29./2.-London, Seattle távolság....

Sziasztok!

Így lassan 2 hét kimaradás után meghoztam az új részt. Nem lett túl hosszú,nem lett túl vicces,nem lett túl tartalmas,de ígérem a 30fejezet jó lesz. (Legalábbis ebbe reménykedjetek.) A várt 16 komment helyett,7 komment gyűlt össze,viszont 20 szavazat érkezett,aminek azért örülök. Egyébként a kommenteiteket imádom,mindig örömmel olvasom. Most kommenthatárt nem ’szabok’ meg. Jó, 10 alatt nem hozok,de,ha meg lesz a 10,utána,ahogy megírtam az új részt felrakom. Még mindig ’rajta vagyok’ a desing átalakításán,látjátok mennyi sikerrel. De ezt is próbálom pótólni. Az ’Austin VS. Cody’-s szavazatnál Austin vezet,és a napokban ezt le is zárom.

Regina

   -Kendall!-kiáltottam fel,és a szobája felé szaladtam.
Tanácstalanul megálltam az ajtaja előtt. Hallottam,ahogy felpattan az ágyról,és odasétál az ajtóhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte flegmán.
-Téged-léptem be hozzá.
Furán nézett rám.
   -Ezt ne most…-tolt el magától.-Amúgy is mindjárt megyünk a  próbára…-forgatta a szemeit.
Megfordultam,és megfogtam a kilincset.
   -Bocsánatot kérek. Kendall. Szeretlek-mondtam a végét nagyon halkan.

-Hogy mondod?-fogta meg a derekamat.
-Sze-ret-lek-szótagoltam.
-Én is nyuszii-jött oda hozzám,és megölelt.
-Austinnal már régen nem beszéltem,de megnyugodhatsz. Csak barátként tekintek rá.
-Nekem is vannak néha ilyen kilengéseim,hogy visszagondolok az exeimre. De rájövök,hogy te sokkal jobb vagy náluk-mondta,és megcsókolt.
-Öltözzetek! 10 perc és indulunk-szaladt el Louis a szoba előtt üvöltözve.
Elkészültünk,majd elmentünk próbálni.

*

   Másfél órája ücsöröghettem a székeken,mikor valaki végre odajött hozzám. Jack volt az.
-Szia-huppant le mellém.
-Szevasz nagyfiú-fordultam felé.
-Úúúgy unatkozok-panaszkodott.
-Nyugodj meg én is. De fél óra és végeznek-mosolyogtam.
-Ahh..Anya az előbb ugyanezt mondta-sopánkodott.
-Ki fogjuk bírni-nevettem.-Körbesétálunk addig?-kérdeztem tőle.
   

 Válasz helyett megfogta a kezemet,és elindultunk. Megszámoltuk a székeket,lesétáltunk a színpad elé,és az utolsó számnál elkezdtünk ugrálni.
Miután végeztek Jack visszament Clarhez,én pedig a fiúkhoz.
-Jók voltatok-közöltem velük fáradtan.
-Tudod,ez természetes-karolt át Louis.



Petra


       Harry volt a vonal másik végén. Idegesen beleszóltam. Első gondolatom az volt,hogy lerakom. De furdalt a kíváncsiság,hogy mit akar mondani,ezért bementem a fürdőbe,és végighallgattam. De a szöveg a szokásos sablonra épült. Elmondta,hogy megbánta és beszélt még Carlos is. Tudattam velük,hogy megértettem.

-És nagyon haragszol?-kérdezte Harry.
   Előttem voltak a göndör fürtjei,a mosolyra húzódó szája,a gödröcskéi…
-Nem,nem haragszom. Szomorú vagyok Harry-próbáltam valami értelmeset kinyögni.
-Megbántuk-mondták egyszerre Carlossal.
-Én is-sóhajtottam.
   Még 10 percen keresztül beszéltünk. Igen. Beszéltem velük. Nem tudom,hogy az álmosság miatt-e ,vagy nem,de élveztem a társaságukat.
-Ez egy lassan gyógyuló seb lesz-tudtattam Harryvel.
-Nem baj. Én várok rád-azt hiszem őszintén beszélt.
   Leraktuk a telefont. Engedtem egy kád forró vizet,és befeküdtem. Megfürödtem,és kimásztam az ágyból. Hajnali 3 (!) óra volt. Megvártam,amíg Cody,és Austin is végez a fürdéssel,majd aludni készültünk.

