2012. december 4., kedd

29./2.-London, Seattle távolság....


Sziasztok!

Így lassan 2 hét kimaradás után meghoztam az új részt. Nem lett túl hosszú,nem lett túl vicces,nem lett túl tartalmas,de ígérem a 30fejezet jó lesz. (Legalábbis ebbe reménykedjetek.) A várt 16 komment helyett,7 komment gy
űlt össze,viszont 20 szavazat érkezett,aminek azért örülök. Egyébként a kommenteiteket imádom,mindig örömmel olvasom. Most kommenthatárt nem ’szabok’ meg. Jó, 10 alatt nem hozok,de,ha meg lesz a 10,utána,ahogy megírtam az új részt felrakom. Még mindig ’rajta vagyok’ a desing átalakításán,látjátok mennyi sikerrel. De ezt is próbálom pótólni. Az ’Austin VS. Cody’-s szavazatnál Austin vezet,és a napokban ezt le is zárom.





Regina

   -Kendall!-kiáltottam fel,és a szobája felé szaladtam.
Tanácstalanul megálltam az ajtaja el
őtt. Hallottam,ahogy felpattan az ágyról,és odasétál az ajtóhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte flegmán.
-Téged-léptem be hozzá.
Furán nézett rám.
   -Ezt ne most…-tolt el magától.-Amúgy is mindjárt megyünk a  próbára…-forgatta a szemeit.
Megfordultam,és megfogtam a kilincset.
   -Bocsánatot kérek. Kendall. Szeretlek-mondtam a végét nagyon halkan.
-Hogy mondod?-fogta meg a derekamat.
-Sze-ret-lek-szótagoltam.
-Én is nyuszii-jött oda hozzám,és megölelt.
-Austinnal már régen nem beszéltem,de megnyugodhatsz. Csak barátként tekintek rá.
-Nekem is vannak néha ilyen kilengéseim,hogy visszagondolok az exeimre. De rájövök,hogy te sokkal jobb vagy náluk-mondta,és megcsókolt.
-Öltözzetek! 10 perc és indulunk-szaladt el Louis a szoba el
őtt üvöltözve.
Elkészültünk,majd elmentünk próbálni.

*
   Másfél órája ücsöröghettem a székeken,mikor valaki végre odajött hozzám. Jack volt az.
-Szia-huppant le mellém.
-Szevasz nagyfiú-fordultam felé.
-Úúúgy unatkozok-panaszkodott.
-Nyugodj meg én is. De fél óra és végeznek-mosolyogtam.
-Ahh..Anya az el
őbb ugyanezt mondta-sopánkodott.
-Ki fogjuk bírni-nevettem.-Körbesétálunk addig?-kérdeztem t
őle.
   
 Válasz helyett megfogta a kezemet,és elindultunk. Megszámoltuk a székeket,lesétáltunk a színpad elé,és az utolsó számnál elkezdtünk ugrálni.
Miután végeztek Jack visszament Clarhez,én pedig a fiúkhoz.
-Jók voltatok-közöltem velük fáradtan.
-Tudod,ez természetes-karolt át Louis.



Petra


       Harry volt a vonal másik végén. Idegesen beleszóltam. Els
ő gondolatom az volt,hogy lerakom. De furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar mondani,ezért bementem a fürdőbe,és végighallgattam. De a szöveg a szokásos sablonra épült. Elmondta,hogy megbánta és beszélt még Carlos is. Tudattam velük,hogy megértettem.
-És nagyon haragszol?-kérdezte Harry.
   El
őttem voltak a göndör fürtjei,a mosolyra húzódó szája,a gödröcskéi…
-Nem,nem haragszom. Szomorú vagyok Harry-próbáltam valami értelmeset kinyögni.
-Megbántuk-mondták egyszerre Carlossal.
-Én is-sóhajtottam.
   Még 10 percen keresztül beszéltünk. Igen. Beszéltem velük. Nem tudom,hogy az álmosság miatt-e ,vagy nem,de élveztem a társaságukat.
-Ez egy lassan gyógyuló seb lesz-tudtattam Harryvel.
-Nem baj. Én várok rád-azt hiszem
őszintén beszélt.
   Leraktuk a telefont. Engedtem egy kád forró vizet,és befeküdtem. Megfürödtem,és kimásztam az ágyból. Hajnali 3 (!) óra volt. Megvártam,amíg Cody,és Austin is végez a fürdéssel,majd aludni készültünk.
    3-an aludtunk Harry ágyában. De most ez sem érdekelt. Álmos voltam…

*Reggel*



      Éééééééééés igen. Délben Austin szörnyű horkolására keltem. Álmosan kimásztam az ágyból,felvettem a mamuszomat,meg egy köntöst,és lebattyogtam a lépcsőn.

