megjegyezni),és én fürdőruha felsőben,meg nadrágban.
- Tízes a meccs,a vesztes lóg egy lábmasszással a nyertesnek – mondta ki Lou a játék tétjét.
- Muhahahahahahahahahhaa – első reakció. – Oké,úgy is kikapsz.
Elkezdtünk játszani. 

      - Louis,nézd! – mutattam az égre.
- Mi? – fordult el Louis. Nyilván,ez egy ősrégi trükk,de úgy látszik bejön. Belőttem a gólt.
- Haha! 1-0 – közöltem diadalittasan.
- Nem ér! Csaltál! – rúgott  a homokban egyet Lou.
- Ne hisztizz! – nevettem fel.
- De nem vagy igazságos! – toporzékolt.
- Hülye vagy Lou – röhögtem fel.
   Miután megbékélt (rosszabb,mint egy négyéves), folytattuk. 1-0,2-0,3-0,3-1,3-2,3-3,3-4,4-4,4-5,4-6,4-7. Mikor már éreztem,hogy vesztésre állok,hirtelen megálltam.
- Lou,te erősebb vagy! – közöltem a magától értetődő tényt.
- Tudom. De te belementél. Nincs visszaút – mondta Lou.
   Ekkor hirtelen erőből belerúgtam a labdába,és eltaláltam. A gyenge pontját. Louis összeesett,és elkezdett forogni körbe-körbe a földön.

- Még akartam volna gyereket. Már mindegy – nyöszörgött.
- Ha előbb szólsz ….– hajoltam le hozzá. – Mutasd! – röhögtem fel,mire Louis is fájdalmasan felnevetett.
- HÁH! – pattant fel hirtelen,és…és… berúgta a labdát. 4-8. Francba.
- Nem ééééér! – bokszoltam bele a vállába.
- Dedededeededeeeeede – ugrált Louis.
Amíg,így gyerekesen veszekedtünk,addig eleredt az eső.
- Ne máááár – húztam el a számat.
- Én nyertem!  Gyere masszírozni – tapsolt Louis.

- De nem!
- De!
- Nem!
- De! – ááá,nem vagyunk gyerekesek.

    Végül felmentünk a szobánkba.
- Hé,Liam – nyitottam ki a szobaajtót. – Mit csinálsz?
- Anyáékkal beszélek – nézett fel Liam.
- Akkor nem zavarunk – csuktam vissza az ajtót. Liam arca gondterheltnek tűnt,és nem is mondott rá semmit.
- Megyünk az én szobámba – húzott maga után Louis.
Beléptünk a rózsaszín szobába,Louis hátradőlt az ágyon,és az ölembe rakta a lábait.
- Csak neked béjbe – „dobott” egy puszit.
- Kösz – sziszegtem,majd elkezdtem masszírozni Lou lábait.
- Csináld bébi – röhögött fel Louis.
- Idióta – csikiztem meg a talpát.
A bensőséges lábmasszás után,átmentem a szobánkba,és hagytam,hogy Lou mást is fárasszon.
Liam,még mindig a szüleivel beszélt,ezért leültem a földre,és a telefonomat nézegettem. Négy nemfogadott hívás Kendalltől. L Visszahívtam. Egyébként mondta,hogy majd ő hív,de kíváncsi voltam.
- Mit szeretnél? – szóltam bele köszönés nélkül.
- Szia,neked is. Anyáék New York-ba lesznek 3 nap múlva,és anya kérte,hogy hadd találkozhasson veled.
- Mondtad neki,hogy már nem járunk?
- Igen,de azt,is,hogy attól még jóban maradtunk.
Khm. Ez  nem egészen így van.
- Jó,oké. Akkor New York-ban találkozó anyádékkal?
- Kösz. Harry,és Petra is jön – tette hozzá.
- Jó,oké. Ezt akartad?
- Nem. Ezt most tudtam csak meg. Igazából csak azért hívtalak,hogy hogy vagy.
- De kedves – mondtam ironikusan. – Jól vagyok.
- Hallottam,hogy sírtál.
- Kendall,nézd a lányok 99%- a sír,ha faképnél hagyja,valaki akit szeret. De mennem kell,mert azokkal töltöm az időt,akik nem koptattak le. Szia – tettem le,meg sem várva,hogy válaszoljon.
- Regiii – jött be a szobába Lou. – Elrabollak – közölte.
- Miért? – nevettem fel.
- Itt van Dave,és kérdezi,hogy nem megyünk-e el vele meg a csajával palacsintázni,vagy meikzni.
- Juj,itt a ribi,aki ellopta az exemet? – kérdeztem kíváncsian.
- Van egy sármos Louisod helyette – lökött meg a vállával.- Liam,elvittem – szólt Liamnak. Mi vagyok,én autó?
- Petráék jönnek? – kérdeztem,miközben lementünk a lépcsőn.

- Asszem’ – mondta Louis.


