37. fejezet-Féltékenység hálójában

Sziasztok!

 Pontosan egy (!) hete volt új rész. J  Ez csak egy ilyen helyzetjelentés,mert habár ti nem tartjátok számon,én igen. :D Mindegy.
Köszönöm a kommenteket,annyira jólestek. Voltak találgatások,hogy vajon mi lesz. Kicsit ölelgetősre – szomorkodósra - veszekedősre sikerült. Ígérem a folytatás még izgalmasabb lesz. J

Jó olvasást! J ♥

Regina

 A szívem a torkomban dobogott. Szó szerint. Petra ütögette a kezemet,és közben úgy nézett ki,mint egy megerőszakolt mókus. Érdekes látvány.
- Hé menjünk már utána! Ez tuti Ő!
Igen. Tuti Ő. A „Mester Hármas” harmadik tagja. Az egyetlen,a hamisíthatatlan…Wááááá!
- Mindjárt jövünk! – kiabáltunk oda a fiúknak,akik éppen nagyon beszélgettek,és csak úgy mellékesen intettek nekünk.
A távolodó alak felé pillantottunk.
- Kezdjünk el futni – ajánlotta fel Petra.
    A forró homokban,mezítláb futni..Hmm.. Mennyei érzés… És ez az egész,csak akkor lesz mennyeibb,mikor a barátnőd eltaccsol. A homokban. Nem bírtam abbahagyni a röhögést,miközben ő szemrehányóan pillantott rám.
- Jó csak…. – és újra,meg újra lejátszódott előttem a jelenet. Kész voltam.
Nagy nehezen felhúztam,de az alak már messze járt.
- UTÁÁNAAA – kiabálta Petra,és megint megindultunk. Futva. Vártam,hogy mikor esik megint el.
    Amikor már nagyjából a közelében voltunk,elkezdtünk gyalogolni. Hogy ne lihegve (Sz-h-i-h-a) találkozzunk,hanem „normálisan.” Petrával a tipikus filmes verziót választottuk. Elsétáltunk mellette (le volt hajtva a feje,és a homokot nézte),miközben gyorsan rápillantottunk,hogy Ő-e az. És ő volt. Kellett neki pár másodperc,mire leesett neki,hogy kik is vagyunk pontosan,és felkiáltott:
- Neeeeee – körülbelül minden benne volt ebben az egy szóban.
 Petrára néztem,aki vigyorgott. Vagy vicsorgott. Nem tudom eldönteni. Lassan megfordultunk… És OMG.
   

- David?! – kapta a szája elé a kezét Petra.
- David -  nyújtotta a kezét Petra felé.
- Jaj,ne hülyéskedjetek már – intettem le őket. -  Daviiiid! – ugrottam a nyakába.
       Megcsináltuk a „nagyölelősdit”,meg a szokásos „mizu” „semmi” „veled” „semmi” párbeszédet,és leültünk a homokba.
- Honnan tudtátok,hogy én vagyok az?  - méregetett minket David.
- Női megérzés – legyintettem.
- Aha. A tudjátok mimet.. – nevetett fel David.
- Hagyjad,már.. Tudtuk,hogy te vagy az. De tee – bökött Petra felé – Miből gondoltad,hogy mi vagyunk?
- Ezeket a hm.. fenekeket,sötétben is látnám  -  villantott egy fogkrémreklámba illő mosolyt.
- De hülyee vagy – mondtuk szinte egyszerre Petrával.
És a sablonos beszélgetés átment „mély” beszélgetésbe.

