20.fejezet-Még véletlenül,se...

Sziasztok!

Tudom,hogy rengeteget kellett várnotok az új részre. Ezer bocsánat. Remélem azért meg érte várni. Ez a 20.fejezet,és nem akartam,izgalom nélkül hagyni. Izgalmasabbnál,izgalmasabb fordulatokkal akartam teleszúrkálni. :D
Váratlan fordulatnak számíthat például,egy Regi-Zayn páros,vagy egy izgalmas „éjszakázás”.
Nem húzom tovább az időt,íme,itt a 20.fejezet. J
Köszönöm,az eddigi kommenteket,szavazatokat,díjakat! Nagyon sokat jelentenek nekem! J
 Jó olvasást,és ne felejtsetek el kommentelni,szavazni! J
Kövess Twitteren: @LadyBirdStory

Regina

   Mikor meghallottam,hogy Kendall felé billen a mérleg,az „apasági” ügyben,nagyon mérges lettem.
   -Kérem hölgyem,nyugodjon le. Mint már mondtam,ez hosszadalmas folyamat. Két hónapos babánál nagyon nehéz megállapítani dolgokat. Mi igyekszünk. A vérvétel eredményei holnap jönnek meg. A haj-köröm-illetve fülzsír vizsgálatok pedig holnapután.
-Fúj-tette Harry a szemei elé a kezét.
-Tehát,akkor,ennyi?-csaptam össze a kezemet.
-Egyenlőre,hölgyem-mondta a nővér,és elment.
-KURVA JÓ!-üvöltöttem fel.
-Héééé…Regi! Ez egy kórház.Ne beszélj csúnyán-fogta be Petra a számat.
-LmEmmSZmmAmmRmmOmmM…-dünnyögtem a kezei mögül.
Szép lassan elengedett.
   -Ez mi volt?-suttogta nekem Zayn.
-Jessei terhes,és lehet,hogy KENDALL az APA!-kiabáltam a nevét.
-Ez komoly?-fordult Zayn Louis felé.
-Igen..A másik apajelölt meg én vagyok-sütötte le a szemét a fiú.
-Mi mentünk-mondta Petra,és Harry meg Niall társaságában el is indult.-Szia Zayn-köszöntek el tőle.
-Mi is lépünk-mondta Lou,Kendall,és Liam is.
-Jó,otthon találkozunk!-köszöntem el tőlük.
   -Itt maradsz?-nézett rám Zayn.
-Egy kicsit maradhatok-rántottam meg a vállamat.
Zaynnel beséltáltunk a kórterembe,és leültünk az ágyára.
  -Annyira jó téged látni-mosolygott felém.
-Én is örülök,hogy látlak téged…-mondtam zavartan.
-Ha egyszer kijutok inenn,hálát adok az Égnek-bólogaott Zayn.-Ebben a néhány napban szörnyen voltam. Tudod milyen érzés volt,hogy remegsz,utána meg,hogy nem tudsz beszélni,vagy nem kapsz levegőt? Csoda,hogy túléltem!-látszott rajta,hogy nagyon megrázták a történtek. Ha még tudná,azt,hogy engem mennyire megráztak.
   -Hiányoztál-ült hozzám közelebb Zayn.-Csak azt akarom,hogy tudd,hogy elfogadom,járhatsz azzal,akivel akarsz…Csak engem ne felejts el!-bólogatott.
-Tudod Zayn..Rájöttem,hogy hiányzol…Nem csak te megad,hanem a veled töltött perceim is…Ezt olyan hülyén fogalmaztam,de..Remélem érted..
-Akkor kezdjük előről?-karolta át a nyakamat.
   Mélyen a szemébe néztem,magamhoz húztam,és megcsókoltam.
Hogy az elkeseredettség,a hiányérzet,vagy a vágy miatt tettem-e nem tudnám megmondani.
   -Zayn,bocs,de én neeem…-húzódtam el tőle.
-Nem értelek..Azt mondtad,hogy hiányzok…
-Igen,hiányzol is. De,én Kendallt szeretem…Vagyis úgy érzem…
-De..Hát..Ő..Lehet,hogy apa lesz-dadogott Zayn.
-Tudom…De valami oka volt,annak,hogy te meg én,nem lettünk „Mi”…És,ha ,egyszer így döntöttem,nem fogom visszavonni-szögeztem le.
-Makacs vagy..Ezt mindig is bírtam benned-csípkelődött Zayn.
-Ezt én is mindig bírtam magamban-nevettem fel.
-Jó látni,hogy végre mosolyogsz. Ha hazaérek,nem akarom majd abbahagyni az ökörködést.
-Ha Kendall apa lesz,velem nem ökörködsz-néztem a földet.
-Ennyire bánt téged,ez a dolog?-kérdezte.
    -Szerinted?! Tegyük fel..Jó mondjuk te nem vagy lány,de képzeld el,hogy van egy fiú,aki tetszik neked,és te is bejössz neki.
-Oké,eddig vágom-emelte fel kezét a fiú.
-És utána jön,az idegesítő ex,aki természetesen bekavar.
-Vettem-bólintott.
-És,ha még alapban nem lenne elég a csaj,jön rá egy lapáttal az,hogy terhes is. Attól a pasitól,aki már az ENYÉM …lenne-hangsúlyoztam.
-Jó..Értem.És,ha apa lesz,mit csinálsz?
-Semmit-rántottam meg a vállamat.-A remény hal meg utoljára.
Zayn odabújt hozzám,és megölelt.
   -Felejtsük el a csókot,jó?-suttogta.
-Jó-helyeseletm.
Még vagy másfél órán keresztül bent voltam nála.
   Annyira jó volt vele beszélgetni. Olyan,mintha a másik felem lenne.
Majd elköszöntem tőle,és hazafele vettem az irányt. Gyalog. Egy jó kis Los Angelesi túra várt rám.

