29./2.-London, Seattle távolság....

Sziasztok!

Így lassan 2 hét kimaradás után meghoztam az új részt. Nem lett túl hosszú,nem lett túl vicces,nem lett túl tartalmas,de ígérem a 30fejezet jó lesz. (Legalábbis ebbe reménykedjetek.) A várt 16 komment helyett,7 komment gyűlt össze,viszont 20 szavazat érkezett,aminek azért örülök. Egyébként a kommenteiteket imádom,mindig örömmel olvasom. Most kommenthatárt nem ’szabok’ meg. Jó, 10 alatt nem hozok,de,ha meg lesz a 10,utána,ahogy megírtam az új részt felrakom. Még mindig ’rajta vagyok’ a desing átalakításán,látjátok mennyi sikerrel. De ezt is próbálom pótólni. Az ’Austin VS. Cody’-s szavazatnál Austin vezet,és a napokban ezt le is zárom.

Regina

   -Kendall!-kiáltottam fel,és a szobája felé szaladtam.
Tanácstalanul megálltam az ajtaja előtt. Hallottam,ahogy felpattan az ágyról,és odasétál az ajtóhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte flegmán.
-Téged-léptem be hozzá.
Furán nézett rám.
   -Ezt ne most…-tolt el magától.-Amúgy is mindjárt megyünk a  próbára…-forgatta a szemeit.
Megfordultam,és megfogtam a kilincset.
   -Bocsánatot kérek. Kendall. Szeretlek-mondtam a végét nagyon halkan.

-Hogy mondod?-fogta meg a derekamat.
-Sze-ret-lek-szótagoltam.
-Én is nyuszii-jött oda hozzám,és megölelt.
-Austinnal már régen nem beszéltem,de megnyugodhatsz. Csak barátként tekintek rá.
-Nekem is vannak néha ilyen kilengéseim,hogy visszagondolok az exeimre. De rájövök,hogy te sokkal jobb vagy náluk-mondta,és megcsókolt.
-Öltözzetek! 10 perc és indulunk-szaladt el Louis a szoba előtt üvöltözve.
Elkészültünk,majd elmentünk próbálni.

*

   Másfél órája ücsöröghettem a székeken,mikor valaki végre odajött hozzám. Jack volt az.
-Szia-huppant le mellém.
-Szevasz nagyfiú-fordultam felé.
-Úúúgy unatkozok-panaszkodott.
-Nyugodj meg én is. De fél óra és végeznek-mosolyogtam.
-Ahh..Anya az előbb ugyanezt mondta-sopánkodott.
-Ki fogjuk bírni-nevettem.-Körbesétálunk addig?-kérdeztem tőle.
   

 Válasz helyett megfogta a kezemet,és elindultunk. Megszámoltuk a székeket,lesétáltunk a színpad elé,és az utolsó számnál elkezdtünk ugrálni.
Miután végeztek Jack visszament Clarhez,én pedig a fiúkhoz.
-Jók voltatok-közöltem velük fáradtan.
-Tudod,ez természetes-karolt át Louis.



Petra


       Harry volt a vonal másik végén. Idegesen beleszóltam. Első gondolatom az volt,hogy lerakom. De furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar mondani,ezért bementem a fürdőbe,és végighallgattam. De a szöveg a szokásos sablonra épült. Elmondta,hogy megbánta és beszélt még Carlos is. Tudattam velük,hogy megértettem.

-És nagyon haragszol?-kérdezte Harry.
   Előttem voltak a göndör fürtjei,a mosolyra húzódó szája,a gödröcskéi…
-Nem,nem haragszom. Szomorú vagyok Harry-próbáltam valami értelmeset kinyögni.
-Megbántuk-mondták egyszerre Carlossal.
-Én is-sóhajtottam.
   Még 10 percen keresztül beszéltünk. Igen. Beszéltem velük. Nem tudom,hogy az álmosság miatt-e ,vagy nem,de élveztem a társaságukat.
-Ez egy lassan gyógyuló seb lesz-tudtattam Harryvel.
-Nem baj. Én várok rád-azt hiszem őszintén beszélt.
   Leraktuk a telefont. Engedtem egy kád forró vizet,és befeküdtem. Megfürödtem,és kimásztam az ágyból. Hajnali 3 (!) óra volt. Megvártam,amíg Cody,és Austin is végez a fürdéssel,majd aludni készültünk.

    3-an aludtunk Harry ágyában. De most ez sem érdekelt. Álmos voltam…

*Reggel*

      Éééééééééés igen. Délben Austin szörnyű horkolására keltem. Álmosan kimásztam az ágyból,felvettem a mamuszomat,meg egy köntöst,és lebattyogtam a lépcsőn.

Csináltam magamnak egy teát,leültem egy székre,és elgondolkodtam a tegnap estén. Vagyis a ma hajnalon. Harry és Carlos annyira a szívéből beszélt. Vagy tévedek?
     Ekkor mocorgást hallottam az emeletről. Az én szeretett Codym ballagott le kómás fejjel a lépcsőn. Félúton megállt,intett egyet,majd teljesen lesétált.
Odajött hozzám,egyetértően megölelt.
    -Kibaszott álmos vagyok-suttogta a fülembe.
-Én is-válaszoltam neki.
-Felkeltjük?-fordult felém Cody.
-Ez természetes-álltam fel.
     Fogtunk néhány edényt,meg fakanalat,és a jól bevált „filmes módszerrel” felkeltettük. Ugráltunk az ágyon (már amennyi erőnk volt),és kiabáltunk hozzá.

