26.fejezet-Egy nagy buli után,a meglepetések még nagyobbak.......

Sziasztok!

18 kommentet kaptam,amit nagyon köszönök. Ezt a részt,lehet,hogy kicsit összecsaptam,de siettem vele. Kérdés volt,hogy miért nem szerepel benne Logan,és James. Ennyi embernek nem tudok szerepet adni,de igyekszem. Amúgy most mind a ketten,egy-egy kis részletre benne vannak.

Minden ott folytatódik,ahol abbahagytam. Hát lássuk! :))

Jó olvasást!

@LadyBirdStory

Petra

   Pislogtam párat,majd körülnéztem. Viszont messzire nem láttam,mert egy alvó Carlos feküdt mellettem. HOGY MICSODA? EGY ALVÓ CARLOS?

   Megcsipkedtem magamat,de rájöttem,hogy nem csak álmodom. Egy takaró alatt feküdtem Carlossal,azon a kanapén,amin egyedül is alig férek el.

Finoman oldalba ütögettem,mire kinyitotta szép,barna szemeit.

-Helló…Helló?!-köszönt furcsa hangnemben. –Én meg mit keresek itt?-kiálltott fel.

-Csak csöndbe,drága,mert a fejem kiszakad a helyéről-figyelmeztettem.

-Bocs. Mit keresek melletted?-kérdezte.

-Jó lenne tudni-motyogtam.

Akkor vettem észre,hogy Carlos egyik keze a derekamon pihen.

    -Rajtad nincs ruha?-tűnt fel neki is.

Benéztem a takaró alá. Egy szál bugyi volt rajtam,a melltartó helyett,pedig egy kék pulcsit szorítottam magam elé. Ez feltételezhetően Carlosé.

-Te Jó Isten-dadogtam.

-Úristen! Te bugyiba vagy? És az az én felsőm!-kukkatott be Carlos is.

   Villámgyorsan kiugrottunk az ágyból,magam elé tartottam a takarót,és a nappaliban elszórt dolgokat néztük.

Feltűnően eléggé vaníliaillat volt mindenhol.

-Az a nadrágom-mondta halkan Carlos.

-Az meg a melltertóm-vettem fel a földről.

-Mit csináltunk mi együtt?-ült le mellém.

-Ha tudnám…-motyogtam és a fejemet a vállamra hajtottam.

-Bocs,lehet csak nekem piszkos a fantáziám,de én arra gondolok,hogy…

-Hogy lefeküdtünk,igaz?-néztem rá.

Bólintott.

  -A nagy gáz az,hogy nekem is csak ez jut eszembe.

-Nyugivan-ölelt meg.

Hirtelen leesett rólam a takaró.

   -Te…Jó..Ég…-motyogta Carlos.

Gyorsan visszahúztam magam elé.

  -Nehogy elforduljáá’!-bokszoltam bele a vállába.

-Ezt nem lehetett kihagyni-puszilt meg.

-Ez nagyon bizarr-mondtam,és elkezdtem öltözni.

-Hé,ez mi?-nyúlt Carlos az éjjeliszekrényre.

-Az egy…Óvszer?!-sikítottam fel.

Carlos befogta a számat,mielőtt a többiek is felkelnek rá.

   -Nyugi drága,nyugi.

-Nem vagyok nyugodt-motyogtam a keze mögül.

   Felálltam,és körbejártam a kanapét. Ruhadarabok,kajamaradékok,két sörösüveg,és…

-Bébííí-mondtam teljes elkeseredettséggel.

-Mi történt?-jött oda mögém.

A szőnyegen egy fehér folt volt.

  -Feltételezhetem,hogy ez az,amire gondolok?-szipogtam.

-Úgy érted g…-befogtam a száját.

-Ki ne mondd! Ki ne mondd!-fenyegettem.

Ekkor mocorgást hallottam az ágyak felől.

Ijedtemben Carlosra néztem,aki a fürdőszoba felé lökdösött.

   -Áááá..Nem feltűnő,hogy már megint együtt vagyunk bent-néztem rá.

-Nyugi van,csöcsös-hajolt felém.

-Te vagy a csöcsös-suttogtam neki.

Ekkor kopogtattak az ajtón.