Petra

- Majd kereslek – mondta Carlos,és elindultunk Harryvel.
Kérdőn néztem rá,ő viszont nem szólt semmit,csak levezetett a lépcsőn,és az ajtó felé terelt.
- Helloka – köszönt David.
- Mi folyik itt? – néztem körbe. Ott volt Regi,Lou,Dave,meg Hazza.
- Bemutat a barátnőjének – mondta „édesen” Regi.
- Anastaziaval kibékültetek? – kérdeztem.
- Ja – zárta rövidre a témát Dave.
   Út közben megtudtam,hogy mivel mi vagyunk a közelebbi barátai,ezért bemutat minket neki. Mi Regivel látásból már ismerjük,Louis kíváncsian várja az „új nőő”-t,Harryt,meg nem tudom. Ez volt az ami a legjobban kiborított. Féltékeny lennék? Ah,nem.
A homokos tengerparton sétáltunk,Dave házába.
- Nos,itt lennénk – nyitotta ki az ajtót. – Izé,inkább kihívom. Ann! – kiabált a lánynak.
   Az ajtón kilépett,egy alacsony,szőke hajú,műkörmös,napszemcsis lány egy rövid szoknyában volt,meg egy kivágott felsőben. Hangyának éreztem magam mellette.

Louis kulturáltan csorgatta a nyálát,Regi olyan „megöllek,te ribi” arccal nézett rá,Harry…… Tök közömbösen. Legalábbis az arcán nem látszott semmi. Na jó,azért ha pasi lennék,egy ilyen csaj után én is megfordulnék. Ez hülye megállapítás volt.
- Petra,Ana – mutatott be David minket egymásnak.
- Örülök – eresztett el Ana,egy fogkrémreklámba illő mosolyt.
- Én is – mosolyogtam vissza rá.
- Regi,Ana – haladt tovább David.
- Szép név – vigyorgott Ana.
- Kössz – mondta hűvösen Regi.
- Louis,Ana.
- A One Direction – ből?? – kezdett el vékony hangon sipákolni a lány.
- Khm.. Igen –mondta Lou.
- És végül…  - mondta tovább Dave. – Harry,Ana.

- Te vagy a kedvencem! – tört ki örömujjongásban Ana.
3 másodpercig tartott amíg mondta,közben 525365325 megölöm-elmélet született a fejemben.
- Szeretnél képet? – kérdezte Harry. (!!!!!)
- Úúúú.. igen! – tartotta oda Ana a csilli-villi telefonját.
Kiszámoltam kb. 5 cm lehetett a fejük között. Ááááá,nem kapott el az ideg.
- Na,akkor mondom a programot! – tapsolt kettőt Dave. – Palacsintázást terveztem.
- Oké – vágtuk rá egyszerre Regivel.
- Felőlem – mosolygott Lou.
- Imádom a palacsintát! Te is Harry? – fordult a csaj (!!!!) Harry felé.
- Szeretem – mosolygott Harry.
   Elindultunk. Gyalog mentünk a házak mögött. Dave,és a kis barátnője elöl,utánuk Regi meg Lou,és végül mi Harryvel. Úgy fél méter lehetett közöttünk. Wow. Ma nagyon megy a matek.
Dave és Ana kézen fogva,Louis átdobta a kezeit Regi vállán,és úgy mentek. Mi meg Harryvel tök messze egymástól. L Ajj.
Vagy a homokot néztem,vagy a lányt. Nem hasonlítok rá. Kicsit sem. Önbizalom… valahol a pincébe keressétek.
Nem tudom mennyit mentünk,mikor felnéztem már tök idegen volt a táj.
    A szemem sarkából Harrynre néztem,aki észrevette,hogy figyelem őt. Kezét kinyújtotta elém,amolyan „állj meg” stílusban. Kérdőn néztem rá,Harry meg huncutul elmosolyodott:
- Ugye milyen rossz érzés? – kérdezte,és igazából ki sem mondta,hogy mire gondolt,tudtam.
- Eléggé – húztam el a számat.
- Jó csaj – mondta Harry,és a távolba meredt.
- Látom  - sóhajtottam.
- De ezer ilyen van. Minden sarkon találok egyet – nevetett fel Harry.
Ekkor megcsillant a remény a szememben,és elfojtott mosollyal néztem rá:
- De attól jó csaj,igaz?
Harry felnevetett,majd a kezét nyújtotta felém:
- Ne menjünk úgy,mint az idegenek - akarta volna ujjait az enyémre zárni.
- Válaszolj Harry! – ráztam meg a mutatóujjamat.
- Jó csaj. Így egál?
- Nem. Én jó csaj vagyok? – néztem rá.
- Szerinted? – kérdezett vissza.
- Nem tudom – ráztam a fejemet.
- Idióta vagy – ölelt magához.
- Féltékeny – javítottam ki.
- Aha – emelte fel Harry a fejemet,és megcsókolt. J
- Fiatalok! – hallottuk Lou hangját. – Jöttök,vagy „smárolunk  a tengerparton” délutánt tartotok?
- Ííííííí… Ő a barátnőd? – hallottuk Ana sipákolós hangját.
- Ja – nevetett enyhe gúnnyal a csaj arcába Regi.
- Megyünk – mondta Harry,de még előtte egy gyors puszit adott a számra.
Utánuk futottunk – jócskán lemaradtunk - ,majd diadalittas mosollyal néztem körbe a többieken. Hát Ana,ezt én nyertem. J
Louis a szemeit forgatta,Regi és Dave elégedetten mosolygott,Ana meg… ki volt akadva.
Huuhuhhuuhhuhuuuu J.
  Odaértünk a palacsintázóba (Ana megnyugodott),és leültünk. 4 perc után vették fel a rendelésünket,és addig 8 rajongó jött oda.
- Ez így nem kóser – rázta a fejét Louis. – Menjünk valamerre.
A valamerre az a tengerpart volt,otthon. 26 db palacsintával tértünk vissza,és kezdtünk el enni.