-Legközelebb csak szimplán basszatok meg,jó?!-morgott.
-Simáááááááááán-válaszolt Cody,majd lesétáltunk a lépcsőn.-Mit terveztél mára?-fészkelte be magát a kanapé kényelmébe.
-Városnézés,jó lesz?-kérdeztem.
-Hát perszeeeeeeee-nyújtotta el a második „e”-t.
-Jó. Akkor majd olyan három körül indulunk.
      Cody bólintott. Felöltöztünk,rendet raktunk,és elhagytuk a fiúk házát.

(…)

     Codynak és Austinnak nem kellett lakbért fizetniük,ingyen lakhattak nálunk. Cserében a házi munkában kellett segíteniük.
   A szekrényemet szuggeráltam. Valahogy,nagyobbra emlékeztem. Kismillió újság,kép,DVD,és CD volt a ruhásszekrényemben.
    -Hogy az a…-morogtam,mikor valaki felnevetett a hátam mögül.
-Mi a bajod,Cody?-fordultam felé.
-Semmi.
-Nincs valami…MUNKÁD?!-mutogattam a kezemmel.
-De van. Meg kell öntöznöm a virágokat.
-Akkor futás. Itt nincs egy virág sem-intettem az ajtó irányába. Cody hangosan felnevetett,majd távozott.
     Tehát,igen a pakolás. A fiúkkal készített dolgainkat őriztem. Kipakoltam,és begyömöszöltem a helyére a ruháimat.
    -Kiéé ez a szexi tangaa?-üvöltött teli torokból Austin.
Az ablakhoz lépdeltem. Cody,és Austin rohangált,az én fehérneműmmel az udvaron körbe-körbe.
    -Tegyétek azt leeeeeeeeeeee!-visítottam,és lementem hozzájuk.
Természetesen az udvar első részében kellett fogócskáznom velük,így aki arra járt,az szem és fül tanúja volt az egésznek.
    -Na hahi-rúgta ki a kaput Tommo.
-Hahi?! Az meg mi a tököm?-állt le fél másodpercre Austin.
-Semmi. Neked ez még magas-mondtam,és a fiú irányába ugrotttam.
-Na,ellopták az alsódat,Petra?-nevetett fel Tom.
-Igen,és ez iszonyat vicces! Segíts máááár!-mutattam a két fiú felé.
      Nagy nehezen visszaszereztük,ami az enyém,és három óra lett.
-Városnézés!-tapsikolt Cody,és a kapuban vártak minket türelmetlenül.
   Nem sokat gondolkoztam azon,hogy elhívjam-e Tommo-t is. Egyértelműen igen volt a válasz,mert 2 ilyen idiótával nem bírnék,és ne csak én égessem magamat velük. Másodszor meg, Tommo régebb óta él itt,mint én.

A London Eye-al kezdtünk.
   -Ez nagyon magas-mondta Cody,mikor a tetején voltunk.
Utána a Tower -híddal folytattuk.
    A híresebb,meg a nem híresebb múzeumokat is kihagytuk,mert az őket,úgy sem érintené meg.
   A Madame Tussauds-ba viszont elvittük őket. Habár egész végig azon imádkoztam,hogy ne tegyenek tönkre semmit,de azért élveztem.
  Majd a nap zárásaként,na jó,utolsó előttiként,elvittük őket a „testvéreikhez”,az állatkertbe.
 -Ez pont olyan,mintha te lennél az Anya,én meg az Apa-tűnődött Tommo,és a „gyerekeinkre” pillantott,akik éppen a lámákat ijesztgették.
-Le fog köpni!-kiabáltam nekik.
-Leszarom!-mondta Austin,és tovább folytatták.

 Este,már 22.00 óra körül megmutattuk nekik a kedvenc kávézónkat.
Mikor 23.00 után beestünk az ajtón,nem éreztem a lábaimat.

-Fáradt vagyok,jóéjt-pusziltam meg őket,és felmentem a szobámba.





Regina

    Visszamentünk  a hotelba. Háromnegyed órájuk volt a fiúknak,hogy rendbe szedjék magukat,mert dedikálásuk lesz. Én kimenőt kaptam,de mivel nem volt társaságom nem tudtam volna mit csinálni.
     -Bammeg Petra,hogy nem veszed fel azt  a rákos telefont-mérgelődtem.
-Indulhatunk,vagy káromkodsz még egy sort?-nyitott be a szobámba Harry.
-Ahh…Megyek-kaptam fel a laptopomat,és az ajtó irányába indultam.

-Jóhogy nem bőrönddel jössz-jegyezte meg Zayn.
-Jóhogy nem csípkelődsz többet-mondtam flegmán,és bemásztam a kocsiba.
    Louis vezetett. Nos,itt már alapból úgy érzem,hogy „meg-fogunk-halni”,de most az volt a pláne,hogy Harry ült be mellé. 2 kisbusszal mentünk.

Miután odaértünk,elfoglaltam szépen a kis helyemet,Zayn mellett,és elkezdtem a laptopomat babrálni.
Nagyba ment a dedikálás,mikor egy lány hozzám szólt:
-Csinálunk egy közös képet?
     Először nem esett le,hogy nekem beszélt,majd miután rájöttem,bólintottam és melléálltam.
     -One Direction vagy Big Time Rush?-tettem fel a kérdést.
-Egyértelműen One Direction-mosolygott.
-Ki a kedvenc?-néztem felé.
Zayn minket bámult,mire én megforgattam a szememet.
     -Zayn…-suttogta alig hallhatóan.
Zayn villantott egy fogkrém reklámba illő mosolyt,amitől szegény csaj majdnem elájult.
-Add meg a Twitter neved-nyújtottam felé egy cetlit.
Ráírta,majd visszaadta.
Beszélgettem vele még egy-két sort,majd távozott.
      -Na,úgy látom neked is vannak rajongóid-fordult felém Zayn.
-Mindig is voltak Malik. Tudod,engem mindenki szeret.
-Hát hogyne!-mondta,majd elkezdett társalogni a szembe álló lánnyal.
    Már régen voltam fent Twitteren,így hát gondoltam,felnézek. Másfél éve,majdnem a „kezdés” óta a fiúkkal vagyunk,tehát velük már „megszoktak” minket. Ám most a Kendallel való „kapcsolatom” miatt,volt pár fenyegető bejövőm.
A délután gyorsan telt. Vége lett a dedikálásnak.
    -Csá nyuszii-jött oda hozzám Kendall.
Finoman arcon pusziltam.
-Bármit,csak ne előttem-mondta szomorúan Harry.
-Nyugi van Haroldkám-mondta Louis.-Egy szép napon,úgy is minden egyenesbe jön-biztatta egy hatalmas mosollyal. -De ti tényleg menjetek szobára-nézett felénk.
     Megint beültünk a kisbuszba,és hazafelé hajtottunk.

