Regina
-Zayn Jawaad Mailk! Gyere már le az Isten szerelmére! El fogunk késni!-kiabáltam dühösen felfele.
Lépteket hallottam,majd egy ismerős hang válaszolt.
-Jövök már!-Zayn volt az aki egy szál alsónadrágban ugrándozott a lépcsőn.
Akárhova megyünk,mindig rá kell várni. Hihetetlen egy srác.
-Itt vagyok,most jó?-ugrott le az utolsó lépcsőfokról,és egy puszit nyomott az arcomra.
-Nem,sőt rosszabb! Nyomás a kocsiba!-mutattam ujjammal az utat.
-Igenis asszonyom!-mondta katonásan Zayn.
Bezártam az ajtót,és a kisbuszhoz siettünk.
-Siessetek már!-sürgetett minket Petra. Mintha nem lettünk volna tisztába vele,hogy sietnünk kell.
-Zayn Jawaad Mailk! Gyere már le az Isten szerelmére! El fogunk késni!-kiabáltam dühösen felfele.
Lépteket hallottam,majd egy ismerős hang válaszolt.
-Jövök már!-Zayn volt az aki egy szál alsónadrágban ugrándozott a lépcsőn.
Akárhova megyünk,mindig rá kell várni. Hihetetlen egy srác.
-Itt vagyok,most jó?-ugrott le az utolsó lépcsőfokról,és egy puszit nyomott az arcomra.
-Nem,sőt rosszabb! Nyomás a kocsiba!-mutattam ujjammal az utat.
-Igenis asszonyom!-mondta katonásan Zayn.
Bezártam az ajtót,és a kisbuszhoz siettünk.
-Siessetek már!-sürgetett minket Petra. Mintha nem lettünk volna tisztába vele,hogy sietnünk kell.
Bepattantunk
a kocsiba. Körülnéztem. Liam vezetett,mellette ült Niall. Mögöttük
Louis,Harry,és Petra,hátul pedig Zayn és én meg néhány bőrönd.
-Ez a csomagtartóba már nem fért be?-kérdeztem.
-14 bőrönd? Viccelsz? Azt hittük,hogy itt hagyjuk őket!-mondta Louis.
Kiértünk a reptérre. A fiúknak ez az első útjuk,amit Paul nélkül kell megtenniük.
-Rendben,én meg Niall elintézzük a papírokat,ti pedig keressétek meg a csomagleadót-mondta Liam. Niall bólintott egyet,és Liam után ment.
Elég viccesen nézhettünk ki. 5 tizenéves 14 bőrönddel köröz a reptéren. 10 percnyi keresés után találtuk csak meg a csomagleadót.
Még egy órán keresztül várakoztunk,hogy feltudjunk szállni a gépre.
-10 óra kemény utazás vár ránk. Viszlát London!-köszöntünk el Petrával.
-Ez a csomagtartóba már nem fért be?-kérdeztem.
-14 bőrönd? Viccelsz? Azt hittük,hogy itt hagyjuk őket!-mondta Louis.
Kiértünk a reptérre. A fiúknak ez az első útjuk,amit Paul nélkül kell megtenniük.
-Rendben,én meg Niall elintézzük a papírokat,ti pedig keressétek meg a csomagleadót-mondta Liam. Niall bólintott egyet,és Liam után ment.
Elég viccesen nézhettünk ki. 5 tizenéves 14 bőrönddel köröz a reptéren. 10 percnyi keresés után találtuk csak meg a csomagleadót.
Még egy órán keresztül várakoztunk,hogy feltudjunk szállni a gépre.
-10 óra kemény utazás vár ránk. Viszlát London!-köszöntünk el Petrával.
-Mintha
már sohase jönnétek vissza-nevetett Louis.
A repülőgépen az ülések két személyesek voltak. Én Petra mellé ültem. Mögöttünk Harry,és Zayn,utánuk Louis és Niall,mögöttük pedig Liam.
Felszálltunk.
-Már csak 10 óra és ott vagyunk-nevetett mögöttünk Harry.
