30.fejezet-Kövesd az álmaidat....

Sziasztok!

Évezredek teletek el,mióta felraktam az új részt. Ezer bocsánat. De,csak nektek,csak most,itt van a 30.fejezet. Jó,hosszú lett,próbáltam izgalmassá tenni. Ha túléljük a világvégét,hozom a folytatást.
Peace,everyone♥ J

Petra

    Már egy hete,hogy eljöttem Amerikából. Túl vagyunk a fiúkkal,néhány húzós éjszakán. Nagyjából már beléjük „neveltük” Tommoval  a londoni életbe őket.

Még mindig Codyval alszok egy szobába,de nem tudom,hogy meddig fogom bírni. Mindenhol post-it-ek lógnak ,rajta különböző lányok telefonszámai. A ruhái szanaszét hevernek a földön. De megmondtam neki,én nem fogok utána pakolni.
Nagyon hiányoznak a „többiek” Louisval naponta többször is beszélek,pont úgy,ahogy Regivel. Több 1000 km-ről párkapcsolati tippeket adni nehéz.

    Anya és Apa,ezen a héten mentek nyaralni. Egyedül is utáltam itthon lenni,de most még Austinra,és Codyra is „vigyáznom” kellett. Szerencsére arra a 2 hétre Tommo ideköltözött hozzánk,és így könnyebb dolgom van.

    -Mi legyen az ebéd?-álltam a szakácskönyv felett tanácstalanul.

Austin,és Cody a nappaliba ültek,két pokróc társaságában,és joghurtot meg müzlit ettek.

A kérdésemre nem válaszoltak,ezért odasétáltam hozzájuk.
    -Tudjátok kire hasonlítotok?-tettem fel a kérdést.

-Nem-rázták meg a  fejüket.

-Van egy ír banda, a Jedward,volt szerencsém velük megismerkedni. Na rájuk tényleg hasonlítotok. Csak nem vagytok ikrek… Szerencsére!

    Cody,és Austin egyetértően bólintott,de szerintem fogalmuk sem volt,hogy miről beszélek.

Ekkor megjelent Tommo,aki félholtan sétált le az emeletről.

-Szép,esős reggelt mindenkinek!-köszöntött minket.

Ugyanis kint esett.

- De én ezt nem értem…Itt miért esik ennyit az eső?-kérdezte Austin.

- Azért,kisfiam,mert az óceán mellett vagyunk…És így-zárta rövidre a témát Tommo.

- Szóval ott tartottam,hogy mit főzzek ebédre?-mutogattam a szakácskönyv felé.

- Szerintem,azt csináld meg,ahol kinyílik-szaladt oda a könyvért Cody.

-Ééééés a „ Tonhalas-paradicsomos fehérbab-salátát” fogod megcsinálni-nyomta vissza a kezembe  a könyvet Austin.

-Ne vicceljetek,ebből senki sem fog enni-fintorogtam.

-Én utálom a halakat-mondta Austin.

-Rendeljünk pizzát!-dobta fel az ötletet Cody.

-Drága, 4 napja vagyunk egyedül,ebből 4-en volt pizza az ebéd-tájékoztattam.

-De minden napon másmilyen,szóval a változatosság megvolt.

-Ott a pont-mondta Tommo.

-Akkor pizza lesz-nyúlt a telefonért Austin.

    Leültem a székre,és a fejemet ráhajtottam a konyhapultra. Ekkor viszont megszólalt a telefonom. Louis volt az.

-A szobámba leszek,ha esetleg valamiben,még érdekel a véleményem-mutattam a lépcső irányába.

-Oké.

-Jó.

-Rendben-válaszoltak,akik közben már elhelyezkedtek a kanapéban és valamilyen meccset néztek.

-Szia Lou-vettem fel a telefont.

-Csáóó. Mizu?

-A szokásos. Veled?

-Semmi új. Nagyon hosszú az út Dallasba.

-Már,oda mentek?-csodálkoztam.