Elbeszélgettünk a megismerkedésekről (ki-kit-hogyan-hol-mikor-miért),majd lejött Niall. (Részletkérdés,de megjegyzem,hogy egy nagy tál kaja volt nála.)
- Mizujság fiatalok? – ült le mellénk.
- Semmi. Dumálunk – mondta Lou.
- Ááááááá… Te vagy Niall! Úristen! – visított fel Ana.
- Öööööö,igen,Niall vagyok – túrt bele zavartan a hajába Niall.
- Kérhetek egy fényképet? – tolta a kamerát Niall arcába.
- Persze – nyelte le a falatot Niall.
Mikor a kis szőkének mindenkivel (akit látott),volt képe,és kibeszélgettük magunkat,megszólalt:
- Dave,én léptem,majd beszélünk,oki?  - forgatta a kezében a telefonját.
- Jó,én még maradok – mondta Dave,majd egy nem túl diszkrét csókkal (khm..) búcsúztak el.
- Már elment,mosolyoghattok is – közölte David,mikor Ana messzebb járt.
- Utálom – jelentette ki „szolidan” Regi.
- Amúgy ez ki? – kérdezte Niall.
- A csaja – mutatott Louis Davere.
- Menő – piszkálta a villával a tányér szélét Niall.
- Holnap,ráérsz? – fordult Harry (!!) Dave felé.
- Aha. Ann utazik el,reggel kidobom a repülőtérre,aztán szabad vagyok.
- Hova megy a lelkem? – tettem a szívemre a kezemet.
- Németországba,haza – felelt Dave.
- Király. Holnap nincs kedvetek valami ütőshöz? Mondjuk délután. Grillezés,meccs a homokban,fürdés – sorolta Harry.
- Pacsit,tesó! – emelte fel a kezét Louis.
Ezek szerint tetszik neki (?). J
- Én benne vagyok – mondta Dave.
- Csak ha a lányok főznek – kezdette el alkudozni Niall.
- Bikiniben – tette hozzá Harry.
  Regivel egymásra néztünk,amolyan „akkor nem esztek” arckifejezéssel,majd mielőtt el tudtuk volna utasítani eme remek ajánlatot Lou hozzátette:
- Megfűzzük Carlost,meg Zaynt,hogy segítsenek. Vagy megfőzzük. Haha - nevetett fel a asaját poénján.
- Oké – mondtuk egyszerre.
   Bementünk a házba közölni a holnapi programot. Mivel már kis híján besötétedett,nem mentünk vissza. Elköszöntünk Davetől,és amíg a fiúk egyeztettek,addig felmentem fürdeni.
Fürdés után Harry fogadott széles vigyorral az ágyban.
- Ana vagyok – dobtam át a hajamat a vállam felett.
- Akkor ne gyere ide – állt fel az ágyról Harry.
    Megfogtam a csuklóját,és elkezdtünk „verekedni”. És én nyertem. J Harryt ledöntöttem az ágyra,én meg rá feküdtem.

- Menj el fürdeni. Büdös vagy – nevettem fel.
- Kapd be a tudodmimet – fordított át.
- Neeeem. Kapok puszit? – hajoltam felé.
- Fürdés után – állt fel,és kiment a szobából. Pech,hogy mind a két fürdőszoba foglalt volt.

Regina

- Főzünk ,wazze? – jött velem szembe Carlos a lépcsőn.
Felnevettem,és bólintottam.
- Grillezünk!  - tanácsoltam.
- Ja,én is meg akarok sülni – mondta Carlos.
- Milyen krillekről van szó? – sétált oda James.
- Süket vagy haver. Grillezésről beszélünk – oltotta be Carlos.
- Jó,tudom. Amúgy  a holnapról van szó?
- Jaaa – bólintottam.

James oda-volt meg vissza az ötlettől,Carlos meg csak azt hangoztatta,hogy meleg lesz.
- Álljál be a fagyasztóba éjszaka,és akkor nem lesz meleged – Regina tanácsadás. J

- Kösz – biccentett Carlos.
Ezután a meghitt beszélgetés után felmentem a szobánkba,ahol Liam feküdt az ágyon.
- Mesélj nekem,apa – feküdtem le mellé.
Liam felém fordult,és szorosan átölelt.
- Később – suttogta. – Itt maradsz?
- Persze – öleltem vissza.