Karácsonyi rész-Nagyon-nagyon Karácsony...

Sziasztok!

   Először is nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak. Másodszor pedig,itt van az ajándékom,egy rövid kis karácsonyi történet.
Ami az eredeti sztorihoz nem kapcsolódik,amolyan „külön rész”,de azért remélem tetszik.

Regina

   Ez a karácsony más lesz,mint a többi. Éreztem. Legfőképpen azért,mert idén nem Anyáékkal karácsonyozunk…..
Hogy miért is?
Nos,ez egy hosszú történet. Vagyis,igazából nem túl hosszú.

   Az egész akkor kezdődött,mikor kitaláltuk,hogy a szülők utazzanak el Kanadába.
Hiszen,ha mi heten ilyen jól elvagyunk,akkor a családjaink miért ne lennének?
Összedobtuk a fiúkkal a pénzt,egy kisebb kiruccanásra. És mindenkinek a szülei,és testvérei kimentek Kanadába. Mi pedig élveztük,az édes életet,otthon,egyedül.
Csakhogy nem várt fordulat történt.
December 19-én felszállt a gép. Integetve váltunk el a szeretteinktől. Úgy reméltük,hogy december 23-án viszont látjuk őket.
Ez viszont nem így történt.
Ugyanis Kanadába leesett a hó,és a repülőgépek nem járnak. Így hát,december 23-án hiába vártuk őket ,nem jöttek.
Így maradtunk heten,hogy együtt karácsonyozzunk.




   December 24-e reggel van. El sem hiszem,hogy Anyáék nélkül kell karácsonyoznunk. Sohasem karácsonyoztam nélkülük.
    Zayn mellett feküdtem,és néztem,ahogyan békésen szundikál.
-Jó reggelt,a lusta népnek-nyitott be a szobába Louis,és Petra.
Zayn átfordult a másik oldalára,és aludt tovább.

-Enye-benye Zayn Malik,és a Mikulás nem hoz neked semmit-ment oda Louis Zaynhez.
-És a barátnőjének sem,ha nem kelnek ki gyorsan az ágyból-mormogta Petra  a fülembe.
-Nem járuunk-vágtam hozzá a párnát.
-Igeeeen,ezt el is hisszük. Hiszen barátságból alszotok egymás mellett-kezdte elváltoztatott hangon Louis.
-Igggen,összebújva..Egy takaró alatt-folytatta Petra.
-Arra van az ajtó,mert a kedvesemmel ki akarjuk élni a vágyainkat-ült fel Zayn kiabálva.
-Jó,értettük,csak még 10 másodpercig bírjatok a véretekkel-mondta Louis,miközben eltakarta a szemét.
-Hm.. Louis..Karácsonyi döngölés. Milyen szexi-mondta Petra is.
-Jajj nekünk is be kéne egyet iktatni-nevetett Louis,miközben csukták be az ajtót.
-Te jó ég. Zayn Malik! Most egész nap ezzel fognak viccelődni!-bokszoltam bele a vállába.
-Megérdemeljük. Tényleg nem kéne együtt aludnunk-dőlt vissza.
-Zayn,kelj fel-váltottam témát,és rámásztam.
-Így nehéz lesz-sóhajtott fel,
-Nagy a szakállad-simogattam meg az arcát.
-Borostának csúfolják,nem szakállnak-simította ugyanúgy végig.
-Nem mindegy? Gyere már-húztam kifelé.
     Kivánszorogtam az ajtón,és néztem,hogy ki van fent.
A lakás emeletes,és a szobák egymás mellett vannak.
-Jó reggelt-rohant el mellettem Niall.
-Hel…Mindegy-néztem utána.
-Ááá..Már végeztetek is?-szaladt Niall után Petra.

    Megcsóváltam a fejemet,és lementem a lépcsőn.

-Mi a szent szar ez az illat?-csapta meg az orromat,valami erős szag.
-Palacsintát sütök-jött a válasz a konyhából.
-Harold?-néztem a bárpultnál üldögélő fiút.
Megrázta a fejét,és Liamre mutatott.
   -Elcseszte-jelentette ki Harry.
-Érzem. Léptem közelebb Liamhoz,aki próbálta levakarni a sütőről az égett palacsintát.
-Majd én-vettem át az irányítást.
    Elővettem még egy sütőt,és beleöntöttem a tésztát.
-Feldobjuk együtt?-simult hozzám hátulról Liam.
-Jajj,milyen édi-bédik vagytok-nyávogott Harry a pult mögül.
-Pofa befog Harry-szóltam neki,és feldobtuk a palacsintát.
   Szememmel követtem,és próbáltam úgy helyezni a sütőt,hogy ne essen le a palacsinta.
-El-fogjátok-cseszni-szótagolt Harry.
-Edward,ne zavarj,mert..-és ekkor taccsolt a palacsinta. A földön.
-Jó,csinálok melegszendvicset-mondta csalódottan Liam.
-Jó ötlet-veregettem meg a vállát,és segítettem neki.

    Elkészítettük a  melegszendót,és lehívtuk a népet kajálni.
-Repülööööök-kiabált Niall.
-Nem kéne-mondtam neki.
     Megreggeliztünk,és összeültünk  a nappaliba.
-Először is. Kell egy lista,hogy mit vegyünk-tanácsolta Liam,aki fel,s alá járkált,miközben mindenki követte őt  a szemével.
-Én írtam egyet-jelentekeztt Louis.
-Kérem-sóhajtott Liam.
A társaság nagy része,azt várta,hogy valami nagy baromság lesz. Vagy azt,hogy nem lesz lista.
-Parancsolj-nyújtotta át mosolyogva Louis.
-Ezen mindössze három dolog szerepel-képedt el Liam.
-Mi az?-álltam fel.
„Fenyőfa,kaja,és díszítőelemek”-olvastam el.
-Hülye vagy-ültem vissza.
-A lényeg rajta van-vigyorodott el.
   Fél órás tanakodás alatt összeszedtük,hogy mi is kell nagyjából.
-Jó,mi főzzük a vacsit,ami gyros lesz-mondta Liam,és rám nézett.
-Igen-helyeselt mindenki.
-Mi pedig,majd feldíszítjük a házat,meg a karácsonyfát-folytatta Petra.

   Elmentünk bevásárolni. Csak a fél város nézett minket hülyének,hogy mindent 24-én délelőtt veszünk meg. Vagy kilenc millió szatyrot cipeltünk tele égőkkel,díszekkel,kajával.

-Jó,már csak a fenyőfa van hátra-jelentette ki Harry.
Kiválasztottuk,és hazafelé vettük az irányt.

Petra

    Otthon,nagy sürgés-forgásba kezdtünk. Karácsony a szeretet ünnepe,ezért mindenki kedvesen beszélt a másikkal.

-Niall Horan,add ide azt a kibaszott girlandot,most!-üvöltöttem neki a létra tetejéről.
-De meghitt valaki-mondta Harry,miközben a létrát tartotta.
-Teljesen átérzem a karácsonyi szellemet-téptem ki Niall kezéből a girlandot.
-Látom-hümmögött Niall.
  A nappalit körbe feldíszítettük girlandal,és égősorokat csavartunk köré. Masnikat tűzdeltük,az ablak köré erősített fenyőágakra,és csengőkkel díszítettük a kandallót.
-Mestermű-karolt át Harry,mikor körülnézett.
-Csak,mert én is segítettem-emelte fel Zayn az ujját..
-Csak,mert hahahahhahaha. Nem-mondtam.
-Hogy álltok?-kiabáltam be a konyhába.

Regina

   -Egész jól-válaszoltam.
-Akkor jó. Mi végeztünk-mondta Harry.
-És most hova szarjak?-fordultam felé.
-Jól van na,csak kijelentettem.
-Tudod mikor végeztünk Harold-mondta Petra
-Mi?! Miért?!-sápadt el a gyerek.
-Látsz itt te valahol karácsonyfát? Nem? Jó én sem,szóval nyomás-húzta Petra magával Harryt.