-Igen. Ha itt lennél biztosan jól elhülyéskednénk.

-Ne is mondd. 4 napja pizzát eszek ebédre,és gyrost vacsorára.

-Az úgy jó. Voltatok tegnap bulizni?

-Nem. Túl fáradtak voltunk a lakástakarítás után.

-Figyelj-váltott komolyabb hangnemre.-Meg szeretnélek lepni egy ajándékkel születésnapod alkalmából.

-A múlt hónapban volt a szülinapom Louis-nevettem fel.

-Jó,akkor karácsonyra…

-Június van-kötöttem belé.

-Van egy darab felesleges repülőjegyem Dallasba. Gondoltam neked ajándékozom….

Regina

   Rengeteg buszozáson,fellépésen,interjún,dedikáláson vagyunk túl. Az elmúlt 1 hét nagyon zsúfolt volt. Kendallel teljesen „helyre álltunk”,minden happy. Jó a hangulat,bár Harry,Louis,is Niall sokszor hangoztatja,hogy hiányzik Petra. Nekem is. A 18 év alatt nem sokat voltunk távol egymástól. Ilyen távolságra,meg pláne nem.

  Délután teát próbáltam magamnak készíteni,de az út elég rázós volt,így a busz is rázkódott,szóval nehezen ment a dolog. Louis megint a telefonján csüng,gondolom Petrával beszél. Mint,ahogy az elmúlt napokban mindig.

    Bementem a nappaliba,ahol Harry üldögélt,és a laptopját babrálta.

-Az egész világ hiányolja a „Harry-Petra” párost. Most szólj hozzá!-fordította felém a készüléket.

-Látom,Harry-mosolygtam felé.

-Fel kell őt hívnom. Egyszerűen nem bírom ki nélküle-állt fel.

-Szerintem ne tedd,mert most Lou-val beszél.

-Ahhh-rogyott vissza a kanapéra.-Reménytelen eset…-suttogta,de szerintem inkább magának jegyezte ezt meg.

Felálltam,és tovább sétáltam.

      Az utazási időt a csapat nagy része,alvásra használja. Végül is igazuk van. Csak az a nagy gond,hogy világosban nem tudok elaludni.
Így hát elkortyolgattam a teámat,és felmásztam az ágyunkra,lefeküdtem,és néztem,ahogyan Kendall alszik.

Petra

  -Louis…-mondtam emelkedő hangon.

-Jó,tudom,ezt most csúnya volt,de nem tudom,hogy csaljalak vissza.

-Sehogy,drágám. Majd,ha hazajössz…

-Nem majd,ha „hazajössz”,mert addig még van egy hónap. 5 napot Dallasban leszünk,nekem az is jó,ha  az 5. nap végén érkezel. Csak gyere. Mindent én állok-erősködött.

-De…Harry…

-Azt mondtad,hogy nem haragszol rá. Egyébként is hiányol téged. Ahogy Niall is.

-Niall-néztem magam elé,mert vele már régen beszéltem.

-Járj,egy kört,gondold végig a dolgokat,de legkésőbb holnap utánig döntsd el,kérlek.

-Jó. Szeretlek Lou.

-Én is szeretlek Petra.

-Akkor…Majd még kereslek.

-Rendben,szia-rakta le a telefont.

  Ledőltem az ágyra,és elkezdtem gondolkodni. Louis a napokban többször is utalt arra,hogy menjek vissza. Tehát fontos vagyok neki.
Felvettem egy nadrágot,egy kabátot,és az angol zászlós esernyőmet,és elindultam lefelé.

    -Elmentem srácok…Ne várjatok az ebéddel-kiabáltam a nappaliba,ahol bömbölt  a TV.

Kinyitottam az esernyőmet,és elindultam. Sétáltam egy kört a városban. Kiszellőztettem a fejemet.

Regina

     Én is elbóbiskoltam,de nem sokkal később felkeltem,egy koppanásra. Ami  a fejem volt.

