46. fejezet - Hotelkulcs.... -Tizenegyedik dííj♥ :)

Sziasztok! J


Heppi szombatot mindenkinek,most,így tök váratlanul (vagy vártan),én is beugrok,mégpedig egy új résszel. A sztori folytatódik,lehet,hogy nagyobb balhé lesz,mint hittük,de lehet,hogy elcsitulnak a kedélyek. Nemsokára meglátjátok. J
Előtte is,egy újabb díj Sztracsat Ella –tól. ♥ Köszi. J
A tényeket,ha egy kicsit lejjebb tekertek,elolvashatjátok,de a kérdésekre válaszolok. J


Ki inspirált? Hogy blogot írjak? A barátnőm. Meg rengetek „elképzelt sztori” van a fejemben,és jó leírni. J

Miért írsz arról amiről?? Ez egy „képzeletbeli” világ,itt minden úgy van,ahogy szeretném.

Babonás vagy? Nem. J Vagyis,csak a péntek 13,de  a többi nem. :D

Szereted a csoki?? Melyik a kedvenced? Jaj,hát imádooom :33 Milka,minden mennyiségben. Epres,cseresznyés,karamellás,oreos (Regiii :D ),és mééég sorolhatnám. :$

Van tesód? Aha,egy 10 éves hugim van. J

Mióta blogolsz?? Tavaly májusban kezdetem el egy másik blogot(amit abbahagytam),ezt pedig júliusban kezdtem,asszem.

Mondj egy hülye nevet xd! Harry. :D Dehogyis♥ Harryt szeretjük :D Dezsőőőőő :D *hosszú sztori*

Miből buksz meg az év végén? :O Semmiből. :D
Röplabda vs. Foci? Egyik sem,akkor inkább foci. J

Volt már barátod/barátnőd? Ííí,kínos kérdés. :D Nem. :D

Nézed az Éjjel Nappal Budapestet?  Nem. Van egy gyönyörű szép véleményem róla,de megtartom magamnak. J

És akkor,most pedig,jó olvasást! J

Petra

  Igen,egyértelműen Kendall volt. Logan nemes egyszerűséggel lecsaptam a mobilt  a földre,és szorosan lehunyta a szemét.
- M-milyen csók? – dadogta Zayn.
- Semmi,semmi – tagadta egyből Regi.
- Téged? – állt fel Louis.
- Dehogy! – állt fel Logan is. – Felejtsétek el,amit most hallottatok!
- Nem! Milyen csók? – követelődzött Zayn.
- Semmilyen! – kiabált Logan.
- Hé, haver – mondta Harry. – Semmilyen – mondta Zaynnek.
Zayn duzzogva ült vissza  a helyére. Az út hátralévő része elég csendesen telt. Vagyis nekem mindenképpen,mert a sírástól elálmosodtam,és elaludtam.

Harry keltett fel,mikor leszálltunk.
  - Na,akkor New York! Csapassuk! – ugrott ki Carlos a repülőből.
Ismét egy hotelba mentünk,ahol elvileg Kendall már várt ránk. Igen. Pontosan a lakosztályunk előtt.
- Ide figyelj,te szemétláda! Mit képelsz magadról? – fogadott minket (?) Kendall.
Logan felpillantott rá a napszemüvege mögül,és kérdőn nézett a fiúra:
- Honnan tudtad meg? Kitől? Petra? Harry? Regi mondta el?
- Mi miről beszélsz? – fakadt ki. – Tőled tudom!
   Mi annyira megijedtünk a fiúk kiabálásától,hogy csak mögöttük álltunk,mint  a heringek. Regi arcszíne enyhén zöldes lett,Louis lekísérte őt inni.
- Mi az,hogy én?Mikor mondtam el? – kérdezte Logan.
- Regi lecsapta a laptop tetejét,de nem teljesen. A Skype bejelentkezve maradt,és mindent hallottam!
- Akkor ti smároltatok? – rakta össze Zayn.
- Argh! A fenébe is! – csapkodott Logan. – Igen!
- Tudod,hogy mekkora disznó vagy Logan? A legjobb barátod vagyok! És milyen jól tudtad,hogy szeretem,hogy megőrülök érte! Tudtad,hogy bármit megtennék,hogy visszaszerezzem,te pedig még el is vezettél tőle!
- Én csak….
- Te szemét vagy Logan !– csattant fel Zayn. Mindenki meglepetésére.
- Hallod,de nekem ugyanúgy tetszik! – védekezett Logan.
- Már mindegy,pancser. Két dolgot szúrtál el. A kapcsolatomat,meg a barátságunkat. Csá,idegen – intett Kendall,és bement a hotelba.

