15.fejezet-Bonyodalmaaak...

Sziasztok!

Hoztam egy újabb részt. Valahogy most nem igazán „kaptam” ihletet,és szerintem nem sikerült annyira jól. Van egy rossz hírem. Most megyek 8-ba,valószínűleg még elfoglaltabb leszek,mint a nyáron. Hogy a blogolást meddig tudom összehangolni a tanulással,az majd kiderül.
Legközelebb a másik blogomnál lesz új rész.
Valószínűleg a két blog üzemeltetése nem fog együtt működni,ezért valamelyiket szüneteltetni fogom.
Erről mind a két blogomnál tudtok szavazni.
Szavazás: 2012. szeptember 01.-2012. szemtember 08-ig.
Amúgy a kommenteket,szavazatokat továbbra is várom.
Jó olvasást! Puszi: @LadyBirdStory


 15.fejezet

Petra

   Hátrálni kezdtem.A két idegen megijesztett.
-Mi vagyunk a Jedward!-mondták egyszerre.
K   ét tök idegen pasi állt előttem. Akik pláne semmiben nem különböztek egymástól. Első ránézésre.
   -Jhon vagyok-nyújtotta felém a kezét.
Félénken közelebb mentem hozzá.
-Petra-üdvözöltem.
-Én Edward lennék-mondta a másik.
-Örülök-mosolyogtam felé.
-Miért nézel ilyen furán?-kérdezte az egyik.
  Először nem tudtam neki válaszolni. Furcsán néztek ki.
-Rockerek vagytok?-kérdeztem,választ nem adva.
-Nem vagyunk rockerek-mosolygott ugyan az a fiú,aki feltette a kérdést.
-Bocsi,nekem ez most egy kicsit zavaros. Kik vagytok,és mit kerestek itt?
   Felmértem őket tetőtől talpig. Színes ruhák,szőke égbemeredő haj.
-Akkor mégegyszer.Mi vagyunk a Jedward,az előzenekar.
-Óóó.Így mindjárt minden világos…abb..A fiúk már elmentek-tudattam velük.-De gyertek be nyugodtan-mosolyogtam feléjük.
   A két idegen beljebb lépdelt az ajtón,majd leültettem őket a kanapéra.
-Csak nem ikrek vagytok?-kérdeztem őket.
-Na,bravo! Még valaki előtt lelepleződtünk!-nevetett fel a jobb oldalon ülő srác.
-Tudod,hova kell menni?-kérdezte a másik.
   Ekkor eszembe jutott,hogy Kendall adott egy cédulát,hogy hol vannak.
-Hát,itt van a hely-nyújtottam feléjük a címet.
-Király! Ide valósi vagy?
Megráztam a fejemet.
   -Pedig meg akartalak kérni,hogy segíts nekünk odatalálni,de akkor majd megoldjuk.
-Tényleg nem akarsz jönni?
Még mindig megrémített,hogy ennyire hasonlítanak.
-Elmehetek..De ki-kicsoda?
-Én Jhon,ő pedig Edward-mutatta be mégegyszer magukat Jhon.
-Jó,úgy is összefoglak titeket keverni,de nem baj. Felmentem felöltözni-muattama  lépcső irányába.
  Első gondolatom,miután megérkeztek az volt,hogy „Remek. Újabb idegesítő vendégek. Fáradt vagyoooook..”
Ez most sincs másképpen. Ma nem akartam kimozdulni.
Nagy nehezen felöltöztem,és levánszorogtam a lépcsőn.
  -Oké,én készen vagyok-tudattam volna velük,ám nem voltak sehol sem.
Viszont a két takarítónő megérkezett.
-Jó reggelt!-köszönt az egyik.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen vissza.-Nem látott esetleg errefele két „ilyen” hajú gyereket?-kérdeztem tőle,közben a kezemmel mutogattam. Utána rájöttem,hogy a „gyerek” szó helyett használhattam volna mást.
-Volt itt két fiú,igen. Arra mentek-mutatta  a hölgy az utat a kert felé.
-Köszönöm-mondtam és elkedztem rohanni a kert felé.
   A fiúk tényleg kint voltak. A hintaágyban ücsörögtek a kert hátsó részén. Odasétáltam hozzájuk. Gondoltam,hogy megjegyzem,hogy rosszabbak,mint két óvodás,de nem tettem.
-Indulhatunk?-néztem kérdőn rájuk.
-Fél pillanat..Kérdezhetek valamit?-nézett felém Jhon.
-Igen?
-Te ki is vagy pontosan,és,hogy is kerülsz bele a képbe?
 Akkor jutott eszembe,hogy még be sem mutatkoztam.
-Bocsi! Szóval Petra vagyok,és a One Dirctionnel jöttem Angliából.
-Angol vagy?-kérdezte vissza egyszerre.
-Igen.Miért ti?
-Írek vagyunk..Vagy Ikrek…Ahogy tetszik-poénkodott Edward.
  Elindultunk. Vagyis kimentünk a kapun,és onnantól tanácstalanok voltunk.
Gyalog mentünk.
  „Summer Avenue 115/A”-olvastam fel mégegyszer hangosan a címet.
-Tegnap Louisszal errefele mentünk,és itt láttam egy képet a stadionról-vettem az irányt a supermarket fele.
Végigmentünk a Baker Streeten,a Moon Streeten,és végül megérkeztünk a „Summer Avenune” utcatáblához.
-Ez nincs is olyan messze. Mióta laksz itt?-kérdezte Jhon.
-3 napja-válaszoltam,és büszke voltam magamra,hogy eltaláltam az utcához.
A további sétálás viszont már sok volt.
   A 30/C lakásnál tartottunk,de így is már közel 1 km-t gyalogoltunk.
-Hány éves vagy?-szólalt meg a mellettem sétáló Jhon.
-19 voltam májusban-válaszoltam.-Te?
-21 leszek októberben.
Szép csendben sétáltunk tovább.
  -Én ezt nem bírooom!-kiáltott fel Edward a 100/A paneltömbbnél.
-Kitartás Edward,már majdnem ott vagyunk!
Viszont az útszakasz elfogyott.
Egy nagy parkhoz értünk.
-Summer Avenune 114/C”.Ilyen nincs!-kiáltott fel Jhon,és ugrált dühében.
  Igen,ez vicces. 3 km-t tettünk meg,és mégsem értünk oda.
Leültünk egy padra.
-Felhívom Kendallt-sóhajtottam,és a mobilom után nyúltam.

