17./1-I need you...

Sziasztok!

Ismét hoztam egy új részt. Valamivel hosszabbak,mint az előző kettő volt. Remélem tetszik.
Kaptam egy tanácsot,hogy csinálhatnék egy rendszert,hogy melyik napokon rakok fel részeket. Sajnos csalódást kell okoznom nektek,mert ezt nem tudom létrehozni. Ez sok mindentől függ: ihlet,suli,szabadidő. Szóval sajnos a részek össze-vissza lesznek,de mindig tájékoztatlak titeket Twitteren,arról,hogy állok. (@LadyBirdStory)
Abból viszont már rendszert csináltam,hogy a részek előtt leírom nektek a tartalmát. J
Amúgy köszönöm mind a 7 kommentet,amit küldtetek nekem.
Most is várok minimum 6-ot,hogy új részt hozhassak.
Jó olvasást! J

Petra

-Harry? Mégis mit keresel te itt? Azt hittem,hogy már rég alszol-suttogtam a személynek,aki hátulról ölelt.
-Csak eljátszottam,hogy kimenj,és utánad mehessek..És elmondhassam neked..Szükségem van rád..-ismételte meg mégegyszer.
-Harry-fogtam meg finoman a kezét.-Ezt beszéljük meg a szobában-mondtam és a szoba felé vezettem őt.
Becsukta az ajtót.
Leült az ágy szélére. Én pedig szorosan mellé.
  -Harry,én is szeretlek. De amióta Louisszal csókolóztam,azóta már minden teljesen más.
-Érzem rajtad…De nálam nem más. Amikor dühből kimondtam,hogy „szabad” vagy,rá egy perccel már meg is bántam. És tegnapelőtt,mikor fényképeket csináltunk,és megpusziltalak..Azt nem puszinak szántam..Hanem-és itt elakadt.
  Folyamatosan a szemébe néztem. Látszott,hogy őszintén beszél. A mondat felénél megfogta a kezemet,és még közelebb húzódott felém.
  Szép lassan a kézfogásból ölelés lett. Beleültem az ölébe,és megsimogattam az arcát.
Hátradőltünk.
   Ijedtemben,a kezemet a mellkasára helyeztem,hogy ki tudjam magamat támasztani.
Szépen lassan összefonta a kezét az enyémmel. Ott feküdtem rajta.
Hallottam,milyen hevesen ver a szíve.
Felültem,és leszálltam Harryről. Mellé feküdtem.
-Ez nem helyes-suttogtam.
-De muszáj..-mondta Harry,és szorosan magához ölelt.
Összeért a homlokunk,és az orrunk is.
Majd végül a szája az én számba „kapaszkodott”.
-Sajnálom-mondta a csók után.

Mélyet sóhajtottam,és megöleltem.
Így aludtunk el.

Regina

   -Logan?!-kiáltottam,mikor beléptem a szobánkba.
-Légyszí,légyszí,ne sikíts. Csak beszélgetni jöttem be-tette maga elé a kezét a fiú.
-Pont most?-kérdeztem fáradtan.
-Igen. 5 perc-erősködött.
-Mit szeretnél?-kérdeztem megadóan,és lefeküdtem az ágyra.
-Nos..Nem is tudom,hogy mondjam el…Elhívhatnálak randizni?
    Kettőig nem láttam,de erre a kérdésre felkaptam a fejemet.
-Nem akarlak megbántani,de Kendallel járok.
-Ahh..jó okés…-mondta a fiú.
-De te ezt,hogy gondoltad?-kérdeztem tőle.
-Hát..Mikor megérkeztetek,már akkor kiszúrtalak. Csinos vagy. Kendallel meg még nem láttalak,így reménykedtem. Ma összeszedtem minden bátorságomat,de te kikosaraztál.
-Logan..Csak barátok-nyújtottam fáradtan kezet.
Mefogta a kezemet,és magához húzott. Megöleltem. Ennyire nem zárkózok el tőle.
-Nekem az is jó,ha csak „B” terv vagyok-suttogta a fülembe.
Eltoltam magamtól,és megráztam a fejemet.
-Nem kell „B” terv-mutattam az ajtó irányába.
Határozott akartam lenni.
Később már megbántam,hogy így elküldtem,de fáradt voltam.
Lefeküdtem,és szép lassan álomra hunytam a szemem.