  Mindenki szép lassan,és halkan szivárgott be a lakosztályba,egyedül Logan ment el.
Carlos és James,totál tanácstalanok voltak,hogy most mit is kelljen nekik csinálni.
Harryvel becuccoltunk a második szobába,egy krém színű,tök hotelszobás hangulatú szobába.
- Harry – borultam a nyakába.
- Minden rendben lesz – suttogta.
- Nem hiszem már el…
- Pedig így van – simított ki egy tincset az arcomból.


Regina

   Kiskoromba nem így képzelem el,hogy a fiúk veszekedni fognak rajtam. Ott voltak kardok,meg lovak,és amúgy is. Lovagok voltak. Mindegy,lehet,hogy jobb,hogy nem voltak kardok.
Mint az őrült átsuhantam a lakosztályon,egyből egy szoba felé. De hirtelen az első szobából,kinyúlt utánam egy kéz. Időm sem volt ellenkezni, az ismeretlen kar,berántott a szobába.
- Engedj el! – próbáltam magam kicsavarni a szorításából.
- Shh…én vagyok – tette az ujját a számra.

- Gyorsan mondd,amit mondani akarsz Kendall,mert nem vagyok túl jó kedvemben – hadartam neki.
- Annyira makacs vagy… és ez tetszik.
- Mi bajod van? – néztem rá.
- Semmi – nyúlt be hirtelen a hátam mögé,és megmarkolta a fenekemet.
- Hé,el a kezekkel szépfiú! – löktem el magamtól.
- Na,kicsit erélyesebbek lettünk. Csak nem megvadított Logan? – mondta,és ismét közelebb lépdelt.
Éppen,hogy ki tudtam csúszni a kezei közül. Teljesen rásimultam az ajtó melletti részre.
- Hm – nézegette Kendall az ajtót,majd bezárta,a kulcsot pedig eltette.
- Engedj már ki Kendall! Mi ütött beléd?!
Kendall megrázta a fejét,és mintha hirtelen kijózanodott volna.
- Hiányzol – váltott át komoly hangsúlyra.
Lehajtottam a fejemet,és mélyen néztem vissza  a szemébe:
- Kendall ne csináld már! Vége,és kész…
- De nekem nincs vége..! Érted? Nincs egy olyan perc,amikor nem gondolnék rád…
- Hány lánynak mondtad már ezt? Kendall,lásd be azzal a 22 éves fejeddel,hogy vége. Nem működik.
- És te? Hányszor ismételted már el ezt a mondatot? „Nem működik..Kendall értsd meg,hogy nem működik” Ha? – húzta fel a szemöldökeit.
- Nézd Kendall. Kérem a kulcsot. Most. És ne pazaroljuk egymásra az időnket.
- Vedd el – jelent meg egy huncut vigyor az arcán.
- Ne szórakozz már!
- Itt van – lóbálta meg a kezében a kulcsot.
Hirtelen utána kaptam,de ekkor elkapta a kezét,és a kulcsot besüllyesztette a nadrágjába.
- Ne röhögtess öregem… - forgattam a szemeimet.
  Közelebb lépdeltem hozzá,hogy megmutassam,ki a jani. Tartottam a szemkontaktust. Kicsit feljebb húztam a pólóját,és megsimítottam a hasát. A szeméből ki volt olvasható,hogy nem ezt várta. A nadrágja szélén végigsimítottam,és a kikukucskáló boxere szélét húzogattam,miközben mélyet sóhajtottam.
- M-mi-micsinálsz? – dadogta Kendall.
- Megszerzem a kulcsot,szivi – vándoroltam le a kezemmel a fenekéhez.
Belenyúltam a hátsó zsebeibe,pedig pontosan tudom,hogy az elsőbe tette.
Miután „megállapítottam”,hogy nincs ott a kulcs,visszamentem a nadrágja elejéhez. Óvatosan kigomboltam,és úgy tettem,mintha alaposan szemügyre vettem volna a dudorodó férfiasságát.
Kendall szinte kapkodta a levegőket. Én pedig élveztem,hogy én irányítok.
Amikor már megcsodáltam,a kigombolt nadrágot,felkúsztam a nyakához. Finom puszikat hagytam a nyaka vonalán,majd apróbb harapdálásokat.
Mikor láttam rajta,hogy kellően elvesztette a saját teste felett az uralkodást,villámgyorsan kihúztam a zsebéből a kulcsot,egy gyors mozdulattal,kinyitottam,és kint is voltam a szobából.
- Huh – fújtam egyet.
Villámgyorsan eltűntem a szoba elöl,még mielőtt a fiú utánam jött volna.
- Van még üres szoba? – fordultam a felém jövő Louishoz.
- Pont ezt akartam mondani,hogy nem költözöl be? Az utolsó szoba még üres.
- De,csak… elakadtam. Mindegy. Kösz Lou – siettem el.
Magamra csaptam az ajtót,és próbáltam feldolgozni a történteket. Wow.