Petra

   -Áááááááááá! Felrobbanok!-kiabáltam dühösen,mert sehogy sem ment,az égősor kibogozása.
-Nyugodj le,és hallgass One Diretiont-karolt át hátulról Louis.
-Nem nyugszom le!-fordultam vele szembe.
Elmosolyodott,amitől nekem is mosolyognom kellett.
-Azokat a szemeket…-suttogtam.
-Elég legyen,majd vacsora után nyomhatjátok a fagyöngy alatt-választott szét minket Niall.
-Ünneprontó-húzta fel a szemöldökét Louis,és nekirohant Niallnek.
-Lenne egy aprócska gond-jött oda hozzám Harry.
-Jajj,ne! Mi az?-néztem rá.
-Nincs fenyőfacsúcsunk-tárta szét a kezét Harry.
-Valaki lesz oly kedves,és felmászik a fenyőfa tetejére?-kiabáltam el magamat.
-Nyugodj már le. A karácsony a szeretet ünnepe-ölelt meg Harry.
-Befejezi Louisval,és elkezdi Harryvel. Gyermekeim este a fagyöngy alatt-mondta Niall,és ismét megpróbált elválasztani Harrytől.
-Túl szoros az ölelésed-mondta Harry levegő után kapkodva.
     Elengedtem,és tovább tevékenykedtünk.
Kisvártatva elkészültünk,és a kezemben tartottam a zsinórt,amely összekapcsolta az eddig felrakott égősorokat,és világító díszeket.
-És ezt most bedugom-nyúltam a konnektor felé.
-Mit dugsz,és hova?-képedt el Harry.
-A ZSINÓRT a KONNEKTORBA-hangsúlyoztam.
-Hm..Mást értettem-vigyorgott perverzül.
-Várj!-kiáltott fel Zayn. –Mi lesz,ha bedugod,és elmegy az áram? Mint a filmekben?
-Akkor…Nem lesz áramunk Mailk. Majd gyertyával világítunk,és összebújva melegedünk,mint az őskorban-mondtam,és beleillesztettem a zsinórt.
Nem ment el az áram. Szerencsére.


Regina

   Fél hatra mindennel elkészültünk. Átöltöztünk,és ott álltunk a nappali ajtajánál.-Akkor? Nézzük meg,hogy mit hozott a Jézuska!-surrant be Lou.

-Hülyegyereeeek,én megyek először-kezdett el tolakodni Petra.
   Körbeálltuk a fenyőfát,és a fiúk elénekelték az „All I want for Christmas is you”-t.
Petra,Harryvel összebújva állt.
-Hadd szakítsam meg ezt a drámai pillanatot-furakodott be Lou. -De ő az enyém-nevetett,majd ő is belebújt Harry ölelésébe.

-Csoportos ölelééés-kiabált Petra.
-Amit csináltok,az már nem ölelés-krákogott Zayn.

    Leültünk a fa alá.
-Olyan izgatott vagyok! Kezdjük már el!-tapsikolt Louis.

Petra

    -Jó,akkor én elkezdem. Akinek először ajándékot adok,az egy egoista,öntelt barom állat,de imádom.
-Ez én leszek-húzta ki magát Louis.
-Boldog karácsonyt Zayn-nyújtottam át neki  a csomagot.
-Mi?! Hogy nem,én vagyok az akit imádsz?-ráncolta össze a homlokát Lou.
-Nemár-nevetett fel Zayn.
  Egy kicsi összehajthatós tükröt kapott tőlem,aminek a tetejére az volt írva,hogy „Ki ez a szexi állat?! Francba,már megint tükörbe néztem…”
-A második ajándékot,egy visszahúzódó,apáskodó,imádnivaló srác kapja,aki a szívem csücske. Ha ő nem lenne,rég börtönben ülnénk. Liiiiiam-adtam oda neki.
Egy apró macit adtam,aminek a „haja”,és a ruhája megegyezett Liamnak az „Up all night tour”-on viselt ruhájával.
-Édes vagy-ölelt meg.
    -A harmadik ajándékom a kicsi ír manómnak készült,akit annyira imádok. Sokat gondolkodtam,hogy mit adjak neked,mert valami különlegeset szerettem volna. Végül e mellett döntöttem.
Egy karkötő,ami úgy volt csomózva,és bele volt írva,hogy „Szexi ír pofi”.
   Pár hónapja ismerem csak a fiúkat,így próbáltam olyan ajándékot választani,ami a személyiségüket tükrözi.
-Drága Edwardom,neked ezt szeretném adni-nyújtottam oda neki.
-Egy hatalmas „Forever” keret,amibe nincs kép?-nevetett fel Harry.
-Nem találtam meg a megfelelőt,ezért úgy döntöttem,hogy csak egy keretet adok,és azzal készíted a képet bele,akivel akarod.
-Veled AKAROM-hangsúlyozott.
-Akarja…-mondta Zayn.
-Akkor kerítsünk elő egy fényképezőgépet!-mondta Niall.
   Megcsináltuk a képet.
-Édesek vagytok-ismerte el Liam.
-Te is az vaaagy-pusziltam meg.
-Ne húzzuk az időt! Éééén jövök!-mondta Louis.
-Regi…-kezdtem bele.
-Menj a franca-nézett Louis Regire.
-Erre gondoltam-nyújtottam át neki,a kis dobozt. –Remélem tetszik.
  Ami benne állt,az pedig egy kis végtelen jelű medál volt. Mikor Regi 17 lett,vettem egy karkötőt mindkettőnknek,egy „Best Firends” medállal. Ez a barátságkarkötőnk,amire szoktunk venni medálokat,de 2 darabot belőle,hogy mind a kettőnknek ugyanaz legyen rajta. Van már egy „Best Friends” ,egy „Peace”,és egy „Dream” medál rajta.
-Felrakod?-nyújtotta felém Regi a kezét.
-Igen-mosolyogtam.-Én végeztem-ültem vissza a földre.
   Louis rám nézett,és összeráncolta a homlokát.
-Jajj,drága téged majdnem kihagytalak-színészkedtem.
Louis rám nézett az értelmes szemeivel.
-Neked,mivel úgy is már vagy hatvankilenc millió közös képünk van,egy fotóalbumot vettem.
-Neeee-nevetett fel Louis,mikor kinyitotta.
  Csak az első oldalra ragasztottam egy képet,mégpedig az első,közös képünket.
-Tudod,hogy imádlak?-bújt oda hozzám.
-Igen-nevettem fel.

  

Még vagy fél óráig tartott,mire mindenki átadta a másiknak az ajándékot.
Zayntől szintén egy tükröt kaptam,Liamtól csokit,és egy parfümöt (amit már pár hónapja nézegetek,és eddig szinte mindig Liammal voltam vásárolni,mikor meg akartam venni),Nialltől egy Superman-es kötényt,mert szerinte,én mentem meg őt az éhenhalásól,Louistól egy bögrét,ami piros,csíkokkal van díszítve,és az van írva,hogy „Louis best girlfriend” , Harrytől egy meseszép ruhát,Regitől pedig gyertyát,és az új ruhámhoz táskát.

Regina

  Ajándékozás után,mentünk kajálni.

-Mennyei lett ez a gyros-csámcsogott teli szájjal Niall.
-Köszönjük Niall-mosolygott Liam.