Petra

   -Siessetek már!-mutogattam a kezemmel Harrynek,és Niallnek.
-De hova megyünk?-fújtatott Harry.
-Nem bízol bennem Harold?-néztem rá.
-De…De akkor is!
-Na jó,üljünk le itt. Felvázolom a  mai éjszakátokat…
Harry és Niall felnevetett.
   -Hármasban? Óóó..De bátor vagy-röhögött Niall.
-Kussmááá’!-legyintettem.-Na szóval…-kezdtem el.
-Nyugii,én bírni fogom-vágott a szavamba Harry.
-Nem,Harold! És Nialler,te el se kezd!-csitítottam őket.-Szóval,most elmegyünk egy boltba..Eddig felfogtátok?
-Gumit venni?-röhögött Harry.
-Ja..Nehhogy úgy járjunk,mint Kendall…-okoskodott Niall.
    -Csend!-kiabáltam.-Elmegyünk egy boltba,hozzávalókat venni a muffinhoz.
-Muffint sütünk?-nézett rám Harry.
-Igen. Tegnapelőtt láttam egy filmebn,hogy így békítették  ki a szerelmespárt…-magyaráztam.
-Most,ugye,csak nekem hülye a felfogásom? Azt akarod nekünk mondani,hogy muffint fogunk sütni Reginek,meg Kendallnek? És mire megyünk vele?-értetlenkedett Harry.
-Nem rossz a felfogásod. A muffinokba,üzeneteket rakunk,mintha Regi,és Kendall írta volna.
-Nem vágom…És azt fogják látni,hogy muffint sütünk,odaadjuk nekik,és olyan üzenetek vannak benne,amiket „ők írtak”?-kérdezte Niall.
-Öööö…Nem egészen. Itt jön a bibi. Ezt az egészet éjszaka,és titokban kéne csinálni. És reggelre mindent eltüntetünk…-vázoltam fel.
-Mint a Hamupipőkénben?-mosolygott Niall.
-Ööö…Baby,nem.A Hamupipőke nem erről szól-nevettem felé.
-De van egy olyan mese,nem?-kérdezte csalódottan a szőkeség.
-Öööö…Nem tudom-rántottam meg a vállamat.
-Deee…Van egy olyan mese. Még én is emlékszem rá-erősködött Harry.
-Visszatérhetnénk a tárgyra?-ráztam meg a fejemet.-Szóval,benne vagytok?
   -Éjszakai sütögetés? Miért,ne?-mondta Harry.
-Jaaa…De ugye nekünk is marad?-aggódott Niall.
Bólintottam. Felálltunk,és újra elindultunk.
A ház elég messze volt a kórháztól.
Végül is  röpke 45 perc alatt legyalogoltunk a boltba,és onnan haza. Csak „találomra” vettük meg a dolgokat.
   Regin kívül már mindenki otthon volt. A hozzávalókat,igyekeztünk titokban feljuttatni a szobába.
A lépcsőfordulóig sikerrel jártunk. Csak sajnos szembejött velünk Liam.
-Mit csináltok?-kérdezte kíváncsian.
-Éjszakázunk!-kiabált Niall,és elkezdtünk rohanni.
-Te idióta,barom,állat!-lihegtem,miután felértünk.