Regina

  Nem írtam semmit vissza Petrának. Kisétáltam a fiúkhoz,akik még bőszen próbáltak.
Mikor kiértem láttam Kendallt,hogy telefonál.
-Kicsim,el tudsz velem jönni?-fogta meg Kendall a telefont.
-Hova?-kérdeztem vissza,azomban Kendall nem válaszolt. Maga után húzott,és beültetett a kisbuszba.
-Petra,és az előzenekar ott vannak abba a parkba,ahol mi tegnap leültünk.
-Hogy kerültek oda?
-Gondolom elkezdték megkeresni a stadiont,és ott ragadtak. Amúgy jó irányba mentek,csak  gyalogolhattak volna még 4 km-t-magyarázta Kendall,és elfordultunk jobbra.
Hamarosan meg is érkeztünk.
  Ekkor leesett,hogy Petra miét írta,hogy ecsetfejűek. Két szőke hajú gyerek állt előttem. Színes ruhába. Mindegy.
-Sziasztok!-köszönt nekik Kendall. Ezek szerintem már ismeri őket.
-Sziaa!-köszöntek egyszerre vissza. Elég érdekesek voltak,mert nem tudtam volna különbséget találni köztük.
Visszamentünk a stadionba. Útközben sokat beszélgettünk. Tényleg jó fejek.
-Már értem miért küldted az SMS-t.
-Milyen SMS-t? Nem küldtem neked semmit-válaszolt Petra.
Ekkor a mögöttünk ülő srác ravaszul elmosolyodott.
-Te voltál?-kérdeztem tőle.
-Ööö..neeeeem-mondta viccesen.
Tehát ő volt. Az úgy jó,hogy saját magukat le „ecsetfejűzi.”
Mikor odaértünk,Petraával sikítottunk. Mint két elmebeteg rajongó.
Beálltunk az első sorba és végighallgattuk a koncertet. Vagy háromszor.
Már kezdett sötétedni,mikor végeztek.
  -Éhes vagyoook!-nyüszögött Niall,és leült a színpad elejére.
-Én is-válaszolt neki Petra.
   Felsétáltunk a színpad elejére.
Szépen kivilágították.
Átkarolt hátulról Kendall,és a  fejét a vállamra helyezte.
-Fáradt vagyok..-suttogta a fülembe.
Már éppen fordultam volna felé,hogy megcsókoljam,mikor valaki megszakított minket.
-Vigyááááááááááááááááááááááááááááááááááázz!-tört meg Harry éles hangja a beszélgetésünket.