    3-an aludtunk Harry ágyában. De most ez sem érdekelt. Álmos voltam…

*Reggel*

      Éééééééééés igen. Délben Austin szörnyű horkolására keltem. Álmosan kimásztam az ágyból,felvettem a mamuszomat,meg egy köntöst,és lebattyogtam a lépcsőn.

Csináltam magamnak egy teát,leültem egy székre,és elgondolkodtam a tegnap estén. Vagyis a ma hajnalon. Harry és Carlos annyira a szívéből beszélt. Vagy tévedek?
     Ekkor mocorgást hallottam az emeletről. Az én szeretett Codym ballagott le kómás fejjel a lépcsőn. Félúton megállt,intett egyet,majd teljesen lesétált.
Odajött hozzám,egyetértően megölelt.
    -Kibaszott álmos vagyok-suttogta a fülembe.
-Én is-válaszoltam neki.
-Felkeltjük?-fordult felém Cody.
-Ez természetes-álltam fel.
     Fogtunk néhány edényt,meg fakanalat,és a jól bevált „filmes módszerrel” felkeltettük. Ugráltunk az ágyon (már amennyi erőnk volt),és kiabáltunk hozzá.

-Legközelebb csak szimplán basszatok meg,jó?!-morgott.
-Simáááááááááán-válaszolt Cody,majd lesétáltunk a lépcsőn.-Mit terveztél mára?-fészkelte be magát a kanapé kényelmébe.
-Városnézés,jó lesz?-kérdeztem.
-Hát perszeeeeeeee-nyújtotta el a második „e”-t.
-Jó. Akkor majd olyan három körül indulunk.
      Cody bólintott. Felöltöztünk,rendet raktunk,és elhagytuk a fiúk házát.

(…)

     Codynak és Austinnak nem kellett lakbért fizetniük,ingyen lakhattak nálunk. Cserében a házi munkában kellett segíteniük.
   A szekrényemet szuggeráltam. Valahogy,nagyobbra emlékeztem. Kismillió újság,kép,DVD,és CD volt a ruhásszekrényemben.
    -Hogy az a…-morogtam,mikor valaki felnevetett a hátam mögül.
-Mi a bajod,Cody?-fordultam felé.
-Semmi.
-Nincs valami…MUNKÁD?!-mutogattam a kezemmel.
-De van. Meg kell öntöznöm a virágokat.
-Akkor futás. Itt nincs egy virág sem-intettem az ajtó irányába. Cody hangosan felnevetett,majd távozott.
     Tehát,igen a pakolás. A fiúkkal készített dolgainkat őriztem. Kipakoltam,és begyömöszöltem a helyére a ruháimat.
    -Kiéé ez a szexi tangaa?-üvöltött teli torokból Austin.
Az ablakhoz lépdeltem. Cody,és Austin rohangált,az én fehérneműmmel az udvaron körbe-körbe.
    -Tegyétek azt leeeeeeeeeeee!-visítottam,és lementem hozzájuk.
Természetesen az udvar első részében kellett fogócskáznom velük,így aki arra járt,az szem és fül tanúja volt az egésznek.
    -Na hahi-rúgta ki a kaput Tommo.
-Hahi?! Az meg mi a tököm?-állt le fél másodpercre Austin.
-Semmi. Neked ez még magas-mondtam,és a fiú irányába ugrotttam.
-Na,ellopták az alsódat,Petra?-nevetett fel Tom.
-Igen,és ez iszonyat vicces! Segíts máááár!-mutattam a két fiú felé.
      Nagy nehezen visszaszereztük,ami az enyém,és három óra lett.
-Városnézés!-tapsikolt Cody,és a kapuban vártak minket türelmetlenül.
   Nem sokat gondolkoztam azon,hogy elhívjam-e Tommo-t is. Egyértelműen igen volt a válasz,mert 2 ilyen idiótával nem bírnék,és ne csak én égessem magamat velük. Másodszor meg, Tommo régebb óta él itt,mint én.