-De nem igazat mondtam?-kacsintott Niall.
-De..Igazat mondtál-legyintettem.
-Eddig megvagyunk…Tovább?-kérdezte Harry.
-Most várunk…-állapítottam meg.-Amíg a többiek el nem mennek aludni,addig nem tudunk nekikezdeni.
-Ez kár-mondta szomorúan Niall.
   Bementünk a szobába,és lepakoltunk.
     -Héééé,Harry,Niall,Petra! Hol vagytok?-kiabált Lou.
-Itt vagyunk!-robogtunk le  a lépcsőn.
-Ó-ó..mit csináltatok?-kérdezte kíváncsian.
-Őt is vegyük be-suttogta nekem Harry.
-Louis,van kedved,egy kis éjszakai sütögetéshez?-bújtam oda Louishoz.
-Attól függ,mit „sütünk”-köhécselt Louis,
Elmagyaráztuk neki a dolgot,természetesen belement.
   Az este egyik része unalmas,egymást bámulásával telt. Majd megjött Regi.
-Szia Regi! Képzeld,ma Petra nem veled alszik!-újságolta neki Niall.
Amint kimondta,szúrós tekintettel néztem rá.
-Mi?-húzta fel a szemöldökét a lány.
-Azéért nem alszok ma veled,mert-próbáltam kimagyarázni magam.
-Mert sütni fogunk!-folytatta még mindig nagy hévvel Niall.
-Iiiigen…Tojás-sütő versenyt rendezünk-bólogatott Harry.
-Ugyanmár,ne viccelj Harold,mindenki tudja,hogy…-mondta Niall.
-Hogy TOJÁST fogunk sütni-szögezte le Louis.
Ekkor valószínűleg Niall is kapcsolt,mert hirtelen elhallgatott.
   -Hülyék vagytok,és nem értelek titeket-bólogatott Regi.


Regina


   Hazaértem. Otthon kész őrültek háza volt. A „négyesünk” szokásosan együtt lógott. Most valami tojásról beszélgettek. Nem értettem. De lehet,hogy jobb is.
Leültem Jhon mellé  a kanapéra.
   -Mit nézünk?-kérdeztem.
-Tv-t-válaszolt nemes egyszerűséggel.
-Jajj,na ne mondd! És azon belül?
Jhon csak kapcsolgatott,aközben jöttem rá,hogy egyenlőre még semmit.
   -Kérsz egy sört?-néztem felé.
-Te sörözöl?-kérdezett vissza.
-Jah. Most nem túl jó idegi állapotba vagyok. Ne érts félre,nem vagyok alkoholista-nevettem.
-Jó,hozhatsz egyet-rántotta meg a vállát Jhon.
-Már megint iszol?-jött oda hozzánk Logan.
-Csak egy-két üveget-néztem felé.
-Semmi baja nem lesz-helyeselt Jhon is.
-Jó,én is hozok egyet.
És így telet el az este.
   Hol jöttek még hozzánk,hol elmentek.
   Éjfél fele volt már,amikor a tojássütő brigád,már türelmetlenül feküdtek a kanapén.
-Há’ mé’ nem kezditek el sütni azt a kib*szott tojást?-kérdeztem tőlük.