Otthon fáradtan estünk be.
     -Regi,csinálsz nekem vacsit?-jött oda hozzám Niall.
Az elmúlt másfél évben soha nem csináltam Niallnek vacsorát.
-Ezt most komolyan gondoltad,drága?-mentem oda hozzá.
-Halálosan-mondta,és a korgó gyomrára mutatott.
-Hát..Okééé..De felelősséget nem vállalok. Mit kérsz?
-Melegszendó?
-Komolyan?! Sima szendvics nem jó?
-De végülis..Csak siess,mert éhen fogok halni!
    Elkészítettem neki,már majdnem elindultam volna felfele,mikor megjelent Louis.
-Nem jössz velem beszélgetni?
Furcsán nézhettem rá. Jó,szoktunk beszélgetni meg minden,de,hogy odajön hozzám….Hát úgy nem.
-Louis fáraaadt vagyok-indultam a szobám felé.
-Jó,rendben-nyugtázta,és a konyhába ment Niallhöz.

Benyitottam a szobámba.
   -Harry?!Mi a jó eget keresel te itt?-kérdeztem tőle.
-Nemtom. Csak úgy átjöttem hozzád.
-Remek-bólintottam.-Ha nem bánod,én most elmegyek fürdeni-mutogattam a  kezemmel.
-Oké-mondta,és ugyanolyan nyugodtan feküdt az ágyon.

    Vágtam még néhány pofát,majd tényleg elindultam fürdeni.
Miután végeztem már Niall,Louis,és Zayn is ott tanyázott a szobámban.
-Ez most komoly?! Milyen gyűlést tartunk ma?-léptem be.
Hülyén néztek rám.
-Jó,maradjatok itt,de én lefekszem-túrtam magamnak helyet közöttük.
Elaludtam.

      
 Reggel valakinek a szuszogására ébredtem. Kómásan felültem az ágyba. A társaság még mindig ott volt a szobámba.
-Remek-suttogtam magam elé,és visszadőltem aludni.
    Nem tudom,hogy pontosan mikor,de arra ébredtem,hogy valaki rám feküdt.
-Harry?!-kiabáltam rá.
      Álmosan kinyitotta a szemét,vicsorgott egyet,majd lemászott rólam.
-Jó,remélem ezt nem gondoltátok ti sem komolyan. Még április 1-je sincs,hogy megvicceljetek!-keltegettem mindenkit.
-Valaki mérges…-dünnyögte Nialll.
-Dobj be egy ’Snikers’-et-nevetett Zayn.
-Mert éhesen kifordulsz magadból-fejezte be Harry.
    Jó,itt elszakadt a cérna,kivágtam az ajtót,és kiszaladtam onnan.
Kimentem a konyhába,ahol szokás szerint Liam reggelit csinált.
-Paff. Liam,a te öt idióta barátod eltolta a reggelemet-nyüszögtem.
-„Liam reggelit”?-fordult felém mosolyogva.
-Egy egyetértő „Liam ölelés” után-válaszoltam.
    Néha azt érzem,hogy ő az egyetlen,aki normális tud velem maradni. Általában.
-Mondjad ,mi a baj?-ölelt magához.
-Áhh…Semmi. Csak az,hogy Niall,Zayn,Harry és Louis is az én szobámat választották alvóhelyül,de engem nem hagytak aludni.
-És karikásak lesznek a szemeid. Értem-nevetett fel.
-Liiiiiiiiiiaaaaaaaaaaam-sikítottam .
-Jó,nem kezdem.
-Ne is-emeltem fel mutatóujjamat.
   Reggelit csináltunk,majd megérkeztek a többiek.
-REGI MÉRGES RÁNK,MERT NEM HAGYTUK ALUDNI!-kiabálta Niall teli torokból.
-Muszáj felverned az egész házat?!-sétáltam oda hozzá.
-Kapok reggeli puszit?-hajolt oda hozzám.
-Ezek után? Kizárt!
-Akkor muszáj felvernem mindenkit. REGIIIIIIIIIIII MÉÉÉÉÉÉÉÉRGEEES RÁNK,MERT…-és itt megpusziltam.-Na,ugye,hogy adsz reggeli puszit?-mosolygott Niall.
   Megforgattam a szemeimet,és elkezdtem összepakolni. Mivel ma este a koncert után megyünk tovább.

Este

  A turné egyik legeslegjobb koncertén vagyunk túl. A fiúk nagyon-nagyon hülyék voltak,amit  a rajongók természetesen élveztek. Még este elindultunk. Hál’ Istennek békésen telt az út.

29./1.-Anglia és Amerika,egy fényévnyi távolságra...

Petra

    -Haló?-vettem fel a telefont.

-Louis vagyok-mondta halkan.

-Tudok olvasni,Tommo-válaszoltam neki flegmán.

-Jó,ne haragudj,hogy nem szóltam hozzád..Csak tudod..-kezdett el magyarázkodni.