Petra

    David. Általános jellemzés: hülye. 10.-12.-ig elválaszthatatlanok voltunk. Utána is csak egy világ választott el minket tőle. Mivel,ő Miamiba költözött,mi meg Londonban maradtunk. El sem hiszem,hogy tényleg itt van.
      Beszélgettünk,hogy mizu,meg minden,majd rátértünk a „ki a pasid/ki a csajod” témára.
- Már szingli vagyok – hümmögött Regi.
- Órák kérdése,és én is az leszek – sóhajtott Dave.
- Mi történt? – néztem felé.
- Fuu. Hát hol kezdjem? – tárta szét a kezét.
- Mondjuk az elején? – kérdezte Regi.
- Jó. Volt a barátnőm, Anastasia ….
      Eddig hagytuk neki elmondani a sztorit. Túl ismerős volt a név.
- Milyen Anastasia?! – néztem rá.
- A német tanár lánya? – kérdezte Regi,Dave,meg erőtlenül bólintott.
- NEEEEE – törtünk ki egyszerre Regivel.
      Háttérsztori. Mikor nyelvvizsgázni kellett,mert ugyebár kellett,két nyelven volt kötelező. A mi osztályunk nagy része a németet,és a spanyolt választotta.  A spanyol tanár oké volt. Magas,vékony,beesett arcú,hosszú haj,meg ilyenek. Viszont  a német tanár! Az a pasi,az őrületbe kergetett mindenkit,mivel nagyon komolyan vette a tárgyát,ezért az iskolában,csak a „német diktátor”-nak hívták. Az a hír járta,hogy gyengébb tanulókat eszik reggelire. Mindegy. Utáltuk. Ronda is volt,meg szemét is. Alacsony,vékony,éles hangú,ősz hajú,és a kezét folyton karba tette. Az osztálynévsorok mindig a hóna alatt voltak,ugyanis négy év (jó nekünk csak kettő) alatt nem tanulta meg a diákok nevét,mert ugyebár minek,úgy is előbb-utóbb végeznek. Tizenegy (!!!!) német bukás volt a négy év alatt az osztályunkban,és az induló 35 fős osztályból 20-an érettségiztünk,együtt. Természetesen nem csak németből,hanem más tárgyakból is voltak bukások,de ezt most nem részletezem.
    Szóval,igen. Német tanár,német nyelvvizsga,német izgulás. Volt olyan tanuló,akinek német zászló is volt a blúzára tűzve.
Előttem van a pillanat,amikor  lerakják elém a lapot,amolyan „nesze írjad” mozdulattal. A tanár szavai,hogy: „ Pontosan 90 percetek van rá. Csak a toll sercegését halljam,mert,ha meghallok,meglátok mást,repültök. Rakd el az a cetlit Gladman (az osztály hülyéje),vagy én rakom el veled együtt. Távolabb Schmidt kisasszony,és Stole kisasszony ,távolabb! Maga ott,öltönyben (a vicces az,hogy minden fiú öltönyben volt),csak egy toll kell. És már csak 87 percetek van. De akik át akarnak menni,azok 78 perc után készen vannak. Indul”- örökké csengeni fog a fülemben.
   Írásbeli kész. És jött a szóbeli. Az igazgató,az ofő,meg a tanár,és az arcuk azt sugallják,hogy „meg fogjuk fingatni”.  Két darab 10 fős csoportra voltunk bontva,névsor szerint. Mind a hárman egy csoportba kerültünk. Egyesével hívtak be minket. Emlékészem – ez is örökké bennem lesz – David bemegy,húsz perc múlva kijön,kaján vigyorral,és közli. „Nem engedett át.” Először azt hittem,hogy viccel. De nem viccelt. Megpróbálom Dave szavaival idézni: „ Bementem,minden tök sima,megállok,köszönök,és a többi felesleges dolog,utána húzok. Emberleírás. Könnyű. Kérdeztem,hogy kit ábrázoljak le,és utána bejött…fú apám!... Egy esztelenül jó csaj. C - kosaras melltartó,szőke haj,kis smink,magas sarkú,feszülős ruha..Minden nagyon patent volt. Csak az volt a k…va nagy baj,hogy leblokkoltam. (ilyenkor már jöttek az „én is” én is” beszólások) Aztán nekikezdtem…Felszedni,a csajt. (blablabla) ÉS hát így történt,hogy nem mentem át.”
    Igen,valami ilyesmi volt. Dave,volt egy a sok közül,akinek meg kellett ismételnie a szóbelit. A lényeg az,hogy a német tanár annyira berágott Davidre,hogy a hibátlan válaszait sem akarta elfogadni. A másik lényeg,hogy később kiderült,hogy a csajt Anastazianak hívják,és (akkor) 21 éves,és kapcsolatban van. Most is,csak Daviddel. Ennyit a háttérsztoriról. Szóval vissza a valóságba:
     - Ja. Ana a csajom. Vagyis a volt csajom – mondta ki David.
Mi még szerintem mindig a sokk alatt álltunk,vagyis,hogy David,jár Ana-val,de még mindig él. Aszta.
   - Mi az,hogy a volt csajod? – kapcsoltam hirtelen.
- Valami senkiházival smárolt ma – közölte lazán.
- Az gáz.. – sóhajtozott Regi.
- Az. Őt akartam megkérdezni,hogy most akkor mi van,de jöttetek.
- Ja,bocs. Akarsz menni? – néztem rá.
- Paff. Nem. Majd megkeres,ha nagyon érdeklem. – És te? Kivel jársz? – fordult felém.
- Miből gondolod,hogy akárkivel járok? – néztem rá.
- Friss vagy,és üde. Meg a bőröd is ápolt. A mosolyodról már nem is beszélve. Naa..Kiaz?
- Harry…Harry Styles – mondtam ki zavartan.
Dave szemei nagyra nyíltak,szemöldöke egészen a hajáig szaladt.
- AZZAL a Harry Styles-al?
Miért van másik is?!
- Igen,AZZAL. Gyere,bemutatlak neki.
- Ööö..oké – vonogatta a vállát.
    Visszasétáltunk a  fiúkhoz.
- Fiúk,ő David. David,ők fiúk – mutattam be őket gyorsan.
- Haver,egész tavaly nyáron veletek – nézett Loura – volt kitapétázva a  szobám – ámuldozott David. (Később megkérdeztem,az unokahugija lakott náluk.) Azután felém fordult: - Azt hittem,hogy kamuztál.
- Nem – mosolyodtam el. Odamentem Harryhez,felállítottam,és visszavezettem Davidhez:
- David- Harry,Harry-David .
- Csá – nyújtott kezet Dave. Tök lazára vette a figurát.
- Helló – mondta Harry is. Közben pedig kérdőn rám nézett.
- A volt osztálytársam – suttogtam Harrynek.
- Ja,oké.