Petra

Utálom ezt az időeltolódós utazást,mert fáj tőle  a fejem.  Éppen az igazak álmát aludtam délután nem tudom hány körül,mikor berontott Louis:
- Petra! Regi elment Kendallel! Petra! – kapkodta a levegőt Louis.
Kinyitottam a szemeimet – alaposan,és megfontoltan- majd az arcomba hajoló fiú felé fordultam:
- És?
- Mi az,hogy és? Petra láss a dolgok mögé! Kendall megint elcsábítja,és ismét darabokra töri a szívét!
- Louis! Te is tudod,hogy Regi,már nem ötéves,tud magától is dönteni. Nagyon sokáig tartotta a vállát,de valószínűleg meggondolta. Nézd,tudom,hogy Kendallel sohasem jöttünk ki,de meg kell benne bízunk! Mert neked,hogy esne,ha pl.: utálnák a barátnődet?
- Ne gyere a  hülye példáiddal! És mi van,ha Regi nem magától ment el? Gondolkozz!
- Louis,te pedig aludj egyet. Túlpörgöd a dolgot.
- Én szóltam – rázta a mutatóujját.
- Én is – hunytam le a szemeimet. – Amúgy Harry… - kezdtem el.
- Lent van,kajál. Szóljak neki?
- Nem kell,köszi – mosolyodtam el.
- Oké – mondta Louis. Felállt,és átsétált az ágy másik felébe,és lefeküdt(!).
Mindegy,annyira nem zavart. Már majdnem aludtam,amikor egy eszméletlen hangos horkolás felrázott az álmomból.
- Argh… - dünnyögtem. – Kösz Lou – sóhajtottam. Forgolódtam egyet-kettőt,de nem ment az alvás. Kimásztam az ágyból,és kisétáltam a folyosóra.
- Hova-hova? – ütközött belém Harry.
- Izééé – gondolkoztam. – Kajálni…
- Komolyan mondom,rosszabb vagy,mint egy csecsemő. Eszel,alszol,eszel,alszol… - hirtelen nyomtam a szájára egy puszit.
- Meg smárolsz… Jó,majdnem egy csecsemő.
- Majdnem Harry… Jössz? – fordítottam el a fejemet.
- Hogy tudnék neked ellenállni? – kérdezte Harry.
- Sehogy – kulcsoltam össze az ujjainkat.

Regina

   Mély levegőket vettem,próbáltam a szívverésemet beállítani normálra. Nehezen ment. Annyira felkavaróak voltak a dolgok,ahogy ott Kendall,és…. Hm. Egész jó voltam azért.
Hátradőltem az ágyamon,de kopogtattak. Beleharaptam a szám szélébe,és óvatosan az ajtóhoz mentem. Kivettem belőle  a kulcsot,akárki legyen is az,ne  ejtsen fogságba. Majd egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót. Miért nem lepődtem meg amikor Kendall állt velem szemben?
- Nem szedem ki még egyszer a kulcsot – néztem huncutan a szemébe,mire Kendall elvörösödött.
- Nem iszunk meg együtt valamit? Egy kávé? - próbálkozott.
- Nem kávézom.
- Egy kóla?
- Nem kérek most koffeint.
- Egy bio narancs ital?
- Kendaaaaaall… Egy ital,és vége?
- Semmi több – húzta ki magát a fiú.
- Várj – rohantam vissza a szobába a telefonomért. – Mehetünk – csuktam be az ajtót.
A nappaliba Carlsoba ütköztünk,aki Louis társaságában TV-t nézett.
- Hova mész? – kérdezte Louis. Nem tudom,hogy tőlem,vagy Kendalltól,mindenesetre én válaszoltam rá:
- Megyünk iszunk valamit.
Louis mélyen a szemembe nézett,és abba az egy pillantásba szinte mindent belesűrített. Oké,értem én. Nem jó dolog elmenni az exel inni. Akkor is,ha ez egy bio narancslé lesz.

