16./2.-Kórház

Sziasztok!

Meghoztam a kórháza rész,második felét. Remélem tetszik. A következőt viszont 5 komment alatt nem hozom! Amúgy köszönöm,a 2100 megtekintést!
Kövessetek Twitteren a friss infókért!
@LadyBirdStory
Jó olvasást!

Petra

    Ijedten megfogtam Harry kezét. Ő is megszorította az enyémet. Megvártuk amíg odatolta mellénk az ápoló. Tényleg Lou volt az.
-Sziasztok!-köszönt nekünk alig hallhatóan.
Nem mertem megölelni.
-Sziaa-köszöntem neki vissza,és majdnem elkezdtem sírni.
Louis láthatólag örült,hogy végre valaki megszólalt.
-Nagy a baj?-kérdezte Harry.
-Hát eltört a lábam..ennyi-mondta tök nyugodtan Louis.
-Igen eltört a lába,azért van most tolószékben. Pár hét múlva majd megtanulhat mankóval is járni. De nincs más baja-egészítette ki Lout az ápoló.
-És már hazajöhetsz velünk?-kérdezte reménykedve Regi.
-Nem,ma még megfigyelésre benttartjuk Louist-válaszolt az ápolónő.
Mindenki megölelte a fiút.
  -Holnap 10.00 és 12.00 között hagyhatja el a kórházat. Érte kéne jönni,mert egyedül nem tud hazamenni.
Bólintottunk.
  -Este valaki hívjon fel,mert tegnap szörnyen unatkoztam-egészítette ki az ápolónőt Lou,majd eltolta tőlünk a fiút.
Harry odabújt hozzám.,és a fejét a vállamra hajtotta.
Kb. negyedóra múlva megint megjelent az orvos.
-Zayn most fent van. 1 ember bemehet hozzá,10 percre.
Mindenki Regire nézett.
-Menj te-mondta teli szájjal Niall.
   Regi felállt,és elindult az orvos után.

Regina

    Igazából féltem,sőt rettegtem bemenni Zaynhez. Nem értettem miért. A nagybátyám orvos,láttam már beteg embereket.
-Kisasszony kérem óvatosan bánjon a szavakkal. Semmi hirtelen döntés,kiabálás,sírás nem tenne jót Zaynnek.

 -Értem-bólintottam.
   Bementem a kórterembe. Többen is voltak bent. Az orvos odavezetett Zayn ágyához.
Amíg odaértünk folyamatosan azt mondogattam magamban „Semmi hirtelenség…Semmi hirtelenség..”
Mondani könnyű volt,betartani már nehéz. Ugyanis amikor odaértem Zayn ágyához,kisebb sírógörcs kerülgetett.
Gépekre kapcsolva,félig „holtan” feküdt ott.
A doki kiment,én pedig helyet foglaltam Zayn mellett.
   -Nem akartam,hogy így láss-kezdte el a beszélgetést.
-Én sem akartalak így látni,hidd el. De azután,amit tegnap este átéltem,muszáj volt bejönnöm hozzád.
-Köszi. Hallottál a műtétemről?
-Igen. Ugye beleegyezel?
-Nem tudom…A műtét után sokáig nem dolgozhatok majd. Mi lesz a rajongóimmal?
     Ekkor jutott eszembe. A rajongók még semmit sem tudnak. Vagyis tegnap láttam néhány „kreatív ötletet”,és fényképet Zaynnel és Louisszal kapcsolatban
-Zayn a rajongóid megbocsátják ezt neked. Ha megműtenek,jobban leszel. Viszont ha nem,örök életedben bánni fogod.
-Gyógyszerekkel kezelnek. Az miért nem megoldható?-érzetem a hangjában,hogy fél.
Odamenetem hozzá,és megfogtam a kezét.
   -Végig melleted leszünk. Ne félj. Kérlek,engedd meg,hogy segíthessenek rajtad. Ők csak jót akarnak-mosolyogtam Zayn felé.
Visszamosolygott,de látni lehetett az arcán a szorongást.
   -De nem érted,hogy min megyek keresztül. Félek,hogyha nem sikerül a műtét,talán soha többé nem énekelhetek a rajongóimnak,soha többé nem tudok esetleg járni..És igen,rettegek,ha ezeket elképzelem.
   -Ne félj.Akármi történik. Mi mindig melletted leszünk. Az otthoniak,Petra,Harry,Niall,Louis,Liam..És én.
-Tudom…-mondta Zayn,és megszorította a kezemet.
Amint elengedte- láttam,hogy mennyire remeg.
Nekem kb. akkor volt ilyen,amikor érettségitztem,de akkor az izgulás miatt.
   -Hölgyem,lejárt a látogatási idő. Kérem fáradjon ki..Zaynnek pihennie kell-tájékoztatott az ápolónő.
- Egyezz bele Zayn! Szia. Szeretlek!-mondtam még neki,majd egy puszit nyomtam az arcára,és kimentem.

Kint mindenki letámadott.
Én viszont csak Kendall kezébe estem,és sírtam. Nem értettem,hogy lehet Zayn ennyire..buta.
Ma már semmire sem vágytam,csak egy zuhanyra,és az ágyamra. Viszont nem ez lett belőle…

Petra

A kórházból hazafele,elég csendesen telet az út.
Otthon Carlos,James,LoganEdward,és Jhon kész őrültek házát csináltak a lakásból.
Beszéltem Regivel,Zaynnről. Elmondta,hogy Zayn fél a műtéttől.
Valahol megértem,de akkor is…
   Este még Harryben tartottam a lelket. Szegénykém nagyon el van kenődve.
Mikor Harry elaludt elindultam fürdeni.
Regi zuhanyzott a mi fürdőnkbe,ezért a lenti fürdőt választottam.
Késő este volt már. Gondoltam senki sem járkál ilyenkor a házban.
Tévedtem.
Valaki hátulról,átkarolt,és magához húzott.
Közben pedig a fülembe suttogta:
-Szükségem van rád…

~Szavazni,és kommentelni ne felejtsetek el J ♥~

16./1.-Kórház

Sziasztok!

Hoztam egy új részt. Tudom,hogy nem lett a leghosszabb,de most valószínűleg ilyenek lesznek.  Ez a 16. fejezetnek az első része. Rövidebbek lesznek a megszokottnál,de valószínűleg gyakrabban lesznek.  Mivel suli van, elég nehéz lesz összehozni. Azért a véleményetekre kíváncsi vagyok! Kommentek,és szavazatokat várok! Köszi:
@LadyBirdStory


Regina

   Reggel 10.00 körül ész nélkül a kórházba hajtottunk. Harry,Niall,Liam,Kendall,Petra és én.
Engem folyamatosan vert a víz,és a sírógörcs kerülgetett.
Kendall több sebességhatárt is átlépett,hogy „időben” odaérjünk.


