13.fejezet-Otthon édes otthon!//\\Niall?!

          
Regina

   Több órán keresztül köröztünk a városban.
Az utcán csak részeg fiatalok voltak,akiktől nehezen tudtunk volna segítséget kérni.
Leültünk az egyik padra.
   -Hány óra lehet?-ásítozott Kendall.
-Most múlt 4:00-pillantottam az órámra.
-Nem kéne valakit otthonról felívni?-kérdezte a fiú.
-És mire mennénk vele?
-Nemtom-vont vállat Kendall,majd elfordult tőlem.
   Először nem is tűnt fel,az álmosságtól majd leragadtak a szemeim.
Majd mikor már vagy 5 perce nem figyelt felém,felálltam,és elé sétáltam.
-Mi  a baj?-kérdeztem,mert a fiúnak a kezébe volt temetve az arca.
-Semmi-motyogott a kezei mögül.
   Finoman lebontottam a kezeit az arca elől. Szomorú fejet vágott.
Mégegyszer megkérdeztem:
  -Mi a baj,Kendall?-hatásosabb akartam lenni,ezért a nevét is odaraktam.
-Ahh-sóhajtott.-Elszúrtam.
Nem értettem.
   -Mit szúrtál el?
-A randit..Először majdnem felégetek egy éttermet,most meg eltévedek veled L.A.-ben.
-Szeretek veled eltévedve lenni-öleltem meg.-Egyébként meg,én is „belerondítottam” az idióta „sztár- vagy-én-meg-nem-és-ez-úgy-sem-fog-működni” dologgal.
-De jogosan-puszilta meg a holmokomat a fiú,majd felállt,és mentünk tovább.
Még kb. fél óra kószálás után,Kendall hirtelen felkiálltott:
   -Tudom hol vagyunk,gyere!-megfogta a kezemet,és húzott maga után.
 Egy stadion előtt mentünk el.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kívácsian.
-Itt fogunk felépni-mosolygott Kendall.
-Ahha…! És mi a neve?
-Los Angeles Stadium-mutatott Kendall a táblára.
-Jó,bocsi vak vagyok..Amúgy találó név..-jegyeztem meg.
-Igen az-állapított meg Kendall is.
-És messze vagyunk még a villától?-kérdeztem reménykedve.
-Igen-mondta szomorúan Kendall.-Szóval szerintem taxit fogunk,és hazamegyünk.
   Így is tettünk. Beszálltunk a kocsiba,Kendall bemondta a címet,és elindultunk.
Egy csomó panelház előtt mentünk el,mire nekem is kezdett ismerős lenni a hely.
A repülőtér előtt haladtunk el.
   Mikor már majdnem sikerült volna elaludnom,Kendall megszólalt:
-Megérkeztünk.
Kivánszorogtam a kocsiból,és a kapu felé vettem az irányt. Már elég világos volt.


Petra

   Hátrafordultam,hogy ki az isten veregeti a vállamat. Louis volt az.
-Mit akarsz Tommo?-kérdeztem álmos hangon.
-Le kell mennünk-tudatta velem Louis.
-Mégis mi a francnak?-értetlenkedtem.
-Mert különben lemaradunk Regiékről-mondta,és már el is indult az ajtó irányába.
    Igaza volt. Megfogtam a  takarómat,és Louis után csoszogtam.
Lent  a nappaliba viszont már volt valaki.