Petra

    Regi ma is túllőtt a célon.
-Figyelj,drágám már szerintem lefeküdhetnél-ment oda Harry Regihez.
-Há’ ne viccelj! Most érzem magamat a legjobban!-üvöltött.
-Hadd maradjon még egy kicsit! Csak egy sör erejéig-nevetett Logan.
-Húúú…b*szod. Itt milyen alkohol szag van-jött le Carlos a lépcsőn.
-Sohasem tűnnek már el?-suttogta nekem Harry.
-Láma szeme,láma szeme sötét kék…-énekelte fennhangon Regi.
-Totál K.Á.Ó.-röhögött Louis.
-Ti mentek a TV-be!-kiáltott fel Jhon.
-Ezt szeretem!-üvöltött Regi,és az asztalhoz szaladt.
     - Baby, you light up my world like nobody else,

The way that you flip your hair gets me overwhelmed,

But when you smile at the ground it ain't hard to tell,

You don't know, you don't know you're beautiful,

If only you saw what I can see,

You'll understand why I want you so desperately,

Right now I'm looking at you and I can't believe,

You don't know, oh, oh

You don't know you're beautiful,

oh, oh,

That's what makes you beautiful!-énekelte,miközben az asztalon táncolt.
-Na,gyere Hercegnő,most elmegyünk aludni-kapta le Kendall Regit az asztalról.
-Nem megyek sehova hagyjá’ má’!-ugrált tovább Regi.
-De,jössz! Szépen lefektetlek! Petra,gyere te is!-mutatott Regire.
Felvittük az emeletre.
-NEEEEM AKAROOOK ALUUUDNIII!-visítozott a lány.
    -De lefekszel-parancsolta Kendall Regit az ágyba.-Komolyan,rosszabb,mint egy hároméves-nézett felém,mire én egyetértően bólintottam.
-Nem fekszek le! Nézzetek má’ rám! Olyan jól é-é-érzem magam!-kiáltozott Regi.
Kendall megfogta az ugráló lányt,és belenyomta az ágyba,majd szorosan lefogta pár másodpercig,amíg lenyugodott.
-Kussba maradsz?-kérdezte tőle a fiú.
Regi nem mondott rá semmit.
-Petra,menj kiiiiiiiii!-mutogatott felém Regi.
-Majd még kereslek-köszönt el tőlem Kendall.
-Sok sikert-integettem neki.

