12.fejezet-Khm...Romantika..

 Regina

  -Kicsöng-tájékoztattam Kendallt,miután tárcsáztam Liamet.
-Haló? Regii..Mit akarsz?-kérdezte kómásan Liam.
-Te hívtál Liam..-magyaráztam neki.
-Én biztos nem. Éppen az igazak álmát aludtam.
-Ez különös..-csóváltam a fejemet.-Ha semmi sincs,akkor szia,és bocsi,hogy felkeltettelek-kértem tőle elnézést.
-Semmi baj..Amúgy még mindig a  randin vagytok?
-Igen,Liam-mosolyogtam el magam.
-Okés,rendebn,szia.
-Puszi Liam.
-Semmit nem akart-csúsztattam a telefonomat a zsebembe.
-Az furcsa-állapította meg Kendall.-De akkor ki volt az?
   Széttártam a kezeimet.
-Nem tudom.
-Jól van,most már mindegy.
   Kendall megfogta a kezemet,és sétáltunk tovább,a sötét utcán.
-Hova megyünk?-kérdeztem izgatottan.
-Előre,és utána balra-magyarázta Kendall.
-Nem úgy értem-néztem rá.
-Tudom,hogy érted. De ez még meglepetés.
-Ma már nem bírok ki több meglepetést!-tájékoztattam.
   Szép csendesen sétáltunk tovább,majd ,ahogy Kendall mondta,elfordultunk balra.
Hallottam a tenger zúgását,de nem akartam hinni a fülemnek.
  -Te a tengerpartra hoztál,éjszaka fél kettőkor?-kérdeztem viccesen.
-Miért nem tetszik?-mosolygott felém.
-Azt hittem,hogy ilyen őrültségeket,csak Petra tud kitalálni..De úgy látszik,hogy tévedtem.
-Valószínű-nyomott egy puszit az arcomra.
   Odasétáltunk a tengerhez. Világítottak a csillagok,és a Hold is.
-Ez gyönyörű-bújtam oda hozzá.
-Ahogy te is-ölelt meg Kendall.
   Csak álldogáltunk,és gyönyörködtünk a csillagokban.
-Mit gondolsz rólam?-szakította meg Kendall a romantikus csendet.
-Hogy mondtad?-kérdeztem visssza,mert nem igazán akartam hinni a fülemnek.
-Mit gondolsz rólam?-tette fel mégegyszer a kérdést.
-Nem igazán értelek..Mondjam el a véleményemet azután,hogy 2 napja ismerlek?
-Ahha-mosolygott,majd elengedett.
-Hát-kezdtem drámaian.-Egy nagyon aranyos,segítőkész embert ismertem meg benned. Akivel lehet beszélgetni,hülyéskedni,és még a legjobb barátnőmre is vigyázol. Remek társasági ember vagy..Ja és nagyszerűen csókolsz-fordítottam el a fejemet.
-Ez szép-mondta,és egy puszit adtott a nyakamra.
-És neked? Mi a véleményed rólam?
-Gyönyörű vagy,kívül,-belül. Szeretek veled beszélgetni. Tetszik,hogy mindenre nyitott vagy,és az is,hogy remekelsz barátként is. Örülök,hogy megismerhettelek-ölelt magához a fiú.
-Értem. Ennek nagyon örülök-bólintottam.
   Megfogta a kezemet,és arrébb sétáltunk.
-Nézd a lábnyomaink-fordította meg a fejemet.
-Jól mutatnak egymás mellett-állapítottam meg.
-Szerintem is-húzódott hozzám nagyon közel.
   Belenéztem a szemébe.
Kezeit átfonta a csípőm körül. Szinte a hideg is kirázott.
  Közelebb,és közelebb került egymáshoz az arcunk.
-Várj,Kendall..Én nem..-húzódtam el tőle.
-Mi nem?-nézett értetlenül.
-Akármilyen szépeket is mondtál rólam,ez nem fog működni.
-Mi? Mégis miért?-kérdezte csalódottan.
-Azért mer te híresség vagy. Én pedig egy Londoni lány,a kávézóból. Még én muffint eszek,te kaviárt-fogalmaztam meg.
-Utálom a kaviárt-nézett értetlenül Kendall.
-Jó..De a hasonlatomat érted?
-Igen..De engem nem zavar..Szeretem a „Londoni lányokat a kávézóból..”
-De nem tudom..Én ebbe még nem vagyok biztos..-kerestem elő a telefonomat. Igazából nem akartam vele semmit,csak kínomban vettem elő.
-Figyelj-fogta meg az államat Kendall.-Én is csak egy Kansasi srác vagyok..De volt egy álmom,és valóra váltottam. Nem vagyok elkényeztetett popsztár. Neked nincs valami álmod?
