39. fejezet- Regi,és Lou,avagy a rózsaszín bilincs...

Sziasztok!

Hú,egész gyors voltam nem? J Nos,kicsit rövidebb,a szokottnál,de igyekeztem. Nem írok most ilyen bevezetőt – mert amúgy sem megy - ,de úgy nem is tudnék mit. J Csak,annyit,hogy Az előző részhez 3 kommentet kaptam,amit egy kicsit fájlalok. L Szóval,ha van róla véleményetek..akkor..írjátok le. J
És ezzel a fejléccel nem vagyok kibékülve,szóval leveszem. L És bocsi, a tűrhetetlen minőségért,a Blogger,nincs magánál. LRöviden ennyi. J

Jó olvasást! J
Ui.: A „Davides” szavazás,még mindig megy- itt van jobb oldalt. J à

Petra

   Igen,csak kicsit ébredtem visítozva.
- Tuti,hogy ők csinálták – nézett rám Harry.
Tagadhatatlanul,édes volt. Kócos haj,álmos fej,és oooooh…
- Felébredtetek? – lépett be mosolyogva (!) Lou a szobába.
- Igen – morogtunk egyszerre Harryvel.
- Kis édesek,hát nem? – kérdezte Lou,az éppen betoppanó Regit.
- Nem. Áruljátok el,minek kell minket egymáshoz láncolni? – háborodtam fel.
Ugyanis,egy rózsaszín bilinccsel(amit Lou kapott,még Nialltől egyszer),voltunk összeláncolva. Nekem a jobb kezem,Harrynek meg a bal.
- Tök szőrmés,most mi bajotok van vele? – nézett ránk Regi.
- Ah. Mikor vehetjük le? – pillantottam a bilincsre.
- Kibékültetek? – kérdezte Lou.
- Nem – vágtuk rá.
- Akkor még nem. WC-re,és fürdeni járhattok benne külön. Ja,meg öltözködni is – mosolygott önelégülten Regi.
- De hát ma koncert van! Meg dedikálás is! – háborodott fel Harry.
- Magánügy – mondta Lou,és kisétáltak a szobából.
- Francba –dőltem vissza az ágyba,és húztam magammal Harryt,aki kis híján rám feküdt. Szemből. Oh.
- Bocs – mászott le gyorsan rólam.
Csak legyintettem egyet.

   Odalent már zajlott az élet,és láthatólag mindenki tudott a dologról.
- Cuki vagy Harry – tömött a szájába Niall egy… egy.. nem tudom micsodát. Biztosan kaja volt.
- Tudom – igazította meg Harry a haját.
A legnehezebb az evés volt.
- Jobb kezes vagyok! Ez nem fair! – akadtam ki.
- Harry tud téged etetni – „oldotta meg” a problémát Zayn.
- Vicces vagy – húztam össze a szememet. Elkezdtem bal kézzel enni a tojásrántottát,de nem nagyon ment. Majd végül Harry megetetett. Pfff….

    Reggeli után indultunk volna fel a lépcsőn,mikor Kendall állított meg minket.
- Hé. Figyu. Tudunk beszélni? – nézett ránk.
- Pont ráérünk – emelte fel Harry a bilincses kezét.
- Óóóó. Oké. Menjünk fel –mutatott a lépcsőre. Nyilván a teraszra gondolt.
 Némán követtük Kendallt. Leültünk,és elkezdtünk beszélgetni.
- Tudom,hogy izé.. Haragszotok rám,de kérhetnék tőletek valamit?  - mosolygott.
- Igen? - kérdeztük egyszerre.
- Reginek a koncert után csinálok egy meglepi vacsit. És valakinek el kéne terelnie a figyelmét,hogy ne jöjjön be a konyhába.
- Oké – vágtuk rá megint egyszerre. Ebben a bilincsben,tuti valami telepatikus izé van.
- Tényleg? Köszi. Nos… - kezdte el Kendall,és felvázolta az egész tervét.
Miszerint,hogy ő sohasem szakított Regivel,de ha még is,akkor nagyon hiányzik neki,és megpróbálja megbékíteni. Tök édesek lesznek.