  Vacsi után,elhelyezkedtünk a nappaliba,és megnéztünk egy karácsonyi filmet.
-És most pedig,az új kamerámmal-mondta Louis,mivel Harrytől egy kamerát kapott-Felveszek mindent,amit csak lehet,ebből a csodás estéből.
  Odament a kanapéhoz,ahol Petra és Harry beszélgetett,és elkezdte.
-Ő itt a legjobb barátom,Harry. Mutatkozz be Harry-vigyorgott Lou.
-Helló Harry vagyok a One Directionből,és…
-Jó,ennyi elég lesz-intette le Louis.
-Ő pedig itt a csábos barátnője,Petra. Mutatkozz be Petra.
-Nem járunk-szögezte le a lány.-Petra vagyok,ő pedig  a lökött barátom Louis Tomlinson,akit imádok-hadarta Petra.
-Ezt mááár szeretem-nevetett Lou.
  Petráék után,odajött hozzánk.
-Zayn Maliiik! Régi öreg cimborám-fordíotta a kamerát maguk felé. –Hogy ,s mint?
-Megvagyooooooooook-nyújtotta ez az „o”-t Zayn.
-És ez a hölgyemény? Hogy-hogy nem az ágyban nyomják,ilyenkor?-jött oda hozzám.
-Veled Tomlinson?-kérdeztem vissza
-Akár-nevetett fel Lou.
El kellett,hogy mosolyodjak. Hogy lehet valaki ennyire lökött?!
-Niall,a mini fekete lyuk,hogy vaaagy?
-Louis,kajálok-mondta tele szájjal.-De amúgy fantasztikusan-bólogatott.
-Liiam. Hát te?
-Hát én…Is jól vagyok-hangsúlyozott Liam.
-Ennyi volt. Louis „Tommo” Tomlinson-mondta,és lecsukta a kamerát.

   Körbeültük a fát,és elkezdtük felfalni a szaloncukrot.
-Tudjátok,már csak egyetlenegy kicsi részletet hagytunk ki-emelte fel az ujját Petra.
-Mit?-hajolt oda hozzá Harry.
-A fagyöngyöt-mondta,és az ajtó felé mutatott.
-Kivel mész a fagyöngyhöz?-nézett rá Louis.
-Ki szeretne velem jönni?-tette fel a kérdést.
Síri csend.
-Ééééén-kiáltottam fel,és odarohantunk az ajtóhoz.
Megöleltük egymást.
-Örökké!-kiabáltam el magamat.
-Én is-jött oda Harry.
-Csoportos ölelééééééés-nevetett fel Petra,és mindenki odajött.

  Lehet,hogy nem ez volt éltem legjobb karácsonya,de sohasem fogom elfelejteni.
Az első igazi „nagy” karácsony,ahol nem a szüleinkkel vagyunk.
És igazából nem voltam annyira szomorú,hogy Anyáék nem jöttek haza.

  -Ki puszilta meg a nyakamat?!-hallottuk Louis fülsüketítő kiáltozását…
De ez…Örökre titok marad…

~The End~

Erről is ugyanúgy írhattok véleményt. Sőt várom,hogy mit szóltok hozzá.
A 30.fejezet megtalálható,kicsit lejjebb.

Még egyszer Boldog karácsonyt! J ♥

30.fejezet-Kövesd az álmaidat....

Sziasztok!

Évezredek teletek el,mióta felraktam az új részt. Ezer bocsánat. De,csak nektek,csak most,itt van a 30.fejezet. Jó,hosszú lett,próbáltam izgalmassá tenni. Ha túléljük a világvégét,hozom a folytatást.
Peace,everyone♥ J

Petra

    Már egy hete,hogy eljöttem Amerikából. Túl vagyunk a fiúkkal,néhány húzós éjszakán. Nagyjából már beléjük „neveltük” Tommoval  a londoni életbe őket.

Még mindig Codyval alszok egy szobába,de nem tudom,hogy meddig fogom bírni. Mindenhol post-it-ek lógnak ,rajta különböző lányok telefonszámai. A ruhái szanaszét hevernek a földön. De megmondtam neki,én nem fogok utána pakolni.
Nagyon hiányoznak a „többiek” Louisval naponta többször is beszélek,pont úgy,ahogy Regivel. Több 1000 km-ről párkapcsolati tippeket adni nehéz.

    Anya és Apa,ezen a héten mentek nyaralni. Egyedül is utáltam itthon lenni,de most még Austinra,és Codyra is „vigyáznom” kellett. Szerencsére arra a 2 hétre Tommo ideköltözött hozzánk,és így könnyebb dolgom van.

    -Mi legyen az ebéd?-álltam a szakácskönyv felett tanácstalanul.

Austin,és Cody a nappaliba ültek,két pokróc társaságában,és joghurtot meg müzlit ettek.

A kérdésemre nem válaszoltak,ezért odasétáltam hozzájuk.
    -Tudjátok kire hasonlítotok?-tettem fel a kérdést.

-Nem-rázták meg a  fejüket.

-Van egy ír banda, a Jedward,volt szerencsém velük megismerkedni. Na rájuk tényleg hasonlítotok. Csak nem vagytok ikrek… Szerencsére!

    Cody,és Austin egyetértően bólintott,de szerintem fogalmuk sem volt,hogy miről beszélek.

Ekkor megjelent Tommo,aki félholtan sétált le az emeletről.

-Szép,esős reggelt mindenkinek!-köszöntött minket.

Ugyanis kint esett.

- De én ezt nem értem…Itt miért esik ennyit az eső?-kérdezte Austin.

- Azért,kisfiam,mert az óceán mellett vagyunk…És így-zárta rövidre a témát Tommo.

- Szóval ott tartottam,hogy mit főzzek ebédre?-mutogattam a szakácskönyv felé.

- Szerintem,azt csináld meg,ahol kinyílik-szaladt oda a könyvért Cody.

-Ééééés a „ Tonhalas-paradicsomos fehérbab-salátát” fogod megcsinálni-nyomta vissza a kezembe  a könyvet Austin.

-Ne vicceljetek,ebből senki sem fog enni-fintorogtam.

-Én utálom a halakat-mondta Austin.

-Rendeljünk pizzát!-dobta fel az ötletet Cody.

-Drága, 4 napja vagyunk egyedül,ebből 4-en volt pizza az ebéd-tájékoztattam.

-De minden napon másmilyen,szóval a változatosság megvolt.

-Ott a pont-mondta Tommo.

-Akkor pizza lesz-nyúlt a telefonért Austin.

    Leültem a székre,és a fejemet ráhajtottam a konyhapultra. Ekkor viszont megszólalt a telefonom. Louis volt az.

-A szobámba leszek,ha esetleg valamiben,még érdekel a véleményem-mutattam a lépcső irányába.

-Oké.

-Jó.

-Rendben-válaszoltak,akik közben már elhelyezkedtek a kanapéban és valamilyen meccset néztek.

-Szia Lou-vettem fel a telefont.

-Csáóó. Mizu?

-A szokásos. Veled?

-Semmi új. Nagyon hosszú az út Dallasba.

-Már,oda mentek?-csodálkoztam.

-Igen. Ha itt lennél biztosan jól elhülyéskednénk.

-Ne is mondd. 4 napja pizzát eszek ebédre,és gyrost vacsorára.

-Az úgy jó. Voltatok tegnap bulizni?

-Nem. Túl fáradtak voltunk a lakástakarítás után.

-Figyelj-váltott komolyabb hangnemre.-Meg szeretnélek lepni egy ajándékkel születésnapod alkalmából.

-A múlt hónapban volt a szülinapom Louis-nevettem fel.

-Jó,akkor karácsonyra…

-Június van-kötöttem belé.

-Van egy darab felesleges repülőjegyem Dallasba. Gondoltam neked ajándékozom….

Regina

   Rengeteg buszozáson,fellépésen,interjún,dedikáláson vagyunk túl. Az elmúlt 1 hét nagyon zsúfolt volt. Kendallel teljesen „helyre álltunk”,minden happy. Jó a hangulat,bár Harry,Louis,is Niall sokszor hangoztatja,hogy hiányzik Petra. Nekem is. A 18 év alatt nem sokat voltunk távol egymástól. Ilyen távolságra,meg pláne nem.

