43. fejezet-Barátok♥♥

Sziasztok! J


Újabb évmilliók után,ismét itt az új rész. Lehet,hogy fontolóra veszem az írást,mert így nem túl sok értelme van. Alig kapok visszajelzést,és nem is tudok sűrűn részt hozni. Azért az első évadot befejezem,a másodikkal nem tudom,hogy mi lesz. L

Jó olvasást!
@Petra14

Ui.: A "J" betűkkel ne foglalkozzatok,azokat nem én írom oda. Egyszerűen,csak kicsit zakkant a Blogger. :D Majd elmúlik. Vaaagy,nem.

Regina

    Utálom,ha Liam szomorú. Szerintem nem sok rosszabb dolog van nála. Egy meleg nyári estén,a házban az ágyon feküdve,az egyik legjobb barátodat ölelgeted,mert össze van törve.
Mélyen elmerülve  a gondolataimban,az üvegajtón át kinézve bámultam a naplementét. Milyen kis idilli ez a dolog. Világmegváltó gondolataimat az ajtókopogás törte meg.
   - Gyere! – kiabáltam,és a csendben a hangom fülsüketítőnek hallatszott. Zayn lépett be.
- Itt vagyok,haver – mondta Liamnak,és leült az ágy szélére. Zayn,a második személy,aki tud Liam mostani lelki világáról.
- A szüleid? – kérdeztem halkan.
- Nem,Danielle  - válaszolt Liam helyett Zayn. Éreztem.
- Mi történt? – néztem fürkészően Zaynre.
- Dan,hivatalosan is kimondta,hogy Codyval jár – közölte tömören.
- Neeeee – jött ki az első reakció a számon. – Dan,tenne ilyet? – képzeletem magam elé,a lányt. Kedves,vidám,mindig mosolygó,aki úgy vigyázott Liamra,mint a legdrágább kincsre.
- Nem tudom,hogy volt képes erre – rázta a fejét Zayn.
- Én sem.
- Dannek volt egy másik oldala – kezdett bele a mesélésbe Liam. – A vidám lány,aki egy idő után nem bírta a népszerűséget,és befordult. Múltkor is volt ilyen,amikor távol voltam,és általában szokott ilyen lenni,hiszen két hónap az rengeteg idő. Legutóbb kisírta magát a Skype-on,de most úgy látszik tovább lépett. Közölte,hogy nagyon kevés időt töltünk együtt,ez a távkapcsolat,csak duma,hogy működni fog. Úgy beszélt velem,mint egy idegennel. Felajánlotta,hogy lehetünk barátok,de elutasítottam. Én ezek után nem tudnék a barátja lenni – zárta le a monológot.
- És mi lesz? – kérdeztem,mert nem volt minden teljesen tiszta.
- Mi lenne? Ő Londonban van,majd én is ott leszek. Cody,és Austin agglegénylakásban élnek,Dan pedig tőlük nem messze.
- Állj. Cod,és Aust, külön házba költöztek?
- Ja.
- Agglegény lakás?
- Nincsenek csajok – mondta Liam.
- Hát,érdekesek.
- Nem is izgatnak. Danielle legyen boldog,és a többi nem érdekel. De,ha az a disznó,darabokra töri a szívét,nem tudom,hogy mit csinálok vele – ült fel Liam.
- Nyugi haver. Szétverjük őket – szólalt meg Zayn.
- A verekedés nem old meg semmit – mondta ki Liam a jól ismert mondatot. És ez be is bizonyosodott  a két hónap alatt.
Zayn sóhajtott egyet.
- Lépek fürdeni – állt fel Liam.
Zaynnel összenéztünk,és a biztonság kedvéért követtük a szemünkkel Liamot.

