37. fejezet-Féltékenység hálójában

Sziasztok!

 Pontosan egy (!) hete volt új rész. J  Ez csak egy ilyen helyzetjelentés,mert habár ti nem tartjátok számon,én igen. :D Mindegy.
Köszönöm a kommenteket,annyira jólestek. Voltak találgatások,hogy vajon mi lesz. Kicsit ölelgetősre – szomorkodósra - veszekedősre sikerült. Ígérem a folytatás még izgalmasabb lesz. J

Jó olvasást! J ♥

Regina

 A szívem a torkomban dobogott. Szó szerint. Petra ütögette a kezemet,és közben úgy nézett ki,mint egy megerőszakolt mókus. Érdekes látvány.
- Hé menjünk már utána! Ez tuti Ő!
Igen. Tuti Ő. A „Mester Hármas” harmadik tagja. Az egyetlen,a hamisíthatatlan…Wááááá!
- Mindjárt jövünk! – kiabáltunk oda a fiúknak,akik éppen nagyon beszélgettek,és csak úgy mellékesen intettek nekünk.
A távolodó alak felé pillantottunk.
- Kezdjünk el futni – ajánlotta fel Petra.
    A forró homokban,mezítláb futni..Hmm.. Mennyei érzés… És ez az egész,csak akkor lesz mennyeibb,mikor a barátnőd eltaccsol. A homokban. Nem bírtam abbahagyni a röhögést,miközben ő szemrehányóan pillantott rám.
- Jó csak…. – és újra,meg újra lejátszódott előttem a jelenet. Kész voltam.
Nagy nehezen felhúztam,de az alak már messze járt.
- UTÁÁNAAA – kiabálta Petra,és megint megindultunk. Futva. Vártam,hogy mikor esik megint el.
    Amikor már nagyjából a közelében voltunk,elkezdtünk gyalogolni. Hogy ne lihegve (Sz-h-i-h-a) találkozzunk,hanem „normálisan.” Petrával a tipikus filmes verziót választottuk. Elsétáltunk mellette (le volt hajtva a feje,és a homokot nézte),miközben gyorsan rápillantottunk,hogy Ő-e az. És ő volt. Kellett neki pár másodperc,mire leesett neki,hogy kik is vagyunk pontosan,és felkiáltott:
- Neeeeee – körülbelül minden benne volt ebben az egy szóban.
 Petrára néztem,aki vigyorgott. Vagy vicsorgott. Nem tudom eldönteni. Lassan megfordultunk… És OMG.
   

- David?! – kapta a szája elé a kezét Petra.
- David -  nyújtotta a kezét Petra felé.
- Jaj,ne hülyéskedjetek már – intettem le őket. -  Daviiiid! – ugrottam a nyakába.
       Megcsináltuk a „nagyölelősdit”,meg a szokásos „mizu” „semmi” „veled” „semmi” párbeszédet,és leültünk a homokba.
- Honnan tudtátok,hogy én vagyok az?  - méregetett minket David.
- Női megérzés – legyintettem.
- Aha. A tudjátok mimet.. – nevetett fel David.
- Hagyjad,már.. Tudtuk,hogy te vagy az. De tee – bökött Petra felé – Miből gondoltad,hogy mi vagyunk?
- Ezeket a hm.. fenekeket,sötétben is látnám  -  villantott egy fogkrémreklámba illő mosolyt.
- De hülyee vagy – mondtuk szinte egyszerre Petrával.
És a sablonos beszélgetés átment „mély” beszélgetésbe.

Petra

    David. Általános jellemzés: hülye. 10.-12.-ig elválaszthatatlanok voltunk. Utána is csak egy világ választott el minket tőle. Mivel,ő Miamiba költözött,mi meg Londonban maradtunk. El sem hiszem,hogy tényleg itt van.
      Beszélgettünk,hogy mizu,meg minden,majd rátértünk a „ki a pasid/ki a csajod” témára.
- Már szingli vagyok – hümmögött Regi.
- Órák kérdése,és én is az leszek – sóhajtott Dave.
- Mi történt? – néztem felé.
- Fuu. Hát hol kezdjem? – tárta szét a kezét.
- Mondjuk az elején? – kérdezte Regi.
- Jó. Volt a barátnőm, Anastasia ….
      Eddig hagytuk neki elmondani a sztorit. Túl ismerős volt a név.
- Milyen Anastasia?! – néztem rá.
- A német tanár lánya? – kérdezte Regi,Dave,meg erőtlenül bólintott.
- NEEEEE – törtünk ki egyszerre Regivel.
      Háttérsztori. Mikor nyelvvizsgázni kellett,mert ugyebár kellett,két nyelven volt kötelező. A mi osztályunk nagy része a németet,és a spanyolt választotta.  A spanyol tanár oké volt. Magas,vékony,beesett arcú,hosszú haj,meg ilyenek. Viszont  a német tanár! Az a pasi,az őrületbe kergetett mindenkit,mivel nagyon komolyan vette a tárgyát,ezért az iskolában,csak a „német diktátor”-nak hívták. Az a hír járta,hogy gyengébb tanulókat eszik reggelire. Mindegy. Utáltuk. Ronda is volt,meg szemét is. Alacsony,vékony,éles hangú,ősz hajú,és a kezét folyton karba tette. Az osztálynévsorok mindig a hóna alatt voltak,ugyanis négy év (jó nekünk csak kettő) alatt nem tanulta meg a diákok nevét,mert ugyebár minek,úgy is előbb-utóbb végeznek. Tizenegy (!!!!) német bukás volt a négy év alatt az osztályunkban,és az induló 35 fős osztályból 20-an érettségiztünk,együtt. Természetesen nem csak németből,hanem más tárgyakból is voltak bukások,de ezt most nem részletezem.
    Szóval,igen. Német tanár,német nyelvvizsga,német izgulás. Volt olyan tanuló,akinek német zászló is volt a blúzára tűzve.
Előttem van a pillanat,amikor  lerakják elém a lapot,amolyan „nesze írjad” mozdulattal. A tanár szavai,hogy: „ Pontosan 90 percetek van rá. Csak a toll sercegését halljam,mert,ha meghallok,meglátok mást,repültök. Rakd el az a cetlit Gladman (az osztály hülyéje),vagy én rakom el veled együtt. Távolabb Schmidt kisasszony,és Stole kisasszony ,távolabb! Maga ott,öltönyben (a vicces az,hogy minden fiú öltönyben volt),csak egy toll kell. És már csak 87 percetek van. De akik át akarnak menni,azok 78 perc után készen vannak. Indul”- örökké csengeni fog a fülemben.
   Írásbeli kész. És jött a szóbeli. Az igazgató,az ofő,meg a tanár,és az arcuk azt sugallják,hogy „meg fogjuk fingatni”.  Két darab 10 fős csoportra voltunk bontva,névsor szerint. Mind a hárman egy csoportba kerültünk. Egyesével hívtak be minket. Emlékészem – ez is örökké bennem lesz – David bemegy,húsz perc múlva kijön,kaján vigyorral,és közli. „Nem engedett át.” Először azt hittem,hogy viccel. De nem viccelt. Megpróbálom Dave szavaival idézni: „ Bementem,minden tök sima,megállok,köszönök,és a többi felesleges dolog,utána húzok. Emberleírás. Könnyű. Kérdeztem,hogy kit ábrázoljak le,és utána bejött…fú apám!... Egy esztelenül jó csaj. C - kosaras melltartó,szőke haj,kis smink,magas sarkú,feszülős ruha..Minden nagyon patent volt. Csak az volt a k…va nagy baj,hogy leblokkoltam. (ilyenkor már jöttek az „én is” én is” beszólások) Aztán nekikezdtem…Felszedni,a csajt. (blablabla) ÉS hát így történt,hogy nem mentem át.”
    Igen,valami ilyesmi volt. Dave,volt egy a sok közül,akinek meg kellett ismételnie a szóbelit. A lényeg az,hogy a német tanár annyira berágott Davidre,hogy a hibátlan válaszait sem akarta elfogadni. A másik lényeg,hogy később kiderült,hogy a csajt Anastazianak hívják,és (akkor) 21 éves,és kapcsolatban van. Most is,csak Daviddel. Ennyit a háttérsztoriról. Szóval vissza a valóságba:
     - Ja. Ana a csajom. Vagyis a volt csajom – mondta ki David.
Mi még szerintem mindig a sokk alatt álltunk,vagyis,hogy David,jár Ana-val,de még mindig él. Aszta.
   - Mi az,hogy a volt csajod? – kapcsoltam hirtelen.
- Valami senkiházival smárolt ma – közölte lazán.
- Az gáz.. – sóhajtozott Regi.
- Az. Őt akartam megkérdezni,hogy most akkor mi van,de jöttetek.
- Ja,bocs. Akarsz menni? – néztem rá.
- Paff. Nem. Majd megkeres,ha nagyon érdeklem. – És te? Kivel jársz? – fordult felém.
- Miből gondolod,hogy akárkivel járok? – néztem rá.
- Friss vagy,és üde. Meg a bőröd is ápolt. A mosolyodról már nem is beszélve. Naa..Kiaz?
- Harry…Harry Styles – mondtam ki zavartan.
Dave szemei nagyra nyíltak,szemöldöke egészen a hajáig szaladt.
- AZZAL a Harry Styles-al?
Miért van másik is?!
- Igen,AZZAL. Gyere,bemutatlak neki.
- Ööö..oké – vonogatta a vállát.
    Visszasétáltunk a  fiúkhoz.
- Fiúk,ő David. David,ők fiúk – mutattam be őket gyorsan.
- Haver,egész tavaly nyáron veletek – nézett Loura – volt kitapétázva a  szobám – ámuldozott David. (Később megkérdeztem,az unokahugija lakott náluk.) Azután felém fordult: - Azt hittem,hogy kamuztál.
- Nem – mosolyodtam el. Odamentem Harryhez,felállítottam,és visszavezettem Davidhez:
- David- Harry,Harry-David .
- Csá – nyújtott kezet Dave. Tök lazára vette a figurát.
- Helló – mondta Harry is. Közben pedig kérdőn rám nézett.
- A volt osztálytársam – suttogtam Harrynek.
- Ja,oké.