  Délután teát próbáltam magamnak készíteni,de az út elég rázós volt,így a busz is rázkódott,szóval nehezen ment a dolog. Louis megint a telefonján csüng,gondolom Petrával beszél. Mint,ahogy az elmúlt napokban mindig.

    Bementem a nappaliba,ahol Harry üldögélt,és a laptopját babrálta.

-Az egész világ hiányolja a „Harry-Petra” párost. Most szólj hozzá!-fordította felém a készüléket.

-Látom,Harry-mosolygtam felé.

-Fel kell őt hívnom. Egyszerűen nem bírom ki nélküle-állt fel.

-Szerintem ne tedd,mert most Lou-val beszél.

-Ahhh-rogyott vissza a kanapéra.-Reménytelen eset…-suttogta,de szerintem inkább magának jegyezte ezt meg.

Felálltam,és tovább sétáltam.

      Az utazási időt a csapat nagy része,alvásra használja. Végül is igazuk van. Csak az a nagy gond,hogy világosban nem tudok elaludni.
Így hát elkortyolgattam a teámat,és felmásztam az ágyunkra,lefeküdtem,és néztem,ahogyan Kendall alszik.

Petra

  -Louis…-mondtam emelkedő hangon.

-Jó,tudom,ezt most csúnya volt,de nem tudom,hogy csaljalak vissza.

-Sehogy,drágám. Majd,ha hazajössz…

-Nem majd,ha „hazajössz”,mert addig még van egy hónap. 5 napot Dallasban leszünk,nekem az is jó,ha  az 5. nap végén érkezel. Csak gyere. Mindent én állok-erősködött.

-De…Harry…

-Azt mondtad,hogy nem haragszol rá. Egyébként is hiányol téged. Ahogy Niall is.

-Niall-néztem magam elé,mert vele már régen beszéltem.

-Járj,egy kört,gondold végig a dolgokat,de legkésőbb holnap utánig döntsd el,kérlek.

-Jó. Szeretlek Lou.

-Én is szeretlek Petra.

-Akkor…Majd még kereslek.

-Rendben,szia-rakta le a telefont.

  Ledőltem az ágyra,és elkezdtem gondolkodni. Louis a napokban többször is utalt arra,hogy menjek vissza. Tehát fontos vagyok neki.
Felvettem egy nadrágot,egy kabátot,és az angol zászlós esernyőmet,és elindultam lefelé.

    -Elmentem srácok…Ne várjatok az ebéddel-kiabáltam a nappaliba,ahol bömbölt  a TV.

Kinyitottam az esernyőmet,és elindultam. Sétáltam egy kört a városban. Kiszellőztettem a fejemet.

Regina

     Én is elbóbiskoltam,de nem sokkal később felkeltem,egy koppanásra. Ami  a fejem volt.

-Mi történt?-másztam le az ágyról.

-Lerobbant a busz-mondta Niall.

-Itt,a semmi közepén?-állt oda az ablakhoz Harry.

-Nem robbant,le csak az egyik kerék lyukadt ki-mondta Carlos,aki szinte félig kint volt a buszból.

-Remek-rogytam le a földre.

-Hé Regi,tudunk beszélni?-jött oda Louis.

-Most, Hát persze-nyújtottam felé a kezemet,felsegített,és bementünk a fürdőbe.

-Megkérdeztem-kezdte halkan,de mégis határozottan Lou.

-Mit? Mikor? És kitől?

-Ma délután Petrától,hogy visszajön-e.

-Komolyan?-mosolyogtam.-És mit mondott?

-Hogy „De Harry..”-hajtotta le a fejét  a fiú.
-Mit gondoltál? Csak úgy elfelejti?
-Valamelyik napon beszéltek. És normálisan beszélgettek,nem őrjöngöttek. Vissza kell jönnie.
     Ekkor valaki kopogott az ajtón.

-Nem akarok semmit sem megzavarni,de le kell szállnunk a buszról-nyitott be Harry.
-Harold. Most őszintén,mit zavarnál meg?-nevettem,miközben elindultam kifelé.
-Sohasem lehet tudni-húzódott mosolyra Harry szája.

    Lemásztunk a buszról,és mint az igazi csövesek leültünk az út szélére.
-Ééééget a nap-tette Kendall  a kezét a szeme elé.
-Most mondanék valami csúnyát,de nem teszem-nevettem felé.
-Jól teszed-kacsintott,majd nyomott egy puszit az arcomra.
    Azt hittük,hogy csak egy gyors kerékcsere lesz. Ahha. Másfél órán keresztül ültünk az út szélén.


Petra

    Elsétáltam a fiúk házáig. Bementem a kapun,és leültem a lépcsőre.
Elővettem a telefonomat,és elkezdtem nézegetni a képeinket. Minden fényképnél rengeteg élmény jutott eszembe.
   Felálltam,és hazasétáltam.
-Mindenhol téged keresünk. Hol voltál?-kérdezte Tommo,mikor beestem az ajtón.
-Kiabáltam,hogy elmentem sétálni-néztem rá.
-A szakadó esőben?-húzta fel a szemöldökét.
-Erre volt szükségem-mondtam,és felakasztottam a kabátomat a fogasra.
-Na hát akkor fejtsd ki,hogy mi a baj-húzott be Tommo a nappaliba.
-Várj. A Fiúk?!-néztem körbe.
-Lementek a pizzáért-tolt be a fotelba.-Hallgattlak-húzta fel a szemöldökét,és leült velem szemben a szőnyegre.
-Louis-val beszéltem,és azt mondta,hogy menjek vissza…
-De hát ez nagyszerű!-ugrott fel Tommo,de mikor látta,hogy én nem ugrálok vele,komoran rám nézett.-Jó,akkor ez volt a bevezető. Hol van a probléma?
-Ez a probléma.
    Egy „WTF”-es fejet vágott,majd beleült az ölembe.
-Nem értelek-rázta a fejét.
-Nehéz vagy-nevettem fel.
-Leszarom-mondta,majd visszaült a földre.-Szerintem menj vissza,és teljesítsd az álmodat.
-Milyen álmomat?-kérdeztem tőle.
-Hogy egy párat alkotsz Harryvel.
-Ilyenről szó sincs-raktam karba a kezemet.
-Ahha…
-De én most igazából Louistól parázok.
-Mert visszahívott? Ez azt jelenti,hogy szeret téged. De szigorúan csak barátságból..Louis belém szerelmes-mondta,és ismét felugrott. Louis és ő hatalmas spanok,amikor csak tehetik együtt ökörködnek.
-Miből gondolod?-kérdeztem halkan.
-Tudom…Ennyi legyen elég-hajolt le hozzám,és magához ölelt.-Na sipirc fel pakolni!-mutatta az ujjával.
-Nem megyek vissza. Nem hagyhatlak itt velük-néztem az ajtó irányába.
    Ekkor,mint egy varázsütésre,kinyílott.
-Megjöttünk!-kiabáltak.
-Jó,itt vagyunk-mondta Tommo,mire mind a ketten bejöttek.
-Tudja már?-kérdezte Cody.
-Mit tudok?-nyitottam nagyra a szememet.
-Már tudja-válaszolt helyettem Tommo.
-Mit tudooook?!-ismételtem magamat.
-Azt,hogy mi is beszéltünk Louis-val-mondta nagyon lassan Austin.
-Jaaa….Azt még nem tudta-húzta a száját Tommo.
-Mi?! Ti is beszéltetek Louval?!-pattantam fel.
-Igen. És remélem igent mondtál neki-nézett a szemembe Cody.
-Ez értelmes mondat volt-jegyezte meg Austin.
-Még nem döntöttem…-bizonytalanodtam el.
-De eldöntötted. Segítsek pakolni?-ajánlotta fel Cody.
-Én is,én is!-ugrált Austin.
-A „Parry” párosnak be kell teljesednie,ahogyan a „Nagy könyvbe” meg van írva-taglalta Tommo.