-Mi történt?-másztam le az ágyról.

-Lerobbant a busz-mondta Niall.

-Itt,a semmi közepén?-állt oda az ablakhoz Harry.

-Nem robbant,le csak az egyik kerék lyukadt ki-mondta Carlos,aki szinte félig kint volt a buszból.

-Remek-rogytam le a földre.

-Hé Regi,tudunk beszélni?-jött oda Louis.

-Most, Hát persze-nyújtottam felé a kezemet,felsegített,és bementünk a fürdőbe.

-Megkérdeztem-kezdte halkan,de mégis határozottan Lou.

-Mit? Mikor? És kitől?

-Ma délután Petrától,hogy visszajön-e.

-Komolyan?-mosolyogtam.-És mit mondott?

-Hogy „De Harry..”-hajtotta le a fejét  a fiú.
-Mit gondoltál? Csak úgy elfelejti?
-Valamelyik napon beszéltek. És normálisan beszélgettek,nem őrjöngöttek. Vissza kell jönnie.
     Ekkor valaki kopogott az ajtón.

-Nem akarok semmit sem megzavarni,de le kell szállnunk a buszról-nyitott be Harry.
-Harold. Most őszintén,mit zavarnál meg?-nevettem,miközben elindultam kifelé.
-Sohasem lehet tudni-húzódott mosolyra Harry szája.

    Lemásztunk a buszról,és mint az igazi csövesek leültünk az út szélére.
-Ééééget a nap-tette Kendall  a kezét a szeme elé.
-Most mondanék valami csúnyát,de nem teszem-nevettem felé.
-Jól teszed-kacsintott,majd nyomott egy puszit az arcomra.
    Azt hittük,hogy csak egy gyors kerékcsere lesz. Ahha. Másfél órán keresztül ültünk az út szélén.


Petra

    Elsétáltam a fiúk házáig. Bementem a kapun,és leültem a lépcsőre.
Elővettem a telefonomat,és elkezdtem nézegetni a képeinket. Minden fényképnél rengeteg élmény jutott eszembe.
   Felálltam,és hazasétáltam.
-Mindenhol téged keresünk. Hol voltál?-kérdezte Tommo,mikor beestem az ajtón.
-Kiabáltam,hogy elmentem sétálni-néztem rá.
-A szakadó esőben?-húzta fel a szemöldökét.
-Erre volt szükségem-mondtam,és felakasztottam a kabátomat a fogasra.
-Na hát akkor fejtsd ki,hogy mi a baj-húzott be Tommo a nappaliba.
-Várj. A Fiúk?!-néztem körbe.
-Lementek a pizzáért-tolt be a fotelba.-Hallgattlak-húzta fel a szemöldökét,és leült velem szemben a szőnyegre.
-Louis-val beszéltem,és azt mondta,hogy menjek vissza…
-De hát ez nagyszerű!-ugrott fel Tommo,de mikor látta,hogy én nem ugrálok vele,komoran rám nézett.-Jó,akkor ez volt a bevezető. Hol van a probléma?
-Ez a probléma.
    Egy „WTF”-es fejet vágott,majd beleült az ölembe.
-Nem értelek-rázta a fejét.
-Nehéz vagy-nevettem fel.
-Leszarom-mondta,majd visszaült a földre.-Szerintem menj vissza,és teljesítsd az álmodat.
-Milyen álmomat?-kérdeztem tőle.
-Hogy egy párat alkotsz Harryvel.
-Ilyenről szó sincs-raktam karba a kezemet.
-Ahha…
-De én most igazából Louistól parázok.
-Mert visszahívott? Ez azt jelenti,hogy szeret téged. De szigorúan csak barátságból..Louis belém szerelmes-mondta,és ismét felugrott. Louis és ő hatalmas spanok,amikor csak tehetik együtt ökörködnek.
-Miből gondolod?-kérdeztem halkan.
-Tudom…Ennyi legyen elég-hajolt le hozzám,és magához ölelt.-Na sipirc fel pakolni!-mutatta az ujjával.
-Nem megyek vissza. Nem hagyhatlak itt velük-néztem az ajtó irányába.
    Ekkor,mint egy varázsütésre,kinyílott.
-Megjöttünk!-kiabáltak.
-Jó,itt vagyunk-mondta Tommo,mire mind a ketten bejöttek.
-Tudja már?-kérdezte Cody.
-Mit tudok?-nyitottam nagyra a szememet.
-Már tudja-válaszolt helyettem Tommo.
-Mit tudooook?!-ismételtem magamat.
-Azt,hogy mi is beszéltünk Louis-val-mondta nagyon lassan Austin.
-Jaaa….Azt még nem tudta-húzta a száját Tommo.
-Mi?! Ti is beszéltetek Louval?!-pattantam fel.
-Igen. És remélem igent mondtál neki-nézett a szemembe Cody.
-Ez értelmes mondat volt-jegyezte meg Austin.
-Még nem döntöttem…-bizonytalanodtam el.
-De eldöntötted. Segítsek pakolni?-ajánlotta fel Cody.
-Én is,én is!-ugrált Austin.
-A „Parry” párosnak be kell teljesednie,ahogyan a „Nagy könyvbe” meg van írva-taglalta Tommo.


