36. fejezet - Miami♥

Sziasztok!


Évszázadok teltek el az új rész óta,tudom,de végre itt van! Jó olvasást! J

Petra

   Louis kezeit az arcához emelte. Te jó ég.
- Mi történt? – kérdezgettük mindannyian,de nem válaszolt.
- És..még emlékem sincs tőle… - nézett felfelé,mintha csak a könnyeit akarná visszatartani.
- Mi a baj Louis? – hajoltam oda hozzá.
- Legalább telefonszámot cserélhettünk volna….
- Valami csaj ügye lehet – suttogta a fülembe Harry.
    Mikor már nagyjából mindenki Louis körül forgott,hogy mi a fészkes fene történt elölről kezdte az egészet.
- Elfelejtettem…De,hogy felejthettem el? Én barom – mormogta maga elé.

- Lou,mi történt?  - simítottam meg a vállát.
- Elfelejtettem elköszönni…
- Kitől? – kérdezte Regi.
- Hát Amytől – kezdte szomorú hangon Louis,majd a válasz vége felé felröhögött.
Ahogy a buszban mindenki más is.
 - Komolyan az hoteles nő miatt csináltál ekkora cirkuszt? – nevetett Harry.
- Hiányzik – bólogatott Lou.
- Hülye vagy – ütötte meg a vállát Niall.
Még mindenki el-el nevetgélt ezen,de senkinek sem tűnt fel,hogy a busz megállt.
- Megérkeztünk? – kérdezte Carlos.
- Igen – sóhajtott Jon. Úgy tűnik fárasztónak találta,ezt az egészet.
- És vááóóó – szálltam ki a buszból. Elvettük a csomagjainkat,és elindultunk egy kis utcán.
- Ez sétáló utca,ide nem jöhetnek be autók – tájékoztatott.
- És..és… - jelentkezett Lou, hivatalosan is a nap fárasztója – ha rendőröknek kell kiérni,akkor ők,hogy jönnek be? – nézett nagy szemekkel.
- Hát Lou,az úgy van,hogy hármas csoportokba vannak a házak,és ott van egy út,ami… Minek magyarázok?! Úgy sem érdekel titeket – forgatta a szemét Jon.
És igaza volt. Lou csak fárasztásból tette fel a kérdést.
    Végigsétáltunk, az utcán,majd az utca végén ,valami eszméletlen helyre lyukadtunk ki.
- Itt fogunk lakni? – kérdeztünk szinte visítva Regivel.

- Igen lányok,igen – bólogatott bőszen Jon.
- De hát ez egy Barbie ház! – méltatlankodott Carlos.
 És nem túlzott.

A ház rózsaszínes árnyalatban pompázott,három emeletes,hatalmas üvegablakok… És csak elölről láttuk.
- Menjünk mááár beee! – tapsikoltam túlbuzgóan.
- Harry,Petra jobban felizgul ettől a  háztól,mint tőled -  hallottam a hátam mögül Lou csípős viccét.
- Nem igaz! – fordultam hátra.
- Milyen jó füle van valakinek – vágott grimaszt Lou.

Vigyorogtam egyet,majd megfogtam Harry kezét. És besétáltunk a kapun. És úristen. Egyszerűen gyönyörű volt.

Regina

    Kendall annyira feltűnően bámult,hogy már idegesített. Próbáltam minél távolabb maradni tőle,de nehéz volt.
Az ajtóhoz érve,egy apró táblára lettem figyelmes,ami az ajtó mellett volt. „ Isten hozott az álmodba!”
 Ahogy Louis meglátta,egyből felemelte az ujját,és elkezdett magyarázni:
- Elcseszték a  táblát. Helyesen így szól : „Isten hozott a rémálmodba!”

- Valaki ma vicces kedvében van – rázta meg fejét Niall.
- Én mindig – legyintett Lou.
   Jon nagy nehezen megszenvedett a zárral,és bejutottunk. Olyan helyre,amiről mindig is álmodoztam.
Egy üvegajtón keresztül léptünk be a nappaliba. Fehér szőnyeg,bőrkanapé,ízléses hangulatvilágítás. Tetszett ,nagyon tetszett.