A London Eye-al kezdtünk.
   -Ez nagyon magas-mondta Cody,mikor a tetején voltunk.
Utána a Tower -híddal folytattuk.
    A híresebb,meg a nem híresebb múzeumokat is kihagytuk,mert az őket,úgy sem érintené meg.
   A Madame Tussauds-ba viszont elvittük őket. Habár egész végig azon imádkoztam,hogy ne tegyenek tönkre semmit,de azért élveztem.
  Majd a nap zárásaként,na jó,utolsó előttiként,elvittük őket a „testvéreikhez”,az állatkertbe.
 -Ez pont olyan,mintha te lennél az Anya,én meg az Apa-tűnődött Tommo,és a „gyerekeinkre” pillantott,akik éppen a lámákat ijesztgették.
-Le fog köpni!-kiabáltam nekik.
-Leszarom!-mondta Austin,és tovább folytatták.

 Este,már 22.00 óra körül megmutattuk nekik a kedvenc kávézónkat.
Mikor 23.00 után beestünk az ajtón,nem éreztem a lábaimat.

-Fáradt vagyok,jóéjt-pusziltam meg őket,és felmentem a szobámba.





Regina

    Visszamentünk  a hotelba. Háromnegyed órájuk volt a fiúknak,hogy rendbe szedjék magukat,mert dedikálásuk lesz. Én kimenőt kaptam,de mivel nem volt társaságom nem tudtam volna mit csinálni.
     -Bammeg Petra,hogy nem veszed fel azt  a rákos telefont-mérgelődtem.
-Indulhatunk,vagy káromkodsz még egy sort?-nyitott be a szobámba Harry.
-Ahh…Megyek-kaptam fel a laptopomat,és az ajtó irányába indultam.

-Jóhogy nem bőrönddel jössz-jegyezte meg Zayn.
-Jóhogy nem csípkelődsz többet-mondtam flegmán,és bemásztam a kocsiba.
    Louis vezetett. Nos,itt már alapból úgy érzem,hogy „meg-fogunk-halni”,de most az volt a pláne,hogy Harry ült be mellé. 2 kisbusszal mentünk.

Miután odaértünk,elfoglaltam szépen a kis helyemet,Zayn mellett,és elkezdtem a laptopomat babrálni.
Nagyba ment a dedikálás,mikor egy lány hozzám szólt:
-Csinálunk egy közös képet?
     Először nem esett le,hogy nekem beszélt,majd miután rájöttem,bólintottam és melléálltam.
     -One Direction vagy Big Time Rush?-tettem fel a kérdést.
-Egyértelműen One Direction-mosolygott.
-Ki a kedvenc?-néztem felé.
Zayn minket bámult,mire én megforgattam a szememet.
     -Zayn…-suttogta alig hallhatóan.
Zayn villantott egy fogkrém reklámba illő mosolyt,amitől szegény csaj majdnem elájult.
-Add meg a Twitter neved-nyújtottam felé egy cetlit.
Ráírta,majd visszaadta.
Beszélgettem vele még egy-két sort,majd távozott.
      -Na,úgy látom neked is vannak rajongóid-fordult felém Zayn.
-Mindig is voltak Malik. Tudod,engem mindenki szeret.
-Hát hogyne!-mondta,majd elkezdett társalogni a szembe álló lánnyal.
    Már régen voltam fent Twitteren,így hát gondoltam,felnézek. Másfél éve,majdnem a „kezdés” óta a fiúkkal vagyunk,tehát velük már „megszoktak” minket. Ám most a Kendallel való „kapcsolatom” miatt,volt pár fenyegető bejövőm.
A délután gyorsan telt. Vége lett a dedikálásnak.
    -Csá nyuszii-jött oda hozzám Kendall.
Finoman arcon pusziltam.
-Bármit,csak ne előttem-mondta szomorúan Harry.
-Nyugi van Haroldkám-mondta Louis.-Egy szép napon,úgy is minden egyenesbe jön-biztatta egy hatalmas mosollyal. -De ti tényleg menjetek szobára-nézett felénk.
     Megint beültünk a kisbuszba,és hazafelé hajtottunk.