Mindenki a hang irányába rohant.

Petra

   Este felmentünk a kivilágított színpadra. Niallel,és Jhonnal beszélgettem,mikor Harry fülsüketítő kiabálása,megtörte a csendet.
-Mi történt?-futottunk oda hozzá.
Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.
Lerohantunk a színpadról.
Louis és Zayn feküdt a színpad előtt. Eszméletlenül.
-Hívjatok mentőt!-kiabált Harry.
-Mit csináltatok?-kérdeztem,miközben próbáltam visszatartani a sírást.
-Louis meg Zayn hülyéskedtek,és leestek a színpadról-mondta szomorúan Harry.
A mentősök szerncsére hamar kiértek.
Bepattantunk a kisbuszba,és a kórház felé vettük az irányt.
Kendall,Regi,Harry,Liam,Niall és én kiszálltunk,a többiek pedig hazamentek.
Idegesen ültünk a váróba.
Végre kijött az orvos,akivel bemenni láttuk a fiúkat.
 -Louis William Tomlinson,és Zayn Jawaad Malik hozzátartozói?-jött felénk.
Bólintottunk.
-Tomlinson úrnak,eltört a jobb lába,és elszakadt a bal kezében a szalag.Malik úr viszont agyrázkódást szenvedett,és most kómában van.
A kezemmel eltakartam az arcomat,és belefúrtam Harry mellkasába.
 Még be sem mehettünk hozzájuk. Hazamentünk.
Az otthoniak is döbbenten fogadták a rossz hírt.
Regi egész este Kendallel volt. Én sem tudtam mit tenni,átmentem Harryhez.
-Harry jól vagy?-futottam oda hozzá,aki az ágy szélén ült,egy üveg pálinkával a kezében.
-Nem..Miattam van minden-kivettem az üveget  a kezéből,és leültem mellé.
-Mi történt?
-Én kergettem Louist vízzel,és fenyegettem,hogy leöntöm.
A szememmel a szőnyeget fürkésztem.
-Nem a te hibád-mondtam és szorosan megöleltem. A fiúból csak úgy áradt a pia szag.-Feküdj le,jó?-kérdeztem tőle,és már a kezemmel nyomtam is le őt az ágyra.
Eladludtunk.
Reggel Harry ébresztgetett.
-Jó reggelt Harold!-köszöntem neki kedvesen.
-Öltözz fel,megyünk a kórházba-mondta komolyan,és ellentmondást nem tűrő hnagon.
Megijedtem. Egyből a legrosszabbra gondoltam…

Regina

Este a döbbenttől nem akartam senkivel sem beszélni. Ha Zayn most „elmegy”,és soha többé nem láthatom,azt nem heverem ki. Megkérdeztem Kendallt,hogy aludhatok-e ma vele. Szükségem volt valakire,aki pátyolgat.
Végigbőgtem az estét,néha kicsit megnyugodtam,de újra eszembe jutott az egész jelenet. Álomba sírtam magam. Reggel a telefon keltett minket. A kórházból telefonáltak. Azonnal kelltettem Kendallt,hogy be kell mennünk. Felvertük a fél társaságot. Nem bírom…


~Szavazni,kommentelni ne felejtsetek el..~