Petra

  Beszaladtunk a kórházba. Egyből a recepció felé vettük az irányt. Egy hölgy fogadott minket. Láthatólag neki sem ez volt élete legjobb napja,mert eléggé bunkó volt velünk.
   Mondta,hogy az orvos,most az egyik betegnél,van,de nyugodtan (?) üljünk le a váróban.
Niall körbeszaladt  a kórházban,valami kaját keresve.
Regit Kendall nyugtatta. Elég jól ismertem őt. Rengeteg türelem kellett hozzá,főleg,hogyha ideges.
Harry mind a két lábával dobolt idegességében,de az arca rezzenéstelen volt. Egyedül Liam volt az,aki „éretten” kezelte a dolgot.
Végre megjelent az orvos. Mindenki felállt,és elé sétált.

Regina

   -Zayn Malik,hozzátartozói,igaz?-ezt mindig megkérdezi. Mindenki bólintott,és várta a „hírt”.
Én erősen Kendall kezét szorítottam,Petra Harryét,és Niallét egyszerre.
   -Nos,ma reggel Malik úr felkelt a kómából-hatalmas kő esett le a szívemről-Viszont,a légzésével valalmi gond volt,ezért egy lélegeztetőgépre csatoltuk. Reménykedjünk benne,hogy,az csak sokk volt,a kómából való felkelés után. Már egy fél órája levettük róla,és  most minden jól megy-próbáltam nyugodt maradni,de az orvos folytatta.-Azonban az agyrázkódása akár maradandó sérüléssel is járhat. Valószínűleg egy ideg megsérült,ami egy ritka betegséget váltott ki. Általában ez a betegség születési rendellenesség,vagy 50-60 után jelentkezik. Az epilepszia,úgymond szolid változata. Végtag remegéssel jár.
Nem bírtam hallgatni az orvos komótos beszédét. Ezért közbevágtam:
-És doktor úr,ez mennyire súlyos?
-Ez esetben,mivel az úr énekes,súlyos. Egy műtéttel helyre lehetne állítani.
-Milyen műtét?-éreztem,hogy egyre gyorsabban beszélek. A szívem a torkomban dobogott.
-Hát nem rutinműtét..ez egy 1-2 órás műtét lenne. Az agyban elvágnánk azt az ideget,ami károsult,és így megszűnne a remegés. Jelenleg gyógyszert adunk rá.
-És gyógyszerrel nem lehet megoldani?-kérdezett végre Petra is.
-Hosszú távon nem. Jó lenne minél gyorsabban,mert ez elég sok kellemetlenséggel járhat a betegnél. Még ma,vagy talán holnap lenne rá esély,mert a kóma ideje alatt valamennyit „változtak” az idegek.
    Egyenesen ittuk az orvos szavait. Nagy részét nem értettük,és egyik döbbenetből a másikba estünk,de próbáltunk uralkodni magunkon.
-És van valami akadálya a műtétnek?-kérdezte Liam.
-Egy nagykorú embernek bele kell egyezni a műtétbe. És gyanítom,hogy önök nem nagykorúak-nézett rajtunk végig.
Hirtelen Kendallre szegeződött minden szempár.
  -Én,uram nagykorú vagyok-tolta a ki a mellkasát Kendall.
-Remek. De a műtétbe Malik úrnak is bele kell egyeznie. Valamint beszélek az orvosával is. És mivel látom,hogy Malik úr angol,ez kicsit bonyolultabb lesz.
Végleg elvesztettem a fonalat.
   Kell egy nagykorú,de kell Zayn beleegyezése is. Minél előbb kéne,viszont beszélni kell Zayn orvosával,aki angol,és ez időt vehet igénybe.
Az orvos sarkon fordult,majd elment.
   Tanácstalanul álltunk,és csak ámultuk egymást. Visszaültünk a helyünkre. Igazából nem mondták,hogy elmehetünk,de azt se,hogy maradjunk.


Petra

   Mikor már fél órája ücsörögtünk,hirtelen megpillantottam egy alakot a folyosó végén. Piros nadrágban,és csíkos felsőben. Egyenesen felénk jött. Megveregettem Harry vállát,aki ijedten nézett rám.
Habár Louis volt az,aminek örülnünk kéne,viszont nem a saját lábán jött. Egy ápoló tolta őt közelebb hozzánk..Tolókocsiban..(…)


~Szavazni,és kommentelni,ne felejtsetek el~

"Népszámlálás" :D

Sziasztok!

Bocsi,most nem új résszel jövök,hanem egy kéréssel. aki olvassa ezt a blogomat,kérem hagyjon egy kommentet a bejegyzés alatt. :) Így tudom,hogy hány olvasónak kell kb. új részt írnom. :D Köszönöm♥
@LadyBirdStory

15.fejezet-Bonyodalmaaak...

Sziasztok!

Hoztam egy újabb részt. Valahogy most nem igazán „kaptam” ihletet,és szerintem nem sikerült annyira jól. Van egy rossz hírem. Most megyek 8-ba,valószínűleg még elfoglaltabb leszek,mint a nyáron. Hogy a blogolást meddig tudom összehangolni a tanulással,az majd kiderül.
Legközelebb a másik blogomnál lesz új rész.
Valószínűleg a két blog üzemeltetése nem fog együtt működni,ezért valamelyiket szüneteltetni fogom.
Erről mind a két blogomnál tudtok szavazni.
Szavazás: 2012. szeptember 01.-2012. szemtember 08-ig.
Amúgy a kommenteket,szavazatokat továbbra is várom.
Jó olvasást! Puszi: @LadyBirdStory