-  Hé cimbora – jött oda Lou. – Megiszunk egy sört,vagy valami?
- Persze – nevetett fel Dave,és kerített magának egy széket.
A fiúk jól elsörözgettek,mi meg csináltunk jégkását.

  

    Hét óra magasságában bementünk a vízbe. Vagyis bekergettek a vízbe minket. Regivel üvöltöttünk,mint állat,miközben Lou meg Dave fröcsköltek minket. Bejött még Zayn,Carlos,meg Niall is,a többiek viszont kintről nézték.

Harry

    Azt hittem,hogy beszélgetni mentek  Regivel! Nem valami plázacica fiút idehoznak,és bemutatnak neki! Ah. Csak feküdtem,és az eget bámultam. A volt osztálytársa..És vajon az exe is? Sohasem mesélt róla. Semmi kedvem nem volt bemenni a vízbe,és jópofizni neki. Nem süllyedek olyan mélyre. Inkább kintről néztem,ahogyan jól érzik magukat. Megpörgeti,hozzáér… Azt hiszem ilyen féltékenynek lenni. Kendall tőlem kb. fél méterre ücsörgött,és ő is megsemmisítő tekintettel nézett Davidre. Megláttam benne a partnert,és – habár az ESET óta nem nagyon beszéltünk – odaültem hozzá.
- Tróger – mondta a vizet bámulva. Nem tudtam,hogy nekem jött-e az értelmes megnyilvánulás,vagy az új fiúnak,de elengedtem a fülem mellett.
- Nem bírom ezt a gyereket – vakartam meg a homlokomat. Mielőtt akármit is mondhatott volna rá, Lou szalad oda hozzánk.
- Hé ne lógassátok az orrotokat! Ez csak egy barát. Egy fiú. Sok fiú van körülöttük – próbált győzködni.
     Mivel nem nagyon reagáltunk rá,ezért odahúzott egy napágyat,leült a szélére,és elkezdte:
- Ha én csaj lennék (már itt fura volt,ez az egész),akkor biztos mérges lennék…
- De nem csaj vagy. Hahó – lengettem meg a kezemet a szeme előtt.

- Nézzétek. Lehet,hogy szép zöld szeme van,zselézett szőke haja,menő napszemcsije,kocka hasa,izmos lába,és keze,csókolnivaló ajka,menő szövege,és magával ragadó személyisége (Állj. Honnan tud ilyen szavakat Louis?!) De attól  a lányok..Vagyis a lány veled jár. Nem egy cicafiúra van szüksége,hanem egy igazi Kandúrra. Olyan,mint te Har. (Miért hív ilyen hülyén?! )
- Jó,kösz értem – legyintettem.
- De,ha én lennék a barátnőd,most iszonyú mérges lennék rá,mert esélyt sem adsz,a csávónak,még a vízbe sem mész be… Gondolod,hogy most nem mérges Petra? Amúgy meg,kiszűrtem,a pasinak van csaja,csak valami genyó smárolt vele,és most ropiba vannak. (Ropiba?! Én még csak a „fasírtban”-t ismerem.)
- Milyen genyó? – kérdezte hirtelen Kendall.
- Fogalmam sincs – vakarta meg a tarkóját Lou.

    Ők elbeszélgettek,én meg elgondolkodtam. Igaza van Louisnak. Petra biztos mérges rám. De nem szimpi a pasi. Majd igyekszek.


Regina

      Fürödtünk,hülyéskedtünk,mindent   stimmelt. Mikor kijöttünk a  vízből,már közel nyolc óra volt,sőt talán már el is múlt. Csak Harry meg Lou ücsörögtek a parton,a többiek már felmentek. Odamentünk hozzájuk,Petra beleült Harry ölébe,és nyomott az arcára egy puszit. Hm.
- Én megyek – álltam fel.
- Hova? – kérdezte Lou,és Petra szinte egyszerre.
- Fel… Még van egy kis elintézni valóm – válaszoltam gyorsan,és már fel is álltam.

    Bementem a lakásba. Szerencsére,akit kerestem,pont a konyhában volt. És Niallel beszélgetett. Francba.
- Hé.. Liam. Beszélhetnénk? – kérdeztem félve.
- Aham – mosolygott. – Mindjárt jövök – mondta Niallnek,és félre jött hozzám.

- Menjünk fel a teraszra – mutattam a lépcső felé.
Liam szótlanul követett. Mikor felértünk,szinte a kezébe ugrottam.
- A délután..amit csináltál..
- Danielle – nyögte ki Liam.
- Mi?! Mi történt? – ijedtem meg.

- Dan,és én… - kezdte el,de nem tudta befejezni. Átölelt,és szótlanul álltunk.
     Hallottam,hogy szipog… Meg talán éreztem egy két könnycseppet a pólómon.
- Liam – próbáltam meg oldani a szomorúságot. Liam még szorosabban megölelt,szó szerint alig kaptam levegőt.

- Nézz rám,jó? – próbáltam egy kicsit eltolni magamtól.
Liam rám nézett,kezével pedig gyorsan törölgette könnyeit.
- Mi történt? – igyekeztem,nyugodtan kérdezni.
- Szakítottunk – sóhajtott.
- Mikor? – kerekedett el a szemem.
- Három-négy napja…
- És miért nem szóltál? A többiek tudják?
- Csak te tudod – suttogta erőtlenül.
      Ekkor lépteket hallottunk. Liam leült az egyik székre,és elnézett a távolba,én pedig vártam a megjelenő alakot. Vagy alakokat.
- Hé figyu – kezdte Zayn. – Vagyis..mindegy – legyintett,majd otthagyott.

 - Ennek meg mi baja van? – néztem utána.
 Liam összekulcsolta a kezeit,és nézett maga elé. Leültem mellé,és szorosan átöleltem.
- Minden rendben lesz – mondtam,mire Liam is átölelt.

Petra

-     Én megyek – állt fel Louis.
- Szerintem én is – mondta Harry és adott egy puszit a számra.
- Oké – bólintottam. Én még nem nagyon akartam menni,mert még beszélgethetnékem volt.
- Jó fej az urad – fordult felém David,mikor a többiek már elmentek.

