23./2.-Vigyél vissza a '69-es San Franciscoba!♥

Sziasztok!

Hoztam az új részt. Eléggé „furcsa” lett,mert mikor írtam,hol Niall,hol Harry vezetett. Ezért mindenkitől elnézést kérek. J
Az előző részhez,kaptam néhány vicces kommentet.

   „Hahó mi van veletek emberek O.O regi nem ilik össze zaynal!! Kendall -Regi <3 :)
Petra- Nial :/ inkáb petra harry!! *-*
Következőőt!!”

„Imádom a blogodat. Egy-egy szerelmes jelenet jobban fel van építve,mint egy brazil-szappanopera. Várom  a következőt” (Twitter)

„
Vélemény: Imááááááááááááádom!!!!!!! K*rva jól irsz.!!! És húúúú: MIt mondjak még róla?! A V.I.L.Á.G. L.E.G.J.O.B.B. B.L.O.G.J.A.!!!” (Twitter)

Ezek voltak,a „kedvenceim”. J De,mindegyiket örömmel olvastam,mert látom,hogy tetszik valakinek az,amit írok.
A következő rész,14 kommenttől. J
Jó olvasást!

Regina

     Ijedten elkezdtem kiabálni.
-Petra! Harry! Niall!-de sehol sem láttam őket.
     Elkezdtem szédülni. Kendall azonnal elkapott,és kicipelt a tömegből.
Néhányszor megpofozott,hogy egyben vagyok-e még.
    -Keressük meg őket-fojtottam el a hangomat.
Kendall a kezébe vett,majd elinultunk az utcán.
   -Itt jöhettek még ki-mutatott egy másik ajtóra Lou.
-Van,egy hátsó kijárata is asszem-állaíptotta meg Carlos.
Fájt a fejem,és szédültem. Kétségbe voltam esve.
  -Megtaláljuk őket,és nyugi semmi nem történt velük..-csókolt meg Kendall.


Petra

    -Már nagyon régóta el szeretnék neked mondani valamit. Lehet,hogy tudod,és biztosan tudod,hogy szeretlek. És most nem az alkohol beszél belőlem. Sok mindent átéltünk,mint te,és én…De a jövőben ezeket átélhetnénk „mi”-ként…
    És itt abbahagyta. A sötét utcán két alak tűnt fel.
Gyorsan felálltunk.
A két személy egyre közelebb ért hozzánk.
A szívem a torkomban dobogott.  A sötét utcán  csak mi voltunk 4-en. Nagyon erősen szorítottam Harryt.

Regina

   -Huuuh. Álljatok meg!-hallottuk a hátunk mögül egy hangot. Ismerős hang volt.
-Niaaaaall!-kiálltottam fel.
-Jesszus Regi jó vagy?-nézett rám.
-Már jobban. De mi volt ez odabent?

Petra

     Odabújtam Harryhez. Nagyon-nagyon féltem. Odaértek mellénk.
-Hé’ nem tudjátok,hogy merre van itt kocsma?-kérdezte az egy fiú.
-Nem ide valósiak vagyunk-szólalt meg Harry.
    Majd továbbmentek. Hatalmas kő esett le a szívemről,hogy csak két részeg ember volt. Elindultunk az utcán. Én szinte már belebújtam Harrybe,annyira féltem. Erősen szorítottam a kezét.
   Persze Harry ki is használta ezt a helyzetet. Folyton ijesztgetett,hogy itt van valaki,valami hangot hallott,és csipkedte az oldalamat,ütögette a vállamat.

Regina

   -Két idióta,egy játékfegyverrel lövöldözött,ami ilyen műanyag szarokat lő ki. És eltaláltak egy ablakot,ami betört.
-Menjünk innen-indult el Carlos.
-Kihoztam Harry telefonját,és Petra táskáját. Tényleg ők hol vannak?-kérdezte Niall.
-Jó lenne tudni…-sóhajtottam.
    Kicsit biztosabban álltam a  földön annak tudtában,hogy nem volt lövöldözés.
Továbbmentünk,a második kijárat felé.
Pár perc múlva megpillantottuk Harry göndör fürtjeit.
Egymás felé rohantunk.
    -Naaagy ölelééés!-kiálltotta el magát Petra.
-Nem néznek hülyének minket-mondta Louis.
   Nagyon örültem,hogy végre megvoltak.


Petra

   Regina,és Kendall elköszönt tőlünk,és elmentek. A csapat ment tovább. Louis,Harry,Carlos elmentek még a diszkóba Jameséshez.
Én Niallel maradtam.
   -Én még nem akarok hazamenni-néztem felé.

-Én sem. Menjünk el sétálni. Majd vigyázok rád-fogta meg a derekamat.
Olyan furcsán viselkedett ma Harry is,és Niall is.
Elsétáltunk egy játszótér előtt.
   -Hintaaa!-kiálltottam fel.-Niall,légyszííí-húztam a játszótér felé.
-Hány éves is vagy?-nézett rám rosszallóan.
-Kilenc?-kérdeztem.
-Ja..Meg még 10…
-Ne csináld mááár!-mondtam,és berángattam őt.
Leültünk a hintákra.
   -Meglökjelek?-nézett felém.
-Hát,kilenc éves vagyok,már tudok egyedül menni,de ha nagyon szeretnél.
Niall kiszállt a hintából,és elkezdett löködni engem.