Regina

   Szabályosan égette a Nap az arcomat.
-Ezt nem bírom tovább-kezdtem el járkálni.
-Ülj le,mert még jobban megizzadsz-javasolta Harry.
   Belenéztem zöld szemébe,ami lassacskán pirosas árnyalatú lesz,és visszaültem az aszfaltra.
Eltelt három perc,és ismét felálltam.
-Ááááh! Megőrülük!
-Ott egy bokor vezesd le a feszültségeidet Kendallel-mutatta Louis.
-Még ahhoz is meleg van-nevetett Kendall.
   Én ezt kevésbé találtam viccesnek. És az egyedüli aki erre rájött az Liam volt. Odaállt mellém,és azt mondta:
-Hagyjátok már szegényt…Nehéz lehet ennyi fiú között egyedüli lánynak lennie.
-Köszönöm Liam-öleltem meg,de pár másodperc múlva el is engedtem,mert majdnem megsültem karjai között.
Ekkor hangos ordítás hallatszott a busztól.
-Kész!-kiabált a szerelő nekünk.
-Megváltás!-rohantam fel rá.
    Hallottam,hogy a többiek nevetnek a hátam mögött,de különösebben nem érdekelt.
Megmostam az arcomat,és ittam egy kis vizet.
-Így már jobb-vigyorogtam,mikor kisétáltam a fürdőből.
A busz elindult.

*Később*

  Megérkeztünk. Végre. Este kilenc óra múlt. 5 napot töltünk itt,és ismét egy hotelben alszunk.
Felmentünk,és elfoglaltuk a helyünket.
   Megfürödtem,és kimentem a nappaliba.
-Vacsit?-fordult felém Zayn teli szájjal.
-Ahha-bólintottam.
-Kenyér van meg sajt,mert senkinek sem volt kedve elmenni a boltba,és a buszba csak ez volt-nyújtotta felém.
-Megteszi-kezdtem el csinálni a kajámat.
  Megvacsiztunk,jöttek a többiek is,beszélgettünk. Az eddigi élményeinkről,a rajongókról. Majd éjfél körül mindenki elment aludni.
Én Kendallel aludtam. Bementünk a szobába,és lefeküdtünk az ágyra.
-Csak ezért az egy dologért utálom a turnékat.
-Miért?-mentem hozzá közelebb.
-Hát,hogy ilyen lapos hotelszobákba kell töltenünk az éjszakákat.
   Felé vigyorogtam.
-De,ha te itt vagy egyből színesebb lesz minden-csókolt meg.
-Én is így gondoltam-fúrtam bele a fejemet a mellkasába.
Elaludtunk.