- A házat Amanda Zafire tervezte belülről. A szobák más-más témájúak,hogy a sok vendég számára megfeleljen. 10 szoba van,szóval tudtok válogatni. És…
- Nekem van egy ötletem! – kiáltott fel Lou.
- Én beszéltem – szórt szikrákat a szeme Jonnak.

- Nem baj – intett egyet Lou. – Szóval csináljuk azt,hogy aki amelyik szobába benyit,abba alszik. Okáj?
    Elsőre ez nagyon viccesnek tűnt,főleg,hogy én figyeltem a repülőn Jonra,hogy vannak rózsaszín szobák,kékek,van amelyikbe még fürdőkád is került…. Szóval mindenki belement.
Jon elmagyarázta még,hogy a ház három szintes. Az első szinten van a konyha,meg a nappali (és egy WC),a második szinten vannak a szobák,plusz még egy nappali,és a fürdő,egy apróbb terasz, végül a harmadik szint,ami csak egy óriási teraszból áll. Valamint van még a házhoz kert,és medence,és ha tovább sétálunk,akkor ott van a ..tenger! Alig hittem a szememnek,amikor megláttam. Gyönyörű volt! Ma este még biztos lemegyünk. De térjünk vissza a szobaválasztásra.
   - Hé Liam – mentem oda hozzá. – Nagy gond lenne,ha én veled aludnék? – kérdeztem tőle,és talán egy kicsit el is pirultam. Liamnek barátnője van Danielle,akivel jóban vagyok,de nem tudom,hogy mit szólna hozzá Dan,ha kiderülne,hogy a pasijával aludtam.
- Nyugodtan – válaszoltam Liam,és átkarolt. Őszintén mondom,hogy meglepett a válasza.

Petra

   - Kíváncsi vagyok,hogy milyen szobánk lesz – suttogta a fülembe Harry.
- Ki mondta,hogy veled alszok?! – néztem rá.
- Tudom,hogy velem alszol. Tudom  - suttogta még mindig a fülembe. Ilyenkor szinte önkívületi állapotba hoz,nem tudok magamon uralkodni.
- Csak vicceltem – nevettem fel.
- Nemsokára kaptok szobát,jó? – hajolt oda Zayn.
- Hogy te milyen humoros vagy Malik! – mondtam csodálkozva.
Zaynek már szóra nyitódott a szája,de megelőzte ezt Lou ordítása.
- INDUL! – gondolom  a szobák keresése.
   Nagyon izgalmas volt. Felcsődültünk az emeletre,és mindenki beállt egy tetszőleges szoba ajtaja elé.
- Oké,akkor háromra kinyitjuk. Egy… Kettő…Három…!
Mielőtt Harry kinyithatta volna a csodás szobánk ajtaját,meghúztam a pólóját.
- Hé,figy. Regi és Liam együtt alszanak?
- Úgy látszik – rántotta meg a vállát Harry,és megint kinyitotta volna,ha nem rántottam volna vissza megint.
- De miért nem Zaynnel?
- Fogalmam sincs – mondta,és egy gyors puszit adott a számra,sugározva ezzel azt,hogy „megnézzük,és utána beszélünk.”
   Ismét rátette a kilincsre a kezét,és már majdnem lenyomta,mikor elkezdett Lou üvölteni:
- Újra választást követelek! Most! – nagyon dühösnek hallatszódott.
Gyorsan odarohantunk (és még mindig nem néztük meg a miénket) ,majd megláttuk Louis Tomlinson ámulatba ejtő,meseszép .. rózsaszín szobáját. Harry konkrétan összerogyott a röhögéstől.