       A nap nagy része unalmasan telt. Inkább mindenki pihent,mert az elmúlt napokban nem nagyon volt rá lehetőség. Regi,és Lou minket figyelt meg. Ami abból állt,hogy mi Harryvel latopoztunk (külön gépen),Regi meg Lou,pedig szemben ültek velünk,és minket bámultak. Éljen.
Este viszont koncert volt. Ősszívás az egész.

  Úgy indult,hogy Regi,és Louis tényleg komolyan gondolták,hogy Harryvel együtt én is felmegyek a színpadra. A pláne,hogy még Jon,is beleegyezett. Kész voltam. Kaptam egy ruhát (ami szép volt,meg minden),és láncra verve,Harry mögött lépdeltem. Mikor felvillantak a fények,ezer meg ezer rajongó kezdett el sikítani. Valaki a fiúk miatt,valaki meg miattam.
     Louis csendre intette őket(azért nehéz több ezer embert elhallgattatni),és belekezdett a „mesélésbe”,hogy miért vagyok itt. És egyáltalán nem tetszett a sztori.
- Tegnap este Hazza barátunknál,és Petra barátnőnknél,kicsit elszabadult a pokol. ÁGYTORNÁZTAK,és a lakat,ami a bilincs kulcsát nyitja eltűnt. És ezért vannak összeláncolva.
Harryre néztem,aki pedig rám. Ezért Lou még nagyon kapni fog. És Regi is. A rajongók sikítoztak,éljeneztek,fújjoltak,és egyszerre üvöltötték,hogy:
- CSÓKOT! CSÓKOT!
Természetesen. Természetesen. 

  Mélyet sóhajtottam. Harry arcát közelebb tolta az enyémhez,és megcsókolt. Sima szájra puszinak is nevezhetném. Majd mikor már majdnem elhúzódtam,átkarolt. És megcsókolt. Rendesen.
- Finom Petra nyelve,Harry? – kérdezte Lou.
- Igen – mosolygott Harry,és megszorította a kezemet. Erőből. Au. De ez akkor most mit is jelent? Hogy komolyan gondolja? Vagy,hogy nem? Biztos azt,hogy nem. Ah.

Lement a koncert,és igyekeztünk a dedikálásra.
Ott ültem Harry mellett.
- Figyu,leülhetek? – kérdezte Regi.
- Keress egy széket – mosolyogtam felé.
- Nincs több. Ide ülnék – nézett az én székemre. – Ülj bele Harry ölébe – tanácsolta.
    Összehúztam a szememet,és minden erőmből azon voltam,hogy ellenkezzek neki. Regi eltátogta,hogy „természetesen”,és intett,hogy kérdezzem meg.
- Hé,Hazza – mosolyogtam Harryre. – Beleülhetek az öledbe? – simogattam meg.
- Gyere – húzott az ölébe. Már nem tudtam,hogy most ezt megjátssza,vagy nem.    Mert nem nézett rám furán,mint a csóknál. Hülye testbeszéd.
    Szóval beleültem Harry ölébe,aki ugyanúgy folytatta az autogramm osztást.
Beszélgetett néhány szót a lányokkal – akik a sírás szélén álltak – mosolygott meg minden.
    Mikor vége lett – este kilenc óra volt – Kendall eszünkbe juttatta,hogy nekünk még van feladatunk. Harryvel egy gyors tervet összedobtunk(három perc alatt,hogy addig se kelljen a másikkal beszélni).
- Nekünk megbeszélni valónk van… - húzta Harry ki Regit,és Lout.
- Gondolom nem tetszett a sztori – csapott bele a közepébe Lou.
- Neked tetszene,ha azt híresztelnénk,hogy lefeküdtetek? – néztünk Regire,és Loura.
Ők meg felröhögtek. Ajjmár.
- Hé,csak vicc volt – mondta Lou.
- De a rajongók nem viccnek fogják fel,észlééény –mutogatott Harry. Kis híján kitépte  a kezemet a helyéről. Au.
- Meglátjuk – kacsintott Louis,és már indultak volna haza,de gyorsan kapcsoltam:
- Hé,Regi – léptem oda mellé.
- Hm? – fordult felém Regi.
- Nem jössz el velünk a Mekibe? – kérdezte Harry.
- Nem,kösz,menjetek csak ketten – mosolygott.
- Neeeem,úgy nem akarok. Gyertek ti is,légyszi – vetettem be ellenállhatatlan mosolyomat.
- Lou? – kérdezte,a mellettünk álldogáló fiút.
- Felőlem. Úgy is éhes vagyok – simogatta meg a hasát.
    Harry küldött egy SMS-t Kendallnek,hogy eltereltük Regi figyelmét.
Elmentünk a mekibe,kajáltunk,de ez csak 46 perc volt. Kendallnek meg minimum másfél óra kellett. Francba.
- Ez jó volt – nézte az üres tálcát elégedetten Regi.
- Megyünk? – pörgette az ujján Louis a kocsi kulcsot.
- Ajj,még ne! – próbáltam rögtönözni. – Izé.. Menjünk… - kerestem,hogy hova mehetnénk.
- Menjünk Davidékez. Úgy is mondta,hogy átugorhatunk ma – nézett rám szúrósan Harry.
- Komolyan? Te meg Dave? – röhögött fel Regi.
-  Ha valakit így meg lehet győzni – pillantott rám unottan Harry.
   Regi felhívta,hogy mehetünk-e – titokban imádkoztam,hogy nemet mondjon,de természetesen mehettünk – és elindultunk.
- Én vezetek – vette ki a kulcsot Harry Lou kezéből.
- A-a. Bilincs – rázta a fejét Lou.
- Nyisd ki! – lökte meg vállal Harry Lout.
- Nincs nálam a kulcs – legyintett Lou.
   És,még mindig egymáshoz láncolva,elindultunk Davidhez.

Regina

    Annyira bűzlött valami ebben a „menjünk Davidhez” dologban. Mikor odaértünk,szinte minden világos lett. Harry szimplán csak „be akar vágódni” Petránál.
   - Sziaaa..sztok – köszöntött minket Dave. Kicsit volt csak meglepődve,hogy maga Harry is hozzá jött.

- Szia – nyújtott kezet Harry,és utána Lou is. Petra rezzenéstelen arcát figyeltem. Nem nagyon hatotta meg a dolog.
- Kibékültetek? – mosolygott Harryre.
- Nem – nézett Harry Petrára.
- Jobban vagy? – kérdezte Petra. Tipikusan a „tereljük a  szót,hogy ne csak nekem legyen kínos” stílusban.
- Kicsit fáj,de a doki azt mondta,hogy jól leszek.
- Komolyan elmentél vele dokihoz? – röhögött fel Harry. – Vagyis… Nem olyan vészes – javította ki magát.
- Ja. Elmentem. Mert mikor hazaértem,azt hittem,hogy belső vérzésem van – nevetett fel kínosan Dave.
- Jó,elég. Mit csináljunk? – kérdezte Petra.
- Nézzünk filmet – ajánlotta Harry. – Kíváncsi vagyok,milyen filmjeid vannak,Dave.
„Le Davezi”. A haverkodás első jele. Szerintem jól csinálja.
- Amit akarsz – mosolygott David. Kicsit voltak csak felszínesek.
- Meséd van? – kérdezte Harry.
- Igen.
- Fantasy filmed?
- Az is.
- Olyan filmed,ami fantasy film,de van belőle mese változat is? – erőlködött Harry.
- Alice Csodaországban? – mosolygott David.
Úúú,ez sajnos talált. 1-0 Davidnek.
     Így történt,hogy megnéztük az Alice Csodaországban-t. Mármint  a filmet. Ha jobban belegondolok,akkor együtt 94 évesek vagyunk,de az átlagéletkorunk csak 18,8. Ez még belefér.
Mikor vége lett a filmnek – hála istennek  - körbenéztük,hogy mindenki él-e még.

Petra
 
    - Óóó..Mennünk kell – mondtam.
- Máris? – nézett ránk Dave.
- Aha. Mert még programunk van – legyintettem.
Regi,és Lou kérdőn néztek ránk.
- Ti is jöttök – erősködtem.
Elköszöntünk Davidtól – megígértem,hogy írok neki SMS-t,vagy felhívom,hogy mi ez az egész – majd elmentünk.
 Már a medencénél érezni lehetett a vacsi illatát.
   - Regina – jött ki csillogó szemmel Kendall. Öltönyben,virággal a kezében. Ahogy illik.
- Mi ez az egész? – nézett körbe.
- „Ne haragudj vacsi”? – kérdezte Kendall.
    Izgatottan vártuk,hogy mi lesz ebből. Mindenki egy „oké” „igen” „úristen,ez komoly”-ra számított. Regi válasza azonban meglepett minket:
- „Ne haragudj vacsi”?! Ezek után? Mondd Kendall . … Te tényleg ilyen hülye vagy?! – förmedt rá.

Regina
 
   Tomboltam. Petra,és Harry nem tudott semmiről,Lou viszont igen. Szerencsére kapcsolt,és a védelmemre kelt.
- Idióta! Más barátnőjével smárolsz,utána meg elhívod az exedet vacsorázni?!
- Miről van szó? – kérdezte Petra.
- Hagyd,majd elmondom később – legyintettem.
- Ki mondta el? Ki mondta,hogy smároltam Anastasiaval? – nézett ránk Kendall.
- Senki nem mondta. Én láttam – ráztam meg a fejemet.
- Hadd magyarázzam meg! – kérlelte Kendall.
- Ezen nincs mit magyarázni – fújtattam.
- De… Mindenkinek jár egy második esély! – nézett a szemembe.
    Ezt még én mondtam,anno. A francba már!
- De te eljátszottad -  préseltem ki a fogam között.
   Kendall beletúrt a hajába,majd egy „nem érdekes,jó éjt”-el otthagyott minket.
Petra,és Harry legalább annyira le voltak döbbenve,mint én.

Louval párhuzamosan elmeséltük a látottakat.
- Ma reggel,láttunk két alakot a tengerparton,akik csókolóztak.
- És azt hittétek,hogy mi vagyunk azok – röhögött fel Harry.
Jó igen,ez így volt,de határozottan ráztuk a fejünket.
- Kendall volt. Anastaziaval – bökte ki Lou.
- Mármint.. Az a Kendall? – kérdezte Harry.
- Azzal az Anastasiaval? – ráncolta össze a homlokát Petra.
- Igen-igen. Miért szerintetek melyik? – förmedt rájuk Louis.
      Miután kapcsoltak,és összerakták fejben a dolgokat,szinte egyszerre fakadtak ki:

- A szemét dög – morgott Harry.
- Fú. Idióta – horkant fel Petra.
Szeretem a barátaimat.

   Mikor megvoltunk a beavatással,bementünk a házba.
És OMG. Ennyi ami kijött a számon.
Kendall feldíszítette az egész nappalit. Lufik,gyertyák,virág illat…
Próbáltam nem tudomást venni az egészről,és kegyetlen módon felmentem az emeletre.
A többiek pedig követtek.
- Lou..izé..kéne a kulcs – mondta Petra.
   Louis kinyitotta a lakatot,megfürödtek,majd szó nélkül vissza tudtuk őket kötni. Itt nagyon gyanús nekem valami.
   Amúgy utána,mi is letusoltunk,és felmentünk a teraszra Louval.
Késő éjszaka mentünk le, ki-ki a saját szobájába. Liam rendkívül édesen aludt. Pár percig néztem,majd én is álomra hajtottam a fejemet.  És reggel.. Úgy tíz után…Valami meseszép dologra keltem… J

Petra

    Este megnéztük a Twittert. Gondolhatjátok. Trend volt a #ParrySex. Louis Tomlinsont,haladéktalanul megöljük. Nincs mese. Az „Eseményeim” pörögtek,nagy része negatív volt. Szomorúan Harryre néztem. A rajongóik fele meg akart ölni.
- Nem szólunk róla senkinek – mondta,kicsit titokzatosan.
Még mindig kérdőn néztem rá.
- Erről – mondta,majd megölelt. ♥
De nem nagyon nyugtatott meg,mert azt mondta,hogy nem szólunk róla senkinek.
Már majdnem kiléptem a Twitterből,amikor jött még egy bejövőm:
„@Petra_Schmidt  I love you,babe♥”  Mosolyogva Harryre néztem,aki komoran ült mellettem. És éreztem,hogy csak a látszatot kelti. Felületesek vagyunk. L De azért visszaírtam neki „@Harry_Styles Me too ;) ♥”
   Hm. Így telt az esténk. Talán örökre ilyenek maradtunk. A kamerák,és a sajtó előtt minden heppi,de a maszk mögött,minden sötét.
De nagy szavak voltak ezek. L

A félőrült este után,a reggel még őrültebb volt….

Kommenteiteket/szavazataitokat várom. J