- Úgy gondolod? – mosolyogtam felé.
- Igen. Jól választottál. Ilyen fiú való neked. Én még arra is fogadnék,hogy egyszer az esküvőtökön állok szmokingban,és azt kiabálom,hogy „Csókot! Csókot” – nevetett fel.
- Hát ez kész  - röhögtem fel,és a ház irányába néztem. – Nagyon szeretem őt.
- Megértem. Nem olyan segg,mint Chris…
- Ne is említsd azt a nevet. Fúúú.. Úgy utálom – kezdtem el morogni.
- Nyugi – simogatta meg a vállamat.
     Felé dobtam még egy mosolyt. Egészen addig néztük egymást – kemény öt másodpercig - ,amíg nem halottunk kutyaugatást.
- Ez hol? – néztem körbe.
Dave füttyentett egyet,és ott volt egy… Egy nagyon aranyos fehér kiskutya.
- Bopi – mutatta be nekem.
- Tök édes – jött elő belőlem a „decukii” énem.
- Ugye,hogy édes? Ana nem szereti – mondta savanyúan.
- Szerintem imádnivaló – simogattam meg.

    Késő estig játszottunk Bopival,meg beszélgettünk.
- Ilyen késő van? – nézett körül,mikor már teljesen besötétedett.
- Ja – halásztam elő a táskámból a  telefonomat – tíz óra van – mutattam felé.
- Mennem kell – állt fel.

- Nekem is – bólintottam.
- Holnap? – kérdezte.
- Nem tudom… Városnézésre megyünk,meg asszem a fiúk próbájára. Este?
- Nekem nyolc – vonogatta a vállát.
- De holnapután szabad programunk van Regivel,szóval,ha ráérsz,akkor elmehetnénk valamerre.
- Megnézem a rettentően fontos időbeosztásomat… Pont ráérek – mosolygott.
- Remek.
- A telefon számod,még ugyanaz? – kérdezte még gyorsan.
- Igen,de általában estére kikapcsolom.
- Ja,hogy ne zavarjanak az ágytornában Harryvel. Értelek – röhögött fel.
- Nem azért. Csak úgy megszokásból…
- Rossz kifogás – rázta a fejét.
- De…!
- Nincs,de. Mennem kell. Jóéjt – mondta,majd adott egy puszit az arcomra,és elment.
   Mosolyogtam,mint egy kislány,mikor sok idő után találkozik a barátaival. A bennem lévő űr,teljesen betöltődött.

     Felmentem a szobánkba,ahol égett még a villany.
- Te nem alszol? – kérdeztem kedvesen,miközben odasétáltam Harryhez.
 - Nem – mondta közömbös hangon.
- Mi a baj? – simogattam meg az arcát.
- A naplemente… - suttogta.
A francba,a francba, a francba!
- Miért nem velem nézted meg? – kérdezte,és elfordult tőlem.
- Hary..Én nem láttalak,hogy vártál volna engem..

- Rossz kifogás. Ott ültem a teraszon. És megnéztem .Louval.
- Ne haragudj – simultam hozzá.

- Már mindegy – fúrta bele a fejét a párnába.

- Harry nézz rám – fordítottam vissza. – Sajnálom. Nincs kedved lejönni most? A csillagos ég,csak a miénk – kacsintottam.
- Nincs. Jó éjt – feküdt vissza.
Ezt elszúrtam. Végső eset.
- Ha meggondolnád magad. Lent várlak – hajoltam oda hozzá,és adtam egy csókot. De nem csókolt vissza.
- Nem megyek. Ne is várj. Vagy várj.. Hogy megtudd,hogy milyen rossz érzés…………! – vágta a fejemhez.
    Megráztam a fejemet,felvettem a telefonomat,meg a ruháimat – mert még mindig fürdőruhában voltam – és otthagytam. Megvolt az első vitánk. Éljen.

    Lesétáltam a medencéhez. Niallel a titkos egyezségünk – ami sohasem lett kimondva,de így van – ha az egyikünk bajban van, a másiknak kötelessége segíteni. Három-négy percet ültem a medenceparton,majd küldtem egy SMS-t Niallnek.
„ S.O.S :’(„
   Ilyenkor van az a filmekben,hogy a lány várja a választ,és forgolódik meg minden.
Három másodperc múlva érkezett az üzenet,szóval nem sok lehetőségem volt,eljátszani a „világfájdalmat”.
 „ Kettő perc,és lent vagyok.”
Tudja,hogy hol vagyok?

   Az SMS óta legalább 12 perc telt már el,mire leért. Csak annyit hallottam,hogy csapódik az ajtó,és valaki komótosan sétál.
- Mi történt, Hercegnőm? – ült le mellém,egy szendvics (?) társaságában.
Nem szóltam,csak megöleltem. Niall letette a szendót a tányérba,és visszaölelt.
- Harry csinált valamit? – suttogta a fülembe.
Szipogtam párat,majd előtört belőlem a sírás.
- Neeem sírunk – emelte fel a fejemet.
A holdfényben,és olyan kéken csillogott a szeme,hogy… Nem tudok hozzá semmilyen hasonlatot. Szeretem. Úgy,ahogy van.
- Tessék – nyújtotta felém a szenyát.
- Nem eszek tíz után – toltam el magamtól.
- Mióta? – nevetett fel.
- Most óta – szögeztem le.

- Raktam be selyem-sonkát – újságolta.
- De hát utálod! – néztem rá.
- Tudom,de te szereted. Ja,és a salátát  sem felejtettem ki belőle.
- Niall bébi – öleltem meg.
- Jaj,te lány – puszilta meg a fejemet. – Sajt is van benne – tolta oda a számhoz.
Felnevettem.
- Nem vagyok éhes – próbálkoztam.
- Remek vicceid vannak,tudsz róla?
    Jó köztudott,hogy éhes vagyok. Mindig. Szóval ez nem vált be.
Niall addig bökdöste a szám felé,mire beleharaptam.
- Mondtam,hogy éhes vagy! – harapott bele ő is.
Miután ketten megettük a szendvicset,felém fordult:
- Akkor ez volt a vicces része,hogy lássam,tudsz-e nevetni,és enni. Nincs olyan nagy baj. Mi történt? – emelte fel az egyre lejjebb hajló államat.
- Elcsesztem Niall! – fakadtam ki,és hirtelen patakokban folytak a könnyeim.
- Mit csináltál?
Elmeséltem az egész sztorit. Niall csak húzta a száját.
- 60%-ban te vagy a hibás.
- Tudom,Niall,tudom. De bocsánatot kértem..És..én annyira szeretem őt..!
- Nyugi-nyugi-nyugi – simította meg az arcomat. – Nézz a szemembe! Oké? – fogta meg az arcomat. – Minden rendben lesz. Minden. Harry még mindig szeret. Nagyon. Ahogy te is őt. Holnapra minden jobb lesz.
    Hüppögtem párat,majd megöleltem.
Niall simogatta  a hátamat,és a fülembe suttogta,hogy „minden rendben lesz”. Reméltem.
Kb. fél óra után,eltoltam magamtól.

- Álmos vagyok. Felkísérsz? – mosolyogtam rá.
- Igen – állt fel,és átkarolta a vállamat.
   Felmentünk a szobánkhoz. Megfogtam a kilincset,és már majdnem bementem,mikor Niall visszafordított:

- Jó éjt – mondta,és adott az arcomra egy puszit.
   Átkaroltam a nyakát,és hozzá bújtam. Ez csak pár pillanat volt… Ugyanis Regi meg Liam jelent meg a szobánk előtt. Kézen fogva. (?) És annyira bájosan néztek egymásra..
Regivel összenéztünk. És a fiúk is. Titkos jelbeszéd,de mindenki tudja,hogy miről van szó.
- Árulók vagytok! – jelent meg Zayn is.
- Mi folyik itt? – lépett ki az ajtón – álmosságot színlelve – Harry.
   Körbe járt a tekintetem mindenkin. Most aztán nagy szarban vagyunk.. ..