-  Hé cimbora – jött oda Lou. – Megiszunk egy sört,vagy valami?
- Persze – nevetett fel Dave,és kerített magának egy széket.
A fiúk jól elsörözgettek,mi meg csináltunk jégkását.

  

    Hét óra magasságában bementünk a vízbe. Vagyis bekergettek a vízbe minket. Regivel üvöltöttünk,mint állat,miközben Lou meg Dave fröcsköltek minket. Bejött még Zayn,Carlos,meg Niall is,a többiek viszont kintről nézték.

Harry

    Azt hittem,hogy beszélgetni mentek  Regivel! Nem valami plázacica fiút idehoznak,és bemutatnak neki! Ah. Csak feküdtem,és az eget bámultam. A volt osztálytársa..És vajon az exe is? Sohasem mesélt róla. Semmi kedvem nem volt bemenni a vízbe,és jópofizni neki. Nem süllyedek olyan mélyre. Inkább kintről néztem,ahogyan jól érzik magukat. Megpörgeti,hozzáér… Azt hiszem ilyen féltékenynek lenni. Kendall tőlem kb. fél méterre ücsörgött,és ő is megsemmisítő tekintettel nézett Davidre. Megláttam benne a partnert,és – habár az ESET óta nem nagyon beszéltünk – odaültem hozzá.
- Tróger – mondta a vizet bámulva. Nem tudtam,hogy nekem jött-e az értelmes megnyilvánulás,vagy az új fiúnak,de elengedtem a fülem mellett.
- Nem bírom ezt a gyereket – vakartam meg a homlokomat. Mielőtt akármit is mondhatott volna rá, Lou szalad oda hozzánk.
- Hé ne lógassátok az orrotokat! Ez csak egy barát. Egy fiú. Sok fiú van körülöttük – próbált győzködni.
     Mivel nem nagyon reagáltunk rá,ezért odahúzott egy napágyat,leült a szélére,és elkezdte:
- Ha én csaj lennék (már itt fura volt,ez az egész),akkor biztos mérges lennék…
- De nem csaj vagy. Hahó – lengettem meg a kezemet a szeme előtt.

- Nézzétek. Lehet,hogy szép zöld szeme van,zselézett szőke haja,menő napszemcsije,kocka hasa,izmos lába,és keze,csókolnivaló ajka,menő szövege,és magával ragadó személyisége (Állj. Honnan tud ilyen szavakat Louis?!) De attól  a lányok..Vagyis a lány veled jár. Nem egy cicafiúra van szüksége,hanem egy igazi Kandúrra. Olyan,mint te Har. (Miért hív ilyen hülyén?! )
- Jó,kösz értem – legyintettem.
- De,ha én lennék a barátnőd,most iszonyú mérges lennék rá,mert esélyt sem adsz,a csávónak,még a vízbe sem mész be… Gondolod,hogy most nem mérges Petra? Amúgy meg,kiszűrtem,a pasinak van csaja,csak valami genyó smárolt vele,és most ropiba vannak. (Ropiba?! Én még csak a „fasírtban”-t ismerem.)
- Milyen genyó? – kérdezte hirtelen Kendall.
- Fogalmam sincs – vakarta meg a tarkóját Lou.

    Ők elbeszélgettek,én meg elgondolkodtam. Igaza van Louisnak. Petra biztos mérges rám. De nem szimpi a pasi. Majd igyekszek.


Regina

      Fürödtünk,hülyéskedtünk,mindent   stimmelt. Mikor kijöttünk a  vízből,már közel nyolc óra volt,sőt talán már el is múlt. Csak Harry meg Lou ücsörögtek a parton,a többiek már felmentek. Odamentünk hozzájuk,Petra beleült Harry ölébe,és nyomott az arcára egy puszit. Hm.
- Én megyek – álltam fel.
- Hova? – kérdezte Lou,és Petra szinte egyszerre.
- Fel… Még van egy kis elintézni valóm – válaszoltam gyorsan,és már fel is álltam.

