29./1.-Anglia és Amerika,egy fényévnyi távolságra...

Petra

    -Haló?-vettem fel a telefont.

-Louis vagyok-mondta halkan.

-Tudok olvasni,Tommo-válaszoltam neki flegmán.

-Jó,ne haragudj,hogy nem szóltam hozzád..Csak tudod..-kezdett el magyarázkodni.

   -Hagyd,nem kell a hegyibeszéd. Valamilyen szinten megértelek-válaszoltam.

-Jó. Én csak azt akarom mondani,hogy nagyon szeretlek,és bocsánatot kérek,amiért bunkó voltam veled.

-Én is szeretlek Lou.

-Igazából csak ennyit akartam. Kérlek ne hara…-de nem tudta befejezni a mondatát,mert közbevágtam.

-Hagyjuk. Felejtsük el,oké?-kérdeztem.

-Rendben.-És milyen Londonban?-kérdezte megkönnyebbülten.

-Jó. Most is éppen nálatok vagyunk.

-Ugye nem pakolsz?-csodálkozott.

-De,valami olyasmi. Problem?

-Van problem. Először is,mi az,hogy „vagyunk”? Másodszor is. Akárkivel vagy,ne pakolj,mert akkor én is hazamegyek-fenyegetőzött.

-Jó,nem pakolok. És Codyval meg Austinnal vagyok-tájékoztattam.

-Peeeeeeacceeeeeeeeeeeeeeeee-kiabált Cody,mikor meghallotta a nevét.

-Hehehehee. Tehát vannak más vicces barátaid is rajtunk kívűl-tűnődött el.

-Ugyan már Lou…-ráztam meg a fejemet.

-Jól van lerakom. Szeretlek husssssiiiiiiiiii-mondta.

-Én is téged-raktam le a telefont.

-Naa…Úgy hallom már keresett a pasid. És nyilvánosan felvállalod,hogy velem vagy. Haladunk-állapította meg Cody.

    -Lou nem a pasim.

-Ja,booocs,hogy élek-kezdett el kiabálni.

-Louis csak egy barát-szögeztem le.

-Megértettem-bólintott.

    Lefeküdtünk Harry ágyára,és néztük a plafont.  Ez ilyen általános Cody Petra jelenség.
-Mesélj magadról valamit-hajolt fölém.

-Mintha,most ismerkednénk basszus-tettem a kezemet az arcom elé.

-Én is úgy érzem.

-Tényleg! A középsulit elvégezted?-néztem rá kérdőn.

-Öööö..Ja…-habozott.

-Cooody…

-Elvégeztem,ne fossá’-nevetett fel.

-Jól van na. És hol dolgozol?

-Sehol…Majd ősszel akarok kijönni Londonba,valahova melózni,mert Magyarországon,az esélyek reménytelenek.

-Anyukádnak már mondtad?-néztem felé.

-Igen. Nem lelkesedik az ötlettől..De…Elfogadja.

    És még így özönlöttek a kérdések,majd ismét megcsörrent  a telefonom. De ezúttal Zayn hívott.

Regina

   Remegett a térdem,mint akkor. Nem tudtam,mit köszönjek,mint akkor. Teljesen ledekkoltam,mint akkor.

-Sziia-köszönt Austin.

Se kép,se hang. A gyerek teljesen megváltozott.

-Sziaa?-köszöntem vissza,de inkább ez kérdés volt.

-De megváltoztál…-motyogta halkan.

-Ahogy te is…-válaszoltam,és próbáltam szemügyre venni az illetőt.

     Hát igen. Ez nem az az Austin,akivel anno szakítottam.  Nehezen,de megfejtettem a változás jeleit. Mélyebb hang. Borosta.
-Jól szemügyre vettél?-kérdezte.
-Hááát..Ja.

-Akkor én jövök-mondta,majd belehajolt a kamerába.

De legalább a humora a régi.

   -Oké,készen vagyok-nevetett.

-Milyen…Izé..Hogy vagy?-próbáltam beszélgetést kezdeni.

-Jól,köszi. Te?-kérdezett vissza.

Hát ez fényes lesz. Ilyen „semmi” mondatokkal nem jutunk messzire.

   -Jól vagyok én is-sóhajtoztam.

-Milyen az amerikai turné?

-Izgalmas. Neked milyen volt repülőn ülni?

-Fergeteges. Cody kétszer hányt csak be.

-Hehehehehee-nevettem.

-Elvégezted a középsulit?-érdeklődött.

-Háát persze! Nem tánc szakon,hanem egy sima gimiben,de elvégeztem.

-Az jó.