Egyébként Amerikába megyünk. Pontosabban Los Angelesbe. A fiúknak valami amerikai bandával lesz koncerttúrnéjuk két hónapig. Ja,és hogy mi mit is keresünk itt? Azt pontosan mi sem tudjuk. Annyi biztos,hogy a fiúk haverjaiként jöttünk el. És azért hívtak el minket,mert Paul nélkül kell néhány dologot megcsinálniuk,és jó ha van mellettük két barát. Egyébként a fiúkkal egy koncertjükön ismerkedtünk meg. Ahova tök véletlenül keveredtünk el,de ez egy másik sztori.
Arra gondoltam,hogy odafele Petrával beszélgetek,hogy mizu vele meg Harryvel . Mert amióta itt vagyunk egész jól „összebarátkoztak.” De persze mind a ketten tagadják,hogy bármi is lenne köztük. Felesleges. Mindent látunk.
Szóval a beszélgetés sikerült is volna,csak Petra bealudt. Már több mint 4 órája utaztunk,mire felkelt.
-Mennyi idő van még?-fordult felém.
-Kb. 6 óra-válaszoltam.
-Kényelmetlenek a székek. Fáj a fenekem-panaszkodott.
-Ha Harry ölébe ülhetnél biztos nem fájna-hecceltem.
Azt hittem,hogy felkapja a vizet,ehelyett ügyesen visszavágott:
-Öhm,mi is volt az a puszi reggel indulás előtt Zaynnel?
-Mi van velem?-nézett oda Zayn.
-Semmi-vágtam rá,és Petra combjába csíptem.
Még az ebédig is van 2 óra.Farkaséhes voltam. Hát akkor még Niall!
Kerestem valami dolgot amivel el tudnám ütni az időt. Például alvással. Sikerült is elaludnom,de nem sokkal később Harry,Petra és Zayn vihogására keltem fel.
-Szia Csipkerózsika!-köszöntött Zayn.
-Két órát aludtál-pillantott Petra az órájára.
- Többet is tudtam,volna ha valakik nem keltenek fel-néztem körbe gyilkos tekintettel.
-De van egy jó hírem.Már csak 4 óra és ott vagyunk!-vigyorgott Petra.
Végre kihozták a kaját. Jobbra számítottam.
Evés után Petrával beszélgettünk.
-Hihetetlen,hogy mennyit tudtok csipogni!-bökött meg Zayn.
Hát igen. Lányok vagyunk. Két órán keresztül toltuk a szöveget.
Utána már csak,hallgattuk,hogy miről beszél a hátunk mögött Zayn és Harry. Rólunk is volt szó az tuti. De olyankor halkabbra vették a hangerőt.
„Kedves utasaink! 15 perc múlva landolunk! Kérem csatolják be biztonsági öveiket!”
-Zene füleimnek!-nevetett Petra.
Leszálltunk. Los Angeles hihetetlenül jól nézett ki felülről.
A hangosbemondó „megköszönte”,hogy velük utaztunk.
-Igazán nincs mit. Legközelebb,valami kényelmesebb üléseket! Köszönöm!-viccelődtem.
-A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!-karolt át Zayn.
Petra mögülünk benyomott egy „Húúúú”-t,pedig ő is kézenfogva sétált Harryvel.
-Hello amerikai lányok! Hello amerikai kaják!-hallottuk Niallt.
-Na mi van kis szerelmeseim?-hallottam mögülünk Louis hangját. Nyilván Harryéknek mondta.
Most én mondtam,hogy „Húúúúú”. Visszaadva az előzőt.
Miután kvittek voltunk megkérdeztem Petrától:
-És kiket is keresünk?
-Én tudjam?-rántotta meg a vállát.
Harry,Zayn,Louis és Niall elment a bőröndökért. Liam a papírokért. Mi pedig ott maradtunk,és kerestük a fogadóinkat.
-Megvannak?-jöttek vissza a fiúk napszemüvegbe,és kapucniba.
-Nem tudom,hogy kiket is kell keresni-bökte ki Regi.
A repülőgépen az ülések két személyesek voltak. Én Petra mellé ültem. Mögöttünk Harry,és Zayn,utánuk Louis és Niall,mögöttük pedig Liam.
Felszálltunk.
-Már csak 10 óra és ott vagyunk-nevetett mögöttünk Harry.