   -Hagyd,nem kell a hegyibeszéd. Valamilyen szinten megértelek-válaszoltam.

-Jó. Én csak azt akarom mondani,hogy nagyon szeretlek,és bocsánatot kérek,amiért bunkó voltam veled.

-Én is szeretlek Lou.

-Igazából csak ennyit akartam. Kérlek ne hara…-de nem tudta befejezni a mondatát,mert közbevágtam.

-Hagyjuk. Felejtsük el,oké?-kérdeztem.

-Rendben.-És milyen Londonban?-kérdezte megkönnyebbülten.

-Jó. Most is éppen nálatok vagyunk.

-Ugye nem pakolsz?-csodálkozott.

-De,valami olyasmi. Problem?

-Van problem. Először is,mi az,hogy „vagyunk”? Másodszor is. Akárkivel vagy,ne pakolj,mert akkor én is hazamegyek-fenyegetőzött.

-Jó,nem pakolok. És Codyval meg Austinnal vagyok-tájékoztattam.

-Peeeeeeacceeeeeeeeeeeeeeeee-kiabált Cody,mikor meghallotta a nevét.

-Hehehehee. Tehát vannak más vicces barátaid is rajtunk kívűl-tűnődött el.

-Ugyan már Lou…-ráztam meg a fejemet.

-Jól van lerakom. Szeretlek husssssiiiiiiiiii-mondta.

-Én is téged-raktam le a telefont.

-Naa…Úgy hallom már keresett a pasid. És nyilvánosan felvállalod,hogy velem vagy. Haladunk-állapította meg Cody.

    -Lou nem a pasim.

-Ja,booocs,hogy élek-kezdett el kiabálni.

-Louis csak egy barát-szögeztem le.

-Megértettem-bólintott.

    Lefeküdtünk Harry ágyára,és néztük a plafont.  Ez ilyen általános Cody Petra jelenség.
-Mesélj magadról valamit-hajolt fölém.

-Mintha,most ismerkednénk basszus-tettem a kezemet az arcom elé.

-Én is úgy érzem.

-Tényleg! A középsulit elvégezted?-néztem rá kérdőn.

-Öööö..Ja…-habozott.

-Cooody…

-Elvégeztem,ne fossá’-nevetett fel.

-Jól van na. És hol dolgozol?

-Sehol…Majd ősszel akarok kijönni Londonba,valahova melózni,mert Magyarországon,az esélyek reménytelenek.

-Anyukádnak már mondtad?-néztem felé.

-Igen. Nem lelkesedik az ötlettől..De…Elfogadja.

    És még így özönlöttek a kérdések,majd ismét megcsörrent  a telefonom. De ezúttal Zayn hívott.

Regina

   Remegett a térdem,mint akkor. Nem tudtam,mit köszönjek,mint akkor. Teljesen ledekkoltam,mint akkor.

-Sziia-köszönt Austin.

Se kép,se hang. A gyerek teljesen megváltozott.

-Sziaa?-köszöntem vissza,de inkább ez kérdés volt.

-De megváltoztál…-motyogta halkan.

-Ahogy te is…-válaszoltam,és próbáltam szemügyre venni az illetőt.

     Hát igen. Ez nem az az Austin,akivel anno szakítottam.  Nehezen,de megfejtettem a változás jeleit. Mélyebb hang. Borosta.
-Jól szemügyre vettél?-kérdezte.
-Hááát..Ja.

-Akkor én jövök-mondta,majd belehajolt a kamerába.

De legalább a humora a régi.

   -Oké,készen vagyok-nevetett.

-Milyen…Izé..Hogy vagy?-próbáltam beszélgetést kezdeni.

-Jól,köszi. Te?-kérdezett vissza.

Hát ez fényes lesz. Ilyen „semmi” mondatokkal nem jutunk messzire.

   -Jól vagyok én is-sóhajtoztam.

-Milyen az amerikai turné?

-Izgalmas. Neked milyen volt repülőn ülni?

-Fergeteges. Cody kétszer hányt csak be.

-Hehehehehee-nevettem.

-Elvégezted a középsulit?-érdeklődött.

-Háát persze! Nem tánc szakon,hanem egy sima gimiben,de elvégeztem.

-Az jó.

-Te?-néztem kérdően rá.

-Sulit váltottam,és most egy kézilabda csapatban játszom.

-Az szééép. Csak nem a válogatottban?-tudakoltam,mert a kézilabdáért én is rajongtam,és „otthon” voltam benne.

-Hát, a válogatottban most nem játszok,mert másfél hónapja szalaglazulás volt a jobb kezemben,és kényszerpihenőn vagyok,de jöttem volna az Olimpiára,mint játékos.
-Tehááát….

-Tehát a válogatottban játszok,de mégsem.

-Ahha.zártam le a témát.

Már egy jó fél órája beszéltünk,mikor belekezdtünk a kínos részletekbe.

   -Van barátod?-kérdezte.

-Valami olyasmi-dadogtam.

-Ki az a szerencsés?-mosolygott.

-Hát..Amerikai,és észveszejtően szexi,zöld szeme van…És…-itt megakadtam. Én áradozok Kendallről? Komolyan?

-Szóval bírod őt-következtette le.

-Igen-bólogattam bőszen.

     Neki nincs barátnője,most van túl egy egyéves kapcsolatán. Mesélt az otthoniakról,arról,hogy a kispályán lovas központot építettek,és,hogy teljesen máshogy néz ki a falu,mint amikor eljöttünk onnan.
-Hát ez szomorú-állapítottam meg.
-Az-bólintott.

-Mi ez a zaj?-kérdeztem tőle,mert valami furcsa hangot hallottam a kamera másik feléről.

-Innen jön-állt fel Austin.

Petra

   -Haló Zayn! Mi a gondod?-kérdeztem tőle.
-Nézz már rájuk! Kérlek! Megöl a kíváncsiság!-hadarta.