*Másnap reggel*

   Ą napfény boldogan játszadozott az arcomon,habár én már kevésbé voltam boldog érte.
Imádom,hogy este nem lehet lehúzni a redőnyöket,mert olyan meleg van,reggel meg fél hatkor arra kelsz,hogy a szemedbe tűz a nap.
Jó,lehet finnyásnak nézni,de nem ezt szoktam meg. Londonban mindig esik az eső,ott lehet nyugodtan aludni.
     Kimásztam az ágyból,és szomorúan állapítottam meg,hogy csak engem zavar a  napsütés. Ugyanis a nappaliba egyedül álltam. Készítettem egy teát,és leültem Tv-zni.
   -Mi jót nézel?-dörmögte a hátam mögül valaki. Majdnem kiesett a távirányító a kezemből.
-Reggelt,Malik-másztam ki a kanapéból.-Semmi érdekekeset,csak ilyen szarok vannak-mutattam a képernyőre.
-Akkor elmehettél volna a boltba…-adott tanácsokat.
-Reggel hatkor?-néztem az órára.
-Például-bólintott.
-Hát ezt rosszul gondoltad-mondtam,és visszaültem kapcsolgatni a csatornákat.
     Hallottam,hogy elindul. Szép,lassan besétált a Tv elé.
-Boldoggá teszel-közöltem vele.
-Menj el a boltba-utasított.
-Csak,ha te is jössz-ajánlottam neki.-10 perc múlva,ugyanitt-mondtam.
-Megbeszéltük-bólintott.

     Beszaladtunk  a szobába. Hangtalanul túrtam magamnak ruhát,kifésültem a hajamat,és visszamentem.
Zayn a kanapén terpeszkedett,ugyanúgy,ahogy kb. 10 perccel ezelőtt hagytam.
-Hát te?!-néztem rá rosszallóan.
-Hát én-jelentette ki.
-Így jössz?!-kérdeztem tőle.
-Hova megyünk?-kérdezett vissza.
-Ne hülyítsél Jaawad-mondtam neki.
-Utálom ezt  a nevet.
-Akkor sipirc,és öltözz át-muttattam az ujjammal az utat.
-Ahj…-fintorgott,de közben csak átfordult az egyik oldaláról,a másikra.
-Bedurvulok-mondtam,és odamentem hozzá.
   Elkezdtem csikizni.
- Abbahagyhatod-mondta két nevetés között.
-Milyen durvaságok történnek itt az én tudtom nélkül?- ásított Louis.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jobbat-nevetett Zayn.
-Ti,amúgy mi a szart csináltok?-kerekedtek el a szemei,mikor közelebb jött.
   A kanapén voltunk,miközben egymást csikiztük,és Zaynen csak egy boxer volt.
-A boltba készülődünk-közölte Zayn.
-Uhm. Érdekes-jegyezte meg Lou.
   Gyorsan abbahagytuk a kis incidensünket Zaynnel,felöltözött,és elmentünk a boltba.
Mire visszamentünk,már majdnem mindenki fent volt.
-Álmaim nője,és álmaim férfija-mondta Niall,mikor meglátott minket,különböző péksüteményekkel a kezünkben.
-Ma már két dolgot értek félre…És fél órája vagyok fent-tűnődött Louis.
A délelőtt gyorsan telt.
  Délután megint dedikálás lesz,valamint egy fotózás is,szóval unatkozni fogok.