    Bementem a lakásba. Szerencsére,akit kerestem,pont a konyhában volt. És Niallel beszélgetett. Francba.
- Hé.. Liam. Beszélhetnénk? – kérdeztem félve.
- Aham – mosolygott. – Mindjárt jövök – mondta Niallnek,és félre jött hozzám.

- Menjünk fel a teraszra – mutattam a lépcső felé.
Liam szótlanul követett. Mikor felértünk,szinte a kezébe ugrottam.
- A délután..amit csináltál..
- Danielle – nyögte ki Liam.
- Mi?! Mi történt? – ijedtem meg.

- Dan,és én… - kezdte el,de nem tudta befejezni. Átölelt,és szótlanul álltunk.
     Hallottam,hogy szipog… Meg talán éreztem egy két könnycseppet a pólómon.
- Liam – próbáltam meg oldani a szomorúságot. Liam még szorosabban megölelt,szó szerint alig kaptam levegőt.

- Nézz rám,jó? – próbáltam egy kicsit eltolni magamtól.
Liam rám nézett,kezével pedig gyorsan törölgette könnyeit.
- Mi történt? – igyekeztem,nyugodtan kérdezni.
- Szakítottunk – sóhajtott.
- Mikor? – kerekedett el a szemem.
- Három-négy napja…
- És miért nem szóltál? A többiek tudják?
- Csak te tudod – suttogta erőtlenül.
      Ekkor lépteket hallottunk. Liam leült az egyik székre,és elnézett a távolba,én pedig vártam a megjelenő alakot. Vagy alakokat.
- Hé figyu – kezdte Zayn. – Vagyis..mindegy – legyintett,majd otthagyott.

 - Ennek meg mi baja van? – néztem utána.
 Liam összekulcsolta a kezeit,és nézett maga elé. Leültem mellé,és szorosan átöleltem.
- Minden rendben lesz – mondtam,mire Liam is átölelt.

Petra

-     Én megyek – állt fel Louis.
- Szerintem én is – mondta Harry és adott egy puszit a számra.
- Oké – bólintottam. Én még nem nagyon akartam menni,mert még beszélgethetnékem volt.
- Jó fej az urad – fordult felém David,mikor a többiek már elmentek.

- Úgy gondolod? – mosolyogtam felé.
- Igen. Jól választottál. Ilyen fiú való neked. Én még arra is fogadnék,hogy egyszer az esküvőtökön állok szmokingban,és azt kiabálom,hogy „Csókot! Csókot” – nevetett fel.
- Hát ez kész  - röhögtem fel,és a ház irányába néztem. – Nagyon szeretem őt.
- Megértem. Nem olyan segg,mint Chris…
- Ne is említsd azt a nevet. Fúúú.. Úgy utálom – kezdtem el morogni.
- Nyugi – simogatta meg a vállamat.
     Felé dobtam még egy mosolyt. Egészen addig néztük egymást – kemény öt másodpercig - ,amíg nem halottunk kutyaugatást.
- Ez hol? – néztem körbe.
Dave füttyentett egyet,és ott volt egy… Egy nagyon aranyos fehér kiskutya.
- Bopi – mutatta be nekem.
- Tök édes – jött elő belőlem a „decukii” énem.
- Ugye,hogy édes? Ana nem szereti – mondta savanyúan.
- Szerintem imádnivaló – simogattam meg.

    Késő estig játszottunk Bopival,meg beszélgettünk.
- Ilyen késő van? – nézett körül,mikor már teljesen besötétedett.
- Ja – halásztam elő a táskámból a  telefonomat – tíz óra van – mutattam felé.
- Mennem kell – állt fel.

- Nekem is – bólintottam.
- Holnap? – kérdezte.
- Nem tudom… Városnézésre megyünk,meg asszem a fiúk próbájára. Este?
- Nekem nyolc – vonogatta a vállát.
- De holnapután szabad programunk van Regivel,szóval,ha ráérsz,akkor elmehetnénk valamerre.
- Megnézem a rettentően fontos időbeosztásomat… Pont ráérek – mosolygott.
- Remek.
- A telefon számod,még ugyanaz? – kérdezte még gyorsan.
- Igen,de általában estére kikapcsolom.
- Ja,hogy ne zavarjanak az ágytornában Harryvel. Értelek – röhögött fel.
- Nem azért. Csak úgy megszokásból…
- Rossz kifogás – rázta a fejét.
- De…!
- Nincs,de. Mennem kell. Jóéjt – mondta,majd adott egy puszit az arcomra,és elment.
   Mosolyogtam,mint egy kislány,mikor sok idő után találkozik a barátaival. A bennem lévő űr,teljesen betöltődött.

     Felmentem a szobánkba,ahol égett még a villany.
- Te nem alszol? – kérdeztem kedvesen,miközben odasétáltam Harryhez.
 - Nem – mondta közömbös hangon.
- Mi a baj? – simogattam meg az arcát.
- A naplemente… - suttogta.
A francba,a francba, a francba!
- Miért nem velem nézted meg? – kérdezte,és elfordult tőlem.
- Hary..Én nem láttalak,hogy vártál volna engem..

- Rossz kifogás. Ott ültem a teraszon. És megnéztem .Louval.
- Ne haragudj – simultam hozzá.

- Már mindegy – fúrta bele a fejét a párnába.

- Harry nézz rám – fordítottam vissza. – Sajnálom. Nincs kedved lejönni most? A csillagos ég,csak a miénk – kacsintottam.
- Nincs. Jó éjt – feküdt vissza.
Ezt elszúrtam. Végső eset.
- Ha meggondolnád magad. Lent várlak – hajoltam oda hozzá,és adtam egy csókot. De nem csókolt vissza.
- Nem megyek. Ne is várj. Vagy várj.. Hogy megtudd,hogy milyen rossz érzés…………! – vágta a fejemhez.
    Megráztam a fejemet,felvettem a telefonomat,meg a ruháimat – mert még mindig fürdőruhában voltam – és otthagytam. Megvolt az első vitánk. Éljen.

    Lesétáltam a medencéhez. Niallel a titkos egyezségünk – ami sohasem lett kimondva,de így van – ha az egyikünk bajban van, a másiknak kötelessége segíteni. Három-négy percet ültem a medenceparton,majd küldtem egy SMS-t Niallnek.
„ S.O.S :’(„
   Ilyenkor van az a filmekben,hogy a lány várja a választ,és forgolódik meg minden.
Három másodperc múlva érkezett az üzenet,szóval nem sok lehetőségem volt,eljátszani a „világfájdalmat”.
 „ Kettő perc,és lent vagyok.”
Tudja,hogy hol vagyok?