- Haver,nem vicces! Nektek milyen a szobátok?
Harry próbálta kinyögni,hogy még nem néztük meg,de akárhányszor belekezdett a mondanivalójába,mindig előtört belőle a röhögés.
- Fogalmunk sincs – legyintettem végül.
- Akkor nézzük meg! – indított Louis,abban a reményben,hogy a miénk is valami lányos árnyalatú.
   Ott volt a nagy pillanat,egy másodpercre álltunk attól,hogy belépjünk,mikor Liam és Regi koslatott el a folyosón.
Harryt villámsebességgel a távolodó alakok után fordítottam.
- Te is láttad azt amit,én? – néztem idegesen rá.
- Aha – rágta meg a szája szélét Harry.

Regina

  Benyitottunk a szobánkba. Igazi álom fogadott minket. Először az ágyra néztem. Nem túl kicsi,de nem is túl nagy,ketten kényelmesen elférünk majd rajta. A falak színe..hát nem tudom,érdekes színű,de tetszik. Gyertyák vannak a szobába,és..és kád. Neeeeee! Van bent egy fürdőkád,és nincs akivel romantikusan beleüljek?!  Ősszívás.

   Még gyorsan körülkémleltük a dolgot (szekrények,és a fürdőkád közelebbről),majd Liam mondta,hogy nézzünk körül a többieknél is.

Kisétáltunk a szobából,éppen egy örömtáncot járó Zaynbe botlottunk bele.
- Nééézzétek! Nézzéétek! Vannak halak! És élnek!
- Mondjuk ez egy akváriumtól szokatlan dolog – jegyeztem meg.
    Zany,mint aki citromba harapott,vágott egy grimaszt,és tovább folytatta a halak ünneplését. Amúgy tényleg volt bent hal. Egy kék szoba,szürke ágynemű,fiókok,és az ágy felett egy akvárium,tele  halakkal.
- Ráérsz egy kicsit? – hallottam egy hangot a hátam mögül. Kendall. A francba.
- Bocsi,most éppen,mentünk a konyhába kajálni – kezdtem el tolni Liamot a folyosón.
- Öt perc – nézett bele a szemembe Kendall. Zöld,és,ahogyan a napfény játszadozott benne,az a rongy ami eltakarta a felsőtestét ..és…ÁLLJ. Már az exem. Miután ezt gyorsan letisztáztam magamban,megráztam a fejemet.
- Szörnyen éhes vagyok – simítottam meg a hasamat,a a hatás kedvéért.
  Kendall lehajtotta a fejét,visszanézett rám,majd sarkon fordult. Hirtelen szomorúság fogott,el,és magam sem tudom miért,de utána kiabáltam:
- Hé! Később – néztem felé. Kendall csak intett,amolyan „mindegy” stílusban,és otthagyott.
  Liam bátorítóan megfogta a kezemet,majd elsétáltunk Zayn szobája elöl. Szerintem fel sem tűnt neki,hogy még ott vagyunk,mert még mindig a halaihoz beszélt.
- Akkora balek vagyok – támaszkodtam az ajtónak,mikor beértünk a konyhába.
- Miért lennél balek? – kérdezte Liam,aki már félig a hűtőben volt.
- Mert először nemet mondok,utána meg igent. Teljesen hülye vagyok – masszíroztam a homlokomat.

- Szerelmes – javított ki Liam.
- Hm?! – sétáltam közelebb hozzá.
- Szerelmes vagy– hajolt egy kicsit kijjebb.
- Nem – vágtam rá olyan gyorsan,ahogy csak lehetett.
- De – mondta Liam,és becsukta a hűtőajtót.
- Nem – kezdtem el vitatkozni,és kinyitottam.
A hűtő üresen állt. Mit nézett benne annyi ideig Liam?!
- Figyelj – fogta meg a derekamat hátulról. Pár másodpercig nem folytatta tovább,csak fogott. Majd egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított: - Mindent ki lehet olvasni a szemedből. Szerelmes vagy. De még magad sem tudod,hogy kibe – hadarta el,és otthagyott.
    MIVAN?! Csupa nagybetűvel. Párszor elismételtem magamban,amit mondott,majd utána indultam. „Út közbe” (mármint  a konyhától a szobáig) szembejött velem Carlos. És megállított. Vagyis,a kezét kinyújtotta,és eleresztett egy halk „STOP”-ot. Szerintem ez azt jelent,hogy álljak meg,így kérdőn rá nézve vártam,hogy mit akar ebből kihozni.
- Nem jössz ki beszélni? – mosolyodott el.
Ma mindenki beszélni akar velem?!
- Ki kéne pakolnom – vágtam rá.