Petra

   -Miféle Parry párosról beszélsz?-reagáltam Tommonak.
-Petra-Harry…-bökte ki Tommo.
-Ő meg tudja neked adni,amire mindig is vágytál…Ha már nekem nem sikerült-mosolygott Cody.
    Visszamosolyogtam rá.
-Akkor…-kezdte Austin.
-Akkor…Majd felhívom Lout-folytattam.
-Tehát visszamész?-húzta vigyorra a száját Tommo.
-Lehet…
     A három fiú pacsizott.
-Csak én érzem,hogy ez egyfajta „Távolítsuk-el-Petraát”hadművelet?
-Igen. Téged soha nem akarnálak eltávolítani-ölelt meg Tommo.
-Én is így gondoltam-nevettem fel.
     Ebédeltünk,majd megnéztünk egy filmet.
Utána felmentem a szobámba,és a ruháimat kezdtem el túrni.
Akkor jutott eszembe,hogy 4 napja nem mostam ki egyetlenegy göncöt sem.
   -Fiúk hasznosítsátok magatokat!-üvöltöttem le az emeletről.
-Na,a Nagyasszony visszatért-hallottam Cody megjegyzését.
-Itt van egy kupac ruha-nyomtam Austin kezébe.
-És most legyek boldog?-kérdezte Austin.
-Nem,most vidd le a mosógépbe. Köszönteem-mondtam,és a szobám felé mentem.
    Egész este sürögtünk-forogtunk a házban.
-Nincs értelme visszamenni-nyögött fel Cody,mikor fáradtan leültünk  a kanapéra.
-Már én sem támogatom-feküdt le a földre Austin.
-Nem már,hogy egy kis meló megárt nektek?-nevetett fel Tommo.-Ha,csak ez nem kis meló volt-fejezte be saját mondatát.
    Mindenki felnevetett.
-De,hogy tudjátok,csak,és kizárólag az utolsó napon megyek vissza.
-Úgy érted,hogy mielőtt tényleg jönnének,haza,azelőtt visszamész?-kédezte Cody.
-Te olyan hülye vagy. Nem. Ma vannak először Dallasba, 5 napot lesznek ott. Most már tudod,hogy mikor megyek vissza?
-Jaa,így már igen.
-Helyes-álltam fel.
   Vacsiztunk,jó éjt kívántam megfürödtem,és elaludtam.



   Szépen teltek-múltak a napok. Beszéltem Lou-val,és megkértem,hogy senkinek se árulja el,ezt a dolgot.
      Az utolsó este,az ágyamban feküdtem,és a naptáramat babráltam. Egy hetet,és öt napot bírtam ki nélkülük. Csalódott lettem,hogy ilyen gyorsan megtörtem Louis hízelgő szavaira.
Igazából…El sem akartam jönni..Az csak egy másodpercnyi elhatározás volt…
Próbáltam bíztatni magamat,de rájöttem,hogy mindenki meg fogja jegyezni,hogy visszamentem.

   -Kisasszony-nyitott ba a szobámba Tommo.-Akkor készen vagy?-mosolygott felém.
-Majdnem-piszkáltam  a kezemmel az ágynemű rojtját.
-Ne izgulj már annyira. Komolyan mondom egy Directioner nem izgul,amikor először találkozik  a fiúkkal.
-Hát-emeltem fel az ujjamat,de Tommo jelezte,hogy csak hasonlatnak szánta.
-Induláááááás-csörtetet be a szobába Cody,Austinnal az oldalán.
Sóhajtottam egyet,elköszöntem a szobámtól,és elindultunk. Ismét.
Anyáékkal mindent megbeszéltem. Ők támogatják,hogy visszamenjek,és kövessem az álmaimat. Vagyis Harryt.

     Kiértünk a repülőtérre. Az idegességtől remegve álltam,a csomagleadónál.
-Minden jót,Egyetlenem!-nevetett fel Tommo.-Ha odaértál,írj-mosolygott,majd adott két puszit,és szorosan megölelt.
-Viszlááát-zárta rövidre Austin,megölelt,és mosolyogva intett nekem.
Codyval szemben álltunk. Belenéztem a szemeibe,és mosolyra húzódott a szám.
-Gyere keblembe-nevetett Cody,és magához húzott.-Aztán csak védekezni-suttogta a fülembe.