   Az SMS óta legalább 12 perc telt már el,mire leért. Csak annyit hallottam,hogy csapódik az ajtó,és valaki komótosan sétál.
- Mi történt, Hercegnőm? – ült le mellém,egy szendvics (?) társaságában.
Nem szóltam,csak megöleltem. Niall letette a szendót a tányérba,és visszaölelt.
- Harry csinált valamit? – suttogta a fülembe.
Szipogtam párat,majd előtört belőlem a sírás.
- Neeem sírunk – emelte fel a fejemet.
A holdfényben,és olyan kéken csillogott a szeme,hogy… Nem tudok hozzá semmilyen hasonlatot. Szeretem. Úgy,ahogy van.
- Tessék – nyújtotta felém a szenyát.
- Nem eszek tíz után – toltam el magamtól.
- Mióta? – nevetett fel.
- Most óta – szögeztem le.

- Raktam be selyem-sonkát – újságolta.
- De hát utálod! – néztem rá.
- Tudom,de te szereted. Ja,és a salátát  sem felejtettem ki belőle.
- Niall bébi – öleltem meg.
- Jaj,te lány – puszilta meg a fejemet. – Sajt is van benne – tolta oda a számhoz.
Felnevettem.
- Nem vagyok éhes – próbálkoztam.
- Remek vicceid vannak,tudsz róla?
    Jó köztudott,hogy éhes vagyok. Mindig. Szóval ez nem vált be.
Niall addig bökdöste a szám felé,mire beleharaptam.
- Mondtam,hogy éhes vagy! – harapott bele ő is.
Miután ketten megettük a szendvicset,felém fordult:
- Akkor ez volt a vicces része,hogy lássam,tudsz-e nevetni,és enni. Nincs olyan nagy baj. Mi történt? – emelte fel az egyre lejjebb hajló államat.
- Elcsesztem Niall! – fakadtam ki,és hirtelen patakokban folytak a könnyeim.
- Mit csináltál?
Elmeséltem az egész sztorit. Niall csak húzta a száját.
- 60%-ban te vagy a hibás.
- Tudom,Niall,tudom. De bocsánatot kértem..És..én annyira szeretem őt..!
- Nyugi-nyugi-nyugi – simította meg az arcomat. – Nézz a szemembe! Oké? – fogta meg az arcomat. – Minden rendben lesz. Minden. Harry még mindig szeret. Nagyon. Ahogy te is őt. Holnapra minden jobb lesz.
    Hüppögtem párat,majd megöleltem.
Niall simogatta  a hátamat,és a fülembe suttogta,hogy „minden rendben lesz”. Reméltem.
Kb. fél óra után,eltoltam magamtól.

- Álmos vagyok. Felkísérsz? – mosolyogtam rá.
- Igen – állt fel,és átkarolta a vállamat.
   Felmentünk a szobánkhoz. Megfogtam a kilincset,és már majdnem bementem,mikor Niall visszafordított:

- Jó éjt – mondta,és adott az arcomra egy puszit.
   Átkaroltam a nyakát,és hozzá bújtam. Ez csak pár pillanat volt… Ugyanis Regi meg Liam jelent meg a szobánk előtt. Kézen fogva. (?) És annyira bájosan néztek egymásra..
Regivel összenéztünk. És a fiúk is. Titkos jelbeszéd,de mindenki tudja,hogy miről van szó.
- Árulók vagytok! – jelent meg Zayn is.
- Mi folyik itt? – lépett ki az ajtón – álmosságot színlelve – Harry.
   Körbe járt a tekintetem mindenkin. Most aztán nagy szarban vagyunk.. ..

36. fejezet - Miami♥

Sziasztok!


Évszázadok teltek el az új rész óta,tudom,de végre itt van! Jó olvasást! J

Petra

   Louis kezeit az arcához emelte. Te jó ég.
- Mi történt? – kérdezgettük mindannyian,de nem válaszolt.
- És..még emlékem sincs tőle… - nézett felfelé,mintha csak a könnyeit akarná visszatartani.
- Mi a baj Louis? – hajoltam oda hozzá.
- Legalább telefonszámot cserélhettünk volna….
- Valami csaj ügye lehet – suttogta a fülembe Harry.
    Mikor már nagyjából mindenki Louis körül forgott,hogy mi a fészkes fene történt elölről kezdte az egészet.
- Elfelejtettem…De,hogy felejthettem el? Én barom – mormogta maga elé.

- Lou,mi történt?  - simítottam meg a vállát.
- Elfelejtettem elköszönni…
- Kitől? – kérdezte Regi.
- Hát Amytől – kezdte szomorú hangon Louis,majd a válasz vége felé felröhögött.
Ahogy a buszban mindenki más is.
 - Komolyan az hoteles nő miatt csináltál ekkora cirkuszt? – nevetett Harry.
- Hiányzik – bólogatott Lou.
- Hülye vagy – ütötte meg a vállát Niall.
Még mindenki el-el nevetgélt ezen,de senkinek sem tűnt fel,hogy a busz megállt.
- Megérkeztünk? – kérdezte Carlos.
- Igen – sóhajtott Jon. Úgy tűnik fárasztónak találta,ezt az egészet.
- És vááóóó – szálltam ki a buszból. Elvettük a csomagjainkat,és elindultunk egy kis utcán.
- Ez sétáló utca,ide nem jöhetnek be autók – tájékoztatott.
- És..és… - jelentkezett Lou, hivatalosan is a nap fárasztója – ha rendőröknek kell kiérni,akkor ők,hogy jönnek be? – nézett nagy szemekkel.
- Hát Lou,az úgy van,hogy hármas csoportokba vannak a házak,és ott van egy út,ami… Minek magyarázok?! Úgy sem érdekel titeket – forgatta a szemét Jon.
És igaza volt. Lou csak fárasztásból tette fel a kérdést.
    Végigsétáltunk, az utcán,majd az utca végén ,valami eszméletlen helyre lyukadtunk ki.
- Itt fogunk lakni? – kérdeztünk szinte visítva Regivel.

- Igen lányok,igen – bólogatott bőszen Jon.
- De hát ez egy Barbie ház! – méltatlankodott Carlos.
 És nem túlzott.

A ház rózsaszínes árnyalatban pompázott,három emeletes,hatalmas üvegablakok… És csak elölről láttuk.
- Menjünk mááár beee! – tapsikoltam túlbuzgóan.
- Harry,Petra jobban felizgul ettől a  háztól,mint tőled -  hallottam a hátam mögül Lou csípős viccét.
- Nem igaz! – fordultam hátra.
- Milyen jó füle van valakinek – vágott grimaszt Lou.

Vigyorogtam egyet,majd megfogtam Harry kezét. És besétáltunk a kapun. És úristen. Egyszerűen gyönyörű volt.

Regina

    Kendall annyira feltűnően bámult,hogy már idegesített. Próbáltam minél távolabb maradni tőle,de nehéz volt.
Az ajtóhoz érve,egy apró táblára lettem figyelmes,ami az ajtó mellett volt. „ Isten hozott az álmodba!”
 Ahogy Louis meglátta,egyből felemelte az ujját,és elkezdett magyarázni:
- Elcseszték a  táblát. Helyesen így szól : „Isten hozott a rémálmodba!”