Egyébként Amerikába megyünk. Pontosabban Los Angelesbe. A fiúknak valami amerikai bandával lesz koncerttúrnéjuk két hónapig. Ja,és hogy mi mit is keresünk itt? Azt pontosan mi sem tudjuk. Annyi biztos,hogy a fiúk haverjaiként jöttünk el. És azért hívtak el minket,mert Paul nélkül kell néhány dologot megcsinálniuk,és jó ha van mellettük két barát. Egyébként a fiúkkal egy koncertjükön ismerkedtünk meg. Ahova tök véletlenül keveredtünk el,de ez egy másik sztori.
Arra gondoltam,hogy odafele Petrával beszélgetek,hogy mizu vele meg Harryvel . Mert amióta itt vagyunk egész jól „összebarátkoztak.” De persze mind a ketten tagadják,hogy bármi is lenne köztük. Felesleges. Mindent látunk.
Szóval a beszélgetés sikerült is volna,csak Petra bealudt. Már több mint 4 órája utaztunk,mire felkelt.
-Mennyi idő van még?-fordult felém.
-Kb. 6 óra-válaszoltam.
-Kényelmetlenek a székek. Fáj a fenekem-panaszkodott.
-Ha Harry ölébe ülhetnél biztos nem fájna-hecceltem.
Azt hittem,hogy felkapja a vizet,ehelyett ügyesen visszavágott:
-Öhm,mi is volt az a puszi reggel indulás előtt Zaynnel?
-Mi van velem?-nézett oda Zayn.
-Semmi-vágtam rá,és Petra combjába csíptem.
Még az ebédig is van 2 óra.Farkaséhes voltam. Hát akkor még Niall!
Kerestem valami dolgot amivel el tudnám ütni az időt. Például alvással. Sikerült is elaludnom,de nem sokkal később Harry,Petra és Zayn vihogására keltem fel.
-Szia Csipkerózsika!-köszöntött Zayn.
-Két órát aludtál-pillantott Petra az órájára.
- Többet is tudtam,volna ha valakik nem keltenek fel-néztem körbe gyilkos tekintettel.
-De van egy jó hírem.Már csak 4 óra és ott vagyunk!-vigyorgott Petra.
Végre kihozták a kaját. Jobbra számítottam.
Evés után Petrával beszélgettünk.
-Hihetetlen,hogy mennyit tudtok csipogni!-bökött meg Zayn.
Hát igen. Lányok vagyunk. Két órán keresztül toltuk a szöveget.
Utána már csak,hallgattuk,hogy miről beszél a hátunk mögött Zayn és Harry. Rólunk is volt szó az tuti. De olyankor halkabbra vették a hangerőt.
„Kedves utasaink! 15 perc múlva landolunk! Kérem csatolják be biztonsági öveiket!”
-Zene füleimnek!-nevetett Petra.
Leszálltunk. Los Angeles hihetetlenül jól nézett ki felülről.
A hangosbemondó „megköszönte”,hogy velük utaztunk.
-Igazán nincs mit. Legközelebb,valami kényelmesebb üléseket! Köszönöm!-viccelődtem.
-A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!-karolt át Zayn.
Petra mögülünk benyomott egy „Húúúú”-t,pedig ő is kézenfogva sétált Harryvel.
-Hello amerikai lányok! Hello amerikai kaják!-hallottuk Niallt.
-Na mi van kis szerelmeseim?-hallottam mögülünk Louis hangját. Nyilván Harryéknek mondta.
Most én mondtam,hogy „Húúúúú”. Visszaadva az előzőt.
Miután kvittek voltunk megkérdeztem Petrától:
-És kiket is keresünk?
-Én tudjam?-rántotta meg a vállát.
Harry,Zayn,Louis és Niall elment a bőröndökért. Liam a papírokért. Mi pedig ott maradtunk,és kerestük a fogadóinkat.
-Megvannak?-jöttek vissza a fiúk napszemüvegbe,és kapucniba.
-Nem tudom,hogy kiket is kell keresni-bökte ki Regi.
-Szerintem
ők lesznek azok-mutatott Liam 4 srácra meg egy csajra.
-Big Time Rush?-kérdezte Louis félve.
-Ööö…Nem-jött flegmán a válasz.
Louis becsukta a szemét,mi pedig összeszorítottuk a fogunkat,hogy el ne röhögjük magunkat.