  Kendall „otthonosan” mozgott New Yorkba. Én mindent fényképeztem,meg csodáltam,ő meg úgy sétált,mintha itt lakott volna,vagy ezer éve.
- Lebarnultál.. – nézett felém a fiú. Aha. Most indítja el a flörtölős beszélgetést.
- Miami  partjain napoztam – dobtam hátra a hajamat.
Kendall óvatosan oldalba bökött.
- Napoztál,mi? – nevetett gúnyosan fel. Jó,egyből gondoltam,hogy a Logan-es csókra gondolt,de nem érdekelt.
- Igen Kendall. És mond csak,te hány lányt kaptál mikrofonvégre,amíg nem voltunk itt? – löktem vissza.
- Mikrofonvégre? – nevetett fel. – Tudsz fogalmazni. Egyet sem.
- Aha-aha-aha. Jó,akkor kettőnél kezdünk.
- Mi,az,hogy kezdjük? Meg miért kettőnél? Honnan veszed?
- Két telefonszámot láttam a szobádba – köhintettem.
- Mi-m-mikor? – dadogott Kendall.
- Tudood – dugtam bele a saját kezeimet a farzsebembe.
Kendall elvigyorodott,majd közelebb jött:
- Ja,hogy akkor – suttogta. – Ügyes kis kezeid vannak – lökött meg a vállával.
- Na pszt,dudor – néztem fel rá.
A zöld szemeivel játszott a napfény,miközben ő harsányan felnevetett.
- Na,ne szóld le a kicsikét – nézett  a nadrágja felé.
- Fúj – fordultam el.
Pár percig némán sétáltunk,majd Kendall megrántotta a kezemet:
- Erre,szivi – intett a fejével.
- Kendall ez egy görkori pálya. Egy italról volt szó. Pontosabban egy bio narancsléről.
- De azt nem mondtam,hogy hol… - rakta hozzá a csavart Kendall.
- Nem tudok görkorizni – raktam karba a kezemet.
- Oh,hát majd kisegítelek. Naa,gyere mááár – húzta a pólóm ujját.


Petra

   A hotel konyhája facsar látvány nyújtott. Csupa gusztustalan dolog,fúj. De én éhes voltam.
- Harry…! – cibáltam az inge ujját.
- Tudom,hogy éhes vagy drága… Süssek neked tojást? Mármint nem a sajátjaimat,hanem a tyúkét.
Felnevettem,és megöleltem a fiút.
- Ide hallom,hogy korog a gyomrod – nevetett Harry. – Jó lesz az a tojás,nem? Van hozzá Sali,meg husit is rakok bele – ajánlgatta.
- Okééééé – csillant fel a szemem.

   Harry nekiállt,”profin” kaját készíteni,én pedig gondosan követtem a mozdulatait.
- Azt nem úúúgy – vettem el tőle a serpenyőt,és megigazítottam a tojást.
- Bocsi,gyönyörű – ölelt meg hátulról Harry,és megpuszilta a vállamat.
Óvatosan arrébb söpörte a hajamat,és a száját a nyakamhoz érintette. Igyekeztem a tojásra koncentrálni,de nehezen ment.
- H-harry – sóhajtottam. – Mindjárt kész – mutattam neki.
Miután lekaptam a gázról, Harry maga felé fordított. Átvette a serpenyőt,gyorsan kirakta egy tálba,és visszajött hozzám:
- Van egy kis időnk,amíg kihűl – ültetett fel a konyhapultra.
- Ó,igazán? – húztam magamhoz,és beletúrtam a hajába.
- Aha – mosolyodott el Harry.
Finoman megcsókolt,miközben megölelt.
- Nem akarok zavarni… - jött a hang a nappali felől. – De izé… Ki sütötte a tojást? – csillant fel a szeme.
- Közös meló – nevetett fel Harry.
- Én is kérhetek? – túrt bele a szőke hajába.
- Aha,persze Niall. Hány tojás? – fordultam felé.
- Tíz– válaszolta egyszerűen.
Harry szemei elkerekedtek,én pedig felnevettem.
- Oké,fél óra kb – néztem rá az órámra.
- Zsír – mutatta fel a hüvelykujját Niall.

Harryvel közösen megcsináltuk Niall extraadagját,majd felmentünk a szobába. Már esteledett,de Regiék még mindig nem értek haza. Féltem,hogy Louisnak igaza lesz.

Na,hogy tetszett? Ilyen kimenetelre számítottál? :o