- Valaki ma vicces kedvében van – rázta meg fejét Niall.
- Én mindig – legyintett Lou.
   Jon nagy nehezen megszenvedett a zárral,és bejutottunk. Olyan helyre,amiről mindig is álmodoztam.
Egy üvegajtón keresztül léptünk be a nappaliba. Fehér szőnyeg,bőrkanapé,ízléses hangulatvilágítás. Tetszett ,nagyon tetszett.

- A házat Amanda Zafire tervezte belülről. A szobák más-más témájúak,hogy a sok vendég számára megfeleljen. 10 szoba van,szóval tudtok válogatni. És…
- Nekem van egy ötletem! – kiáltott fel Lou.
- Én beszéltem – szórt szikrákat a szeme Jonnak.

- Nem baj – intett egyet Lou. – Szóval csináljuk azt,hogy aki amelyik szobába benyit,abba alszik. Okáj?
    Elsőre ez nagyon viccesnek tűnt,főleg,hogy én figyeltem a repülőn Jonra,hogy vannak rózsaszín szobák,kékek,van amelyikbe még fürdőkád is került…. Szóval mindenki belement.
Jon elmagyarázta még,hogy a ház három szintes. Az első szinten van a konyha,meg a nappali (és egy WC),a második szinten vannak a szobák,plusz még egy nappali,és a fürdő,egy apróbb terasz, végül a harmadik szint,ami csak egy óriási teraszból áll. Valamint van még a házhoz kert,és medence,és ha tovább sétálunk,akkor ott van a ..tenger! Alig hittem a szememnek,amikor megláttam. Gyönyörű volt! Ma este még biztos lemegyünk. De térjünk vissza a szobaválasztásra.
   - Hé Liam – mentem oda hozzá. – Nagy gond lenne,ha én veled aludnék? – kérdeztem tőle,és talán egy kicsit el is pirultam. Liamnek barátnője van Danielle,akivel jóban vagyok,de nem tudom,hogy mit szólna hozzá Dan,ha kiderülne,hogy a pasijával aludtam.
- Nyugodtan – válaszoltam Liam,és átkarolt. Őszintén mondom,hogy meglepett a válasza.

Petra

   - Kíváncsi vagyok,hogy milyen szobánk lesz – suttogta a fülembe Harry.
- Ki mondta,hogy veled alszok?! – néztem rá.
- Tudom,hogy velem alszol. Tudom  - suttogta még mindig a fülembe. Ilyenkor szinte önkívületi állapotba hoz,nem tudok magamon uralkodni.
- Csak vicceltem – nevettem fel.
- Nemsokára kaptok szobát,jó? – hajolt oda Zayn.
- Hogy te milyen humoros vagy Malik! – mondtam csodálkozva.
Zaynek már szóra nyitódott a szája,de megelőzte ezt Lou ordítása.
- INDUL! – gondolom  a szobák keresése.
   Nagyon izgalmas volt. Felcsődültünk az emeletre,és mindenki beállt egy tetszőleges szoba ajtaja elé.
- Oké,akkor háromra kinyitjuk. Egy… Kettő…Három…!
Mielőtt Harry kinyithatta volna a csodás szobánk ajtaját,meghúztam a pólóját.
- Hé,figy. Regi és Liam együtt alszanak?
- Úgy látszik – rántotta meg a vállát Harry,és megint kinyitotta volna,ha nem rántottam volna vissza megint.
- De miért nem Zaynnel?
- Fogalmam sincs – mondta,és egy gyors puszit adott a számra,sugározva ezzel azt,hogy „megnézzük,és utána beszélünk.”
   Ismét rátette a kilincsre a kezét,és már majdnem lenyomta,mikor elkezdett Lou üvölteni:
- Újra választást követelek! Most! – nagyon dühösnek hallatszódott.
Gyorsan odarohantunk (és még mindig nem néztük meg a miénket) ,majd megláttuk Louis Tomlinson ámulatba ejtő,meseszép .. rózsaszín szobáját. Harry konkrétan összerogyott a röhögéstől.

- Haver,nem vicces! Nektek milyen a szobátok?
Harry próbálta kinyögni,hogy még nem néztük meg,de akárhányszor belekezdett a mondanivalójába,mindig előtört belőle a röhögés.
- Fogalmunk sincs – legyintettem végül.
- Akkor nézzük meg! – indított Louis,abban a reményben,hogy a miénk is valami lányos árnyalatú.
   Ott volt a nagy pillanat,egy másodpercre álltunk attól,hogy belépjünk,mikor Liam és Regi koslatott el a folyosón.
Harryt villámsebességgel a távolodó alakok után fordítottam.
- Te is láttad azt amit,én? – néztem idegesen rá.
- Aha – rágta meg a szája szélét Harry.

Regina

  Benyitottunk a szobánkba. Igazi álom fogadott minket. Először az ágyra néztem. Nem túl kicsi,de nem is túl nagy,ketten kényelmesen elférünk majd rajta. A falak színe..hát nem tudom,érdekes színű,de tetszik. Gyertyák vannak a szobába,és..és kád. Neeeeee! Van bent egy fürdőkád,és nincs akivel romantikusan beleüljek?!  Ősszívás.

   Még gyorsan körülkémleltük a dolgot (szekrények,és a fürdőkád közelebbről),majd Liam mondta,hogy nézzünk körül a többieknél is.

Kisétáltunk a szobából,éppen egy örömtáncot járó Zaynbe botlottunk bele.
- Nééézzétek! Nézzéétek! Vannak halak! És élnek!
- Mondjuk ez egy akváriumtól szokatlan dolog – jegyeztem meg.
    Zany,mint aki citromba harapott,vágott egy grimaszt,és tovább folytatta a halak ünneplését. Amúgy tényleg volt bent hal. Egy kék szoba,szürke ágynemű,fiókok,és az ágy felett egy akvárium,tele  halakkal.
- Ráérsz egy kicsit? – hallottam egy hangot a hátam mögül. Kendall. A francba.
- Bocsi,most éppen,mentünk a konyhába kajálni – kezdtem el tolni Liamot a folyosón.
- Öt perc – nézett bele a szemembe Kendall. Zöld,és,ahogyan a napfény játszadozott benne,az a rongy ami eltakarta a felsőtestét ..és…ÁLLJ. Már az exem. Miután ezt gyorsan letisztáztam magamban,megráztam a fejemet.
- Szörnyen éhes vagyok – simítottam meg a hasamat,a a hatás kedvéért.
  Kendall lehajtotta a fejét,visszanézett rám,majd sarkon fordult. Hirtelen szomorúság fogott,el,és magam sem tudom miért,de utána kiabáltam:
- Hé! Később – néztem felé. Kendall csak intett,amolyan „mindegy” stílusban,és otthagyott.
  Liam bátorítóan megfogta a kezemet,majd elsétáltunk Zayn szobája elöl. Szerintem fel sem tűnt neki,hogy még ott vagyunk,mert még mindig a halaihoz beszélt.
- Akkora balek vagyok – támaszkodtam az ajtónak,mikor beértünk a konyhába.
- Miért lennél balek? – kérdezte Liam,aki már félig a hűtőben volt.
- Mert először nemet mondok,utána meg igent. Teljesen hülye vagyok – masszíroztam a homlokomat.