Csináltam magamnak egy teát,leültem egy székre,és elgondolkodtam a tegnap estén. Vagyis a ma hajnalon. Harry és Carlos annyira a szívéből beszélt. Vagy tévedek?
     Ekkor mocorgást hallottam az emeletr
ől. Az én szeretett Codym ballagott le kómás fejjel a lépcsőn. Félúton megállt,intett egyet,majd teljesen lesétált.
Odajött hozzám,egyetért
ően megölelt.
    -Kibaszott álmos vagyok-suttogta a fülembe.
-Én is-válaszoltam neki.
-Felkeltjük?-fordult felém Cody.
-Ez természetes-álltam fel.
     Fogtunk néhány edényt,meg fakanalat,és a jól bevált „filmes módszerrel” felkeltettük. Ugráltunk az ágyon (már amennyi er
őnk volt),és kiabáltunk hozzá.
-Legközelebb csak szimplán basszatok meg,jó?!-morgott.
-Simáááááááááán-válaszolt Cody,majd lesétáltunk a lépcs
őn.-Mit terveztél mára?-fészkelte be magát a kanapé kényelmébe.
-Városnézés,jó lesz?-kérdeztem.
-Hát perszeeeeeeee-nyújtotta el a második „e”-t.
-Jó. Akkor majd olyan három körül indulunk.
      Cody bólintott. Felöltöztünk,rendet raktunk,és elhagytuk a fiúk házát.

(…)

     Codynak és Austinnak nem kellett lakbért fizetniük,ingyen lakhattak nálunk. Cserében a házi munkában kellett segíteniük.
   A szekrényemet szuggeráltam. Valahogy,nagyobbra emlékeztem. Kismillió újság,kép,DVD,és CD volt a ruhásszekrényemben.
    -Hogy az a…-morogtam,mikor valaki felnevetett a hátam mögül.
-Mi a bajod,Cody?-fordultam felé.
-Semmi.
-Nincs valami…MUNKÁD?!-mutogattam a kezemmel.
-De van. Meg kell öntöznöm a virágokat.
-Akkor futás. Itt nincs egy virág sem-intettem az ajtó irányába. Cody hangosan felnevetett,majd távozott.
     Tehát,igen a pakolás. A fiúkkal készített dolgainkat
őriztem. Kipakoltam,és begyömöszöltem a helyére a ruháimat.
    -Kiéé ez a szexi tangaa?-üvöltött teli torokból Austin.
Az ablakhoz lépdeltem. Cody,és Austin rohangált,az én fehérnem
űmmel az udvaron körbe-körbe.
    -Tegyétek azt leeeeeeeeeeee!-visítottam,és lementem hozzájuk.
Természetesen az udvar els
ő részében kellett fogócskáznom velük,így aki arra járt,az szem és fül tanúja volt az egésznek.
    -Na hahi-rúgta ki a kaput Tommo.
-Hahi?! Az meg mi a tököm?-állt le fél másodpercre Austin.
-Semmi. Neked ez még magas-mondtam,és a fiú irányába ugrotttam.
-Na,ellopták az alsódat,Petra?-nevetett fel Tom.
-Igen,és ez iszonyat vicces! Segíts máááár!-mutattam a két fiú felé.
      Nagy nehezen visszaszereztük,ami az enyém,és három óra lett.
-Városnézés!-tapsikolt Cody,és a kapuban vártak minket türelmetlenül.
   Nem sokat gondolkoztam azon,hogy elhívjam-e Tommo-t is. Egyértelm
űen igen volt a válasz,mert 2 ilyen idiótával nem bírnék,és ne csak én égessem magamat velük. Másodszor meg, Tommo régebb óta él itt,mint én.
A London Eye-al kezdtünk.
   -Ez nagyon magas-mondta Cody,mikor a tetején voltunk.
Utána a Tower -híddal folytattuk.
    A híresebb,meg a nem híresebb múzeumokat is kihagytuk,mert az
őket,úgy sem érintené meg.
   A Madame Tussauds-ba viszont elvittük
őket. Habár egész végig azon imádkoztam,hogy ne tegyenek tönkre semmit,de azért élveztem.
  Majd a nap zárásaként,na jó,utolsó el
őttiként,elvittük őket a „testvéreikhez”,az állatkertbe.
 -Ez pont olyan,mintha te lennél az Anya,én meg az Apa-t
űnődött Tommo,és a „gyerekeinkre” pillantott,akik éppen a lámákat ijesztgették.
-Le fog köpni!-kiabáltam nekik.
-Leszarom!-mondta Austin,és tovább folytatták.