Petra

    A reggelem szörnyű volt.
Hajnali 5-kor keltem.
   Átmentem a mi szobánkba,ahol Regi aludt.
9.00-kor felkeltünk,és levánszorogtunk reggelizni.
Regivel tudattuk egymással a tegnap este történt eseményeket.
Engem is lesokkolt az ő sztorija,de az enyém jobban sokkolta őt.
   10.30-kor Carlos,LoganJames,Halston,Kendall,Regi,Harry,Niall,John,Edward,és Jon elmentek itthonról.
Regi és Kendall kajálni mentek annyit tudtam.
11 körül elindultam Louisért a kórházba.
     Amerikában még nem vezettem autót.
Kis félelemmel,de beültem a volán mögé.
A napokban többször jártam a kórház fele,így szerencsésen nem tévedtem el.
Louis már kint várt. Odamentem hozzá,és megöleltem.
  -Nagyon üres a ház nélküled-mondtam neki,miközben a papírokat vártuk.
-Hidd el a kórház is üres nélkületek-nevetett.-Este nem hívtatok-jegyezte meg.
Hirtelen eszembe jutott,hogy mi volt este. Nem akartam elmondani Louisnak.
  -Zayn,hogy van?-tereltem a szót.
-Nem túl jól. Ma voltam bent nála,és remeg,mint a nyárfalevél. Azt mondta belemegy a műtétbe,ha beszélhetne ma még Regivel. Nemtom,hogy azóta szóltak-e neki. Délután 15.00-ig jöhet be.
-Húúhaa-reagáltam ledöbbenten.
-Maga,jött Louisért?-lépett oda hozzánk egy nővér.
-Igen-bólintottam.
Elmondta mit,és hogyan kell csinálni/segíteni Lounak.
  Még 3-4 napig nem nagyon szabad rálépnie a lábára,de utána már mankóval közlekedhet.
Kibicegtünk a kocsihoz,és elindultunk.
Út közben beugrottunk még a mekibe kajálni.
   -Hahóóó-kiabált Louis,ahogy beléptünk a házba.
-Senki sincs itthon,tökfej-pöcköltem meg a tarkóját.
-Hmm..Kár-nevetett,majd leült a kanapéba.
   Megnéztünk egy filmet. Délután 13.00 óra lehetett,mikor Liam telefonált nekünk.
-Szia Petra,Lou-kezdte vidám hangon.
-Helló-köszöntünk vissza.
-Fél óra múlva megyek Carlosszal és Jhonnal egy rádiós műsorba. Mit mondjak rólatok?-kérdezte aggódva.
-Rólam azt,hogy már itthon vagyok,és csak egy kisebb lábtörésem van. Zaynnről pedig mondd el,hogy nincs túl jól,és kórházban van. Többet ne.
-Értelek-láttam magam előtt Liam aggódó fejét.-Csak ezért hívtalak. Szia.
-Sziaaa-köszöntünk el egyszerre.
Felálltam,és kimentem a konyhába.
   Egy papírra lettem figyelmes,ami az asztalon hevert.
„A következő 2 hónap…”
-Ezmiez?!-kiáltottam fel.
-Nem látom.hozdd ide-válaszolt Lou,és odavittem hozzá a papírt.
-Hát ez…-kezdte Lou.

Regina

   Már a reggelem sem kezdődött valami jól. Egyből a Loganes gondolattal ébredtem. Szerencsére elmondhattam Petrának,ami azért jó volt.
   Említette Harryvel a csókját,nem akartam mondani neki,de ez már várható volt.
Délelőtt elmentünk Kendallel „kajálás” címszó alatt beszélgetni.
Egy parkba mentünk,ahol mindent átbeszéltünk.
  -Hiányzott a mosolyod-tűrt el egy tincset a szemem elől,miközben üldügéltünk.
-Hát itt van-vigyorogtam neki.
-Szeretlek-ölelt meg.
Igaz,hogy csak néhány napja ismerem őket,de a nap 24 órájában együtt vagyunk.
  -Én is szeretlek-válaszoltam neki,és megcsókoltam.
-Zaynhez bemész délután?-kérdezte később.
-Valószínűleg,igen-zártam rövidre a témát.
  Kérdeztem tőle,hogy áll a „rokonosdi” dologgal. Tegnap mentek volna a szüleihez,de mivel közbejött a kórház,így valamelyik nap majd Skyepon beszélnek velük.
Lassan elindultunk a kórház fele.
    -Segíthetek valamiben?-kérdezte a recepciós hölgy.
-Igen. Zayn Malikot keresném-tájékoztattam.
-Az intenzív osztályon fekszik..Attól tartok nem mehet be hozzá.
Hirtelen nagyon megijedtem. Az intenzíven? Mi történt vele?
    -De kérem nagyon sürgős lenne,csak 5 percre-próbáltam meg még egyszer.
A recepciós megadóan egy telefonért nyúlt,majd miután letette,tájékoztatott,hogy mindjárt itt van a doki,és bemehetek hozzá.
   Zayn állapota romlott. Ugyan a remegés abbamaradt,viszont magáról nem sok mindent tud,és élet-halál között lebeg. Lélegeztetőgépre volt kapocslova,és a feje is be volt „drótozva”.
Beszélni nem tudtunk,de láthatólag észrevette,hogy bejöttem.
   Ma este elvágják az ideget az agyában. Már a beleegyezése sem kell Zaynnek. A szülei pár órán belül megérkeznek,szóval meg lesz az aláírás. Az orvosával is beszéltek,aki átküldte a fontosabb információkat Zaynnről,így a műtét mos tmár megvalósulhat.
   A beavatkozás után,ha jól sikerül 2 hónapig biztosan eltart a felépülése,és haza kell mennie. Ha viszont nem sikerül….Abba inkább bele se gondoljunk…
Kendallel bánatosan indultunk haza. Nem akartam belegondolni,lehet,hogy utoljára láttam…

~Kommentelni,szavazni ne felejts el! J ~