 15.fejezet

Petra

   Hátrálni kezdtem.A két idegen megijesztett.
-Mi vagyunk a Jedward!-mondták egyszerre.
K   ét tök idegen pasi állt előttem. Akik pláne semmiben nem különböztek egymástól. Első ránézésre.
   -Jhon vagyok-nyújtotta felém a kezét.
Félénken közelebb mentem hozzá.
-Petra-üdvözöltem.
-Én Edward lennék-mondta a másik.
-Örülök-mosolyogtam felé.
-Miért nézel ilyen furán?-kérdezte az egyik.
  Először nem tudtam neki válaszolni. Furcsán néztek ki.
-Rockerek vagytok?-kérdeztem,választ nem adva.
-Nem vagyunk rockerek-mosolygott ugyan az a fiú,aki feltette a kérdést.
-Bocsi,nekem ez most egy kicsit zavaros. Kik vagytok,és mit kerestek itt?
   Felmértem őket tetőtől talpig. Színes ruhák,szőke égbemeredő haj.
-Akkor mégegyszer.Mi vagyunk a Jedward,az előzenekar.
-Óóó.Így mindjárt minden világos…abb..A fiúk már elmentek-tudattam velük.-De gyertek be nyugodtan-mosolyogtam feléjük.
   A két idegen beljebb lépdelt az ajtón,majd leültettem őket a kanapéra.
-Csak nem ikrek vagytok?-kérdeztem őket.
-Na,bravo! Még valaki előtt lelepleződtünk!-nevetett fel a jobb oldalon ülő srác.
-Tudod,hova kell menni?-kérdezte a másik.
   Ekkor eszembe jutott,hogy Kendall adott egy cédulát,hogy hol vannak.
-Hát,itt van a hely-nyújtottam feléjük a címet.
-Király! Ide valósi vagy?
Megráztam a fejemet.
   -Pedig meg akartalak kérni,hogy segíts nekünk odatalálni,de akkor majd megoldjuk.
-Tényleg nem akarsz jönni?
Még mindig megrémített,hogy ennyire hasonlítanak.
-Elmehetek..De ki-kicsoda?
-Én Jhon,ő pedig Edward-mutatta be mégegyszer magukat Jhon.
-Jó,úgy is összefoglak titeket keverni,de nem baj. Felmentem felöltözni-muattama  lépcső irányába.
  Első gondolatom,miután megérkeztek az volt,hogy „Remek. Újabb idegesítő vendégek. Fáradt vagyoooook..”
Ez most sincs másképpen. Ma nem akartam kimozdulni.
Nagy nehezen felöltöztem,és levánszorogtam a lépcsőn.
  -Oké,én készen vagyok-tudattam volna velük,ám nem voltak sehol sem.
Viszont a két takarítónő megérkezett.
-Jó reggelt!-köszönt az egyik.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen vissza.-Nem látott esetleg errefele két „ilyen” hajú gyereket?-kérdeztem tőle,közben a kezemmel mutogattam. Utána rájöttem,hogy a „gyerek” szó helyett használhattam volna mást.
-Volt itt két fiú,igen. Arra mentek-mutatta  a hölgy az utat a kert felé.
-Köszönöm-mondtam és elkedztem rohanni a kert felé.
   A fiúk tényleg kint voltak. A hintaágyban ücsörögtek a kert hátsó részén. Odasétáltam hozzájuk. Gondoltam,hogy megjegyzem,hogy rosszabbak,mint két óvodás,de nem tettem.
-Indulhatunk?-néztem kérdőn rájuk.
-Fél pillanat..Kérdezhetek valamit?-nézett felém Jhon.
-Igen?
-Te ki is vagy pontosan,és,hogy is kerülsz bele a képbe?
 Akkor jutott eszembe,hogy még be sem mutatkoztam.
-Bocsi! Szóval Petra vagyok,és a One Dirctionnel jöttem Angliából.
-Angol vagy?-kérdezte vissza egyszerre.
-Igen.Miért ti?
-Írek vagyunk..Vagy Ikrek…Ahogy tetszik-poénkodott Edward.
  Elindultunk. Vagyis kimentünk a kapun,és onnantól tanácstalanok voltunk.
Gyalog mentünk.
  „Summer Avenue 115/A”-olvastam fel mégegyszer hangosan a címet.
-Tegnap Louisszal errefele mentünk,és itt láttam egy képet a stadionról-vettem az irányt a supermarket fele.
Végigmentünk a Baker Streeten,a Moon Streeten,és végül megérkeztünk a „Summer Avenune” utcatáblához.
-Ez nincs is olyan messze. Mióta laksz itt?-kérdezte Jhon.
-3 napja-válaszoltam,és büszke voltam magamra,hogy eltaláltam az utcához.
A további sétálás viszont már sok volt.
   A 30/C lakásnál tartottunk,de így is már közel 1 km-t gyalogoltunk.
-Hány éves vagy?-szólalt meg a mellettem sétáló Jhon.
-19 voltam májusban-válaszoltam.-Te?
-21 leszek októberben.
Szép csendben sétáltunk tovább.
  -Én ezt nem bírooom!-kiáltott fel Edward a 100/A paneltömbbnél.
-Kitartás Edward,már majdnem ott vagyunk!
Viszont az útszakasz elfogyott.
Egy nagy parkhoz értünk.
-Summer Avenune 114/C”.Ilyen nincs!-kiáltott fel Jhon,és ugrált dühében.
  Igen,ez vicces. 3 km-t tettünk meg,és mégsem értünk oda.
Leültünk egy padra.
-Felhívom Kendallt-sóhajtottam,és a mobilom után nyúltam.

Regina

  Nem írtam semmit vissza Petrának. Kisétáltam a fiúkhoz,akik még bőszen próbáltak.
Mikor kiértem láttam Kendallt,hogy telefonál.
-Kicsim,el tudsz velem jönni?-fogta meg Kendall a telefont.
-Hova?-kérdeztem vissza,azomban Kendall nem válaszolt. Maga után húzott,és beültetett a kisbuszba.
-Petra,és az előzenekar ott vannak abba a parkba,ahol mi tegnap leültünk.
-Hogy kerültek oda?
-Gondolom elkezdték megkeresni a stadiont,és ott ragadtak. Amúgy jó irányba mentek,csak  gyalogolhattak volna még 4 km-t-magyarázta Kendall,és elfordultunk jobbra.
Hamarosan meg is érkeztünk.
  Ekkor leesett,hogy Petra miét írta,hogy ecsetfejűek. Két szőke hajú gyerek állt előttem. Színes ruhába. Mindegy.
-Sziasztok!-köszönt nekik Kendall. Ezek szerintem már ismeri őket.
-Sziaa!-köszöntek egyszerre vissza. Elég érdekesek voltak,mert nem tudtam volna különbséget találni köztük.
Visszamentünk a stadionba. Útközben sokat beszélgettünk. Tényleg jó fejek.
-Már értem miért küldted az SMS-t.
-Milyen SMS-t? Nem küldtem neked semmit-válaszolt Petra.
Ekkor a mögöttünk ülő srác ravaszul elmosolyodott.
-Te voltál?-kérdeztem tőle.
-Ööö..neeeeem-mondta viccesen.
Tehát ő volt. Az úgy jó,hogy saját magukat le „ecsetfejűzi.”
Mikor odaértünk,Petraával sikítottunk. Mint két elmebeteg rajongó.
Beálltunk az első sorba és végighallgattuk a koncertet. Vagy háromszor.
Már kezdett sötétedni,mikor végeztek.
  -Éhes vagyoook!-nyüszögött Niall,és leült a színpad elejére.
-Én is-válaszolt neki Petra.
   Felsétáltunk a színpad elejére.
Szépen kivilágították.
Átkarolt hátulról Kendall,és a  fejét a vállamra helyezte.
-Fáradt vagyok..-suttogta a fülembe.
Már éppen fordultam volna felé,hogy megcsókoljam,mikor valaki megszakított minket.
-Vigyááááááááááááááááááááááááááááááááááázz!-tört meg Harry éles hangja a beszélgetésünket.