-Idióta-ráztam meg a fejemet.
-Csókoltatlak titeket-mondtam a fiúknak,majd elindultam felszállni a gépre.
    Az ajtóban,megfordultam,intettem egyet,és beléptem. Elfoglaltam a helyemet,behunytam a szememet,bekapcsoltam az MP3-at,és elaludtam.
Mikor felkeltem,már nagyjából Amerikában lehettünk,mert 12.00 óra volt,a gépem pedig 13.00-kor száll le.
akkor néztem körül,hogy mellettem egy kislány ül. Hogy került ő ide?
-Ne haragudj,hogy felkeltettelek,csak egy autogrammot szeretnék kérni-nyújtott felém egy papírt.
Jobban szemügyre vettem. Nem lehetett több 7 évesnél,1D-s póló volt rajta. Mosolyogva aláírtam a felém nyújtott papírt.
-Egy képet,esetleg?-kérdezte bátortalanul.
-Persze-szólaltam meg.
-És egy utolsó kérdés. Ugye szereted Harryt? És nem mentek szét?
Egy ilyen kislánynak,hogy lehet ezt elmagyarázni?

-Nagyon szeretem Harryt. Szó sincs ilyenről,csak haza kellett utaznom néhány napra-mondtam mosolyogva.
-Ez nagyon jó!-ujjongott.-Köszönöm szépen-köszönte meg a képet,és az autogrammot,megölelt,és elment.

Pontban négykor leszálltunk.
A reptéren Lou-t kerestem.
Megbeszéltük,hogy milyen ruhában leszünk,hogy a rengeteg ember között megtaláljuk egymást.
A tőle kapott piros nadrágomban,és csíkos felsőmben voltam. Írtam egy gyors SMS-t  Tommonak,és mentem a csomagkiadóhoz. Louis ott várt engem. Piros nadrágban,és csíkos felsőben.
-Ááááááááááááááááááááááááááá! -rohantam felé,és egy ölelésben forrtunk össze.
-Sziiiia te kis hasonmás-puszilt meg.
-Na,de Louis-nevettem.
-Hihetetlen,hogy visszajöttél.
-Ugye?-kérdeztem tőle.
Felnevettünk,majd Louis megfogta a bőröndömet,és elindultunk kifelé.

-Mivel azt kérted,hogy csak én tudjak arról,hogy visszajöttél,gyalog kellett jönnöm.
-Neee. És milyen messze van a hotel.
-Két és fél km-jelentette ki holt nyugodtan Lou.
-Az szexiii-ráztam meg a fejemet.

Hazafelé kis millió directioner állított meg miket. De,végül is 15.00-ra hazaértünk. Hangtalanul bementünk a hotelba,és Lou szobájába.
-Nos,kicsilány,hozzd rá a frászt-suttogta a fülembe Lou,miközben az ágyán ültünk.
-Harryre?-kérdeztem vissza.
-Igen. Egy párt kell,hogy alkossatok. Most,és mindörökké. Ámen. Megérdemlitek-suttogta még mindig.
-Akkor adj erőt…-nevettem fel.
Magához ölelt.
-Ha gáz van,rohanj ide hozzám. Én megvédelek.
-Az Őrangyalom-mosolyogtam felé,és megpusziltam.
-Na,nyooomáás-tolt oda az ajtóhoz.
A gyomrom görcse rándult.
Ott álltam Harry ajtaja előtt,nem akartam túl sokat várni,mert a végén még valaki meglát. Erőt vettem magamon,és bekopogtam.
-Várj egy percet-hangzott a válasz.
Hallottam,hogy feláll az ágyról,és az ajtóhoz sétál. Legszívesebben elfutottam volna.
Kinyitotta.
-Már képzelődöm is. Te Úr Isten-motyogta,mikor meglátott engem.
Hosszú percekig csak néztük egymást. Elvesztem a zöld szemeibe,a göndör fürjeimbe,a gödröcskéibe,a szájába,ami folyamatosan mosolygott.
-Fáradj beljebb-mutatta kezével,én pedig készségesen beléptem…

Várom a véleményeteket. 10 komment,és 10-nél több szavazat,és hozom az új részt. J