40. fejezet- Kérek egy kulcsot a szívedhez...

Sziasztok!

Nos,hát a kézfájásom elmúlt,mostmár „gyógyult” vagyok,és itt az új rész. Jó kis „szappanoperás” lett.. Ezt teszi velem ez a hosszú tél. L Bocsi,ha van benne helyesírási hiba,de nagyon siettem.
Amúúúgy jó olvasást!

Carlos

    Egytől tízes skálán,mennyire idegesítő az,ha az ember arra kel,hogy dörömbölnek a z ajtaján. Ugye,hogy tíz? És az,hogy mint ezt hajnali hétkor teszik? Ez is tíz… Tehát tízes skálán húszas erősségűen ébredtem idegesen.
     Lefordultam az ágyról – szó szerint majdnem leestem – és az ajtóhoz mentem:
- Akárki vagy – az álmosságtól alig láttam – menj,innen,és gyere vissza tízkor,jó éjt – csuktam volna vissza az ajtót.
- Én vagyok – mondta Kendall.
- Nem gitározok senkinek,és énekelni sem fogok – dünnyögtem.
- Olyan jó dús a hajad  - szólalt meg Kendall.
Majdnem fél perc kellett az üzenet felfogásához.
1. reakció- Ez nekem mondta?
2. reakció – Alig van hajam.
3. reakció- A francba! Megint rá akar valamire beszélni!
 Mire szép lassan leesett a dolog,már  a konyhában voltunk (?).
-    Figyu,nagyon fontos lenne nekem – kérlelt Kendall.
- Szerinted nekem az alvás nem? – lépkedtem a hűtőhöz. – Amúgy is. Az éneklős dolgot már elsütötted egyszer. Íratlan szabály a nőknél,hogy két ugyanolyan dologra nem vágódnak be – magyaráztam.
- Jó,de utánakérdeztem,egy csomó dolognak. Hogy melyikek a kedvenc filmjei,zenéi… És na.
- Te utána nyomoztál az exednek? – értetlenkedtem.
- Sötét vagy Carlos – reagált le ennyivel. Úgy érzem ebbe minden benne volt.
   Amúgy Kendall terve azzal folytatódott tovább,hogy felkeltettük a többieket is. James nagyon álmos volt – neki ment a falnak,hahahahahaa- Logan pedig már tudott a dologról,ezért fitten várt minket.
    Kendall elhadarta,hogy mit fog énekelni,hol,mikor,meg minden egyéb.
- És miért kellünk mi? – kérdeztem. Jaj,már megint le fog sötétezni.
- Sötét vagy Carlos – rázta a fejét. Ezt kaptam.
- Együtt fogunk énekelni – ismerős volt a gondolat. Ja,hogy ezt egyszer már mondta?! Jó,bocs félig még mindig alszok. J
   Reggel – amikor már ténylegesen reggel volt – kimentünk Regiék szobája alá. Vagyis,reméltük,hogy Liammal alszik. És elkezdtünk énekelni. Már a refrénnél jártunk,de semmi. Überciki.
   Majd egyszer csak kicsapódott a terasz ajtaja. És Regi állt ott. Gyorsan előröl kezdtük az egészet. Vagyis elölről kezdte Kendall,mert mi csak arra kellettünk,hogy felkeltsük őt,és hangosabbak legyünk.