Mindenki a hang irányába rohant.

Petra

   Este felmentünk a kivilágított színpadra. Niallel,és Jhonnal beszélgettem,mikor Harry fülsüketítő kiabálása,megtörte a csendet.
-Mi történt?-futottunk oda hozzá.
Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.
Lerohantunk a színpadról.
Louis és Zayn feküdt a színpad előtt. Eszméletlenül.
-Hívjatok mentőt!-kiabált Harry.
-Mit csináltatok?-kérdeztem,miközben próbáltam visszatartani a sírást.
-Louis meg Zayn hülyéskedtek,és leestek a színpadról-mondta szomorúan Harry.
A mentősök szerncsére hamar kiértek.
Bepattantunk a kisbuszba,és a kórház felé vettük az irányt.
Kendall,Regi,Harry,Liam,Niall és én kiszálltunk,a többiek pedig hazamentek.
Idegesen ültünk a váróba.
Végre kijött az orvos,akivel bemenni láttuk a fiúkat.
 -Louis William Tomlinson,és Zayn Jawaad Malik hozzátartozói?-jött felénk.
Bólintottunk.
-Tomlinson úrnak,eltört a jobb lába,és elszakadt a bal kezében a szalag.Malik úr viszont agyrázkódást szenvedett,és most kómában van.
A kezemmel eltakartam az arcomat,és belefúrtam Harry mellkasába.
 Még be sem mehettünk hozzájuk. Hazamentünk.
Az otthoniak is döbbenten fogadták a rossz hírt.
Regi egész este Kendallel volt. Én sem tudtam mit tenni,átmentem Harryhez.
-Harry jól vagy?-futottam oda hozzá,aki az ágy szélén ült,egy üveg pálinkával a kezében.
-Nem..Miattam van minden-kivettem az üveget  a kezéből,és leültem mellé.
-Mi történt?
-Én kergettem Louist vízzel,és fenyegettem,hogy leöntöm.
A szememmel a szőnyeget fürkésztem.
-Nem a te hibád-mondtam és szorosan megöleltem. A fiúból csak úgy áradt a pia szag.-Feküdj le,jó?-kérdeztem tőle,és már a kezemmel nyomtam is le őt az ágyra.
Eladludtunk.
Reggel Harry ébresztgetett.
-Jó reggelt Harold!-köszöntem neki kedvesen.
-Öltözz fel,megyünk a kórházba-mondta komolyan,és ellentmondást nem tűrő hnagon.
Megijedtem. Egyből a legrosszabbra gondoltam…

Regina

Este a döbbenttől nem akartam senkivel sem beszélni. Ha Zayn most „elmegy”,és soha többé nem láthatom,azt nem heverem ki. Megkérdeztem Kendallt,hogy aludhatok-e ma vele. Szükségem volt valakire,aki pátyolgat.
Végigbőgtem az estét,néha kicsit megnyugodtam,de újra eszembe jutott az egész jelenet. Álomba sírtam magam. Reggel a telefon keltett minket. A kórházból telefonáltak. Azonnal kelltettem Kendallt,hogy be kell mennünk. Felvertük a fél társaságot. Nem bírom…


~Szavazni,kommentelni ne felejtsetek el..~

Haaarmadiiik dííj! :)

Sziasztok!  

Újabb elismerésben van részem! A blogom megkapta a hramadik díját is! Köszönet érte Beatrix Birkásnak.

11 dolog rólam:

-Kedvenc évszakom a nyár♥
-Szeretek muffint sütni *-*
-6 éve táncolok
-Szőke a hajam
-Zöld a szemem
-Májusban születtem
-Majd valahol a médiában szeretnék elhelyezkedni
-Nem voltam még külföldön,de L.A-be és Londonba szívesen elmennék.
-Nem játszok hangszeren
-Imádom a kézilabdát
-Nagyon örlök minden elismerésnek J


-Mi a beceneved? Tegnap ragadt rám egy becenév „Picúr.” De ez még nagy új „név.” :P :D
-Van állatod?! Ha igen milyen fajta? Nincs kisállatom.
-Hányadikos vagy? Most megyek 8.-ba,
-Kedvenc banda a 1D-n kívül? Jedward♥.
-Kedvenc színésznő/színész? Kendall Schmidt.
-Kedvenc tantárgy (Ha van perszeee)? Nagy kedvencem nincs,de az angollal egész jó „barátságba” vagyok. J
-Kedvenc szín? Zöld,sárga.
-Kedvenc sorozat? Nincs.
-Melyik megyében laksz? Fejér megyében.
-Bármilyen kedvenc dal? Jedward: Young Love ♥
-Mióta blogolsz? Idén júniusban kezdtem el írni a másik blogomat. J

És bocsánat,de megint nem folytatom a láncot,mert mint már említettem,a blgoversenyre „gyúrok”.

14.fejezet-Próba

Sziasztok!

Meghoztam az új részt! Most nincs kedvem bevezetőt írni. Csak a szokásosokat kéram,komment szavazás.
Jó olvasást!
Puszi: @LadyBirdStory

14.fejezet-Próba

Regina

    -Most mégis mi a francot csináljuk?-estem egyik kétségből,a másikba.
-Szóljunk Louiséknak!-mondta Petra és elindult az ajtó fele.