Regina

   Szabályosan égette a Nap az arcomat.
-Ezt nem bírom tovább-kezdtem el járkálni.
-Ülj le,mert még jobban megizzadsz-javasolta Harry.
   Belenéztem zöld szemébe,ami lassacskán pirosas árnyalatú lesz,és visszaültem az aszfaltra.
Eltelt három perc,és ismét felálltam.
-Ááááh! Megőrülük!
-Ott egy bokor vezesd le a feszültségeidet Kendallel-mutatta Louis.
-Még ahhoz is meleg van-nevetett Kendall.
   Én ezt kevésbé találtam viccesnek. És az egyedüli aki erre rájött az Liam volt. Odaállt mellém,és azt mondta:
-Hagyjátok már szegényt…Nehéz lehet ennyi fiú között egyedüli lánynak lennie.
-Köszönöm Liam-öleltem meg,de pár másodperc múlva el is engedtem,mert majdnem megsültem karjai között.
Ekkor hangos ordítás hallatszott a busztól.
-Kész!-kiabált a szerelő nekünk.
-Megváltás!-rohantam fel rá.
    Hallottam,hogy a többiek nevetnek a hátam mögött,de különösebben nem érdekelt.
Megmostam az arcomat,és ittam egy kis vizet.
-Így már jobb-vigyorogtam,mikor kisétáltam a fürdőből.
A busz elindult.

*Később*

  Megérkeztünk. Végre. Este kilenc óra múlt. 5 napot töltünk itt,és ismét egy hotelben alszunk.
Felmentünk,és elfoglaltuk a helyünket.
   Megfürödtem,és kimentem a nappaliba.
-Vacsit?-fordult felém Zayn teli szájjal.
-Ahha-bólintottam.
-Kenyér van meg sajt,mert senkinek sem volt kedve elmenni a boltba,és a buszba csak ez volt-nyújtotta felém.
-Megteszi-kezdtem el csinálni a kajámat.
  Megvacsiztunk,jöttek a többiek is,beszélgettünk. Az eddigi élményeinkről,a rajongókról. Majd éjfél körül mindenki elment aludni.
Én Kendallel aludtam. Bementünk a szobába,és lefeküdtünk az ágyra.
-Csak ezért az egy dologért utálom a turnékat.
-Miért?-mentem hozzá közelebb.
-Hát,hogy ilyen lapos hotelszobákba kell töltenünk az éjszakákat.
   Felé vigyorogtam.
-De,ha te itt vagy egyből színesebb lesz minden-csókolt meg.
-Én is így gondoltam-fúrtam bele a fejemet a mellkasába.
Elaludtunk.

*Másnap reggel*

   Ą napfény boldogan játszadozott az arcomon,habár én már kevésbé voltam boldog érte.
Imádom,hogy este nem lehet lehúzni a redőnyöket,mert olyan meleg van,reggel meg fél hatkor arra kelsz,hogy a szemedbe tűz a nap.
Jó,lehet finnyásnak nézni,de nem ezt szoktam meg. Londonban mindig esik az eső,ott lehet nyugodtan aludni.
     Kimásztam az ágyból,és szomorúan állapítottam meg,hogy csak engem zavar a  napsütés. Ugyanis a nappaliba egyedül álltam. Készítettem egy teát,és leültem Tv-zni.
   -Mi jót nézel?-dörmögte a hátam mögül valaki. Majdnem kiesett a távirányító a kezemből.
-Reggelt,Malik-másztam ki a kanapéból.-Semmi érdekekeset,csak ilyen szarok vannak-mutattam a képernyőre.
-Akkor elmehettél volna a boltba…-adott tanácsokat.
-Reggel hatkor?-néztem az órára.
-Például-bólintott.
-Hát ezt rosszul gondoltad-mondtam,és visszaültem kapcsolgatni a csatornákat.
     Hallottam,hogy elindul. Szép,lassan besétált a Tv elé.
-Boldoggá teszel-közöltem vele.
-Menj el a boltba-utasított.
-Csak,ha te is jössz-ajánlottam neki.-10 perc múlva,ugyanitt-mondtam.
-Megbeszéltük-bólintott.

     Beszaladtunk  a szobába. Hangtalanul túrtam magamnak ruhát,kifésültem a hajamat,és visszamentem.
Zayn a kanapén terpeszkedett,ugyanúgy,ahogy kb. 10 perccel ezelőtt hagytam.
-Hát te?!-néztem rá rosszallóan.
-Hát én-jelentette ki.
-Így jössz?!-kérdeztem tőle.
-Hova megyünk?-kérdezett vissza.
-Ne hülyítsél Jaawad-mondtam neki.
-Utálom ezt  a nevet.
-Akkor sipirc,és öltözz át-muttattam az ujjammal az utat.
-Ahj…-fintorgott,de közben csak átfordult az egyik oldaláról,a másikra.
-Bedurvulok-mondtam,és odamentem hozzá.
   Elkezdtem csikizni.
- Abbahagyhatod-mondta két nevetés között.
-Milyen durvaságok történnek itt az én tudtom nélkül?- ásított Louis.
-Jó reggelt-köszöntem neki.
-Jobbat-nevetett Zayn.
-Ti,amúgy mi a szart csináltok?-kerekedtek el a szemei,mikor közelebb jött.
   A kanapén voltunk,miközben egymást csikiztük,és Zaynen csak egy boxer volt.
-A boltba készülődünk-közölte Zayn.
-Uhm. Érdekes-jegyezte meg Lou.
   Gyorsan abbahagytuk a kis incidensünket Zaynnel,felöltözött,és elmentünk a boltba.
Mire visszamentünk,már majdnem mindenki fent volt.
-Álmaim nője,és álmaim férfija-mondta Niall,mikor meglátott minket,különböző péksüteményekkel a kezünkben.
-Ma már két dolgot értek félre…És fél órája vagyok fent-tűnődött Louis.
A délelőtt gyorsan telt.
  Délután megint dedikálás lesz,valamint egy fotózás is,szóval unatkozni fogok.

Petra

   -Miféle Parry párosról beszélsz?-reagáltam Tommonak.
-Petra-Harry…-bökte ki Tommo.
-Ő meg tudja neked adni,amire mindig is vágytál…Ha már nekem nem sikerült-mosolygott Cody.
    Visszamosolyogtam rá.
-Akkor…-kezdte Austin.
-Akkor…Majd felhívom Lout-folytattam.
-Tehát visszamész?-húzta vigyorra a száját Tommo.
-Lehet…
     A három fiú pacsizott.
-Csak én érzem,hogy ez egyfajta „Távolítsuk-el-Petraát”hadművelet?
-Igen. Téged soha nem akarnálak eltávolítani-ölelt meg Tommo.
-Én is így gondoltam-nevettem fel.
     Ebédeltünk,majd megnéztünk egy filmet.
Utána felmentem a szobámba,és a ruháimat kezdtem el túrni.
Akkor jutott eszembe,hogy 4 napja nem mostam ki egyetlenegy göncöt sem.
   -Fiúk hasznosítsátok magatokat!-üvöltöttem le az emeletről.
-Na,a Nagyasszony visszatért-hallottam Cody megjegyzését.
-Itt van egy kupac ruha-nyomtam Austin kezébe.
-És most legyek boldog?-kérdezte Austin.
-Nem,most vidd le a mosógépbe. Köszönteem-mondtam,és a szobám felé mentem.
    Egész este sürögtünk-forogtunk a házban.
-Nincs értelme visszamenni-nyögött fel Cody,mikor fáradtan leültünk  a kanapéra.
-Már én sem támogatom-feküdt le a földre Austin.
-Nem már,hogy egy kis meló megárt nektek?-nevetett fel Tommo.-Ha,csak ez nem kis meló volt-fejezte be saját mondatát.
    Mindenki felnevetett.
-De,hogy tudjátok,csak,és kizárólag az utolsó napon megyek vissza.
-Úgy érted,hogy mielőtt tényleg jönnének,haza,azelőtt visszamész?-kédezte Cody.
-Te olyan hülye vagy. Nem. Ma vannak először Dallasba, 5 napot lesznek ott. Most már tudod,hogy mikor megyek vissza?
-Jaa,így már igen.
-Helyes-álltam fel.
   Vacsiztunk,jó éjt kívántam megfürödtem,és elaludtam.