- Ráér – legyintett,és elindult a lépcső felé. – Gyere már! – sürgetett,mikor én még mindig egy helyben álltam. Megforgattam a szememet,és követtem.

    Felsétáltunk a lépcsőn,a… a legfelső teraszra!
- Ez szép – jelentettem ki,mikor körbenéztem.
- Nem azért jöttünk. Ülj le – mutatott a kanapéra.
Kérdőn néztem rá,majd helyet foglaltam.
- Kendall a barátom… - kezdte el.
- Jó,ez már most nem érdekel – tettem karba a kezemet.
- Hallgass meg,kérlek! – nézett könyörögve rám.

Petra


     Tele kétségekkel,de kinyitottuk a szobaajtót. És WOW.
- Szép szoba – jegyeztem meg.
- Cseréljünk – nézett ránk Lou.
- Álmodban – nevetett fel Harry.
- Ajj, már! Három percet kaptok kipakolni,mert Petra jön velem csocsózni.
- Van csocsó? - néztem rá.
- Aha. Láttam a kertben. 
- Te voltál a kertben? – kérdeztük egyszerre Harryvel.
- Nem,de Jon azt mondta,hogy van.
- De akkor még nem láttad – állapítottam meg.
- De attól van – nézett rám tök komolyan Lou.
 Szeretem az értelmes beszélgetéseket.

- Három perc! – kiabált Louis,majd kiment a szobából.
Harry rám nézett,várta,hogy Lou visszajön-e,majd hozzám lépdelt.
- Jó hely – ölelt meg.
- Szerintem is – pusziltam meg a nyakát.
- Este rá érsz? – tűri el egy hajtincsemet.
Először kérdőn néztem rá,majd hozzátette:
- Randi. A kertben – mosolygott.
Elnevettem magamat,és bólintottam.
- Ragad rám a  perverzségetek – jegyeztem meg.
- Akkor jó úton haladunk – puszilta meg a számat,utána meg megölelt. Pár másodpercig néztük egymást,majd kopogtattak. Sóhajtottam egyet,és kinyitottam.
- Niall bébi! – öletem meg. Ölelgetős napomban vagyok. – Mit szeretnél? – kérdeztem.
Niall nem szólt,csak a hasára mutatott.
- Éhes vagy? – jött oda Harry.
Niall bólintott.
- És gondolom menjek el veled kajálni – következtettem ki a dolgot.
Niall ismét bólintott.
- Miért nem beszélsz,haver? – nézett rá furcsán Harry.
Niall legyintett egyet,majd a csuklóm után nyúlt.
- Fél pillanat,átöltözöm – cipzáraztam ki a bőröndömet.
Niall türelmesen állt az ajtóban,és Harryvel engem néztek.
- Akkor most átöltözöm – törtem magamnak utat közöttük,mert úgy láttam nem nagyon akartak kimenni a szobából.
Átöltöztem,és visszamentem. Harry már nem volt ott.
- Harry? – tártam szét a kezemet,és az ágyon ücsörgő Niall felé néztem.
Elkezdett hadonászni a kezével.
- Lent van? – próbáltam meg kitalálni.
Niall bólintott.
- Akkor mehetünk – húztam fel az ágyról. – És merre gondoltad?
Niall idegesen felpillantott a plafonra,majd megfogott egy piros gyertyát.

- Tökmindegy,majd út közben meglátom – vettem ki a kezéből a gyertyát.
     Lementünk a földszintre,a nappaliba,és hirtelen Niall felé fordultam:
- Mennyire vagy éhes?
Niall kérdőn nézett rám,majd megmutatta mind a tíz ujját.
- Szóval nagyon. Láttad már a kertet?
Megrázta a fejét. Kezd idegesíteni ez az egész.
- És megnézzük?

Niall megadóan bólintott,majd kimentünk a… a… a… Mennyországba?! 

Medence,napágyak,csocsóasztal,focikapu,kosárpalánk,tenger…. Te jó ég.

Niall mellettem nevetgélt,gondolom a vicces arckifejezéseimen,mert kis híján sokkot kaptam.
   Csak arra eszméltem fel,hogy valaki a kezem után nyúl. Harry.
- Két perc – mondta Niallnek,és arrébb húzott engem.

Niall idegesen intett,Harry pedig gyorsan belekezdett:
- Este akkor? Van  medence,napágy,hintaágy,sőt olyan függő izé is..meg tengerpart… - győzködött Harry.
Már a szobában meg volt róla győződve,hogy akarom,de annyira nem mutattam ki.
- Aha – adtam egy gyors szájra puszit. – De megyek,mert valaki éhes – néztem Niall felé.
- Hé,Petra! Jössz csocsózni? – üvöltött Lou,a medencéből egy gumikacsa (?) társaságában.
- Ööö… Izé – tekergettem az egyik hajtincsemet. – Niallel elmegyek,kajálni,és jövök,jó? – kérdeztem idegesen.
- Siess! – vágta hozzá (szegény) kacsát Zaynhez. Hatalmas bunyó kerekedett,úgy éreztem nem fogok hiányozni.
- Akkor megyünk,jó? –fordultam Harry felé.
- Oké – nyomott egy puszit a homlokomra. Már majdnem elindultam,mikor utánam szólt: - Hé – húzott még egy kicsit vissza,és mintha valami titok lenne,belesuttogta a fülembe: - Ha a mekibe mentek,hozol shake-t,meg Big Mac-et?
   Felnevettem,és bólintottam. Váltottunk még egy puszit,és tényleg elindultunk.
Szótlanul kisétáltunk Niallel a házból,és tanácstalanul álltunk meg.
- Merre? – tártam szét  a kezemet.
Niall arrébb rángatott,majd megszólalt:
- Azt hittem soha nem búcsúztok már el – de jó,hogy én is ezt kérdeztem.
- Amúgy,miért csak most kezdtél el beszélni? – ha ő is mást témát indít,akkor én is.
- Fogadtunk Louisval,elvesztettem,és ma nem beszélhetek – suttogta nagyon halkan.
- Szívás – állapítottam meg.
- Amúgy szerintem a mekibe menjünk – karol át.
    Hirtelen „megcsapott” az érzés,miszerint Niall baba,meg én milyen jó barátok is vagyunk.
- Hiányoztál már – mondtam,csak úgy magam elé.
- Kitörni készül egy szeretetvulkán – nevetett fel Niall.
- Jaj,ne már! Most mond azt,hogy nem szeretsz! – néztem kiskutyapofival rá.
- Sohaaaaa – puszilta meg a hajamat.
   Teljes lett a Miami tengerpart… Egy pasi,egy lány barát,egy fiú barát,egy őrült,aki otthon vár,hogy csocsózzunk,egy meseszép ház,és a tengerpart. Hú,jól hangzik.
Csak mentünk,és mentünk előre,mikor Niallnek megcsörrent a telefonja. Lou volt az. Ellenőrzi,gondolom.
Niall villámgyorsan a kezembe nyomta,hogy „beszélj”.
   - Igen? – vettem fel.
- Tudod adni Niall-t? – kérdezte,szinte könyörögve.
Niall,mint az őrült rázta a fejét.