-Elnézést-kért bocsánatot Lous,és már mentünk is tovább.
Hangos röhögésben törtünk ki. Louis lesütötte a szemét.
-Legközelebb ti kérdeztek-mondta nevetve.
Láttunk újabb 4 ácsorgó srácot. Liam elővette a telefonját.
-Te mi a francot csinálsz?-kérdezte Niall.
-Megkeresem őket a Google-n,és beazonosítjuk őket-vázolta fel.
Körbeálltuk Liam telefonját. Ezek is újabb kínos pillanatok voltak. Ahogyan ránézünk a telefonon a képre,és felnézünk a 4 srácra. 7 bólogató kiskutyához hasonlíthattunk.
-Jónak tűnnek-jelentette ki Liam.
-Komolyan mintha köröznénk valakit-röhögött Harry.
Közelebb mentünk hozzájuk.
-One Direction?-köszöntöttek.
Sínen vagyunk.
-Igen-válaszolt Zayn. –Big Time Rush,igaz?-kérdezte.
-Igen,Kendall Schmidt vagyok,nagyon örülök-nyújtotta kezét egy szőke hajú srác.
Szép zöld szeme volt. Egy másodpercre belenéztem,majd ilyedten kaptam el a fejem.
Petra
4 srác. Úgy három-négy évvel idősebbek nálunk. A szőke hajú olyan ismerős nekem valahonnan!
-Kendall Schmidt-mutatkozott be,mikor közelebb mentem hozzá.
Megráztam a fejemet,és én is bemutatkoztam:
-Petra Ashley Schmidt. De csak a Petrát használom.
-Különleges név.
-Igen anyukám szerette volna ezt a nevet.
Tovább is mentem. Egy szőke hajú lány állt ott.
-Te is velük vagy?- kérdezte,majd a fiúkra mutatott.
-Igen-válaszoltam.
-Halston Sage,nagyon örülök.
Valamiért irritált a hangja. És a mosolya is.
-James Maslow-karolta át egy a szőkeséget egy fiú.
-Petra Schmidt-nyújtottam kezet.
Mélyen belenézett a szemembe. Elmosolyodott,de inkább zavarában. Gondolom a ’Schmidt’ miatt.
Regina
Körülnéztem,hogy kinek kell még bemutatkoznom.
-Regina Jennifer Stole-mosolyogtam egy alacsonyabb srácra.
-Carlos Pena-mosolygott vissza.
Már 3 megvan,már csak egy hiányzik.
-Logan Henderson-ütötte meg finoman a vállamat egy kéz.
-Regina-fordultam felé-Nagyon örülök.
Tehát mindenkinek bemutatkoztam. Petra mellé álltam. Gondoltam már ő is ’végzett’.
-Na melyik sznob amerikai srác jön be?
-Gyönyörűen fogalmaztál-szóltam le.-Nem is ismered őket.
-Neked tetszik valamelyik!-vigyorgott felém.
-Honnan tudod?-néztem kérdőn rá.
-Ha nem tetszene nevettél volna a ’sznob amerikai srác’ viccemen. Tudom. És azt is lefogadom,hogy a szőkeség tetszik-még mindig letörölhetetlen vigyorral nevetett felém.
Túl jól ismer. Azért próbáltam tagadni:
-Egyik sem tetszik…
Megint szóra nyitotta a száját,de egy fiú félbeszakította:
-Hát akkor üdv itt Amerikában! A neveteket,majd egy-két nap után csak megjegyzem. Most így hirtelen nem sokra emlékszem.
Nem ugrott be elsőre a neve.
A kisbusz fele vettük az irányt,és elindultunk. Megint ugyanúgy ültünk. Ahogy mentünk mindenki a másik szavába vágott. Az előttünk haladó kocsi megállt.
-Szerintem itt lennénk-mondta Liam.
Egy luxus lakás előtt álltunk. Kipattantunk a kocsiból.
-Erre a hétre a vendégeink vagyok-mutatta az utat Kendall. Egyedül az ő nevére emlékszem biztosan.
Ha minden dolog így halad,remek hét vár ránk.
-Big Time Rush?-kérdezte Louis félve.
-Ööö…Nem-jött flegmán a válasz.