    Belopóztunk a fiúkhoz,és  ébresztgetni kezdtük őket.
-Nem megyek sehova-húzta magára a takarót Harry.
-Figyelj,bééjbiiiiiíí-simogatta meg Harryt Petra.
   Harry álmosan felült,és egy puszit adott Petrának.
-Igen?-kérdezte álmos hangon.
Petra nem szólt semmit,csak bájosan bámulták egymást Harryvel.
-Valaki van odalent!-kiáltottam fel,mert már nem bírtam tovább nézni őket.
  Ekkor hirtelen elkapták egymásról a tekintetüket,és engem néztek. Louis is felült az ágyban.
-Ki az? Nem az egyik fiú?-kérdezte Harry.
-Nem-válaszolt Petra.
-Valami idegen pasi-folytattam.
-Ahha..Betörő?!-kapcsolt Louis.
-Végre valaki!-sóhajtottam fel.
    Harry,és Louis kikecmeregtek az ágyból.
Fogtam a magassarkúmat,Petra meg egy fésűt.
Harry és Louis ,félmeztelenül egy baseballütővel jöttek.
-A felsőtestetekkel akarjátok elijeszteni?-kérdezte röhögve Petra.
-És honnan van a baseball ütő?-néztem én is.
Louis és Harry egyszerre legyintettek.
Lelopakodtunk a  lépcsőn.
  -Ez nem betörő!-suttogta Louis.-Vagy különben miért feküdt volna le?
-Hat óra van…Senki sem lenne fent-ráztam meg a fejemet.
    Közelebb lépdeltünk hozzá.
-Nézd,azt a felsőtestet!-kiálltott fel Petra.
-Csak halkaaaaaaabban-fordultam az idegen felé.
-Szeretem az ilyen betörőket-mosolygott Petra.
Bólintottam.
-Haveeer-mondta elnyújtott hangon Louis.-Mi legyen?
   Petrával megrántottuk a vállunkat olyan „nem-tudom-de-most-nem-is-érdekel” stílusban.
-Itt van három bőrönd! Mit vitt volna el?-mutatott Harry az ajtó előtt álló 3 bőröndre.
Az idegen elkezdett mocorogni.
Gyorsan hátrébb futottunk.
A fiúkkal elbújtunk a konyhaszekrény mögött.
   -Mintha valami akciófilmben lennénk!-suttogta Louis.
Felálltunk,és ismét közelebb mentünk. Harry elkezdte tologatni a bőröndöket.
    Erőlködését látva,nehezek lehettek.
-Huh-mondta miután arrébb vitte az egyik bőröndöt.
    Petráékkal csak néztük a szerencsétlenkedését. Talán segíteni kellett volna neki,mert eldőlt az egiky bőrönd. A zajra Kendall motoszkált le a képcsőn.
-Mit csináltok?-kérdezte álmosan.
Egyszerre a betörő felé mutattunk.
  -Jon! Hazajöttél?!-rohant oda az alvó alakhoz Kendall.
Egymásra néztünk.
  -Honnan ismeri Kendall a betörőt?-kérdezte Louis.-Állj,akkor nem is betörő…-esett le neki.
Közelebb lépdeltünk.
 -Azt hittétek,hogy betörő,igaz?-nézett ránk furcsán Kendall.
  -Ááá..nem..nem-magyrázkodtunk,és szépen lassan eldobtuk a kezünkben lévő dolgokat.
Kendall közelebb lépdelt felénk,és felvette a földről az eldobott magassarkúmat.
  -Ez miért van nálad,hajnali 7-kor?-kérdezte,miközben a szemöldökét huzogatta.
-Felpróbáltam-mondtam és kikaptam a kezéből a cipőt.
-Jon,ők itt az idióta barátaim,akik azt hitték rád,hogy betörő vagy-mutatott felénk.

Petra

  Éreztem,hogy egyre vörösebb,és vörösebb leszek. Hogy is nem gondoltunk arra,hogy akár ismerős is lehet?
Regire néztem,aki fulldoklott a röhögéstől.
  -Akkor,ha semmi sincs,mi megyünk-mondta Louis,és megfogta a kezemet.
Én Regiét,ő pedig Harryét,és szépen felballagtunk a lépcsőn.
   A fiúk szobájába mentünk. Ahogy Harry becsukta az ajtót,hihetetlen hangos röhögés tört elő mindenkiből.
-A pasid tuti szőkenőnek néz majd!-röhögött Harry,és Regi felé mutatott.
-Húúú..Ezt a viccet Harold! Szakadok!-mondta gúnyosan Regi.
   Átsétáltunk a saját szobánkba,és visszafeküdtünk aludni.
Sokáig forgolódtam,mire sikerült visszaaludnom.
   Mikor felébredtem,Regi már nem volt a szobában. Ránéztem az órára 11:04.
Lesétáltam a lépcsőn.
   -Na végre! Jó reggelt!-köszöntött Niall.
-Szia Szőkeség!-túrtam bele a hajába.
  Akkor tűnt csak fel,hogy már mindenki fel van öltözve.
-Hova mentek?-kérdeztem kíváncsian.
-Próbálni megyünk! Jössz?-nézett rám Kendall.
-Nem..Bocsi,de most kihagyom…-ráztam meg a fejemet.
-Jó,oké-lépdelt hozzám közelebb.-Akkor! A takarítónők Klotild és Teresa kb. egy óra múlva itt vannak,kedvesek biztos nem fognak zavarni. Ha pedig meggondolod magadat,itt  a cím-nyomott a kezembe egy papírt.
Bólintottam.
  A többiek szépen elmentek.
Elhelyezkedtem a kanapén,és bekapcsoltam a TV-t.
   Egy hangra lettem figyelmes,valaki trappol le a lépcsőn.
Hátrafordultam,és szembe találtam magam a „betörővel.”
-Bocs…A többiek már elmentek?-kérdezte.
-Öööö..Igen-mondtam.
-Jon-nyújtott kezet.
-Örülök,Petra-válaszoltam.
-Elnézést,most sietek-mondta és már el is viharzott.
   Értetlenül néztem magam elé pár másodpercig,majd a konyha felé vettem az irányt.
  Kerestem joghurtot meg müzlit,és egy takaró kíséretében ismét befészkeltem magam a TV elé.
  Éppen elbóbiskoltam,mikor valaki csöngetett. Gondoltam a takarítónők azok.
Szép kómásan pizsiben odaballagtam az ajtóhoz.
Kicsit meglepett a látvány.
-Klotild,és Teresa?-néztem értetlenül.
A két idegen megrázta a fejét,és kórusban kezdte:
-Mi vagyunk a….