- Te jól vagy? – kérdezte Zayn. Igen,nekem is feltűnt,hogy az elmúlt hetekben,nem igazán kerestük egymás társaságát.
- Megvagyok – túrtam bele idegesen a hajamban. – De voltam már jobban is – tettem hozzá.
- Jaj,Királylány – mondta Zayn,az „egyedi nevemet” (amit tőle kaptam,és csak ő használja).
Megigazított a haját,hogy tényleg „Zanyes” legyen,majd közelebb jött,és megölelt.
- Emlékszek,amikor jöttünk… - kezdett el nosztalgiázni.
- Na kire kellett várni? – nevettem fel.
- Nem tudom,nem ismerem – nevetett fel Zayn is. – Arra emlékszem,hogy leszálltunk a repülőről,és fájt a seggem.
- Milyen szép pillanat – meredtem a távolba.
- Igaz? – engedett el a fiú.
- Igaz – mosolyogtam.
   A barátságunk mostanában kicsit alább maradt,a „londoni” barátságunkhoz képest. Mi lett volna,ha nem lesz turné? Összejövünk? Lehet. Mi lett volna,hogyha nem hoznak magukkal a turnéra? Találkozok Austinnal,és BUMM? Lehet. De valamiért így alakult. A lényeg,hogy az amerikai levegőben valami más van. Van benne valami plusz,ami,nem olyan,mint Angliában. Naa,akkor Regi,gyerünk beszélj a levegőről? Páratartalom?
- Min gondolkozol ennyire? – nézett rám (kicsit se hülyén) Zayn.
- A levegő… Más,mint Angliában.
- Ja,kisebb a páratartalom – bólintott Zayn.
- Én átvitt értelemben gondoltam,te hülye – löktem meg a vállát.
- Ja,akkor az lányos dolog – legyintett.
  Pár másodperces néma csendünket,a folyosóról beszűrődő üvöltés, (?) sikítás, (?) kiabálás (?), - a lényeg,hogy hangos volt – törte meg.


Petra

   Harry lelépett (volna) fürödni,ha nem lett volna mind két fürdő foglalt.
 - Na mizu?  - kérdeztem,mikor visszajött.
- Valaki humoros – mondta cinikusan Harry.
- Humor Harold barátnője vagyok – sütöttem el a világ „legjobb” poénját.
- Hm. Humor Harold örül neki – mondta,majd odahajolt hozzám. – Ezért jár a puszi – suttogta.
- Jaj,meséljek több viccet? – hajoltam közel hozzá.
- Inkább ne – csókolt meg.
- Azt mondtad,hogy puszi jár – húzódtam el.
- Le vagyok akciózva  – nevetett fel Harry,és hátradőlt.
- Most ágyaztam meg,te idióta! Kellj fel! – kiabáltam rá.
- Ennyit a meghitt,szerelmes pillanatainkról. Néha nem tudom eldönteni,hogy ki a fiú,és ki a lány.
- Harry,mondjuk ezt meg lehet állapítani elég könnyen. Biosz – kocogtattam meg a homlokát.
- Nem értek hozzá – röhögött fel.
- Jaa,pont teee – pusziltam meg az arcát.
- Harry szabad a fürdő – nyitott be Logan.
- Oké – állt fel Harry.
   Miután kiment pár percig néztem ki a fejemből,majd egy újabb kopogtatásra kaptam fel a fejemet.
- Csá,viszlek – mondta Louis.
- Hova megyünk? – kérdeztem,de közben már félig kitolt a szobából.
- Itt a párom! – kiabált Louis.
- Petra?! Ez nem ééér! – tette csípőre a kezét Carlos.
- Mi lesz? – néztem körbe.
- Versenyzünk – közölte nyugodtan Carlos.
- Mit kell csinálnom?
– Louis visz a hátán,és lemérjük,hogy ki tudott gyorsabban körbefutni a házban – vázolta fel Carlos.
- Aha. És neked ki a párod?
- Niall Horan – lépett elő Niall egy tál kajával.
- Ez izgii lesz – dörzsöltem össze a tenyeremet.
A folyosó végéről indul,le a lépcsőn,és ki a tengerig.
- Rajta! – mondta Carlos,én pedig felpattantam Lou hátára. Aki elkezdett rohanni,szóval kis híján leestem.
  - LOUIS A LÁBAAAAAAAAAAM! – sikítottam,miközben egyre közelebb éreztem magam a  földhöz.
- Kapaszkodj fel! – lihegett Lou,miközben elértünk a lépcsőhöz.
- Auu! – sziszegtem,miközben Louis vonszolt lefelé a lépcsőn.
- Bírd! – szuszogott nagyokat.
   Óvatosan megkerestem az egyensúlyomat,amit fél úton elhagytunk,és próbáltam fent maradni Lou hátán. Kiértünk a  kertbe. Azt hittem,hogy már nem lesz semmi. Jaj,Petra te milyen naiv vagy!
 Természetesen futott Louis,mint az állat (amúgy fogalmam sincs,hogy mi a fogadás tétje),és futott,és futott,majd egyszer csak egy „vigyázz”-t kiáltott.
A vigyázz az nekem szólt,de először nem esett le. De  pár másodperc múlva igen. Louis akkora hévvel futott,hogy nem tudott megállni a tenger szélén,és teljesen belegázolt. Mivel én már fürödtem,és nem szándékoztam még egyszer letusolni,lábaimat amilyen fentre csak tudtam felhúztam,és egészen picire összegömbölyödtem Louis hátán.
- 2:48 – olvasta fel Carlos a stopperről.
- Huh.. – zihált Louis. – Leraklak – szólt nekem.
- Meg ne próbáld! Nem fürdök még egyszer! – kiabáltam rá.
- Carlos? – hátrált ki a  vízből Louis,hogy Carlos át tudjon venni.
- Neem,köszi,én még cipelni fogom Niallt.
- Akkor Niall – haladt tovább Louis.
Niall (aki ugyebár nem fog futni),készségesen átvett Louistól,és maga elé tartott. Mint egy esküvőn.
- Meddig kell fognom? – kérdezte nagyjából hét másodperc után Niall.
- Várj… egy… kicsit… - fújtatott Lou. – Felhívom Harryt,hogy jöjjön le a barátnőjéért.
- Niall nem tud felvinni? – értetlenkedtem. – Vagy legalább az ajtóig.
- Nem,mert mi lentről indulunk – mondta Carlos. – Mi húztuk a rövidebbet.
- Ez van – nézett rá Louis. – Amúgy meg az úgy viccesebb lesz – kapta gyorsan elő a mobilját a zsebéből.
- Csá Harry. Megfürödtél? Remek. Akkor lejössz a barátnődért? Hogy,hogy hova? A parton vagyunk. Áh,csak verseny volt,de hosszú sztori. Gyere le érte. Oké – tette le. – Fél perc,és itt van.
Ez valóban így volt,Harry szinte futva jött a partra.
- Na,vagyok – támaszkodott a térdeire.
- Majd mondjátok el ,hogy mennyivel nyertünk – „szálltam át” Niall kezéből Harryhez.
- Nem ti fogtok nyerni! – bökött felénk Carlos.
- Jajajajajaajjajaajaaa – mondta Lou.
- Mi van?! – értetlenkedett Harry.
- Majd elmesélem – mosolyogtam felé.
- Oké. Jó éjt – hagytuk ott őket.
- Sziasztok! – köszöntek el. Sehol egy perverz beszólás,semmi? Úúú,csak nem felnőttek?  J
Harry a küszöbnél letett,majd felmentünk.  Elmeséltem neki a sztorit,amin nagyon röhögött. Majd olyan éjfél,fél egy körül,lefeküdtünk aludni.

Regina

   Tehát Petráék voltak. Mondjuk,ki mások? J No comment. Megvártuk,amíg visszaér Liam a fürdésből,és még beszélgettünk. Lehetőleg nem hoztuk szóba Dannielle-t,Angliát,és az összes Dannel kapcsolatos dolgot. Ja,érdekes volt.
   Három körül,már nagyon álmos voltam,és én ledőltem,mondtam a  fiúknak,hogy még nyugodtan beszélgessenek. Ezért ébredtünk reggel hárman az ágyban. J

   Lementünk kajálni,ahol Carlos,és Louis vitatkozott valamin.
- Mondom,hogy átállítottad a stoppert! –szólt Carlos.
- Dehogy állítottam át! Hogy tudtam volna átállítani? – kérdezte Lou.
- Előbb elindítottad,mint,ahogy mi elindultunk! – fogalmazott (?) Carlos.
- Carlos hülye vagy! Nem bírod elfogadni,hogy vesztettetek!
- Már egy ideje nyomják,jó reggelt – köszöntött Petra.
- Min vitatkoznak? – néztem kicsit hülyén (de indokoltan hülyén) Petrára.
- Tegnapi verseny. Kiabáltam,nem hallottad?
- Jaa,hogy az verseny volt! – csaptam a homlokomra. – Oké,és mi volt a lényeg?
- Hogy ki fut körbe rövidebb idő alatt a házban – magyarázta Petra. – Niall - Carlos,Petra- Louis.
- Nincs több kérdésem – ültem le mellé. Akkor amúgy már feltűnt,hogy Harryvel közelebb ülnek egymáshoz,de én,mint khm.. jó kislány nem szóltam semmit.
- Kérsz? – nyújtott felém Logan egy pogit.
- Aha – vettem el tőle.
- Gombás – mondta még mellékesen. Kösz,utálom a gombát. Bevetettem a tíz pontos bájvigyoromat,és próbáltam úgy tenni,mintha nem hatna meg.