Kendall

   Kellett is a siker. Gondoltam,ha a lány be van rúgva,könnyebben szedek ki belőle infókat. Általában ez működött. De Regi,mint,ahogy sok mindenben is,ebben is különbözött.
Énekelt,meg régi ovis verseket mondott.
    Nem mindig tudtam megállapítani,hogy milyen nyelven is beszél.
Majd,mikor már hozzárakta a szavakhoz az „r” és a „t” betűt,kérdezgetni kezdtem:
   -Van barátod?
-Ne,nyomuljál haver,igen van barátom!-kiabált rám.
-És,hogy hívják?
-Az anyám nevére nem vagy kíváncsi? Ha? Amúgy Kendallnek hívják..De nem vagyok biztos benne…
Tehát nem tudja,hogy én vagyok az. Annál jobb.
   -Jó,de attól beszélgethetünk?-kérdeztem meg tőle.
A válasza igen volt. Belekezdtem,egy ismerkedős beszélgetésbe. A családjáról,a barátairól,és persze magáról.
   -Mikor volt életed legjobb nyara?-tettem fel neki a kérdést.
-Hát nem is tudom..Talán az a nyár,amikor 13 éves voltam. De annak a nyárnak,igazából csak az utolsó két hete.
-Miért mi történt akkor?-faggattam.
-Az ott kezdődött,hogy én Magyarországon laktam,15 éves koromig
-Tényleg? Na mesélj!
   -A legjobb barátnőm,és én,találkoztunk egy régi osztálytársunkkal,aki bemutatott pár haverjának. A nyár utolsó két hetében,sokat voltunk együtt,de elmúlt a nyár,elkezdődött a suli,és nem nagyon találkoztunk. Persze voltak kivételek,őszi szünet,téli szünet,meg ilyesmi,de ez nem volt semmi.
-És tovább?
   -Amikor eljött megint a nyár,már nyár elején elkezdtünk összejárni. Igen,volt ott egy fiú,aki nagyon tetszett nekem. Flörtölgettünk,és elhívott randizni. Nagy románc volt a miénk. Késő esti csillagnézések,filmezések,piknikek,minden ami belefér. Megint eltelt a nyár. A sulis időben is tartottuk a kapcsolatot,és nagyon jól elvoltunk. És eljött a rémálom éve. A szüleim bejelentették,hogy kiköltözünk Angliába. Az apukám angol,már többször voltam kint,de akkor elképzelni sem tudtam,hogy mi lesz. Vele is szakítanom kellett,ami a legjobban fájt. A mai napig beszélünk,habár,ő már megtalálta az igazit,de ennyi év után,ez már nem szúrja a szememet. Hiányzik,és utoljára 4 éve láttam.
-Értem. És hogy hívják?
-Nem mondom meg-nyújtotta ki a nyelvét.
-Jó,akkor legalább azt mondd,el,hogy néz ki.
-Nem túl magas,kb. 165 cm,kicsit pocisabb,mint az átlag,gyönyörű mogyoróbarna szemei vannak.A humora eszméletlen. Kb. ennyi.
-Hah…És,ez a mostani pasidra hasonlít?
-Egyátalán nem. A mostani pasimnak, szőke haja van,kigyúrt, és smaragdzöld szemei vannak…
-Oooh..Igazi csábító.
-Ja,meg egy igazi gyökér. Az exe gyereket vár. És valószínűleg az övé a baba.
-Az durva…És most összevesztetek?
-Ne is mondd! A hátam közepére nem kívánom azt a gyökeret! Vagyis szeretem,de mégesm..Biztosan nem érted.
-De.Tudom miről beszélsz-miután ennek a beszélgetésnek a vége felé közeledtünk,egyre jobban kezdtem bebeszélni magamnak,hogy Regi utál.
   Megvártam amíg elalszik. Miközben néztem,elgondolkodtam rajta,hogy mit is veszíthetnék azzal,ha őt most elengedem. Mindenképpen tennem kellett valamit. Elindultam kifelé  a szobából,de erre ő visszarántott.
-Van,egy fiú. A neve mindegy. Ő most hiányzik. Ha már a lelkizésnél tartunk-suttogta.-Kórházban van…Ma bementem hozzá,és megcsókoltam.De a pasimnak nem mondd el.
   Egy világ tört össze bennem,a mondata után. Mérges lettem rá,és már majdnem elkezdtem üvölteni vele. De nem. Megvárom,amíg kijózanodik,és rákérdezek a témára.
   Mikor kilétem  a szobából a házban csend volt. Petrával még beszélni szerettem volna,de gondoltam már alszik.