-Te?-néztem kérdően rá.

-Sulit váltottam,és most egy kézilabda csapatban játszom.

-Az szééép. Csak nem a válogatottban?-tudakoltam,mert a kézilabdáért én is rajongtam,és „otthon” voltam benne.

-Hát, a válogatottban most nem játszok,mert másfél hónapja szalaglazulás volt a jobb kezemben,és kényszerpihenőn vagyok,de jöttem volna az Olimpiára,mint játékos.
-Tehááát….

-Tehát a válogatottban játszok,de mégsem.

-Ahha.zártam le a témát.

Már egy jó fél órája beszéltünk,mikor belekezdtünk a kínos részletekbe.

   -Van barátod?-kérdezte.

-Valami olyasmi-dadogtam.

-Ki az a szerencsés?-mosolygott.

-Hát..Amerikai,és észveszejtően szexi,zöld szeme van…És…-itt megakadtam. Én áradozok Kendallről? Komolyan?

-Szóval bírod őt-következtette le.

-Igen-bólogattam bőszen.

     Neki nincs barátnője,most van túl egy egyéves kapcsolatán. Mesélt az otthoniakról,arról,hogy a kispályán lovas központot építettek,és,hogy teljesen máshogy néz ki a falu,mint amikor eljöttünk onnan.
-Hát ez szomorú-állapítottam meg.
-Az-bólintott.

-Mi ez a zaj?-kérdeztem tőle,mert valami furcsa hangot hallottam a kamera másik feléről.

-Innen jön-állt fel Austin.

Petra

   -Haló Zayn! Mi a gondod?-kérdeztem tőle.
-Nézz már rájuk! Kérlek! Megöl a kíváncsiság!-hadarta.

-Úgyérted Regiékre?-merült fel bennem az ötlet.

-Ja..Mondjuk te Regire nem tom,hogy tudsz ránézni,de…
-Jó Malik,nagyon vicces vagy. 10 perc múlva hívlak. ÉN HÍVLAK-mondtam,majd leraktam a telefont.

    -Jajj,olyan akaratos vagy-húzott vissza Cody az ágyra.
-Sajnálom-mondtam,és megfogtam a kezét. –Gyere velem!-kezdtem el ráncigálni.
-Óóó..Én félek-változtatta el a hangját.
     A gondolat bennem is felmerült,hogy bemegyek hozzájuk,tehát Zaynnel dettó ugyanott jár az eszünk. Elmondtam Codynak a tervet,majd elindultunk.
-Komolyan mondom,hogy te nem vagy százas-sopánkodott,mikor elhagytuk Harry szobáját.
-Figyelj. Ezt már megszokhattad volna-fordultam felé,majd elindultam Niall szobájának az irányába.
-Tehát el mondom még egyszer. Austin Zayn szobájában beszél Regivel,és Zayn meg Niall szobájának van közös szekrény része,ide bemászunk,és hallgatjuk  a beszélgetést. Vili?

-Igenis főnökasszonny!-tisztelgett,majd megszólalt: -Várj,akkor én most bemászok „Niall Horan” szekrényébe?-Niall nevét,viccesen 5 oktávval magasabb hangon mondta.
-Iiigen-válaszoltam neki ugyanolyan hanggal,majd elindultunk.
      Benyitottam a szobába,lábujjhegyen belépkedtünk,és a szekrényhez mentünk.

-Ja,bazdmeg,hogy ez gardrób? Azt hittem,hogy „ILYEN” szekrény-mutogatta a kezével.

-Kussolsz,mert minden áthallatszik,és rosszul hitted-tettem az ujjamat a szájára,és beléptünk a gardróbba.
-És most?-suttogta Cody.
-Muszáj neked MINDENT végigpofázni?-hangsúlyoztam.
-Bocs,hogy élek-tette a kezeit maga elé.
-Szóval kinyitom ezt az ajtót,hogy halljunk valamit,te pedig befogod a csőrödet. Értem?
-Értem-bólintott.
Kinyitottam résnyire az ajtót,és kikukucskáltam.
     -Te hallasz valamit?-kérdezte Cody.
-A te szuszogásodon kívűl semmit-tájékoztattam.
-Az jó-mondta,majd áthajolt felettem,hogy jobban halljon.
      Ekkor viszont meginogott a lábam ,és elveszítettem az egyensúlyomat,ami azt eredményezte,hogy elkezdtünk dőlni.
-Balfasz-suttogta a fülembe,majd szépen kidőltünk a  szekrényből.
Austin felállt,és kérdőn nézett ránk.
     -Az ő ötlete volt-dünnyögte Cody,és lemászott rólam.
-PETRA? CODY?-hallttuk Regi kiabálását.
Cody,gyorsan oldva a kínos csendet,felpattant,és odarohant  a kamerához.
     -Csááááááááááó-kezdett el táncolni.
-Szia,Cody mizu veled?-hallottuk Regi kérdését.
-Áááh.. Semmi-legyintett Cody.

Regina

     Gondoltam,hogy Petráék azok. Éreztem.  Elkezdtünk Codyval beszélgetni,majd szépen kislisszoltak Petrával,és visszaült Austin.
-19 és 20 évesek. Mikor fognak felnőni?-taglalta Austin.
-Ez egy remek kérdés-tártam szét a kezemet,amolyan „fingom-sincs” érzéssel.
-Én megyek,mert próbálni megyünk. Szóval,szia Austin.
-Próbálni? Hajnali kettő óra van!
-Itt délelőtt 10.00. De nincs gáz-nevettem fel.
-Ja,bocs-nevetett Austin is.-Szia.
-Sziiaa-mondtam,majd kiléptem.
    Hátradőltem a székbe,és visszagondoltam az egész jelenetre. Austin már egyátalán nem jön be,mint pasi.
-Kendall!-kiabáltam,és a szobája felé rohantam.


Petra

      -Óóóh. Pacsit!-kiálltott fel Cody,mikor kijöttünk a szobából.
-Pacsizzak azért,mert lebutunk?! Azt a zseni elméletet-vágtam pofát,majd visszamentünk Harry szobájába.
    Az ágyon heverő telefonomra pillantottam 4 nem fogadott hívás. Zayntől.
-Mondtam,hogy visszahívlak-közöltem a fiúval,miután felhívtam.
-Jó,de megölt a kíváncsiság. Mi volt?
-Semmi. Egy BÉNA BALFASZ elszúra-néztem Codyra.
-Ah. Jó,már kiabál Kendallnek….-mondta savanyúan Zayn.
-Törődj bele barna herceg, Regi a szőkékre bukik-világosítottam fel.
-Így lesz.
-Hát akkor jó éjszakát,vagy nappalt..nem tudom mi van nálatok.
-Nektek is-raktuk le.

-Én vagyok a  béna balfasz?-állt fel Cody.
-Igen-válaszoltam neki.-Elmentem fürdeni-mutattam az ajtó irányába,majd egy törölközővel,meg a pizsimmel kisétáltam a szobából.

Harry

Megreggeliztem.
    -Nem várunk a próba végéig-jött ki hozzám Carlos.
-Akkor legalább még egy kicsit várjunk-mondtam Carlosnak.
Összeszedtem a gondolataimat,és 11.00 körül felhívtuk Petrát.
    -Felvette! Felvette-suttogtam Carlosnak.
-Látom.
-Szia Petra-köszöntem bele.
-Szia?-köszönt visza egy férfi hang.
-Mit keres nálad Petra mobilja?-kérdeztem.
-Petra elment fürdeni. Cody vagyok-mutatkozott be.
-Cody?! Csá haver-köszöntem neki.
Petra szavaiból már ismertem őt.
   -Helóó Harry-üdvözölt viccesen.
Carlos megszakította  a társalgásunkat,és a közepébe vágott:
-Tehát Petra fürdik. És mikor végez?

-Honnan tudjam? Fél perce ment el-válaszolt Cody.
-Cody itt hagytam a hajcsattomat-szólt egy ismerős hang a vonal másik végéről.-Az az én telefonom? Ki az Cody?-hallottam a hangjában,hogy nagyon kíváncsi.
-Nem mondom meeg-és szinte láttam,ahogy Cody feláll,és elkezd szaladni a mobillal.

Cody

Megállatam. Petra elkezdett  ugrálni a telefonért.
-Add már ide,köcsög-mondta majd belerugott erőből az érzékeny pontomba.
-A kurv….-hallatszott elhaló kiabálásom.-Itt van. És imádkozz,hogy még szaporódó képes vagyok-adtam át neki a készüléket.
-Kösz-mondta,majd kikapta a kezemből.
-HARREH?!-kiálltott fel Petra.




Sziasztok!

Igen,tudom,hogy örihari lesz,amiatt,hogy éveket kellett az új részre várni. Egyszerűen nem volt ihletem. Remélem azért olvasható volt. Kövessetek Twitteren (@LadyBirdStory @Petra__14),és ne felejtsetek kommentet írni/szavazni. J Jelenleg Austin vezet 9-6-ra Cody ellen.
Új rész 16 komment/13 szavazat után. J