Louis becsukta a szemét,mi pedig összeszorítottuk a fogunkat,hogy el ne röhögjük magunkat.
-Elnézést-kért bocsánatot Lous,és már mentünk is tovább.
Hangos röhögésben törtünk ki. Louis lesütötte a szemét.
-Legközelebb ti kérdeztek-mondta nevetve.
Láttunk újabb 4 ácsorgó srácot. Liam elővette a telefonját.
-Te mi a francot csinálsz?-kérdezte Niall.
-Megkeresem őket a Google-n,és beazonosítjuk őket-vázolta fel.
Körbeálltuk Liam telefonját. Ezek is újabb kínos pillanatok voltak. Ahogyan ránézünk a telefonon a képre,és felnézünk a 4 srácra. 7 bólogató kiskutyához hasonlíthattunk.
-Jónak tűnnek-jelentette ki Liam.
-Komolyan mintha köröznénk valakit-röhögött Harry.
Közelebb mentünk hozzájuk.
-One Direction?-köszöntöttek.
Sínen vagyunk.
-Igen-válaszolt Zayn. –Big Time Rush,igaz?-kérdezte.
-Igen,Kendall Schmidt vagyok,nagyon örülök-nyújtotta kezét egy szőke hajú srác.
Szép zöld szeme volt. Egy másodpercre belenéztem,majd ilyedten kaptam el a fejem.
Petra
4 srác. Úgy három-négy évvel idősebbek nálunk. A szőke hajú olyan ismerős nekem valahonnan!
-Kendall Schmidt-mutatkozott be,mikor közelebb mentem hozzá.
Megráztam a fejemet,és én is bemutatkoztam:
-Petra Ashley Schmidt. De csak a Petrát használom.
-Különleges név.
-Igen anyukám szerette volna ezt a nevet.
Tovább is mentem. Egy szőke hajú lány állt ott.
-Te is velük vagy?- kérdezte,majd a fiúkra mutatott.
-Igen-válaszoltam.
-Halston Sage,nagyon örülök.
Valamiért irritált a hangja. És a mosolya is.
-James Maslow-karolta át egy a szőkeséget egy fiú.
-Petra Schmidt-nyújtottam kezet.
Mélyen belenézett a szemembe. Elmosolyodott,de inkább zavarában. Gondolom a ’Schmidt’ miatt.
Regina
Körülnéztem,hogy kinek kell még bemutatkoznom.
-Regina Jennifer Stole-mosolyogtam egy alacsonyabb srácra.
-Carlos Pena-mosolygott vissza.
Már 3 megvan,már csak egy hiányzik.
-Logan Henderson-ütötte meg finoman a vállamat egy kéz.
-Regina-fordultam felé-Nagyon örülök.
Tehát mindenkinek bemutatkoztam. Petra mellé álltam. Gondoltam már ő is ’végzett’.
-Na melyik sznob amerikai srác jön be?
-Gyönyörűen fogalmaztál-szóltam le.-Nem is ismered őket.
-Neked tetszik valamelyik!-vigyorgott felém.
-Honnan tudod?-néztem kérdőn rá.
-Ha nem tetszene nevettél volna a ’sznob amerikai srác’ viccemen. Tudom. És azt is lefogadom,hogy a szőkeség tetszik-még mindig letörölhetetlen vigyorral nevetett felém.
Túl jól ismer. Azért próbáltam tagadni:
-Egyik sem tetszik…
Megint szóra nyitotta a száját,de egy fiú félbeszakította:
-Hát akkor üdv itt Amerikában! A neveteket,majd egy-két nap után csak megjegyzem. Most így hirtelen nem sokra emlékszem.
Nem ugrott be elsőre a neve.
A kisbusz fele vettük az irányt,és elindultunk. Megint ugyanúgy ültünk. Ahogy mentünk mindenki a másik szavába vágott. Az előttünk haladó kocsi megállt.
-Szerintem itt lennénk-mondta Liam.
Egy luxus lakás előtt álltunk. Kipattantunk a kocsiból.
-Erre a hétre a vendégeink vagyok-mutatta az utat Kendall. Egyedül az ő nevére emlékszem biztosan.
Ha minden dolog így halad,remek hét vár ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése