27./2.-Szép lassan minden rendeződik..Asszem...

Sziasztok!

Az előző rész,nem aratott (?),inkább nem mindenhol aratott túl nagy sikert. Remélem ez jobban tetszik. Ezt a szappanoperás vonalat képviseli,de már nem olyan,mint az előző.

Amint látjátok desinget még mindig nem cseréltem,de rajta vagyok az ügyön. Mivel „visszaestünk” komment ügyileg,ezért megint elkezdjük a lépegetést.

Nem húzom tovább az idegeiteket,jó olvasást! :))

Petra

     -Itt maradsz?-nézett rám Harry,közben a kezem felé nyúlt.

-Nem,Harry nem maradok itt. Elmegyek. Neked is ezt kéne csinálni. Szia-mondtam neki sírva.

Harry elment,én pedig vártam a repülőmre.

Ám nem sokáig volt „nyugtom”. Niall jött oda hozzám.

   -Kérlek ne menj el! Nagyon szeretlek! Ne hagyj egyedül!-ölelt meg.

-Nem leszel egyedül-pusziltam meg.

-De…Egyedül leszek. Nélküled. Csak miattam…Maradj-erősködött.

-Drágaságom. Csak miattad maradnék itt,de tudom,hogy a többiek nem szeretnek. Hazajöttök,és találkozunk,jó?-bújtam oda hozzá.

- Tudom,hogy nem akarsz elenni! Ne kéresd magadat!-suttogta a fülembe.

-És milyen jól tudod! És azt is tudod,hogy amit egyszer elhatározok…

-Azt végig is csinálod! Tudom! De ezt nem szabad.

-Mindennap felhívlak,ígérem. De most mennem kell!-pusziltam meg a nyakát.

-Szia. Szeretlek!-ölelt meg.

-Én is téged-mondtam,majd elindultam a repülő felé.

     Könnyes szemmel felszálltam a repülőre,majd elindultam haza.

*Később*

   Leszállt a gép. A „friss” Londoni levegő már hiányzott.

Otthon mindenki örömmel fogadott. Anya,csak kétszázmilliószor kérdezte meg,hogy miért jöttem ilyen korán haza,de mindig találtam kibúvót.

    Már este tíz óra volt. Mikor mindenki elaludt,elmentem a fiúk londoni házába. Még régen,Harrytől kaptam kulcsot hozzá. Felbaktattam a lépcsőn,és egyenesen Harry szobájába mentem. A szekrényben ott voltak a ruháim,a polcon a közös emlékeink. A falon pedig ott lógott a „Forever” keretbe tett közös képünk.

    Elkezdtem összepakolni a cuccaimat,de a sok emlék magával ragadott. Lefeküdtem az ágyra,és álomba sírtam magam.

Regina

      Elment. El se hiszem. Harryt egész nap nem lehetett kirángatni a szobájából. Otthon mindenki döbbenten fogadta a rossz hírt.

A nap nagy része alvással telt. Legalábbis én aludtam.

     -Harry!!!!-hallottam Louis kiabálását.

Kirohantam a szobából,és megláttam a göndörkét. Meztelenül. Részegen.

  -Segíts Regi!-szólt nekem Lou.

Megráztam a fejemet. Louis észbekapott,hogy miért nem megyek,és hívta Niallt. Betámogatták Harryt a szobába.

   -Véget kell vetni a drámának!-sétált oda mellém Zayn.

-Ahogy mondod-sóhajtottam. Ekkor jutott eszembe,hogy Petra még nem hívott.

Villámgyorsan a telefonomért szaladtam.

-Én is akarom hallani!-kiabált utánam Zayn.

-Vigyük be Harryhez-tanácsoltam.

   Elmagyaráztuk neki,hogy ne kiabáljon,és ne is szólaljon meg,mert Petra úgy tudja,hogy csak velem beszél.

-Mi  a faszomat akarsz,hajnali négykor?-hallottam álmos hangját.

-Csak,azt akartam tudni,hogy jól vagy-e még. Mivel nem hívtál.

-Ja,bocsi,jól vagyok.

-Hol vagy most?

-Átjöttem a fiúkhoz összepakolni.

-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-kiáltott fel Niall.

-Csezd meg,te is ott vagy?-kérdezte Petra.

-Igen,bébí. Hiányzol.

-Nekem is hiányoztok.

Ekkor láttam,hogy Harry,mintha kijózanodott volna.

   -Nyugi,husi. Összepakolok,és hazaköltözöm Anyáékhoz-tájékoztatott minket Petra.

     Mivelhogy,pár hónapja mind a ketten átköltöztünk a  fiúkhoz.

-Nem mehetsz el!-kiabált Harry.

Ekkor Petra kinyomta a hívást.

  -Ezt elintézted balfék!-szóltam rá. Majd miután láttam,hogy nagyon rosszul esett neki az egész,megöleltem.

-Hiányzol-mondta Harry maga elé.

Mi ketten Zaynnel kijöttünk,és leültünk  a nappaliba beszélgetni.

    -Ez nagyon komoly már-jegyezte meg.

-Zayn,már 33 átrágtuk ezt a dolgot. És igen komoly…

-Csáóóó-jött oda hozzánk Kendall.

Odahajolt hozzám,meg akart csókolni,de én csak egy puszit adtam neki.

   -Jól van elég lesz már-mondta nekem flegmán.

-Miből lesz elég?-kérdeztem vissza.

-A titkolózásból..Ki ez az Austin,és mióta kavartok?-nézett rám.

-Ezt ne most beszéljük meg. És nem kavarok vele. Ő az exem-világosítottam fel.

-Még jobb-forgatta a szemeit Kendall.

-Egyébként kitől tudod,hogy beszéltem vele?-néztem rá.

     -Logantől. Mert a barátok összetartanak. Tudtam,hogy te sem vagy különb Petránál!

-Na,őt ebből hagyjuk ki!-kezdtem el vitatkozni vele.

-Nem,nem hagyom ki! Nézd mit művelt!-mondta,majd körbemutatott a kezével.

Egyre többen jöttek a vita helyszínére.

   -Hagyd őt ki belőle!-állt oda az ajtóba Harry.

-Na,bazdmeg pont te mondod. Akit megcsaltak. Jó,én nem szólok bele,csak szeressétek őt. De ez az Austin. Hol van most?

-Nem mindegy az neked?-néztem rá.

-Egyedül maradtál-jött oda mögém Harry.

-Menjetek a picsába!-mondta Kendall,majd berohant  a szobájába.

-Ebből komolyan filmet lehetne írni!-lépett be a nappaliba Carlos is.

Vettem egy mély levegőt,és ledőltem a kanapéra.

   -Amúgy ki ez Austin?-nézett felém Carlos.

-Az exem. És pár napja vele álmodtam,és felhívtam őt. Logan meg gondolom hallotta. Amúgy most Londonban vannak,és miattunk utaztak ki.

-Utaztak?!-kérdezte Harry.

-Ja..Igen. Austin és Cody-világosítottam fel őket.

-És ő..Vagyis ez a Cody…Meg Petra…?-Harry szemei megint megteltek könnyekkel.

-Jártak-zártam rövidre a témát.

Harry némán bólogatott.

Petra

   A hajnali négy órási ébresztő nem volt éppen a legjobb,de meg kellett békélnem vele.

   Kimásztam Harry ágyából,megfürödtem,majd megint folytattam a pakolást.

     Hét óra körül megcsörrent a mobilom. Anya volt az. Tájékoztattam őt,hogy hol vagyok,majd mondta,hogy Austin,és Cody nyolcra itt lesznek. Anya felajánlotta nekik,hogy lakhatnak nálunk,ezért jó lenne hazamennem.

Az első bőröndöt telepakoltam,szépen hazahúztam,majd vártam a két idiótát.

Regina

   Éjfélig ment,ez a huza-vona,majd mindenki nyugovóra tért. Én Harryvel aludtam,mert ő volt az egyetlen,aki most megértett. Vagyis úgy éreztem.

    -Szerinted még szeret engem?-kérdezte,miközben ágyaztunk.

-Biztosan szeret-mondtam,habár nem voltam teljesen biztos.-De ismered. Nagyon makacs,és te eléggé megbántottad. Nem mondom,hogy nem hibás,mert részegre leitta magát,és Carlossal kavart,de most csitulnia kell a kedélyeknek.

-Értelek. Ölelést?-bújt hozzám.

  Egyre jobban kezdetem érteni,hogy Petrának miért jött be a fiú.

Úristen neem! Regi,ezt most hagyd abba!

Petra

   A repülőtéren várakoztam rájuk. Eléggé nagy volt rajtam a nyomás,mert 4 éve nem láttam őket,és Codyval MSN-en szakítottunk,miután rájöttünk,hogy nem működik a távkapcsolat. Ujjaimmal idegesen doboltam, a szememmel őket kerestem. Majd megpillantottam két,számomra ismerős fazont. Ezek ők lennének? Nem hiszem el.

De ők is felismertek engem,és elkezdtek integetni.

    Amikor 4 éve „otthagytuk” őket,nem így néztek ki. És jó értelemben mondom. A gyerekes arcot,felváltotta a borosta, még nőttek vagy  2 métert,és igen,jól néztek ki.

   -Hellószia-jött felém Austin.

-Ááááááááááááááááááááá! Sziaa!-ugrottam a nyakukba.

-Szia Petra-adott puszit Cody.

-Hogy megnőttél!-mondta nevetve Austin.

-Mintha ti nem! Hova tűnt a kisgyerekes hang? És mi ez a borosta kérem szépen?-kérdeztem viccesen.

Felvilágosítottak a pubertás kor dolgairól,majd elindultunk a kocsi felé.

  -Tyűhaa! Te vezetni is megtanultál?-ámulkodott Cody.

-Nem akarok kérkedni. De igen meg!-nevettem.

-A lófaszt nem akarsz kérkedni! Saját kocsi?-folytatta Austin.

-Az-böktem ki. Berakták a bőröndjeiket,és már indultunk is hazafelé.-Na,az a helyzet van,hogy… Van ugye  a vendégszobánk,ahol egy francia ágy van,és van még egy pótágy az én szobámba. Nos,nemtom,hogy akarjátok felosztani,de mire hazaérünk döntsétek el,hogy ki hol alszik!-tájékoztattam őket.

-Ehhe. Ezt szerintem kérdés nélkül eldöntöttük-húzta fel a szemöldökét Austin.

-Menj a faszomba,teeee-kezdetek el verekedni hátul.

Ekkor befordultam a feljáróra,és leparkoltam.

   -Azt nem mondtad,hogy a reptér mellett laktok!-mondta Cody.

- Ja bocs,és egy luxusházban!-javított ki őt Austin.

-Ez nem luxusház,és igen a külvárosban lakunk. Problem?!-nevettem.

Becipekedtünk,”berendezkedtek”,és már 13.00 óra volt.

   -Elmegyünk városnézésre?-kérdezte ebéd után Austin.

-Majd holnap,csávó. Mára jobb ötletem van-mosolyogtam.

-Szerzel nekünk k*rvákat?-nézett rám Cody.

-Nem-mondtam határozottan.

-Akkor?!-kérdezte ijedten Austin.

-Nem árulom el. Jöttök,vagy jöttök?!-kezdtem el őket terelgetni az ajtó irányába.

-Menjünk…-mondta bizonytalanul Cody.

Egy kávézóhoz mentünk először.

    -Mit kértek?-néztem feléjük.

Elmondták a „kéréseiket”,majd kimentünk a kinti asztalokhoz.

-Figyu,én bementem WC-re-mutatta Austin.

-Oké….-válaszoltam.

Láttam rajta,hogy ennek semmi köze nem lesz a WC-nek,de menjen.

       -Petra!-szólalt meg Cody.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle viccesen.

-Tudod a szakítás..Izé.. Felejtsük el jó?

-Okés-mosolyogtam felé.

-Nagyon régen volt már,és egyébként is…

-Értem Codyer-pöcköltem meg a kezét.- Barátok?

-A legjobbak-mosolygott,majd megölelt.

-Naaa…Csak ne előttem!-jött vissza Austin.-Újra együtt?

Erre megráztuk a fejünket.

-Hát akkor jól gondoltam-jegyezte meg magának.

    Amúgy Cody aludt velem,és Austin a vendégszobába. De az pont egy ajtónyira volt tőlünk,és közös erkélyünk is volt.

-Lehet egy kérdésem?-kortyolt bele a kávéjába Cody.

-Igen?

-Te szereted a One Directiont,hogy tele van velük a szobád? Vagyis a közös képeitekkel.

-Hehehehe. Kicsit komplikáltabb a dolog.

-Na mesélj!-könyökölt Austin.

-Az úgy volt,hogy másfél éve ismerkedtünk meg velük. Amúgy arról a  turnéról jöttem most haza,ahova minket is meghívtak.

-Valakinek bejött az élet!-bólogatott Cody.

-Azám! És gondolom a göndörkével kavarsz-mondta zavartan Austin.

-Miből gondoltad?-néztem rá nagy szemekkel.

-Ahh..Tudod férfi megérzés. Amúgy nem. Csak azért,mert láttunk egy újságot,aminek te meg az a gyerek volt a címlapján.

-Ja,és valami ilyen dolog,hogy „Hol van Petra?”-folytatta Cody.

-Igen,és a csaj hasonlított rád,meg a nevetek is egyezett…De hát akkor nem hiába-tűnődött el Austin.

-Óóó..Igen. Nem mellesleg Harrynek hívják-mosolyogtam feléjük.

-És szabad tudnom,hogy min vesztetek össze?-nézett rám Cody.

-Majd egy csendesebb helyen elmondom-válaszoltam.

Ekkor két kéz tarakta  el a  szememet.

   -Hiszel a szerelemre első látásban?-kérdezte valaki. A hangja ismerős volt…

Regina

    A reggeli napfény játszadozott az arcomon,mikor felkeltem. Mellettem Harry aludt,édesen. Tegnap este sokáig beszélgettünk. Szegény fiú nagyon ki van. Ahogy én is.

   -Bááááááááá-hallottam Harry rekedtes hangját. Kinyitotta a szemét,és rám nézett.

-Jól aludtál?-mosolyogtam.

-Nem annyira.Hiányzik. Nagyon hiányzik.. Beszélek Carlossal…Jó?-kérdezte álmos hangján.

-Beszélhetsz,ha segítesz előtte nekem-dőltem vissza az ágyba.

-Ja..Ezzel az Austinos üggyel kapcsolatban?

-Ahha…

-Szerintem hívd fel P…P…

-Petrát-segítettem.

-Igen,és valahogy érjétek el,hogy kiszedjétek a csákóból a  véleményét rólad.

-Szóval hívjam fel?-kérdeztem vissza,

-Igen. De kérdezd meg tőle,hogy nagyon haragszik-e még rám… Mert én meg tudom neki bocsátani,ha „lefeküdt” Carlossal. Tényleg-esküdözött Harry.

-Megkérdezem bébibogyó-kezdtem el én is becézgetni őt.

    Megöleltük egymást,majd mindenki ment a maga dolgára.

Vagyis én a  nappaliba mentem,ahol Kendall terpeszkedett a kanapén.

-Reggelt-köszönt nekem.

-Szia Kendall-mosolyogtam.

    -Figyelj…Én bocsánatot kérek muci a tegnapi miatt. Petráért is,miattad is,Austin miatt is. Megbocsátasz?-nézett rám kérdőn.

A következő rész 14 szavazat,és 15 komment után.  Véleményeteket várom.  :$