 Este,már 22.00 óra körül megmutattuk nekik a kedvenc kávézónkat.
Mikor 23.00 után beestünk az ajtón,nem éreztem a lábaimat.
-Fáradt vagyok,jóéjt-pusziltam meg őket,és felmentem a szobámba.





Regina

    Visszamentünk  a hotelba. Háromnegyed órájuk volt a fiúknak,hogy rendbe szedjék magukat,mert dedikálásuk lesz. Én kimen
őt kaptam,de mivel nem volt társaságom nem tudtam volna mit csinálni.
     -Bammeg Petra,hogy nem veszed fel azt  a rákos telefont-mérgel
ődtem.
-Indulhatunk,vagy káromkodsz még egy sort?-nyitott be a szobámba Harry.
-Ahh…Megyek-kaptam fel a laptopomat,és az ajtó irányába indultam.

-Jóhogy nem bőrönddel jössz-jegyezte meg Zayn.
-Jóhogy nem csípkel
ődsz többet-mondtam flegmán,és bemásztam a kocsiba.
    Louis vezetett. Nos,itt már alapból úgy érzem,hogy „meg-fogunk-halni”,de most az volt a pláne,hogy Harry ült be mellé. 2 kisbusszal mentünk.

Miután odaértünk,elfoglaltam szépen a kis helyemet,Zayn mellett,és elkezdtem a laptopomat babrálni.
Nagyba ment a dedikálás,mikor egy lány hozzám szólt:
-Csinálunk egy közös képet?
     El
őször nem esett le,hogy nekem beszélt,majd miután rájöttem,bólintottam és melléálltam.
     -One Direction vagy Big Time Rush?-tettem fel a kérdést.
-Egyértelm
űen One Direction-mosolygott.
-Ki a kedvenc?-néztem felé.
Zayn minket bámult,mire én megforgattam a szememet.
     -Zayn…-suttogta alig hallhatóan.
Zayn villantott egy fogkrém reklámba ill
ő mosolyt,amitől szegény csaj majdnem elájult.
-Add meg a Twitter neved-nyújtottam felé egy cetlit.
Ráírta,majd visszaadta.
Beszélgettem vele még egy-két sort,majd távozott.
      -Na,úgy látom neked is vannak rajongóid-fordult felém Zayn.
-Mindig is voltak Malik. Tudod,engem mindenki szeret.
-Hát hogyne!-mondta,majd elkezdett társalogni a szembe álló lánnyal.
    Már régen voltam fent Twitteren,így hát gondoltam,felnézek. Másfél éve,majdnem a „kezdés” óta a fiúkkal vagyunk,tehát velük már „megszoktak” minket. Ám most a Kendallel való „kapcsolatom” miatt,volt pár fenyeget
ő bejövőm.
A délután gyorsan telt. Vége lett a dedikálásnak.
    -Csá nyuszii-jött oda hozzám Kendall.
Finoman arcon pusziltam.
-Bármit,csak ne el
őttem-mondta szomorúan Harry.
-Nyugi van Haroldkám-mondta Louis.-Egy szép napon,úgy is minden egyenesbe jön-biztatta egy hatalmas mosollyal. -De ti tényleg menjetek szobára-nézett felénk.
     Megint beültünk a kisbuszba,és hazafelé hajtottunk.

Otthon fáradtan estünk be.
     -Regi,csinálsz nekem vacsit?-jött oda hozzám Niall.
Az elmúlt másfél évben soha nem csináltam Niallnek vacsorát.
-Ezt most komolyan gondoltad,drága?-mentem oda hozzá.
-Halálosan-mondta,és a korgó gyomrára mutatott.
-Hát..Okééé..De felel
ősséget nem vállalok. Mit kérsz?
-Melegszendó?
-Komolyan?! Sima szendvics nem jó?
-De végülis..Csak siess,mert éhen fogok halni!
    Elkészítettem neki,már majdnem elindultam volna felfele,mikor megjelent Louis.
-Nem jössz velem beszélgetni?
Furcsán nézhettem rá. Jó,szoktunk beszélgetni meg minden,de,hogy odajön hozzám….Hát úgy nem.
-Louis fáraaadt vagyok-indultam a szobám felé.
-Jó,rendben-nyugtázta,és a konyhába ment Niallhöz.
Benyitottam a szobámba.
   -Harry?!Mi a jó eget keresel te itt?-kérdeztem t
őle.
-Nemtom. Csak úgy átjöttem hozzád.
-Remek-bólintottam.-Ha nem bánod,én most elmegyek fürdeni-mutogattam a  kezemmel.
-Oké-mondta,és ugyanolyan nyugodtan feküdt az ágyon.
    Vágtam még néhány pofát,majd tényleg elindultam fürdeni.
Miután végeztem már Niall,Louis,és Zayn is ott tanyázott a szobámban.
-Ez most komoly?! Milyen gy
űlést tartunk ma?-léptem be.
Hülyén néztek rám.
-Jó,maradjatok itt,de én lefekszem-túrtam magamnak helyet közöttük.
Elaludtam.

