22. Ó-ó ...♥ San Francisco!♥

Sziasztok!

Összegyűlt,a 16 komment,itt az új rész. J
Következő 17 komment után.
A szavazás változatlan,még mindig Niall,és Kendall vezet.
Jó olvasást!
Puszii J

Regina

   -Drágaa…Bébííí-hallottam Kendall kedves hangját.
-Mit szeretnél…Hajnali fél négy van-mondtam álmosan.
-Kelj fel,és megtudod-mondta,és kimászott az ágyból.
Nagy nehezen kikecmeregtem.
-Kérlek,mondd,hogy nem hülyeség…-ásítoztam.
-Nem az. Öltözz fel,siess!
   Felvetem egy farmer rövidnadrágot,egy ujjatlan felsőt,meg egy sarut.
-Nem lesz meleged-állapíotta meg Kendall.
Idiótán bámultam rá.
   Lementünk a földszintre,kimentünk az ajtón és kocsiba ültünk.
-De mégis hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem mondom meeeeg!-nyújtotta ki  a nyelvét Kendall.
   Hosszas autókázás után megérkeztünk egy hegyre. Vagyis egy dombra. De nagyon ismerős volt.
Akkor kezdett kivilágosodni,még  a nap sem kelt fel.
  -Itt lennénk-nyitotta ki  a kocsiajtót.
Ismerős volt a hely.
A Hollywood feliratnál voltunk.
  -Kösziii!-ugrottam Kendall nyakába.
Elkezdtünk csókolózni.
   -Gyere,most kel fel a nap-mosolygott bele a csókunkba.
Fejemet a vállára hajtottam,ő pedig átkarolta a derekamat.
   -Mostmár itt is jártál-puszilta meg a homlokomat.
-Szeretlek-fordultam felé.
-Én is-csókolt meg.
5 órára teljesen felkelt a nap.
   -Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze-válaszoltam,és bepattantam a kocsiba.
Elmentünk reggelizni.
   -Csodás két hónap elé nézünk-állapította meg Kendall.
-Ha,minden jól megy-emeltem fej az ujjamat.
-Megoldjuk-ölelt meg.
   7 órára hazaértünk. A földszint szinte kongott az ürességtől.
Viszont az emeleten,hangos kiabálások,és nevetés hallatszódott ki az egyik szobából. Történetesen a Petrával közös szobánkból.
-Carlossal van-hangsúlyozott Kendall.
-Miii?!-emeltem fel a hangom.
-Nyugi. Én küldetm őt. No para-mondta Kendall.



Petra

   Hajnali hat órakor Carlos horkolására ébredtem. Megpöcköltem a fülét,mire mérgesen rám nézett.
-Problem?-kérdezte álmos hangon.
-Csupán annyit,hogy hagyd abba  HORKOLÁST!-közöltem vele.
-Kócos a hajad-fogott meg egy tincset.
-Neked is az lenne,ha volna hajad-jegyeztem meg.
-Héééj! Van hajam-ült fel az ágyban.-Nagyon szexi séró-simította végig a haját.
-Az.
-Hat óra van. Még van négy óra az indulásig. Miért kelltettél fel?-nézett rám szomorúan.
   -Azért,mert nem tudtam aludni tőled. És,ha én nem tudok,akkor te se fogsz,barátom-kacsintottam felé.
-Ja,hogy,így áll a dolog?-állt fel a fiú.
Kisétált az ajtón,majd pár perc múlva visszatért.
   -Hol vannak Kendallék?-kérdezt aggódva.
-A szobájukba,nem?-néztem felé.
-Most voltam ott,és nincsenek ott-fordította el a fejét.
-Az úgy jó-jegyeztem meg.-Mi az ott a kezedben?-kérdeztem tőle.