-Úgyérted Regiékre?-merült fel bennem az ötlet.

-Ja..Mondjuk te Regire nem tom,hogy tudsz ránézni,de…
-Jó Malik,nagyon vicces vagy. 10 perc múlva hívlak. ÉN HÍVLAK-mondtam,majd leraktam a telefont.

    -Jajj,olyan akaratos vagy-húzott vissza Cody az ágyra.
-Sajnálom-mondtam,és megfogtam a kezét. –Gyere velem!-kezdtem el ráncigálni.
-Óóó..Én félek-változtatta el a hangját.
     A gondolat bennem is felmerült,hogy bemegyek hozzájuk,tehát Zaynnel dettó ugyanott jár az eszünk. Elmondtam Codynak a tervet,majd elindultunk.
-Komolyan mondom,hogy te nem vagy százas-sopánkodott,mikor elhagytuk Harry szobáját.
-Figyelj. Ezt már megszokhattad volna-fordultam felé,majd elindultam Niall szobájának az irányába.
-Tehát el mondom még egyszer. Austin Zayn szobájában beszél Regivel,és Zayn meg Niall szobájának van közös szekrény része,ide bemászunk,és hallgatjuk  a beszélgetést. Vili?

-Igenis főnökasszonny!-tisztelgett,majd megszólalt: -Várj,akkor én most bemászok „Niall Horan” szekrényébe?-Niall nevét,viccesen 5 oktávval magasabb hangon mondta.
-Iiigen-válaszoltam neki ugyanolyan hanggal,majd elindultunk.
      Benyitottam a szobába,lábujjhegyen belépkedtünk,és a szekrényhez mentünk.

-Ja,bazdmeg,hogy ez gardrób? Azt hittem,hogy „ILYEN” szekrény-mutogatta a kezével.

-Kussolsz,mert minden áthallatszik,és rosszul hitted-tettem az ujjamat a szájára,és beléptünk a gardróbba.
-És most?-suttogta Cody.
-Muszáj neked MINDENT végigpofázni?-hangsúlyoztam.
-Bocs,hogy élek-tette a kezeit maga elé.
-Szóval kinyitom ezt az ajtót,hogy halljunk valamit,te pedig befogod a csőrödet. Értem?
-Értem-bólintott.
Kinyitottam résnyire az ajtót,és kikukucskáltam.
     -Te hallasz valamit?-kérdezte Cody.
-A te szuszogásodon kívűl semmit-tájékoztattam.
-Az jó-mondta,majd áthajolt felettem,hogy jobban halljon.
      Ekkor viszont meginogott a lábam ,és elveszítettem az egyensúlyomat,ami azt eredményezte,hogy elkezdtünk dőlni.
-Balfasz-suttogta a fülembe,majd szépen kidőltünk a  szekrényből.
Austin felállt,és kérdőn nézett ránk.
     -Az ő ötlete volt-dünnyögte Cody,és lemászott rólam.
-PETRA? CODY?-hallttuk Regi kiabálását.
Cody,gyorsan oldva a kínos csendet,felpattant,és odarohant  a kamerához.
     -Csááááááááááó-kezdett el táncolni.
-Szia,Cody mizu veled?-hallottuk Regi kérdését.
-Áááh.. Semmi-legyintett Cody.

Regina

     Gondoltam,hogy Petráék azok. Éreztem.  Elkezdtünk Codyval beszélgetni,majd szépen kislisszoltak Petrával,és visszaült Austin.
-19 és 20 évesek. Mikor fognak felnőni?-taglalta Austin.
-Ez egy remek kérdés-tártam szét a kezemet,amolyan „fingom-sincs” érzéssel.
-Én megyek,mert próbálni megyünk. Szóval,szia Austin.
-Próbálni? Hajnali kettő óra van!
-Itt délelőtt 10.00. De nincs gáz-nevettem fel.
-Ja,bocs-nevetett Austin is.-Szia.
-Sziiaa-mondtam,majd kiléptem.
    Hátradőltem a székbe,és visszagondoltam az egész jelenetre. Austin már egyátalán nem jön be,mint pasi.
-Kendall!-kiabáltam,és a szobája felé rohantam.


Petra

      -Óóóh. Pacsit!-kiálltott fel Cody,mikor kijöttünk a szobából.
-Pacsizzak azért,mert lebutunk?! Azt a zseni elméletet-vágtam pofát,majd visszamentünk Harry szobájába.
    Az ágyon heverő telefonomra pillantottam 4 nem fogadott hívás. Zayntől.
-Mondtam,hogy visszahívlak-közöltem a fiúval,miután felhívtam.
-Jó,de megölt a kíváncsiság. Mi volt?
-Semmi. Egy BÉNA BALFASZ elszúra-néztem Codyra.
-Ah. Jó,már kiabál Kendallnek….-mondta savanyúan Zayn.
-Törődj bele barna herceg, Regi a szőkékre bukik-világosítottam fel.
-Így lesz.
-Hát akkor jó éjszakát,vagy nappalt..nem tudom mi van nálatok.
-Nektek is-raktuk le.

-Én vagyok a  béna balfasz?-állt fel Cody.
-Igen-válaszoltam neki.-Elmentem fürdeni-mutattam az ajtó irányába,majd egy törölközővel,meg a pizsimmel kisétáltam a szobából.

Harry

Megreggeliztem.
    -Nem várunk a próba végéig-jött ki hozzám Carlos.
-Akkor legalább még egy kicsit várjunk-mondtam Carlosnak.
Összeszedtem a gondolataimat,és 11.00 körül felhívtuk Petrát.
    -Felvette! Felvette-suttogtam Carlosnak.
-Látom.
-Szia Petra-köszöntem bele.
-Szia?-köszönt visza egy férfi hang.
-Mit keres nálad Petra mobilja?-kérdeztem.
-Petra elment fürdeni. Cody vagyok-mutatkozott be.
-Cody?! Csá haver-köszöntem neki.
Petra szavaiból már ismertem őt.
   -Helóó Harry-üdvözölt viccesen.
Carlos megszakította  a társalgásunkat,és a közepébe vágott:
-Tehát Petra fürdik. És mikor végez?

-Honnan tudjam? Fél perce ment el-válaszolt Cody.
-Cody itt hagytam a hajcsattomat-szólt egy ismerős hang a vonal másik végéről.-Az az én telefonom? Ki az Cody?-hallottam a hangjában,hogy nagyon kíváncsi.
-Nem mondom meeg-és szinte láttam,ahogy Cody feláll,és elkezd szaladni a mobillal.

Cody

Megállatam. Petra elkezdett  ugrálni a telefonért.
-Add már ide,köcsög-mondta majd belerugott erőből az érzékeny pontomba.
-A kurv….-hallatszott elhaló kiabálásom.-Itt van. És imádkozz,hogy még szaporódó képes vagyok-adtam át neki a készüléket.
-Kösz-mondta,majd kikapta a kezemből.
-HARREH?!-kiálltott fel Petra.




Sziasztok!

Igen,tudom,hogy örihari lesz,amiatt,hogy éveket kellett az új részre várni. Egyszerűen nem volt ihletem. Remélem azért olvasható volt. Kövessetek Twitteren (@LadyBirdStory @Petra__14),és ne felejtsetek kommentet írni/szavazni. J Jelenleg Austin vezet 9-6-ra Cody ellen.
Új rész 16 komment/13 szavazat után. J

28. fejezet-Seattle,a lelki szemetesláda

Sziasztok!

Újabb részt hoztam. Szerintem szörnyen unalmas,és egyhangú lett,de ezt döntsétek el ti. „Alkotói válságban” vagyok,de igyekszek olvasható részeket hozni.
Kövessetek Twitteren @LadyBirdStory (ha a bloggal kapcsolatban akarsz tudni dolgokat),vagy a  rendes Twitteremen (visszakövetlek) @Petra__14.
Elindítottam egy új szavazást,ott is várom a véleményeteket.
Csak ennyi: Jó olvasást. :))

Petra

    -Hiszel a szerelemre első látásban?-kérdezte valaki.

Nem szóltam semmit. Ekkor elvette a kezeit a szemem elől,és az arcomba hajolt.

-Vagy sétáljak el előtted mégegyszer?-nevetett felém.

-Tommooo!-ugrottam a nyakába.

-Hát ja most Tommo…De nekem is Anyádtól kellett megtudnom,hogy hazajöttél!-mondta viccesen.

-Jól van na,bocsi. Túl vagyok terhelve-játszottam meg magamat.

-Ahh…Az elfoglalt londoni kisasszony! Hogy,hogy hazajöttél?

-Hosszú sztori…

-Imádom a hosszú sztorijaidat. A legtöbbjük általában 3 mondatos.

-Ne csípkelődj Tomy-pöcköltem meg a fülét.

-Jó,na. Akkor bemutatsz esetleg a havejaidnak?-nézett Cody és Austin felé,akik értelmetlen fejjel bámulták a jelenetet.

-Hát persze. Cody,Austin,ő itt Tomy,de én csak Tommo-nak hívom. A szomszéd srác,sokszor fogtok vele találkozni.

-Helló-ráztak kezet.

-Na,a gyors bemutatkozás utáááááááááán,leülsz ,Tommo?-néztem felé.

-Nem,csak beugrottam. Megyek Lisához.

Lisa a nővére volt,aki London másik felén lakott.

    -Értem. Hát akkor jó,utat,majd még beszélünk-pusziltam meg,ő pedig elment.

-Na…Pasijelölt?-kérdezte Austin,amikor visszaültem az asztalhoz.

-Dehogyis!-csaptam a homlokomra.-A szomszéd gyerek, kibaszottul imádom,de semmi több. Amúgy is van egy kialakuló,azóta már lehet,hogy teljes párkapcsolata.

-Pedig egész jóképű gyerek-tetőzte tovább Austin.

-Befogod csávó-mondtam neki.

-Amúgy hány éves?-szólt bele Cody is.

-Idén lesz húsz-válaszoltam.

-Na,még korban is hozzád illik-erősködött tovább Austin.

-Ha annyira bejön,gyere össze vele!-álltam fel.

-Na..Kéremszépen! Nem vagyok b*zi!-nevetett,amjd ő is felállt.

Cody is követte a példánkat,majd elindultunk.

    -De amúgy hova megyünk?-érdeklődött Cody.

-Egy házba-válszoltam sejtelmesen.

-Vannak jó csajok?-kérdezgetett tovább.

-Hárman leszünk-világosítottam fel.

-Ahhh…-mondta csalódottan.

Csak sétáltunk,és sétáltunk. Azután befordultunk a  luxus negyedbe.

   -Naaa..Én már nagyon kíváncsi vagyok!-türelmetlenkedett Austin.

-Itt lennénk-állítottam meg hirtelen őket.

-Ganyááád! És mit csinálunk itt?-hüledezett Cody.

-Bemegyünk?-kérdeztem vissza.

-Kajakra?-ámuldozott Austin.

    -Kajakra-mondtam,majd kinyitottam a kaput,majd az ajtót is.-Na,ácsii! Elmondom a feltételeket! Ne törjetek semmit se szét,mert nem a mi házunk.

-O-n-e D-i-r-e-c-t-i-o-n-szótagolt  Cody.

-Jéééé! Ez a nyakigláb b*zigyrek háza?

-Úgyérted Harryé?