Regina

   Reggel 9:00-kor magamtól ébredtem. Nem is értem. Hulla fáradt voltam,mert hajnalban aludtam el.
  Lementem a nappaliba. Liam már reggelit csinált,Harry és Louis pedig az asztalnál könyökölve beszélgettek.
  -Szép jó reggel!-köszöntem.
-Szia Regi,Petra még alszik?-kérdezte Louis.
-Ahha-válaszoltam,és odasétáltam Liamhoz.
-Mi jót csinálsz,Apa?-mosolyogtam felé,és felültem a konyhapultra.
-Hát,kislányom,bármilyen meglepő,reggelit.
   Ránéztem a készülő kajára.
Sonkás-sajtos kenyér.
  -Én is kérhetek?-kérdeztem tőle.
-Persze-válaszolt,és neki is látott megcsinálni az enyémet.
   Mire visszaértünk,már Niall,és Zayn is fent volt.
-Sziasztok!-köszöntem nekik,és leültem Zayn és Harry mellé.
Elfogyasztottuk a reggelit. A fiúk felmentek,öltözni,addig én nekiálltam elmosogatni.
Hallottam,hogy valaki jön-megy a lépcsőn.
Hirtelen megéreztem két kezet a csípőmön.
   -Jó reggelt,baba-köszöntött Kendall.
-Szia-töröltem meg a kezemet,és megöleltem.
-Kényelmes volt a póló?-kérdezte.
-Ahha-mosolyogtam.-Kérsz reggelit?
-Nem,köszi,majd később eszem.
   Befejeztem a mosogatást.
Carlos és Logan sétált le a lépcsőn.
   -Sziasztok!-köszöntek,és megrohamozták a hűtőt.

-Ööö..Helló-válaszoltam,mert kis híján fellöktek.
-Te meg hol voltál?-nézett kérdőn Kendall Carlosra.
-A játékteremben aludtunk-válaszolt egyszerűen Carlos.
Logan csak bólintott egyet.
Louis ismét lejött.
  -Petra még mindig alszik?-kérdezte tőlem.
-Igen,még midnig…De miért van most szükséged Petrára?-néztem rá.
-Hogy befejezzék,amit este elkezdtek-mutogatott Kendall.
-Khm..Nem. Beszélnem kell vele. Most!-fordult el Louis,és leült a kanapéra.
Összenéztünk Kendallel.Mi lehet ennyire fontos?
  -KI VOLT EZ?!-jött le övültözve Halston és Jessie.
Louisra néztem. Vigyorra húzódott a szája.
-KI VOLT EZ?! HA??-üvöltött még mindig torkaszakadtából Halston.
-Én tudom-mondta pókerarccal Louis.
Kendallel elkezdtünk nevetni.
  -Ti voltatok? Te,Kendall?-kérdezte dühösen Jessie,és a ragasztós haját vizsgálta.
-Úgy is valamelyik mocsok csinálta ezt! Nem hagyjuk magunkat! Gyerünk,Jess! Kapjunk fel egy sapit,és irány a fodrász!-nyávogott Halston.
  Felmentek az emeletre,majd pár perc múlva, 10 kg sminkkel az arcukon elindultak a fodrászhoz.
-Hölgyeim! Csak szólok,hogy 35 °C van árnyékban! De jó szórakozás!-kiabált utánuk Kendall.
A lányok tudomást sem véve a beszólásról kisétáltak az ajtón.
-Melyik az az idióta,aki itt kiabál nekem!-dühöngött James.
-A batárnőd!-szólt vissza Kendall.
-Ahh…-sóhajtott James.
  Akkor láttam csak,hogy mennyire ki van dekorálva.
-Ezt ki csinálta,amúgy?-nézett végig magán.
Rúzsfoltok itt,rúzsfoltok ott.
-Szexi vagy-nevetett Louis.
  Ekkor leesett valami. Félrehívtam Lout.
-Ti tegnap nem is répárét mentetek a Supermarketbe! Ti megszivattatok mindenkit,és ahhoz kellettek a cuccok! Igazam van,vagy igazam van?
-Tévedsz!-vágta rá Louis.
-A-a! Ismerlek titeket! Szóval,ki maradt még ki?
Louis megadóan pillantott rám.
-Jó,mi votunk azok,de pssszt! És még Logan maradt ki.
-Mit csináltatok vele?
-Titok!-mondta és elsétált.
Egy órán belül mindmeki felkelt,és elkészült.
A mai program,próba.
Már majdnem mindenki készen volt 11:00-kor,de csak 12:30-ra kellett menni.
11:00 után Petra is letévedt a földszintre,és tudatta velünk,hogy nem jön.
Így hát elindultunk.
Megálltunk az L.A. Stadion előtt.
-Az előzenekar még nincs itt!-tudatta velünk egy hölgy.
Bementünk a hatalmas stadionba.
-Vááóó!-mondta Zayn,Niall,és Harry egyszerre.
A csodálkozások közepette megjelent egy nő,és egy férfi.
-Sziasztok! Rob vagyok-mondta a férfi.
-Én pedig Clarissa,de mindenki csak Clarnek szólít. Mi leszünk a  következő két hónapban a koncertekért felelős emberek.
-Oké-rántott vállat Louis.
Ránéztem Kendallre,olyan „tudod-hogy-ezek-kik?” nézéssel,de ő megrázta a fejét.
-Gyertek utánam!-mondta Clar,és mi követtük őt.
-Ennyien vagytok,igaz?-kérdezte Rob.
-Van még egy másik lány,aki velünk jött-szólt neki Harry.
-Értem. Neve?
-Petra Schmidt-válaszolt Louis.
-Oké,felírtam. Még valaki?
Elég katonásan ment a dolog. Szóltunk még Halstonról,de Jessieről nem.
-A menedzsereitek összeállítottak egy dal-listát,hogy mit fogtok énekelni!-vázolta fel Rob.
-Mi pedig kicsit átírtuk a dolgot,például összevontuk a szólókat-mondta Clar.
-Mi?! Nincs szóló?-kérdezte Niall.
-Nincs-válaszolt nemes egyszerűséggel a nő.
A kezünkbe nyomták a listát.