- Hé Carlos – szakítottam felébe őket. – Kérsz pogit?
- Ha gombás,akkor nem. Már kétszer volt nálam – rázta meg a fejét. Ja,hogy senki sem akarja megenni. Már vágom.
Letettem az asztalra,és kerestem valami mást.
- Fiúk nincs valami kaja,amibe mondjuk… nincs hús? – néztem körbe a választékon.
- Deeee.. Itt a gombás! – lóbálta a kezében Logan az említett darabot.
Mindenki felnevetett.
- Újrafogalmazom. Nincs olyan kaja,amiben nincs hús,és nem gombás?
- Elfelezzük? – kérdezte Petra.
- Mit? – huppantam vissza mellé.
- Salis töltelék van benne – mutatta felém – a,hogy is fogalmazzak – nem túl gusztusos darabot.
- Sose voltam válogatós – rántottam meg a vállamat,és elfeleztük.

  Megreggeliztünk. Liam azonnal indult vissza a szobájába,és őt követte Zayn is.
- Mehetünk mááár? – pörgetett egy kocsi kulcsot az ujján James.
 - Hova mentek? -  kérdeztem. Már rájöttem,hogy kár volt megkérdeznem,mert hirtelen mindenki egyszerre kezdte el mondani,hogy miért mennek.
- KUSS! – üvöltött fel erélyesen Louis. – Kaját vesznek – tájékoztatott. Oh,értem.

Petra

    Reggeli után felmentünk a szobába.
- Ki fogja ma egész délelőtt a városban szívni? – kérdeztem Harryt,aki közben a bőröndjében turkált.
- Hehehe. A viccek vicce – „bókolt” Harry. – Ez jó lesz? – húzott elő hirtelen egy pólót  a bőröndből.
- Attól függ,hogy mit veszel fel hozzá – tűnődtem. – Vedd fel a feszülős nacidat. Tudod a farmert – tanácsoltam.
- Hmm.. feszülős mi? – lépkedett közelebb.
- Khm.. igen. Előnyösebb helyeken feszül – nevettem fel.
- Előnyösebb… na Petra tanul azért dolgokat tőlünk,jól van -  térdelt az ágy szélére.
- Ezek csak az ösztöneim voltak – legyintettem.
- Persze,hogy az ösztöneid. Erre mit mondanak az ösztöneid? – vette le (!!!!!asdfghjfljdfsdkjf!!!!) a felsőjét. Próbáltam levakarni a vigyort a képemről (színjátszós is voltam,gyerekjáték),és komolyan rá néztem.
- Semmit. Hidegen hagy,hogy itt félmeztelenül parádézol nekem – játszottam.
- Látnád magadat – dobta el a levett felsőt.
Jó,kis híján már kivoltam,de nem akartam mutatni.
- Nálam ez nem működik,cicafiú.
- Huhuhuhuhuhuhuhhuuhuhuhuuhuhuh. Cicafiú? – akadt fent Harry szemöldöke.
- Cicafiú – pusziltam meg gyorsan az orrát,és felálltam.
Harry utánam kapott,és maga felé fordított:
- Esetleg kandúr – ráncolta össze a homlokát.
- Esetleg. Kicsi vagy még a „kandúrozásra”.
- Azt hiszed? – húzott az ölébe.
- Nem,tudom Harry – hajoltam hozzá egészen közel.
- Majd meglátjuk – csókolt meg.
Na,egy pöppet eltértünk az eredeti témától. Mondjuk,annyira nem bántam. J

- Khm… Izé.. Harry megyünk – lépett be valaki a szobába. Mikor jött be?
 Megfordultam,és Logan volt az. Úúúh. Szegény Loagn. Már másodszorra kell "átélnie" ezt.
- Öltözök,két perc – engedett el gyorsan Harry,és kikapta a fezsülős farmert ( J ),meg a felsőt,felkapta,és kész is volt.
- A hajad – szóltam utána.
- Nesze – túrt bele jobbról-balról egy kicsit. – Kész.
- Remek – álltam fel,hogy utána mehessek.
- Majd jövünk – adott egy gyors csókot.
- Oké – mosolyogtam.
  Harry kirohant a folyosón ,le a lépcsőn – ha jól hallottam,akkor még bele is rúgott a küszöbbe- ,és kiment.
Én meg átmentem Regiék szobájába.