Megvakartam a tarkómat.
Kendall nagyot sóhajtott.
Nem válaszoltam a kérdésére.
-Itt van ez a telefon-fogta meg a csuklómat.-Tegyük fel,hogy most ezen felhívod Petrát. Mit mondana?
    Láttam a szemében a kíváncsiságot.
-Hát valószínűleg azzal kezdené,hogy nem akar keresztanyuka lenni,de ha már így alakult akkor a gyerek neve legyen Petra. Azután elmondanám neki,hogy mi a szitu,és mondana valami okosságot.
   Kendall elnevette magát.
-Milyen okosságot?-kérdezte.
-Szerintem azt,hogy ne legyek ekkora idióta,egoista állat,hogy csak magammal foglalkozom. Mert van egy srác,aki tényleg megtenne mindent,mert bírengem. És ha elszalasztom ezt a lehetőséget,örökké bánni fogom.
Kendall bólintott.
   -Ja meg a végére még mondana valamit Fürtöskéről,az ír manónkról,,vagy Louisról.
-És szerinted igaz lenne Petrának?-húzódott egész közel hozzám.
-Mindig igaza van. Vagyis általában.
-Akkor?-nézett felém bizakodva Kendall.
-Nem..Te egy híresség vagy,én pedig egy senki.
-Nem érdekel-ölelt magához Kendall.
  Az arcunk megint közeledni kezdett egymáshoz. Miliméterek választották el a szánkat. Majd még „utoljára” Kendall szemébe néztem,majd megcsókolt.
Csók után megfogta a kezeimet.
-Ha szeretnél velem lenni akkor ölelj meg most,vagy hallgass örökre.
   Megöleltem. Habár ebben még nem voltam  teljesen biztos. Biztatóan felém mosolygott.
-Csak egy esélyt..Jó?-fordította el oldalra a fejét.
Sóhajtottam egyet,és bólintottam.
  -Amúgy így ismered Petrát? Ezt mondta volna?-kérdezte,miközben leültünk a homokba.
-Hogy ismerem-e?! Több,mint 15 éve elválaszthatatlanok vagyunk!
-Oh..értem-vigyorgott Kendall.-Kaotikus lány..Vagy csak nekem tűnik így?
-Az biztos,hogy idióta,de a kaotikust,hogy érted?
-Hát úgy,hogy igazából nincs barátja,de mégis szimpi neki Niall,Harry és Louis.
-Ez egy hosszú sztori. Ha akarja majd elmeséli,ezért ne ítéld el őt. Neki pont jó így,3 fiú és 1 lány haver. És egyébként is tudok karatézni!
-Jól van,nem bántásból mondtam..De szerinted kivel járna?
-Látom mennyire érdekel téged..De miért?-nevettem.-Amúgy szerintem senkivel sem jönne össze. Miért szerinted kivel?
-Jó,igen erre egy kicsit rájátszottam. Nem is tudom,hogy miért érdekel. Csak úgy. És ha már kérdezel,szerintem Niallal jönne össze.
-What the fuck?-húztam fel a szemöldökömet.-Niall?!
-Igen..Mivan? Mi ez a szemöldökrángatás,meg az idióta hangsúly?-kérdezte értetlenül a srác.
-Ezt magyarázd meg kérlek…-csóváltam a fejemet.
-Mindig „Kicsi ír manónak” hívja..Vagy ez neked még nem tűnt fel?-nézett értetlenül maga elé Kendall.
-Niallt mindenki „Kicsi ír manónak” hívja-mosolyogtam felé.
-De..
-Zárjuk le ezt a témát jó? Ha Petra ezt hallotta volna,oda lenne meg vissza..Hát még Niall. A magasságára mondjuk,hogy „kicsi”,és mivel ír,ebből jön az „ír manó.” Érted?
-Oké..Talán értem. Lezártam.Amúgy.. Furcsák vagytok,ti britek.
-Nem furcsák,különlegesek-néztem titokzatosan.
    Kendall elmosolyodott,majd magához ölelt.
-Én már kezdek fázni. Nem indulunk haza?-kérdeztem.
-Gyere-húzott fel Kendall.
   Majd a sötétben kéz a kézben elindultunk.
-Tudok egy másik utat-mondta Kendall.
-Rendben-bólintottam beleegyezően.
    Kb. 10 perc volt mire az étteremtől leértünk a partra. Ám most még 20 perc után sem voltunk sehol.
-Eltévedtünk ugye?-fúrtam bele a fejemet a vállába.
-Ura vagyok a helyzetnek…-mondta kétségbeesetten Kendall.