   Niall aludt a közepes kanapén összegömbölyödve. A hasáról a firkálások,már nem nagyon látszottak.
-De édes,istenem-hajoltam egészen közel hozzá.
-Engem is szoktál nézegetni,mikor alszom?-kérdezte sértődékeny hangon Louis.
-Te szoktál engem-tudattam vele.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdezte ingerülten.-Harry!-kiáltott fel.
Én csak bőszen bólogattam.
    Niall elkezdett mocorogni.Kinyitotta a szemét,majd mikor megállaoította,hogy kik keltették fel őt,szomorú,és egyben álmos hangon kérdezte:
-Miért csináltátok ezt velem?-mutatott a hasára.
-Nem mi voltunk azok-rakta maga elé a kezét Louis.
-Ahha..Nagyon vices felismerem Puszedli írását..-nézett felém.
-Puszedli?!-sétáltam közelebb hozzá.
-Álmos vagyok-ült fel,és magához húzott.
-Édeeeeeskéém-mosolyogtam felé,és beleültem az ölébe.
-Becézgessétek egymást nyugodtan-mondta sértődékeny hangon Louis,majd ledobta magát mellénk.
-Édeeskééém-mondtam neki is.
-Így már jobb-vigyorgott Louis.
Átkaroltam Niall nyakát,és a mellkasára dőltem. Niall is átölelt.
   -Veletek meg mi a szar van?!-ámuldozott Louis.-Milyen nagy puszipajtik lettetek!
-Vagy csak féltékeny vagy,mert engem ölelget-nyújtotta ki a nyelvét Niall.
-Nem vagyok féltékeny..Csak furcsa volt ez a jelenet.
Pár perces csend után mocorgást hallottunk az emeletről.
   Harry sétált le a lépcsőn tök kómásan.
-Louis,Anyukád keres-ásított egyet.-Petra,Niall ölében? Szar  a szemem,vagy tényleg ott ülsz?-hirtelen eltűnt az álmosság a hangjából.
-Na..Az is féltékeny-suttogta a fülembe a szőkeség.
    Harry közelebb jött,és szemrehányóan nézett ránk.
-Jól nézel ki Niall-mutatott az alkoholosfilces alkotásra.
-Tudom-sóhajtott a fiú.
Louis felszáguldott a lépcsőn,Harry pedig után ment.
Niallel ketten maradtunk.
   Kimásztam az öléből,és a konyha felé indultam.
A nappaliba le voltak engedve a redőnyök,villanyt kapcsoltam,hogy lássak valamit.
Éppen a hűtőben kezdtem valami innivaló után nézni,mikor hirtelen elment az áram.
-Niall!-kiáltottam fel.
-Itt vagyok-válaszolt Niall.
   Hallottam,ahogy kikecmereg a kanapéból,és elindul felém.
-Nem látlak-tudatta velem.
-Én sem téged,de innen jön a hang szóval..-beszéltem hozzá,közben közeledtem felé.
Hirtelen érteztem két kezet a lábamon.
-Itt vagyok-csúsztatta feljebb kezét a fiú,majd megölelt.
Félek a sötétben kiskorom óta.
  -Látod Harryt reggel tőle nem ijedsz meg,a sötétben meg félsz?-suttogta viccesen a fülembe.
-Igen-válaszoltam egyszerűen,kibújtam az öleléséből,megfogtam a kezét,és a nappali felé mentem.
  A telefonomat kerestem,mikor lépteket hallottam a lépcsőről. Gondoltam Louis az.
-Vúúúúú-mondta az a valaki a lépcsőről,aki nem Louis volt.
Közelebb húzódtam Niallhoz.
  -Ne félj,kicsilány én vagyok-mondta Zayn,majd világítani kezdett a telefonjával.
-Rossz vicc volt,Malik! Tudod,hogy félek a sötétben-bújtam még közelebb az ír fiúhoz.
-Húzzúk fel a redőnyöket! Lassan már világosodik-tanácsolta Niall.
Felhúztuk,majd leültünk a kanapéra.
  -Jobban vagy Zayn?-kérdeztem.
-Regi miatt? Még nem..De majd kiheverem…-állt hozzá pozitívan a fiú.
-Ne legyél miatta szomorú..Los Angeles tele van jobbnál jobb csajokkal!-mondta Niall.
   Zayn,csak felhúzta a lábát,és fejét ráhelyezte.
-Nem tudodm-suttogta.
   Fél órán keresztül üldögéltünk ott,majd Zayn és Niall felment.
Louis nem sokkal később jött vissza.
-Öt óra van lassan..Hol a francba vannak?-kérdezte,majd hallottuk,hogy csukódik a kapu.
Gyorsan átültem a fotelba,és alvást színleltem. Louis kiterült  a kanapén.