   -Foglalt kiabált ki Carlos.

-Siess,mert ide pisálok-hallottuk Harry (!) hangját.

-Sietek-mondta Carlos.

-Mi a szart csináljunk?-pánikoltam be.

-Szerintem,menj be ide-tolt a zuhany felé.-Majd azt mondom,hogy zuhanyoztál,de bejöhettem-mosolygott teli pofával.

-Olyan eszes vagy!-forgattam a szemeimet.

-Szerintem vetkőzz le,mert a vizet is kéne engedned-tudatta velem.

-Elfordulnál?-néztem felé.

-Nem-vigyorgott.

   Bemásztam a zuhanytálcába,elhúztam a függönyt,és levetkőztem. Kidobáltam a ruhadarabokat.

-Nagyon szexi vagy-hallottam Carlos hangját.

-Hahahahaa. Te kis perverz. De nincs törölközőm!-jutott eszembe.

-Carlos! Siess már!-dörömbölt Harry.-Amúgy kivel beszélsz?

-Itt van az enyém,tegnap bent hagytam-dobta be.

Magam köré csavartam,és kinéztem Carloshoz.

   -Tudod,hogy egy mozdulatomba kerül,és az már nincs rajtad-jött oda teljesen mellém.

-Tudom-suttogtam felé,és az arcunk között már csak néhány centi volt.

   Carlos odahajolt a számhoz,de még mielőtt megcsókolt volna,Harry ismét dörömbölt.

-Engedj beeeee!-visított.

   Csalódottan eltávolodtunk egymástól,én pedig bemásztam zuhanyozni. Carlos kiment,majd rá pár másodperc múlva bejött Harry.

   -Szia édeees-hallottam a hangját.

-Szia-mondtam,miközben megnyitottam a csapot.

   Ha már itt vagyok,akkor gondoltam lezuhanyzom. De a tusfürdőmet sehol sem  találtam.

   -Milyen éjszakád volt? Hamar eltűntetek-mosta meg Harry a kezét.

-Jó. És nem tűntünk el. Hol van a csajos tusfürdő?-kérdeztem tőle.

-Nem,tudom,megnézzem bent-jött közelebb a függönyhöz.

-Nem kell,Harold-mondtam neki.

-Jólvan,na. Kint várlak-mondta csábító hangon.

Nem kellett pár perc Carlos megint a fürdőben volt.

  -Ugye nem mondod,hogy meg is fürdessz?-kérdezte.

-De mondom. De a ti tusfürdőtökkel,mert a miénket nem találom.

-Pasi szagod lesz,és úgy nem leszel vonzó…Hülyeségeket beszélek,vonzó leszel akkor is,ha csirkeszarral fürdessz-zárta be az ajtót.

-Hehehee. Amúgy,hogy jöttél be?-zártam el a csapot.

-Kinyitottam az ajtót,és beléptem?-kérdezett vissza.

-És Harry?-csavartam magamra a törölközőt.

-Visszament szunyálni-válaszolt.

    Magam elé néztem. Tehát Harry végig azt hitte,hogy mellette aludtam?!

-Min gondolkodsz kicsilány-jött megint felém.

-Semmin-vágtam rá.

-Akkor jó-hajolt felém.

-Nem szabad ezt csinálnunk-raktam az ujjamat a szájára.

-Tudom. Csak,rossz,hogy semmire sem emlékszem,pedig elvileg éjszaka az enyém voltál-hadarta.

-Menjünk,ki és takarítsunk össze!-nyitottam ki az ajtót.

Harry

    Megpróbáltam visszaaludni,de nem ment. Kimentem a nappaliba,és bekapcsoltam a TV-t. Elég nagy disznóól volt ott,de nem nagyon foglalkoztam vele.

   Petra,és Carlos feltakarított,közben sokszor egymásra mosolyogtak. Ez nagyon-nagyon furcsa volt.

  Később,mikor már a többiek is felkeltek,Petra még mindig Carlosszal lógott. Egyre jobban fájt,hogy még egy „jóreggelt”-puszit sem kaptam tőle.

Megelégeltem,és odamentem hozzá.

   -Sziasztok!-csókoltam meg látványosan.

-Szia,haver-köszönt Carlos.

-Miről beszélgettek?-kérdeztem.

-Semmiről-mondta Carlos.-Léptem-mutatott a WC irányába.

-Furcsa vagy-húztam magamhoz.

-Miért lennék furcsa?-láttam,hogy megjátszotta magát.

Petra

   -Csak álmos vagyok,édes-pusziltam meg Harryt.

-Ahha..Ezt mivel magyarázod?-húzta elő,azt az óvszert,amit reggel az éjjeliszekrényen találtunk.

-Nincs felbontva. Mit magyarázkodjak?

-Kiesett a zsebedből. Én pedig felvettem. Remélem azt a kupit nem ti csináltátok a nappaliba-nézett rám komolyan.

Nem válaszoltam.

   -Tehát ti voltatok. Remélem lefeküdtél vele-szemeiből eltűnt minden jóindulat.

-Én nem..Vagyis..Izéé-dadogtam.

-Én kiherélem azt a szemétláda g*cit!-állt fel Harry,és egyenesen Carlos felé futott.

-Fiúk,ne verekedjetek!-kiáltottam,de már késő volt.

   Harry,és Carlos ott püfölték egymást.

Liam szétszedte őket,majd mindent elmeséltünk.

  -Szóval nem emlékeztek semmire-állapította meg Kendall.

-Nem-mondtuk egyszerre Carlossal.

-És a szőnyegen van egy fehér folt,valamint az éjjeliszekrényen volt egy bontatlan óvszer-egészítette ki Logan.

-Igen-válaszoltunk.

   -Hahh…Ez nem az amire ti gondoltok-hajolt James oda a fehér folthoz. - Ennek vaníliaillata van. És kizártnak tartom,hogy Carlosnak az izéja…Vaníliaillatú lenne-mondta elgondolkodva  a srác.

-Szerintem nem feküdtünk le-állította Carlos.

-Szerintem sem-tettem hozzá.

-Ahha,és mi a „kurvaanyámba” vagytok ennyire biztosak benne?-kérdezte Harry.

-Nem mondom,el mert még egy jobbost kapok..De biztos-szögezte le a fiú.

-A nők ezt érzik Harry,és én nem érzem. Nem volt köztünk semmi sem-mondtam én is.

-Menjetek a picsába-állt fel Harry.

Mindenki elsétált onnan,egyedül maradtam Regivel.

   -Mi történ valójában?-jött oda hozzám.

-Én nem tudom…Fogalmam sincs…Csak csókokra emlékszem,de másra nem.

-Valahogy érzem,hogy amit mondtatok nekünk,abból nem minden igaz.

-Jól érzed-néztem rá.

   Azt mondtuk nekik,hogy a helyünkön ébredtünk,és utána vettük észre a foltot,a kajamaradékot,és az óvszert.

   -Elmondom. Carlos mellett ébredtem,a kanapén,meztelenül,itt reggel. Semmire sem emlékszem,és a többit már tudod.

  -Éreztem,hogy hazudtok,úgy éreztem!-visított Harry.

   A fejemet belenyomtam a párnába. Már nem is lehetett volna rosszabb.

     Amúgy ma Seattlebe megyünk,ahol elvileg Zayn fog minket várni. 4 napot leszünk ott,ezért hotelben fogunk aludni.

Regina

   A reggelem nem indult gond nélkül. Azzal a fiúval álmodtam,aki az exem,Austin. Az  a srác,akiről már Kendallnek is meséltem. Nem tudtam kiverni a fejemből. Hiányzott.

   Miután beszéltem Petrával,beosontam a fürdőszobába,és felhívtam.

-Szia Édeském! Már vagy ezer éve nem beszéltünk! Hogy vagy?-hallottam meg izgalommal teli hangját.

-Jól vagyok,drága. Te?-furcsáltam,hogy még mindig becézgetett. Habár már négy éve nem láttam,előttem volt az arca.

-Én is jól vagyok. Anyukád már hívott,hogy eszedbe jutottam?-szinte láttam magam előtt,ahogyan  mosolygott.

-Nem hívott. Magamtól jutottál eszembe.

-Ááá! Akkor lelövöm a poént! Holnap megyünk ki hozzátok!-mondta örömmel teli hangon.

Nyeltem egy nagyot,és válaszoltam:

   -Most éppen nem Angliában vagyok.

-Hanem?

-Amerikába turnézok,két bandával-közöltem vele.

-Nem tudtam. De a jegyeket már nem mondhatom le!-esett kétségbe.

-Nyugi,nálunk ellakhattok. Másfél hónap múlva megyek haza-nevettem fel.

-Az még nagyon-nagyon sok idő. És már hiányzol…

-Te is hiányzol nekem. Nagyon szeretnélek már látni-mosolyogtam.

-Jajj,hát ez nem a legjobb hír. Petra is kint van veled?

-Igen.

-Hát ez nem fog tetszeni Codynak-mondta savanyúan.

-Ő is jön?-kiáltottam fel.

-Ahha.

-És a barátnőd is?-kérdeztem szomorkásabb hangon.

-Nincs barátnőm-közölte velem.

Legszívesebben ugráltam volna örömömben.

-Most le kell tennem. Nagyon hiányzol,szeretlek. Szia.

-Szia,Élet-mondta,majd letettük.

  Fájdalmasan,mégis boldogan sétáltam ki az ajtón. Ahol belebotlottam Loganba.

-Te megcsatlad Kendallt! Kendall!-kiabált,mielőtt,én bármit mondhattam volna neki.

-Logan,ő az unokatestvérem volt-próbáltam hazudni.

-Ja,azért hívod őt „drágá”-nak. Meg minden. Ugyanolyanok vagytok Petrával.

-Mit szeretnél?-jött oda Kendall.

   -Regina felhívott valakit,akit „drágának” meg ilyesmiknek szólított. És eléggé édes hangja volt.

-Mondom,hogy az unokatestvérem volt!-próbáltam meg mégegyszer.

-Ne csapjatok ti is tömeghisztit-puszilt meg Kendall,majd távozott.

   3 órán keresztül utaztunk Seattlebe. Semmi élet a buszba. Petrával rajtam kívül senki sem beszélt.

-Ennél nincs rosszabb-szipogott Petra.

-Nyugi van csaj. Van egy jó hírem-ujjongtam.

-Mondjad…

-Találd ki kik utaznak Londonba?

-Nincs kedvem találgatni.

-Austin,és Cody!-kiáltottam fel.

-Komolyan?-szeme megtelt élettel.

-Igen-bólogattam.

-Mikor beszéltél velük?

-Az előbb hívtam fel a fürdőben-mutattam az ajtó irányába.

-Óóóó…Exekkel telefonálgatunk?-huzogatt a szemöldökét.

   Logan pont akkor sétált el mellettünk. Dühösen ránk nézett,majd tovább ment.

-Csak halkabban-csitítottam.

*Később*

Petra látványosan pakolt,én pedig Kendallel ücsörögtem  a kanapén,miközben őt néztük.

   -Szegény csaj-jegyezte meg.

-Te sem szólsz hozzá-néztem dühösen rá.

-Jogos-tűrt el egy tincset a szememből.

-Várod már,hogy ott legyünk?-kérdeztem tőle.

-Nem várom-mondta egyhangúan.

-Miért?-pusziltam meg.

-Mert…Nem..És kész-sóhajtott egyet.

Nem értettem.

Végre odaértünk. Felmentünk a lakosztályba.

   Gyönyörű volt. És a legjobb dolog,hogy a nappali közepén a kanapén,egy ismerős figura ült.

   -Zanyii manóó!-sikítottam,miközben felé rohantam.

-Szia Regiiiii-suttogta a fülembe,miközben megölelt.

Nagyon, nagyon hiányzott.

-Zayn!-jöttek oda a fiúk.

   Körülnéztünk a lakosztályban.

Mindenkinek saját szobája volt,de én Kendallel aludtam.

   Nem bírtam Petra arcát nézni. Utoljára akkor láttam ilyennek,amikor szakított  Codyval.

Odamentem hozzá,de nem szólt semmit.

   Majd hirtelen beszalad a lakosztály közepére,és elkiáltotta magát:

-Hazamegyek Londonba!!!

A következő rész min. 10 szavazat,és 19 komment után!