    -Ijesztő volt a mai este-jegyeztem meg.
-Csak a   lövöldözés. A többit élveztem.
-Én is-nevettem felé.
Hirtelen megálított. Felálltam,és a szemébe néztem.

  -Miért csinálod ezt velem?-ölelt meg.
-Mit csinálok veled?-kérdeztem.
-Hát ezt…Olyan jó Kendallnek,és Reginek,mert egy pár lehetnek. És nekünk meg szenvedni kell. Hol egy szerelmi sokszögben,hol egy háromszögben.
    -Ne kezdd te is, Niall babaa… Én is tisztában vagyok ezzel.
        Ma estére már elég volt ebből. Valami mégis arra késztetett,hogy cselekedjek.
Megcsókoltam Niallt. Erősen,és szenvedélyesen. Hosszú csók volt.
    -Első,és utolsó-mondtam utána.-Mert már nem tudok uralkodni magamon…-sóhajtottam.
Az életem egy brazil szappanoperára kezd hasonlítani…

Regina

    Elmentünk sétálni Kendallel. A mai sokk hatása alatt voltam,még ugyan,de élvezni tudtam az estét vele.
-Szeretlek-suttogta a fülembe.
Egy kis hídnál álltunk,egy aprócska patak felett.
    -Veletek sohasem lehet unatkozni-néztem felé.
-Hát,kérlek szépen ezek vagyunk mi.
Lesétáltunk a patak partjára,és elkezdtünk köveket dobálni bele.
    -Kérdezhetek valamit?-nézett felém sunyin Kendall.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Mit csinálnál,hogyha most felkapnálak,és bevinnélek a patakba?
-Sikítanék-válaszoltam.
-Az még belefér-hajolt oda hozzám,és felvett.
   Először nem is gondoltam komolyan a dolog,de miután láttam,hogy tényleg megteszi,elkezdtem üvölteni:
-Te most hülyee vaaagy?-kezeimet átfontam a nyaka körül,a lábammal pedig szorosan szorítottam a csípőjét,hogy bele ne tegyen a vízbe.
-Nem vagyok hülye..Egyszerűen csak szerelmes-mondta és megcsókolt.
Igazán romantikus volt holdfényben csókolózni.
-Fúúúj-kiáltott fel hirtelen Kendall.
Lenéztünk a patakba.
Kismilliónyi béka nézett vissza ránk.
   -Na,a romantikus csókolózásból,ennyi-mondta Kendall,és kifelé vettük az irányt.
Visszamásztunk a  hídra.
    -Mit gondolsz rólam?-kérdezte Kendall.
-Ez milyen kérdés volt?-ültem hozzá közelebb.-Lássuk csak…Kedves vagy,jófej,vicces,romantikus,megértő,iszonyúan jól csókolsz,viccesen táncolsz..és szeretnivaló vagy. Soroljam még?
-Nem,kell köszi.
Elhallgattunk. Gondoltam én is megkérdezem:
    -Mit gondolsz rólam?
-Azt,hogy imádnivaló vagy. Nagyon jó barát,megértő,szeretetteljes,és habár,egy kicsit makacs vagy,de attól még őrülten szeretlek-csókolt meg.
-Én is szeretlek-öleltem meg.
    Felálltunk,és hazasétáltunk. Otthon,vagyis a buszban  már csend volt. Petra és Harry átkarolva aludtak,Niall és Louis alattuk,Liam egyedül. A többiek pedig még nem értek haza.

Petra

    -Nyugodj meg…Én nem vagyok beléd szerelmes. Vagyis az vagyok,de nem annyira,mint Harry. És te Harryvel összeillesz. Én nem fogok az utatokba állni. Csak maradj meg nekem barátnak-ölelt meg.
    Kiszálltam a hintából. Két hatalmas könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Soha nem felejtelek el…Harryvel meg nem tudom,hogy mi lesz. Ki tudja,hogy mit hoz az ég?
    Elindultunk hazafele. Nagyon megérintett az,amit Niall mondott.
Hazaértünk. Elmentem fürdeni,majd lefeküdtem az ágyunkba.
Sokáig nem tudtam elaludni. Kettő óra körül,becsapódott az ajtó.        Kinéztem,hogy ki jött. Harry volt az. Elment,ő is megfürdött,majd befeküdt mellém.
   -Idebújsz?-kérdezte tőlem.
Közelebb húzódtam hozzá. Átölelt,és elaludtunk.
Reggel kiabálásra keltünk.
   -Héé mindenkii! Megjött az apasági teszt eredménye!-kiabált Carlos.
Kikecmeregtem az ágyból. Reggel 9 óra volt.

~Kommentelni,szavazni ne felejts el!~