Petra

  Louis közelebb,és közelebb lépdelt felém. Kicsit  félreérthető volt. Idegesen harapdálni kezdetem a számat.
   Valami furcsa volt Louisban. Kihúztam magamat,hátha jobban látok.
Ekkor Louis megadta a „jelet”. Kisfiús mosolyra húzta a száját. Hirtelen én is közelebb lépdeltem hozzá.
-Tudom,hogy nálad van a pizsim…-néztem a szemébe.-Kérem szépen.
-Gyere ide érte-mutatta a fejével Louis.
   Odalépdeltem hozzá.
-Ebben alszol ma?-kérdezte izgatottan.

-Attól függ-sóhajtottam.
   Louis egy mozdulattal előhúzta a „pizsimet.”
Sárga színű volt. És piros betűkkel ez díszelgett rajta:
„Hey,my name is Mrs. Stylinson!”
-Ez meg honnan van?-kaptam ki a kezéből a pólót,hogy szemügyre vehessem.
-Az egyik rajongótól kaptuk tegnap a reptéren-magyarázta Louis.
-Ahha..De ezt nektek szánták..Vagyis,hogy majd ti hordjátok?-nézegettem a legalább XXL-es felsőt.
-Nemtom. Mindenesetre beleférsz.
   Bementem a fürdőbe felvenni,ám rövidnek találtam,ezért úgy mentem vissza Louishoz,hogy a törölközőmet magamra csavartam.
-Kérek egy nadrágot-nyújtottam felé a kezemet.
Louis kényelmesen üldögélt az ágyunkon.
-Khm..Louis! Kérek egy nadrágot!
-Mit adjak neked? Egy boxer jó lesz?-rázta meg a fejét.
-Louis ne röhögtess! Ebben a felsőben alszok,akár holnap is,ha visszaadod a rendes nadrágomat.
-Oké-pattant fel Louis,és kiviharzott a szobából. Fél percen belül visszakaptam a pizsialsómat.
-Így már jobb-vettem fel.
-Szerintem is-ölelt magához a fiú.
-Louis..aludhatok veletek?-kérdeztem kislányos hangon.
-Felőlem-rántotta meg a vállát.-Csak Harryt kérdezzük meg.
-Oké-és átsétáltunk a fiúk szobájába.
   Harry kérlelés nélkül beleegyezett. Átrohantam a takarómért,meg a telefonomért,majd elhelyezkedtünk.
Louis és Harry a két szélén,én pedig az ágy közepén.
 -Én álmos vagyok-mondta Louis.
-Akkor aludj-röhögött Harry.
-De nem akarok..Félek,hogy kimaradok a jóból..
-Szerintem Petra nem szereti hármasban-szólat meg Harry.
-Harold!-ütöttem meg a combját.
-Ez jó volt-pacsiztak a fiúk a fejem fölött.
-Nem..Nem annyira-ráztam meg a fejemet.
   Ezután kínos csend következett.
-Unatkozok-suttogta Harry.
-Én is-válaszoltam.
   Louis válaszát vártuk,de ő akkora már bealudt.
-Csinálunk képeket?-fogta meg a kezemet Harry.
-A fürdőben csinálhatunk-bólintottam.
    Kimentünk.
-Kell egy új profilkép Twitterre-nézett magán végig.
-A rajongóid biztos nem elleneznék a félmeztelen képedet-néztem rá.
egy szál alsógatyában volt.
-És a közös képünket elleneznék?-húzott magához közel.
  Szembenálltunk a tükörrel.