   Szépen teltek-múltak a napok. Beszéltem Lou-val,és megkértem,hogy senkinek se árulja el,ezt a dolgot.
      Az utolsó este,az ágyamban feküdtem,és a naptáramat babráltam. Egy hetet,és öt napot bírtam ki nélkülük. Csalódott lettem,hogy ilyen gyorsan megtörtem Louis hízelgő szavaira.
Igazából…El sem akartam jönni..Az csak egy másodpercnyi elhatározás volt…
Próbáltam bíztatni magamat,de rájöttem,hogy mindenki meg fogja jegyezni,hogy visszamentem.

   -Kisasszony-nyitott ba a szobámba Tommo.-Akkor készen vagy?-mosolygott felém.
-Majdnem-piszkáltam  a kezemmel az ágynemű rojtját.
-Ne izgulj már annyira. Komolyan mondom egy Directioner nem izgul,amikor először találkozik  a fiúkkal.
-Hát-emeltem fel az ujjamat,de Tommo jelezte,hogy csak hasonlatnak szánta.
-Induláááááás-csörtetet be a szobába Cody,Austinnal az oldalán.
Sóhajtottam egyet,elköszöntem a szobámtól,és elindultunk. Ismét.
Anyáékkal mindent megbeszéltem. Ők támogatják,hogy visszamenjek,és kövessem az álmaimat. Vagyis Harryt.

     Kiértünk a repülőtérre. Az idegességtől remegve álltam,a csomagleadónál.
-Minden jót,Egyetlenem!-nevetett fel Tommo.-Ha odaértál,írj-mosolygott,majd adott két puszit,és szorosan megölelt.
-Viszlááát-zárta rövidre Austin,megölelt,és mosolyogva intett nekem.
Codyval szemben álltunk. Belenéztem a szemeibe,és mosolyra húzódott a szám.
-Gyere keblembe-nevetett Cody,és magához húzott.-Aztán csak védekezni-suttogta a fülembe.

-Idióta-ráztam meg a fejemet.
-Csókoltatlak titeket-mondtam a fiúknak,majd elindultam felszállni a gépre.
    Az ajtóban,megfordultam,intettem egyet,és beléptem. Elfoglaltam a helyemet,behunytam a szememet,bekapcsoltam az MP3-at,és elaludtam.
Mikor felkeltem,már nagyjából Amerikában lehettünk,mert 12.00 óra volt,a gépem pedig 13.00-kor száll le.
akkor néztem körül,hogy mellettem egy kislány ül. Hogy került ő ide?
-Ne haragudj,hogy felkeltettelek,csak egy autogrammot szeretnék kérni-nyújtott felém egy papírt.
Jobban szemügyre vettem. Nem lehetett több 7 évesnél,1D-s póló volt rajta. Mosolyogva aláírtam a felém nyújtott papírt.
-Egy képet,esetleg?-kérdezte bátortalanul.
-Persze-szólaltam meg.
-És egy utolsó kérdés. Ugye szereted Harryt? És nem mentek szét?
Egy ilyen kislánynak,hogy lehet ezt elmagyarázni?

-Nagyon szeretem Harryt. Szó sincs ilyenről,csak haza kellett utaznom néhány napra-mondtam mosolyogva.
-Ez nagyon jó!-ujjongott.-Köszönöm szépen-köszönte meg a képet,és az autogrammot,megölelt,és elment.

Pontban négykor leszálltunk.
A reptéren Lou-t kerestem.
Megbeszéltük,hogy milyen ruhában leszünk,hogy a rengeteg ember között megtaláljuk egymást.
A tőle kapott piros nadrágomban,és csíkos felsőmben voltam. Írtam egy gyors SMS-t  Tommonak,és mentem a csomagkiadóhoz. Louis ott várt engem. Piros nadrágban,és csíkos felsőben.
-Ááááááááááááááááááááááááááá! -rohantam felé,és egy ölelésben forrtunk össze.
-Sziiiia te kis hasonmás-puszilt meg.
-Na,de Louis-nevettem.
-Hihetetlen,hogy visszajöttél.
-Ugye?-kérdeztem tőle.
Felnevettünk,majd Louis megfogta a bőröndömet,és elindultunk kifelé.

-Mivel azt kérted,hogy csak én tudjak arról,hogy visszajöttél,gyalog kellett jönnöm.
-Neee. És milyen messze van a hotel.
-Két és fél km-jelentette ki holt nyugodtan Lou.
-Az szexiii-ráztam meg a fejemet.

Hazafelé kis millió directioner állított meg miket. De,végül is 15.00-ra hazaértünk. Hangtalanul bementünk a hotelba,és Lou szobájába.
-Nos,kicsilány,hozzd rá a frászt-suttogta a fülembe Lou,miközben az ágyán ültünk.
-Harryre?-kérdeztem vissza.
-Igen. Egy párt kell,hogy alkossatok. Most,és mindörökké. Ámen. Megérdemlitek-suttogta még mindig.
-Akkor adj erőt…-nevettem fel.
Magához ölelt.
-Ha gáz van,rohanj ide hozzám. Én megvédelek.
-Az Őrangyalom-mosolyogtam felé,és megpusziltam.
-Na,nyooomáás-tolt oda az ajtóhoz.
A gyomrom görcse rándult.
Ott álltam Harry ajtaja előtt,nem akartam túl sokat várni,mert a végén még valaki meglát. Erőt vettem magamon,és bekopogtam.
-Várj egy percet-hangzott a válasz.
Hallottam,hogy feláll az ágyról,és az ajtóhoz sétál. Legszívesebben elfutottam volna.
Kinyitotta.
-Már képzelődöm is. Te Úr Isten-motyogta,mikor meglátott engem.
Hosszú percekig csak néztük egymást. Elvesztem a zöld szemeibe,a göndör fürjeimbe,a gödröcskéibe,a szájába,ami folyamatosan mosolygott.
-Fáradj beljebb-mutatta kezével,én pedig készségesen beléptem…

Várom a véleményeteket. 10 komment,és 10-nél több szavazat,és hozom az új részt. J

29./2.-London, Seattle távolság....

Sziasztok!

Így lassan 2 hét kimaradás után meghoztam az új részt. Nem lett túl hosszú,nem lett túl vicces,nem lett túl tartalmas,de ígérem a 30fejezet jó lesz. (Legalábbis ebbe reménykedjetek.) A várt 16 komment helyett,7 komment gyűlt össze,viszont 20 szavazat érkezett,aminek azért örülök. Egyébként a kommenteiteket imádom,mindig örömmel olvasom. Most kommenthatárt nem ’szabok’ meg. Jó, 10 alatt nem hozok,de,ha meg lesz a 10,utána,ahogy megírtam az új részt felrakom. Még mindig ’rajta vagyok’ a desing átalakításán,látjátok mennyi sikerrel. De ezt is próbálom pótólni. Az ’Austin VS. Cody’-s szavazatnál Austin vezet,és a napokban ezt le is zárom.