- Szerelmes – javított ki Liam.
- Hm?! – sétáltam közelebb hozzá.
- Szerelmes vagy– hajolt egy kicsit kijjebb.
- Nem – vágtam rá olyan gyorsan,ahogy csak lehetett.
- De – mondta Liam,és becsukta a hűtőajtót.
- Nem – kezdtem el vitatkozni,és kinyitottam.
A hűtő üresen állt. Mit nézett benne annyi ideig Liam?!
- Figyelj – fogta meg a derekamat hátulról. Pár másodpercig nem folytatta tovább,csak fogott. Majd egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított: - Mindent ki lehet olvasni a szemedből. Szerelmes vagy. De még magad sem tudod,hogy kibe – hadarta el,és otthagyott.
    MIVAN?! Csupa nagybetűvel. Párszor elismételtem magamban,amit mondott,majd utána indultam. „Út közbe” (mármint  a konyhától a szobáig) szembejött velem Carlos. És megállított. Vagyis,a kezét kinyújtotta,és eleresztett egy halk „STOP”-ot. Szerintem ez azt jelent,hogy álljak meg,így kérdőn rá nézve vártam,hogy mit akar ebből kihozni.
- Nem jössz ki beszélni? – mosolyodott el.
Ma mindenki beszélni akar velem?!
- Ki kéne pakolnom – vágtam rá.

- Ráér – legyintett,és elindult a lépcső felé. – Gyere már! – sürgetett,mikor én még mindig egy helyben álltam. Megforgattam a szememet,és követtem.

    Felsétáltunk a lépcsőn,a… a legfelső teraszra!
- Ez szép – jelentettem ki,mikor körbenéztem.
- Nem azért jöttünk. Ülj le – mutatott a kanapéra.
Kérdőn néztem rá,majd helyet foglaltam.
- Kendall a barátom… - kezdte el.
- Jó,ez már most nem érdekel – tettem karba a kezemet.
- Hallgass meg,kérlek! – nézett könyörögve rám.

Petra


     Tele kétségekkel,de kinyitottuk a szobaajtót. És WOW.
- Szép szoba – jegyeztem meg.
- Cseréljünk – nézett ránk Lou.
- Álmodban – nevetett fel Harry.
- Ajj, már! Három percet kaptok kipakolni,mert Petra jön velem csocsózni.
- Van csocsó? - néztem rá.
- Aha. Láttam a kertben. 
- Te voltál a kertben? – kérdeztük egyszerre Harryvel.
- Nem,de Jon azt mondta,hogy van.
- De akkor még nem láttad – állapítottam meg.
- De attól van – nézett rám tök komolyan Lou.
 Szeretem az értelmes beszélgetéseket.

- Három perc! – kiabált Louis,majd kiment a szobából.
Harry rám nézett,várta,hogy Lou visszajön-e,majd hozzám lépdelt.
- Jó hely – ölelt meg.
- Szerintem is – pusziltam meg a nyakát.
- Este rá érsz? – tűri el egy hajtincsemet.
Először kérdőn néztem rá,majd hozzátette:
- Randi. A kertben – mosolygott.
Elnevettem magamat,és bólintottam.
- Ragad rám a  perverzségetek – jegyeztem meg.
- Akkor jó úton haladunk – puszilta meg a számat,utána meg megölelt. Pár másodpercig néztük egymást,majd kopogtattak. Sóhajtottam egyet,és kinyitottam.
- Niall bébi! – öletem meg. Ölelgetős napomban vagyok. – Mit szeretnél? – kérdeztem.
Niall nem szólt,csak a hasára mutatott.
- Éhes vagy? – jött oda Harry.
Niall bólintott.
- És gondolom menjek el veled kajálni – következtettem ki a dolgot.
Niall ismét bólintott.
- Miért nem beszélsz,haver? – nézett rá furcsán Harry.
Niall legyintett egyet,majd a csuklóm után nyúlt.
- Fél pillanat,átöltözöm – cipzáraztam ki a bőröndömet.
Niall türelmesen állt az ajtóban,és Harryvel engem néztek.
- Akkor most átöltözöm – törtem magamnak utat közöttük,mert úgy láttam nem nagyon akartak kimenni a szobából.
Átöltöztem,és visszamentem. Harry már nem volt ott.
- Harry? – tártam szét a kezemet,és az ágyon ücsörgő Niall felé néztem.
Elkezdett hadonászni a kezével.
- Lent van? – próbáltam meg kitalálni.
Niall bólintott.
- Akkor mehetünk – húztam fel az ágyról. – És merre gondoltad?
Niall idegesen felpillantott a plafonra,majd megfogott egy piros gyertyát.

- Tökmindegy,majd út közben meglátom – vettem ki a kezéből a gyertyát.
     Lementünk a földszintre,a nappaliba,és hirtelen Niall felé fordultam:
- Mennyire vagy éhes?
Niall kérdőn nézett rám,majd megmutatta mind a tíz ujját.
- Szóval nagyon. Láttad már a kertet?
Megrázta a fejét. Kezd idegesíteni ez az egész.
- És megnézzük?

Niall megadóan bólintott,majd kimentünk a… a… a… Mennyországba?! 

Medence,napágyak,csocsóasztal,focikapu,kosárpalánk,tenger…. Te jó ég.

Niall mellettem nevetgélt,gondolom a vicces arckifejezéseimen,mert kis híján sokkot kaptam.
   Csak arra eszméltem fel,hogy valaki a kezem után nyúl. Harry.
- Két perc – mondta Niallnek,és arrébb húzott engem.

Niall idegesen intett,Harry pedig gyorsan belekezdett:
- Este akkor? Van  medence,napágy,hintaágy,sőt olyan függő izé is..meg tengerpart… - győzködött Harry.
Már a szobában meg volt róla győződve,hogy akarom,de annyira nem mutattam ki.
- Aha – adtam egy gyors szájra puszit. – De megyek,mert valaki éhes – néztem Niall felé.
- Hé,Petra! Jössz csocsózni? – üvöltött Lou,a medencéből egy gumikacsa (?) társaságában.
- Ööö… Izé – tekergettem az egyik hajtincsemet. – Niallel elmegyek,kajálni,és jövök,jó? – kérdeztem idegesen.
- Siess! – vágta hozzá (szegény) kacsát Zaynhez. Hatalmas bunyó kerekedett,úgy éreztem nem fogok hiányozni.
- Akkor megyünk,jó? –fordultam Harry felé.
- Oké – nyomott egy puszit a homlokomra. Már majdnem elindultam,mikor utánam szólt: - Hé – húzott még egy kicsit vissza,és mintha valami titok lenne,belesuttogta a fülembe: - Ha a mekibe mentek,hozol shake-t,meg Big Mac-et?
   Felnevettem,és bólintottam. Váltottunk még egy puszit,és tényleg elindultunk.
Szótlanul kisétáltunk Niallel a házból,és tanácstalanul álltunk meg.
- Merre? – tártam szét  a kezemet.
Niall arrébb rángatott,majd megszólalt:
- Azt hittem soha nem búcsúztok már el – de jó,hogy én is ezt kérdeztem.
- Amúgy,miért csak most kezdtél el beszélni? – ha ő is mást témát indít,akkor én is.
- Fogadtunk Louisval,elvesztettem,és ma nem beszélhetek – suttogta nagyon halkan.
- Szívás – állapítottam meg.
- Amúgy szerintem a mekibe menjünk – karol át.
    Hirtelen „megcsapott” az érzés,miszerint Niall baba,meg én milyen jó barátok is vagyunk.
- Hiányoztál már – mondtam,csak úgy magam elé.
- Kitörni készül egy szeretetvulkán – nevetett fel Niall.
- Jaj,ne már! Most mond azt,hogy nem szeretsz! – néztem kiskutyapofival rá.
- Sohaaaaa – puszilta meg a hajamat.
   Teljes lett a Miami tengerpart… Egy pasi,egy lány barát,egy fiú barát,egy őrült,aki otthon vár,hogy csocsózzunk,egy meseszép ház,és a tengerpart. Hú,jól hangzik.
Csak mentünk,és mentünk előre,mikor Niallnek megcsörrent a telefonja. Lou volt az. Ellenőrzi,gondolom.
Niall villámgyorsan a kezembe nyomta,hogy „beszélj”.
   - Igen? – vettem fel.
- Tudod adni Niall-t? – kérdezte,szinte könyörögve.
Niall,mint az őrült rázta a fejét.

- Nem tudom…Izé,a mosdóban van – hülye hazugság,de csak ez jutott eszembe.
- Ja,jó. De miért van nálad a mobilja? – idióta keresztkérdések.
- Mert ideadta,hogy nézzem meg a képeket ,amit csinált – próbáltam kimagyarázni magamat.
- Értem. Akkor mondd meg neki,hogy puszilom – színészkedett Lou.
- Átadom. Szia Louis – tettem gyorsan le. – Puszil téged – nyomtam vissza Niall kezébe a mobilt.
- Idióta – forgatta a szemét.
- Amúgy tudod,hol van a  meki? – néztem kérdőn rá.
- Ez az orr,mindent tud – bökött az orrára. Jó  tudni,hogy Niallnek ilyen okos orra van. – Amúgy megkérdeztem Jontól,hogy hol van – egészítette ki az „orros” sztorit.
- Aha. És messze?
- Nem. Azt mondta,hogy köbö ötszáz méter a házunktól.
- Vágom – bólintottam.
   Az úton csendesen elbeszélgettünk,például Harryről és rólam,a koncertekről a turnéról,arról,hogy mennyire megijedt,amikor kórházba kerültem,és megállapítottuk,hogy hiányzott a másik.


Regina

    Tetten az unottat Carlosnak,aki végigmondta a „védőbeszédét”. Hogy hallgassam meg Kendallt,hogy gondolkodjak el,meg blablabla. Megfogadtam,hogy jó,elgondolkodok rajta,meg minden,Carlos meg megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ő kért meg,igaz? – kezdtem nagyon erőtlenül.
- Ja. A haverom,megteszem – nézett le a kertre. – De nem nagyon szeretném,ha beállna a depi hangulat – jegyezte meg.
- Mert szerinted én akartam – kezdtem el morogni.
- Csaj vagy. Nálad ez kiszámíthatatlan. …Vagy nem kiszámíthatatlan,mert havi rendszerességgel jelentkezik – magyarázta meg.
     Felnevettem,majd odaültem mellé.
Pár másodpercig idillien néztem a szemébe,majd rávágtam a hátára:
- De szemét vagy! – kiabáltam.
- És még nem tudsz mindent – kacsintott, felállt,majd felém nyújtotta a kezét.
- Fogadjunk – néztem rá – hogy nem bírsz levinni a lépcsőn a kertbe.
- Miért ne bírnálak? – húzta fel a szemöldökét.
   Így történt,hogy Carlos a hátán lecipelt a kertbe,a többiekhez. Rápillantottam Kendallre,aki forgatta a szemét,majd bement. Én pedig jól éreztem magamat a barátaimmal.
   Harry belökött a vízbe (tényleg,hol van Petra?),Louis megvert egy gumikacsával.

És mikor végre kikászálódtam a partra,(szó szerint,alig éltem), kifeküdtem az egyik napozóágyra,és élveztem a napsütést.
    A nagy bánatom az,hogy még nem mentünk le a tengerpartra,mert azt „együtt akarják”,és Niall meg Petra valahol kajálni vannak,Logan a szüleivel beszél Skype-on,James meg..igazából senki sem tudta megmondani,hogy hol van.

Petra

   Villámgyors mekizés,mielőtt a rajongók észrevennének. Harrynek kértem Big Mac-et,meg Shake-t,és leléptünk. Szeretem nézni,ahogy Niall kajál. Olyan kis aranyos közben. Mint egy hároméves.
- Le fog csöppenni a …. Majonéz – szóltam neki,de már mindegy volt.
- Szép lett a nadrágom – nézegette rajta a fehér foltot. – De,hogy nyalom le? – méregette a gatyáját,és próbált lehajolni hozzá. – Petra… - vigyorgott rám. - Lenyalod? – kérdezte nevetve.
Megráztam a fejemet.
- Van ujjad is – juttattam eszébe.
  Miután megoldódott  a „majonéz gond”,és elfogyasztottuk a kaját,hazafelé vettük az irányt.


Regina

   Nyílott a hátsó ajtó.
- Petraaaa – hallottuk Louis hangját.
- Biiiig Maaac – köszönt (?) Harry is.
   Niall leült mellém a napozóágyra,és egy szexi (wow) mozdulattal levette a felsőjét. Tényleg szexi volt.