      

 Reggel valakinek a szuszogására ébredtem. Kómásan felültem az ágyba. A társaság még mindig ott volt a szobámba.
-Remek-suttogtam magam elé,és visszad
őltem aludni.
    Nem tudom,hogy pontosan mikor,de arra ébredtem,hogy valaki rám feküdt.
-Harry?!-kiabáltam rá.
      Álmosan kinyitotta a szemét,vicsorgott egyet,majd lemászott rólam.
-Jó,remélem ezt nem gondoltátok ti sem komolyan. Még április 1-je sincs,hogy megvicceljetek!-keltegettem mindenkit.
-Valaki mérges…-dünnyögte Nialll.
-Dobj be egy ’Snikers’-et-nevetett Zayn.
-Mert éhesen kifordulsz magadból-fejezte be Harry.
    Jó,itt elszakadt a cérna,kivágtam az ajtót,és kiszaladtam onnan.
Kimentem a konyhába,ahol szokás szerint Liam reggelit csinált.
-Paff. Liam,a te öt idióta barátod eltolta a reggelemet-nyüszögtem.
-„Liam reggelit”?-fordult felém mosolyogva.
-Egy egyetért
ő „Liam ölelés” után-válaszoltam.
    Néha azt érzem,hogy
ő az egyetlen,aki normális tud velem maradni. Általában.
-Mondjad ,mi a baj?-ölelt magához.
-Áhh…Semmi. Csak az,hogy Niall,Zayn,Harry és Louis is az én szobámat választották alvóhelyül,de engem nem hagytak aludni.
-És karikásak lesznek a szemeid. Értem-nevetett fel.
-Liiiiiiiiiiaaaaaaaaaaam-sikítottam .
-Jó,nem kezdem.
-Ne is-emeltem fel mutatóujjamat.
   Reggelit csináltunk,majd megérkeztek a többiek.
-REGI MÉRGES RÁNK,MERT NEM HAGYTUK ALUDNI!-kiabálta Niall teli torokból.
-Muszáj felverned az egész házat?!-sétáltam oda hozzá.
-Kapok reggeli puszit?-hajolt oda hozzám.
-Ezek után? Kizárt!
-Akkor muszáj felvernem mindenkit. REGIIIIIIIIIIII MÉÉÉÉÉÉÉÉRGEEES RÁNK,MERT…-és itt megpusziltam.-Na,ugye,hogy adsz reggeli puszit?-mosolygott Niall.
   Megforgattam a szemeimet,és elkezdtem összepakolni. Mivel ma este a koncert után megyünk tovább.


Este

  A turné egyik legeslegjobb koncertén vagyunk túl. A fiúk nagyon-nagyon hülyék voltak,amit  a rajongók természetesen élveztek. Még este elindultunk. Hál’ Istennek békésen telt az út.

10 megjegyzés:

  1. Még hogy nem lett hosszu :DD nagyon jó lett nekem nagyon bejön ez az austin de regi kendallhez jobban illik
    következőt

    VálaszTörlés
  2. Kendall és Regi. <3 nagyon jó lett, remélem hamar lesz új rész. :o

    VálaszTörlés
  3. Olyan jó, hogy te nem békítetted ki rögtön Harryt meg Petrát... Nem azért, mert ellenük vagyok, hiszen nekem ők ah egyik kedvenc párosom, csak hát az egy ilyen történet kicsit fura lett volna... Nekem is inkább Austin, mint Cody..
    Klau :D

    VálaszTörlés
  4. húúú imádtam *-* lett egy csomó kérdésem (ezt úgy is rád zuditottam már ) ;) KÖvit <3

    Réksi

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett, remélem hamar összegyűlik az a 10 komment! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó :D Cody fúj :P Harry és Petra a favourit :D <3
    Liz

    VálaszTörlés
  7. Haha :) Nagyon tetszett a rész :) Várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés
  8. Remélem hamar itt lesz a következő rész! :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó.:DD gyorsan kövit.:3

    VálaszTörlés