Regina

   -Kendall!-kiáltottam fel,és a szobája felé szaladtam.
Tanácstalanul megálltam az ajtaja előtt. Hallottam,ahogy felpattan az ágyról,és odasétál az ajtóhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte flegmán.
-Téged-léptem be hozzá.
Furán nézett rám.
   -Ezt ne most…-tolt el magától.-Amúgy is mindjárt megyünk a  próbára…-forgatta a szemeit.
Megfordultam,és megfogtam a kilincset.
   -Bocsánatot kérek. Kendall. Szeretlek-mondtam a végét nagyon halkan.

-Hogy mondod?-fogta meg a derekamat.
-Sze-ret-lek-szótagoltam.
-Én is nyuszii-jött oda hozzám,és megölelt.
-Austinnal már régen nem beszéltem,de megnyugodhatsz. Csak barátként tekintek rá.
-Nekem is vannak néha ilyen kilengéseim,hogy visszagondolok az exeimre. De rájövök,hogy te sokkal jobb vagy náluk-mondta,és megcsókolt.
-Öltözzetek! 10 perc és indulunk-szaladt el Louis a szoba előtt üvöltözve.
Elkészültünk,majd elmentünk próbálni.

*

   Másfél órája ücsöröghettem a székeken,mikor valaki végre odajött hozzám. Jack volt az.
-Szia-huppant le mellém.
-Szevasz nagyfiú-fordultam felé.
-Úúúgy unatkozok-panaszkodott.
-Nyugodj meg én is. De fél óra és végeznek-mosolyogtam.
-Ahh..Anya az előbb ugyanezt mondta-sopánkodott.
-Ki fogjuk bírni-nevettem.-Körbesétálunk addig?-kérdeztem tőle.
   

 Válasz helyett megfogta a kezemet,és elindultunk. Megszámoltuk a székeket,lesétáltunk a színpad elé,és az utolsó számnál elkezdtünk ugrálni.
Miután végeztek Jack visszament Clarhez,én pedig a fiúkhoz.
-Jók voltatok-közöltem velük fáradtan.
-Tudod,ez természetes-karolt át Louis.



Petra


       Harry volt a vonal másik végén. Idegesen beleszóltam. Első gondolatom az volt,hogy lerakom. De furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar mondani,ezért bementem a fürdőbe,és végighallgattam. De a szöveg a szokásos sablonra épült. Elmondta,hogy megbánta és beszélt még Carlos is. Tudattam velük,hogy megértettem.

-És nagyon haragszol?-kérdezte Harry.
   Előttem voltak a göndör fürtjei,a mosolyra húzódó szája,a gödröcskéi…
-Nem,nem haragszom. Szomorú vagyok Harry-próbáltam valami értelmeset kinyögni.
-Megbántuk-mondták egyszerre Carlossal.
-Én is-sóhajtottam.
   Még 10 percen keresztül beszéltünk. Igen. Beszéltem velük. Nem tudom,hogy az álmosság miatt-e ,vagy nem,de élveztem a társaságukat.
-Ez egy lassan gyógyuló seb lesz-tudtattam Harryvel.
-Nem baj. Én várok rád-azt hiszem őszintén beszélt.
   Leraktuk a telefont. Engedtem egy kád forró vizet,és befeküdtem. Megfürödtem,és kimásztam az ágyból. Hajnali 3 (!) óra volt. Megvártam,amíg Cody,és Austin is végez a fürdéssel,majd aludni készültünk.

    3-an aludtunk Harry ágyában. De most ez sem érdekelt. Álmos voltam…

*Reggel*

      Éééééééééés igen. Délben Austin szörnyű horkolására keltem. Álmosan kimásztam az ágyból,felvettem a mamuszomat,meg egy köntöst,és lebattyogtam a lépcsőn.

Csináltam magamnak egy teát,leültem egy székre,és elgondolkodtam a tegnap estén. Vagyis a ma hajnalon. Harry és Carlos annyira a szívéből beszélt. Vagy tévedek?
     Ekkor mocorgást hallottam az emeletről. Az én szeretett Codym ballagott le kómás fejjel a lépcsőn. Félúton megállt,intett egyet,majd teljesen lesétált.
Odajött hozzám,egyetértően megölelt.
    -Kibaszott álmos vagyok-suttogta a fülembe.
-Én is-válaszoltam neki.
-Felkeltjük?-fordult felém Cody.
-Ez természetes-álltam fel.
     Fogtunk néhány edényt,meg fakanalat,és a jól bevált „filmes módszerrel” felkeltettük. Ugráltunk az ágyon (már amennyi erőnk volt),és kiabáltunk hozzá.

-Legközelebb csak szimplán basszatok meg,jó?!-morgott.
-Simáááááááááán-válaszolt Cody,majd lesétáltunk a lépcsőn.-Mit terveztél mára?-fészkelte be magát a kanapé kényelmébe.
-Városnézés,jó lesz?-kérdeztem.
-Hát perszeeeeeeee-nyújtotta el a második „e”-t.
-Jó. Akkor majd olyan három körül indulunk.
      Cody bólintott. Felöltöztünk,rendet raktunk,és elhagytuk a fiúk házát.

(…)

     Codynak és Austinnak nem kellett lakbért fizetniük,ingyen lakhattak nálunk. Cserében a házi munkában kellett segíteniük.
   A szekrényemet szuggeráltam. Valahogy,nagyobbra emlékeztem. Kismillió újság,kép,DVD,és CD volt a ruhásszekrényemben.
    -Hogy az a…-morogtam,mikor valaki felnevetett a hátam mögül.
-Mi a bajod,Cody?-fordultam felé.
-Semmi.
-Nincs valami…MUNKÁD?!-mutogattam a kezemmel.
-De van. Meg kell öntöznöm a virágokat.
-Akkor futás. Itt nincs egy virág sem-intettem az ajtó irányába. Cody hangosan felnevetett,majd távozott.
     Tehát,igen a pakolás. A fiúkkal készített dolgainkat őriztem. Kipakoltam,és begyömöszöltem a helyére a ruháimat.
    -Kiéé ez a szexi tangaa?-üvöltött teli torokból Austin.
Az ablakhoz lépdeltem. Cody,és Austin rohangált,az én fehérneműmmel az udvaron körbe-körbe.
    -Tegyétek azt leeeeeeeeeeee!-visítottam,és lementem hozzájuk.
Természetesen az udvar első részében kellett fogócskáznom velük,így aki arra járt,az szem és fül tanúja volt az egésznek.
    -Na hahi-rúgta ki a kaput Tommo.
-Hahi?! Az meg mi a tököm?-állt le fél másodpercre Austin.
-Semmi. Neked ez még magas-mondtam,és a fiú irányába ugrotttam.
-Na,ellopták az alsódat,Petra?-nevetett fel Tom.
-Igen,és ez iszonyat vicces! Segíts máááár!-mutattam a két fiú felé.
      Nagy nehezen visszaszereztük,ami az enyém,és három óra lett.
-Városnézés!-tapsikolt Cody,és a kapuban vártak minket türelmetlenül.
   Nem sokat gondolkoztam azon,hogy elhívjam-e Tommo-t is. Egyértelműen igen volt a válasz,mert 2 ilyen idiótával nem bírnék,és ne csak én égessem magamat velük. Másodszor meg, Tommo régebb óta él itt,mint én.

A London Eye-al kezdtünk.
   -Ez nagyon magas-mondta Cody,mikor a tetején voltunk.
Utána a Tower -híddal folytattuk.
    A híresebb,meg a nem híresebb múzeumokat is kihagytuk,mert az őket,úgy sem érintené meg.
   A Madame Tussauds-ba viszont elvittük őket. Habár egész végig azon imádkoztam,hogy ne tegyenek tönkre semmit,de azért élveztem.
  Majd a nap zárásaként,na jó,utolsó előttiként,elvittük őket a „testvéreikhez”,az állatkertbe.
 -Ez pont olyan,mintha te lennél az Anya,én meg az Apa-tűnődött Tommo,és a „gyerekeinkre” pillantott,akik éppen a lámákat ijesztgették.
-Le fog köpni!-kiabáltam nekik.
-Leszarom!-mondta Austin,és tovább folytatták.