http://www.youtube.com/watch?v=UzYbowHGP54

    Regi mosolyogva hallgatta végig az előadást.
- Csak szerettem volna,ha tudd..Hogy mindig szerettelek… És igen, csókolóztam a legjobb haverod csajával… Mert szomorú voltam… A tengerparton sétálva megláttam,és beszélgettünk… És megcsókoltam,igen. De tegnap,amikor találkoztunk,akkor kérdeztem tőle,hogy ki írt neki SMS-t. És mondta,hogy a volt barátja,David. És tudtam,hogy neked sokat jelen az a gyerek! És,ne haragudj,tényleg nem tudtam róla,hogy van barátja! És izééé ….  Sohasem szakítottam veled. Sohasem. Valamit biztos félreértettél,vagy fogalmam sincs.. Még mindig szerelmes vagyok beléd… De túl gyorsak voltak a dolgok… És egy turné nem ideális erre az egészre. Csak akartam,hogy tudd,hogy mit érzek..Hogy elmondhassam. De tényleg szeretlek … - mondta Kendall. ÚÚúúúúúú. Regi rezzenéstelen arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Ja,és,igen még valami – folytatta Kendall. – Ha újra akarod kezdeni,akkor,én várok rád… De nem a turné alatt,ugyanis,én már ma New York-ba utazok,és csak a koncerten meg a dedikáláson leszek ott… De Los Angelesbe,a turné után…Mindig szívesen látlak – fejezte be.
   Az utolsó két mondatnál megjelent valami keserűség Regi arcán. Megértem.

Regina

   A szívderítő,szerelmi vallomás utána,azok a szavak.. Hát igen,összetörtem. Liamre néztem – aki közben felkelt,és úgy állt,hogy Kendall,ne lássa,de mindent halljon - ,és szipogtam egy-kettőt. Talán azért,mert igen. Pontosan egy hét,és megyünk haza. Eltelt két hónap. És itt hagyjuk Amerikát. Ami tele volt élménnyel,egy szőke hajú fiúval… A számtalan hotellel,az amerikai rajongókkal,Petrával,és Harryvel ( J ) , a rendelt pizzákkal, az ajándék tárgyakkal,a bulikkal,és a nagyvárosokkal… Több ezer kilométer,végtelennek tűnő távolságok… És elmegyünk… Ah,de szomorú vagyok…  Miközben Liam hátulról átölelt ( J ) ,és a fülembe suttogta,hogy minden rendben lesz,addigra,én eljutottam odáig,hogy azon kívül,hogy sajnáltatom magam,nekünk Louval tervünk van. Még pedig nem is akármilyen. Amúgy tegnap este,Lou megmutatta a füzetét – mert igen,szerzett füzetet- ,így,mint egy naplóba beleírjuk,hogy hány napig tart kibékítenünk őket.

Valahogy így nézhetett ki a füzet első oldala:

Regi&Lou terv
Békíccsük ki terv
Harry&Petra
Rózsaszín bilincs♥

Hátralévő napok száma: 4
Veszekedés napja: 3
Békülési terv: folyamatban
Elképzelés: tökéletes
Megvalósulás: 25% L

   Igen,szóval Lou fantasztikus helyesírása (békíccsük J ),és a kriksz-krakszok mellet,volt értelmes dolog is. A vége. Miamiban már csak 4 napot leszünk…… Brühühühühüh…

 Petra

    Tök vidáman ébredtem reggel. Sütött a nap,és a világ legcukibb fiúja feküdt mellettem. Csak az a bökkenő,hogy három napja összevesztünk. Mindegy. Szomorú megállapításom után,nézelődtem. Úgy két percig,majd rápillantottam a telómra. 6:19 . MI?!  Jó,kicsit meglepődtem,hogy ilyen korán keltem,de mivel nem voltam már álmos,ezért felnéztem Twitterre. Kár volt. A fenyegető üzeneteim nem múltak el. Sőt,egyre több volt belőlük. Nem tudom meddig olvashattam,de azt vettem észre,hogy valaki kiveszi a kezemből. Harry.
- Miért kínzod magad? – tette fel a kérdést.
- Szeretem azt olvasgatni,hogy együtt vagyunk – vallottam be. Igen, így volt.
Harry elmosolyodott,és magához ölelt. Ah. Kb. 3 másodpercig tartott,de jól esetett.
    Lementünk reggelizni (anélkül,hogy az öleléshez,akármit szólt volna) .
Niall ült az asztalnál,és valami péksütit evett. Liam nagyokat sóhajtozott,Carlos pedig aludt (?). A többiek még nem keltek fel. Mondjuk,még csak 8:15 volt.
- Regi,és Lou? – kérdezte Harry.
- Regi kint,Lou fent – mondta Carlos. Tehát nem alszik.
  Harry Louhoz akart menni,én pedig Regihez. Éljen a bilincs.
Végül ott maradtunk,és megreggeliztünk.
 Amúgy eszembe jutott,hogy a ami program csúszdapark.  Nem szeretem a vizet. És úszni sem tudok. Muhahahaha. Asszem ma Zaynnel leszek.

   A délelőtt unalmasan telt,a szobába voltunk,mert odakint nagyon meleg volt. Délbe rendeltek pizzát ( J ),ebédeltünk.
- Regiiiii – mondtam neki,mikor belépett.
Intett egyet,és felment.
Kérdőn néztem utána. Valami nem stimmel.
- Hé Lou,hol a kulcs. El kell mennem WC-re – füllentettem.
- Tess- nyújtotta át. Magánál hordja? Cseles. J
   Gyorsan kibújtam a bilincsből,és felmentem Regiék szobájába. Regi az ágyon ült. Sírt,ha jól hallottam.

Regina

   Becsuktam a füzetet,megsimítottam a borítóját – mint valami idióta filmben -,és lementem megkeresni Kendallt. Nem volt nehéz megtalálni,szinte beleütköztem.
- Beszélünk kell – mondtam.
- Ok – intett,és a terasz felé vezetett.
Gyorsan leültem egy szimpatikus napágyra,Kendall pedig velem szemben.
- Fhu – fújtam ki a levegőt. – Először is. Mikor indul a géped?
- Délben megyek – mosolygott.
- Jó. Szóval,köszi az éneket,tényleg szép volt,és nagyon ügyesek vagytok,meg… - magyaráztam.
- A lényeget – szakított félbe Kendall.
- Nem hiszek a távkapcsolatokban – mondtam ki.
 Kendall lenézett a földre,majd vissza rám. Szinte elvesztem a két gyönyörű szempárban.
-  De ez még nem távkapcsolat – harapta meg az alsó ajkát.
- Mire gondolsz? – nevettem fel.
- Erre – mondta,és közelebb hajolt hozzám. Orrát összesimította az enyémmel,kezével pedig áthúzott az ölébe. Mélyet sóhajtottam,és tudtam,hogy meg fogom bánni,de megcsókoltam.
Pár perc után észbe kaptam,hogy mit is csinálunk,és elhúzódtam tőle.
- Most hagyjuk abba  - toltam el magamtól. – Ma mész el,én pedig maradok,itt. Utána New Yorkba még találkozunk,és soha többet – mondtam ki.
- Meg sem látogathatlak? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- A viccet félretéve,Kendall. Te hinnél ebben a dologban?
 - London-Los Angeles… Jó. Messze lennénk meg minden…
- Meg minden – mondtam,és visszaültem.
- De,ha eléggé hinnénk benne,akkor…
- Kendall. Te amerikai vagy,itt él a családod,itt dolgozol,itt vannak a barátaid,nincs semmi,ami Angliához kötne..
- Ez nem igaz! Ott van Petra,aki a rokonom. És a családom egyik része ott él…
- Petrával felszínes kapcsolatot ápoltok…
- Segített nekem,a vacsinál – mondta a szemembe.
- Attól még nem ő lenne az első ember,akit felhívnál,ha bajba kerülnél –ráztam meg a fejemet.
- Lehet..De amúgy van még egy dolog,ami Angliához köt..
     Nem szóltam semmit.
- Te – nézett ismét mélyen a szemembe.
Elmosolyodtam.
- De engem,viszont,otthon vár a családom,a barátaim,a munkám…
- Úgy tudtam nem dolgozol …
- De attól a munkám vár – nevettem fel.
- Szóval te nem költöznél Amerikába?
- Mi?! Én?! Nem hiszem…. – szaladt ki a meggondolatlan válasz a számon. – Izé… - de akkor már mindegy volt.
   Kendall nyomott egy „szia” puszit az arcomra,meg mondta,hogy ír,ha leszállt a gépe. Petrának. Au. És legyek jó,meg vigyázzak magamra,és,hogy vár a munka odalent. Au.
- Kendall – húztam vissza. – Ne menj még el!
 - Pakolnom kell – fordította el a fejét.
- Én azt nem úgy értettem…
- Tudom,hogy értetted. Szia – hajolt még egyszer oda hozzám.
- Ne csináld mááár – fogtam meg a kezét.
Kendall odahajolt,és megcsókolt.
- A végszó.
- Kikísérlek a pályaudvarra – erősködtem.
- Nem kell. Engedj már el! – szólt rám durván,mert még mindig szorítottam.
   Elengedtem,és elfordultam. Ch. De dühből.
Ő meg elment. Asszem ennek vége. Hát jó. Mehetünk sírni. Felmentem a szobánkba. Pár perc múlva,viszont Petra utánam jött.
     - Mi történt? – kérdezte köszönés nélkül. Becsapta a szobánk ajtaját,és leült az ágyra mellém.
Hüppögtem meg sírtam,és hüppögtem meg sírtam. Kb. ennyit tudtam elmondani.
- Jó,nyugodj már meg. Hééé – lökte meg a vállamat.
- Nehem fohog mehennihi – próbáltam beszélni,de a sírástól nem ment.
Petra megölelt J ,majd nem várt dolog történt.
- Bejöhetek? – kérdezte Harry (!). – Vagy lányos megbeszélés van?  - meredt ránk.
    Én szipogtam neki valami olyasmit,hogy „gyherhe” ,és intettem,hogy üljön le közénk.
Majd a könnyeimen keresztül elkaptam valamit. Valamit,ami megdöbbentett.
Petra és Harry egymásra mosolyogtak. Mikor látták,hogy észrevettem őket,Harry csak megrázta a fejét.
- Ki bántott meg? – kérdezte Harry,miközben magához húzott.
- Sehenkihi.
- És,hogy hívják a „Senki”-t? – mosolygott Harry.
- Kendall… Gondolom – mondta Petra.
Mielőtt ellenkezni tudtam volna,Harry felállt,amolyan „megölöm” stílusban.
- Harry! – szólt utána élesen Petra.
Láttam,ahogyan találkozik a tekintetük.
- A verekedés nem old meg semmit – hangsúlyozott Petra.
Harry – szinte láttam a fejében cikázó gondolatokat – visszaült az ágyra.
- Na,akkor szépen elmondod,hogy mit történt – mosolygott felém,de én a fejemet rázva tiltakoztam.
- Ezt nem így kell – legyintett Petra. Csak a fejét a vállamra döntötte. – Itt vagyunk veled – suttogta.
- Igen – helyeselt hirtelen Harry. – Szép csendben hallgatunk veled – ölelt meg mindkettőnket (!). – De ugye nem kell nekem is sírni? – nevetett fel kínosan.
Halkan felnevettem,és motyogtam valami „nem kell Harry”-t.

     Ez így telt,kb. négy percig. Utána arra lettem figyelmes,hogy Petra – aki nekem háttal ült- és Harry – aki szintén háttal ült – egymást figyelik. De annyira erősen,hogyha,odaraktam volna kettejük szeme közé a kezemet,akkor törni lehetett volna az „útból”. Na,ez most elég szar hasonlat,de értitek.
Mikor megint észrevették magukat,rám néztek:
- Jobban vagy ?  - érdeklődött Harry.
- Igen. Elmondhatom? – kérdeztem tőlük.
- Igen – ültek közelebb.
   És félig sírva,félig dühösen,de elmeséltem. Harry szemei csillogtak. Talán a könnyektől? J Nem,nem hiszem. Szerintem elindult valami a gyerek fejébe. Te jó ég. J
Petra viszont… Nagyon Petrás volt. Morgott,kommentált,fejben jegyzetelt,mindent megjegyzett,következményt szűrt le,amit átbeszéltünk.. Mi lányok vagyunk..Ő meg ,Harry. J
     Miután kibeszéltük magunkat ( fél kettő),összekészülődtünk,és én,mint erős,és független nő,lementem a földszintre. De hát az élet sohasem fair. Mivel nem mást találtam a földszinten,mint Őt. Kendall egy bőröndön ült.
   Petra,és Harry véletlenül „lemaradtak”. Én a lépcsőfordulóban álltam,meg,és próbáltam visszamenni. De elállták az utamat. Mosolyt erőltetve az arcomra,lesétáltam,és olyan „hűű” arckifejezéssel megkérdeztem:
- Hát te?
- Törölték a járatomat – közölte lazán.
- És.. khm – kapartam meg a torkomat – Itt maradsz?
- Nem. Négykor indul egy másik járat – mondta hűvösen.
- Ja,jó oké – dadogtam,és a konyhába mentem.
- Pizzát? – nyújtotta felém Niall.
   Letörtem  belőle egy darabot,közben pedig Kendall irányába bambultam.
- Jobbat érdemelsz nála – suttogta Niall a fülembe,mire elmosolyodtam. – Délután csúszdapark?
- Niall,már délután van – tájékoztattam. – Amúgy meg igen. Erre várok,amióta megjöttünk – nevettem fel.
- Úúúú… És csúszol velem azon a nagyon? – kérdezte teli szájjal.
- Nem tudom milyen nagyra gondolsz,de csúszok veled – hajtottam a fejemet a vállára.
Ő csendben befejezte az evést,addig nekem csendben kattogott az agyam.
- Hé,Niall. Nem tudsz valamit Petráékról? – kérdeztem hirtelen.

- Összevesztek? – tárta szét a kezét.
- Jó azt tudom. De olyan furcsán néznek egymásra. Így – mondtam,és próbáltam utánozni a nézésüket. Erősen koncentráltam Niall szemeire,mire ő felröhögött.
- Te nagyon hülye vagy – ölelt magához.
- De miiééért?! Nézd meg őket! – érveltem.
    Utána elbeszélgettünk még róluk,meg az élet nagy dolgairól,például,hogy miért nem raknak több sajtot a pizzára. Niall egy igazi barát. J Ja,és még azt hozzátenném,hogy miközben beszélgettünk Kendall végig ott ült a folyosón,és maga elé bambult. Meg nagyon fülelt. És egyszer sem akartam odamenni hozzá! Áááá…! Fejlődőképes vagyok! J
Viszont, amikor láttam,hogy jön le Logan a lépcsőn,Kendall meg feláll,akkor egy másodpercig hezitáltam,hogy odamenjek-e. Fel is álltam,de Niall belehúzott az ölébe. Tudtam,hogy Kendall minket néz,és tudtam,hogy Niall direkt csinálta. Hogy ne legyek még szánalmasabb. Mondtam már,hogy szeretem ezt a fiút? J ♥

Petra

   Igen,nemsokára csúszdapark. Zayn nem jön,és James sem,mert együtt mennek valahová. Zayn fél a víztől,de,hogy James miért nem jön,azt nem tudom. Szóval ők mennek. Én is mennék velük,de Lou,és Regi (aki már sokkal jobban van),kiadta a „parancsot”,hogy megyek,mert együtt kell,hogy lássanak minket Harryvel. De jó.
 Természetesen bilincs szünetet kapunk,mert úgy nem tudnánk élvezni a délután. Én bilincs nélkül sem fogom. Haha.
   Összepakoltam,felvettem a fürdőruhámat. Útra készen ültem a konyhában,és a megmaradt pizza szelettel szemeztem.
- Az enyém – jött oda Carlos.
Szomorúan néztem,hol rá,hol a szeletre.
- Vicceltem – röhögött fel. – De kérek belőle. Elfelezzük? – kérdezte.
- Aha – nyúltam oda érte. – Izé..késsel vágjam el,vagy jó lesz „petrásan”? – húztam el a számat.

- Petrásan megfelel – nevetet fel Carlos.
   Amíg a többiekre vártunk,elfogyasztottuk a pizzát.
Szépen sorban jött Harry,David,Louis,Logan,Regi,Niall,és Liam.
- Mehetünk? – csapta össze a kezét David.
- Ha muszáj – suttogtam magam elé.
   Harry odajött mellém,és megfogta a kezemet. Még véletlenül sem néztem volna rá. Na jó,a a szemem sarkából ránéztem. Csak sajnos szomorúan állapítottam meg,hogy ő nem néz rám. Louis,amúgy tartott fejmosást neki. Mit,hogyan,és mikor kell csinálni. Csak a forgatókönyv hiányzott volna. Mindegy.
     Gyalog mentünk,a házak mögött. David közben elmagyarázta,hogy a csúszdapark „húdemenő” részét lekerítették nekünk. 2 méteres fallal. Ja,lekerítették. Mikor Louis rákérdezett,hogy karantén lesz-e,akkor Dave kifejtette,hogy ez a rész mindig el van kerítve,mert a szülei ügyfelei/sztárok/egyéb fontos személyek részére van fenntartva.
- Úúú.. A pápának is? – kérdezte röhögve Carlos.

- Ja – fordult meg David. – Mondjuk megnézném a  pápát,az tripla csúszdáson,de az ő részére is fent van tartva. Ha esetleg találkoztok vele,mondjátok meg,hogy mindig szívesen látjuk.
    Mindenki felröhögött.
Majd olyan dolog történt,amitől a legjobban féltem. Megérkeztünk. 

- Csak nyugi – szólt hozzám Harry. Meglepődtem. De nagyon jól esett.
    David felmutatta a „V.I.P.” kártyáját (a tulajdonos fia,szó sincs semmi V.I.P kártyáról,csak ő mondja azt),és bementünk. Egy szalaggal,és egy biztonsági őr-lánccal voltunk megvédve,de a bekiabálásokat hallottuk. „Harry szeretlek! Louis keressünk egy szobát! Úristen,az ott Niall?!” Kattogtak a fényképezőgépek. „Úristen Harry,vedd le a felsődet! Jaj,ne még mindig azzal a mulyával vagy? Istenem,de szánalmas a csaj! Ne már Harry,jobb nem volt? Szeretlek Harry,értsd meg! Húzz a halálba,meg a mocskos kis életedbe vissza,te liba!”
     És a szebbnél szebb beszólások után,nem bírtam. Harryre néztem. A szememben csillogtak a könnycseppek. Harry megállt. Mivel mi voltunk az utolsók,ezért senki nem vette észre. Először. Utána (tuti nem lett volna benne a forgatókönyvben),maga felé fordított,és a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. A tömeg sikított. Harry közelebb hajolt hozzám,és megcsókolt. Ott,mindenki előtt. Mikor eltávolodtunk,még egyszer visszahúzott,és  két csók között azt suttogta,hogy „ne ijedjek meg”. Ott,és akkor nagyon boldog voltam. Azalatt az idő alatt,csak ő,és én létezett. Majd elváltunk. És mindenki üvöltött. Kaptam három tojást (!) a hajamba. (Miért volt náluk tojás?) És pár,szép nyomdafestéket nem tűrő beszólást. Jó,én nem bírnám a „sztár barátnője” posztot.
    Ahogy odaértünk a  fedett részre,mindenki megölelgetett,meg mondott egy-két kedves szót,és elmentek csúszdázni. Amúgy sem nagyon vagyok oda a csúszdákért,de most még inkább kedvtelen voltam. Pár percig csendben csücsültem a törölközőkön,majd körülnéztem,hogy van-e valami nyugis hely. 
    Körbenéztem. Zöld csúszda,kék csúszda,sárga spirál csúszda,Dave,Lou,és Harry,egy kis medence,három csúszda egybe,egy átlátszó falú csúszda,benne Regi. Négy nagy csúszda,a tetején egy Carlossal,meg egy Loagennel… Éééés,egy fedett medence,ami a csúszdák felett van. Odakiabáltam,hogy „mindjárt jövök”,de szerintem senki nem hallotta meg. Nem baj.
Elindultam a medence felé. Simán fel tudtam menni,csak egy lépcső volt ott. Mikor észrevettem a táblát,hogy nem mélyvíz,akkor belementem. És (halleljujah),csak a derekamig ért a víz.
A medencének volt pereme,ezért átsétáltam a másik oldalra,és kinéztem az ablakon.
    Logan,és Carlos,még mindig a nagy négyes csúszdán voltak,Liam,és Niall a parton szaladgáltak (ha jól láttam egy vízi pisztollyal), Regit,Lout,Davidet,és Harryt viszont sehol sem láttam. Mindegy. Mikor már a többiek nem kötötték le a figyelmemet,a fülemben akaratlanul is visszhangzani kezdtek,amit a rajongók mondta. Annyira szemetek voltak! Igazából már patakokban folytak a könnyeim,mire észbe kaptam. Hóhóhó! Miért sírok? Nem is vagyok Harry barátnője!  Na,és mikor erre rádöbbentem,még jobban elkezdtem zokogni. Csak arra kaptam fel a fejemet,hogy valaki beugrik a medencébe,és felém úszik. Feljött a víz alól. Azt hittem,hogy Regi vagy David… De nem. Harry volt az.
    - Mit keresel itt? – kérdeztem.
- Téged – motyogta,és ő is felült a medence peremére. Amellett,hogy csurom víz volt,és irtó szexi,meglepett,hogy engem keresett.
- Sírtál,igaz? – nézett rám. Megrántottam a vállamat,de a piros szemeim szerintem sok mindent elárultak. – Beszélnünk kell. Tudod,amit Regi mesélt,hogy Kendall azt mondta neki,hogy egy kapcsolat nem működhet normálisan a turné alatt. És maximálisan igazat adok neki. Mert ez tényleg igaz. Lassan két hónapja mást sem csinálunk,csak dolgozunk. Alig alszunk,már nagyon stresszesek vagyunk,és alig van időnk egymásra. Az-az egy-két eldobott csók,nem fejez ki semmit. Nem azt mondom,hogy kezdjük újra,hanem,hogy lapozzunk. Itt minden annyira idegesít már,hogyha most egy légy itt zümmögne,üvöltenék. Mert már kikészültem idegileg. És igen,féltékeny vagyok Davidre,és Carlosra.. Hiába beszéltem meg mindkettejükkel,ami  történt,még itt belül – mutatott a szívére – igenis fáj. De tudom,hogy sok barátod van,akivel „osztoznunk” kell rajtad. Néha azt érzem,hogy nagyon kevés időt töltünk együtt,és ki akarlak sajátítani,de tudom,hogy nem egy tárgy vagy,hanem egy ember. És tőled is bocsánatot kérek,mind azért ami történt. Hogy megütöttem a legjobb barátodat,hogy elkapott az ideg. De attól szeretlek! Egy csókot sem kellett „megjátszanom” a napokban… és…
- Harry? – szóltam erőtlenül.
- Igen? – túrt bele a hajába.
- Azt mondtad,hogy megbeszélted velük? – kérdeztem szinte suttogva.
- Igen – bólintott Harry. – Mert számítasz nekem annyira,hogy az önfejűségemet legyűrve,bocsánatot kérjek.
    WOW. Ez meglepett.
- És szeretsz? – suttogtam még mindig.
- Nagyon -  mosolygott Harry.
- De akkor miért nem folytatjuk,ahol abbahagytuk? Miért nem?
- Mert nem akarom,hogy ez még egyszer megtörténjen… És a többieknek se kéne szólni,hogy itt beszélgettünk – kezdett el suttogni ő is.
   Bennem ebben a percben elpattant az ideg,és a szép csendes szavak után,a bennem rejlő méreg,mindent elnyomott. 3 másodperc volt hátra a türelmemből..És robbant a bomba.

Számítok a véleményetekre. J Egy komment nagyon sokat jelentene,köszi. J
Ja,és egy kérdés. Szeretnétek második évadot? J