-Tableeet-nyújtotta el az „e”-t. –Ha normálisan akarok fogalmazni, iphonet mondanék.
-De nem tudsz normálisan fogalmazni,ezért tabletet mondasz-nevettem.
-Ha-ha-ha…Csinálunk képeket?-huppant le az ágyra.
-Miért ne?-hajoltam oda hozzá.
   -Jó,csak megnézem a Twittert,meg posztolok ki valamit-kezdte el nyomkodni.
Hátradőltem az ágyon,és vártam,hogy végezzen.
   -Ez jó lesz?-nyomta az arcomba a tabletet.
„Irány San Francisco! @Petra__19 ha álmos leszek,te magyarázkodsz…♥”
-Jó-toltam vissza neki.
   Kis idő után közelebb hajolt felém,és rám nézett:
-Közös kép?
A fejemet,az övéhez tartottam,és vártam,hogy fényképezzen.
-Mire vársz?-kérdeztem tőle.
   -Ja,semmi..csak…Áh,mindegy-mondta,és megint kezébe vette a tabletet.
Csináltunk 3-4 „sima” képet,majd elkezdtünk idétlen fejeket vágni.
Hirtelen felindulásból,egy puszit nyomtam Carlos arcára.
   -Eeeez mi volt?-kérdezte.
-Egy puszi?-kérdeztem vissza.
-Akkor kérek mégegyet,hadd fényképezzem leee!-mondta,és az ujjával az arcára mutatott.
Odahajoltam hozzá,és mégegyszer megpusziltam.
Puszi után beállt a kínos csend.
   -Na,jó oldjuk a „romantikus” hangulatot-kiáltott fel Carlos.
Elkezdtük nézegetni a képeket.
-Eez jó lett-jegyezte meg.
   A képen,éppen a hajamat „húzza”,miközben kiabálós fejet vágok.
A vicces képeknél hangosan nevettünk. Volt belőle egy pár.
Utána kimentünk az erkélyre.
  -Amúgy már hány óra van?-kérdezte Carlos,miközben a korlátnak támaszkodott.
-Fogalmam sincs-rántottam meg a vállamat.-Átmegyek Harryékhez,legyél jó-mondtam Carlosank,és visszatipegtem a szobába.
Átmentem Harryék szobájába.
   -Szia Bébsz-hajoltam Harry fölé.
Harry morcosan magára húzta a takarót.
Leültem az ágy szélére,és finoman lerángattam róla.
   -Haaaaaaarry-suttogtam bele a fülébe.
-Petraaaa-suttogta vissza.
Egy puszit adta az orrár,hogy felkeljen végre.
   -Mit szeretnél?-kérdezte Harry álmos hangon.
-Semmit…Fél nyolc van..Gondoltam felkelheetnél-néztem rá.
-Menj a francba-mondta mérgesen.
Louist is próbáltam felkelteni. Szintén semmi.
   -Bekaphatjátok..Az alvás fontosabb,mint én?
Louis és Harry egyértelműen bólogatott.
Kifelé mentem,majd hirtelen felkiálltottam:
-Áááúúú…nem érzem túl jól magam…-szédelegtem.
A földre rogytam.
   Harry,és Louis egyszerre pattantak ki az ágyból,és felém hajoltak.
-Úristen jól vagy?
-Petraaa,Petra!-kiabáltak kétségbeesetten.
Kinyitottam a szememet,és ravaszul rájuk néztem:
   -Semmi bajom sincsen. De ugye,hogy fontosabb vagyok,mint az alvás?-kacsintottam feléjük.
-Jólvan Picúr,nyertél-segített fel Harry a földről.
Átmentem még Niallhoz.
-Szijaaa ír manóó-feküdtem le mellé.
Niall a kezét rám helyezte,és magához húzott.
   -Szijaa Bébiiííí-puszilt meg.
-Felkelnél?-kérdeztem tőle.
Niall álmosan felült az ágyban,és rám nézett:
   -Mit szeretnél?
-Eljössz velem sétálni? Vagy a boltba,vagy valamerre?
-Mi történt?-ijedt meg a fiú.
-Semmi-mosolyogtam felé.
   Átmentem felöltöztem,és a nappaliba vártam a fiút.
-Mi történt?-kérdezte még mindig Niall.
    -Semmi,bébííí. Majd útközben elmondom-fogtam meg  a kezét.
Elmentünk sétálni. Igazából semmit nem akartam neki mondani. Csak rá akartam jönni,hogy kinek mennyire vagyok fontos. Niall elsőre felkelt,és mellettem volt. Elgondolkodtató.
   -Carlosssal aludtam-nyögtem ki,hogy legyen valami téma.
Niall megállt,maga felé fordított,a kezeit a vállamra tette,és elkezdte:

-És mi ezzel a probléma?
-Nem tudom…Furcsa volt.
   -Jó,és akkor mi történt igazából? Túl jól ismerlek már ahhoz,hogy ez neked probléma legyen.
   -Jó elmondom mi volt. Ma reggel bementem Harryékhez is,és ők inkább az alvást választották helyettem.
   -Ugye tudod,hogy most hülyeségeket beszélsz?! Harryékre kiütött az álmosság. Nekik mindennél fontosabb vagy. És persze nekem is. Nagyon szeretünk-ölelt meg,az út közepén.
-Én is szeretlek titeket-puszitam meg a nyakát.
-És hidd el,az alvás rohadt fontos a férfiaknál. És Harry amúgy is jó alvó,szóval…
-De te mégis felkeltél,és itt vagy velem L.A.,csendes reggeli utcáin.
-Mert nekem még az alvásnál is fontosabb vagy. Imádlak. És nyugi-ölelt mégegyszer meg.
-Mire mennék nélküled?-mosolyogtam felé.
   Igazából ennek a sétának nem „sok értelme” volt.
Otthon már állt a bál.
  A bőrönd-rengetegek sorakoztak az ajtó előtt. Reggeliző-rohangáló emberek mindenfele.
   Majd eljött az indulás pillanata. Búcsút vettünk,a BTR Villától,és L.A.-től is.
Regi újságolta,hogy Kendallel,ma hajnalok hajnalán elmentek a Hollywood felirathoz. Legalább neki most minden sínen megy.
    -Ez itt a busz. A következő két hónapban az otthonotok-mutatta Jon.
3 busszal mentünk turnézni. Eggyel mi mentünk,eggyel a stáb,és eggyel pedig a kellékek „utaztak”.
A „lakókocsink”,mit ne mondjak elég nagy volt.
-6 darab ágy van. Zayn fog egyedül aludni,ha megjön. Osszátok be,hogy ki-kivel alszik. Kettesével. Ha hosszabb időre ottmaradunk egy állomásnál,akkor hotelbe alszotok. Ez már előre le lett foglalva.A busz valahol a stadion mellett fog parkolni. Minden nap jön a takarítónő,és rendet rak. Szóval,ha odaértünk,ti szépen leszálltok,és mentek a dolgotokra. Vili? Napirendet mindenki kapott,akinek kapnia kellett. Akik interjút adnak,őket majd visszük,a többiek addig megnézik a stadiont. Után főpróba,és este koncert. Holnap délelőtt,egy gyors városnézés aki akar. Este mehettek bulizni,de ne nagyon üssétek ki magatokat-tájékoztatott minket Jon.
Uralmunk alá vettük a buszt.
sokáig gondolkodtam,hogy kivel is aludjak. A voksom végül Harryre esett. Magam sem tudom,hogy miért. Kendall,és Regi altt aludtunk.
Alattunk Niall,és Louis.
A másik oldalon legfölül Liam és Logan,alattuk Carlos,és James.
Volt még egy fürdőszobánk,egy konyha-szerűségünk,és egy nappali félénk,ahol volt 3 kisebb kanapé,meg egy Tv.
Miután berendezkedtünk,olyan 15.00 körül,Niall,és Kendall elkezdett gitározni a fiúk pedig énekeltek.
Nagyon jó hangulat volt.
    -San Franciscoo!-kiálltott fel Carlos.
-Ez egy autópálya-néztem ki az ablakon.
-Nem azért mondtam. Nagymamii sokat mesélt nekem erről a városról-kezdte drámaian.

    A mesedélutánhoz kényelmesen elhelyezkedtünk. Leültünk egy körbe,a „nappali” közepén. Én befészkeltem magamat Niall ölébe,Regi pedig Kendalléba.
    -Nos..Nagyi mindig azt mondta,hogy San Francisco a szabadság városa. Mindi ’69-et emlegeti. Csak,hogy idézzek tőle: „ A hatvanas évek,nagyon jók voltak. Főleg,mikor megismerkedtem nagyapáddal ’69-ben. Minden volt ott. Betöltöttem a 20-at,és minden napom a bulizásról szólt. San Francisco,alapjában egy nyugis város nappal. De,ahogy megy le a nap,úgy megtelik az utca bulizó,szerelmes kamaszokkal. Az éjszakába vetettük magunkat. Az idők,amikor még a semmiért is tudtál egy sört venni. Pia,és cigi…ezzel teltek a hónapjaim. Tánc,zene,szabadság. Azután megtörtént a dolog. Nagyapáddal. Először bele sem gondoltam a dologba. Egyik buli alkalmával elájultam. Közölték,hogy terhes vagyok. És rá 9 hónappal jött apád. Kisfiam,használj,ki minden lehetőséget. Ne olyan durván,mint a nagyanyád,de éld az életedet. És soha,ne érezd úgy,hogy megbántál valamit. Az élt lényege: „Élj a mának! Ki tudj,ahogy mit hoz a holnap?”
Miután befejezte Carlos a monológot,pár percig mindenki csendben maradt. Igazán jó sztorit mesélt.
-Grat-nyögte ki Logan.
Az út hátralévő részében az esti buliról beszélgettünk.
    -Megérkeztünk!-kiáltott fel Kendall.
-Saaaan Franciscooo!-kiabáltuk egyszerre.
Leözönlöttünk a buszról. Kendall, Niall,és én elmentünk interjút adni. Nem is sejtettem,hogy mi vár még ott rám.

Regina

   Elmentünk megnézni a stadiont. Vagyis csak mentünk volna. Clra és Rob aggasztó hírekkel fogadott minket.