- Nem tudom…Izé,a mosdóban van – hülye hazugság,de csak ez jutott eszembe.
- Ja,jó. De miért van nálad a mobilja? – idióta keresztkérdések.
- Mert ideadta,hogy nézzem meg a képeket ,amit csinált – próbáltam kimagyarázni magamat.
- Értem. Akkor mondd meg neki,hogy puszilom – színészkedett Lou.
- Átadom. Szia Louis – tettem gyorsan le. – Puszil téged – nyomtam vissza Niall kezébe a mobilt.
- Idióta – forgatta a szemét.
- Amúgy tudod,hol van a  meki? – néztem kérdőn rá.
- Ez az orr,mindent tud – bökött az orrára. Jó  tudni,hogy Niallnek ilyen okos orra van. – Amúgy megkérdeztem Jontól,hogy hol van – egészítette ki az „orros” sztorit.
- Aha. És messze?
- Nem. Azt mondta,hogy köbö ötszáz méter a házunktól.
- Vágom – bólintottam.
   Az úton csendesen elbeszélgettünk,például Harryről és rólam,a koncertekről a turnéról,arról,hogy mennyire megijedt,amikor kórházba kerültem,és megállapítottuk,hogy hiányzott a másik.


Regina

    Tetten az unottat Carlosnak,aki végigmondta a „védőbeszédét”. Hogy hallgassam meg Kendallt,hogy gondolkodjak el,meg blablabla. Megfogadtam,hogy jó,elgondolkodok rajta,meg minden,Carlos meg megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ő kért meg,igaz? – kezdtem nagyon erőtlenül.
- Ja. A haverom,megteszem – nézett le a kertre. – De nem nagyon szeretném,ha beállna a depi hangulat – jegyezte meg.
- Mert szerinted én akartam – kezdtem el morogni.
- Csaj vagy. Nálad ez kiszámíthatatlan. …Vagy nem kiszámíthatatlan,mert havi rendszerességgel jelentkezik – magyarázta meg.
     Felnevettem,majd odaültem mellé.
Pár másodpercig idillien néztem a szemébe,majd rávágtam a hátára:
- De szemét vagy! – kiabáltam.
- És még nem tudsz mindent – kacsintott, felállt,majd felém nyújtotta a kezét.
- Fogadjunk – néztem rá – hogy nem bírsz levinni a lépcsőn a kertbe.
- Miért ne bírnálak? – húzta fel a szemöldökét.
   Így történt,hogy Carlos a hátán lecipelt a kertbe,a többiekhez. Rápillantottam Kendallre,aki forgatta a szemét,majd bement. Én pedig jól éreztem magamat a barátaimmal.
   Harry belökött a vízbe (tényleg,hol van Petra?),Louis megvert egy gumikacsával.

És mikor végre kikászálódtam a partra,(szó szerint,alig éltem), kifeküdtem az egyik napozóágyra,és élveztem a napsütést.
    A nagy bánatom az,hogy még nem mentünk le a tengerpartra,mert azt „együtt akarják”,és Niall meg Petra valahol kajálni vannak,Logan a szüleivel beszél Skype-on,James meg..igazából senki sem tudta megmondani,hogy hol van.

Petra

   Villámgyors mekizés,mielőtt a rajongók észrevennének. Harrynek kértem Big Mac-et,meg Shake-t,és leléptünk. Szeretem nézni,ahogy Niall kajál. Olyan kis aranyos közben. Mint egy hároméves.
- Le fog csöppenni a …. Majonéz – szóltam neki,de már mindegy volt.
- Szép lett a nadrágom – nézegette rajta a fehér foltot. – De,hogy nyalom le? – méregette a gatyáját,és próbált lehajolni hozzá. – Petra… - vigyorgott rám. - Lenyalod? – kérdezte nevetve.
Megráztam a fejemet.
- Van ujjad is – juttattam eszébe.
  Miután megoldódott  a „majonéz gond”,és elfogyasztottuk a kaját,hazafelé vettük az irányt.


Regina

   Nyílott a hátsó ajtó.
- Petraaaa – hallottuk Louis hangját.
- Biiiig Maaac – köszönt (?) Harry is.
   Niall leült mellém a napozóágyra,és egy szexi (wow) mozdulattal levette a felsőjét. Tényleg szexi volt.

- Mi ez a nagy vetkőzés kérem szépen? – nevettem fel.
Niall csak legyintett „ez természetes” mozdulattal.
Kérdőn néztem rá,mert ezekre mindig van valami perverz beszólása.
- Nem beszélhet – segített ki Petra,aki leült Niall mellé.
  Elbeszélgettünk(Niall természetesen becsületesen hallgatott),mikor Harry odajött Niallhez,hogy hívja őt Zayn.
Niall sóhajtott egyet,felállt,és otthagyott minket. Harry nem nagyon zavartatta magát,leült Petra mellé,és baráthoz híven,megfogta a derekát. Eddig minden rendben is volt. Elkezdtünk dumálni arról,hogy milyen szép a hely,meg minden.
   Felálltunk,hogy bemegyünk üccsiért,mikor  Liam rohamozott meg minket. Üdítővel. Gondolatolvasó a srác.
   - Petra,jönni kéne csocsózni! – kiabált Louis.
- Nem jöttök? – fordult felénk Petra.
Megrántottuk a vállunkat,és követtük a lányt.
Szinte mindenki ott állt a teraszon,a csocsónál.
- Sima? – kérdezte Petra,Lou meg bólintott. Szeretem a titkos beszédet.
   Elkezdtek játszani. Egy ideig követtem az eredményt: 1-0,1-1,2-1,2-2,3-2,4-2…Majd olyan dolog történt,amitől hirtelen megszakadt minden,kép és hang,ami előttem folyt.
Liam hátulról (!!) megölelt! (!!!!) Kezeit előttem összekulcsolta,és fejét az enyémen pihentette. Félidőben (,mert kb. ilyenkor tértem észhez) Petra,és Harry is ugyanúgy állt. Hát ez kicsit sem volt baráti gesztus,szóval felé is fordultam (mondjuk időben,mert legalább már 10 perce így álltunk,mindegy):
- Mizu? – elég sablonos kérdés,de talán veszi a célzást.

- Semmi – nyomott egy puszit (?!) a homlokomra.

Mi baja van ennek a srácnak?!
   Nem is értettem,de azért nem ellenkeztem a gesztusainak. Főleg,ahogyan láttam Kendall arcát. Hahahahahahaaa. A csocsót Louis nyerte 27-24-re.Biztos jó meccs volt,én nem nagyon figyeltem rá. Liiiaaaaaaam. Belül kb. 14 évesnek éreztem magam (sikítós,majdmegőrül,ugra-bugrál),de kívül mutattam a komoly, 18 éves arcomat.


    Már vagy délután öt óra volt mire lemehettünk a strandra. És váóóó. Petrával távolabb feküdtünk a fiúktól,és elkezdtünk beszélgetni. Annyira hiányzott,ez a napi 2-3 órás trécselés,hogy már így visszagondolva,szinte fáj.  A fő téma Liam volt. Túl furcsán viselkedett a mai nap. A fiúk egy kicsit távolabb feküdtek tőlünk,de Harry meg Petra néha össze-összepillantottak. Ó  a szerelmesek.

   Éppen nagyon beszélgettünk Niall ruhájára került majonézfoltról,mikor ajtócsapódást hallottunk a másik házból.
- Juuj,szomszédok!  - kiáltott fel Petra.
Oldalra néztünk,és…és..és..
- Neeeeeee! – kiáltottam fel.
- Mi a…?! – dörzsölte meg a szemét Petra.
- Ez ő! – mondta,szinte visítva.
- Úristeeen – legyezgette magát Petra.
Ez az volt. Ő. És úristen…

Komment/szavazás. Csak a szokásos♥ Kösziiii.