-Ilyet már régen csináltam-kereste Harry a telefonján a fényképezőgép gombját.
  Fejemet a mellkasára hajtottam. Mivel közel 20 cm-errel magasabb volt nálam a fiú,a fejét az enyémre hajtotta.
Megcsinálta a képet.
  -Azért ne ezt tedd fel Twitterre. Félreérthető-magyarázkodtam.
-Eléggé-bólintott.
   Még vagy 20 képet csináltunk. Hol csak simán egymás mellé álltunk,hol megöleltem,hol idióta fejeket vágtunk.
   Egyre jobban jött az ihlet. Hirtelen felugrottam a nyakába. Lábaimmal szorosan szorítottam a csípőjét. Majd mikor stabilan álltunk megszólaltam:
-Ezt ne fényképezd le.
-Oké..-tette le a telefont,és egy puszit adott a szám fölé. De éppen,hogy csak a szám fölé.
-Huh-ugrottam ki a nyakából.
-Bocsi-nézett felém.
  Elkezdetem nevetni.
Majd valaki kopogtatott az ajtón.
  -Ki az?-kérdeztük Harryvel egyszerre.
-Mintha nem tudnátok-mondta fennhangon Louis.-Ugye bejöhetek?
-Miért nem jöhetnél?-nézett felém furán Harry.
-Mert esetleg rosszat álmodok azért,ami odabent történik?
-Nem fogsz-forgatta a szemeit Harry.
   Louis benyitott. Kómás fejjel. Kócos hajjal.
-Cuki vagy-jegyeztem meg halkan.
-Tudom-mosolygott Louis.-Na,és mit csináltok,fiatalok?
-Képet Twitterre-újságolta Harry.
-Hát igen..a rajongók csak egy olyan képet akarnak,ahol egy lánnyal pózolsz félmeztelenül.
-Igen-bólintott ellentmondást nem tűrően Harry.
-Végül is a feleséged-vigyorgott Louis és a pólómra nézett.
-Jéé…Ez eddig fel sem tűnt!-mért fel Harry.
-Hát igen…Nem csalódtam benned-nevettem felé.
Kisétáltunk a fürdőből.
   Ismét visszafeküdtünk az ágyra.
-Fiúk-kezdtem drámaian.-Ha nekem egyszer lesz egy normális pasim,megígéritek,hogy nem fogjátok megölni?-kérdeztem.
   Hirtelen egyszerre mély levegőt vettek.
-Megpróbálom..-mondta Harry.
-Én is megpróbálom-helyeselt Louis is.
   Nem túl meggyőző.
-De azért segíthetünk választani,igaz?-kérdezte Harry.
-Hát persze!-forgattam a szemeimet.
-Ha már megcsalsz minket,nem választhatjuk,ki,hogy kivel csaljál meg?-kérdezte költőien Louis.
-NEM-vágtam rá.
-Húúúhaaaa..Ez határozott volt-jegyezte meg Harry.
  Ez után a mondta után már nem beszélgettünk.Elköszöntünk egymástól. Majd nem sokkal később arra érbedek,hogy valaki ütögeti a vállamat…

Sziasztok!

Elnézést szeretnék kérni a HATALMAS csúszásért. Ezért most extrahosszú lett ez a rész. Kommentelni,szavazni ne felejtsetek el! J (Legközelebb a másik blogomban lesz új rész,tehát megint várnotok kell majd.) Remélem ez a rész is tetszett! J
Puszi:LadyBird
(Kövess Twitteren,a friss infókért: @LadyBirdStory)