Otthon fáradtan estünk be.
     -Regi,csinálsz nekem vacsit?-jött oda hozzám Niall.
Az elmúlt másfél évben soha nem csináltam Niallnek vacsorát.
-Ezt most komolyan gondoltad,drága?-mentem oda hozzá.
-Halálosan-mondta,és a korgó gyomrára mutatott.
-Hát..Okééé..De felelősséget nem vállalok. Mit kérsz?
-Melegszendó?
-Komolyan?! Sima szendvics nem jó?
-De végülis..Csak siess,mert éhen fogok halni!
    Elkészítettem neki,már majdnem elindultam volna felfele,mikor megjelent Louis.
-Nem jössz velem beszélgetni?
Furcsán nézhettem rá. Jó,szoktunk beszélgetni meg minden,de,hogy odajön hozzám….Hát úgy nem.
-Louis fáraaadt vagyok-indultam a szobám felé.
-Jó,rendben-nyugtázta,és a konyhába ment Niallhöz.

Benyitottam a szobámba.
   -Harry?!Mi a jó eget keresel te itt?-kérdeztem tőle.
-Nemtom. Csak úgy átjöttem hozzád.
-Remek-bólintottam.-Ha nem bánod,én most elmegyek fürdeni-mutogattam a  kezemmel.
-Oké-mondta,és ugyanolyan nyugodtan feküdt az ágyon.

    Vágtam még néhány pofát,majd tényleg elindultam fürdeni.
Miután végeztem már Niall,Louis,és Zayn is ott tanyázott a szobámban.
-Ez most komoly?! Milyen gyűlést tartunk ma?-léptem be.
Hülyén néztek rám.
-Jó,maradjatok itt,de én lefekszem-túrtam magamnak helyet közöttük.
Elaludtam.

      
 Reggel valakinek a szuszogására ébredtem. Kómásan felültem az ágyba. A társaság még mindig ott volt a szobámba.
-Remek-suttogtam magam elé,és visszadőltem aludni.
    Nem tudom,hogy pontosan mikor,de arra ébredtem,hogy valaki rám feküdt.
-Harry?!-kiabáltam rá.
      Álmosan kinyitotta a szemét,vicsorgott egyet,majd lemászott rólam.
-Jó,remélem ezt nem gondoltátok ti sem komolyan. Még április 1-je sincs,hogy megvicceljetek!-keltegettem mindenkit.
-Valaki mérges…-dünnyögte Nialll.
-Dobj be egy ’Snikers’-et-nevetett Zayn.
-Mert éhesen kifordulsz magadból-fejezte be Harry.
    Jó,itt elszakadt a cérna,kivágtam az ajtót,és kiszaladtam onnan.
Kimentem a konyhába,ahol szokás szerint Liam reggelit csinált.
-Paff. Liam,a te öt idióta barátod eltolta a reggelemet-nyüszögtem.
-„Liam reggelit”?-fordult felém mosolyogva.
-Egy egyetértő „Liam ölelés” után-válaszoltam.
    Néha azt érzem,hogy ő az egyetlen,aki normális tud velem maradni. Általában.
-Mondjad ,mi a baj?-ölelt magához.
-Áhh…Semmi. Csak az,hogy Niall,Zayn,Harry és Louis is az én szobámat választották alvóhelyül,de engem nem hagytak aludni.
-És karikásak lesznek a szemeid. Értem-nevetett fel.
-Liiiiiiiiiiaaaaaaaaaaam-sikítottam .
-Jó,nem kezdem.
-Ne is-emeltem fel mutatóujjamat.
   Reggelit csináltunk,majd megérkeztek a többiek.
-REGI MÉRGES RÁNK,MERT NEM HAGYTUK ALUDNI!-kiabálta Niall teli torokból.
-Muszáj felverned az egész házat?!-sétáltam oda hozzá.
-Kapok reggeli puszit?-hajolt oda hozzám.
-Ezek után? Kizárt!
-Akkor muszáj felvernem mindenkit. REGIIIIIIIIIIII MÉÉÉÉÉÉÉÉRGEEES RÁNK,MERT…-és itt megpusziltam.-Na,ugye,hogy adsz reggeli puszit?-mosolygott Niall.
   Megforgattam a szemeimet,és elkezdtem összepakolni. Mivel ma este a koncert után megyünk tovább.

Este

  A turné egyik legeslegjobb koncertén vagyunk túl. A fiúk nagyon-nagyon hülyék voltak,amit  a rajongók természetesen élveztek. Még este elindultunk. Hál’ Istennek békésen telt az út.