1. Forever Young
2. If I  ruled the world
3. I want
4. Boyfriend
5. One thing
6. Halfway There
7. Moments
8. Worldwide
9. Invisible
10. Up all night
11. Music Sounds Better with You
12. What makes you beautiful

-Ahha,és akkor kivették belőle a szólókat?-kérdezte Harry.
-Igen-bólogatott Clar.
  A fiúk elkezdtek próbálni,én addig körülnéztem az öltözőben.
-Ez így nem fog menni,állj!-hallottam Rob hangját,kikukucskáltam.
A fiúk szöveggel a kezükben álltak.
Zayn sétált az öltöző fele,próbáltam elbújni,de nem sikerült.
-Ahh-sóhajtott,majd ledobta magát az egyik fotelba.
-Mi a baj?-kérdeztemert láttam,hogy valami nem stimmel.
-Semmi. A második dalnál tartunk,de már nem áll össze. Meg kellett volna kapniuk a dalszöveg,meg kottát,ahogy nekünk is. Elcseszték-mondta Zayn,majd beleivott a vízbe.
Szomorúan néztem magam elé.
Visszament,én pedig írtam egy SMS-t Petrának.
„Unatkozok..Nem állnak össze a dolgok. Mit csinálsz?”
Pár perc múlva egy elég érdekes választ kaptam:
„Két Ecsetfejűvel lógok…Furcsák…És ketten vannak…”
Idiótán néztem magam elé. „Ecsetfejűek?”……..

13.fejezet-Otthon édes otthon!//\\Niall?!

          
Regina

   Több órán keresztül köröztünk a városban.
Az utcán csak részeg fiatalok voltak,akiktől nehezen tudtunk volna segítséget kérni.
Leültünk az egyik padra.
   -Hány óra lehet?-ásítozott Kendall.
-Most múlt 4:00-pillantottam az órámra.
-Nem kéne valakit otthonról felívni?-kérdezte a fiú.
-És mire mennénk vele?
-Nemtom-vont vállat Kendall,majd elfordult tőlem.
   Először nem is tűnt fel,az álmosságtól majd leragadtak a szemeim.
Majd mikor már vagy 5 perce nem figyelt felém,felálltam,és elé sétáltam.
-Mi  a baj?-kérdeztem,mert a fiúnak a kezébe volt temetve az arca.
-Semmi-motyogott a kezei mögül.
   Finoman lebontottam a kezeit az arca elől. Szomorú fejet vágott.
Mégegyszer megkérdeztem:
  -Mi a baj,Kendall?-hatásosabb akartam lenni,ezért a nevét is odaraktam.
-Ahh-sóhajtott.-Elszúrtam.
Nem értettem.
   -Mit szúrtál el?
-A randit..Először majdnem felégetek egy éttermet,most meg eltévedek veled L.A.-ben.
-Szeretek veled eltévedve lenni-öleltem meg.-Egyébként meg,én is „belerondítottam” az idióta „sztár- vagy-én-meg-nem-és-ez-úgy-sem-fog-működni” dologgal.
-De jogosan-puszilta meg a holmokomat a fiú,majd felállt,és mentünk tovább.
Még kb. fél óra kószálás után,Kendall hirtelen felkiálltott:
   -Tudom hol vagyunk,gyere!-megfogta a kezemet,és húzott maga után.
 Egy stadion előtt mentünk el.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kívácsian.
-Itt fogunk felépni-mosolygott Kendall.
-Ahha…! És mi a neve?
-Los Angeles Stadium-mutatott Kendall a táblára.
-Jó,bocsi vak vagyok..Amúgy találó név..-jegyeztem meg.
-Igen az-állapított meg Kendall is.
-És messze vagyunk még a villától?-kérdeztem reménykedve.
-Igen-mondta szomorúan Kendall.-Szóval szerintem taxit fogunk,és hazamegyünk.
   Így is tettünk. Beszálltunk a kocsiba,Kendall bemondta a címet,és elindultunk.
Egy csomó panelház előtt mentünk el,mire nekem is kezdett ismerős lenni a hely.
A repülőtér előtt haladtunk el.
   Mikor már majdnem sikerült volna elaludnom,Kendall megszólalt:
-Megérkeztünk.
Kivánszorogtam a kocsiból,és a kapu felé vettem az irányt. Már elég világos volt.


Petra

   Hátrafordultam,hogy ki az isten veregeti a vállamat. Louis volt az.
-Mit akarsz Tommo?-kérdeztem álmos hangon.
-Le kell mennünk-tudatta velem Louis.
-Mégis mi a francnak?-értetlenkedtem.
-Mert különben lemaradunk Regiékről-mondta,és már el is indult az ajtó irányába.
    Igaza volt. Megfogtam a  takarómat,és Louis után csoszogtam.
Lent  a nappaliba viszont már volt valaki.