Petra

    -Á-á-á-á-á-á-á!-kiabált Logan.
-Szerintem,már ideje lenne befogniii!-üvöltöttem nekik.
-Szerintem is. Menjetek aludni-mutatott Harry Logan és Jhon felé.
Nem voltak berúgva,annyira.
   Még fél órán keresztül szöszmötöltek,mire végre feltolták a lépcsőn a seggüket.
Vártunk még 10-15 percet,mire teljesen elcsendesült a ház.
-Hát akkor! Munkára fel!-kiáltottam,éjszaka 2-kor.
   A muffin sütésbe már „vérprofik” voltunk,azzal semmi gond nem volt. Egy darabig.
-„Beleteszem a lisztet,elkeverem,majd egyenként mennek bele a tojások”-olvasta,vagy már 10×-re Louis.
-Ezen mit nem értesz?-kérdeztem meg tőle.
-Hogy most akkor,hogyan rakom bele a lisztbe a tojásokat,ha a lisztet,már beleraktam?
-Mondd drágám,te hányas voltál szövegértésből?-mosolyogtam felé.
-Mikor-hogy!-vágta rá Louis.
-Akkor,elmagyarázom. Belekanalazod a lisztet a tésztába,és után belerakod a TÉSZTÁBA a tojásokat.
-Ja,hogy ja! Tehát akkor így?-kanalazta a lisztet.
-Igen,béjbííí-ugráltam.
   Összekevertük a tésztát,beleraktuk szivecskés muffinpapírokba.
-Nos,és akkor most bele kéne rakni valamilyen üzenetet.
-De milyet? Ilyen,hogy „szeretlek” meg mittudomén?-kérdezte Niall.
-Hát ezt még nem gondoltam ki. De igen,jó vonalon jársz.
Harry előkapta a telefonját,és villámgyorsan pötyögni kezdett rajta.
   -Meg van!-kiáltott fel,és az arcomba nyomta a telefonját.
„Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.”-olvastam fel az idézetet.
-Ez nem is olyan rossz. Ez mondjuk lehetne Kendallé. Most egy Reginek,a „hűtlenségről”-bólogattam.
„Milyen fájdalmas
külön menni az úton, 
amelyen jöttünk.”
-Ez inkább a szakításról szól.
Az igaz,de szerintem passzol-állapította meg Louis.
Mivel már fél négy volt,így belementem.
   Niallnek adtam az egyik lapot,hogy írja rá,a másikat pedig én írtam.

-A végére írd oda,hogy „Nagyon szeretlek,Kendall”-mondta Harry Niallnek.
-Petra,te pedig írd le olyan lányosan,hogy haragszol Kendallre-tanácsolta Louis.
-Jó-monduk egyszerre Niallel.

„Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.” Hiányzol. Nagyon szereltek.”-írta le Niall.

„Milyen fájdalmas
külön menni az úton, 
amelyen jöttünk.”
Be kell látnod,hogy hibáztál. Hatalmasat. Nagyon hiányzol nekem,és szeretnélek visszakapni,de az agyam más ütemet diktál. Nem tudom,hogy mire hallgassak. Az idézeten elgondolkodhatsz,én is ezt tettem. ÉS igen fáj. Hogy előről szeretném-e kezdeni? Nem tudom. Lényeg,a lényeg. Hiányzol. Szeretlek…-körmöltem le én is.

Lefényképeztük  az alkotásunkat,betettük a sütőbe  a muffint,félidőben belegyömöszöltük a  papírt,és visszaraktuk sütni. Hulla fáradtan rogytunk le a kanapéra,hajnali fél ötkor.
-Amúgy találjunk már ki valami menő nevet! A mesébe is mindig vannak menő neveik a megmentőknek-hozta fel a témát Harry,
-Jó,és legyen minél lányosabb!-nevetett Niall is.
Hosszas tanakodás után döntöttünk. Harry lett „Felhőkrém”,Louis „Cukorfalat”,Niall „SzivárványSüti”,és én  a „JóTündér KeresztAnya”.
Sokat röhögtünk rajat. Majd egy pillanatra lehunytam a szememet.


*Később*

    Elaludtunk. Nem tudom,hogy mikor,de nem sokkal később a tűzjelző hangjára keltünk fel…
-A francba!-szaladt bele Harry a füstfelhőbe.
-Óóóóó!-kiáltott fel Niall.
-Basszameg…-suttogtam magam elé.


Zayn

    Nagyon jó volt Regivel töltenem a délutánt. A csókot megbántam,de legalább „visszakaptam” őt. Bele kell törődnöm,hogy Kendallt szereti. Változtatni nem tudok rajta. Esetleg,ha majd vége a turnénak.
    Este egyedül maradtam a gondolataimmal. Már majdnem elaludtam,mikor egy sikítozó lány rontott be a szobámba.
-Segíthetek?-kérdeztem meg tőle.
-Úristen! El se hiszem! Zayn Malik?!-majd közelebb lépdelt hozzám,és egyszerűen lesmárolt.
-Kérdezhetek valamit? Te…Meg ki a f*szom vagy?!-bámultam magam elé.
~Kommentelni,szavazni ne felejts el!~