-Ja.

-Igen. Vagyis az övé,meg a másik négy srácé.

-És neked honnan volt ide kulcsod?-törte  a fejét Cody.

-Itt laktam-válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-Laktál?!-nézett felém Austin.

-Elég a kérdésből! A lényeg,hogy ma délután elhoztalak titeket ide.

     -Vááááááááá! Köszönjük!-színészkedett Cody,és elkezdtek Austinnal ugrálni.

-Honnan is jöttetek, Magyarországról?-kérdeztem,mintha nem tudnám.

-Beszoptad,Hungary-nevetett Austin,és felrohant  a lépcsőn.-FOGADNI MEREK,HOGY EZ HARRY SZOBÁJA!-üvöltött le nekünk.

-Miből gondolod?-kiabáltam vissza.

-A hatszázmillió közös képről-hajolt ki a lépcsőfordulóhoz.

Mi is felmentük Codyval,és tényleg Harry szobájába ment be.

     -Húúúúúú….Ez azért húzós…-méregette Cody a falakat.

Jó,beismerem rengetek közös képünk volt  a  falon.

   -De már nem vagyunk együtt-tájékoztattam őket,majd kitessékeltem a szobából.

-A többiekhez,is be akartok menni,vagy mutathatok valami érdekesebbet?-kérdeztem tőlük.

-Ááá! Leszarom a szobákat! Mutass!-mondta Austin,és rám nézett.

Levezettem őket a lépcsőn,ki egyenesen a kertbe.

   -Csapasd nekiiiiiiiiiiii!-kiabált Cody,mikor meglátta a medencét.

-Ne vicceljé’,ez most komoly?!-ájuldozott Austin.

     A fiúknak a kertjében minden volt: medencétől,a grillsütőn át,egészen a hintaágyig minden helyet kapott.

    -Víúvíúvíúvíúvíúv! Medencézni akarok! Most!-kiálltott fel Cody,és Austinnal a medence széléhez rohantak.

-Ugye nem ruhástól akartok beleugrani?-néztem kérdőn rájuk.

-Háááááát-kételkedett Austin.

   Majd összenéztek,és egy gyors,és határozott mozdulattal,levették a felsőjüket,és a nadrágjukat is,végül egy szál alsóban beleugrottak a vízbe.

-Úristen!-kiálltottam fel,mikor szinte az össze víz rám jött.

-Nem jössz be?-nézett rám Cody.

-Felmegyek,és átöltözök fürdőrucira…Azután visszajövök-mutogattam a kezemmel,hogy mit fogok csinálni.

-Jó,de ne sokáig legyél távol!-kiabált utánam Cody.

-Miért?-fordultam vissza az ajtóból.

-Azért,mert ha 10 percen belül nem érsz vissza megerőszakolom Austint!-üvöltött,és elkezdtek bunyózni Austinnal.

Felszaladtam,és átöltöztem,majd visszamentem hozzájuk.

   -Óóóóóó…Direkt ilyen fürdőruhát vettél fel?-kérdezte Austin.

-Hogy amíg melletted ülünk,addig rádizguljunk?-folytatta Cody.

-Na pattogjatok le rólam,csávók-mondtam,majd bemásztam melléjük.

Regina

    -Megbocsátasz?-nézett rám kérdően Kendall.

-Igen,megbocsátok Kendall. De szerintem tartsunk most mosolyszünetet-nyögtem ki.

-Miért?-esett kétségbe.

-Ne miattad. Miattam. Össze vagyok zavarodva,és amíg ez nem tisztázódik le bennem,addig én…-de nem tudtam befejezni a  mondatomat,mert Kendall felállt.

-Miért? Nincs szükség mosolyszünetre..Volt elég,nem gondolod?-mondta,majd szenvedélyesen megcsókolt.

Felkapott,majd a szobája felé vitt.

   Elfogott a dejavu érzés…Bementünk a szobába,lerakott az ágyra,becsukta az ajtót,majd ismét felém jött.

-Akarod?-kérdezte tőlem.

Nem válaszoltam.

-Utoljára kérdezem…Ne húzd az agyamat..

      Odahajoltam hozzá,majd megcsókoltam.

De ekkor hirtelen valaki benyitott a szobába.

-Ööööööö….Bocs.Megzavartam valamit?-Zayn volt az.

-Hát.. Ja-válaszolt Kendall.

-Mit szeretnél?-álltam fel.

-Petra…Akar veled beszélni-nyomta a kezembe a készüléket.

Petra

    Nagyban lazultunk a medencében,beszélgettünk meg minden,mikor megcsörrent a telefonom.

-Na,az üzletasszonyt már keresik!-fakadt ki Cody,mire én kimásztam a medencéből,és felvettem a telefonomat.

-Haló?-szóltam bele.

-Petra,gond van-hallottam Zayn hangját.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Regi,és Kendall,úgy fél perce mentek be Kendall szobájába. Petra.. Én félek-mondta Zayn.

-És mit tudok,ezzel kezdeni?

-Csak egy óceán választ el minket! Találd ki!

-Hé.Aust!-kiabáltam oda neki.-Akarsz beszélni Regivel Skyepon?-kérdeztem tőle.

-Hát..Ja.. Mikor?-pirult el.

-Zayn sínen vagyunk. Mikor beszéljenek?-suttogtam a  telefonba.

-Mimimimi? Lemaradtam.

-Regi beszél Austinnal. Mondjuk,úgy éjfélkor,jó?-kérdeztem tőle.

-Figyu..Nálunk 7 óra van. Milyen éjfélről beszélsz?

-Bocs,bazd nálunk tizenegy van.  Akkor nyolckor.

-Oké. Addig is,add Regit.

-Menjek be?-kérdezte.

-Igen!

Zayn bement,hallottam néhány mondatot,majd Regi vette át a mobilt.