Regina

   - Mit csináltok itt? – lépett be Petra.
Riadtan Liamre néztem,aki kíváncsi arccal fürkészte Petrát.
- Gyere be – mutatta Liam. Petra törökülésben felült az ágyra. – Lehet egy kérdésem?
- Ha nem jár érte halálbüntetés,akkor lehet – mondta kicsit furcsán Petra.
- Milyen volt járni Codyval? – kérdezte Liam. Oh.
- Jó. Vagyis,Harryvel jobb. Izé.. Mire megy ki ez az egész?
- Elmesélem – sóhajtott Liam. És elmondta.

 - Hűű… Dan tényleg…? – jött ki az első reakció Petra száján.
- Tényleg – bólintott szomorúan Liam.
- Én azt hittem,hogy a szüleid…
- Nem,Dan. De nem mondd senkinek,még Harrynek se!
- Dehogy mondom. Gyere ide – ölelte meg Petra Liamet. Mosolyogva Zanyre néztem,aki szintén mosolygott rám. A baráti összetartás.
- Cody vigyáz majd rá,oké? – kérdezte Petra.
- Oké,vagy nem oké.. Dan legyen boldog – mondta Liam.
- Néha magadra is gondolhatsz – suttogta Petra.
- Néha – emelte ki Liam.
Pár másodperces hatásszünetet Petra szakította meg:
- Délután jöttök le? – váltott témát.
- Aha – bólintottunk szinte egyszerre.
- Jó buli lesz. Liam,nézd a jó oldalát. Mi itt vagyunk neked – mutatott körbe.
És ez így is volt. Amíg a fiúk vissza nem értek,beszélgettünk. Utána gyorsan átöltözünk,és lementünk.

   A zene már üvöltött,a sok félmeztelen fiú látványa pedig hirtelen sokként hatott rám. Idők kérdése,és megszokom.
- Grillvirsliii! – köszönt (?) Carlos.
- Hagymakarikák! – köszönt vissza (? J ) Petra.
- Mit eszünk? – néztem körbe.
- Hááát,ezt – mutatott egy asztalra James. Húst hússal. Ááááá,egy csomag saláta! Van isten.
- Csak nektek – jött oda Louis a salátával.
- Legyél csaj,élj két hónapig kilenc pasival,és egyél minden nap húst hússal – mondtam neki.
- Bocs mester – tette maga elé a kezeit Louis.
- Egyszer elnézzük – kacsintottam.

   Ez volt délután háromkor. Mivel még túúúúúl melegnek találtuk az időt,úgy kb. mindenhez lementünk a strandra fürdeni.
- A sós víz,édes illata – próbált szóviccet alkotni (?) Logan.
- Az már vicc – bólogatott Zayn.
Logan és Zayn elkezdték egymást fröcskölni. A bunyójukat Harry,és David üvöltése szakította félbe.
- Okééé! Ki van benne egy One Direction Vs. Big Time Rush focimeccsbe? – kiabált Dave.
- Hárman vagyunk – kiabált Carlos.
- Zayn nem játszik,és veletek vagyok – mondta Dave.
- De ez nem ééééér! – mondtuk egyszerre Petrával.
- Te a focicsapat kapitány voltál! És játszhattál volna a Chelsea - ba is! – tette csípőre a kezét Petra.
- Apááám. Egy igazi focista – „ájuldozott” Louis.
- Felőlem játszhat Zayn is – mondta kicsit magabiztosabban Carlos. – Úgy is mi nyerünk – ütötte meg David vállát.
- Oké! – néztek egymásra. – Öt a négy ellen – mondta Harry.
- Regi,te vagy a bíró,amúgy – tetet hozzá „mellékesen” Dave.
   De jó. Úgy terveztem,hogy Petrával kiülünk a pálya szélére,egy limonádéval,néha közbeszólunk,de,hogy én legyek a bíró?!
- Petra is –erősködtem.
- Meg az anyád – biccentett „kedvesen” Petra. – Én nem értek a focihoz.
- Ezt alátámasztom – jelentkezett Louis.
- Egyedül nem! – durciztam be.
Ekkor elkezdett az asztalon csörögni Logan telefonja.
- Ki az? – futott oda Logan.
Egy gyors pillantást vettem a készülékre:
- Kendall – mondtam savanyúan.







Számítok a  véleményetekre! J ♥