- Mi ez a nagy vetkőzés kérem szépen? – nevettem fel.
Niall csak legyintett „ez természetes” mozdulattal.
Kérdőn néztem rá,mert ezekre mindig van valami perverz beszólása.
- Nem beszélhet – segített ki Petra,aki leült Niall mellé.
  Elbeszélgettünk(Niall természetesen becsületesen hallgatott),mikor Harry odajött Niallhez,hogy hívja őt Zayn.
Niall sóhajtott egyet,felállt,és otthagyott minket. Harry nem nagyon zavartatta magát,leült Petra mellé,és baráthoz híven,megfogta a derekát. Eddig minden rendben is volt. Elkezdtünk dumálni arról,hogy milyen szép a hely,meg minden.
   Felálltunk,hogy bemegyünk üccsiért,mikor  Liam rohamozott meg minket. Üdítővel. Gondolatolvasó a srác.
   - Petra,jönni kéne csocsózni! – kiabált Louis.
- Nem jöttök? – fordult felénk Petra.
Megrántottuk a vállunkat,és követtük a lányt.
Szinte mindenki ott állt a teraszon,a csocsónál.
- Sima? – kérdezte Petra,Lou meg bólintott. Szeretem a titkos beszédet.
   Elkezdtek játszani. Egy ideig követtem az eredményt: 1-0,1-1,2-1,2-2,3-2,4-2…Majd olyan dolog történt,amitől hirtelen megszakadt minden,kép és hang,ami előttem folyt.
Liam hátulról (!!) megölelt! (!!!!) Kezeit előttem összekulcsolta,és fejét az enyémen pihentette. Félidőben (,mert kb. ilyenkor tértem észhez) Petra,és Harry is ugyanúgy állt. Hát ez kicsit sem volt baráti gesztus,szóval felé is fordultam (mondjuk időben,mert legalább már 10 perce így álltunk,mindegy):
- Mizu? – elég sablonos kérdés,de talán veszi a célzást.

- Semmi – nyomott egy puszit (?!) a homlokomra.

Mi baja van ennek a srácnak?!
   Nem is értettem,de azért nem ellenkeztem a gesztusainak. Főleg,ahogyan láttam Kendall arcát. Hahahahahahaaa. A csocsót Louis nyerte 27-24-re.Biztos jó meccs volt,én nem nagyon figyeltem rá. Liiiaaaaaaam. Belül kb. 14 évesnek éreztem magam (sikítós,majdmegőrül,ugra-bugrál),de kívül mutattam a komoly, 18 éves arcomat.


    Már vagy délután öt óra volt mire lemehettünk a strandra. És váóóó. Petrával távolabb feküdtünk a fiúktól,és elkezdtünk beszélgetni. Annyira hiányzott,ez a napi 2-3 órás trécselés,hogy már így visszagondolva,szinte fáj.  A fő téma Liam volt. Túl furcsán viselkedett a mai nap. A fiúk egy kicsit távolabb feküdtek tőlünk,de Harry meg Petra néha össze-összepillantottak. Ó  a szerelmesek.

   Éppen nagyon beszélgettünk Niall ruhájára került majonézfoltról,mikor ajtócsapódást hallottunk a másik házból.
- Juuj,szomszédok!  - kiáltott fel Petra.
Oldalra néztünk,és…és..és..
- Neeeeeee! – kiáltottam fel.
- Mi a…?! – dörzsölte meg a szemét Petra.
- Ez ő! – mondta,szinte visítva.
- Úristeeen – legyezgette magát Petra.
Ez az volt. Ő. És úristen…

Komment/szavazás. Csak a szokásos♥ Kösziiii.

Hatodiiiik és Hetediiiik Díjaaam♥ *-*

Közönség díj

Sziasztok! J

Hatalmas meglepetésben volt részem,amikor ma feljöttem. Ugyanis nem,egy,hanem két díj várt arra,hogy kiposztoljam őket. Ez hatalmas megtiszteltetés,és nagyon szépen köszönöm  Dreamy Girl~ -nek ,valamint Regcsii Kármán –nak. J

Először a kérdések Dreamy Girl~  -től:

Ha választhatnál egy szuper erőt mi lenne?

Gondolatolvasás… *-*

Hány testvéred van?

Egy húgom van. J

Kedvenc évszakod?

 Nyááááár♥ I can’t wait for summer!♥

Hány blogod van?

 Csak ez az egy. Régebben kettő volt,de rájöttem,hogy nem tudom őket egyszerre vezetni. Így mára már csak ez van. J

Kedvenc idézeted?

 „Nem vagyok mindig bunkó. Néha alszom is.” :D

Kedvenc számod?

 „ One way or another..” ♥ One Direction – akinek nem lenne világos :P

Hányadikos vagy?

 8.-os. J

Voltál már igazán szerelmes?

 Nem. L

Mért döntöttél úgy, hogy blogot akarsz írni?

Ez egy nagyon hosszú sztori. Talán,ha rákérdeztek elmesélem. J

Mi volt a legőrültebb dolgod amit eddig csináltál?

Megismerkedtem a barátaimmal. Az elég őrült húzás volt. :S

Mennyire imádod az olvasóidat?:DD

 1-10 skálán 11♥ Nagyon szeretem őkeeeeeet♥♥

Utána pedig Regcsii Kármán –tól :

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

 Általában mindenki Petrának hív,de a tesitanárom Pepponak. J

 2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

 One Direction-They don’t know about us♥ és Henderson Dávid- Hosanna

  3. Félsz a sötétben?

Ühüm :$

4. Szerelmes vagy valakibe?

 Nem.

5. Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Kifejezetten sok van. Sokszor elesek,meg ilyesmi…de nem tudnék egyet kiemelni..
 

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

 Már hányszor…

7. Szerinted a péntek - 13.- a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? 

Nem hiszek az ilyenekbe,mert az életet pozitív szemmel kell nézni,és egy péntek 13-ból is lehet FUNtasztikus napot csinálni. J

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

 Néhány…

 9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?

 Nem. Felvállalom a zenei ízlésemet. J

 10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál? 

Igen. J De a mai napig félek a szuriktól (de már nem sírok.. :D )
 

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Hírnév..Hát nem is tudom. Biztosan segítenék másoknak,ahogyan napjainkban is sok híresség teszi. J

12. Szoktál álmodozni?

Néha már túl sokat… :/

13. Járnál Chace Crawforddal?

Nem azt mondom,hogy nem jó pasi,de van tőle jobb is. De attól még,miért ne? ;)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 

Kettőt,és két kisfiút. Máté,Bence..a név majd még eldől ;)

 15. Adni vagy kapni jobb?

 Adni. J

 16. Titkom:

Nyilván el fogom mondani. Na jó,az egyiket. A padlásunkon él egy Csillámpanda. De..pssszt! ;D
 

17. Bakancslista:  

Kijutni Londonba,találkozni az 1D-vel….


Szóval még egyszer nagyon-nagyon köszönöm szépen. Tovább adni sajnos nem tudom,mert mostanában nem nagyon jut időm a blogok olvasására,szóval sajnálom. :’(

Meglepiként,mert ennyire „szerettek” engem,egy kis részlet az új részből:


Petra szemszöge:

- Fogalmam sincs – mondta,és egy gyors puszit adott a számra,sugározva ezzel azt,hogy „megnézzük,és utána beszélünk.”

*

Harry konkrétan összerogyott a röhögéstől.
- Haver,nem vicces!

Regina szemszöge:

Kisétáltunk a szobából,éppen egy örömtáncot járó Zaynbe botlottunk bele.
- Nééézzétek! Nézzéétek! Vannak halak! És élnek!
- Mondjuk ez egy akváriumtól szokatlan dolog – jegyeztem meg.


Sietek vele.. És még egyszer KÖSZÖNÖM!♥