   -Mit szeretnél?

-Mit szólnál hozzá,ha beszélhetnél Austinnal?-vigyorogtam teli pofával.

-Tényleg?! Mikoooooooor?-kezdett el ujjongani.

-Nyolckor.

-Úristen! Akkor gyorsan rendbe szedem magam. Skyepon?

-Igen,de nyugi van.

-Oké. Imádlak,majd hívlak,sziiiiiiiiiiiiaaaaaaaaaaaaa!-mondta,majd letette.

Fél perc múlva,ismét hívott Zayn.

-Siker?-kérdezte.

-Ahha. De legközelebb nincs ilyen. Regi a barátnőm,és ha ő Kendallel boldog,akkor nem állok közéjük. Most is csak Austin kedvéért mentem bele.

-Megértettem-válaszolt,majd letettük.

      Eközben Cody és Austin kikászálódtak  a medencéből.

Felmentem a szobába,és megkerestem a világoszöld laptopomat. Ekkor szembesültem vele,hogy nincs itt a webkamerám. Egyből a telefonomért nyúltam,és tárcsáztam Zaynt.

-Mi a gondod?-sóhajtott fel.

-Nincs webkamerám.

-Oh. No problem,no problem. Menj be a szobámba,és…

-Várj-mondtam,majd átsétáltam az ő szobájába.-Igen?

-Az asztalom fiókjában…

-Zayn,baszod 14.000 fiókod van! Melyikben?

-Asszem…Bal oldalon alulról a harmadikban-magyarázta.

Kinyitottam a fiókot.

    -Zayn,itt csak rengeteg fénykép van-tájékoztattam.

-Jaa…Igen. Én őrzöm a közös élményeinket. Akkor nézd meg felette.

Kinyitottam azt is.

-Itt 3 doboz van.

-A kékbe lesz,és a Microsoft-os kamerát vedd ki belőle.

Megtaláltam,kivettem,majd kislisszoltam a szobából.

    -Köszi.

-Semmiség. Amúgy haza ne merj költözni,mert élve megnyúzlak,ha hazaértünk.

-Nem tudom,hogy mi legyen.

-Én igen. Szépen visszajössz a következő géppel,ami Seattelbe jön.

-Nem megyek vissza.

-Akor,viszont ne költözz el,nyugodtan maradhatsz. A két haveroddal együtt.

-Zayní,édes vagy,de nem. Egyenlőre hazaköltözök. Vagyis viszek haza dolgokat…

-Ahogy érzed. Amúgy lassan 30 készen vagy már?

-Még el sem kezdtem.

-Akkor most lerakjuk,és majd még beszélünk.

-Úgylegyen.

-Ámen-mondta,és kinyomta.

    Felröhögtem,amikor Cody „vágtatott” be a szobába.

-Készen van a mesterművem-huzogatta a bal szemöldökét.

Ekkor Austin lépdelt be a szobába.

-Oooh.. „Csókkirálynak hívják a háta mögött…”-kezdtem el énekelni.

-Na,azért nem kell túlzásokba esni-nevetett.

    „Előkészültünk” a nagy Skyepoláshoz,és otthagytuk Austint, 23:50-kor.

-Hmm..A szerelem illatta-mondta Cody,mikor átmentünk Harry szobájába.

-Az ááám-mosolyogtam felé.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Louis hívott.

Harry

    Bekopogtam Carloshoz. Először azt hittem,hogy még alszik,de nem. Az ágyában üldögélt,és a tabletjét nyomkodta.

-Bejöhetek?-kérdeztem.

Carlos felpillantott,és összehúzta magát.

-Ha nem versz meg-mondta bizonytalanul.

    Leültem az ágya szélére. Akkor pillantottam meg az arcán éktelenkedő lila foltot.

-Először is bocsánatot,kérek,hogy megütöttelek.

-Elfogadva a bocsánatkérés-mosolygott.

-Másodszor pedig szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot,mint férfi a férfival.

-Petra a mindened, tudom. Már százszor megbántam,hogy akkor éjszaka bepiáltam.

-Ne. Ennek így kellett történnie. És jól fogalmaztál,a MINDENEM.

-Jó,ezt ne nyálazzuk tovább. Én megbántam,hogy smároltam vele.

-Én pedig megbántam,hogy megütöttelek.

-Szent  a béke?-nyújtott kezet.

-Igen-ráztunk kezet.-Amúgy mit csinálsz?

-Nézegetem a képeinket. Amikor együtt aludunk. Nagyon közvetlen lány.

  Megmutatott néhány képet.
    -És tényleg…-nevettem.

Lassan kezd minden letisztázódni.

    -Holnap felhívjuk Petrát?-kérdezte Carlos.

-Vagy még,ma próba után?-kérdeztem vissza.

-Felőlem-rántotta meg a vállát.

Kimentem a konyhába,és elkezdtem reggelit csinálni magamnak.

Regina

     Kiszáguldottam Kendall szobájába,és átmentem Zaynébe,hogy tanácsokat kérjek.

-Ha itt lenne Petra sokkal könnyebb lenne! Milyen legyen a hajam,a  sminkem? Segííítst!-téptem a ruháját.

-Szerintem engedd ki  a hajadat,és ne rakj fel sminket. Így vagy a  legszebb-ölelt meg.

-Jajj,tudod,hogy mennyire szeretlek?-pusziltam meg.

-Igen-válaszolt egyszerűen.

Elkészültem.

  Leültem a laptop elé,és vártam Austint. Kereken 8 óra,és Austin videohívást kezdeményez…

Következő rész 16 szavazat,és 15 komment után.

És egy-két kérdés,amire választ várok. (kommentben)
-Vajon Petra felveszi Harry/Carlos hívását?
-Mi lesz Regi,és Austin között?