   Niall aludt a közepes kanapén összegömbölyödve. A hasáról a firkálások,már nem nagyon látszottak.
-De édes,istenem-hajoltam egészen közel hozzá.
-Engem is szoktál nézegetni,mikor alszom?-kérdezte sértődékeny hangon Louis.
-Te szoktál engem-tudattam vele.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdezte ingerülten.-Harry!-kiáltott fel.
Én csak bőszen bólogattam.
    Niall elkezdett mocorogni.Kinyitotta a szemét,majd mikor megállaoította,hogy kik keltették fel őt,szomorú,és egyben álmos hangon kérdezte:
-Miért csináltátok ezt velem?-mutatott a hasára.
-Nem mi voltunk azok-rakta maga elé a kezét Louis.
-Ahha..Nagyon vices felismerem Puszedli írását..-nézett felém.
-Puszedli?!-sétáltam közelebb hozzá.
-Álmos vagyok-ült fel,és magához húzott.
-Édeeeeeskéém-mosolyogtam felé,és beleültem az ölébe.
-Becézgessétek egymást nyugodtan-mondta sértődékeny hangon Louis,majd ledobta magát mellénk.
-Édeeskééém-mondtam neki is.
-Így már jobb-vigyorgott Louis.
Átkaroltam Niall nyakát,és a mellkasára dőltem. Niall is átölelt.
   -Veletek meg mi a szar van?!-ámuldozott Louis.-Milyen nagy puszipajtik lettetek!
-Vagy csak féltékeny vagy,mert engem ölelget-nyújtotta ki a nyelvét Niall.
-Nem vagyok féltékeny..Csak furcsa volt ez a jelenet.
Pár perces csend után mocorgást hallottunk az emeletről.
   Harry sétált le a lépcsőn tök kómásan.
-Louis,Anyukád keres-ásított egyet.-Petra,Niall ölében? Szar  a szemem,vagy tényleg ott ülsz?-hirtelen eltűnt az álmosság a hangjából.
-Na..Az is féltékeny-suttogta a fülembe a szőkeség.
    Harry közelebb jött,és szemrehányóan nézett ránk.
-Jól nézel ki Niall-mutatott az alkoholosfilces alkotásra.
-Tudom-sóhajtott a fiú.
Louis felszáguldott a lépcsőn,Harry pedig után ment.
Niallel ketten maradtunk.
   Kimásztam az öléből,és a konyha felé indultam.
A nappaliba le voltak engedve a redőnyök,villanyt kapcsoltam,hogy lássak valamit.
Éppen a hűtőben kezdtem valami innivaló után nézni,mikor hirtelen elment az áram.
-Niall!-kiáltottam fel.
-Itt vagyok-válaszolt Niall.
   Hallottam,ahogy kikecmereg a kanapéból,és elindul felém.
-Nem látlak-tudatta velem.
-Én sem téged,de innen jön a hang szóval..-beszéltem hozzá,közben közeledtem felé.
Hirtelen érteztem két kezet a lábamon.
-Itt vagyok-csúsztatta feljebb kezét a fiú,majd megölelt.
Félek a sötétben kiskorom óta.
  -Látod Harryt reggel tőle nem ijedsz meg,a sötétben meg félsz?-suttogta viccesen a fülembe.
-Igen-válaszoltam egyszerűen,kibújtam az öleléséből,megfogtam a kezét,és a nappali felé mentem.
  A telefonomat kerestem,mikor lépteket hallottam a lépcsőről. Gondoltam Louis az.
-Vúúúúú-mondta az a valaki a lépcsőről,aki nem Louis volt.
Közelebb húzódtam Niallhoz.
  -Ne félj,kicsilány én vagyok-mondta Zayn,majd világítani kezdett a telefonjával.
-Rossz vicc volt,Malik! Tudod,hogy félek a sötétben-bújtam még közelebb az ír fiúhoz.
-Húzzúk fel a redőnyöket! Lassan már világosodik-tanácsolta Niall.
Felhúztuk,majd leültünk a kanapéra.
  -Jobban vagy Zayn?-kérdeztem.
-Regi miatt? Még nem..De majd kiheverem…-állt hozzá pozitívan a fiú.
-Ne legyél miatta szomorú..Los Angeles tele van jobbnál jobb csajokkal!-mondta Niall.
   Zayn,csak felhúzta a lábát,és fejét ráhelyezte.
-Nem tudodm-suttogta.
   Fél órán keresztül üldögéltünk ott,majd Zayn és Niall felment.
Louis nem sokkal később jött vissza.
-Öt óra van lassan..Hol a francba vannak?-kérdezte,majd hallottuk,hogy csukódik a kapu.
Gyorsan átültem a fotelba,és alvást színleltem. Louis kiterült  a kanapén.


Regina

-Álmos vagyok-vánszorogtunk be az ajtón.
-Én is,jó éjt..Izé reggelt-mondta Kendall,magához ölelt,és felment.
  Én is felfele vettem az irányt.
Petrát nem találtam a szobánkba. Gondoltam,hogy  a fiúkkal alszik.
Átmentem a „Larry Stylinson” szobába. Harry aludt egyedül az ágyon.
-Petra?-ébresztgettem.
-Lent voltak Louisszal-húzta a fejére a takarót Harry.
Lementem. Viszont Petráék nem voltak sehol. Kezdtem mérges lenni.
   Felmentem ismét,majd láttam,hogy Petra és Louis vihogva fut a fiúk szobájától.


Petra

   Regináék észre sem vettek minket.
Miután eltűntek,felmentünk Kendall szobájához.
A fülünket az ajtóra tapasztottuk.
  -Mi a szar ez? Vízibomba? Ez meg kinek a hülye ötlete volt?-hallottuk bentről.
Louisszak összepacsizunk,amit valószíűleg meghallott bentről Kendall.
-Sejthettem volna!-mondta,és hozzávágta az egyik lufit Louishoz.
Elrohantunk.
   Regivel találtuk szembe magunkat.
-Már megint szivattatok? Mi ez a póló rajtad Petra? És hol voltatok?-záporoztak a kérdések.
Louis elkezdett bólogatni,én pedig elmeséltem azt,hogy került rám a póló.
-Akkor tehát nekem sincs pizsim-állapította meg a barátnőm.
  Louis most megrázta a fejét.

Regina

  Sóhajtottam egyet,és Kendall szobája felé indultam.
Bekopogtam,majd válasz nélkül benyitottam.
  -Bocsi-csuktam rá egyből,mikor megláttam,hogy csak egy törölköző van rajta.
-Nem zavarsz-nyitotta ki az ajtót Kendall.
-Én…csak…ööö..én..csak…-dadogtam,miközben folyamatosan a felsőtestét fürkésztem.
-Látom tetszik-mosolygott Kendall.
  Tuti,hogy nagyon elpirultam.
-Pizsit kérsz?-kacsintott Kendall.
Bólintottam.
Felém nyújtot egy felsőt,amire az volt ráírva,hogy „ I love You”.
-Romantikusabban akartam átadni,de így alakult.
Elmosolyogtam,megcsókoltam a fiút,majd a szobánk felé mentem.
   Lezuhanyoztam,lefeküdtem az ágyra,és mély álomba merültem.
Pár óra múlva zörgést hallottam lentről. Először azt gondoltam,hogy a fiúk azok.
Lementem a lépcsőhöz megnézni, hogy mi történik odalent.
Nem láttam senkit.
  Visszamentem a szobánkba,kényelmesen elhelyezkedtem,majd pár perc múlva megint hallottam a hangokat.
Felkeltettem Petrát.
  Odasétáltunk a lépcsőhöz,majd lenéztünk. Senki.
Teljesen lementünk,mikor egy férfit pillantottunk meg,aki kényelmesen fekszik a kanapén.
Hátrahőköltünk,és felszaladtunk a szobánkhoz.
-Ez meg ki lehet? Betörő?-kérdeztem.
-Nem tudom…-mondta kétségbeesett hangon Petra.-Félek-suttogta,mire bólintottam.


Köszönöm szépen,a kommenteket/szavazatokat. Örülök,hogy tetszik nektek,és próbálok sietni a következő résszel. A helyesírási hibákért bocsi. Ha a vége kicsit unalmas lett,azért is elnézést. Remélem azért tetszik.
Puszi.
@LadyBirdStory