 Este,már 22.00 óra körül megmutattuk nekik a kedvenc kávézónkat.
Mikor 23.00 után beestünk az ajtón,nem éreztem a lábaimat.

-Fáradt vagyok,jóéjt-pusziltam meg őket,és felmentem a szobámba.





Regina

    Visszamentünk  a hotelba. Háromnegyed órájuk volt a fiúknak,hogy rendbe szedjék magukat,mert dedikálásuk lesz. Én kimenőt kaptam,de mivel nem volt társaságom nem tudtam volna mit csinálni.
     -Bammeg Petra,hogy nem veszed fel azt  a rákos telefont-mérgelődtem.
-Indulhatunk,vagy káromkodsz még egy sort?-nyitott be a szobámba Harry.
-Ahh…Megyek-kaptam fel a laptopomat,és az ajtó irányába indultam.

-Jóhogy nem bőrönddel jössz-jegyezte meg Zayn.
-Jóhogy nem csípkelődsz többet-mondtam flegmán,és bemásztam a kocsiba.
    Louis vezetett. Nos,itt már alapból úgy érzem,hogy „meg-fogunk-halni”,de most az volt a pláne,hogy Harry ült be mellé. 2 kisbusszal mentünk.

Miután odaértünk,elfoglaltam szépen a kis helyemet,Zayn mellett,és elkezdtem a laptopomat babrálni.
Nagyba ment a dedikálás,mikor egy lány hozzám szólt:
-Csinálunk egy közös képet?
     Először nem esett le,hogy nekem beszélt,majd miután rájöttem,bólintottam és melléálltam.
     -One Direction vagy Big Time Rush?-tettem fel a kérdést.
-Egyértelműen One Direction-mosolygott.
-Ki a kedvenc?-néztem felé.
Zayn minket bámult,mire én megforgattam a szememet.
     -Zayn…-suttogta alig hallhatóan.
Zayn villantott egy fogkrém reklámba illő mosolyt,amitől szegény csaj majdnem elájult.
-Add meg a Twitter neved-nyújtottam felé egy cetlit.
Ráírta,majd visszaadta.
Beszélgettem vele még egy-két sort,majd távozott.
      -Na,úgy látom neked is vannak rajongóid-fordult felém Zayn.
-Mindig is voltak Malik. Tudod,engem mindenki szeret.
-Hát hogyne!-mondta,majd elkezdett társalogni a szembe álló lánnyal.
    Már régen voltam fent Twitteren,így hát gondoltam,felnézek. Másfél éve,majdnem a „kezdés” óta a fiúkkal vagyunk,tehát velük már „megszoktak” minket. Ám most a Kendallel való „kapcsolatom” miatt,volt pár fenyegető bejövőm.
A délután gyorsan telt. Vége lett a dedikálásnak.
    -Csá nyuszii-jött oda hozzám Kendall.
Finoman arcon pusziltam.
-Bármit,csak ne előttem-mondta szomorúan Harry.
-Nyugi van Haroldkám-mondta Louis.-Egy szép napon,úgy is minden egyenesbe jön-biztatta egy hatalmas mosollyal. -De ti tényleg menjetek szobára-nézett felénk.
     Megint beültünk a kisbuszba,és hazafelé hajtottunk.

Otthon fáradtan estünk be.
     -Regi,csinálsz nekem vacsit?-jött oda hozzám Niall.
Az elmúlt másfél évben soha nem csináltam Niallnek vacsorát.
-Ezt most komolyan gondoltad,drága?-mentem oda hozzá.
-Halálosan-mondta,és a korgó gyomrára mutatott.
-Hát..Okééé..De felelősséget nem vállalok. Mit kérsz?
-Melegszendó?
-Komolyan?! Sima szendvics nem jó?
-De végülis..Csak siess,mert éhen fogok halni!
    Elkészítettem neki,már majdnem elindultam volna felfele,mikor megjelent Louis.
-Nem jössz velem beszélgetni?
Furcsán nézhettem rá. Jó,szoktunk beszélgetni meg minden,de,hogy odajön hozzám….Hát úgy nem.
-Louis fáraaadt vagyok-indultam a szobám felé.
-Jó,rendben-nyugtázta,és a konyhába ment Niallhöz.

Benyitottam a szobámba.
   -Harry?!Mi a jó eget keresel te itt?-kérdeztem tőle.
-Nemtom. Csak úgy átjöttem hozzád.
-Remek-bólintottam.-Ha nem bánod,én most elmegyek fürdeni-mutogattam a  kezemmel.
-Oké-mondta,és ugyanolyan nyugodtan feküdt az ágyon.

    Vágtam még néhány pofát,majd tényleg elindultam fürdeni.
Miután végeztem már Niall,Louis,és Zayn is ott tanyázott a szobámban.
-Ez most komoly?! Milyen gyűlést tartunk ma?-léptem be.
Hülyén néztek rám.
-Jó,maradjatok itt,de én lefekszem-túrtam magamnak helyet közöttük.
Elaludtam.

      
 Reggel valakinek a szuszogására ébredtem. Kómásan felültem az ágyba. A társaság még mindig ott volt a szobámba.
-Remek-suttogtam magam elé,és visszadőltem aludni.
    Nem tudom,hogy pontosan mikor,de arra ébredtem,hogy valaki rám feküdt.
-Harry?!-kiabáltam rá.
      Álmosan kinyitotta a szemét,vicsorgott egyet,majd lemászott rólam.
-Jó,remélem ezt nem gondoltátok ti sem komolyan. Még április 1-je sincs,hogy megvicceljetek!-keltegettem mindenkit.
-Valaki mérges…-dünnyögte Nialll.
-Dobj be egy ’Snikers’-et-nevetett Zayn.
-Mert éhesen kifordulsz magadból-fejezte be Harry.
    Jó,itt elszakadt a cérna,kivágtam az ajtót,és kiszaladtam onnan.
Kimentem a konyhába,ahol szokás szerint Liam reggelit csinált.
-Paff. Liam,a te öt idióta barátod eltolta a reggelemet-nyüszögtem.
-„Liam reggelit”?-fordult felém mosolyogva.
-Egy egyetértő „Liam ölelés” után-válaszoltam.
    Néha azt érzem,hogy ő az egyetlen,aki normális tud velem maradni. Általában.
-Mondjad ,mi a baj?-ölelt magához.
-Áhh…Semmi. Csak az,hogy Niall,Zayn,Harry és Louis is az én szobámat választották alvóhelyül,de engem nem hagytak aludni.
-És karikásak lesznek a szemeid. Értem-nevetett fel.
-Liiiiiiiiiiaaaaaaaaaaam-sikítottam .
-Jó,nem kezdem.
-Ne is-emeltem fel mutatóujjamat.
   Reggelit csináltunk,majd megérkeztek a többiek.
-REGI MÉRGES RÁNK,MERT NEM HAGYTUK ALUDNI!-kiabálta Niall teli torokból.
-Muszáj felverned az egész házat?!-sétáltam oda hozzá.
-Kapok reggeli puszit?-hajolt oda hozzám.
-Ezek után? Kizárt!
-Akkor muszáj felvernem mindenkit. REGIIIIIIIIIIII MÉÉÉÉÉÉÉÉRGEEES RÁNK,MERT…-és itt megpusziltam.-Na,ugye,hogy adsz reggeli puszit?-mosolygott Niall.
   Megforgattam a szemeimet,és elkezdtem összepakolni. Mivel ma este a koncert után megyünk tovább.

Este

  A turné egyik legeslegjobb koncertén vagyunk túl. A fiúk nagyon-nagyon hülyék voltak,amit  a rajongók természetesen élveztek. Még este elindultunk. Hál’ Istennek békésen telt az út.