Regina

-Álmos vagyok-vánszorogtunk be az ajtón.
-Én is,jó éjt..Izé reggelt-mondta Kendall,magához ölelt,és felment.
  Én is felfele vettem az irányt.
Petrát nem találtam a szobánkba. Gondoltam,hogy  a fiúkkal alszik.
Átmentem a „Larry Stylinson” szobába. Harry aludt egyedül az ágyon.
-Petra?-ébresztgettem.
-Lent voltak Louisszal-húzta a fejére a takarót Harry.
Lementem. Viszont Petráék nem voltak sehol. Kezdtem mérges lenni.
   Felmentem ismét,majd láttam,hogy Petra és Louis vihogva fut a fiúk szobájától.


Petra

   Regináék észre sem vettek minket.
Miután eltűntek,felmentünk Kendall szobájához.
A fülünket az ajtóra tapasztottuk.
  -Mi a szar ez? Vízibomba? Ez meg kinek a hülye ötlete volt?-hallottuk bentről.
Louisszak összepacsizunk,amit valószíűleg meghallott bentről Kendall.
-Sejthettem volna!-mondta,és hozzávágta az egyik lufit Louishoz.
Elrohantunk.
   Regivel találtuk szembe magunkat.
-Már megint szivattatok? Mi ez a póló rajtad Petra? És hol voltatok?-záporoztak a kérdések.
Louis elkezdett bólogatni,én pedig elmeséltem azt,hogy került rám a póló.
-Akkor tehát nekem sincs pizsim-állapította meg a barátnőm.
  Louis most megrázta a fejét.

Regina

  Sóhajtottam egyet,és Kendall szobája felé indultam.
Bekopogtam,majd válasz nélkül benyitottam.
  -Bocsi-csuktam rá egyből,mikor megláttam,hogy csak egy törölköző van rajta.
-Nem zavarsz-nyitotta ki az ajtót Kendall.
-Én…csak…ööö..én..csak…-dadogtam,miközben folyamatosan a felsőtestét fürkésztem.
-Látom tetszik-mosolygott Kendall.
  Tuti,hogy nagyon elpirultam.
-Pizsit kérsz?-kacsintott Kendall.
Bólintottam.
Felém nyújtot egy felsőt,amire az volt ráírva,hogy „ I love You”.
-Romantikusabban akartam átadni,de így alakult.
Elmosolyogtam,megcsókoltam a fiút,majd a szobánk felé mentem.
   Lezuhanyoztam,lefeküdtem az ágyra,és mély álomba merültem.
Pár óra múlva zörgést hallottam lentről. Először azt gondoltam,hogy a fiúk azok.
Lementem a lépcsőhöz megnézni, hogy mi történik odalent.
Nem láttam senkit.
  Visszamentem a szobánkba,kényelmesen elhelyezkedtem,majd pár perc múlva megint hallottam a hangokat.
Felkeltettem Petrát.
  Odasétáltunk a lépcsőhöz,majd lenéztünk. Senki.
Teljesen lementünk,mikor egy férfit pillantottunk meg,aki kényelmesen fekszik a kanapén.
Hátrahőköltünk,és felszaladtunk a szobánkhoz.
-Ez meg ki lehet? Betörő?-kérdeztem.
-Nem tudom…-mondta kétségbeesett hangon Petra.-Félek-suttogta,mire bólintottam.


Köszönöm szépen,a kommenteket/szavazatokat. Örülök,hogy tetszik nektek,és próbálok sietni a következő résszel. A helyesírási hibákért bocsi. Ha a vége kicsit unalmas lett,azért is elnézést. Remélem azért tetszik.
Puszi.
@LadyBirdStory